Mažmožiai 7–8

MEGJEGYZÉSEK | 161 A kutatásnak folytatódnia kell, és az eszmék, valamint a koncepciók szembesítése bizonyára egyszer lehetővé teszi majd az SRT által megfogalmazottnál jobb szintaktikai kapcsolatelmélet megfogalmazásáLietuviy kalbos institutas P. VileiSio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva t. Axel Holvoet Beérkezett: 2005. 05. 13. MAZMOZIS 7 Régóta tudjuk, azt tanították nekünk, hogy a nazális n 7 allofónja csak k’ előtt bina lágy (ezt Alek­sys Girdenis professzor kutatta (Kalbotyra 48–49 (1), 165–167. o.), és e sorok szerzője a Lietuvių kalbos tarties žodyne (2001) is közölte; egész Litvániában így ejtik (néhány déli aukštaitis, úgynevezett dzsuk, a szláv hatás miatt 7-re változtatja). Most a Lituanistica folyóiratban (2004, 4 (20)) – a Vilniusi Pedagógiai Egyetem tudósainak munkái nyomán – megjelent Arimantas Raškinis, Gailius Raškinis és Asta Kazlauskienė „A litván köznyelvi beszédhangállomány hangsúlyozási alapelvei” című tanulmánya (53–62. o.). Ebben – feltehetően Antanas Pakeris professzor nyomán (amint azt A. Girdenis professzor említett tanulmánya mutatja) – azt állítják, hogy a köznyelvben így kell ejteni: ay’ks’t’i, tan’kmé,, dy’ks't’is (56. o.), holott a litvánok általában mindenütt anks'ti, tagkm’é:, d.yks'vis és hasonló módon ejtik. Ez meggyőződés nélküli javaslat és negatív dolog (talán abban a tanulmányban nem kellett volna megváltoztatni a -ybė képzős főnevek hangsúlyát sem — tikimybé (61. o.) = tikimybé). Az VPU hallgatóin keresztül a hamisság az LKI-ba is eljut: a fontos Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija (2004) című kiadványban /uj'.kt',,lenkti* (Širvintiškiai) (162. o.), an'ki'@du (Pakražantis) (215. o.), dey'.kt' (18. o. – elméleti rész) olvasható. Ez már a könyv tanácsadója, habilitált professzor, dr. A. Girdenis professzor ellenében történik! Van még bé:k't' is (62. o.). És ez a Šiauliai környéki.- .. MAZMOZIS 8: A žemaičiai északi részén (minden dounininkas, az északi dinininkasok, az ún. varniškiai, az északi donininkasok — Satigaitól északra) minden rövid és tőhangsúlyos végződésből a hangsúlyt a szó elejére helyezik át (általános hangsúly- -áthelyezés). Ezekben a nyelvjárásokban az is előfordulhat, hogy a hangsúly a ragozott szó elöljárójára esik (ezt Jonas Jablonskis figyelte meg, amikor Antanas Juška szótárát szerkesztette). A Lietuvių kalbotyros klausimai harmadik kötetében (1960) (62–63. o.) erről a žemaičiaiaknál — Kurvėnuose, Papilėben, Kaunatavában, Raudėnyben és más nyelvjárásokban — írtak; olvashatunk a Kalnalis-i (P. Kniaikšta), a Latikuvai (V. Grinaveckis), sőt a nyugati aukštaitis Sakyna (A. Jonaitytė) nyelvjárás hasonló jelenségeiről is, a szerző maga pedig a va-re an_darbu kiejtést hallotta: Šiupyliai közelében, Gruzdžiai mellett. Ebben sok dialektológus hitt, különösen akad. Zigmas Zinkevičius, a Litván nyelvjárások első chrestomathiájának szerzői. Most ebben a kérdésben nagyon részletesen ír Aleksas Girdenis dialektológus tanítványával, dr. Lina Murinienėvel közösen a „A hangsúly proklitikára való áthelyezésének sajátosságai az északi žemaičiai nyelvjárás keleti részében” című tanulmányban (Baltistica 36 (1), 2001, 87–102. o.). Az 1960 óta már elhalványult probléma itt nagyon meggyőzően, különféle feljegyzésekből megfejtett példákkal kerül tárgyalásra, sőt a gyakoriságot is megadják, 162 | MEGJEGYZÉSEK változatosabb hangsúlyozási eltérések fordulnak elő Akmenė, Klykoliai, Papilė, Vegeriai, Tirkšliai beszédében (a Vg rövidítés (92–93. o.) korábban Vaiguva volt, de ott nincs meg ez a jelenség — valamilyen hiba lehet). Legtöbbnyire mindenütt nem húzzák el az ilyen hangsúlyokat