DARIUS IVOŠKA

Litván Nyelvi Intézet

Tudományos kutatási területek: névtan, balti–német nyelvi kapcsolatok.

LITVÁN SZEMÉLYNEVEK A LOVAGRENDI OKLEVELEKBEN

A litván személynevek a Német Lovagrend dokumentumaiban

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a Német Lovagrend kéziratos okleveleiben, mégpedig a 105. számú rendi fóliókötetben rögzített litván antroponimákkal foglalkozik. A Német Lovagrend kéziratos oklevelei számos balti hely- és személynevet tartalmaznak, köztük viszonylag sok litván nevet is. A tanulmány csak azokat a litván személyneveket tárgyalja, amelyekkel a Német Lovagrend egyes dokumentumaiban említett litvánokat nevezték meg. Ezek többnyire eddig ismeretlen személynevek, vagy esetleg már ismert személynevek korábbi változatai. A tanulmány középpontjában a bemutatott személynevek eredetére vonatkozó javaslatok állnak; ezeket részletesen elemzi, és összeveti a rendelkezésre álló balti személynévanyaggal.

KULCSSZAVAK: antroponímia, személynév, névtan, név.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a Német Lovagrend kéziratos dokumentumaiban, konkrétan a Német Lovagrend 105. fólióján rögzített személyneveket elemzi. A Német Lovagrend kéziratai a balti helynevek és személynevek rendkívül változatos készletét tartalmazzák; közöttük számos litván tulajdonnév is található. A cikk azokat a litván személyneveket tárgyalja, amelyeket a Német Lovagrend dokumentumai a kiváltságokban részesített litvánok említésekor jegyeznek fel. E nevek többsége mindeddig lényegében ismeretlen személynév, illetve már ismert nevek változata. A cikk célja, hogy kísérletet tegyen az új

38

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

személynevek eredetének magyarázatára, az új személynevekre vonatkozó tények alapos elemzését, valamint a meglévő balti személynevekkel való összevetésüket követően.

KULCSSZAVAK: antroponímia, személynév, névtan, tulajdonnév.

BEVEZETÉS

A Német Lovagrend 105. fóliójának (a továbbiakban: OF 105) kutatása rendkívüli jelentőségű a balti névtan számára. Annak ellenére, hogy az OF 105-öt a 20. század első felének legismertebb névtanosai és balti nyelvkutatói, Georg Gerullis és Reinhold Trautmann¹ kutatták, akik kizárólag az óporosz hely- és személynevekkel foglalkoztak, ez az oklevélgyűjtemény továbbra is alapos és átfogó vizsgálatok tárgya. Az említett lovagrendi fólió a Német Lovagrend (a továbbiakban: DO) főként a 14. századból származó kiváltságleveleit tartalmazza, köztük számos földadományozást poroszoknak és litvánoknak. Különösen fontos, hogy az OF 105 számos litván személynevet (a továbbiakban: PN) is rögzít, amelyek egy részét e tanulmány tárgyalja. Az OF 105 által közvetített anyag kutatása igen bonyolult, mivel a kéziratos adatolás sokféle: az okleveleket a DO számos hivatalnoka írta, ezért a balti névanyag lejegyzése változó. Sok javítás, áthúzás, utalás és megjegyzés is található bennük. Az oklevelek (különösen a pergamenek) állapota sok esetben olyan rossz, hogy egyes szövegrészek, köztük a személynevek, alig olvashatók.

A legrégebbi balti, illetve litván tulajdonnevek más forrásokban is előfordulnak, például a Litauischen Wegeberichten című műben, amelyet a híres Scriptores rerum Prussicarum gyűjteményben (SRP II 662–711) tettek közzé. Az SRP számos litván és óporosz hely- és személynevet közöl, amelyek zöme a 14. századi oklevelekből származik. Hangsúlyozni kell

¹ Georg Gerullis 1922-ben megjelent Die altpreußischen Ortsnamen című műve, valamint Reinhold Trautmann 1925-ben megjelent Die altpreußischen Personennamen című munkája a balti tulajdonnevek kutatásának alapművei.

Straipsniai / Articles

39

DARIUS IVOŠKA

hogy a litván PN-eket lényegesen későbbi oklevelekből, illetve egyházi anyakönyvekből gyűjtötték össze.²

A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa és megvitassa a megnevezett fóliókötetből összegyűjtött litván antroponímiai anyagot. A vizsgálati anyag 27 PN-t foglal magában, amelyekkel a Poroszországban letelepedett litvániai menekülteket nevezték meg³. A PN-eket az oklevelek időrendi sorrendjének megfelelően dolgozzuk fel, anélkül, hogy a tanulmány szövegét tematikus egységekre osztanánk. Ezt a szerkesztési módot tudatosan választottuk, hogy ne befolyásoljuk az oklevelek kiállításának sorrendje és az ahhoz kapcsolódó másodlagos információk közötti viszonyt.

Az egyes litván PN-ek vizsgálatakor megadjuk az OF 105-ből származó kontextust. A kontextus pontosítása céljából a Preußische Urkundenbücher (a továbbiakban: PUB) szövegeit használjuk segédanyagként. Igyekeztünk kritikusan vizsgálni a forrásokat, és lehetőség szerint etimológiai elemzést végezni a megadott PN-ekről.

Az OF 105-ben számos olyan PN-t találtak, amelyekkel litvánokat jelöltek. Erről tanúskodnak az OF 105 okleveleinek utalásai: „den litowen und eren rechten erbin”. Vannak olyan esetek is, amikor a kedvezményezettek származását nem közvetlenül, a népcsoporthoz tartozás feltüntetésével jelölik meg, hanem a birtokadományozás bizonyos feltételeit írják le, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy az említett személyek litvánok voltak.

1. 1311. MÁJUS 9-I OKLEVÉL

1311. május 9-én Plotzke-i Heinrich főkomtúr Tapiauban a litván Machuce-nak és fivéreinek a privilégium alapján 4 haken földet adományozott örökjogon, a rajta található rétekkel, legelőkkel, erdőkkel és bozótosokkal együtt

² Vitalija Maciejauskienė és Alma Ragauskaitė személynévkutatók a 16. századtól kezdve gyűjtötték össze a litván PN-eket a történeti kéziratos forrásokból.

³ A litvánok azonosításáról és poroszországi letelepítéséről lásd a 3. és 4. oldalt, a 4. számú lábjegyzetet.

