ALISA STUNŽAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-4816-2629

Kutatási területek: toponímia, kognitív onomasztika, kognitív szemantika.

DOI: doi.org/10.35321/all87-08

A physis megjelenése Vilnius megye drimonímiájában

A természet megnyilvánulásai Vilnius megye drimonímiájában

ÖSSZEFOGLALÁS

A jelen kutatás célja, hogy megvilágítsa a physis^¹ fogalmának megjelenését a mai Vilnius megye drimonímáiban. A kutatás a Vilnius megye területén jelenleg hivatalosan használt 787 drimonímanév korpuszából kiválasztott 65 név elemzésére korlátozódik. Az adatokat nyomtatott (Litvánia erdeinek névtára (I. rész, 1994)), elektronikus (Elektronikus természetkatalógus (www.ezerai21.lt)) forrásokból és interaktív térképekből (Litvánia térinformatikai portálja (www.geoportal.lt)) gyűjtötték. A vizsgálat feltárja, hogy a physis tartománya tág értelemben bőséges motivációs forrás. A drimonímákat két csoportra osztották: világos szemantikájú és motivációjú, valamint homályos szemantikájú és motivációjú nevekre. A világos szemantikájú és motivációjú drimonímák a domináns növényfajokat (21), az állatvilágot (9), az erdőtípust (15) és a táj sajátosságait (17) konceptualizálják. A homályos szemantikájú és motivációjú csoport olyan nevek áttekintését adja, amelyek konceptualizációja a motiváló köznév poliszémiája (1), a motiváló fogalom köznévi vagy tulajdonnévi jellege (5), illetve akár mindkettő (3) miatt kétértelmű.

1 A physis terminus a görög φύσις szóhoz kapcsolódik – növényekhez, állatokhoz és a világ más olyan jelenségeihez, amelyek a születés és halál folyamatán mennek keresztül, létrejönnek vagy elmúlnak (Guthrie 1965; Kratochvíl 2016: 20). A jelen kutatás a physis terminust legtágabb értelmében használja: az élő természet elemeit és a topográfiai domborzat azon jellemzőit jelöli, amelyek természetes okok vagy emberi beavatkozás következtében jönnek létre (születnek/alakulnak ki), fejlődnek és változnak, végül pedig elpusztulnak (eltűnnek).

Straipsniai / Articles

155

ALISA STUNŽAITĖ

a motiváló köznév poliszémiája (1), a motiváló fogalom köznévi vagy tulajdonnévi jellege (5), illetve akár mindkettő (3) miatt.

KULCSSZAVAK: Vilnius megye, drimonímák, a helynevek konceptualizációja, physis, kognitív onomasztika.

ÖSSZEFOGLALÁS

A jelen kutatás célja annak meghatározása, hogy milyen természeti fogalmakkal konceptualizálódnak a mai Vilnius megyében funkcionáló drimonímák. A kutatáshoz 787 jelenlegi drimonímát gyűjtöttek össze. Az adatokat írott (Litvánia erdeinek névtára (I. rész, 1994)) és elektronikus (Elektronikus természetkatalógus (www.ezerai21.lt)) forrásokból, valamint interaktív térképekről (Litvánia térinformatikai portálja (www.geoportal.lt)) gyűjtötték. Az elemzés eredményei azt mutatták, hogy a természet fogalma 65 névben nyer kifejezést. A vizsgált drimonímákat két nagy csoportra osztották: világos szemantikájú és motivációjú, valamint nem teljesen világos szemantikájú és motivációjú nevekre. A világos szemantikájú és motivációjú drimonímák a domináns növényfajok (21), az állatvilág (9), az erdőtípus (15) és a táj sajátosságainak (17) fogalmain keresztül konceptualizálódnak. A nem teljesen világos szemantikájú és motivációjú drimonímák csoportja olyan neveket mutat be, amelyek konceptualizációja a motiváló köznevek poliszémiája (1), a motiváló fogalom köznévi vagy tulajdonnévi természete (5), illetve mindkettő (3) miatt kétértelmű.

KULCSSZAVAK: Vilnius megye, drimonímák, a helynevek konceptualizációja, természet, kognitív onomasztika.

BEVEZETÉS

A tulajdonnevek jelentéséről folyó vita rendkívül régi. Míg vannak olyan irányzatok, amelyek azt az elképzelést támogatják, hogy a nevek jelentés nélküliek, vagyis csupán referenciával rendelkeznek (Kripke 1972; Ullmann 1969: 33), az oűnímák elemzésének kognitív megközelítése bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a nevek nemcsak lexikai jegyeket hordoznak, hanem szemantikailag is telítettek, és kapcsolatban állnak a fogalmi tartalommal (Berezovič 1991: 75; Rut 2001: 59; Leino 2011: 215). A név kognitív szemlélete arra utal, hogy a név sokkal többet mond el. Több rétegből áll, amelyek a környező világhoz fűződő hagyományos, rokonsági, birtoklási és számos más kapcsolatot tükröznek (Langendonck 2013; Ainiala et al. 2016). Amint kölcsönhatás kezdődik az ember és a környezet között, minden fel nem fedezett földterület, az élő természet minden teste vagy jelensége nevet kap. Ezért a nevek jelentései az egyén világértelmezésével kódolódnak. Más szóval, a nevek elkezdik tükrözni a világképet, amely úgy érthető, mint a személy alapvető perspektívája, amely alapján

156

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

a létezés minden kérdését megközelíti; koherens képe annak, amit egyének és közösségek egyaránt felismernek (Sire 2015: 24; Glaz 2017: 35). Ha a világ érzékelése alakítja a világképet, akkor ez kognitív folyamat, és szubjektív ítéletektől függ, amelyeket a közösség kényszerített rá az emberre. Ez vezet ahhoz a gondolathoz, hogy a helynevek – ahogyan Ilona Mickienė és Rita Baranauskienė (2019: 60) leírják – a múlt üzenetei, amelyek tükrözik a litván nemzet történelmét, szellemi és anyagi életét, háztartását és a környező környezettel való kapcsolatát.

