This is a machine-generated translation of the original document and may contain errors, omissions, or changes in meaning. Do not rely on this translation for quotations, citations, or authoritative references. Please consult and cite the original document.
Preparing document pages…
Page 1
VÁCLAV BLAŽEK
Masaryk Egyetem
Kutatási területek: indoeurópai tanulmányok, különösen a szláv, balti, kelta, anatóliai, tokhár és indo-iráni nyelvek; finnugor nyelvek; afroázsiai nyelvek; etimológia; genetikai osztályozás; matematikai modellek a történeti nyelvészetben.
Kísérlet Ptolemaiosz keleti Baltikumra vonatkozó vízneveinek etimológiai elemzésére
Ptolemaiosz által feljegyzett keleti balti térségbeli víznevek etimológiai elemzésére tett kísérlet
ANNOTÁCIÓ
A tanulmány négy kelet-baltikumi víznevet elemez, amelyeket Ptolemaiosz a Kr. u. 2. század közepén jegyzett fel, más ókori földrajztudósok tanúságtételének összefüggésében. Felülvizsgált etimológiai elemzésük arra a következtetésre vezet, hogy legalább három germán eredetű, de valószínűleg valószínűsíthető balti megfelelőik tükörfordítása.
KULCSSZAVAK: földrajz, víznév, etimológia, tükörfordítás, germán, balti, balto-finn.
ABSZTRAKTUM
A tanulmány Ptolemaiosz által a Kr. u. 2. század közepén lejegyzett, a keleti Balticumra vonatkozó négy víznevet elemzi, amelyeket más ókori geográfusok is tanúsítanak. E víznevek etimológiai elemzése arra utal, hogy közülük legalább három germán eredetű, de feltehetően balti megfelelőik tükörfordításai.
KULCSSZAVAK: földrajz, víznév, etimológia, tükörfordítás, germán, balti, balti-finn eredet.
Straipsniai / Articles
25
Page 2
VÁCLAV BLAŽEK
A Ptolemaiosz által a Visztula folyó torkolatától keletre elhelyezett négy folyónév – Χόνος, Ῥούβων, Τουούντος, Χε(θ)ίνος – az alábbiak szerint, Ptolemaiosz koordinátáinak sorrendje alapján, hagyományosan mechanikusan azonosítják Kelet-Balticum legnagyobb folyóival:
Χόνος ~ porosz Pregora / német Pregel / orosz Prególia / lengyel Pregota / litván Prelius; 123 km (Manner 180: 257; Tomaschek, RE III/2, 189, c. 284).
Ῥούβων ~ litván Nẽmunas / lengyel Niemen / belarusz Neman / német Memel; 937 km (Manner 180: 258; Rappaport, RE 48, 1914, c. 118);
Τουούντος ~ lett Venta / litván Ventà / lív Vänta jõg / lengyel Windawa / német Windau; 346 km hosszú (Manner 180: 258);
Χε(θ)ίνος ~ lett Daugava / belarusz Zachodnaja Dvina / orosz Zapadnaja Dviná / német Düna / észt Väinä; 1020 km (Manner 180: 2580; Tomaschek, RE II/2, 189, cc. 273–74 a Gauja folyóra is gondolt).
1. SZÖVEGES BIZONYÍTÉKOK
1.1. Ptolemaiosz, kb. i. sz. 150 [3.5.]
Európa tájai, 8.
Az európai Szarmácia észak felől a Szarmata-óceánnal határolódik, amely a Venedicus-öböl mentén húzódik, továbbá az ismeretlen föld egy részével, a következő leírás szerint: a Vistula folyó torkolata után
Χόρον folyó torkolata 50°00 56°00
Ῥούβωνος folyó torkolata 53°00 57°00
Τουούντου folyó torkolata 56°00 58°30 —
Χε(θ)ίνου folyó torkolata 58°30 59°30 —
„Az európai Szarmácia észak felől a Szarmata-óceánnal határolódik, amely a Venedicus-öböl mentén húzódik, valamint az ismeretlen föld egy részével; ennek leírása a következő. A Vistula folyó torkolata után:
a Chronus folyó torkolata 50°00 56°00
a Rubonis folyó torkolata 53°00 57°00
a Turuntus folyó torkolata 56°00 58°30
a Che(r)sinus folyó torkolata 58°30 59°30”
Összehasonlításképpen Ptolemaiosz [4.11.1 & 4] az Albis és a Vistula folyók torkolatának koordinátáit a következőképpen határozta meg:
az Albis folyó torkolata 31°00 56°15
„Az Albis folyó torkolatai 31°00 56°15”
26
Acta Linguistica Lithuanica LXXVI
Page 3
An Attempt at an Etymological Analysis of Ptolemy’s Hydronyms of Eastern Balticum
1.2. A th4. században Marcianus, a Pontoszi Hérakleia lakója megismételte e folyók sorrendjét, nevük bizonyos módosításaival:
[2.39] A Visztula folyó torkolatai után a Χρόνον folyó torkolatai következnek. A Χρόνος folyótól tovább a Ρουθῶνος folyó torkolatai találhatók. Ezek a folyók a Vendikusz-öbölbe ömlenek, amely a Visztula folyótól indul, és igen nagy távolságon át húzódik. Onnan
Straipsniai / Articles
27
Page 4
VÁCLAV BLAŽEK
a Πουδᾶνος folyótól tovább a Τουρόντου folyó torkolatai találhatók; a Τουρόντος folyó után a Χέρωνος folyó következik, annak torkolataival együtt. „A Visztula folyó torkolatai után a Chronius folyó torkolatai következnek; a Chronius folyó után pedig a Rhudonus folyó torkolatai. Ezek a folyók a Vendikusz-öbölbe ömlenek, amely a Visztula folyótól indul, és hatalmas távolságon át húzódik. A Rhudonus folyó után a Turunta folyó torkolatai következnek; a Turunta folyó után a Chesynus folyó, annak torkolataival együtt.”
