PASTABOS

161

A kutatásnak folytatódnia kell, és a gondolatok, valamint koncepciók szembesítése egyszer kétségtelenül lehetővé teszi majd, hogy az SRT által megalkotottnál jobb szintaktikai kapcsolatelméletet fogalmazzunk meg.

Axel Holvoet Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva

Beérkezett 2005 05 13

APRÓSÁG 7

Régóta tudjuk, és úgy tanultuk, hogy a szonáns n ŋ allofónja csak k’ előtt lágy (ezt prof. Aleksas Girdenis vizsgálta meg (Kalbotyra 48–49 (1), p. 165–167), e sorok szerzője a Lietuvių kalbos tarties žodyne (2001) című kiadványában közölte, és egész Lietuva területén így ejtik (egyes déli aukštaitiaiak, az úgynevezett dzūkai, a szláv hatás miatt n-re változtatják).

Dabar žurnale Lituanistica (2004, 4 (20)) pasirodė (po Vilniaus pedagoginio universiteto mokslininkų darbų) Arimanto Raškinio, Gailiaus Raškinio, Astos Kazlauskienės straipsnis „Lietuvių bendrinės šnekamosios kalbos garsų fondo kūrimo principai“ (p. 53–62). Jame teigiama, turbūt pagal prof. Antaną Pakerį (kaip rodo prof. A. Girdenio minimas straipsnis), kad bendrinėje kalboje turi būti tariama aŋ’ks’t’i, taŋ’km’ė, aŋ’kš’t’is (p. 56), o paprastai visur lietuvių tariama aŋks’t’i, taŋkm’ė, a.ŋkš’t’is ir pan. Tai neįtikinamas siūlymas ir neigiamas dalykas (gal tame straipsnyje nereikėjo keisti ir daiktavardžių su priesaga -ybė priegaidės – tikimybė (p. 61) = tikimybė).

A VPU felől, a diákokon keresztül a valótlanság az LKI-ba is eljut: a fontos Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija (2004) című kiadványban luŋ’.kt’ „lenkti” (širvintiškiai) szerepel (162. o.), aŋ’k’š’č’au (Pākražantis) (215. o.), deŋ’.kt’ (18. o. – elméleti rész). Még a könyv tanácsadójával, A. Girdenis habilitált doktorprofesszorral is szembemennek! Még bė’kt’ is van (62. o.). És ez a šiauliaiak...

APRÓSÁG 8

Žemaitija északi részén (az összes dounininkai, az északi dūnininkai, az úgynevezett varniškiai, valamint az északi donininkai – Saūgai-tól északra) minden rövid és cirkumflexes végződésből a szó elejére húzzák vissza a hangsúlyt (általános hangsúly-visszahúzás). Ezekben a nyelvjárásokban az is előfordulhat, hogy a hangsúly egy ragozott szó elöljárószavára esik (ezt Jonas Jablonskis figyelte meg, amikor Antanas Juška szótárát szerkesztette). A Lietuvių kalbotyros klausimų harmadik kötetében (1960) (62–63. o.) erről a žemaitiai nyelvjárások – Kuršėnai, Papilė, Kaunatava, Raudėnai és más helységek – kapcsán írnak; olvashattunk hasonló jelenségekről Kalnėlio (P. Kniūkšta), Laukuva (V. Grinaveckis), sőt a nyugat-aukštaitiai Šakyna (A. Jonitytė) nyelvjárásában is; magam is hallottam ilyen kiejtést: vā-re aŋ darbu·, Šiupylai mellett, Gruzdžiai közelében. Ebben sok dialektológus hitt, különösen Zigmas Zinkevičius akadémikus, az első Lietuvių kalbos tarmių chrestomatijos szerzői.

A kérdésről most részletesen ír Aleksas Girdenis dialektológus és tanítványa, Lina Murinienė doktornő a „Kirčio atitraukimo į proklitiką savitumai rytinėje šiaurės žemaičių tarmėje” című tanulmányban (Baltistica 36 (1), 2001, p. 87–102). Az 1960 óta felvetett, már-már elfeledett problémát itt igen meggyőzően, különféle felvételekről leírt példákkal vizsgálják, sőt a gyakoriságot is megadják,

162 |

P A S T A B O S

változatosabb ingadozások figyelhetők meg Akmenė, Klykoliai, Papilė, Viekšniai nyelvjárásaiban (a Vg rövidítésnek (92–93. o.) Vaiguva kellett volna lennie, de ott nincs ilyen jelenség – valószínűleg valamilyen hiba történt).