A nyelv a világkép jelentős eleme, kulturális valóságot közvetít, így az azonos nyelvi háttérrel rendelkező közösségi tagok érzik a történelmi folytonosságot (Fong, Chuang 2004: 8; Kramsch 1998). A helynevek nyelvi természete megkönnyíti a valós világ megragadását (Vasil’eva 2007). Ezenkívül nevek minden társadalomban léteznek. Ezért kulturális univerzálékként is felfoghatók (Alford 1988). A nevek lexikai formáját azonban nem szabad elválasztani a szemantikai formától, mivel csak a szemantika révén lehet eljutni a nyelvi világtól a valós világig (Ter-Minasova 2000: 46–47). Mivel a helynevek a nyelvi rendszer részét képezik, és a világ minden nyelvében megtalálhatók, létezésük ahhoz a gondolathoz vezet, hogy megőrzik az ember és a természet kölcsönhatásának bizonyítékait. Végső soron a valóság tárgyairól alkotott lakossági benyomásokon alapultak. Az emberek és az élő természet közötti hosszú távú kapcsolatok sajátos képet alakítanak ki a területről (Vasil’eva 2007: 96).

A kutatók megfigyelték a physis és a helynévtan közötti összefüggést. Például Sousa és Garcia-Murrilo (2001: 391) azt vizsgálják, hogy tükröződnek-e a táj változásai a helynevekben. Kutatásuk arra a következtetésre jut, hogy az ilyen változás uralkodó, és tárgyalja, hogyan érzékelik ezt az átalakulást. Fagúndez és Izco (2016) szerint az adott helyen megtalálható fajok kódolódhatnak a helynevekben, jelezve a hely biológiai sokféleségét. Giedrė Beconytė és munkatársai (2019) közelebbről vizsgálták a fito- és zoolexémák, valamint a litvániai oikonimák közötti összefüggést. Pavel Skorupa (2021) a flóra és fauna fogalmait tartalmazó helyneveket a nemzeti és kulturális identitás jeleiként elemezte. Általában véve a flóra és fauna fogalmát tartalmazó helynevek bizonyos fajok által lakott vagy sűrűn növényzettel borított helyeket jelölnek; az ilyen nevek nem feltétlenül tárják fel a régióra jellemző összes élő természeti entitást. Ehelyett azokat a sajátos elemeket hozzák felszínre, amelyek egy hely megkülönböztető jegyeivé válnak (Skorupa 2021: 37; Saparov et al. 2021: 96; Vasil’eva 2007). A fent említett kutatások megfelelő alapot adnak a természet fogalma által motivált helynevek további vizsgálatához. A physis megtestesülését Vilnius megye drimonímáiban a kutatók még nem vizsgálták. Ezért a jelen kutatásnak

Straipsniai / Articles

157

ALISA STUNŽAITĖ

némi fényt kell vetnie a táj sajátosságaira és a régióra jellemző biológiai sokféleségre, kiemelve egy hely domináns fajait.

Ez a tanulmány a physis konceptualizációjának elemzésén alapul a mai Vilnius megye drimonímáiban. Mickienė és Bieliauskaitė (2018) megjegyzik, hogy az erdők folyamatosan változó táj részei, ezért értékes időről időre megvizsgálni a nevüket. A mai Vilnius megye erdős terület. Itt az erdők a terület 43,9%-át teszik ki (VLEe). Kétségtelen, hogy neveik értékes ismereteket hordoznak a környezetről, és készek feltárni a régió tájának, flórájának és faunájának sajátosságait.

A jelen kutatás célja a mai Vilnius megye drimonímáiban kódolt physis-fogalmak azonosítása.

Kutatási anyag és források. A jelen kutatás 65 olyan drimonímát foglal magában, amelyek a physis fogalmait tükrözik. Ezeket a neveket a mai Vilnius megye határain belül jelenleg hivatalosan használt 787 drimonímát tartalmazó korpuszból választották ki. A neveket elektronikus és nyomtatott forrásokból egyaránt gyűjtötték.^² A környező települések vagy víztestek által motivált drimonímákat a vizsgálatból elhagyták. Ezek az erdőnevek metonimikus névadási mintát követnek, és a település- vagy víztestnév, valamint a drimoním közötti kapcsolatot jelölik. Nem hordoznak jelentős szemantikai töltést (Reszegi 2012: 5). Ugyanakkor a korpusz összes drimonímájának legjelentősebb részét alkotják: 577 erdőnév kapcsolódik más helynevekhez és/vagy hidronimákhoz. Ezért a 210-ből 65 drimoníma kapcsolódik a physis fogalmához, így ez viszonylag bőséges motivációs forrást jelent.

Kutatási módszertan. A drimonímák elemzésének keretét az Aleksandras Vanagas (1981), Dalia Sviderskienė (2016; 2017; 2019; 2022), Ilona Mickienė és Rita Baranauskienė (2019), Pavel Skorupa (2019; 2021; 2021a) és mások által javasolt kutatási modellek alapján alakították ki. Minden vizsgált drimonímához megadják a helyét, eredetét, valamint lehetséges etimonjait és azok jelentését. A motiváló közneveket a litván, orosz, lengyel és belarusz nyelv elektronikus szótáraiból nyerték. A kutatás a kognitív onomasztikai elemzés hagyományát követi; ezért azt állítja, hogy minden névnek van jelentése. A fogalmi tartalom nyelvi megvalósulásának modelljét Nicola Dobrіč (2010) nyomán alkalmazzák. A drimonímák konceptualizációját forrás- és céltartományon keresztül szemléltetik, ahol a forrás egy köznév, a cél pedig egy drimoníma, azaz köznév → fogalmi struktúra → drimoníma. Az alkalmazott névkonceptualizációs elmélet a névadást motiváló fogalmi struktúra azonosításával foglalkozik.

^² Lásd: Drimonímaforrások és -hivatkozások.

158

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

A jelen kutatás az elemzett drimonímákat két csoportra osztja: világos szemantikájú és motivációjú, valamint homályos szemantikájú és motivációjú nevekre.

