JOLITA URBANAVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: dialektológia, kísérleti fonetika, fonológia, lexikográfia, balti és szláv nyelvek kapcsolatai.

A keleti és délkeleti vilniškiaiak nyelvi attitűdjei

A keleti és délkeleti Vilnius környéki lakosok (vilniškiaiak) nyelvi attitűdjei

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Litván Nyelvi Intézetben 2011–2013 között végrehajtott Modern geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése című projekt anyagára épül. A projekt során kitöltött szociolingvisztikai kérdőívek lehetővé teszik a nyelvek és nyelvjárások használatának vizsgálatát különféle társadalmi tényezők figyelembevételével, lefedve a nyelvhasználat legfontosabb színtereit és korcsoportjait (a fiatalabb (30 év alatti), a középső (31–50 éves) és az idősebb (51 éves kortól) nemzedéket). A tanulmány 34 keleti aukštaitiai vilniškiai kutatópont adatait elemzi, amelyeket Tverečius, Adutiškis, Švenčionys, Švenčionėliai, Mielagėnai, Strūnaitis és Sariai környékén gyűjtöttek. A köznyelv, a vilniškiai nyelvjárás és a szláv (belarusz, lengyel, orosz) nyelvek használatát három színtéren vizsgálja: az egyéni (gondolkodás), a magánéleti (otthon, család) és a nyilvános (falusi közösség, hivatalos kommunikáció, iskola, templom) szférában.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Litván Nyelvi Intézetben 2011–2013-ban végrehajtott „Modern geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése” című projekt anyagára épül. A projekt során kitöltött szociolingvisztikai kérdőívek lehetővé teszik a nyelvek és nyelvjárások használatának vizsgálatát különféle társadalmi tényezők figyelembevételével, lefedve a nyelvhasználat legfontosabb színtereit és korcsoportjait (a fiatalabb (30 év alatti), a középső (31–50 éves) és az idősebb (51 éves kortól) nemzedéket). A keleti aukštaitiai vilniškiai nyelvjárási terület 34 kutatópontjának adatait Tverečius, Adutiškis,

KULCSSZAVAK: nyelvi attitűdök, domén, diglosszia, nyílt presztízs, rejtett presztízs.

KULCSSZAVAK: nyelvi attitűdök, domén, diglosszia, nyílt presztízs, rejtett presztízs.

Straipsniai / Articles

63

JOLITA URBANAVIČIENĖ

A dialektológusok által a vilniusi nyelvjárás keleti és délkeleti alnyelvjárásaihoz sorolt Švenčionys, Švenčionėliai, Mielagėnai, Strūnaitis és Sariai településeket vizsgáljuk. A standard nyelv, a vilniusi alnyelvjárás és a szláv nyelvek (belarusz, lengyel, orosz) közötti viszonyt a különböző nyelvhasználati színtereken elemeztük: az egyéni (gondolkodás), a magán (otthon, család) és a nyilvános színtéren (faluközösség, hivatalos kommunikáció, iskola, templom).

A KUTATÁS PROBLÉMAFELVETÉSE ÉS MÓDSZEREI

Az utóbbi években Európában egyre népszerűbb regionalizációs ideológia (a globalizáció ellentéteként) ösztönzi a nyelvjárásokkal kapcsolatos attitűdök és a nyelvjárások társadalmi értékének vizsgálatát. Litvániában leginkább a városlakók (mivel a litvánok többsége – kétharmada – városokban él), valamint a fiatalok (ez a korcsoport lehetővé teszi a társadalom nyelvi viselkedésére vonatkozó előrejelző kutatásokat) nyelvi attitűdjeire irányul a figyelem (lásd Vaicekauskienė, Sausverde 2012; Ramonienė 2013)¹. A vidéki térségekben a nyelvjárások társadalmi értékét még nem vizsgálták átfogóan; mindössze egyes területekről készültek elemzések, például Joniškėlis, Pasvalys járás (Ramonienė 2006: 137–147), illetve Lydūokiai, Ukmergė járás (Aliūkaitė 2005: 38–47) esetében. A falusi nyelvjárások geolingvisztikai (horizontális) és szociolingvisztikai (vertikális) vizsgálatát (a terminusokról lásd Aliūkaitė 2013 és az ott idézett szakirodalmat) a 2011–2013-ban a Litván Nyelvi Intézetben végrehajtott projektnek kell ösztönöznie: A geolingvisztikai kutatás mai irányai Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információ interaktív terjesztése (a projekt vezetője Danguolė Mikulėnienė, projektkód: VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028), amelynek célja a Litván nyelvatlasz kutatópontjainak legfrissebb adatainak összegyűjtése és elemzése. Ez a tanulmány a projekt keretében 34 kutatóponton gyűjtött szociolingvisztikai anyagot összegzi; ezeket a dialektológusok a keleti és délkeleti vilniusi nyelvjárásokhoz sorolják². Adūtiškis (485), Pirštėliškė (458), Svirkos (458²), Kavaltiškė (460), Jakėliai (460²), Jurgeliškė (457), Bāčkininkai (457²), Trečiūnai (484), Milkūškai (484²), Švenčionys (483), Žiboliškė (508), Strūnaitis (508²), Rópiškė (509), Vidutinė (509²), Melagėnai (507), Sariai (507²), Šutai (527), Švenčionėliai (482), Kretuonai (455), Reškutėnai (455²), Ceikinėliai (417), Ceikiniai (417²), Šiulėnai (419), Mielagėnai (418), Gražuliai (456), Šventōs (456²),

¹ Megemlítendők a következő projektek: Nyelvhasználat és nemzeti identitás Litvánia városaiban, 2007–2009 (a Vilniusi Egyetem hajtotta végre, projektvezető: Meilutė Ramonienė), valamint a Litván nyelv: eszmények, ideológiák és az identitás törései, 2010–2013 című projekt (a Litván Nyelvi Intézet hajtotta végre, projektvezető: Loreta Vaicekauskienė).

² A település neve mellett annak sorszáma szerepel a Litván nyelvatlaszban. Ha egy LKA-kutatópont megszűnt (vagy megszűnőben van), és a környékén (8–12 km-es távolságban) egy másik nagyobb település emelkedett ki, a kutatópont státuszát ez utóbbi település kapja (az új kutatópontot úgy jelölik, hogy a régi kutatópont sorszámához indexet adnak hozzá ²). Ebben az esetben mindkét – a régi és az új – kutatóponton gyűjtöttek anyagot.

64

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

Rādiškės (459), Gilūtai (459²), Tverėčius (420), Lazinkai (423), Navikai (423²), Sekonys (421), Didžiasalis (421²), Vosiūnai (422). A keleti aukštaitiai vilniusiakról szóló korábbi kutatások szociolingvisztikai adatokat is tartalmaznak (vö. Kardelis 2009; Kardelis et al. 2003); a vilniusi területen elemzik a nyelvjárás, a nem nyelvjárási nyelv és a szláv nyelvek változatainak használatát (Kardelis 2013), a vilniusiak nyelvi attitűdjeit azonban még nem vizsgálták.

A kutatás módszere a közvetlen, részletes interjú volt (körülbelül 1,5 órás), amely során 1–7 litvánul beszélő adatközlőt kérdeztek meg³; kiválasztásuk véletlen, többlépcsős mintavételi elv alapján történt. Az adatközlők kiválasztásakor figyelembe vették az életkort (az adatközlők három generációt képviselnek: a fiatalabb generációt (30 éves korig), a középsőt (31–50 évesek) és az idősebb generációt (51 éves kortól)), az iskolázottságot (lehetőség szerint minden kutatóponton megkérdeztek egy helyi értelmiségit), valamint a nemet (arra törekedtek, hogy ugyanannyi férfit és nőt kérdezzenek meg⁴). A beszélgetés során más kérdőívek mellett a Laima Kalėdienė és Daiva Aliūkaitė által összeállított szociolingvisztikai adatközlői kérdőívet is kitöltötték. A tanulmány vizsgálati anyaga a Švenčionys és Ignalina járásokban kitöltött 120 kérdőív adataiból áll (a kutatópontok pontos listáját lásd fentebb).