40

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

adományozta, amíg nem sikerül visszaszerezniük litvániai örökségüket⁴: 1311 [...] contulimus Machuce litwano et suis fratribus adnos de litwonja fi-den X [Christi] recipiendam confugientibus et heredibus ipsorum iiii uncos in campo sowpin dicto cum agris pratis pascuis silvis et paludibus [...] (OF 105, 83^r). Kivonat található a PUB-ban: 1311. május 9.: Tapiau. Heinrich von Plotzke nagymarsall örök jogon adományoz a litván Machucénak és testvéreinek 4 haken földet Zohpenben (Wehlau járás), porosz jog szerint, amíg nem sikerül visszaszerezniük litvániai örökségüket (PUB II 19).

Az oklevélben említett litván neve, Machuce, talán kéttövű litván PN, amelynek első töve, a ma-, igen gyakori a litván PN-ek között; vö. a litván PN-ekkel: Mã-gutas, Mã-numas, Mã-tautas (Zinkevičius 2008: 109). A kiegyenlített jelentés és a magánhangzó-váltakozás jegyeit mutatja, ezért öröklött szóként tekinthető; vö. a litván történeti adatokat: Basilij Makutas 1689; Christophori Makutis 1691–1719; Makymenas Adam 1882 (IAK).

Ebben az esetben nehéz meghatározni a második tövet. Machuce a PN latin nyelvű dokumentumban szereplő dativusi alakja. Ha ezt vesszük alapul, a második tőben szereplő c betűt nominativusban k-nak, dativusban viszont z-nek (litván c) kell ejteni. Ezért talán a második tő *-kuk-⁵ lehet, és a név esetleg *Ma-kuk- alakban rekonstruálható, de a litván személynévanyagban nehéz párhuzamokat találni. Sem a litvánban, sem az óporoszban nincs olyan PN, amelynek második töve -kuk- lenne.

Talán a *-kut- alakra is gondolhatunk, azaz litván *Ma-kut-, de ez a feltevés kétséges, és további vizsgálatot igényel.

2. OKLEVÉL, 1340. AUGUSZTUS 24.

A Dietrich von Altenburg nagymester által 1340. augusztus 24-én Marienburgban aláírt privilégiumlevélben, amellyel a litván Noadab-nak...

⁴ Itt olyan földadományozásról van szó, amely Litvániából menekült, hazájukban birtokukat elvesztett embereknek szól. Az ilyen személyeknek és örököseiknek a privilégiumok alapján rendszerint bizonyos földterületeket adományoztak örök jogon. Az efféle oklevelek meghatározott adományozási feltételeket tartalmaznak, amelyek között Litvánia meghódítása és megkeresztelése esetére a birtok visszaszerzésének lehetőségét is biztosították. Vö. az 1350. szeptember 22-i oklevelekkel (Triskullen, Schurdeiken, Nawten), valamint az 1353. június 2-i oklevéllel (Schačūne, Ructa, Nuwicz, Dargis).

⁵ Az óporosz PN-ek régi oklevelekben való lejegyzése során alkalmazott ch- és k hangok olvasatáról és értelmezéséről lásd Sinkevčiūtė, Stundžia 2001: 53–60.

Straipsniai / Articles

41

DARIUS IVOŠKA

6 hold föld, amelyet korábban a porosz Rusteyko⁶ birtokolt, adományoztak neki: 1340 [...] sex uncos in cameratu waldow in campo quem olym lithwinus noadab [...] possedit [...] (OF 105, 239^v). Nagyon fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a 14. század első felében, 1340-ben litvánok éltek Samlandon. Az oklevél rövid ismertetése és egy részlete a PUB-ban is megtalálható: 1340. augusztus 24. Marienburg. Dietrich von Altenburg nagymester örökletesen Rusteykónak adományoz 6 holdat a waldaui kamarai kerületben, amely korábban Noadab litván birtokában volt, tized- és paraszti terhek alól mentesen. (PUB III 224). A PUB-ban a tárgyalt személynév nem szerepel a privilégium szövegében, csak az oklevél leírásában említik. Nem világos, milyen célokat követtek a szerzők.

A Noadab személynév balti eredete nem kétséges, vö. a litván Nó-dabas személynevet, amelynek elemei: No- az óporosz no ‘-tól/-től’ (az óporosz személynevek igen produktív eleme) és dab- a litván dabà ‘származás, eredet’, dab-inti ‘díszíteni’ elemekkel hozható kapcsolatba. (Zinkevičius 2008: 122, 81–82). Ebben az esetben a litván *No-dab-. személynévről van szó.

Figyelemre méltó az is, hogy az óporosz Nodabs személynév 1355 óta ismert. (Trautmann 1925: 63). Az említett személynevet tartalmazó oklevél az 1396. évi privilégium, amely 3 hold földet adományoz a porosz Nodabsnak Podlauckenben (később Podlacken, Rastenburg járás): 1396 [...] vorlyen und geben unsern getruwen Nodaps synen rechten erben unde nachkomelingen iii hocken gelegen off dem velde czu Podlaucken (OF 105, 153^v). A személynév más változatait is megtalálták: Nodab, Nadapp, 1355 Nodops (Trautmann 1925: 63). Az említett személynévváltozatok azt bizonyítják, hogy a név a litvánok és a poroszok körében is elterjedt volt, és megerősítik Zigmas Zinkevičius feltevését is arról, hogy a név örökölt szó.

3. 1350. ÉVI OKLEVÉL

Van még egy privilégium, amely alapján a Triskullen, Schurdeiken és a Nawte testvéreknek 3 Haken földet adományoznak mindaddig, amíg Litvániában nem sikerül visszaszerezniük örökségüket. Az oklevél 1350-ből származik, és Siegfried von Dahrenfeld főmarsall írta alá: 1350 [...] et conferimus fidelibus viris triskullen, schurdeiken et nawte [...] (OF 105, 84^r). A kivonatban és a kommentárokban

⁶ Rusteyko 105, 238^v, 239 (1339), 239^v (1340) Sa.; Rusteyke 162, 51 (1407) KA. Pr. Eylau. (Trautmann 1925: 84).