1. VILÁGOS SZEMANTIKÁJÚ ÉS MOTIVÁCIÓJÚ DRIMONÍMÁK

A drimonímák jelenlegi csoportját olyan nevek alkotják, amelyek motivációjának azonosítása nem okoz kétértelműséget. Ezeket a drimonímákat a physis tartománya motiválja, és a növényfajok, az állatok, az erdőtípusok, valamint az erdei táj sajátosságainak fogalmait foglalják magukban. Figyelemre méltó, hogy a nevek többsége a litván -ynas, -ynė, ritkább esetekben pedig a -ytė képzős származék. Ezek a képzős származékok a litván nyelv régi névadási hagyományát követik. Általában növények vagy az élő természet más objektumainak, ritkábban pedig élőlényeknek egy helyen való felhalmozódását jelölik. Ezért rendszerint helynevekben fordulnak elő (Ambrazas 1995: 184–185).

1.1. A NÖVÉNYFAJOKAT TÜKRÖZŐ DRIMONÍMÁK

Avietynė (V D) a területen domináns bogyós termések konceptualizációját tükrözi. A litván avietynė, avietynas ‘málnabokrok, málna termőhelye’ (LVŽ I: 243) szóból származik, és a következő konceptualizációs mintát követi: litván avietynė, avietynas → málna termő erdő → Avietynė.

Ąžuolynas (V D, Ukм D) kapcsolatba hozható a litván ąžuolynas ‘tölgyerdő’ (LVŽ I: 271) szóval, amely a litván ąžuolas ‘tölgyfa’ + litván -ynas képző összetételéből alakult. Az átlátható névadás azt jelzi, hogy tölgyek borítják az erdő területét, és a következő modellen keresztül konceptualizálódik: litván ąžuolynas → tölgyerdő → Ąžuolynas.

A következő drimonímák is ebbe a csoportba sorolhatók, mivel mindegyik a berž- lexikai tövön alapul: Beržynas (Šlčn D, Ukм D), Beržynėlis (Šr D), Beržytė (Ukм D) és Berželiai (Ukм D). Mindezek a drimonímák a litván beržas ‘fehér kérgű lombos fa, nyír’ (LKŽe) fogalmát tartalmazzák. A konceptualizáció azonban mindegyik esetében kissé eltérő. Például az Beržynas a nyírfákkal borított hely gondolatát alkalmazza: litván beržynas → nyírerdő → Beržynas. Ugyanez érvényes a Beržytė névre is: litván berž- + litván -ytė képző → nyírerdő → Beržytė. A Beržynėlis valószínűleg a fák vagy magának az erdőnek a méretével áll kapcsolatban, mivel a -ėlis képző a legtöbb esetben vagy egy entitás kisebb méretét, vagy a kedvességet jelöli (vö. Urbutis 2009: 330): litván berž- + litván -yn + litván -ėlis képző → kis nyírerdő

Straipsniai / Articles

159

ALISA STUNŽAITĖ

(alacsony) nyírfákból álló erdő → Beržynėlis vagy litván berž- + litván -ėlis képző → kellemes nyírerdő → Beržynėlis. A Berželiai nevet ugyanez a fogalom motiválta, a litván -elis képző, amely ebben az esetben valószínűleg a kicsinységgel kapcsolatos (Urbutis ibid.). Azt is meg kell jegyezni, hogy a név többes számú alak. Ezért az összes bizonyítékot figyelembe véve a konceptualizációs modell a következő lehet: litván berž- + litván -eliai képző → alacsony/újonnan ültetett nyírfákból álló erdő → Berželiai.

A szláv nyelvek megnyilvánulása a Boras (Šlčn D) névben kódolódik. A név az orosz бор ‘tűlevelű erdő, fenyőerdő’, a belarusz бор ‘ritkás, öreg fenyőerdő’, illetve a lengyel bor ‘fenyőerdő, erdő’ (LVŽ III: 538) szóból származik. A név minden esetben a fenyőfa fogalmát hordozza. Ezért a következőképpen konceptualizálható: orosz Вор / belarusz Вор / lengyel bor → fenyőerdő → Boras.

Bruknynė (Šlčn D) egy újabb példa a területen elterjedt bogyós termésekre, és a litván bruknỹnė, bruknỹnas ‘a vörös áfonya termőhelye, ahol sok vörös áfonya található’ (LVŽ I: 574) szavakkal kapcsolatos. A név tehát egyszerűen az erdőben domináns bogyós faj átvitele: litván bruknỹnė, bruknỹnas → vörös áfonya termő erdő → Bruknynė.^³

Drebulynė (V D) a litván drebulỹnas, drebulỹnė ‘remegő levelű fákkal teli erdő, (Populus tremula), rezgő nyár’ (LVŽ II: 324) szóhoz kapcsolódik. A név közvetlenül közvetíti, hogy mely fafajok terjedtek el a területen, ezért a konceptualizációs modell: drebulỹnė → nyárerdő → Drebulynė.

Eglyñas (V D, Šlčn D) és Eglynėlis (Švnč D) szintén egy csoportban elemezhetők. Mindkettő a litván eglỹnas, eglỹnė ‘fenyőerdő’ (LVŽ II: 464) szóhoz kapcsolódik. Bár a drimonímák ugyanazt a lexikai tövet tartalmazzák, jelentésük kissé eltérhet. Az Eglyñas motivációja meglehetősen átlátható: litván eglỹnas → fenyőerdő → Eglyñas. Az Eglynėlis esetében azonban többet kell tárgyalni, mivel a litván -ėlis képzővel^⁴ alkotott kicsinyítő alaknak a kicsinység fogalmához kell kapcsolódnia. Az erdő kis mérete szolgálhatott a név megkülönböztető jegyeként. Az is elképzelhető, hogy a nevet az akkori fenyőfák méretére utalva alkották, vagyis a fenyők meglehetősen alacsonyak, újonnan ültetettek lehettek. Következésképpen a következő konceptualizációs modellt alkalmazhatták egy drimoníma motiválására:

^³ Meg kell jegyezni, hogy mind az Avietynė, mind a Bruknynė olyan erdő, amelynek közelében azonos nevű falvak találhatók, vö. Avietynė x Avietynė és Bruknynė x Bruknynė; ezeket a neveket azonban nem hagyták ki a vizsgált oűnímák listájából, mivel szilárd meggyőződésünk, hogy a drimonímák szolgáltak az oikonimák motivációs forrásául. A bogyós termések erdős területeken terjednek. Ezért valószínűtlen, hogy a falvakat azon a területen építették volna, ahol ezek a bogyók teremnek. Meggyőzőbb az az elmélet, hogy ezek a bogyók az erdőkben teremnek, és csak később kapták az itt létrejött falvak a nevüket.