A kutatás eredeti célja a vilniusi nyelvjárás és a köznyelv használati színtereinek (doménjeinek) meghatározása volt: mely kommunikációs helyzetekben használják gyakrabban a köznyelvet, és melyekben a nyelvjárást. Kétségtelen, hogy a probléma ilyen megfogalmazása csak hozzávetőleges, mivel a nyelv standard változata és a területi nyelvváltozat közötti határ nem mindig egyértelmű⁵. Emellett a közvetlen interjú módszerével végzett kutatás csupán a nyelvjárást használók nyelvi attitűdjeit mutatja meg, nem pedig a tényleges nyelvhasználatot. A kutatók mindazonáltal egyetértenek abban, hogy a nyelvi attitűdök többnyire meghatározzák az egyének nyelvi viselkedését (lásd Ramonienė 2013 és az ott idézett szakirodalmat), a nyelvi attitűdök változása pedig a nyelvváltozás egyik legfontosabb tényezője (Vaičekauskienė, Sausverde 2012).

A kutatás során a vizsgálat problémakörét ki kellett terjeszteni a vizsgált régió sajátosságai miatt: az adatközlők azt állították, hogy a mindennapi helyzetekben nemcsak a köznyelvet és a vilniusi nyelvjárást, hanem a szláv nyelveket (lengyelt, belaruszt, oroszt) is használják. A kutatás tehát nemcsak a diglossziára (köznyelv és nyelvjárás), hanem a bilingvizmusra (több különböző nyelv) is kiterjedt.

³ Az adatközlők száma a kutatópont életképességétől függ: egy hanyatló kutatóponton 1–2, egy életképes kutatóponton pedig 6–7 adatközlőt rögzítettek.

⁴ A női adatközlők száma valamivel meghaladja a férfiakét objektív okokból (a nők aránya – különösen az idősebb generációban – viszonylag nagyobb, mint a férfiaké), valamint nyelven kívüli okokból (a nők nagyobb természetes kommunikativitása, a kutatáshoz való eleve kedvező hozzáállásuk stb.).

⁵ Pavyzdžiui, Daiva Aliūkaitė (2010: 41) skiria tris tarminio kalbėjimo variantus: 1) tarminį kalbėjimą (nuosekliai reiškiasi tarmės ypatybės), 2) pusiau tarminį kalbėjimą (nenuosekliai reiškiasi tarmės ypatybės) ir 3) naująjį dialektą (tarmės ypatybės nesireiškia). Joshua Fishmanas skiria 8 tarmės nykimo (vadinasi, ir perėjimo prie standartinio kodo) pakopas (Fishman 1991: 88–109). Tarmė ir bendrinė kalba, susiklosčius diglosijos situacijai, susilieja į tarpinę kalbą (intermediate language) (žr. Auer 2011; plg. Vaičekauskienė, Sausverde 2012).

Straipsniai / Articles

65

JOLITA URBANAVIČIENĖ

…jus. A cikkben a szláv nyelvekre vonatkozó összefoglaló terminusokat használjuk⁶: lengyel nyelv, belarusz nyelv, orosz nyelv, a jövőbeli részletesebb kutatásokban azonban külön kellene választani a köznyelvet és annak helyi változatát is, például a lengyel nyelvet (amelyet az iskolában tanítanak, és amelyen az istentiszteleteket tartják), valamint a helyi lengyel nyelvjárást (amelyet otthon, a faluközösségben beszélnek). Hozzá kell tenni, hogy nyelvjárási szempontból homogén területet vizsgáltunk, ezért a cikkben a nyelvjárás terminus minden esetben a keleti aukštaitiai vilniški nyelvjárást jelenti.

A kutatás végső célja a keleti és délkeleti vilniškiek nyelvi attitűdjeinek feltárása a nyelvjárással, a köznyelvvel és a szláv nyelvekkel kapcsolatban. Azt kívánjuk megállapítani, hogy mely nyelvi kódok kapcsolódnak a különböző nyelvhasználati területekhez. Három fő területet, illetve domént elemzünk külön: az individuálisat (gondolkodás), a privátot (otthon, család) és a nyilvánosat (faluközösség, hivatalos kommunikáció, iskola, templom) (lásd Karaliūnas 2008: 316).

INDIVIDUÁLIS TERÜLET

Az adatközlőket arról kérdezték, milyen nyelveken (nyelvváltozatokban) gondolkodnak, számolnak és szólnak az állatokhoz.

Az idősebb generáció adatközlőinek többsége (78%) azt állítja, hogy személyes közegben nyelvjárásban beszél. A fiatalabb korcsoportokban csökken a nyelvjárás használata: a 31–50 éves adatközlőknek csak a fele (50%), a fiatalabb generáció adatközlőinek pedig 15%-a vallja, hogy nyelvjárásban beszél. A köznyelv használata szintén fordítottan arányos az adatközlők életkorával: a standard nyelvváltozat használatáról az idősebb generáció 10%-a, a középső generáció 15%-a, a fiatalabb generáció képviselőinek pedig 50%-a számol be. Az adatközlők számottevő része (az idősebb generáció 10%-a, a középső 31%-a és a fiatalabb 30%-a) jelezte, hogy az individuális területen a köznyelvet és a vilniški nyelvjárást is használja⁷: az állatokhoz gyakrabban nyelvjárásban szólnak, számolni viszont gyakrabban köznyelven szoktak. Az adatközlők kis részének (az idősebb generáció 3%-ának, a középső 4%-ának és a fiatalabb 5%-ának) az individuális kommunikációban szláv nyelvváltozatokra is szüksége van. Ezek az egyének, akik több (két vagy három) nyelvváltozatot használnak még az egyéni kommunikációban is, az individuális bilingvizmus képviselőinek tekinthetők (Karaliūnas 2008: 334). Például egy Vidutinė (509²) kutatópontból származó adatközlőnő (szül. 1969) azt állította, hogy az állatokhoz vilniški nyelvjárásban vagy lengyelül szól, számolni és gondolkodni pedig lengyelül vagy belaruszul szokott. Az ilyen személyek általában vegyes családokból származnak, ahol a kommunikációhoz nem elegendő egyetlen nyelv.

Az individuális terület nyelvi attitűdjeit az 1. táblázat foglalja össze.

⁶ Más kutatók hasonló munkáikban nem különböztetik meg részletesebben a szláv nyelveket – megelégszenek a szláv nyelvváltozatok terminussal (lásd Kardelis 2013).

⁷ A nyelvjárás és a köznyelv használata ebben az esetben nem jelenti azt, hogy egyetlen kontinuummá olvadnának össze (diglosszia, vö. Auer 2011). Az adatközlők jelzik, hogy mind köznyelven, mind nyelvjárásban tudnak beszélni (diglossziás helyzet).