Edion és latin fordítása Müller 1882-es kiadásában.
1.3. A 4th. század végén Ammianus Marcellinus [22.8.38] Ptolemaiosz Χρόνος hidronimájának Chronius alakját jegyezte fel:
[38] „Nos, ennek a vidéknek a legkezdetén, ahol a Riphaei-hegység véget ér, az Ariphaei nép lakik, akikről köztudott, hogy békés emberek; földjükön folyik át a Chronius és a Visula folyó. A közelükben a masszagéták, a halánok és a szargéták, valamint számos más, kevéssé ismert nép él, amelyek neve és szokásai számunkra ismeretlenek.”
[38] „Nos tehát, e vidék legkezdetén, ahol a Riphaei-hegység a síkságba süllyed, élnek az Arephaei, igazságos emberek, akik szelídségükről ismertek; földjükön folynak át a Chronius és a Visula folyók. Közelükben élnek a masszagéták, a halánok és a szargéták, valamint több más, kevéssé ismert nép, amelyek neve és szokásai előttünk ismeretlenek.”
Ammianus Marcellinus, Rerum Gestarum, John C. Rolfe angol fordításával.
Cambridge (Mass.): Harvard University Press—London: Heinemann 1935–1940.
1.4. Valószínűleg ugyanezt a hidronimát, de egy tenger nevéül, már Plinius is használta az 1. század közepénst:
[4.38/94–95] Innen tovább, hogy Európa külső vidékeire jussunk, átkelünk a Riphaei-hegységen, és bal felől az északi óceán partját követjük, míg Gadeshez nem érünk. Ezen a vidéken számos névtelen szigetet említenek; közülük a Szkítiától északra fekvő Baunonia nevű sziget egy napi hajóútra van, és ott tavasz idején a hullámok borostyánt vetnek partra, amint Timaiosz közölte. A partvidék többi része bizonytalan, az északi óceánról szóló hírek pedig mendemondák. Hecataeus Amachumnak nevezi azt, a Parapanisus folyótól, amely Szkítiát mossa; e név a nép nyelvén azt jelenti: „megfagyott”. Philemon szerint a morinok a kimmerektől úgy nevezik, hogy „Holt-tenger”; innen a Rubeas-fokig, azon túl pedig a Cronium-tengerig terjed. A lampszakoszi Xenophon azt állítja, hogy a szkíták partvidékéről hajózva egy mérhetetlen nagyságú sziget, Baltia található; Pytheas ugyanezt Basiliának nevezi.
Kísérlet Ptolemaiosz keleti baltikumi vízneveinek etimológiai elemzésére
„Most el kell hagynunk az Euxinuszt, hogy leírjuk Európa külső vidékeit. A Riphei-hegységen túl a bal oldalon az Északi-óceán partját kell követnünk, míg Gadeshez nem érünk. Ebben az irányban állítólag számos névtelen sziget található; köztük van egy, amely Szkítiával szemben fekszik, Raunonia néven említik, és azt mondják, egynapi hajóútra van a szárazföldtől. Timaus szerint tavasszal a hullámok borostyánt vetnek partra rajta. E partvidék többi része csupán kétes hitelű beszámolókból ismert. Az északi, vagyis Septentrionalis-óceánt Hekataiosz Amalchiai-tengernek nevezi, miután elhaladtunk a Parapanis folyó torkolata mellett, ahol az a szkíta partokat mossa; az „Amalchiai” szó e népek nyelvén azt jelenti: fagyott. Philémon pedig azt mondja, hogy a kimmerek Morimarusának, azaz „Holt-tengernek” nevezik egészen Rubes-fokig, amelyen túl a Krónoszi-tenger nevet viseli. Lampacuszi Xenophón elbeszéli, hogy Szkítia partjaitól háromnapi hajóútra egy hatalmas sziget fekszik, Baltia néven; Pytheas Basila néven említi.”
„Vannak olyan szerzők is, akik más szigeteket is említenek: Scandiát, Dunnát, Bergost, és mind közül a legnagyobbat, Nerigost, ahonnan Thuléba hajóznak. Thulétól egynapi hajóútra van a befagyott óceán, amelyet némelyek Krónoszi-tengernek neveznek.”
Ifjabb Plinius: Naturalis Historia, szerk. Karl Friedrich Theodor Mayhoff. Leipzig: Teubner, 1906. Ifjabb Plinius: The Natural History, ford. John Bostock és H. T. Riley. London: Taylor and Francis, 1855: 4.30.
1.5. Dionysius Periegetes, az i. sz. 2. (vagy 3rd.) században megismételte Plinius északon fekvő Krónoszi-tengerről szóló értesülését, amelynek fagyottnak vagy holtnak kellett lennie:
27 Πάντη δ’ ἀκαμάτου ῥόος Ὠκεανοῖο
28 εἰς μὲν ἕων, πολλῇσι δ’ ἐπωνυμίῃσι ἀρεσώς.