^⁴ Vö. Urbutis 2009: 330.

160

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

egy drimoníma motiválására: litván eglyn- + litván -ėlis képző → kis (alacsony/újonnan ültetett) fenyőerdő → Eglynėlis.

Juódgiris (Ukm D) valószínűleg a litván júodgiris, júodgirė ‘tűlevelű (lucfenyő, fenyő) erdő’ (LVŽ IV: 212) szóból származik. A név a terület legdominánsabb fafajának, a tűlevelűeknek a fogalmát viszi át: litván júodgiris, júodgirė → tűlevelű erdő → Juódgiris.

Érdekes eset a Liepābērzis (Šlcn D), amely két lexémát tartalmazó összetett oűním. Az első a litván liepa ‘hársfa’, a második pedig a litván bėržas ‘nyírfa’ szóhoz kapcsolódik. A név egyértelműen kijelenti, hogy az erdőben a domináns fajok egyaránt a hársak és a nyírfák. A konceptualizáció a következőképpen szemléltethető: liepa + bėržas → hárs- és nyírerdő → Liepābērzis.

Liepýnas (E1 D) a litván liepýnas ‘hárssal borított hely, hárserdő’ (LKŽe) szóból származik. A név közvetlenül a hársakkal borított helyet írja le; ezért így konceptualizálódik: litván liepýnas → hárserdő → Liepýnas.

Az olyan nevek, mint Pušýnas (Šr D), Pušynėlis (Ukm D) és Didžióji Pušis (Švnc D) ugyanahhoz a litván puš- lexikai tőhöz kapcsolódnak, de a fent elemzett példákhoz hasonlóan jelentésük kissé eltér. Például a Pušýnas a litván pušýnas ‘fenyőerdő’ (LKŽe) szóból ered, amelyben a név gyöke így konceptualizálódik: litván pušýnas → fenyőerdő → Pušýnas. A Pušynėlis a már bemutatott drimonímákhoz hasonlóan valószínűleg a kicsinység fogalmához kapcsolódik a litván -ėlis képző miatt^⁵, és a következő konceptualizációs modellt követheti: litván puš- + litván -yn- + litván -ėlis képző → kis/kellemes fenyőerdő → Pušynėlis. Végül figyelmet kell fordítani az összetett névre, Didžióji Pušis, amelyben a litván didžysis, vö. didis, -i, -ie, -ẽ, didžià ‘térfogatát tekintve jelentős, nagy’ (LKŽe) jelentésű. Ez a drimoníma egy nagy fenyőt jelöl az erdőben, amely a hely megjelölésére szolgált. Ezért a fenyőfa rendkívüli méretének kellett kódolódnia a névben. Tekintsük a következő konceptualizációs modellt: litván didžióji + litván pušis → hatalmas fenyőfával rendelkező erdő → Didžióji Pušis.

E kategória utolsó eleme a Šermukšnynė (Ukm D). Ez a domináns fafaj konceptualizációjának újabb példája, és a litván šermukšnynė ‘sok berkenyefa termőhelye’ (LKŽe) szóból származik. Konceptualizációs modellje: šermukšnynė → berkenyeerdő → Šermukšnynė.

Első pillantásra e drimonímák jelentése átláthatónak tűnik. Egyértelmű, mely fogalmak motiválták a névadás folyamatát. A növényzet fogalma feltárja egy adott erdő leggyakoribb fa- vagy más növényfaját. Némileg fényt vetnek az olyan részletekre, mint az erdő mérete vagy lehetséges kora a névadás idején. Végül ezek a drimonímák feltárják a fák érzelmi

^⁵ Vö. Urbutis 2009: 330.

Straipsniai / Articles

161

ALISA STUNŽAITĖ

értékét a nemzeti világképben. Úgy tartják, hogy az ősi litván kultúrában minden fa különböző istenségek megnyilvánulásához kapcsolódott; a leggyakoribb típusok a tölgyek, hársak, nyírfák és fenyők voltak (Klimka 2011; Vaitkevičius 2013). A növényfajok fogalma 21, jelenleg Vilnius megyében funkcionáló drimoníma motiváló tényezőjeként szolgált.

1.2. AZ ERDŐTÍPUST TÜKRÖZŐ DRIMONÍMÁK

Úgy tűnik, az erdőtípus fogalma a második legtermékenyebb forrás a physis tartományába tartozó drimonímák konceptualizációjában. Bár egyes jelentések meglehetősen magától értetődőnek tűnnek, feltárják az általuk megnevezett erdős helyek bizonyos sajátosságait.

Atžalynas (Ukm D) a litván köznévből, az atžalynas ‘sok sarjadék termőhelye; fiatal erdő’ (LVŽ I: 213) szóból származik. Az újonnan ültetett fák fogalmát alkalmazza: litván atžalynas → fiatal erdő → Atžalynas.

Girià (V D, Ukm D), Girėlė (V D, V D, El D, Švčn D) és Girelka (Šr D) ugyanabból a litván gir- lexikai tőből származnak. A Girià nevet a litván girià ‘nagy erdő’ (LVŽ III: 198) motiválta, konceptualizációja a következő: litván girià → nagy erdő → Girià. A Girėlė drimonímát minden esetben a litván girià köznévnek kellett befolyásolnia, amely nagy erdőt jelent, a –elė képző azonban a kicsinység fogalmát jelöli. Az erdő nem lehetett egyszerre nagy és kicsi. Ezért logikusabb a –elė képzőt a kedvesség jelentésével kapcsolatba hozni (Ubrutis 2009: 310). Így a nevet a következőképpen kellett konceptualizálni: litván gir- + litván –elė képző → kellemes erdő → Girėlė. A Girelka konceptualizációs modelljét a szláv –ka/–ка képző befolyásolja, amelyet rendszerint a kicsinységet vagy kedvességet kifejező kicsinyítő alakokban használnak (vö. Voronina 2012: 15). A Girėlė névhez hasonlóan a kis méret szemantikai töltése itt is logikátlannak tűnik, ezért valószínű, hogy a képző a kedvesség fogalmát fejezi ki: litván gir- + litván –el képző + szláv –ka/–ка képző → kellemes erdő → Girelka. E csoport utolsó neve egyben helynévi emlékműként is szolgál, amely a szláv nyelvek nemzeti világképre gyakorolt hatását közvetíti.