66

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

1. TÁBLÁZAT. Nyelvi attitűdök az egyéni szférában

Nyelvváltozatok

A használók aránya (százalékban)

Idősebb generáció

Középső generáció

Fiatalabb generáció

A vilniškiai nyelvjárás

78

50

15

Köznyelv

10

15

50

A vilniškiai nyelvjárás, köznyelv

10

31

30

A vilniškiai nyelvjárás, lengyel nyelv

1

Köznyelv, lengyel nyelv

1

Köznyelv, orosz nyelv

5

A vilniškiai nyelvjárás, belarusz nyelv, lengyel nyelv

4

A kutatás feltárta, hogy egyes adatközlők nyelvi és nemzeti identitása nem esik egybe. Mind a nyelvi ideológia, mind a nemzeti önazonosság különféle szociopolitikai tényezők hatására alakul ki (vö. Saville-Troike 1990, 181–182). Kelet-Litvánia peremvidékeire, ahol a 20. század során a lengyel és az orosz nyelv dominanciája érvényesült (a második világháború idején pedig a belarusz és a német nyelvé is), különösen jellemző az a helyzet, amikor „a nemzetiség nem mindig esik egybe az anyanyelvvel” (Kardelis 2009, 60; az Adutiškis–Kamojai térségben a hivatalosan deklarált nemzetiség és a használt nyelv közötti eltérésről lásd Urbanavičienė 2011: 109–110). A vizsgálatban részt vevő, litvánul beszélő adatközlők közül minden tizedik (11%) hivatalosan nem vallja magát litván identitásúnak. Ilyen eseteket csak az idősebb és a középső generációhoz tartozó adatközlők körében rögzítettek. Többségüket – 85%-ukat – a dokumentumokban lengyelként tüntetik fel, a többiek pedig egyáltalán nem deklarálnak identitást, mert nem tudják eldönteni, melyiket válasszák. Például egy Adutiškisből származó adatközlő nő (szül. 1933; 485) azt állítja, hogy litvánnak és belarusznak is vallhatná magát. Egy Svirkaiból származó adatközlő férfi (szül. 1940; 458²), aki korábban lengyel volt, most az identitás rovatba kötőjelet ír. Egy Sariaiból származó adatközlő nő (szül. 1969) „senkinek sem tartja magát”. A fiatalabb generáció adatközlőinek csoportjában nem fordult elő eltérés a nyelvi és a nemzeti identitás között. Azok az egyének, akik identitásukat nem egy nyelvi közösséghez, hanem kizárólag a lakóhelyükhöz kötik, a lokális identitás képviselőinek tekinthetők.

MAGÁNSZFÉRA

A magánszféra az egyén nyelvi identitását formáló egyik legfontosabb terület, mivel az otthoni környezet biztosítja a nyelv generációról generációra történő átadását és életképességét. Négy különböző generáció (nagyszülők – szülők – gyermekek – unokák) kommunikációs igényeihez, az emberek közötti kapcsolatokhoz és azok dimenzióihoz (közelség – idegenség, melegség – ridegség) kötődik. A nyelv egyik változatát az otthoniakkal, egy másikat a ritkábban látott rokonokkal lehet hasz-

Straipsniai / Articles

67

JOLITA URBANAVIČIENĖ

nálni. A középső és a fiatalabb generáció adatközlői a magánszférában állításuk szerint csaknem kétszer olyan gyakran használják a nyelvjárást, mint az egyéni szférában (vö. középső generáció – 50% és 27%, fiatalabb generáció – 30% és 15%). Az idősebb generáció ezzel szemben a családban kevésbé beszél nyelvjárásban, mint az egyéni szférában (55%, illetve 77%). Az idősebb és a fiatalabb generáció egynegyede (25%), a középső generációnak pedig egyharmada (34%) azt állítja, hogy otthon diglossziás módon egyaránt használja a köznyelvet és a nyelvjárást. Leggyakrabban a nagyszülőkkel és a szülők családjával (testvérekkel), valamint a partnerükkel (férjükkel, feleségükkel) beszélnek nyelvjárásban, ha az is ugyanannak a nyelvjárásnak a beszélője; gyermekeikkel és unokáikkal viszont köznyelven⁸. Vö.: az idősebb generáció adatközlőinek 7%-a köznyelven kommunikál gyermekeivel, 14%-a pedig unokáival. A középső generáció képviselői közül csaknem minden második (44%) azt állította, hogy gyermekeivel köznyelven beszél⁹.

Érdekes, hogy a köznyelvvel kapcsolatos legkedvezőbb attitűdöket az idősebb generáció képviselői fejezik ki. Vö.:

Most kerülöd azokat [a nyelvjárási] szavakat, magyarosabban mondod, a szebb nyelvhasználatra törekszel... Szebb lenne köznyelven [beszélni], változnak az idők. Helyesen kell írni, a nyelvnek helyesnek, grammatikusnak kell lennie. (Egy adatközlő (szül. 1945-ben), Vidutinė (509²) kutatópont.)

Helyesebben [kell beszélni], kulturáltabban (kulturáltabban). (Egy adatközlő (szül. 1942-ben), Šutai (527) kutatópont.)

Az idősebb generáció társadalmi előnnyel ruházza fel a köznyelvet: magasabb társadalmi státusszal, jobb karrierlehetőségekkel és magasabb szintű végzettséggel kapcsolja össze (vö. Ramonienė 2013). A középső és a fiatalabb generáció ezzel ellentétben a magánszférában feleannyiszor használja a köznyelvet, mint az egyéni szférában (vö. a családban ez az arány 4%, illetve 25%, az egyéni szférában pedig 15%, illetve 50%). Ebből következően az akkomodációs (a beszédpartnerhez való alkalmazkodási) folyamatok arra ösztönzik az idősebb generációt, hogy köznyelvre, a középső és a fiatalabb generációt pedig arra, hogy nyelvjárásra váltson.

A családi kommunikációban gyakran találkozunk a kétnyelvűség jelenségével: az idősebb generáció adatközlőinek 21%-a, a középső generáció adatközlőinek 35%-a, a fiatalabb generáció adatközlőinek pedig 15%-a állítja, hogy otthoni környezetben nemcsak litvánul, hanem szláv nyelveken is beszél. Az otthoni környezetben egy adatközlő két-négy különböző nyelvi változatot is használhat (lásd a 2. táblázatot).

⁸ Vö. a vilniusi helyzettel: „A nyelvjárást azokkal a családtagokkal használják, akiknek a családjában születtek és felnőttek. A családot alapító vilniusiak jóval ritkábban beszélnek nyelvjárásban a partnerükkel, és csak minden ötödikük adja tovább nyelvjárását a gyermekeinek, minden tizedikük pedig az unokáinak” (Gudavičienė 2010: 226). Vö. továbbá Laima Nevinskaitė megfigyelésével a klaipėdai családok nyelvhasználatáról: „Viszonylag kevesen beszélnek nyelvjárásban a gyermekeikkel – ritkábban, mint a barátaikkal, az idősebb családtagokkal, sőt még a munkahelyükön is” (Nevinskaitė 2010: 265).

⁹ A szülők leggyakrabban úgy vélik, hogy a nyelvjárások akadályozhatják a köznyelv megfelelő elsajátítását (Balčiūnienė 2007: 153).