Leginkább mindenütt az olyan hangsúlyok maradnak rögzítettek, amelyek a jelzőről kerülnek át, olykor pedig a rövid végződésről (de puo žemaičiùs Rdn, Trš, Šiaudinė, Pp közelében; puo agl’ík’ės Krš és másutt).

Šiek tiek pavyzdžių pateikta naujojoje Lietuvių kalbos tarmių chrestomatijoje (2004): Darbėnuose ė(š) šėrdė ~ iš širdie (transponuota iš širdie); ėš jėgà (transponuota iš jėgai); ar ne ėš jie-gà(~ iš jėgai) – negi iš tvirtapradės galūnės galėtų kirtį šitaip atitraukti! Tai nelaukta, nes susiję su iškil ia mokslininko kalbininko, konsultavusio šį leidinį, asmenybe.

Vytautas Vitkauskas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva

Beérkezett: 2005. 05. 23.

A „ÜRES HELY” MÓDSZERTANILAG VÉDHETŐTŰ FOGALOM¹

Vytautas Ambrazas válaszában Jelenthet-e valamit az üres hely? (Acta Linguistica Lithuanica 50, 136–138), a null kötőszóról vallott nézeteimmel vitatkozva úgy véli, hogy az én „logikai állításaim igazak, de egyáltalán nem mondanak ellent a Gramatikoje megfogalmazott nullafogalomnak” (136. o.), mivel abban „a nullát olyan módszertani fogalomnak tekintik, amely segít meghatározni, mikor van egy adott mutató hiányának meghatározott grammatikai funkciója” (137. o.). Ha a nulla (vagy az üres hely) a módszertanhoz tartozik, akkor úgy kell használni, ahogyan más tudományokban szokás: szemantikailag „terheletlenül”. Magam nem ellenzem a nulla tisztán technikai eszközként való használatát (vö. a magánhangzó-váltakozás magyarázatát, ahol a váltakozás nullafokának fogalmát alkalmazzák). Az „üres hely” kifejezést sem ellenzem, hiszen például a formális nyelvtanok elméletében használatos az üres (alapelemekből álló) sorozat, amelynek E szimbólumát „ ”-ként fejtik ki.² Csak az üres helynek tulajdonított jelentést ellenzem, mert az ilyen nyelvtanok elkülönülnek minden empirikus tudománytól (a nyelvtani tényeket nem tekinthetem pusztán a psziché összetevőinek, hiszen számomra a nyelvtudomány nem a pszichológia egyik ága).

A null kötőszóról szóló gondolatmenetemet előadva már megmutattam, hogyan keletkezik a logikai ellentmondás: figyelmen kívül hagyunk valamilyen, a szövegben nem közölt jelentést, majd (túlértelmezés következtében) további jelentést tulajdonítunk a szövegnek. Úgy vélem, ez gyakran azért történik, mert

¹ Amikor az 1999-ben kiadott Lietuvių kalbos enciklopedijoje rábukkantam a Nulinis kalbos elementas című szócikkre (441. o.), és mindent alaposan átgondolva megértettem, hogy állításainak többségével nem érthetek egyet, azt terveztem, hogy rövid időn belül három írásban fejtem ki gondolataimat: (i) az úgynevezett null kötőszóról, (ii) az úgynevezett nulla végződésekről és (iii) az úgynevezett nominativusi mondatokról (amilyen például a Žiema [„Tél”]), amelyekhez egyesek az būti ige nulla kifejeződését is hozzárendelik. Csak ezután kellett volna teljesen világossá válnia a „nulla” nyelvi elemekről vallott nézetemnek, és csak akkor reméltem bekapcsolódni a vitába, ha valaki nem ért egyet gondolatmenetemmel. Ám miután közzétettem a null kötőszóról szóló gondolataimat (Acta Linguistica Lithuanica 48, 177–184), mindenféle viszontagság teljesen félbeszakította elmélkedéseimet, ezalatt pedig megkaptam Vytautas Ambrazas polemikus válaszát. Emiatt, félretéve korábbi tervemet, kénytelen vagyok bekapcsolódni a vitába. E szöveg olvasóinak jelzem, hogy a nulinių kalbos elementų néhány érvét későbbre tartogatom, mivel reményeim szerint írok majd a nulla végződésekről és az úgynevezett nominativusi mondatokról is.

² Гросс, М., Лантен, А., Теория формальных грамматик, Москва, 1971, 15.