PERSONALIJA

137

KÖSZÖNTJÜK VYTAUTAS AMBRAZAST

A legnehezebb a köszöntő, méltató és köszönő szavak megválasztása – különösen nehéz (sőt szinte lehetetlennek tűnik) ilyen szavakat találni a nyelv és az ékesszólás Mesterének.

A szokásos adatlapmintát követő hivatalos bemutatás így hangzana: Vytautas Ambrazas 1930. március 25-én született Kaunasban. 1947–1948-ban a Vytautas Magnus Egyetemen, 1948–1952-ben pedig a Vilniusi Pedagógiai Intézetben tanult. 1953-tól a Litván Nyelvi Intézet tudományos munkatársa, 1958-ban a filológiai tudományok kandidátusa, 1979-ben habilitált doktor lett. 1989–2001 között a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtani Osztályát vezette. 1996-tól professzor (VDU). Előadásokat tartott nemcsak a kaunasi Vytautas Magnus Egyetemen, hanem a chicagói, a kaliforniai (1988), a pisai (1990), a genovai (1994), a firenzei, a parmai és a potenzai (1990, 1994), valamint a stockholmi (1995) egyetemeken is. Tudományos tevékenységének fő irányát, a litván nyelv történeti szintaxisa iránti érdeklődést számos tudományos tanulmány és három monográfia koronázza meg: Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksė (1979; a szerző ezért Litvánia Állami Díját kapta), Сравнительный синтаксис причастий балтийских языков / Vergleichende Syntax der baltischen Partizipien (1990), valamint a hamarosan megjelenő új kutatási könyv, a Lietuvių kalbos istorinė sintaksė. Vytautas Ambrazas a Lietuvių kalbos gramatikos (2. kötet, 1971; 3. kötet, 1976) egyik társszerzője; szerkesztőként (és társszerzőként) egyesítette a közös erőfeszítéseket egy egykötetes litván nyelvtan megalkotására: 1985-ben jelent meg a Грамматика литовского языка, 1994-ben (majd 1996-ban, 1997-ben és 2005-ben) a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, 1997-ben pedig a Lithuanian Grammar (a nyelvtani munkásságot Litvánia Tudományos Díjával ismerték el). Vytautas Ambrazas különféle tudományos szerkesztőbizottságok és bizottságok tagja, továbbá a Lietuvių kalbos enciklopedijos (1999), valamint az enciklopédia készülő, átdolgozott kiadásának egyik fő szerzője.

Komoly tudományos munkáját tisztelet és elismerés övezi, ám a nyilvános méltatás nyomait – a különféle, köztük állami kitüntetéseket – nem könnyű összegyűjteni, mert a Professzor nem szeret dicsekedni. Inkább dolgozni szeret és tud. Kutatásai kiállják az idő próbáját.

138 |

PERSONALIA

Toleráns Vezető, kiemelkedő Professzor, Mester, Tanító, Atya – Vytautas Ambrazas nyíltan vállalt, illetve félig titkos elnevezései. Bámulatra méltó és lenyűgöző műveltsége, a részletekre és az összefüggésekre egyaránt fogékony elméje, gördülékeny beszéde, valamint az a képessége, hogy tisztán, gondosan ír. Ez a képesség a mindennapokban is megmutatkozik, és életformaként is értelmezhető: Vytautas Ambrazas tudományos írásaiban nem találhatók ideológiai maradványok vagy szépirodalmi kitérők. Munkáit következetes, egyszerű, világos és logikus szerkezet, valamint sajátos írásstílus jellemzi, amely első pillantásra talán egyéni jegyek nélkülinek tűnhet. Művészi természete nem tudományos munkáiban, hanem kizárólag szabadidős kedvteléseiben nyilvánul meg; erről a különféle művészeti ágak finom ismerete árulkodik. Vytautas Ambrazas élénk vérmérséklete jellegzetesen aktív magatartásában mutatkozik meg, amely tudományos, polgári és kulturális szinten egyaránt érvényesülhet. Alkotó tudós és állandó bíráló, aki képtelen langyos maradni. Nem kérkedik a tekintélyével, mégis megkerülhetetlen. Mindig is sokat volt jelen, és ma is sok helyen jelen van.

Ezért szívből jövő jókívánságainkat küldjük szeretett Professzorunknak a jelen és a jövő felé: legyen még sok születésnapja és tavasza! Legyen hosszú az élete! Sok szép, alkotó, egészségben és erőben gazdag évet kívánunk!

Jūratė Pajėdienė