42

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

az oklevél⁷, amelyre a PUB hivatkozik, felhívják a figyelmet azokra a feltételekre, amelyeket a menekülteknek juttatott földek adományozásakor újra és újra hangsúlyoznak: Ezt a kötelezettséget másutt is kirótták a rend területén letelepített litván menekültekre (PUB IV 553). Az oklevél szolgáltatta anyag nagy értékű a településtörténet szempontjából. Azt közli, hogy a poroszok lakta augckeni településen, Wehlau járásban egy földterületet litvánoknak adományoznak (lit. Auka, Auk̇ai). Ez a litvánok poroszországi letelepedéséről tanúskodik. Magától értetődik, hogy Wehlau litván erők általi, a DO ellen vívott harcban történt 1347-es elfoglalása után⁸ litvánok is benépesítették ezt a vidéket. A PUB szerkesztői azt állítják, hogy az oklevélben említett összes testvér litván, és R. Trautmann kijelentésére támaszkodnak: Valószínűleg valamennyien litvánok (PUB IV 552). Nem világos, mire gondoltak ezzel a PUB szerkesztői, hiszen R. Trautmann csak a Triskulle személynevet minősíti litvánnak, míg a porosz személynevet, a Triske nevet tárgyalja (Trautmann 1925: 107). A kedvezményezettek összes többi nevét R. Trautmann vagy nem említi, vagy csak a litván személynevekkel veti össze.

A Triskulle személynév esetében – *Trisk-ul- – vö. a litván történeti személynevekkel: 1611 W̄alus Trisskanis; 1667 Gregoris Tryszkaytis; 1811 Jozepho Tryszka (IAK). R. Trautmann litván személynévnek tekinti a Triskulle nevet, és párhuzamként a litván Tryškiai helynevet hozza fel (Trautmann 1925: 107). Vö. még a litván Triškà, Triškus, Tryškà személynevekkel, amelyek egyrészt az orosz Тришка: Трифон személynévből vagy a lengyel Trzyszka személynévből származhatnak, de litván eredetűek is lehetnek; vö. litvánul triškis ‘hirtelen haragú; gyorsan felinduló, támadó, fékezhetetlen és komolytalan személy’; triškúoti ‘gyorsan és rendetlenül dolgozni; valakit ismételten megtámadni, megrohamozni’ (LPŽe).

Schurdeike feltehetően eddig nem adatolt litván személynév, mivel a litván skurd- tő megtalálható a litván antroponímiában; vö. a litván történeti személynevekkel: 1729–1771 Martini et Catharinae Skurdiernis, 1808–1820 Joannes Skurdianis (IAK). Vö. még a mai litván családneveket: Skurdėlis, Skurdáuskis, Skurdėnis, amelyek magyarázata a litván skurdùs ‘szegényes, nyomorúságos; szegényes külsejű’, skùrdas ‘a megélhetési eszközök hiánya, szegénység, nélkülözés’ szavakkal (LPŽe). Ebben az esetben

⁷ Siegfried von Dahenfeld főmarsall Triskullen, Schurdeiken és Nawten testvéreknek 3 hold földet adományoz Auco mezején [Augcken, Wehlau járás], szolgálati birtokként, 16 márka vérdíjjal […], ut, si volente domino terra Litwinorum fuerit processu temporis subiugata, dictus Triskulle et fratres sui et heredes eorumdem ea bona [que] progenitores eorum in dicta terra habuerunt, rehabere debeant ac libere possidenda, predictis tamen tribus uncis nobis resignatis contradictione aliqua non obstante (PUB IV 553).

⁸ http://prusija.lki.lt/Vietos/Veluva/V1.html

Straipsniai / Articles

43

DARIUS IVOŠKA

a litván PN-ről van szó: *Skurd-eik-, amelyet a -eik- suffixummal bővítettek.⁹ R. Trautmann egy skurd- gyökű óporosz PN-t is feljegyez: 1350 Scurdenne. Megemlíti az ugyanebből a privilégiumból származó 1350-es litván PN-t is: Schurdeyke, de óporosznak tekinti, és párhuzamként a litván PN-eket hozza fel: Scurde és Skurdēlis (Trautmann 1925: 95). A fent idézett, a kedvezményezettek származására és etnikai hovatartozására vonatkozó utalások alapján nem kétséges, hogy Schurdeike litván volt.

Az oklevélben említett litván PN, Nawte – *Naut-, litván eredetű; vö. a litván PN-ekkel: Naũtas, Naũčius, Nautēlis, amelyeket az óporosz nautin ’szükség, szegénység’ szóval hoznak kapcsolatba (Zinkevičius 2008: 121, 292). Ebben az esetben öröklött szóval is számolhatunk; vö. az óporosz PN-ekkel: Nawtarre, 1389 Naute, Nawtemer, Nawtil, Nautile, Nawtinge (Trautmann 1925: 68). A -e végződés lehet helyettesítő jellegű, vagyis az óporosz -as és -s végződéseket helyettesíti, vagy hozzáadó jellegű, vagyis vagy a meglévő óporosz végződéshez járul, vagy annak helyébe lép¹⁰. Figyelemre méltó, hogy mind a litván PN, Nawte, mind az R. Trautmann által fent felsorolt óporosz PN-ek szerepelnek a Német Lovagrend 14. századi okleveleiben. Ez megerősíti, hogy a naut- elemet tartalmazó PN-ek a litvánokra és a poroszokra egyaránt jellemzők voltak.

4. OKLEVELEK 1353. JÚNIUS 2-ÁRÓL

Van még egy 1353-ból származó privilégium, amelyet Winrich von Kniprode nagymester 1353. június 2-án Marienburgban írt alá; ennek alapján 2 Haken földet adományoztak a testvéreknek, Ructa és Schacūne, valamint unokatestvéreiknek, Nuwicz és Dargis: 1353 [...] vorlien und geben Schacune und Ructa brudirn und Nuwicz und Dargis eren vettern und iren allen rechten erben ii haken uf dem velde Gauladin [...] (OF 105, 71^v). Ezt az oklevelet a PUB is tömören megemlíti: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanez [Winrich von Kniprode nagymester] 2 Haken földet adományoz a testvéreknek, Schacūnének és Ructának, valamint unokatestvéreiknek, Nuwicznak és Dargisnak, a Gauladin mezején [Gauleden, Wehlau járás] [ugyanolyan feltételekkel, mint a 162. sz.-ban. A dátum és a tanúk megegyeznek a 162. sz.-ban szereplőkkel, az ott megadott változatokkal] (PUB V 92).

⁹ Wegen des Suffixes s. Skardžius 1996: 159–160.

¹⁰ Az óporosz PN-ek történeti oklevelekben előforduló végződéseiről lásd Sinkevčiūtė, Stundžia 2001: 53–60.