a jelzőkről, néha a rövid végződésről sem (de a Žemaitis Rdn, Trs, Šiaudinė településeken, Pp mellett; a Krs és más településeken pedig az aglikė végződésről stb.). Néhány példa megtalálható a Litván nyelvjárások új chrestomathiájában (2004): Darbėnaiban ¢(5) 3ėrdėi ~ if širdiė (a širdie szóból transzponálva); é jrega- (a jėgdi szóból transzponálva); vagy nem eX jiega- (~ a jėgai szóból) — ugyan hogyan lehetne a kezdőhangsúlyos végződés hangsúlyát így elhúzni! Ez váratlan, mivel összefügg az e kiadványt konzultánsként segítő kiváló nyelvész tudós személyével. Vytautas Vitkauskas Beérkezett 2005. 05. 23. Lietuviy kalbos institutas P. Vileisio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva »TUSCIA VIETA* YRA METODOLOGISKAI PAZEIDZIAMA SAVOKA! Vytautas Ambrazas válaszában: Jelenthet- -e bármit is az üres hely? (Acta Linguistica Lithuanica 50, 136–138) a nevezett zéró kopuláról vallott nézeteimmel vitatkozva úgy véli, hogy az én „logikai állításaim helyesek, de egyáltalán nem mondanak ellent a Grammatikában kifejtett zérófelfogásnak* (136. o.), mivel abban a zéróra „módszertani konceptusként tekintenek, amely segít meghatározni, mikor rendelkezik egy bizonyos mutató hiánya meghatározott grammatikai funkcióval” (137. o.). Ha a zéró (vagy az üres hely) a módszertanhoz tartozik, akkor úgy is kell használni, ahogyan más tudományokban szokásos — „szemantikával nem terhelten- ”. Én magam nem ellenzem a zéró mint tisztán technikai eszköz alkalmazását (vö. a hangváltakozás magyarázatát, amelyben e váltakozás zérusfokának terminusát használják). Az üres hely terminusát sem ellenzem, mivel például a formális grammatikák elméletében üres (alapelemekből álló) sort használnak, amelynek E szimbóluma „” alakban tárul fel. Csak annak ellenzem, hogy az üres helynek jelentést tulajdonítsanak, mivel az ilyen grammatikák elkülönülnek valamennyi empirikus tudománytól (a grammatika tényeit nem tekinthetem csupán a psziché összetevőinek, mert a nyelvtudomány számomra nem a pszichológia ága). A nevezett zéró kopuláról szóló okfejtéseim kifejtésekor már megmutattam, hogyan keletkezik a logikai ellentmondás: figyelmen kívül hagynak valamely, a szöveg által nem kommunikált jelentést, és a szöveghez (az átértelmezés révén) további jelentést rendelnek. Úgy vélem, hogy ez gyakran azért történik, mert Amikor az 1999-ben kiadott Litván nyelv enciklopédiájában rátaláltam a Zéró nyelvi elem című szócikkre (441. o.), és mindent alaposan átgondolva megértettem, hogy állításainak többségével nem érthetek egyet, elhatároztam, hogy rövid idő alatt három szövegben fejtem ki gondolataimat: (i) a nevezett zéró kopuláról, (ii) a nevezett zéró ragokról és (iii) a nevezett nominativusi mondatokról (olyanokról, mint például a Ziema. ‘Tél.’), amelyeknek egyesek szintén a būti ‘lenni’ ige zéró kifejezését tulajdonítják. Csak ezt követően kellett volna kifejtenem a nyelv „zéró” elemeiről vallott részletes nézeteimet, és csak akkor reméltem részt venni a vitában, ha valaki nem értett volna egyet okfejtéseimmel. Miután azonban közzétettem a zéró kopuláról szóló gondolataimat (Acta Linguistica Lithuanica 48, 177–184), mindenféle viszontagság teljesen megszakította elmélkedéseimet, én pedig ez idő alatt megkaptam Vytautas Ambrazas polemikus válaszát. Ezért, ideiglenesen eltérve korábbi szándékomtól, kénytelen vagyok bekapcsolódni a vitába. E szövegem olvasóinak elmondom, hogy a nyelv zéró elemeivel kapcsolatos néhány érvet későbbre tartogatok, mivel remélem, hogy a zéró végződésekről és az úgynevezett nominativusos mondatokról is írhatok. 2 Tpoce, M., Jlanten, A., Teopua dopmaavnolx epammamuk, Mocxea, 1971, 15.