68

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

2. TÁBLÁZAT. Nyelvi attitűdök a magánszférában

Nyelvváltozatok | A használók aránya (százalékban) | Idősebb generáció | Középső generáció | Fiatalabb generáció | Vilniusi nyelvjárás | 54 | 27 | 30 | Standard nyelv | | 4 | 25 | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv | 25 | 34 | 25 | Vilniusi nyelvjárás, belarusz nyelv | 4 | 4 | | Vilniusi nyelvjárás, lengyel nyelv | 6 | | | Vilniusi nyelvjárás, orosz nyelv | | 4 | | Standard nyelv, lengyel nyelv | 4 | | 5 | Standard nyelv, belarusz nyelv | | 4 | | Standard nyelv, orosz nyelv | | | 10 | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv, lengyel nyelv | 3 | 7 | | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv, orosz nyelv | 2 | 4 | 5 | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv, belarusz nyelv | | 4 | | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv, orosz nyelv, lengyel nyelv | 2 | 4 | | Vilniusi nyelvjárás, standard nyelv, belarusz nyelv, orosz nyelv | | 4 |

Például egy lazinkai adatközlő (szül. 1937; 423) felidézi, hogy szülei családjában nyelvjárásban beszélt, nagyszüleivel lengyelül; orosz nemzetiségű feleségével oroszul kommunikál, a Vilniusban élő gyermekeivel standard nyelven, a Lettországba költözöttekkel oroszul, unokáival pedig litván standard nyelven vagy oroszul. Egy didžiasali adatközlő (szül. 1937; 421²) elmondta, hogy nagyszüleivel és szüleivel nyelvjárásban, feleségével oroszul, gyermekeivel és unokáival pedig litván standard nyelven beszélt.

A középső generáció adatközlői, akik 1960 és 1980 között születtek, a vizsgált generációk közül a legtöbb kapcsolatban állnak a szláv nyelvekkel. E generáció intenzívebb többnyelvűsége összefügghet a szocializmus virágzásának időszakával, amelyben felnőttek, a kétnyelvű iskolákkal, a belarusz szomszédokkal fenntartott intenzív kapcsolatokkal, valamint a szlávokkal kötött gyakori házasságokkal. Vö.: egy strūnaitisi adatközlő (szül. 1962; 508²) azt mondja, hogy nagyszüleivel belaruszul beszélt, szüleivel, fiú- és lánytestvéreivel vilniusi nyelvjárásban kommunikál, Belaruszból származó férjével oroszul, gyermekeivel pedig standard nyelven. Egy vidutinėi adatközlő (szül. 1969; 509²) elmondta, hogy szülei családjában lengyelül beszéltek, anyja rokonságával litván standard nyelven, férjével és gyermekeivel pedig a férj nyelvhasználatát követve vilniusi nyelvjárásban beszél.

A fiatalabb generáció a szláv nyelvváltozatok közül csak az oroszt és a lengyelt használja. A belarusz nyelv eltűnik a fiatalok nyelvi repertoárjából. Presztízs nélkülinek és kilátástalannak tekintik, ezért a fiatalok nem tanulják meg – a belarusz nyelvet az orosz váltja fel.

Straipsniai / Articles

69

JOLITA URBANAVIČIENĖ

Az a helyzet, amikor az otthoni környezetben nap mint nap nemcsak litvánul, hanem több (két vagy három) szláv nyelvváltozatban is beszélnek, a többnyelvűségre jellemző¹⁰.

KÖZTEREK

A közterek kommunikációja az élet különböző területeit és társadalmi szerepeket foglal magában. A tanulmány külön elemzi a nyelvjáráshasználók nyelvi attitűdjeit a közélet négy területével – a falusi közösséggel, az intézményekkel és gyűlésekkel (hivatalos kommunikáció), az iskolával és az egyházzal – kapcsolatban. A falusi közösség kommunikációja az egyéni és a magánszférabeli kommunikációhoz hasonlóan a mindennapi érintkezéshez tartozik, míg az intézmények, a gyűlések, az iskola és az egyház kommunikációja presztízsértékűnek számít (lásd Karaliūnas 2008: 345). Valószínű, hogy az adatközlők a mindennapi érintkezésben gyakrabban választják a nyelvjárást, a presztízsértékű kommunikációban pedig a standard nyelvet.

1. A falusi közösség

A nyelvjárási beszéd jobban illik a falusi közösség kommunikációjához, mert őszintébb, melegebb és nyitottabb, mint a standard köznyelv (vö. Girdenis 2000: 250; Aliūkaitė 2005: 42). Az adatközlőket arról kérdezték, hogy falusi környezetükben milyen nyelvváltozatot használnak a különböző korú szomszédokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel. A falusi tér félig nyilvános, mivel az adatközlők vagy jól ismerik beszélgetőpartnerüket, vagy ismerős környezetben beszélgetnek. A kommunikációs aktus státusza (bizalmas – formális) és a nyelvváltozat megválasztása a beszélők egymáshoz fűződő viszonyától (közelségétől – idegenségétől) függ. Egy másik nyelvi környezetből származó személy aktív vagy passzív részvétele a beszélgetésben elősegítheti a standard kód, vagyis a köznyelv használatát.

A kutatás azt mutatta, hogy a falusi közösségben csak az adatközlők kis része használ kizárólag köznyelvet: az idősebb korosztály 6%-a, a középkorú korosztály 8%-a és a fiatalabb korosztály 20%-a (vö.: az egyéni és magánjellegű színtereken gyakrabban használatos a köznyelv¹¹). Kizárólag nyelvjárásban beszélőnek szintén az adatközlők kis része vallja magát

¹⁰ Vytautas Kardelis felhívja a figyelmet arra, hogy „a szociolingvisztikai helyzet leírásakor világosan különbséget kell tenni az idegen nyelv ismerete és a tényleges kétnyelvűség tényei között” (Kardelis 2009: 66). Állítása szerint az északkeleti vilniškiaiak litván nyelvű területeinek falusi településein „nem fedezhetők fel a kétnyelvűség semmilyen jelentős megnyilvánulásai” (Kardelis 2009: 68), ugyanakkor elismeri, hogy a délkeleti vegyes területeken a nyelvi kontaktusok maximálisak lehetnek. Kutatásunk azt mutatja, hogy a keleti és délkeleti vilniškiaiak minden negyedik képviselője (25%) találkozik a többnyelvűséggel a magánszférában.

¹¹ Következésképpen nem érthetünk egyet Loreta Vaicekauskienė és Érika Sausverdė azon állításával, hogy „Litvániában a nyelvjárások használata alapvetően diglossziás, és egyértelműen elsősorban a magán, különösen a családi színtérhez, valamint inkább az idősebb korosztályhoz kötődik” (Vaicekauskienė, Sausverde 2012). A keleti aukštaitiai vilniškiaiak területén a nyelvjárás pozíciója a falusi közösség kommunikációjában a legerősebb.

70

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

a középkorú (4%) és a fiatalabb korosztályba (10%) tartozó adatközlők. Az idősebb korosztály képviselőinek azonban csaknem fele (41%) kizárólag nyelvjárásban beszél falusi környezetben. Minden második adatközlő életkortól függetlenül diglossziásan használja a nyelvjárást és a köznyelvet: ismeretlenekkel beszélgetve a köznyelvet részesíti előnyben, a szomszédokkal pedig a nyelvjárást. A kommunikációs eszköz megválasztásakor a szomszédok életkorát is figyelembe veszik; például az idősebb korosztályba tartozó adatközlők kortársaikkal nyelvjárásban, a középkorú és fiatalabb korosztályhoz tartozó szomszédokkal pedig köznyelven beszélgetnek (vö. a nagyszülők és unokák közötti hasonló kommunikációval).

A nyelvjárást mint a falusi közösség kommunikációjának meghatározó eszközét maguk az adatközlők nevezik meg, olykor leplezetlen sajnálattal amiatt, hogy kénytelenek nyelvjárásban beszélni. Vö.:

A szomszédokkal nyelvjárásban beszélek. Mindannyian nyelvjárásban beszélnek, hát hogyan lehetnék én itt az egyetlen magyaros beszédű [...]. Talán jobb lenne, ha mindannyian köznyelven beszélnénk, de a falu nyelvjárásban beszél. És mit lehet most tenni, nem lehet őket megváltoztatni. (Az 1933-ban született adatközlőnő a Šiūlėnai (419) kutatópontból.)