44

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

Egyik szöveg sem nevezi közvetlenül litvánnak a kedvezményezett testvéreket és unokatestvérüket. Utalás történik azonban a korábbi, 162. számú oklevélre, és megjegyzik, hogy a testvéreknek, Ructának és Shacūnének, valamint unokatestvéreiknek, Nuwicznak és Dargisnak a 2 Haken nagyságú földterületet a 162. számú privilégiumban említett Swelgut te és Neydis¹¹ számára biztosított feltételekkel azonos módon adományozzák. Az utóbbi két személyt litvánként jelölik meg, ezért azokat a feltételeket is felsorolják, amelyeket rendszerint a Litvániából menekültek földadományozásakor alkalmaztak. Ezek a tények meggyőző bizonyítéknak tekinthetők arra, hogy az említett testvérek és unokatestvéreik litvánok voltak.

A Shacūne PN nem egyértelmű. Egyrészt a litván *Šakūn- alakot láthatjuk benne, bár eredete kétséges. A név a *šak- tőből és a patronimikus *-ūn- suffixumból képződhetett. Vö. a következő történeti litván PN-ekkel: 1619 Urban Szakaytis; 1695 Jakub Szakinis; 1729–1771 Petri Szakulis (IAK). Vö. a litván Šakūnas PN-nel is, amelyet a patronimikus -ūnas suffixummal az egykori egyelemű litván PN-ekből, Šakà, Šākas, Šakỹs, képeztek; vagy a litván šakū̃nas ’elágazó, gallyas fa’ szóból (LPŽe; Zinkevičius 2008: 523). Másrészt a *Skakūn- (?) alak is szóba jöhet; lásd LPŽe. Nem kizárt tehát, hogy 1353-ban a mai litván Šakūnas PN legkorábbi változatát jegyezték fel.

Az Ructa PN litván eredetét nem nehéz bizonyítani. A rukt- gyökű litván PN-ek történeti és mai névanyagban egyaránt megtalálhatók: vö. 1637 Krzysz toph Ruktis (IAK) és Rukūtis (Zinkevičius 2008: 318). Kétségtelen, hogy létezett egy litván *Rukta PN is. Ebben az esetben az –a végződésről is beszélhetünk.

Shacūne és Ructa unokatestvérének neve, Shacūne és Ructa rokona, Nuwicz, szintén lehet litván eredetű. Vö. az 1802-es történeti litván PN-nel: Bartholomeaus Nuwizas, valamint a rokon gyökű mai litván PN-ekkel: Novas, Novỹs, Novìkas (LPŽe; Zinkevičius 2008: 315). Az -icz végződés értelmezése nem egyszerű. A PN-nek más magyarázata is szóba jöhet, mégpedig a két tövű eredet: *No-vyd- (?). Vö. a litván PN-ekkel: Nó-gaudas, Nó-kuras, Nó-minas (Zinkevičius 2008: 122). Az u és az o írásmód kapcsán meg kell jegyezni, hogy a Német Lovagrend hivatalnokai a balti PN-ek rögzítésekor ezeket sem értették helyesen, és összetévesztették

¹¹ [...] Swelgut te testvérének és unokatestvérüknek, Neydisnek, a litvánoknak, 2 Haken földet adományoznak Ubelithen mezején [Obelitten, Königsberg járás], tizedtől és paraszti munkától mentes, örökletes birtokként, a poroszoknál szokásos, lóval és fegyverrel teljesítendő hadiszolgálat és várépítés ellenében. Ha Litvánia földjét valaha meghódítják, kívánságukra a Welun mezejére telepítik őket, miközben a 2 Hakent átengedik a rendnek (PUB V 92).

Straipsniai / Articles

45

DARIUS IVOŠKA

lehettek¹². A második –vyd- tő a litván antroponímiában is igen gyakori, vö. a litván PN-ekkel: Mańtuydas (LPŽe), Liáud-uydas, Rám-uydas, Sùr-uydas, valamint a litván iš-úysti (iš-úydo) ‘megpillant, észrevesz’ (Zinkevičius 2008: 160). Az óporosz antroponímiában szintén sok, wyd- tövet tartalmazó PN található: 1387 Arwide, 1401 Eytwyde, 1370 Nerwyde (Trautmann 1925: 14, 27, 70). Továbbá felmerül a –cz kérdése. A –cz a –ds, –ts, –tz végződések adaptált írásmódjának tekinthető, mint az óporosz PN-ek esetében: Mawcze, a *Mauts, *Mauds, *Maudis alakokból, továbbá Micze, a *Mits, *Mitis alakokból¹³. Talán arra a következtetésre juthatunk, hogy Nuwicz esetében a litván PN *Novyds / *Novydas legkorábbi ismert említéséről van szó.

A Dargis név litván eredetének bizonyítékául szolgálhatnak a 17. századból származó történeti litván PN-ek: 1658 Josephi Dargis; 1816 Józef Dargis; 1667 Petri Dargys (IAK). Vö. a litván PN Dárgis és a litván dargùs szóval: ‘nyirkos, hideg; undorító, kellemetlen, csúnya; bosszús, ingerült’ (LPŽe). Vö. továbbá a litván PN-t: Dargas: Dárgis, Dargỹs, Dãrgus; Dargỹs (LPŽe; Zinkevičius 2008: 280, 573). Egyértelmű, hogy a litván PN Dargis 1353 óta ismert.

Egy másik, Winrich von Kniprode nagymester által 1353. június 2-án Marienburgban aláírt oklevél két további litván PN-t is tartalmaz. A Kirkle és Wydemyns testvéreknek két Haken földet adományoznak a Gauleden mezőn (Wehlau járás): 1353 [...] und gegeben kirkle und wydemyns brudirn und iren beyden rechte erbin ii koken uf deme velde gauladin an ackir wesen und weyden [...]^r (OF 105, 72). A PUB szerzői is röviden tárgyalták a privilégiumot, utalva a korábbi oklevelekben említett adományozási feltételekre, anélkül azonban, hogy közölték volna az oklevél szövegének részletét: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanő [Winrich von Kniprode nagymester] 2 Haken földet adományoz Kirkle és Wydemyns testvéreknek a Gauladin mezőn [Gauleden, Wehlau járás] [a 162. sz.-ban szereplőkkel azonos feltételek mellett. A dátum és a tanúk a 162. sz.-ban megadottakkal azonosak, az ott felsorolt változatokkal] (PUB V 165). Ismét litvánoknak történő földadományozásról van szó.