29 Ἥτοι ὁ μὲν Λοκροῖο παρ’ ἐσχατίην ζεφύροιο
30 Ἄτλας ἐσπέριος κυκλήσεται. αὐτὰρ ὑπέρθεν,
31 πρὸς βορέην, ἵνα παῖδες ἀειμακέων Ἀριμασπῶν,
32 πόντον μὲν καλέουσι πεπηγότα τε Κρόνιον τε.
33 ἄλλοι δ’ αὖ καὶ νεκρὸν ἐφήμισαν εἶναι ἄφαυρον
Stripsnai / Articles
29
Page 6
VÁCLAV BLAŽEK
34 ἠλίου.
Dionysius Pierēgetes: Graece et Latine cum vetustis commentariis et interpretationibus, ed. Gottfried Bernhard. Leipzig: Weidmann 1828, 10.
27 „De mindenfelől a lombtalan Óceán hatalma árad,28 és bár egyetlen, mégis sok névvel illetik.29 Nos, a lokriszi zephyr legtávolabbi zugánál30 nyugaton Atlasznak nevezik, ám északon,31 ahol a harcias arimaszpok gyermekei laknak,32 Fagyosnak és Cronioni-tengernek hívják.33 Mások pedig Halottnak is nevezték, a nap gyengesége34 miatt.”
Dionysius Pierēgetes: Az ismert világ leírása Fordította: Ekaterina Ilyushchev http://wwwdh.informatik.uni-erlangen.de/IMMD8/staff/Goerz/Dionysius_Piergetes.html http://wwwdh.informatik.uni-erlangen.de/IMMD8/staff/Goerz/DP/DP.E5-ln.tx
1.6. Pliniust követve Solinus tömörebben fogalmazott a Kr. u. 3.rd században: Oceanum septentrionalem ex ea parte, qua a Propaniso amne Scythia adluitur, Hecataeus Amalcum appelat, quod gens illius lingua significat congelatum. Pileon a Cimbris ad promunturium Rubeas Morimarusam dicit vocari, hoc est mortuum mare: ultra Rubeas quicquid est Cronium nominat.
Gaius Julius Solinus: De mirabilibus mundi http://www.thelatinlibrary.com/solinus2a.html
„Az Északi-óceánt azon a részen, ahol Paropamisus, Scythia egyik folyója, beleömlik, Hecataeus Amalchiumnak nevezi; ez annak a népnek a nyelvén Fagyott-tengert jelent. Phylemon azt mondja, hogy a Cimbrians földjétől a Rubeas-fokig Morimarusának hívják, ami annyit tesz: Halott-tenger. Ami Rubeas túloldalán van, azt Croniumnak nevezik.”
Fordította Arthur Golding (16.th század) http://quod.lib.umich.edu/e/eebo/A12581.0001.001/1:34?rgn=div1;view=fulltext
2. A HIDRONIMÁK NYELVI HOVATARTOZÁSÁNAK CÉLJAI ÉS MEGHATÁROZÁSA
E tanulmány Plinius, Ptolemaiosz és követőik által Balticum keleti részére helyezett négy hidronimát, nevezetesen a Χρόνος/Chronius/Cronium, Ρούβων / Ῥούβων, Τονόντος és Χε(ρ)σίνος neveket elemzi etimológiai szempontból.
30
Acta Linguistica Lithuanica LXXVI
Page 7
An Attempt at an Etymological Analysis of Ptolemy’s Hydronyms of Eastern Balticum
Első feladatunk e hidronimák nyelvi hovatartozásának meghatározása. Közülük kettő, a Χρόνος és a Ξε(θ)οῖνος kezdő χ- hanggal, azaz [kʰ]-val jellemezhető. Európa indoeurópai nyelvei közül ez a hang a görögre, a szlávra és a germánra jellemző. Földrajzi okokból a görög és a szláv kizárható (jegyezzük meg, hogy a szláv nyelvekben a szókezdő *x- rendszerint német vagy iráni eredetű). Ha a legígéretesebb jelölt a germán marad, természetes feltenni a kérdést: van-e további érv e folyónevek germán nyelvi hovatartozása mellett? A válasz talán igenlő: a Τορούntos alakban felismerhető a jelen idejű melléknévi igenév *-nt- képzőjének germán zéró reflexe, a *-unþ-/*-unđ-, amely a régi germán irodalmi nyelvekben maradványszerűen még produktív: ófelnémet weisunt „véna” ~ óangol wǣsend uo., az indoeurópai *u̯ei̯s- „folyik” igéből (Pokorny 1959: 1134); vagy gót hulundi „barlang”, vö. óészaki holr, óangol, óalszász, ófelnémet hol melléknév „üreges”; mindezek a gót huljan „befed” igéből származnak, vö. óészaki hylja, óangol be-hyllan, óalszász bi-hullean, ófelnémet hullan uo. (Brugmann 1906: 216, 461; Pokorny 1959: 553; Lehmann 1986: 193–94; Kroonen 2013: 253). A *-unþ- képzőnek ezt a szerepét általánosan elfogadják a gót tunþus „fog” szó kialakulásában (Brugmann 1906: 460; Kroonen 2013: 509–10).