Tarmė suvokiama kaip „grupinė tapatybė“ (Ramonienė 2006: 145), „savos grupės kalbinės elgsenos atributas“ (Vaicekauskienė, Sausverde 2012), „socialinis solidarumas“ (Ramonienė 2013). Kaimo bendruomenės komunikaciją sudaryta iš individualių komunikacijos aktų, kuriuose kalbos pasirinkimą nulemia ne atskiras žmogus, o bendruomenės normos ir socialinis statusas. Individai, siekiantys būti lygiaverčiais kaimo bendruomenės nariais, nejaučia atskirties, vartoja tarmę. Ir atvirkščiai – norintys išlaikyti socialinį atstumą, pabrėžti savo aukštesnį išsilavinimą, socialinę padėtį ar kilmę asmenys vartoja bendrinę kalbą.

A nyelvjárás a falusi közösség összetartó kódjának tekinthető, a nyelvjárás használatát fenntartó összetett mélyfolyamatok pedig a nyelvjárás rejtett presztízsének¹² (Trudgill 1972: 179–195; Miliūnaitė 2010: 241; Ramonienė 2006: 145). Egyrészt a nyelvjáráshoz való pozitív viszonyulást nyilvánosan nem mutatják ki (ellenkezőleg, sok válaszadó elismeri, hogy a nyelvjárás „csúnya”, „silány”), másrészt a nyelvjárást a falusi közösség különböző helyzeteiben használják. A közösség azon tagjaiban, akik nem beszélnek nyelvjárásban, nem bíznak meg, a nyelvjárásban beszélőkkel viszont szolidaritást vállalnak. Vö.:

A faluban úrinőnek néznek, ha nem beszélsz nyelvjárásban. (Az 1962-ben született adatközlőnő a Šiūlėnai (419) kutatópontból.)

A falusi közösségben a nyelvjárást a közösség tagjai közötti kommunikáció eszközének tekintik. Azokat a személyeket, akiket nem ismernek el a közösség valódi tagjainak

¹² Meilutė Ramonienė a Pasvalysi járásbeli Joniškėlis környékén is leírta a nyelvjárás iránti rejtett kedvező viszonyulást: „A nem hivatalos környezetben a köznyelv használatát többnyire nem tűrik; a saját nyelvi közösség azon tagjaira, akik nem nyelvjárásban beszélnek, elidegenedettként tekintenek, gúnyolják őket és nem bíznak bennük” (Ramonienė 2006: 145).

Straipsniai / Articles

71

JOLITA URBANAVIČIENĖ

(például a helyi értelmiségiek esetében) eleve a presztízsesebb változatot, a köznyelvet rendelik hozzá. Például egy Didžiasalyban dolgozó tanárnő bevallja, hogy nyilvános helyen kerüli a nyelvjárási beszédet:

Ha olyan barátnőmmel találkozom, aki tud nyelvjárásban, akkor nyelvjárásban [beszélek]. Hát, már csak tanárnő vagyok... Hogy beszéljek itt nyelvjárásban? Azt gondolom, hogy jó nyelvjárásban beszélni, ha egy ismerőssel találkozik az ember, de én magamon kapom magam: na, ki tudja, hogyan néznek majd rám, ha nyelvjárásban beszélek. Körülnézek, nem hallja-e senki. Nyelvjárásban válaszolok, de közben körülnézek. (A Tverečiusból (420. kutatópont) származó adatközlő (szül. 1957-ben).)

A nyelvjárás nyílt presztízsének nem sok megnyilvánulása van, de érdekes, hogy azt a fiatalabb generáció képviselői mutatják. A fiatalok saját nyelvi repertoárjuk kialakítására törekednek, elkülönülve az idősebb – szülői, nagyszülői – generációtól. Az önkifejezés egyik ilyen formája, amely helyi identitásukat tükrözi, a nyelvjárási beszéd. Vö.:

Az ismerőseim igyekeznek használni azokat a [nyelvjárási] szavakat. Talán szépek nekik? Minden ismerősöm és barátom igyekszik nyelvjárásban beszélni, amikor visszatér arra a környékre [a városból a faluba]. Vagy az új barátaikkal beszélnek nyelvjárásban, mert érdekes, hogy ki mit mond. Érdekesek azok a nyelvjárási szavak. Az a benyomásom, hogy mindenki azt akarja hangsúlyozni, honnan származik, ezért beszél nyelvjárásban. (A Mielagėnaiból (418. kutatópont) származó adatközlő (szül. 1989-ben).)

Az adatközlő elbeszélésében említett, a nyelvjárást „szépnek”, „érdekesnek” minősítő értékelések a nyelvjárások iránti nyílt rokonszenvet mutatják (ellentétben a középső és különösen az idősebb generáció nyelvjárási beszélőivel). A helyi nyelvjárások ilyen értékelése eltér a városi fiatalok nyelvjárásokkal szembeni negatív vagy semleges hozzáállásától¹³. Vö.: „A vidéki régiók nyelvjárásait [...] kedvezőbben értékelik, mint a városi, nem standard változatokat” (Ramonienė 2013).

Vienalyčių kalbinių bendruomenių beveik nebūna (plg. Karaliūnas 2008: 323), ypač rytų ir pietryčių vilniškių teritorijoje, kur įvairiais lygmenimis kontaktuoja baltų ir slavų kalbos. Norėdami patenkinti komunikacijos poreikį pakraštinių arealų gyventojai – lietuviai ir slavai – išmoksta vieni kitų kalbas. Tai pastovūs ir natūralūs kalbų kontaktai (Karaliūnas 2008: 32), kurie nesukelia konfliktų ir yra šio regiono žmonių kasdienio gyvenimo dalis (apie Adutiškio ir Kamojų daugiakalbes bendruomenes žr. Urbanavičienė 2011: 95–114). Šalia vilniškių patarmės ir bendrinės kalbos slavų kalbų atmainas kaimo bendruomenėje teigia vartojantys 13% vyresniosios kartos, 27% vidurinės kartos ir 20% jaunesniosios kartos informantų (žr. 3 lentelę).

¹³ Vö. Ineta Dabašinskienė és Raminta Garuckaitė megállapítását a kaunasi fiatalok nyelvi attitűdjeiről: „A fiatalok a nyelvjárások kérdésében gyakrabban semleges vagy negatív álláspontot képviselnek. Úgy tűnik, a nyelvjárások használatát a fiatalok gyakrabban a faluval társítják, és az nem a modern élet jele” (Dabašinskienė, Garuckaitė 2010: 245).

72

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

3. TÁBLÁZAT. Nyelvi attitűdök a falusi közösség kommunikációjában

Nyelvváltozatok

A használók aránya (százalékban)

Idősebb generáció

Középső generáció

Fiatalabb generáció

Vilniusi nyelvjárás

41

4

10

Köznyelv

6

8

20

Vilniusi nyelvjárás, köznyelv

40

61

50

Köznyelv, orosz nyelv

10

A vilniusi nyelvjárás, a köznyelv, az orosz nyelv

6

19

5

A köznyelv, az orosz nyelv, a lengyel nyelv

1

4

5

A köznyelv, a belarusz nyelv, a lengyel nyelv

1

A vilniusi nyelvjárás, a belarusz nyelv, a lengyel nyelv

1

4

A vilniusi nyelvjárás, a köznyelv, az orosz nyelv, a belarusz nyelv

1

A vilniusi nyelvjárás, a köznyelv, a lengyel nyelv, az orosz nyelv

3

A szláv – orosz, lengyel, belarusz – nyelvváltozatokat vegyes területeken használják. A vilniusiak keleti peremvidékén különösen erőteljesek az akkomodációs (alkalmazkodási) folyamatok: mivel a lakosság többsége ismeri az összes helyi nyelvváltozatot, a kommunikáció eszközének megválasztását a beszélgetőpartnerre bízzák („olyan nyelven beszélek, amilyen nyelven megszólítanak”).