Gõjus (El D, Šr D) a szláv aũ gyök segítségével alakult, a litván gõjus ‘kis, szép erdő, liget’ (LKŽe; LVŽ III: 237) szóval. A névben a kicsinység és a kedvesség fogalma jelenik meg. A következő konceptualizáció tárul fel: szláv zaũ → kis, szép erdő → Gõjus. Az oűním szláv eredetét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel értékes információt nyújt a szláv nyelvek litván területekre gyakorolt hatásáról.

162

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

Krūmai (Šr D) a litván krūmai ‘kis fákból álló fiatal erdő’ (LKŽė) szóból származhatott. A drimoníma konceptualizációja a következő lehet: litván krūmai → fiatal és kis fákból álló erdő → Krūmai.

A szláv nyelvek hatása figyelhető meg a Maladakas (Šlčn D) névben, amely kapcsolatba hozható a szláv lexémákkal, azaz az orosz Молод, -а (BTSe), illetve a belarusz молода (Skarnik.by) lexémákkal; mindkét esetben a fiatalság fogalma figyelhető meg. Az orosz Молод, -а azonban azt a jelentést is hangsúlyozza, hogy „valami, ami nemrég jelent meg, kezdett létezni vagy növekedni” (BTSe). Ebben az esetben a fiatal erdő átvitele figyelhető meg. Ezért a fogalmi modell a következő lehet: orosz Молод, -а; belarusz молода → nemrég ültetett fákból álló erdő → Maladakas.

A Medelȳnas (Ukm D) kapcsolatba hozható a litván medelȳnas „fák és gyümölcsfák termesztésére szolgáló hely, arborétum” (LKŽė) szóval. Ez az elnevezés arra utal, hogy a területet valószínűleg gyümölcsfák borítják, és ott termesztik őket. A fogalom átvitele a következőképpen történik: litván medelȳnas → fákból/gyümölcsfákból álló erdő → Medelȳnas.

A Samānis (El D) kapcsolatba hozható a litván samānis „mohában élő, mohából készült” szóval (LKŽė). A drymonym azt a növényzetet fogalmiasítja meg, amely valószínűleg borítja az erdő talaját és fáit: litván samānis → mohával borított erdő → Samānis.

A Tānkmīškis (Trak D) összetett név, amely két litván lexémából áll: tānkus „sűrű, egymáshoz közel elhelyezkedő azonos részekből álló” és litván miškas „fákkal borított hely, erdő” (LKŽė). A név szemantikai tartalma arra utal, hogy az erdőt buja növényzet jellemezhette. Ezért a név fogalmi modellje: litván tānkus + litván miškas → sűrű növényzetű erdő → Tānkmīškis.

Kétségtelen, hogy ezek az onimák szemantikailag motiváltak voltak. Az erdő méretének, növényzetsűrűségének, szépségének és korának fogalmait tárják fel. Összesen 15 drymonymot tartalmaz ez a rész; többségük litván eredetű (12), kettőre a szláv nyelvek hatottak, egy pedig olyan kontaminált drymonym, amely szláv inflexiót tartalmaz. A szomszédos országokban beszélt nyelvek hatása elkerülhetetlen, mivel Litvániának közös történelme van a szláv kultúrákkal.

1.3. A tájat tükröző drymonymok

Ebben a fejezetben egy adott terület táji jellegét tükröző nevek kerülnek bemutatásra. Érdemes hivatkozni Aleksandras Vanagasra (1981: 20), aki kijelentette, hogy minden táji sajátosságnak saját neve van. Ezért azok a víznevek, amelyek ezektől a sajátosságoktól kapták nevüket,

Straipsniai / Articles

163

ALISA STUNŽAITĖ

nomenklaturális terminusoknak tekinthetők. Nem hordoznak szemantikai töltetet. Ehelyett egy tó vagy folyó elhelyezkedésének sajátosságait írják le. Ezek a nevek azonban olyan információt őriznek, amely egyrészt különböző területeken, különböző régiókban is jellemző lehet, másrészt leírja az elemzett terület fiziográfiai jellegzetességeit, és magában foglalja a helyet megkülönböztető ismérvek fogalmait.

A Miškytė (Ukm D) drymonym a litván miškas „erdő” szóból és a litván -ytė képzőből származó származék. Fákkal benőtt területre, erdőre utal: litván mišk- + litván -ytė képző → erdő → Miškytė. Meglepő módon ez a drymonym valószínűleg azon ritka esetek egyike, amikor a név valóban nomenklaturális terminus. Egyszerűen azt állapítja meg, hogy a területet erdő borítja.

A hely sajátosságai a Raištas (El D, Šr D, Ukm D) névben is kódolva vannak. Ezeket a drymonymokat a litván raištas „bokrokkal vagy fákkal borított ragadós hely, mocsár” (LKŽe) motiválta. Ezért nemcsak az erdő jellemzőit rögzíti, hanem a mocsaras területre való figyelmeztetés is lehet. A név fogalmi modellje: litván raištas → mocsaras területen fekvő erdő → Raištas. Létezik továbbá a Raišteliai (Šr D), amely ugyanabból a litván raist lexémából származik, és a litván raištas _{szóból a litván -ėlis képző segítségével keletkezett. A név valószínűleg a kis méret fogalmát használja.}^⁶ A drymonym többes száma hangsúlyozza, hogy az erdőterületet számos mocsár borítja. A fogalmi modell a következő lehet: litván raist- + litván -ėlai képző → sok kis mocsárral rendelkező területen fekvő erdő → Raišteliai.

További példa lehet a Skynimas (El D), amely a litván skýnimas, skynìmas, skýnymas, skynýmas „kivágott erdőszél” szóból származik (LKŽe), és az erdő kivágott részét fogalmiasítja meg: litván skýnimas, skynìmas, skýnymas, skynýmas → részben kivágott erdő → Skynimas.