¹² Annak az állításnak az igazolására, hogy a rendi tisztviselők a balti személy- és helynevek rögzítésekor gyakran összetévesztették az o- és u-hangokat, bizonyítékok szolgálnak. Például G. Gerullis által feljegyzett helynevekben igen gyakori az o és u felcserélése: 1328 Clupien, 1328 Clopien (66); 1319 Kodyen, 1330 Cudyn (67); 1351 Musing, 1445 Mossing; 1305 Wuxtenyken, 1382 Woxteniken (209); (Gerullis 1922: 66, 67, 103 és 209). Az R. Trautmann által rögzített személynevek között is találhatók ilyen o–u-felcserélések: 1348 Bundike, 1386 Bundiko és Bondiko; 1419 Busgede és Bosegede; 1299 Kortye, 1336 Curtio; 1399 Tustyr, Tostyr; Tuniko, Tonike (Trautmann 1925: 21, 49 és 110).

¹³ Az óporosz PN-ek történeti oklevelekben szereplő végződéseiről lásd Sinkev ičiūtė, Stundžia 2001: 53–60.

46

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

A Kirkle PN valószínűleg a litván *Kirk-il- PN, vö. a történeti litván PN-ekkel: 1679–1693 Stephang Kirka; 1729–1771 Anna Kirkalaycze; 14. sz. Миколаи Купкела; 1771 Martino Kirkia; 1816 Maciej Kirkillo (IAK). Vö. továbbá a mai litván PN-ekkel: Kiṙkilas, Kiṙkilas, Kirkilà, Kirkylà, amelyek talán a litván kirki-las szóból erednek: ‘olyan személy, akinek beszédmódja a madáréneklésre emlékeztet; hangosan beszélő személy’ (LPŽe; Zinkevičius 2008: 579).

A Wydemyns név kétségkívül kéttövű litván PN, amely az első wyd- és a második – myn-/-min- tőből áll: *Vid-min- vagy *Vid-min-as. Vö. a litván PN-ekkel: Výdmantas, Vīd mantas, Výdmontas (LPŽe; Zinkevičius 2008: 112, 118). Az -myn- elemhez vö. a litván PN-eket: Per-mìnas, Tul-mìnas, Vis-mìnas, amelyek a miñti ‘gondol, fejben tart, nem felejt; találgat, gondolkodik, mond, hisz’; mintìs ‘gondolkodás; tudat, emlékezet’ szavakból erednek (LPŽe). Vö. a litván PN-ekkel: Ar̃-minas, Gùd-minas, Výd-minas (LPŽe; Zinkevičius 2008: 116). Az 1353-ban említett litván PN, Wydemyns, a mai litván PN Výdminas eddig ismert legkorábbi változata lehet.

Egy újabb, 1353. június 2-i oklevelet ugyanez a Német Lovagrend nagymestere írt alá. A birtok adományozásának feltételei megegyeznek a korábbi oklevelekben említett feltételekkel. A privilégium alapján a Werxna és Luxis testvéreknek és unokatestvérüknek, Trampz, egy darab földet adományoznak Gauladinban [Gauleden, Wehlau járás]: 1353 [...] unseren getruwen werxna und luxis brudern unde trampz irem vettern und ir aller rechten erbin und nachkomelingen uf deme velde gawladin mit wesen weyden und ackirn [...] (OF 105, 72^v–73^r). A Werxna névhez vö. a történeti litván PN-eket: 1625 Jan Werkfnaytys; 1679 Elizabeth Werksnajicia; 1678–1691 Joannis Werksnelis; 1691 Adam Werksnis, továbbá Werksnys, Werxnis stb.; 1757–1767 Werksnatis (IAK). Vö. még a litván PN-ekkel: Verksnỹs, Verksnis, valamint a litván verksnỹs szóval: ‘könnyen sírva fakadó vagy folyton síró személy’ (LPŽe; Zinkevičius 2008: 582). Nyilvánvaló tehát, hogy a litván személynévkészlet egy új PN-nel, a *Verksna névvel bővül.

A litvánoknak bizonyára a Luxis, illetve *Lukš- PN-jük is volt. Ezt megerősíti a Lux-, illetve a litván *Luks- / *Lukš- tő elterjedtsége az ólitván PN-ek körében; vö. 1628 Marcin Lux; 1660 Martini Luxa; 1706 Andreas Lukszis; 1779–1781 Mateusz Luks; 1795 Piotr Luks zys (IAK). Vö. még: Lukšà, Lùkšà, Lùkšas, Lukšė, Lùkšis, Lukšỹs, Lukšius. A PN-ek valószínűleg a litván lùkšas, -à szóra visszavezethető gúnynévből származnak: ‘nagy, elálló fülű személy; ostoba, lassú’ (LPŽe).

Werxna és Luxis unokatestvérének neve – Trampz – nem egyértelmű; noha néhány történeti litván PN ismert, vö. 1551–1555 Jacubas Trąponis; 1697 Andreas Trąmpowski; 1808–1820 Wincentius Trąbecki (IAK), litván eredetét nehéz bizonyítani. Vö. a litván PN-nel: Trámpas,

Straipsniai / Articles

47

DARIUS IVOŠKA

valószínűleg germán eredetű, vö. a német PN Tramp, Trampp, Tramp(e) (LPŽe; FN 2005: 673). Z. Zinkevičius a lit. PN ТропнеЛь nevet „egyéb litván, illetve balti eredetű személynevek” kategóriájába sorolja, és összeveti a lit. PN Traṃpas névvel. Z. Zinkevičius szerint a [Tramp-] tőhöz hozzáadták az oroszban átvett kicsinyítő képzőt: -elis/-ель (Zinkevičius 2008: 619). Nyilvánvaló, hogy a 14. században a litvánok között germán eredetű PN-ek is lehettek.

Ismert egy másik, 1353. június 2-i Privileg is, amelyet Winrich von Kniprode Hochmeister írt alá. Ebben az esetben egyértelműen meg van adva, hogy a kedvezményezett testvérek, Triczczan, Narunde és Slaps/Elapz¹⁴, akiknek ismét 2 Haken földet adományoztak, litvánok: 1353 [...] und geben unsern tricczcan narunden slaps/elapz brudern littowen iren rechten erbin ii hokin uf dem velde czu gau lyncayn gelegin [...] (OF 105, 80r). A Privileg rövid leírása a PUB-ban: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanő hűséges Triczczan, Narunden és Elapz testvéreinek, a litvánoknak 2 Hackent adományoz a Lyncayn [Linekhnen, Kr. Wehlau] mezőn [az Nr. 162-ben foglaltakkal azonos feltételekkel. A dátum és a tanúk megegyeznek az Nr. 162-ben szereplőkkel, az ott megadott változatokkal] (PUB V 165); ez ugyanezt az információt közli.