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a belarusz nyelv eltűnt a fiatalabb generáció nyelvi repertoárjából (vö. azzal, hogy a magánszférában sem használják), az orosz és a lengyel nyelvet azonban továbbra is használják. Figyelemre méltó, hogy az idősebb generáció a szláv nyelveket a nyelvjárás mellett használja, míg a középső és a fiatalabb generáció a köznyelv mellett. Vagyis a vegyes családokban a nyelvjárás helyét a köznyelv veszi át. Az is látható, hogy az idősebb generációhoz tartozó adatközlők a falusi közösségekben több nyelvet használnak (akár négy nyelvváltozatot is), míg a középső és a fiatalabb generáció által használt nyelvek készlete kisebb (legfeljebb három nyelvváltozatot foglal magában).

2. Hivatalos kommunikáció

A hivatalos kommunikációt a nyelvváltozatok használata alapján három különböző helyzetben elemezték: az üzletben, az intézményben és a gyűlésen. Az intézményi kommunikáció nyelvének megválasztása a politikai körülményekkel függ össze, amelyek ebben a régióban igen dinamikusan változtak (lásd Urbanavičienė 2010: 46). A gyűlés nyelvét a társadalmi körülmények határozzák meg, vagyis a domináns társadalmi csoport nyelvén folyik a beszéd. A falusi üzletekben a kommunikáció nyelvét pszichológiai okok, valamint a közelség (nyelvjárásban beszélnek) és az idegenség (köznyelven beszélnek) dimenziói határozzák meg.

Straipsniai / Articles

73

JOLITA URBANAVIČIENĖ

A fent említett helyzetek mindegyikében az idősebb generációhoz tartozó adatközlők csaknem fele (48%) állította, hogy nyelvjárásban beszél. A középső és a fiatalabb generáció képviselői közül jóval kevesebben vallják, hogy kizárólag nyelvjárásban beszélnek – rendre az adatközlők 4%-a, illetve 10%-a. A köznyelv használata szintén összefügg az életkorral: minél fiatalabb az adatközlő, annál gyakrabban beszélne nyilvánosan a presztízsértékű litván nyelvváltozatban. Vö.: a hivatalos kommunikációban a köznyelvet használók aránya az idősebb generáció képviselői között 15%, a középső generációban 31%, a fiatalabb generációban pedig 55%. A fiatalabb generáció minden negyedik (25%), az idősebb generáció minden harmadik (30%), a középső generáció minden második (53%) képviselője a hivatalos kommunikáció helyzeteiben mind a köznyelvet, mind a nyelvjárást használná. A vizsgált helyzeteket külön-külön megvizsgálva látható, hogy az intézményekben (a helyi közigazgatási hivatalban, a könyvtárban, a postán, az üzletben, az orvosi rendelőben és másutt) az adatközlők többsége a köznyelvet részesítené előnyben, míg a falusi üzletekben (különösen, ha helybéli dolgozik ott) a nyelvjárást.

A gyűléseken használt nyelvváltozatot az egész faluközösség nyelvi kódjaként kell értelmezni, amely egy térben élő, különböző nyelvi közösségek tagjait egyesíti. A gyűlések kommunikációja másként alakul a litván nyelvű, mint a vegyes területeken. A litván nyelvű területeken a gyűléseken gyakrabban beszélnek nyelvjárásban, mint köznyelven, például Mielagėnuose (419), Reškutėnuose (455²), Šventoje (456²). A vegyes területeken a gyűléseken valamelyik szláv nyelven is folyhat a beszéd (például Ropiškėje (509) lengyelül). A kommunikáció nyelve spontán módon is megválasztható, a beszélgetőpartnerekhez igazodva, vagyis a nyelvváltozat választását akkomodációs folyamatok határozzák meg; erre példa a Ziboliškėsből (508) származó adatközlő (sz. 1935), aki hangsúlyozza, hogy a gyűlésen „úgy fog beszélni, ahogy a többiek beszélnek”.

A litván nyelvváltozatok mellett az idősebb generáció képviselőinek 5%-a, a középső generáció 12%-a, a fiatalabb generáció képviselőinek pedig 10%-a használ szláv nyelveket (lásd a 4. táblázatot).

⁴ TÁBLÁZAT. A hivatalos kommunikációval kapcsolatos nyelvi attitűdök

Nyelvváltozatok | A használók aránya (százalékban) | Idősebb generáció | Középső generáció | Fiatalabb generáció | Vilniusi nyelvjárás | 49 | 4 | 10 | Köznyelv | 15 | 31 | 55 | Vilniusi nyelvjárás, köznyelv | 31 | 53 | 25 | Köznyelv, orosz nyelv | 1 | 8 | 10 | Köznyelv, lengyel nyelv | 1 | | | Vilniusi nyelvjárás, orosz nyelv | 1 | | | Vilniusi nyelvjárás, lengyel nyelv | 1 | | | Vilniusi nyelvjárás, köznyelv, orosz nyelv | 1 | 4 |

74

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

A faluközösség kommunikációjához képest hivatalos helyzetekben ritkábban használnak szláv nyelveket, repertoárjuk beszűkült, ugyanakkor jelentősen megnő a presztízsértékű nyelvváltozat, a litván köznyelv szerepe. Az adatközlők azt állítják, hogy hivatalos kommunikációs aktusokban egyáltalán nem használnak belarusz nyelvet. Hivatalos helyzetekben csak az idősebb generáció képviselői vallják, hogy lengyelül beszélnek. Feltehetően a középső és a fiatalabb generáció áttért a belarusz és a lengyel nyelvről az oroszra (vö.: az érintett régióban már nincsenek lengyel iskolák). A vegyes területeken az oroszt a nyelvjárás és a köznyelv mellett is használják, például Šutuose (527) az üzletben beszélnek oroszul, Bačkininkuose (457²) pedig a gyűléseken.

3. Egyház

A közélet egy különálló területe, az egyház is meghatározott számú nyelvváltozatot foglal magában: itt a nyelvjárás, a köznyelv és a lengyel nyelv verseng egymással. Az adatközlőket arról kérdezték, milyen nyelven imádkoznak, gyónnak, tanítják másoknak az imákat, illetve milyen nyelven beszélgetnek a pappal. Minden korcsoportban a köznyelv a vallás domináns nyelve; vö.: a köznyelvet az idősebb korosztály adatközlőinek 26%-a, a középgeneráció 65%-a, a fiatalabb generáció 85%-a használja. Kizárólag nyelvjárásban imádkozik, illetve beszél a pappal az idősebb korosztály 26%-a, a középgeneráció 4%-a és a fiatalabb generáció 10%-a. Diglossziás eseteket is rögzítettek: az adatközlők egy része vallási célokra a köznyelvet és a nyelvjárást egyaránt használja (az idősebb korosztály képviselőinek 36%-a, a középgeneráció 23%-a és a fiatalabb generáció 5%-a): általában a pappal vagy gyónás közben nyelvjárásban beszélnek, imádkozni azonban köznyelven imádkoznak, azaz „úgy, ahogyan a könyvecskében áll”.