A Šilas (Ščn D, Šr D), a Šilai (Tr D) és a Šilėlis (V D, Tr D, El D, Ukm D, Šr D) neveket a litván šil lexéma kapcsolja össze, és a litván šilas „homokdűnéken növő, magas, egyenes tűlevelűekből, különösen fenyőkből álló erdő” (LKŽe) szóból származnak. A fogalmi modell mind a Šilas, mind a Šilai esetében könnyen rekonstruálható. Ez utóbbi az Šilas többes számú alakja: litván šilas → homokdűnéken növő tűlevelű erdő → Šilas, Šilai. A név nemcsak az erdő fáinak domináns faját tárja fel, hanem a talaj sajátosságait is hangsúlyozza, kijelentve, hogy az főként homokos. A Šilėlis valószínűleg a kis méretre utal, mivel hozzáadódik a litván -elis képző^⁷. A fogalmi modell itt eltér: litván šil- + litván -elis képző → homokdűnéken növő kis tűlevelű erdő → Šilėlis.

^⁶ Vö. Urbutis 2009: 330.

^⁷ Vö. Urbutis 2009: 330.

164

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

A Šlaitas (Ukm D) valószínűleg a litván šlaitas „fákkal és bokrokkal borított lejtős terület, lejtő” (LKŽe) szóból ered. Az onima fontos részleteket közvetít az erdő tájáról. A fogalmi modell: litván šlaitas → lejtőn fekvő erdő → Šlaitas. A Šlaitai (Trak D) a lejtős terület pontos jelentését fejezi ki, bár a többes számú alak jelezheti, hogy a területet erdővel borított lejtők sokasága alkotja: litván šlait- + –ai → lejtőkben gazdag területen fekvő erdő → Šlaitai.

Érdekes eset a Zaliesė (Ukm D), amely valószínűleg az orosz залесье „az erdő mögötti terület” szóból ered (Guseva 1971: 94; Gun’ko 2015: 176). A drymonym jelzi, hogy a megnevezett erdő más erdők mögött helyezkedik el. A szerző számára azonban az írás idején rendelkezésre álló extralingvisztikai adatok azt mutatták, hogy a legközelebbi erdő⁸ 29 km-re található (GP). Figyelemre méltó, hogy a Залесье helynév az egész szláv világban elterjedt, és gyakran tájékozódási pontot jelölő terminusként⁹ használják (Guseva 1971: 91, 94). Az ugyanilyen nevű más helynevek fogalmasítása átlátható, a drymonym mögötti motiváció azonban homályos marad. Az egyetlen logikus magyarázat az, hogy az erdő mögötti mező egy részét Zaliesė néven jelölték; amikor a terület benőtt, a nevet átvitték az erdőre. Ebben az esetben a hely fogalma jelenik meg: orosz залесье → erdők mögött fekvő erdő → Zaliesė. Sajnos nincs bizonyíték arra, hogy a Zaliesė erdőt körülvevő mezőket vagy azok részeit Zaliesė néven említették volna. Ezért a szerző által kifejtett elképzelés csupán értelmezés kérdése. Ez az onima valószínűleg egy újabb tisztán nomenklaturális terminus.

A táj sajátosságaira utaló drymonymok egyrészt nomenklaturális terminusoknak tekinthetők, ahogyan azt Vanagas (1981) javasolta. Másrészt ezekbe a nevekbe szokatlan táj jelenik meg beágyazva. Egyes esetekben a nevek nem hordoznak jelentős szemantikai töltetet, például a Miškytė esetében. Más példák azonban feltárják, hogy az erdős terület mocsaras. Az erdők egyes területeit kivágták, mások homokos talajon nőttek, megint mások lejtős területeket borítottak. A mai Vilnius megyében 17 drymonym tartozik ebbe a kategóriába.

1.4. Az állatvilágot tükröző drymonymok

Ahogyan a növényzet legelterjedtebb fajai beépülnek a helynévanyagba, úgy a domináns állatfajok is. Meglepő módon Vilnius megye drymonymjaiban kevés példája van az állatvilág megjelenésének.

⁸ Vö. Lančiūnavos erdő.

⁹ Rus. Irányadó terminusok (vö. Guseva 1971: 91).

Straipsniai / Articles

165

ALISA STUNŽAITĖ

A Barsiukynė (V D) minden valószínűség szerint a litván barsiukynė „a borzok erdei lakóhelye” (LVŽ I: 382) szóból ered. A drymonym egyértelművé teszi, hogy a helyen borzcsaládok dominálnak: litván barsiukynė → borzok lakóhelye → Barsiukynė.

A Gyvatynė (V D) a litván gyvatýnas, gyvatýnė „kígyókkal teli hely” (LVŽ III: 216) szóból származik. Így a domináns állatfaj fogalmának átvitele valósul meg: litván gyvatýnas, gyvatýnė → kígyókkal teli hely → Gyvatynė.

A Pavarnālizdė (Trak D) összetett szó, amely a litván várna „szürke és fekete tollú, varjúfélék családjába tartozó madár, varjú” és a litván lizdas „a tojásrakás, költés és fiókanevelés helye, fészek” szavakból alakult a litván pa előtag segítségével, amely az esetek többségében a hely fogalmát fejezi ki, és azt jelenti, hogy valami alatt található (Kniūkšta 2004). A név fogalmi modellje: litván pa- + litván várna + litván lizdas → varjúfészkekben bővelkedő erdő → Pavarnālizdė.

A Žvėrinčius (Šr D) valószínűleg a litván žvėrinčius, žvėrynas szóból ered, vö. žvėris „vadon élő emlősállat” (LKŽe). A litvánban a žvėrinčius, žvėrynas olyan „helyhez kapcsolódik, ahol az állatokat a látogatók számára bemutatási céllal tartják” (LKŽe), ami ebben az esetben valószínűtlen. A név azonban átvitt értelemben azt sugallhatja, hogy ebben az erdőben sok állat él, amelyeket talán még vadászati célból is etetnek. Ezért a fogalmi modell a következő lehet: litván žvėrinčius, žvėrynas → vadállatok sokaságának otthont adó erdő → Žvėrinčius.

Mindössze négy drymonym közvetíti az állatvilág fogalmait. Emlősöket, hüllőket és madarakat fogalmiasítanak meg, és a vadállatok mint olyanok képét kódolják.

2. HOMÁLYOS SZEMANTIKÁJÚ ÉS MOTIVÁCIÓJÚ DRYMONYMOK

A physis tartományába tartozó drymonymok szemantikája és motivációja is lehet homályos. Ennek oka a motivációtípusok közötti kétértelmű határ, mivel ezekre az esetekre kevés vagy semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, így az értelmezés tárgyát képezik. Az ebben a részben szereplő drymonymokat csoportokban elemezzük: 1) poliszémikus köznevek által motiváltak, 2) köznév vagy tulajdonnév által motiváltak, valamint 3) poliszémikus köznevek vagy tulajdonnevek által motiváltak.

166

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

2.1. Poliszémikus köznevek által motivált drymonymok

Ebben a kategóriában a motiváció tisztázatlan forrása a drymonym motiváló köznevének kétértelmű természetével függ össze. A felvetett feltételezések valószínűek, és lehetetlen megállapítani, melyik fogalom kódolódott a drymonymban. Ebbe a kategóriába mindössze egy drymonym tartozik. Ez a Černicos erdő, amely valószínűleg a lengyel czernica „szeder” szóból kapta nevét (PWNe). A név leírja, milyen erdei termék található ott: lengyel czernica → szeder termő erdő → Černicos erdő. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül egy másik eredet lehetősége sem: a lengyel czernica jelentése „a fején feltűnő bóbitát viselő vadkacsa, kontyos réce” (PWNe). Ez a motiváció valószínű, mert ez a kacsafaj gyakori Litvániában (VLEe). Következésképpen ezeknek a madaraknak a kolóniái a környéken is előfordulhattak: czernica → kacsacsapatok lakta erdő → Černicos erdő. Mindkét változatot figyelembe véve azonban az első meggyőzőbb. A szeder általában bozótosokban vagy erdőszéleken nő. Litvánia területén való elterjedtsége vitathatatlan (Gudžinskas 1999). A vadkacsák ezzel szemben jellemzően nem telepednek meg erdőségekben. Inkább kisebb tavakat, folyókat vagy tavacskákat részesítenek előnyben (VLEe). A környéken nincsenek víztestek. Következésképpen ez a motiváció elveszíti alapját.

2.2. Köznév vagy tulajdonnév által motivált drymonymok

A tanulmány e részében azokat a neveket írjuk le, amelyek tulajdonnevekből és köznevekből is származhatnak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy mindkettőre hatottak a physis fogalmai. Egyelőre azonban aligha állítható, hogy a drymonym motivációja melyik forrásra vezethető vissza. Ha a drymonymokat tulajdonnév motiválta, akkor a birtoklás fogalmát fejeznék ki, és elveszítenék kapcsolatukat a physis fogalmával. Ha viszont a drymonym motivációjának alapja köznév volt, más fogalmi modell működhetett. Az alábbiakban öt példát mutatunk be.

A Balandžio miškas (Šr D) a birtokos esettel (litván Kilmininkas) fejezi ki a birtoklás fogalmát. Rendszerint a hely domináns állatvilágának fogalma is szerepet kaphatott volna. A név kapcsolatba hozható a litván balandis „ilyen madár, koca, galamb” szóval (LKŽe). Ebben az esetben az erdő neve a területre jellemző madár fogalmát hordozza:

Straipsniai / Articles

167

ALISA STUNŽAITĖ

Litván balañdis → galambok lakta erdő → Balañdžio miškas. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a név a litván PN Balañdis (LVŽ I: 323) személynévből is származhat, amely szintén a litván balañdis (galamb) szóból ered, de a drymonym motivációja ebben az esetben egészen más lenne. Ekkor már birtokviszonyról beszélnénk, azaz: litván PN Balañdis → Balañdis tulajdonában lévő erdő → Balañdžio miškas.

Ugyanez figyelhető meg a Barsiùko miškas (Šr D) esetében; a tanulmány már bemutatta az ugyanezzel az alapszóval képzett erdő fogalmi modelljét,¹⁰ a szemantikában azonban nem volt kétértelműség a litván -ynė képző miatt.¹¹ Ezúttal viszont a kétértelműséget a birtokos eset hordozza, amely lehetővé teszi két motivációs forrás figyelembevételét. Először is, a drymonymra hatással lehetett a litván barsiùkas „durva szőrű ragadozó állat; Ursus meles (Ursus meles), borz” (LVŽ I: 382). Ha ez a változat helytálló, a domináns állatvilág fogalma jelenik meg: litván barsiùkas → borzcsaládok lakta erdő → Barsiùko miškas. Létezik továbbá a litván PN Barsiùkas (PDBe), és bár nincs adat arra, hogy ilyen vezetéknév gyakori lett volna abban a körzetben, ahol az erdő található, ezt a változatot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért birtokviszonyt fejez ki: litván PN Barsiùkas → Barsiùkas tulajdonában lévő erdő → Barsiùko miškas.

A domináns növényzet/állatvilág vagy a birtoklás ugyanezt a modelljét több név is kifejezi. A Baravỹkų miškas (Ukm D) két motivációval hozható kapcsolatba; az első köznévi természetű, és a név a litván baravỹkas „gombafaj, ízletes vargánya” (LVŽ I: 366) szóból származik. A birtokos eset arra utal, hogy az erdő ehhez a gombafajhoz tartozik, vagyis a faj széles körben elterjedt: litván baravỹkas → ízletes vargányában gazdag erdő → Baravỹkų miškas. Másrészt a litván PN Baravỹkas (PDBe) Litvánia területén széles körben elterjedt, és bár az Ukmergėi körzetben nincs ilyen vezetéknevű személy, ez a motiváció továbbra is lehetséges. A birtoklás fogalma jelenik meg: litván PN Baravỹkas → Baravỹkas tulajdonában lévő erdő → Baravỹkų miškas.