A PN Triczczan, lit. *Trič-an- vagy lit. *Trič-on-, vö. a lit. történeti PN-ekkel: 1729–1771 Casimiri et Annae Trycianove; 1729–1771 Martinus Trycionis; 1729–1771 Mathias Tryczunas (IAK), valamint a mai lit. PN-ekkel: Tričius, Tričys, Tričas, Tryčius; lit. tričas ‘szenvedélyes személy’ (LPŽe; Zinkevičius 2008: 567).

Nem világos, hogy ennél a PN-nél az -an¹⁵ vagy az -on végződéssel van-e dolgunk.

A lit. PN Narunde értelmezése nehéz, mivel az egyetlen adatolás nem teszi lehetővé az alapalak biztos megállapítását. Talán lit. PN *Nar-und-is (?), amely a ritka -und- képzővel jött létre (a képzőről lásd Skardžius 1996: 102).

¹⁴ Az Urkunde kéziratának címében a PN első betűje nem olvasható egyértelműen, ezért vagy Slapz, vagy Elapz lehet. A szövegben azonban világosan elapz áll (OF 105, 80r). A PUB összeállítói valószínűleg a Privileg szövegében szereplő PN-írásmódra támaszkodtak, és Elapz alakban értelmezték (PUB V 165). Ez az olvasat azonban nem teljesen meggyőző.

¹⁵ A PN Triczczan nem egyértelműen kiírt an végződéssel szerepel, hanem az a betű fölött egy görbe vagy domború „vonással”. Az ilyen „vonások” rendszerint az elhagyott n betűt jelölik, néha pedig m betűt, de olykor más betűt is. Vö. ugyanebben az Urkundéban az allen, brechen szavak írásmódjával (alle, a teljes szó fölötti domború „vonással”; breche, a -che fölötti ívelt „vonással), valamint az előző Urkundéból a kumpthur (kupthur, az -up- fölötti görbe „vonással” az „Erwin von Stockheim ku[m]ptur von brandeburg” szövegben) szó írásmódjával (OF 105, 80r).

48

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

Továbbá feltételezhető, hogy itt a nar- tő szerepel, vö. a lit. PN-ekkel: Nãras, Narẽlis, Narùtis (Zinkevičius 2008: 120). Hipotetikusan egy ilyen lit. PN lehetséges, de alaposabb elemzésre van szükség.

Bizonyos nehézségek merülnek fel a PN Slapz, illetve Elapz értelmezésekor is, mégpedig bizonytalan írásmódja miatt. Ha nem tévesztjük szem elől azt a tényt, hogy három litván testvérről van szó, akik közül kettő litván nevet viselt, logikusan feltételezhetjük, hogy a harmadik testvér neve, *Slaps-, szintén lehet litván eredetű. Vö. a lit. PN-nel: Slapšỹs, amelynek eredete nem teljesen világos; vö. lit. slapstýti, slãpsto, slãpstė ‘elrejteni; körülvenni, kényeztetni’, vagy slapùs ‘rejtőzködésre hajlamos, a nyilvánosságtól félő; zárkózott; titokban tevékenykedő, alattomos személy’ (LPŽe).

Egy másik, 1353. június 2-i Urkunde is fennmaradt. A Privileg alapján a litvánoknak, Elsche és Meczcze részére 2 Haken földet adományoztak a fent tárgyalt feltételekkel: 1353 [...] vorlien und geben unseren getruwen Elsche – Meczcze syne vetter den littowen eren rechten erben und nachkomelinge ii hoken uf deme felde lyncayn [...] (OF 105, 79^r). A kedvezményezettekről és az adományozásról ugyanez az információ található meg a PUB-ban is: 1353. június 2. Marienburg. Ugyanő hűséges Elsche-nek és unokatestvérének, Meczczének, a litvánoknak 2 Hackent adományoz a Lyncayn mezőn [Linkehnen, Kr. Wehlau] [az Nr. 162-ben foglaltakkal azonos feltételekkel. A dátum és a tanúk megegyeznek az Nr. 162-ben szereplőkkel, az ott megadott változatokkal] (PUB V 93).

Az első kedvezményezett, Elsche neve talán litván eredetű lehet. Vö. a lit. PN-nel: Alsỹs, valamint a lit. ãlsas ‘fáradtság’, alsà ‘kimerültség, bágyadtság’, alsùs ‘fárasztó’, alsúoti ‘lélegezni’, álsėti ‘lélegezni, zihálni’ szavakkal (LPŽe). Z. Zinkevičius az Als- elemet porosz eredetűnek tartja; örökszóként fennmaradt az egyelemű lit. PN-ekben: Alsỹs, Alséika, Alsẽvičius (Zinkevičius 2008: 74). Valószínű, hogy a tárgyalt nevet lit. *Als- vagy *Alš- alakúnak kell tekinteni.

5. 1353. JÚNIUS 3-I OKLEVÉL

Einen Tag später, am 3. Juni 1353, hat der der Hochmeister des DO Winrich von Kniprode in Marienburg eine weitere Urkunde unterzeichnet und damit den Brüdern, Flüchtlingen aus Litauen Dinguttis und Util 2 Haken Land unter den üblichen Bedingungen verliehen: 1353 [...] gebin mit der gebitegen rate und willen Dinguttis und Util den brudirn und iren beyden rechten erbin ii hocken uf dem velde tzu lyncayn im wesen weyden und ackir [...] (OF 105, 80^v). In den PUB liefern die Verfasser eine solche Beschreibung des Privilegs: 1353 Juni

Straipsniai / Articles

49

DARIUS IVOŠKA

3. Marienburg. HM. Winrich von Kniprode 2 haken földet adományoz Dinguttis és Util testvéreknek a Lyncayn-mezőn [Linkehnen, Wehlau járás] [ugyanazokkal a feltételekkel, mint a 162. sz.-ban] (PUB V 93–94).

Den Namen Dinguttis lit. *Ding-ut-is findet man in der litauischen Anthroponymie nicht. Die Wurzel ding- ist in lit. PN vorhanden, vgl. den lit. hist. PN 1665 Dinga (IAK) und die gegenwärtigen lit. PN Dìngas ir Dìnga (Zinkevičius 2008: 280). In diesem PN ist das diminutive Suffix -ut- nachweisbar (LKŽe). Die Wurzel ding- war auch den apr. PN bekannt, vgl. die apr. PN Dynege, Dingele, Dingete, Dingone, Dingocz, Dyngun (Trautmann 1925: 24–25).