Az adatközlők nyelvi attitűdjei – az egyházban a köznyelvet részesítik előnyben – azt mutatják, hogy a vallási szférát presztízsértékűnek tekintik. A szláv nyelvekkel szemben a beszélők kevésbé kedvező attitűdökkel viseltetnek, mivel azok társadalmi értéke alacsonyabb. A szláv nyelvek közül a vallási szférában csak a lengyelt használják, amelyet régóta a katolicizmussal társítanak. A lengyelt gyakrabban használják az idősebb generáció azon adatközlői, akik a lengyel uralom idején (1920–1939) lengyel iskolákban végeztek: lengyelül imádkoznak, rádióban hallgatnak misét, és gyónnak. A vilniusi nyelvjárás és a köznyelv mellett a középgeneráció képviselőinek 8%-a is használja a lengyelt vallási célokra (többnyire azt jelzik, hogy lengyelül imádkoznak). A fiatalabb generáció azt állítja, hogy az egyházban nem használ lengyelt.

Az adatközlők három nyelvváltozattal – a köznyelvvel, a nyelvjárással és a lengyellel – kapcsolatos nyelvi attitűdjeit az 5. táblázat foglalja össze.

Azt, hogy mindhárom nyelvváltozat miként keveredik egyazon személy nyelvhasználatában, jól szemlélteti egy strunaitisi adatközlő (szül. 1930) példája (508²): nyelvjárásban beszél a pappal és gyónás közben, köznyelven tanítja imádkozni unokáit, ő maga pedig lengyelül imádkozik.

Straipsniai / Articles

75

JOLITA URBANAVIČIENĖ

5. TÁBLÁZAT. Nyelvi attitűdök a vallási szférában

Nyelvváltozatok | A beszélők aránya (százalékban) | Idősebb generáció¹⁴ | Középgeneráció | Fiatalabb generáció Vilniusi nyelvjárás | 26 | 4 | 10 Köznyelv | 26 | 65 | 85 Vilniusi nyelvjárás, köznyelv | 36 | 23 | 5 Vilniusi nyelvjárás, lengyel nyelv | 3 Köznyelv, lengyel nyelv | 3 | 4 Vilniusi nyelvjárás, köznyelv, lengyel nyelv | 1 | 4

4. Iskola

A nyelvi identitást formáló és a nyelvpolitikát megvalósító közéleti terület az iskola is. A régió sajátosságai (a többnyelvűség, a politikai kataklizmák) miatt az itt élő adatközlők különböző oktatási nyelvű iskolákban végeztek. Különösen összetett az idősebb generáció oktatási tapasztalata (a középgeneráció és a fiatalabb generáció valamennyi adatközlője litvánul tanult): a 20. század 30-as éveiben született adatközlők a nyelvpolitika különféle átalakulásait élték át. Minden negyedik (26%) két, három, sőt akár négy különböző oktatási nyelvű iskolát is elvégzett (lásd a 6. táblázatot).

6. TÁBLÁZAT. Három különböző generáció oktatási nyelvei

Az oktatás nyelve | Tanulók aránya (százalékban) | Idősebb generáció | Középgeneráció | Fiatalabb generáció Litván nyelv | 67 | 100 | 100 Lengyel nyelv | 5 Litván nyelv, lengyel nyelv | 8 Litván nyelv, orosz nyelv | 4 Lengyel nyelv, orosz nyelv | 2 Litván nyelv, orosz nyelv, lengyel nyelv | 5 Litván nyelv, lengyel nyelv, belarusz nyelv | 2 Litván nyelv, orosz nyelv, lengyel nyelv, belarusz nyelv | 2 Litván nyelv, orosz nyelv, lengyel nyelv, német nyelv | 3 Otthon tanult | 2

¹⁴ Az adatközlők 5%-a azt állította, hogy nem jár templomba és nem imádkozik, ezért a vallással kapcsolatos kérdésekre nem válaszolt.

76

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

Vö.: a Vosiūnuose élő adatközlő (szül. 1929; 422) elmondása szerint nemcsak litvánul és lengyelül, hanem oroszul és németül (a második világháború idején) is tanult. Ugyanezt jelezte a Ceikiniuose élő adatközlő (szül. 1929; 417²) is. A Strūnaitisban élő adatközlő (szül. 1930; 508²) azt állítja, hogy nemcsak litvánul, hanem három szláv nyelven – lengyelül, oroszul és belaruszul – is tanult (Litvánia peremvidékei Belaruszhoz tartoztak).

A kutatók szerint az oktatás a nyelvi attitűdöket formáló egyik legfontosabb tényező (Garrett 2010: 22; Ramonienė 2013). Vö.: Kelet-Litvániában az iskola erősebb polonizációs eszköz volt, mint az egyház, a lengyel közigazgatás vagy a földbirtokok (Kardelis, Navickaitė 2006: 495). Ez a kutatás csupán megerősíti, hogy a peremvidéki vilniusiak nyelvi attitűdjei igen összetett körülmények között alakultak ki.

KÖVETKEZTETÉSEK

A keleti és délkeleti vilniusiak nyelvi attitűdjei, amelyek a nyelvváltozatok használatának három területét foglalják magukban (az egyéni, a magán- és a nyilvános szférát), két szinten összegezhetők: vertikális és horizontális szinten. Az eredmények horizontális (vagy kvantitatív) szintje azt mutatja, hogy a vilniusi nyelvjárást funkciói alapján a standard nyelv után a második hely illeti meg – csak az iskolában nem használják az oktatás nyelveként (lásd a 7. táblázatot). A társadalmi súly csökkenésének irányában az orosz, a lengyel, majd a belarusz nyelv következik.

7. TÁBLÁZAT. A keleti és délkeleti vilniusiak nyelvi attitűdjei

Nyelv, nyelvjárás | Generáció | A nyelvhasználat színterei | Egyéni szféra | Magánszféra | Nyilvános szféra | Faluközösség | Hivatalos kommunikáció | Egyház | Iskola | Vilniusi nyelvjárás | 51 éves kortól | + | + | + | + | + | 31–50 évesek | + | + | + | + | + | 30 éves korig | + | + | + | + | + | Litván standard nyelv | 51 éves kortól | + | + | + | + | + | + | 31–50 évesek | + | + | + | + | + | + | 30 éves korig | + | + | + | + | + | + | Lengyel nyelv | 51 éves kortól | + | + | + | + | + | + | 31–50 évesek | + | + | + | | + | | 30 éves korig | | + | + | | |

Straipsniai / Articles

77

JOLITA URBANAVIČIENĖ

Nyelv, nyelvjárás | Generáció | A nyelvhasználat színterei | Egyéni szféra | Magánszféra | Nyilvános szféra | Faluközösség | Hivatalos kommunikáció | Egyház | Iskola | Belarusz nyelv | 51 éves kortól | + | + | + | 31–50 évesek | + | + | + | 30 éves korig | | | | Orosz nyelv | 51 éves kortól | + | + | + | + | 31–50 évesek | + | + | + | 30 éves korig | + | + | + | +

Az eredmények vertikális (vagy kvalitatív) értékelése a nyelvjárás értékének csökkenését mutatja, amely korrelál az adatközlők életkorának csökkenésével: a középső és a fiatalabb generáció képviselői valamennyi vizsgált használati színtéren ritkábban választják a nyelvjárási beszédet, mint az idősebb generáció (lásd az 1. és 2. ábrát).

1. ÉS 2. ÁBRA. A nyelvjárás és a standard nyelv használatával kapcsolatos nyelvi attitűdök az egyéni, a magán- és a nyilvános szférában (százalékban)

A kutatás további következtetései:

1. Az adatközlők egy részére jellemző a standard nyelv és a nyelvjárás diglossziás használata, amelyet társadalmi akadályok alakítanak ki, például a magánszférában az életkor (a szülők és gyermekek, illetve a nagyszülők és unokák közötti kommunikáció), a nyilvános szférában pedig az iskolázottság, a társadalmi osztály és a társadalmi távolság (ismerősök és ismeretlenek közötti, hivatalos és magánjellegű kommunikáció).