3. ETIMOLÓGIAI ELEMZÉSEK
3.1. Χρόνος [Ptolemy 3.5.2]; Chronius [Ammianus Marcellinus 22.8.38]; talán a Mare Cronium is [Pliny 4.38/94–95, 41/104].
Legalább három lehetséges germán etimológia kínálkozik:
a) Mühlenhoff (1887: 35) tried to explain the hydronym with the help of Old Norse hrynja “stürzen, fallen, strömen”, Icelandic hrynja id., hrun “Sturz”, Norwegian ryna “lärmen, poltern”, Old Swedish ryna “lärmen”; perhaps also Old High German hrono “gestürzter Baumstamm”, Middle Low German rone id. and Old English hruna in place-names (de Vries 1962: 263; Holthausen 1963: 176). Although this idea is followed by Scheungraber & Grünzweig (AgT 138–39), it seems weakest in semantic perspective.
b) Kuhn (1941: 113) thought about a connection of Mare Cronium and Old Norse hrǫn f. “wave; Ægir’s daughter”. Together with Icelandic hrön “wave” and Old English hrǣn ~ hærn f. “waves, tide, sea”, probably reflect Germanic
Straipsniai / Articles
31
Page 8
VÁCLAV BLAŽEK
*hrōnjo(n)-¹ (de Vries 1962: 264; Holthausen 1963: 146). Ide kapcsolható a középfelnémet (15. sz.) rünne nőnemű főnév „viharhullám”, ha a *hrōnjo(n)- alakból származik (Falk & Torp 190: 104; Orel 2003: 185; Kroonen 2013: 418 viszont a *runnjō(n)- protoalakot részesíti előnyben). Már maga a rekonstruált *hrōnjō(n)- nőnemű főnév is – a nyelvtani nem eltérése ellenére – igen közel áll Plinius Mare Cronium és Ammianus Marcellinus Chronius alakjához. A szókezdő C- talán az Apollóniosz Rhodiosz által az Adriai-tengerre használt Κρονία ἅλς hatására alakult ki [Argonautica 4.324, 509], a Kr. e. 3. században. A tenger elnevezését valószínűleg a Κρόνος teonima motiválta. Másfelől az i. sz. 1–2. században arra számítanánk, hogy Balticum keleti részének egy hipotetikus germán nyelvében a *-zn- mássalhangzó-kapcsolat még megőrződött, ha az i. sz. 350 körül lejegyzett bibliai gótban is megmaradt; vö. például gót razn „ház”, ga-razna „szomszéd” (~ óészaki granni), vö. óészaki rann, óangol ræn ~ ærn „ház, lakóhely”, ófríz fia-ern „állati istálló” < *razna- mellett; továbbá óangol ræsn semlegesnemű főnév „deszka” < *razna- (Lehmann 1986: 283; de Vries 1962: 433); német > finn (régies és nyelvjárási) rahna „fadarab, amelyről forgácsot hasítanak le; az ajtóküszöbnél égő fatörzs; hengeralakú szántóföldi henger”, észt rahn, birtokos esetben rahnu & raha „tömb, tuskó, nagy darab, hasítatlan fatörzs”, lív rō’n(əZ) „kidőlt fatönk, tengerfenéken fekvő fatörzs” (LGL III 105). Vö. továbbá a Rasne-hildi személynevet, gen. sg. [CIL XIII 7660] (Schönfeld 1911: 185), amelyet az i. sz. 7. századra kelteznek. Összefoglalva: bár ez a megoldás szemantikailag igen vonzó, hangtani okokból el kell vetni.
c) Másik lehetőségként az óészaki hraun semlegesnemű főnév „köves talaj, láva”, az izlandi hraun „növényzet nélküli köves vidék”, a feröeri reyn, a dán røn „kőpad a tengerfenéken” >, a shetlandi røn(i) „köves tengerfenék”, a norvég NL Røna, valamint a svéd NL Rönö, Röne (de Vries 1962: 252; Helquist 1957:).
1 A mediális *-zn- mássalhangzó-kapcsolatot a görög *χράσνα > aiol χράνα, dór és arkadiai κράνα, attikai κρήνη „forrás, vízforrás” külső összehasonlítása is megerősíti [I.]; továbbá *χρονος > χρονος „forrás, kútfő, ahonnan a patakok erednek” [I. 22.147, 208], vö. Hészükhiosz κρούνα· κρήνη τελεία glosszáját (lásd de Saussure 1881: 119; Frisk II 16, 27; Beekes 2010: 777). Később más nyelvekből is felvettek rokon alakokat: albán krua ~ krue hímnemű, többes száma kronj, kroje, jelentése „forrás, vízforrás” (Orel 1998: 198); kelta: óír crond, cornwalli cronn „egy folyó neve” (Stokes 1907: 247). A *kṛsṇā és *krosno/-ā ősalakok (Beekes, EIEC 539) összeegyeztethetők az indoeurópai „fej” egyik megnevezésével, amely például a görög κρανίον „koponya, fej”, az albán krye semlegesnemű, többes száma krerë ~ krenë „fej” (Orel 1998: 199); a tokhár B krāni(ye) „(tarkó)” (Adams 2013: 230) alakban is adatolt, stb. A jelentésfejlődést illetően vö. a latin caput fontis vagy caput aquae és a görög κράνα· κεφαλή (Hesych.) alakokkal – lásd de Saussure 1881: 119 és Frisk II, 16. Ez a következtetés a *ḱ- rekonstruálását vonja maga után. Az albán k- reflexe -r- előtt szabályos.