A Util személynév értelmezése bonyolult. Talán a litván *Atil- alaknak tekinthető; vö. a litván személynevekkel: Ãtas, Atùtis, Ãtikis, Ãt-noras (Zinkevičius 2008: 396). R. Trautmann a Vtil személynevet óporosz személynévnek tartja (Trautmann 1925: 111). Mivel a szerző nem adja meg a név értelmezését, az tisztázatlan marad. Csupán feltételezhetjük, hogy a Util személynevet a litvánok és a poroszok is ismerték.

6. 1355. JANUÁR 9-I OKLEVÉL

1355. január 9-én Sifrid von Dahenvelt marsall Tapiauban privilégiumot írt alá, és ezzel Alxen három fiának – Ykinsnek, Girstaute-nak és Wilantnak –, valamint unokatestvérüknek, Mecze-nek 1 haken földet adományozott Linkehnenben (Wehlau járás): 1355 [...] Alxen – Ykins, Girstaute, Wilant és unokatestvérük, Mecze 1 haken földet adományozott Linkehnenben (Wehlau járás): 1355 [...] und gebin unsern getruwen Alxen kinderen ykins girtauten wilant und eren vettern mecze den littowen und eren rechten erbin und nachk[ommlin-gen] [...] (OF 105, 79^v). A privilégiumot a PUB is röviden tárgyalja: 1355. január 9. Tapiau. Sifrid von Dahenvelt főmarsall a Német Lovagrend testvéreinek tanácsával hűséges litvánjainak, Ykinsnek, Girstaute-nak és Wilantnak, Alxen fiainak, valamint unokatestvérüknek, Mecze-nek, hogy jobban szolgálhassanak, egy haken földet adományoz a Lyncayn-mezőn [Linkehnen, Wehlau járás], kijelölt határok között, ugyanazokkal a feltételekkel, mint a már ott birtokukban lévő másik föld esetében [vö. az 1353. június 2-i adományozást] (PUB V 168). Valamennyi említett rokon litván.

Az oklevélben említett apa személynevéhez Alxe vö. a litván személynévvel: *Alks-, vö. a litván személynevekkel: Ãlksas, Alksẽvičius (Zinkevičius 2008: 277, 517). Z. Zinkevičius szerint az Alks- az Als- alakból származhat, amely a litván személynevekben Alsỹs, Alséika őrződött meg (Zinkevičius 2008: 74).

A Ykins személynév eredete nem világos. Talán a litván személynevek: *Aikinis / *Aikinas vagy *Eikinis / *Eikinas. Vö. a litván Eĩkinas személynévvel, amely valószínűleg a lett Eĩķins személynévből származik; ez utóbbi viszont a német Eicken személynévből ered (LPŽe).

A Girstaute név litván eredete kétségtelen; lit. *Girs-taut-. Vö. az 1728–1776-os litván történeti személynévvel: Casimirus Girsa; 1830: Mariana.

50

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

Girstatowiczowa. (IAK), auch den lit. PN Girštautas (LPŽe; Zinkevičius 2008: 94, 148). Der PN Girštaute ist ein zweistämmiger PN aus girs- und -taut-. Der erstere wird mit lit. iš-girs-ti ‘hören’, und der zweite mit lit. tauta ‘Volk’ verglichen. Den PN kennen auch die Altpreußen. Vgl. die apr. PN Girštaute, 1378 Girstot, 1388 Girstenne; 1309 Waystauthe, 1425 Rytałwte (Trautmann 1925: 33, 114, 83). Es ist möglich, dass der 1355 erwähnte PN Girštaute eine frühere Erwähnung des gegenwärtigen lit. PN Girštautas ist.

A Wilant név litván *vil- gyököt tartalmaz; vö. a litván történeti PN 1621–1646 Petrus pauli Wilanis; 1681 Valentis Wilaytis; 1685–1731 Joannis Witalis (IAK). A *vil- elemhez lásd a litván vìl-tis, vìliasi alakokat: „remélni” (Zinkevičius 2008: 304 und 161–162). A Wilant PN talán összetett, két tövű PN-ként is értelmezhető, amely az első vil- tőből (lásd fent) és a második ant- tőből áll, amely az añt elöljáróval (nyelvjárási añ) kapcsolódik össze (Zinkevičius 2008: 74).

A Mecze név értelmezése sem egyszerű (lásd fent az 1353. évi oklevélben szereplő Meczcze PN-t is). A litván történeti névanyagban szerepelnek a következő PN-ek: 1644 Nicolai Mecis; 1652–1672 Matthiae Meculis; 1708–1740 Symonis Mecul (IAK); ezek a litvánokra jellemzőek voltak, de lengyel eredetűnek tűnnek. Vö. a litván PN-ekkel: Mečỹs, Mẽčius, amelyek nyilvánvalóan a szláv, két tövű Mečislavь: mečь „kard” + slava „dicsőség” PN-ből származnak. (Zinkevičius 2008: 473).

7. OKLEVÉL 1361. JANUÁR 16-ÁRÓL

Egy másik kiváltságlevelet, amelynek alapján 2 haken földdarabot adományoztak Wiculle és Morsis részére, Sifrid von Dahenvelt marsall írta alá 1361. január 16-án Königsbergben: 1361 [...] geben unsirn getruwen wirullen morsis eren rechten erbin und nachkomelingen ii hoken akirs uf deme velde lyncayn czu erem alden gute [...] (OF 105, 79ᵛ). A kiváltságlevél rövid leírása a PUB-ban is fennmaradt; ez ugyanazokra a feltételekre és körülményekre utal, mint a földterületnek az előző, 1355. január 9-i kiváltságlevélben történt adományozása: 1361. január 16. Koenigsberg. Az előzővel egyező adományozás: 2 haken föld Lyncayn mezején (Linkehnen, Kr. Wehlau), a hűséges Wiculle és Morsis részére (PUB V 549). Ebből arra lehet következtetni, hogy Wiculle és Morsis litvánok voltak.

A kiváltságlevélben említett, az egyik kedvezményezett Wikulle PN-je, lit. *Vik-ul-, a litván PN-ekben gyakori vik- tövet mutatja. Vö. litván történeti PN 1635–1731 Paulus Wikus; 1691–1781 Marting Wikugaylis (IAK). Vö. továbbá a litván PN-eket: Vikūtis, Vikas, valamint a lett PN-t: Vikis (LPŽe). Z. Zinkevičius örököltnek tartja a vik- tövet, amelynek jelentése: „kiegyensúlyozott”; vö. a litván PN-eket: Vikas, Vikáitis, Vikūnas

Straipsniai / Articles

51

DARIUS IVOŠKA

(Zinkevičius 2008: 161, 303). A Vikas PN egytövű PN, de ismertek szuffigált változatai is, például a fent említett Vikūtis, Vikātis, Vikūnas. Ezekhez a szuffigált lit. PN-ekhez kapcsolódik a lit. PN *Vik-ul- is.