78

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

2. Ha nincsenek társadalmi akadályok, a nyelvjárás pozíciói továbbra is erősek, különösen a nyilvános – falusi közösségi – térben, ahol a nyelvjárást rejtett presztízse tartja fenn. Mind az egyéni, mind a magánszférában utilitárius okokból kerülik a nyelvjárást: a jobb karrier és a magasabb társadalmi státusz a köznyelvvel társul.

3. A nyelvjárás nyílt presztízsét csak a fiatalabb generáció mutatja, amely hajlik arra, hogy a nyelvjárást beépítse nyelvi eszköztárába, és identitása részévé tegye.

4. A kutatás a szláv nyelvek társadalmi státuszának csökkenését tárta fel. A fiatal generáció teljesen felhagyott a belarusz nyelv használatával, a lengyel nyelv visszaszorul a nyilvános szférából, az orosz nyelv társadalmi értéke pedig csökkent.

5. A többnyelvű térségekben élő adatközlők nyelvi toleranciája és alkalmazkodó viselkedése is megmutatkozott: a beszélgetőpartner választhatja meg a kommunikáció eszközét.

6. Minden tizedik adatközlő (11%) nem vall litván identitást. Az adatközlők kis része (3%) identitását nem nyelvi közösséghez, hanem lakóhelyéhez köti. Ők a lokális identitás képviselői.

LITERATŪRA

Aliūkaitė Daiva 2005: Terminis kalbėjimas: (galimi?) socialiniai kalbėjimų koreliatai. – Lituanistica 1(61), 38–47.

Aliūkaitė Daiva 2010: Naujasis dialektas: galimas tarminio kalbėjimo vertinimo scenarijus. – Respectus Philologicus 18(23), 41–57.

Aliūkaitė Daiva 2013: Horizontalusis ir vertikalusis kalbos kontinuumo skaidumas: XXI amžiaus kalbėjimo variantai paprastojo kalbos vertintojo požiūriu. – Taikomoji kalbotyra 2. Interneto prieiga: www.taikomojikalbotyra.lt.

Auer Peter 2011: Dialect vs. standard: A typology of scenarios in Europe. – The languages and linguistics of Europe. A comprehensive guide, 485–500.

Balčiūnienė Ingrida 2007: Gimtosios kalbos įsisavinimas. – Kalbos kultūra 80, 153–158.

Dabašinskienė Ineta, Garuckaitė Raminta 2010: Kalbinis Kauno praeities ir dabarties savitumas. – Miestai ir kalbos, 231–249.

Fishman Joshua A. 1991: Reversing Language Shift. Clevedon: Multilingual Matters.

Garrett Peter 2010: Attitudes to Language. Cambridge: Cambridge University Press.

Girdenis Aleksas 2000: Tarmės ir mokykla. – Kalbotyros darbai 2, 249–253.

Gudavičienė Eglė 2010: Sociolingvistinis Vilniaus miesto portretas. – Miestai ir kalbos, 207–229.

Straipsniai / Articles

79

JOLITA URBANAVIČIENĖ

Karaliūnas Simas 2008: Kalbos vartojimas ir socialinis kontekstas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Kardelis Vytautas 2009: Šiaurės rytų aukštaičiai vilniškiai: ribos ir diferenciacija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Kardelis Vytautas 2013: Kalbų vartojimas rytų aukštaičių vilniškių patarmėje. – Lietuvių kalba 8 (įteikta). Interneto prieiga: www.lietuviukalba.lt.

Kardelis Vytautas, Birutė Sinočk ina, Wiemer Björn, Zielińska Anna 2003: Situacija językowa na terenie od Wisagini do Hoduciszek na Litwie (Raport z badań terenowych). – Acta Baltico-Slavica 27, 33–52.

Kardelis Vytautas, Navickaitė Agnė 2006: Šiaurės rytų vilniškiai 1920–1930 m. Sociolingvistinės pastabos. – Baltistica 41(3), 489–496.

Miliūnaitė Rita 2010: Kalbos prestižas ir jo planavimas. – Kalbos kultūra 83, 231–256.

Nevinskaitė Laima 2010: Klaipėdiečio sociolingvistinis portretas: kalbų mokėjimas ir vartojimas Klaipėdoje. – Miestai ir kalbos, 251–267.

Ramonienė Meilutė 2006: Nuostatos dėl bendrinės kalbos ir tarmės: Joniškėlio atvejis. – Kalbos kultūra 79, 137–147.

Ramonienė Meilutė 2013: Tarmės socialinė vertė: Lietuvos miestų jaunimo kalbinės nuostatos. – Taikomoji kalbotyra 2. Interneto prieiga: www.taikomojikalbotyra.lt.

Saville-Troike Muriel 1990: The Ethnography of Communication. An Introduction. Oxford: Basil Blackwell.

Trudgill Peter 1972: Sex, covert prestige and linguistic change in urban British English. – Language in Society 1, 179–195.

Urbanavičienė Jolita 2010: Svirkų šnektos fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Urbanavičienė Jolita 2011: Adutiškio – Kamojų arealas: kalbinė tapatybė lietuvių ir baltarusių parib yje. – Kalbotyra 63(3), 95–114.

Vaicekauskienė Loreta, Sausverde Ėrika 2012: Lietuvos tarmių rezervatas. Socialiniai ir geografiniai tarmės mobilumo ribojimai tiesioginių tyrimų duomenimis. – Taikomoji kalbotyra 1. Interneto prieiga: www.taikomojikalbotyra.lt.

80

Acta Linguistica Lithuanica LXX

Rytų ir pietryčių vilniškių kalbinės nuostatos

Language attitudes of residents of Eastern and South-Eastern Vilnius (Vilniškiai)

S U M M A R Y

The research revealed a decreasing use of the dialect in the individual domain: 78% of the older generation, 50% of the middle generation and 15% of the younger generation informants think (calculate, speak to animals) in the dialect. In the private domain (family) the use of the dialect and the standard language is predetermined by the communication needs of different generations (grandparents – parents – children). In the group of the older generation the need for the standard language notably increases (54% of the informants use the dialect only and 25% - both the dialect and the standard language), whereas the informants of the younger generation – to the contrary – “come back” to using the dialect while talking at home (30% use the dialect only, 25% – both the dialect and the standard language). In public domain (village community) the use of the dialect and the standard language depends on familiarity-unfamiliarity between the communication act participants: 81% of the older generation, 65% of the middle generation and 60% of the younger generation representatives choose the dialect or the standard language interchangeably (based on the talker). In public domain the prestige of the standard language is directly proportional to the informants’ age – in offices, meetings, shops 15% of the older generation, 31% of the middle generation and 55% of the younger generation representatives use the standard language. The use of the standard language in church is even more frequent and is also related to the informants’ age: while praying or communicating with a priest, 26% of the older generation, 65% of the middle generation and 85% of the younger generation representatives use the standard language.

Nevertheless, it is impossible to unambiguously state that a negative attitude towards dialects is under formation (especially among the youth). The dialect is still: 1) common in many communication acts of individual, private and some public domains; 2) as distinct from the prestigious standard language, it is associated with intimacy, informality, familiarity; 3) the dialect is supported by a covert dialect prestige (indirect pressure from the village community); 4) a tendency of the young generation can be observed to include the dialect into the repertoire of their linguistic tools and to make it part of their local identity.

Įteikta 2013 m. lapkričio 4 d.

JOLITA URBANAVIČIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

81