32
Acta Linguistica Lithuanica LXXVI
Page 9
An Attempt at an Etymological Analysis of Ptolemy’s Hydronyms of Eastern Balticum
874). Udolph (1994: 88–92) hozzáadja a német oronimát: Rhōn2. A német >, a finn runa jelentése „durva kavics, apró kövek egy tó fenekén”; a finn, votják és ingriai raunio, a karjalai raunio jelentése „kőhalom”; az észt raun, birtokos alakban rauna jelentése „kő-, gránithalom” (LGLÖ III 136). Az ókori szerzők két változatot különböztettek meg, Χόνος és Chronius, amelyek rekonstruálhatók a protogermánban *rauna- és *raunija-/*raunijō(n)-3 alakban. A balti-finnben feltűnően hasonló pár található: *rauna, illetve *raunio. Ennek a megfelelésnek köszönhetően meghatározható a víznév német nyelvjárási kötődése: valószínűleg ugyanahhoz a germán nyelvjáráshoz tartozott, amely a balti-finn nyelvek legkorábbi germán jövevényszavait adta. A víznév szemantikai motivációját még meg kell tárgyalnunk. A keleti Balticum folyóinak torkolatánál és alsó szakaszain nem jellemzőek a sziklák vagy a nagy kövek. Ezért a „kavics” szemantikai magyarázat ígéretesebbnek tűnik. Talán a Visztula-turzásról (lengyelül Mierzeja Wiślana; németül Frische Nehrung; oroszul Balti-iskaja kosa), vagy a Kur-földi-turzásról (Kuršių nerija) lehet szó; mindkettő kavicsból és homokból áll, amelyek dűnéket alkotnak4, és amelyek a Visztula-lagúna, illetve a Kur-földi-lagúna Mare Cronium elnevezéséhez vezettek. Édes vagy brakkvizük miatt a lagúnák többé-kevésbé rendszeresen befagytak, ellentétben a nyílt, sósabb tengerrel. A Földközi-tenger vidékéről érkező látogatók a befagyott tengert valószínűleg holt tengernek tekintették. Az eredetileg az egyik lagúnára korlátozódó elnevezés később talán áttevődött a lagúnákat a Balti-tengerrel összekötő szorosokra, amelyek a tenger felől nézve folyótorkolatokra emlékeztetnek, vagy az ezekbe a lagúnákba ömlő folyókra. Vizsgáljuk meg azokat a folyóneveket, amelyek illenek a germán *rauna- és *raunija- / *raunijō(n)- jelentéskörébe. Χόνος és Chronius leggyakrabban számításba vett megfelelője a Pregel / Pregla folyó. Torkolatának földrajzi szélessége valójában alig tér el a Visztula torkolatáétól (Ptolemaiosz mindkettőt 56°00-re tette). A víznév etimológiája nem egyértelmű. Gerullis (1922, 135) régi adatokat összefoglalva — nevezetesen Priga (1302), Pregor (1359), valamint a disszimilált alakokat: Pregell, Pregel (1331), Pregil (1460) — a litván prāgas ’feneketlen út, szakadék, pokol’ (valamint ’rozsomák’) szóval próbálta magyarázni. Ez a pragė ’szakadék, mérhetetlen mélység’ szóval rokon, és mindkettőt a következőből származtatták
2 A Rhōn hegység Bajorország, Hessen és Türingia államok határvidékén fekszik. Legmagasabb csúcsa, a Wasserkuppe, 950 m magas.
3 A balti-finn jövevényszavakban igazolt protogermán *au kettőshangzó a görög és latin átírásokban o-vá változhatott; vö. Austroti vs. Ostroti (Schönfeld 1911: 38).
4 A Visztula-turzás legnagyobb dűnéje, a Wielbłądzi Garb = Kamelhöcker, 48,50 m magas. A Kur-földi-turzás legnagyobb dűnéje, a Vecekrug ennél magasabb: 67,20 m.
Straipsniai / Articles
33
Page 10
VÁCLAV BLAŽEK
A litván gerti ige jelentése „inni” (Fraenkel 1962–65: 148, 643). Egy ilyen szemantikai motiváció természetesen elfogadható egy folyónév esetében, ha a folyó kanyonban vagy legalább egy mély völgyben folyik. A Pregel / Pregolja folyó menti sík tájra ez nyilvánvalóan nem igaz. Mažiulis (2013) hozzáfűzte a legkorábbi adatot, a P regora alakot (1273), és a balti kiinduló alakot *Prēgarā formában rekonstruálta. Elkülönítette benne az *-arā képzőt (vö. litván žiež-ara ’mogorva, zsémbes személy; boszorkány’, a žiežti ’dörmög, morog, haragos’ igéből – lásd Fraenkel 1962–65: 130). A prep tő a litván spragėti ’(hőségtől vagy hidegtől) recsegve pattog, hasad, sziszeg, csillog’, sprōgti ’hasad, szétpattan, széthasad, felpattan, a levegőbe repül, felrobban’ stb. igékhez kapcsolandó (Fraenkel 1962–65: 877, 882). Bár ez a megoldás szóalkotási szempontból világos, szemantikai motivációja továbbra sem meggyőző. A porosz Pregora, Prigra stb. víznevek o magánhangzója azonban a balti *au-ból is magyarázható; vö. az au/aw ~ o ~ u ingadozást a porosz helynevekben, például a Lauken tó (1306) és a Locar (1308) alakot = laucs ’mező’ + assan ’tó’, illetve a Daben tavat (1346) és a Duben / Douben alakot (1340), vö. porosz pa-dabis, litván dubà ’szurdok’ stb. (Gerullis 1922: 26, 83). E lehetőséget figyelembe véve a porosz víznév *gor- töve összeegyeztethető a Goryn nevű porosz tó nevével, amelyet először 1293-ban jegyeztek fel, 1339-ben pedig Gureyn alakban szerepelt (Gerullis 1922: 44; Toporov 1979: 345); továbbá a litván gaurė ’mészkőszerű talaj’, gurus ’laza, morzsalékos, törékeny’, gū́lās ’rögök’ stb. szavakkal, amelyek mind a gerti ’szétesik, elmorzsolódik, szétmállik, elfolyik; fellazult, felázott, elgyengül’ igéből származnak; vö. lett gurt ’fáradt, gyenge’, gaurs ’laza’ (Fraenkel 1962–65: 150, 179; Vanagas 1981: 109; Smoczyński 2007: 212–13). A gót malma ’homok’, svéd malm ’homokos síkság, érc’, óangol mealm ’homokos’, angol malm ’könnyű, agyagos talaj’, óalnémet és ófelnémet melm, valamint német mulm ’por’ és a gót malan ’őrölni’, óészaki mola, óalnémet és ófelnémet malan ’ua.’ etimológiai kapcsolatának fényében (Lehmann 1986: 242–43) jogosan feltételezhető, hogy a poroszban létezhetett egy *gurᵃ / *gorᵃ / *gurᵒ típusú szó, amelynek jelentése ’homok, kavics, görgetegkő’ vagy hasonló volt. Nyomai a Goryn és Gureyn tónevekben, valamint a Pregora, Prigra ‘Pre-gel’ folyónévben egyaránt felismerhetők; jelentése talán ’a homokos dűnék mellett’ vagy hasonló lehetett. Ez a szemantikai motiváció összhangban állna a Χρόνος és Chronius folyó nevének germán etimológiája alapján javasolt jelentéssel is.
Kevésbé valószínűnek tűnik az etimológia „köves” változata. A Kur-földi-lagúna szűk torkolatában ömlik a tengerbe a Dane-Akmena folyó. Az Akmena jelentése „köves”; vö. litván akmuõ, birtokos alakban ãkmenas ’kő’ (Vanagas 1981: 37).
An Attempt at an Etymological Analysis of Ptolemy’s Hydronyms of Eastern Balticum
3.2.1. Ha Marcianus ‘Ρούβων olvasata helyes, a víznév a germán *ruð(n) „vörösség” szót tükrözheti > óészaki roði uaz., óangol rud, középalsónémet rud uaz. (Orel 2003: 307). A szóalkotás szempontjából pontos balti párhuzam a litván ruduo „ősz”, míg a pontos szemantikai megfelelő, a raudōnas = raudas „vörös” diftongusában tér el.
3.2.2. Ha Ptolemaios ‘Ρούβων alakja a helyes, összefügghet a lett rubenis, rubins, f. rubene „fajd / Tetrao tetrix”, baltais rubenis „mocsári hófajd, mocsári fajd / Lagopus albus” (ME III 552) szóval, továbbá a litván raũbas „hófajd”, valamint az óészaki rjūpa „hófajd” szóval (de Vries 1962: 449). Mühlenbach (ME I 709) és Fraenkel (1962–65: 193) felvetették a *rub- tő intenzív reduplikációját (*rerub-/*rirub-/*rērub-) ebben a madárnévben, amely olyan alakokat eredményezett, mint a litván jerubė, jẽrūbė, nyj. (j)ārubė „császármadár”, a lett īrbe, nyj. irbe, i(e)rube „mezei tyúk, fogoly” (ME I 708–09); továbbá az óészaki jarpi „császármadár” és jarpr „sötétbarna”, a középalsónémet erpel „hím kacsa”, az óangol eorp, earp, az ófelnémet erpf „sötét színű” (de Vries 1962: 291). Ez a magyarázat lehetővé teszi, hogy a víznevet egy konkrét folyóval, nevezetesen a Kurland-félsziget (Kurzemes pussala) északi részén folyó Irbével azonosítsuk: hossza 32 km, leghosszabb mellékfolyójával, a Stendével együtt azonban összesen 132 km.
Kézenfekvőnek tűnik valamilyen kapcsolatot feltételezni a ‘Ρούβων víznév és a Plinius által feljegyzett Rusbeas-fok között, ha Solinus Rubeas alakja a helyesebb. Az Irbe folyó torkolatától, amelyet itt a ‘Ρούβωνnal azonosítottunk, nincs messze Kolkarags, a Kurland-félsziget legészakibb pontja. A Rubeas-fokon túli tenger a Rigai-öböl lehet. A Kroniai-tengerrel való azonosítását az okozhatja, hogy ez is befagy, akárcsak a Visztula és a Kur-földnyelvi lagúnák.