A második kedvezményezett, a litván Morsis nevének litván alakja *Mors-is / *Mars-is (?) /*Murs-is (?) / *Murz-is (?) nem egyértelmű. Talán feltételezhető, hogy ebben az esetben is az o: a: u hangok felcseréléséről van szó. Vö. még a litván történeti PN 1610-es Kasper Morsanis alakjával (IAK).

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A jelen tanulmány az OF 105-ből származó 27 litván PN-t vizsgálta. Tizenkilenc esetben a PN litván eredetű, két esetben litván–óporosz eredetű; egy esetben nem egyértelmű, hogy német vagy litván eredettel kell-e számolni, egy esetben pedig szláv eredet igazolható. Négy eset bizonytalan. A tanulmányban vizsgált PN-ek valószínűleg e litván PN-ek legkorábbi említései.

2. Az OF 105 vizsgálata során fontos történelmi részletekre derült fény. Az 1340-es és 1353-as oklevelek tanúsága szerint a 14. század első felében a Sambián litvánok is éltek. Többnyire Litvániából menekültek, akiknek a Német Lovagrend porosz jog szerint, örökölhető birtokként adományozott földeket. Ez a tény fontos a településtörténet szempontjából.

3. Az 1350-ből származó privilégium elemzése során a Schurdeike PN hibás értelmezését fedezték fel. R. Trautmann megállapítására támaszkodva a PN-t mindeddig óporosz PN-nek tekintették, mivel a szerző a Schurdeike nevű, az oklevélben említett kedvezményezettet óporosznak tartotta. Az oklevél adataiban jelzett kiegészítő információk a kedvezményezett litván származása és nevének litván eredete mellett szólnak.

4. Az OF 105 kézirataiban fennmaradt PN-ek kutatását sok esetben megnehezíti a litván PN-ek bizonytalan lejegyzése.

5. A vizsgált PN-ek egy részének egyértelmű magyarázata, illetve pontos értelmezése nem lehetséges. A legtöbb esetben csak a PN-ek tövei rekonstruálhatók; a végződések az PN-ek fennmaradt alakjai alapján nem állapíthatók meg biztosan.

52

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Litauische Personennamen in den Ordensdokumenten

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

Gerullis Georg 1922: Die altpreußischen Ortsnamen. Berlin und Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger Walter de Gruyter & Co.

http://prusija.lki.lt/ [2015-08-03]

IAK – Történeti személynevek adattára. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Kohlheim Rosa, Kohlheim Volker 2005: Duden. Familiennamen. Herkunft und Bedeutung. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag.

LKŽe – Litván nyelvi szótár, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė és mások. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2013. Elérhető az interneten: www.lkz.lt [2015-08-03].

LPŽe – Litván családnévszótár, elektronikus változat. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2012–2015.

Ordensfoliant Nr. 105. Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz. Berlin.

PUB I–VI – Seraphim August, Philippi Rudolph, Maschke Erich, Hein Max, Koeppen Hans, Conrad Klaus: Porosz oklevéltár 1–6. Königsberg (Pr)/Marburg: Gräfe und Unzer/Elwert/Scientia Aalen, 1932–2000.

Skardžius Pranas 1996: Rinktiniai raštai 1. Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

SRP II – Hirsch Theodor, Töppen Max, Strehlke Ernst: Poroszország történetének írói 2. Leipzig: Verlag von S. Hirzel, 1863.

Stundžia Bonifacas, Sinkevičiūtė Daiva 2001: Prūsų onimų germanizavimo tyrimai K. O. Falko rankraščiuose. – Baltistica 36(1), 53–60.

Trautmann Reinhold 1925: Die altpreußischen Personennamen. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Straipsniai / Articles

53

DARIUS IVOŠKA

Litván személynevek a Német Lovagrend dokumentumaiban

ÖSSZEFOGLALÁS

A Német Lovagrend 105. számú fóliójának (a szövegben: OF 105) kutatása igen fontos a balti onomasztika szempontjából. Bár ezt a fóliót a 20. század elején a híres onomaszták, Jurgis Gerulis és Reinhold Trautmann is kutatták, akiket kizárólag a régi porosz hely- és személynevek érdekeltek, és akik ezeket gyűjtötték, még mindig számos, az onomasztika szempontjából fontos, feltáratlan anyagot tartalmaz. A szóban forgó fólió a Német Lovagrend főként a 14. századból származó kiváltságainak gyűjteménye, amelyekben földterületeket juttatnak poroszoknak és litvánoknak. Különösen jelentős tény, hogy az OF 105 számos litván személynevet tartalmaz, amelyek egy részét e tanulmány tárgyalja. Az OF 105-ben található anyag kutatása igen bonyolult, mert a dokumentumokat író több személy kézírása változó, és különösen az onimák lejegyzése tér el. Sok javítás, áthúzás és megjegyzés található benne, a dokumentumok rossz állapotúak, különösen a pergamenek, ezért a szövegek bizonyos részletei, velük együtt pedig az onimák is nehezen olvashatók.

Litván személyneveket más történeti forrásokban is feljegyeztek, például a „Litván útleírásokban” (németül: Litauische Wegeberichte), amelyek a híres gyűjteményben, a Scriptores rerum Prussicarum című műben találhatók; ez a gyűjtemény sok 14. századi dokumentumból származó porosz és litván onimát tartalmaz. Az eddig kutatott litván személyneveket jóval későbbi történeti forrásokból és egyházi anyakönyvekből gyűjtötték össze.

A tanulmány az OF 105-ben talált 27 személynevet tárgyalja, amelyekkel Litvániából elmenekült és Poroszországban letelepedett poroszokat és litvánokat neveztek meg. Az antroponimákat a dokumentumok keletkezési sorrendjében közli. Az egyes litván személynevek tárgyalásakor az OF 105 dokumentumaiból vett kontextust mutat be, és az adatokat a Porosz Okmánytárakból származó anyaggal veti össze (németül: Preußische Urkundenbücher). A tanulmány kísérletet tesz a források és a tárgyalt antroponimák etimológiájának kritikai elemzésére.

Beérkezett: 2015. október 20.

DARIUS IVOŠKA

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

54

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII