ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

L (2004), 139 – 147

RECENZIÓK

Recenziók

Zanavyk nyelvjárási szótár I, A–K. A SZÖVEG SZERZŐI: JANINA ŠVAMBARYTĖ, GIEDRĖ ČEPAITIENĖ. SZERKESZTŐK: ALDONAS PUPKIS (FŐSZERKESZTŐ), KLEMENTINA VOSYLYTĖ.

Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2003, 830 p., ISBN 5-420-01504-8 (1 tomas), ISBN 5-420-01505-6 (bendras).

Régi írásaink és nyelvjárásaink – amint Juozas Balčikonis tanította – a legfontosabb anyagok a különféle kutatásokhoz, következtetésekhez és mérlegelésekhez. Ez volt az LKŽ célja: szinte a teljes anyagot felölelni; ezt számos kutató munkája is hangsúlyozza.

Az LKŽ mellett nyelvjárási szótárak is kezdtek megjelenni. Az egyik legterjedelmesebb a Zanavykai nyelvjárás szótára, amelynek első kötete 2003-ban jelent meg (a szöveg szerzői Janina Švambarytė és Giedrė Čepaitienė, szerkesztői Aldonas Pupkis és Klementina Vosylutė). Az anyagot kulturális dolgozók nagy csoportja gyűjtötte, különösen litván szakos egyetemisták – lelkes idealisták jelentős közössége volt ez, akik szenvedéllyel gyűjtötték a nyelvjárás szókincsét, és kidolgozták a szótár tervét. Számos olyan embert is megkérdeztek, aki még megőrizte a nyelvjárást, noha a zanavykai nyelvjárásokba már erőteljesen betörnek a nemrég még idegen jelenségek: a -ininkas képző a -inyko helyett, a szenvedő múlt idejű befejezett melléknévi igenevek padirbti, paleisti (1. hangsúlyozási osztály) alakjainak harmadik hangsúlyozási osztály szerinti hangsúlyozása (padirbti, paleisti stb.). Furcsa, hogy Žvirgždaičiai, Bajoraičiai és Keturnaūjiena környékén nem vették észre a hangsúlyos e erős előrehúzódását (sę.n'is, m'ė.t'ę stb. 1954-ben itt ez volt a norma). A nyelvjárások gyorsan változnak: a kollektivizálás, a melioráció és a földvesztés következtében eltűntek azok az erős falusi közösségek, amelyek képesek voltak a nyelvjárási rendszert nemzedékről nemzedékre átadni. Általában is nagyon változik a szókincs, a régi fogyatkozik, az írott sajtó és a televízió sok mindent háttérbe szorít, kiszorít a használatból.

Az LKŽ anyaga sok tekintetben kiegészítette ezt a szótárt (a szókincs a nyelv változékony rétege), ám az a mű más elvek szerint készült: csupán az alakokat transzponálták, a nyelvjárások morfológiáját pedig gyakran megváltoztatták. Ez teszi ezt a szótárt meglehetősen sokszínűvé és heterogénné. A lejegyzett, ma rögzített mondatok, valamint a több évszázados, napjainkban irodalmiasított Antanas Tatarė-féle adatok mellett a köznyelvi szavakból és egy-egy nyelvjárási szóból összeállított mondatok is szerepelnek: legtöbbször csak a -ininkas, -ė képzőt írták elő a -inyko, -ės helyett; a nuo-, prie-, są-, už- igekötők háttérbe szorították a nyelvjárási nū-, pry-, sū-, až-, žū- alakokat stb., és a köznyelvi formákat választották. (Később, az V. kötettől, különösen a XI.-től kezdve javítottak ezen a helyzeten. Arra törekedtek, hogy a nyelvjárási alakokat a köznyelvi hangmegfelelések alapján transzponálva adják meg.)

A tájnyelvi (nyelvjárási) szótár forrása egy meghatározott tájegység, település, sőt akár falu nyelvjárását beszélő közösség: olyan emberek, akik ott születtek, nőttek fel, és történetileg kialakult nyelvjárást beszélnek, amelyre a fonetika, a morfológia, a szintaxis és a lexika sajátos rendszere jellemző. A tájnyelvi szótár összeállításakor tehát ezt az elvet követve…

140 |

RECENZIJOS

A ragozási elvek alapján maguktól kiválasztódó véletlenszerű dolgok, a rádióból, a színházból vagy a köznyelv más csatornáiból szóló, az emberek fejébe beivódó köznyelvi rendszer, illetve e rendszer egyes elemei. Ha a vidék minden lakóját vesszük alapul, bárhogyan is beszélnek, más típusú – talán valamiféle szociológiai szótárak vagy másként nevezendő művek születnek.