3.2.3. Mühlenhoff (1887: 351), akit Rappart (RE 48, 194, c. 1180) és mások követtek, a ‘Ρούσων emendációt javasolta, és a Nemunas/Nemen/Memel egyik ágának Rusnė nevével támasztotta alá. Megjegyezzük, hogy az LKŽ szerint a litván rùsnė jelentése: 1. „hely, ahol a pogány papok örök tüzet égettek: Az összes többi olyan helyet, ahol örök tüzet égettek és Isten tiszteletére parázslott, rusnėnek nevezték, a rusėti, azaz »örökké égni« szóból”; 2. rusnė (Digitalis).
3.3. Τανουόντος (Τανουόντος) [Ptolemaios 3.5.2].
Vonzó az a feltevés, hogy a víznév a *-un- képzővel az óészaki þori „mennyiség, tömeg” szóban adatolt tőből származik; ez talán a þora „merészelni”, þoran „bátorság, rátermettség” szavakkal, továbbá a védikus túrá- „erős, gazdag” szóval stb. rokon (de Vries 1962: 617; Pokorny 1959: 108).
Straipsniai / Articles
35
Page 12
VÁCLAV BLAŽEK
Szemantikai szempontból ez a magyarázat lehetővé teszi, hogy Ptolemaios vízneve összekapcsolható legyen a legnagyobb lett folyó, a Daugava nevével. A folyó hossza 102 km; neve a lett daũdz „sok”, a litván daũg, daug(i)a „sok”, daug „sokaság”, továbbá a lengyel duży „nagy, erős”, dużo „sok” stb. alapján etimologizálható (Fraenkel 1962–65: 84).
Megjegyzés: A Ptolemaios által τ-val átírt német *b átírása művében szokásos eljárás; vö. például a Τευδέου / Τουδέου / Τουτέου helynevet [2.11.27] a Rajna és az Ems folyó között, amelyet Much részletesen tárgyal (1897: 99, 115).
Ez a német *herznan > óészaki hjarn „keményre fagyott hó”, norvég hjarn ua., nyelvjárási jorn hímnemű „jégréteg” < *hor < *her(n)u- átírása lehet; ófelnémet hornung „február” < *hurznungōn (de Vries 1962: 231; Orel 2003: 171; Kroonen 2013: 223), vö. lett sērsna „tavaszi dér, éjszakai fagy” (ME II 831), litván šērkšnas & širkšnas „zúzmara” (Fraenkel 1962–65: 973–74); orosz–egyházi szláv срѣнъ „fehér”, óorosz сренъ „megfagyott hó”, orosz серёд ua., ólengyel śrzon „megfagyott harmat, dér” stb. (Falk & Torp 1909: 78).
Érdemes figyelmünket a Rigai-öbölbe torkolló, 95 km hosszú lett Salaca Salaca folyóra irányítani. Ha neve a lett sált „megfagyni”, sals „fagy” (ME III 675–76), a litván šáltì „(meg)fagyni, lehűlni, hideggé válni”, pãšalas „földi fagy, fagyott talaj; éjszakai fagy” (Fraenkel 1962–65: 958–61), illetve a porosz passalis „fagy” [EV 57] alapján etimologizálható, akkor úgy tűnik, Ptolemaios vízneve a balti folyónév germán tükörfordítása, amelynek jelentése valószínűleg „befagyás”.
4. KÖVETKEZTETÉS
A 2. század közepén nd Ptolemaiosz által közvetített, majd a 4. században th Markianosz által bizonyos módosításokkal megismételt, Kelet-Baltikumból származó négy víznév a vélhetően egy kivétellel az elsődleges balti folyóneveket utánzó germán tükörfordításnak tűnik; ez a kivétel a Πούβω lehet, amelynek közvetlen balti etimológiája és az Irbe folyóval való azonosítása lehetséges. A Χῆνος & Chronius folyót valószínűleg a Mare Cronium után nevezték el; ez talán a Visztulai- vagy a Kur-földi-lagúna egyikének, illetve mellékfolyóik egyikének felelhetett meg: a Pregelnek, a 123 Pregoranak vagy az Akmenanak.
36
Acta Linguistica Lithuanica LXXVI
Page 13
Kísérlet Ptolemaiosz kelet-baltikumi vízneveinek etimológiai elemzésére
Visztulai- vagy Kur-földi-földnyelv, illetve az azok közötti szorosok, vagy (1273) Pregora „homokdűnék mentén”, illetve Aknēna „köves”
Ῥούβων
Ῥούδων
*ruðō(n) „vörösség”
Latv. rubenis „fajd”
Irbe „fajd”
Τουρούντος
Τουρούντος
*þurbn- „bővelkedő”
Daugava „bővelkedő”
Χε(ρ)σίνος
Χέσνος
*herzn-/*herzn- „befagyott”
Salaca „befagyás”
REFERENCES
AgT – Die altgermanischen Toponyme sowie ungemanische Toponyme Germaniens. Ein Handbuch zu ihrer Etymologie, von Corinna Scheungraber & Friedrich E. Grünzweig. – Philologica Germanica 32. Wien: Fassbaender, 2014.
Kuhn Hans 1941: Hadben und Hadumer. – Namn och bygd 29, 84–116.
LGL – Lexikon der älteren germanischen Lehnwörter in den ostseefinnischen Sprachen II: P–Ä, begründet von A. D. Kylstra, fortgeführt von Sirkka-Liisa Hahmo, Tette Hofstra & Osmo Nikkilä. Amsterdam – New York: Rodopi 2012.
Mannert Konrad 1820: Geographie der Griechen und Römer IV: Norden der Erde von der Weichsel bis nach China. Leipzig: Hahn.
Strīpsnai / Articles
37
Page 14
VÁCLAV BLAŽEK
Mažulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. Vilnius: Mokslo enciklopedijų leidybos centras.
Much Rudolf 1897: Die Städte in der Germania des Ptolemäus. – Zeitschrift für deutsches Altertum und deutsche Literatur, N.F. 29 = 41, 97–143.
Mülenhoff Karl 1887: Deutsche Altertumskunde, Zweiter Band. Berlin: Weidmann.
Müller Carl 1882: Geographi Graeci Minores, Volumen primum. Paris: Firmin-Didot et socis.
Nobbe C. F. A. 1966: Claudi Ptolemaei Geographia. Hildesheim: Olms.
Orel Vladimir 1998: Albanian Etymological Dictionary. Leiden – Boston – Köln.
Orel Vladimir 2003: A Handbook of Germanic Etymology. Leiden – Boston: Brill.
Plinius Claudius 1988: Naturalis Historiae / Naturkunde, Libri III–IV, herausgegeben und übersetzt von Gerhard Winkler. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.
RE – August Pauly, Georg Wissowa, Wilhelm Kroll, Kurt Witte, Karl Mittelhaus, Konrat Ziegler, eds. Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft: neue Bearbeitung. Stuttgart: Metzler, 189–198.
de Saussure Ferdinand 1881: KPNH. Mémoires de la Société de Linguistique 6, 119. https://fr.wikisource.org/wiki/%CE%9A%CF%81%CE%AE%CE%BD%CE%B7.
Schönfeld M. 1911: Wörterbuch der altgermanischen Personen- und Völkernamen. Heidelberg: Winter.
Smoczyński Wojciech 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Wilno: Uniwersytet wileński.
Toporov Vladimir 1979: Prusskij jazyk 2 (E–H). Moskva: Nauka.
Udolph Jürgen 1994: Namenkundliche Studien zum Germanenproblem. Berlin – New York: Walter de Gruyter.
Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas.
de Vries Jan 1962: Altnordisches etymologisches Wörterbuch₂. Leiden: Brill.
38
Acta Linguistica Lithuanica LXXVI
Page 15
An Attempt at an Etymological Analysis of Ptolemy’s Hydronyms of Eastern Balticum
Bandymas etimologiškai analizuoti Ptolemajo užfiksuotus rytinio Baltijos regiono hidronimus
S A N T R A U K A
Straipsnyje nagrinėjami keli Klaudijo Ptolemajo Geografijoje minimų rytinio Baltijos regiono, patenkančio į Europinės Sarmatijos erdvę, hidronimai. Kaip pažymi autorius, tai yra bandymas paaiškinti jų etimologiją. Geografija buvo paskelbta II a. viduryje. Straipsnyje cituojama Ptolemajo Europos Sarmatijos geografinė samprata, išvardijant upes: Chronus, Rudonis, Turuntus, Che(r)sinus, Albis, Visula. Žvilgsnis taip pat metamas į kitų autorių hidronimų interpretacijas ir komentarus, paminimi IV a. istorikai Marcianas iš Ponto Heraklėjos, kuris modifikuoja upių pavadinimus, ir Amianas Marcelinas. Šie vardai I a. tikriausiai buvo žinomi ir Plinijui. Plinijumi sekdamas, apie tai II a. rašė ir Gajus Julijus Solinas. Autorius išsamiai nagrinėja keturių hidronimų etimologiją, siekdamas paaiškinti, iš kurios kalbos jie kilo. Šie hidronimai – tai Chronas, Rudonas, Turuntas, Chesinas (vardai pateikiami pagal Eugenijaus Jovaišos monografiją Aisčiai. Raida. Vilnius: Lietuvos edukologijos universiteto leidykla, 2014, 121–162. Straipsnio autorius tik neseniai susipažino su E. Jovaišos Ptolemajo žemėlapio perskaitymu. – Red. kolegijos pastaba).
Ptolemas II a. po Kr. viduryje paminėjo keturis rytinio Baltijos regiono hidronimus, o Marcianas IV a. po Kr. juos pakartojo šiek tiek pakeitus. Šie hidronimai yra pirminiai baltų upių pavadinimų germaniški vertiniai, išimtis tik ‘Pōbōv, kuris leidžia nustatyti tiesioginę baltų hidronimo Irbė etimologiją. Tikėtina, kad hidronimas Chronus (gr. Χόνος) yra kilęs iš Mare Cronium, galimai atitinkantis Visula ar Kuršių marias bei jų įtakus Priegų, 173 Pregorą ar Akmenę.
Acknowledgement:
The present study was prepared thanks to the grant of the The Czech Science Foundation (GAČR) GA15-1221S. I am grateful to John D. Bengtson for correcting the English.
Įteikta 2017 m. gegužės 2 d.
VÁCLAV BLAŽEK
Ústav jazykovědy a baltistiky, Filozofická fakulta Masarykovy University, A. Nováka 1, CZ-60200 Brno, [email protected]