A Zanavykų šnektos žodynas némiképp váratlan típusú lexikai gyűjtemény. A világ lexikográfusai rendszerint különféle elgondolások alapján állítanak össze átfogó, különbségeket feltáró (differenciális), sőt akár egyetlen falu vagy egy különálló személy szókincsét bemutató szótárakat. Ebben az esetben nemcsak a lejegyzett nyelvjárási szókincset kívánták alaposan feltárni, hanem a vidék íróinak és kulturális szereplőinek írásaiból, valamint más nyelvészeti művekből (bőségesen az LKŽ-ból) is vettek példákat és anyagot. Sok erőfeszítést fektettek bele, de árnyoldalai is vannak: az író aligha támaszkodhatott és támaszkodhat kizárólag a saját nyelvjárására; a köznyelvből és más nyelvjárásokból is átvehet ezt-azt, továbbá a kiadó vagy a szerkesztőség is javíthatott a szövegen, illetve beilleszthetett valamit.

Antanas Tatarė, Juozas Lozoraitis, Albinas Bernotas, Petronėlė Orintaitė és mások írásai mellett egyáltalán nincsenek példák Jonas Jablonskis műveiből (pedig gyakran Rg rövidítéssel jelölte mondatait és egyes szavait, = Rýgiškiai, és erre a nyelvjárásra alapozta az egész köznyelvi nyelvi alapot). Ez különösen váratlan.

A kiadás körülményei miatt olykor egészen előre nem látható dolgok történnek. Az amerikai sajtóból valószínűleg a žemaičiai munkatársaktól származó szavak kerültek be: dovenà, dovenót Bs, valamint ãpmaudas Bs; Petronėlė Orintaitė révén, aki évtizedeken át közöttük élt, a žemaičiai nyelvjárásból kerülhettek át az apveidùs, -ì ‘szép’, atminàis ‘időnként’, it szavak (163. o.), a budynių ‘virrasztás’ (393. o.), valamint a garankštis ‘ránc’; a keleti nyelvjárások atgóžt szava Orintaitė írásaiban atgõžti alakra változik. Az írónő szóalkotásai, az atgyna ‘védekezés’, az atgoda ‘pihenés’ szintén bekerültek ebbe a szótárba, úgy tűnik, indokolatlanul; alighanem ugyanez a helyzet a kiaurameigis ‘sekély alvás’ szóval, sőt az atkeleivis ‘jövevény’ szóval és így tovább. Pranas Vaičaitis is vett át szavakat más nyelvjárásokból, például: atžūlas (a žemaičiai nyelvjárásból), atpėnė ‘ismét’ és így tovább.

Tarmėtyrininkai, žodynininkai, etnografai čia ras daug svarbios medžiagos (pateikiamos supaprastinta transkripcija), iškeliamieji žodžiai transponuojami pagal garsų atliepimus bendrinėje kalboje ir kokių priežasčių žymiems to krašto kalbininkams Aldonui Pupkiui, Giedrei Čepaitienei, Vilijai Sakalauskienei, Arvydui Vidžiūnui, a. a. Juozui Pikčilingiui, Jonui Jurevičiui ir dešimtims kitų negalima daryti, nebent netikėtai atsirado bendrinės kalbos tekste formos dirbt, gílt, gùndyt, gùrktelt (= dirbti, gilti, gundyti, gūrktelti); jùngas, kùisla (= jùngas, kùisla) ir t. t. Tradicinį tokį kirčiavimą, imtą kaip tik iš zanavykų ir Prūsijos lietuvių tarmių, nuo Frydricho Kuršaičio laikų įsigalėjusį mūsų kalbotyroje, kažin ar reikėjo čia keisti (kai kada gerokai šlubuoja vardažodžių ir įvardžių kirčiuočių žymėjimai). Keista, bet tekste yra -ti bendratys, o iškeliamas fonetinį trumpų galūnių numetimą patyrusios lytys, pvz., pabambėt → tekste pabambė·ti (p. 107), bárti → bá·rti (p. 115), bijót → bijó·ti (p. 136), bráižyt → brá·iži·ti (p. 163), dirbt → dîrpti (p. 288), girdėt → girdė·ti (p. 393) ir t. t.

Minden közzétett nyelvjárási szöveg, szótár vagy szólista kisebb vagy nagyobb jelentőséggel bír a nyelvtörténet számára (még Vitas Labutis Daukšiai nyelvjárás szótára [2003] című, hibás és ismeretlen típusú, a közölt adatok tudományos megbízhatóságát illetően kétes műve is), hiszen az évek lassan eltüntetik a nyelvjárások szókincsét és morfológiáját. Egy ilyen nagy terjedelmű, többkötetes mű, amelyet számos elismert nyelvész készített, érdeklődést kelt: hivatkozni fognak rá, kutatásaikhoz adatokat keresnek benne, és az LKŽ későbbi kötetei is felhasználják majd. Különösen jól kiemeli az új jelenségek nyelvjárásokba való behatolását – ilyenek például a következő szavak: audrà, abstinėtas, džėntelmenas, motìnìs, -ė, ìtaka, ìtampa, asmùo, atàskaitinis, etnogrãfinis –, sőt az „újoncok” jelentéseinek és alakjainak változását is, például: evakúot ‘elköltöztetni’ atė· rùsai / evakã·vo ji· kliùona;

RECENZIJOS

141

gradirúot ‘út egyengetni’, kaprýzas ‘vita’: kapriˈzas išėˈju (kettejük között); kapelà ‘társaság’: visi jie kapelà čė atvažˈuodavu…; kapituliúoti ‘véget ér’: kàˈras kapitùlˈėˈvu¹ stb.

A szótár szerzői a nyelvjárás (az ő terminusuk szerint šnektos) teljes területén élők által használt összes szót fel akarták jegyezni, ezért nyelvjárási (šnektos) tényként rögzítettek és közöltek olyan szakmai szavakat is, mint: Ainõsius (21. o.), de Kaipošiaus nincs (ez tulajdonnév, nem tartozik annak a műnek a tárgyához); ákcentas, akcentúot, tragedija (28. o.), aktorysťà (30. o.), a partizánok bajávas², baráklas, bérmontininkas, blátas, blátytis, -inasi, -inosi, bulánas ‘ulánus’, dragūnas ‘ilyen katona’, dramblys ‘ormányos emlős’, kàimo krònika (339. o.), džiunglės ‘sűrű erdő’, džiunglynas ‘ua.’, jakta (365. o.), gydykla ‘gyógyintézet’, gladijòlas „kardvirág, ilyen virág”, gramátika, gramátiškas, išdáidis ‘felkiáltójel mint nyelvtani jel’ (Antanas Tatarė szóalkotása), a kifejezés òpera- vaidino (561. o.), naujágimis ‘újonnan ellett (állat)’, zsargon joptvajūkas ‘ilyen ruhadarab’, kibinìmat ‘ilyen katonai káromkodás’³, patárliu (651. o.), az ateisták kirkė ‘protestáns templom’ (1979–1984-ig, amíg abban a vidéken jártam, csak az ó-kˈieču-baˈžˈnˈčie volt használatban), kokliétas ‘fasírt’, kòsmosas ‘űrhajó’, kumpánija ‘bùrvs, társaság’ stb. Úgy tűnik, ebben az esetben nem tisztázták, mi a „nyelvjárási szó”: az ugyanis örökölt, legalább több nemzedék óta használt és ma is használatos szó, a szakmai szavak (mondjuk e vidék és a köznyelv eiguljà, eiguvà stb. szavai) pedig a szociológia tárgyát képezik, a beszéd, nem pedig a nyelvjárás tényei (a köznyelvi idegen szavak alakjait jobban ismerő beszélők egyre szabályosabban használják őket; például a žemaitoktól átvett l'ep'etùor'ije KrŠ, KRTV, l'ep'etùorėje TrŠ, PvN ‘ambulancia’ mindenféle nyom nélkül eltűnt) – ezek pillanatnyi szavak, amelyeket sem J. Balčikonis szerkesztésében az LKŽ kötetei, sem az utolsó kötetek (a XV–XX.) nem rögzítettek. A köznyelvi szavak nyelvjárási kapcsolódásának kérdését külön kell vizsgálni.

Kazimieras Būga már 1920-ban megjegyezte, hogy a litvánok, amikor egy új litván szót vesznek át használatba, gyakran megváltoztatják annak hanglejtését és hangsúlyának helyét (lásd K. Būga, Rinktiniai raštai III 784–789). Ha a nyelvjárások egyáltalán használják e helyettesítések valamelyikét, az LKŽ záró köteteiben (XV–XX.) bevezették az „nj.” rövidítést, amely a nyelvjárási példák újszerűségét jelzi. Itt különösen élni kellett volna ezzel, nehogy a fiatalabb nyelvtörténet-kutatók és a külföldiek bizonyos szavakból messzemenő következtetéseket vonjanak le. (1954 őszén Juozas Balčikonis e sorok szerzőjétől nem fogadta el az audrà szót, mert ez csak 5–10 éves „múltú”, a rádióból és az iskolákból származó forma.) Sok ilyen alakot találunk itt, minden megjegyzés nélkül, mintha ősidők óta használatosak lennének. Ilyen az ydà (2); ilyen az ilgáiniui is, amely a žemaitoktól került át (ilgáiniui), majd a köznyelv használói átvették megváltozott hangsúllyal, és meghonosították a zanavykaiak (és a kapsaiak) körében; hasonlóképpen a kainà (az újonnan megtanulók gyakrabban a 4., nem pedig a 3. hangsúlyozási típusban ejtik), a speigas (köznyelvi) (38. o.), Észak-Litvánia számos nyelvjárásában speigas. Nehéz egyetérteni a gyvulys, gyvulio (³ᵇ) szavak hangsúlyozásával, hiszen Litvánia egész területén az egyes számú birtokos eset alakja gyvùlio, gyvólio; ugyanígy a mókýtojas (mókau juk, ne mokáu!) hangsúlyozása a szótár egész szövegében.

A zanavykaiak a diftongusokban és diftongusszerű hangkapcsolatokban a cirkumflex hanglejtést mindkét elemre kiterjesztik. Kivételt képeznek az ie, uo: diẽną ~ diẽną, guõlis, guõst; ilyen új szó a gurguõlė (a háború utáni, tömegárukban teljesített beszolgáltatásból), továbbá a kiẽmas stb. E diftongusok hangsúlyosabb, erőteljesebb ejtése nem utal ilyen kivételre.

¹ Noha sok szótáríró úgy véli, hogy az idegen szavak eltorzult használata nem tartozik a nyelvjáráskutatók tárgykörébe (lásd Филин Ф. П., Проект Словаря русских народных говоров, Москва–Ленинград, 1961, 34).

² Erről Jonas Kabelka 1959-ben részletesen beszélt a rádió nyelvi műsorában.

³ A fiatalemberek a szovjet hadseregből olyan volt tisztekét hozták haza, amelyek meglehetősen változatosak, és ma is hallhatók a városok utcáin.

142 |

RECENZIJOS

Van még egy tisztázatlan kérdés. Gyakran megadnak egy hangsúlyozási típust, de a szó szócikke ezt nem támasztja alá; csupán olyan, mintha a szerzők kijelentenék: akuotas (1, 3) – a szövegben csak egyes számú alanyeset szerepel; az árdas (3) esetében sem derül ki a szövegből; hasonlóképpen az atejūnas (1), gaidras (2), miközben a gandrai (71. o.) alakról ezt állítják; a bačkà (2) nehezen állapítható meg; a bilietas (3ᵇ) bizonyítás nélkül szerepel; ugyanígy az biragas (3ᵇ), brūzgas (4), daigas (4); a dáiktas (1) esetében az egyes számú helyhatározói eset ezt nem mutatja; hasonló a helyzet a dárbas (1) szóval is; a kétszótagú inkstas semmiképpen sem tartozhat a 3ᵇ hangsúlyozási típusba (ez a több szótagú főnevek sajátossága).

A zanavykaiak általában példásan őrzik a hangsúlyt, és ezt itt is jól láthatjuk. Ez a könyv egyik értéke. Természetesen egy ilyen terjedelmes műben, amikor különféle szógyűjtők dolgoztak, sok más nyelvjárású ember is közreműködött, előfordulhatott, hogy nem mindent hallottak és jegyeztek fel jól, miközben manapság gyengül a hangsúlyozásunk. A kutatóknak csupán egy-két dologra kellene felfigyelniük: akadnak kétes, a nyelvtudományi kiadványokban szokásos hanglejtés- és hangsúlyozásitípus-jelölésektől nagyon eltérő alakok.

A következő szavakat kellene javítani: bėgimas (kétszer, 11. o.), aikštùs, -i (2) = (4), az ákmenis (3ᵇ) nem lehetne az – itt valamilyen kevert paradigma van (28. o.); albskis (4) = (2), alýtnamis (alkalmi szó) = alýtnamis (vö. ugyanott: alýtinė), amžinybė (1) = (2), nuódi·tis = nuódytis (39. o.), anklodė (2) = (1), ankstybis, -ė (2) melléknévi igenév (21. o.), de a mondat helyesen ezt mutatja: anksti·bės jau każdavų (43. o.); az ankštiras mellett nincs hangsúlyozási típus jelölve, pedig a 2. típusba tartozik; az antvógis szintén az 1. típusba tartozik; atbulinis (1) = (2), az atsākantis (1) – a melléknévi igeneveknek nincs hangsúlyozási típusuk; áudeklinis, -ė (1) = audeklinis (2) – diákok találmánya; aviėnis (1) = (2), balamūtinimas Bs (1) – jelöletlen hangsúlyú (honnan ez a hangsúlyozási típus?); bambókas (1) = (2), bereikalas (1) = (3ᵇ), bešeimis (3) = (2), bezdamóji (4) – a határozott alakoknak nincs számozott hangsúlyozási típusuk; blindė (4) = (2), bóružė (2) = (1), brūnis (4) = (2), buožgálvis (2) = (1), bužis (4) = (2), čariškas (3ᵇ) = (1), dáiktarė (3ᵇ) = (1), daugybė (1) = (2), dėkaut = dėkauti, dešimtinė (1) = (2), dievinis, -ė (4) = (2), duóklė (2) = dioklė (2), diùpkė = (2), divėrinis (2) = (1), viešulas = viešulas (3ᵃ) (363. o.), ni'kėva = ni'kėva (377. o.), elskis (1) = (2), gárga, de a niùgarga nem túl meggyőző (példa sincs), gárma –, de az išgárma, nigárma, prágarma, prīgárma nincs mondatban adatolva (asztal mellett kitalált alakok), geležinkrovė (4) = (1), geriantys, -i (3ᵇ) – a melléknévi igeneveknek nincs számozott hangsúlyozási típusuk, genybė (1) = (2), gėrkle = gėrkle (437. o.), giriñalovė (1) = girna-lo·vė, gýslė (2) = (1), apsikrė·stu· = apsikrė·stu. (458. o.), gyvis (1) = (2), gyvulė (3) = (3ᵃ), gõjus = gõjus (2), grąžinimas (2) = (1), išė·mi lá.nga = išė·me. (?), nesėmė – a ‘főzni’ jelentésű igealak aligha lehet ilyen (546. o.), indótai = (1), išvaizdingas (2) = išvaizdingas (1), malónės = malónės (580. o.), bijū·nai = bijūnai (580. o.), kiauldobiliai = kiaūldobiliai, galū·nes = galū·nes Šk (678. o.), klebšnys (2) = (4), milijó·na. = milijó·na. (728. o.), kubizdalis = (1), nejišro·m’i·c = nejišro·m’i·c (791. o.), kūlverščiais = kūlverščiais (890. o.).

Ezek bizonyos hibák – a félrehallás és a diákok gyenge feljegyzései. Mit lehet tenni – kezdetben több volt belőlük, a munka előrehaladtával, a második részben számuk csökken. Ez reményt ad arra, hogy a második kötetben ezekből az árnyoldalakból még kevesebb marad, vagy teljesen eltűnnek.

Ez a szótár a litván nyelvben általában előforduló új szavakat, valamint örökölt előzmény nélküli szakterminológiai kifejezéseket is tartalmaz. Az oktatók által a diákoktól kapott nyelvjárási példákat is ellenőrizni kell, mert mindenféle adatot szoktak közölni (a szeletességből fakadóan)⁴, ezért Vladas Grinaveckis is bizonyára sok mindent feljegyzett a suvalkai diákoktól (ez csak hallomás). Innen származik a valódi žemaitiság is: įkandìn (különleges hangsúllyal), és mindannyiuk

⁴ Még J. Balčikonisnak is szokták szolgáltatni a Lūkštas tavat (Varn), holott csak Lūkštas; Veiviržà létezik az általánosan használt Veiviržas; Ištrà helyett, továbbá azt mondják: Įstras; Šatrija, hagyományosan azonban Šatrijà stb. (Lásd: Balčikonis, Rinktiniai raštai I, 339–347).

RECENZIJOS

| 143

A litvánban is, a hallgatók által „is”-sé alakítva; itt mintha ezt sem kellett volna tovább bővíteni. A nyelvjárásokban négykézláb, a hallgatók itt is „panaunintották” – négykézláb.

A szótár szerzői némely dolgot jelentősen megváltoztatnak, például valamennyi egy szótagú, cirkumflex hangsúlyú szót akut hangsúlyúvá alakítják: tuõs, šiuõs, kuriuõs, jie, tie stb. a teljes szövegben, de honnan származnak ezek: įjėję, ijėjė, įjėję, juõsios (de juõsius is) (lásd 569. o.).

Mintha túlságosan általánosítva, egységes szóhatár-megjelöléssel közölnék az alakokat. A hétköznapi beszédstílusban gyakoriak ezek: a magánhangzók és kettőshangzók – ai és a, e magánhangzók –, de az -ai, -’ai és -u, -o végződések nem olvadnak össze: atèiv’ėi õ-k’iec’ei Žvr, acärg’ei užriek Bajoraičiai és mások.

A zanavykai nyelvjárás szótára számos szempontból jelentős: terjedelme és a beszélt nyelvből vett szép mondatai miatt. Sokan dolgoztak rajta őszintén és odaadóan. A szótárírók munkája nehéz, nagy gondosságot, éberséget és kitartást igényel. Nem volt állandó szótárszerkesztői kollektíva; összetétele folyamatosan változott, a vezetők cserélődtek, ezért ingadozások is vannak. Emiatt a kérdés szakirodalmát sem dolgozták fel, még Antanas Tatarė hiper-normalizmusait sem, amelyek az -yti és -inti igeképzők megjelenésével kapcsolatosak (Zigmas Zinkevičius professzor vizsgálta⁵); a szótár bevezetőjében pedig lényegében nem tárgyalták ezt.

Vytautas Vitkauskas

Beérkezett: 2004. 04. 21.

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio utca, 10308 Vilnius, Litvánia

INETA SAVICKIENĖ

A LITVÁN FŐNEVEK MORFOLÓGIÁJÁNAK ELSAJÁTÍTÁSA

Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2003, 152 p., ISBN 3-7001-3138-0

(A Nyelvészeti és Kommunikációkutatási Bizottság kiadványai, 28)

A recenzált monográfia⁶ az első kísérlet arra, hogy leírja a névszói nyelvtani kategóriák kialakulását egy litván gyermek beszédében. Ezért különös figyelmet és valamivel terjedelmesebb összefoglalót érdemel, hiszen a főnevek elsajátításával foglalkozó minden további kutatásnak hivatkoznia kell Ineta Savickienė, a kaunasi VDU Egyetem kutatói úttörő munkájára.

A litván nyelv elsajátítására vonatkozó adatok gyűjtését és feldolgozását Magdalena Smoczyńska professzor (Jagelló Egyetem, Krakkó) kezdeményezte 1992-ben, és több mint tíz évbe telt, mire elkészült egy litván gyermek morfológiaelsajátításának átfogó leírása⁷. A kutatáshoz jelentősen hozzájáruló másik tudós Wolfgang U. professzor volt.

5 Zinkevičius, Z., Lietuvių kalbos istorija IV, Vilnius, 1990, 202–203 (apie matindamas ‘matydamas’, suwalginsiu ir kt.).

6 A monográfia alapjául a doktori disszertáció szolgált: Ineta Savickienė, A litván gyermek főnevének morfológiája, Kaunas, VDU, 1999.

7 Az igék elsajátítását ugyanezen adatkorpusz alapján e recenzió szerzője tárgyalta (Pawel Wójcik, A litván igei morfológia elsajátítása: esettanulmány, Krakkó: Universitas (Baltica Varsoviensia, 2).