A Dubniàkas (V D) szláv köznevekkel hozható kapcsolatba: belarusz дубняк, orosz дубняк „tölgyes hely, fiatal tölgyerdő” (LVŽ II: 361; BTSe). A domináns növényzet átvitele valósul meg: belarusz Дубняк / orosz дубняк → tölgyes erdő → Dubniàkas. A motiváló fogalom kétértelműségét a litván PN Dubniokas, Dubna (Razmukaitė 1998: 107), a litván PN Dùbnikas (PDBe) és a belarusz PN Дубнік (Biryla 1969: 138) használja ki. Ha az onimát a

¹⁰ Vö. Barsiukynė.

¹¹ Vö. Ambrazas 1995: 184–185.

168

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

vezetéknév motiválta, akkor a birtokviszonyok fejeződnének ki: litván PN Dubniokas, Dubna, Dùbnikas, belarusz PN Дубнік → Dubniokas / Dubna / Дубнік / Dùbnikas tulajdonában lévő erdő → Dubniàkas.^¹²

A litván taũras „a szarvasfélék családjába tartozó állat, a szarvasmarha őse, őstulok” (LKŽe) minden bizonnyal hatással volt a Taũrų miškas (V D) névre. Az őstulkok litvániai jelenlétének bizonyítékai ma is megtalálhatók erdőkben és tavakban. Legyen szó koponyáról vagy szarvról, ez csupán megerősíti az állatok vadonbeli elterjedésére vonatkozó elméletet.^¹³ Ezért a drymonym ennek az állatnak a nevéből ered: litván taũras → csordányi őstuloknak egykor otthont adó erdő → Taũrų miškas. Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül az olyan litván PN-ek sem, mint Tãura, Tauráitis, Taurẽlis stb. (PDBe). Ebben az esetben a drymonym birtokviszonyt fejez ki: litván PN Tãura, Tauráitis, Taurẽlis → Tãura, Tauráitis, Taurẽlis tulajdonában lévő erdő → Taũrų miškas.^¹⁴

2.3. Tulajdonnév vagy poliszémikus köznevek által motivált drymonymok

Itt a több jelentéssel rendelkező PN-ek és/vagy köznevek által motivált drymonymokat elemezzük. Az alábbiakban két példát mutatunk be. Az egyik a Kárpių miškas (Ūkm D), amely szintén ebbe a kategóriába tartozik, mivel motiválhatta a litván PN Karpius, amelynek eredete a belarusz PN Карпусь névvel hozható kapcsolatba (Biryla 1966: 95). Az onima birtokos alakja azt jelezheti, hogy a birtoklás fogalmát fejezi ki: litván PN Karpius / belarusz PN Карпусь → Карпусь tulajdonában lévő erdő → Kárpių miškas. Ugyanakkor a név kapcsolatba hozható a litván kárpis „közönséges fagyal, bokros növényfaj” (LKŽe) szóval is. A korábban elemzett drymonymokra tekintettel, amelyek rendszerint a domináns növényfaj miatt kapják nevüket, valószínű, hogy ez a drymonym is ezt kódolja: litván kárpis → közönséges fagyal termő erdő → Kárpių miškas. Végül a litván kárpis a hal „ponty” nevét is jelöli (LKŽe). Bár az erdő környezetében vannak folyók és tavak, ez a változat a legkevésbé meggyőző, mivel a kognitív

^¹² A drymonym köznévi jellege meggyőzőbb. Először is, meglehetősen gyakori, hogy az erdőket a domináns fafaj alapján nevezik el; ezt már tárgyaltuk. Másodszor, a Dubniokas, Dubna, Дубнік, Dùbnikas vezetéknevek nem szerepelnek a vizsgált régióban (PDBe).

^¹³ Az 1960-ban Vilniusban végzett paleozoológiai kutatás megállapította, hogy a területen talált valamennyi csont 47,5%-a őstulokhoz tartozott (Vitkūnas 2009: 6).

^¹⁴ Megjegyzendő, hogy ez a változat csak részben lehetséges, mivel az említett vezetéknevek elterjedése ellentmond a drymonym motivációjára vonatkozó feltételezésnek (vö. PDBe).

Straipsniai / Articles

169

ALISA STUNŽAITĖ

a kognitív modellek szerint az erdőben vagy környékén előforduló fajt kellett volna tükröznie. Ha azonban bármilyen okból egy hal fogalmát vitték volna át az erdőre, a fogalmi modell a következő lenne: litván kārpis → olyan erdő, amelynek tavaiban és folyóiban pontyok élnek → Kārpių miškas.

Megvizsgálható továbbá a Lapelių miškas (Šr D) drymonym is, amelyet motiválhatott a litván PN Lapėlis, amelyet a vizsgált körzetben nem találtak meg,¹⁵ Litvánia területén azonban létezik. Ezért birtokviszonyok tárulhatnak fel: litván PN Lapėlis → Lapėlis tulajdonában lévő erdő → Lapelių miškas. Az onima köznévi jellege sem zárható ki, mivel kapcsolatba hozható a litván lapėlis szóval, amely a litván lāpas „levél” (LKŽe) kicsinyítő képzős alakja; az ilyen motiváció alapja az erdőben található fafaj lehetett: litván lapėlis → lombhullató erdő → Lapelių miškas. A drymonym azonban kapcsolatba hozható a litván lāpė „róka” szóval is, és ha ez a változat áll fenn, az erdő nevének azt a tényt kellene tükröznie, hogy az erdőben rókák élnek: litván lāpė + litván –elis képző → rókák lakta erdő → Lapelių miškas.

KÖVETKEZTETÉSEK

A mai Vilnius megye drymonymjainak elemzését összefoglalva több következtetés vonható le:

1. A physis tartománya viszonylag produktív motivációs forrás; 787 drymonym közül 65-et a physis képiségén keresztül fogalmiasítottak.

2. A vizsgált drymonymok két csoportba sorolhatók: a világos szemantikájú és motivációjú, valamint a homályos szemantikájú és motivációjú drymonymok csoportjába.

A. A physis megjelenése a világos szemantikájú és motivációjú csoportban olyan fogalmakon keresztül érzékelhető, mint: a) domináns növényzet (21), b) az erdő típusa (15), c) a táj sajátosságai (17), valamint e) az állatvilág (9).

B. A homályos szemantikájú és motivációjú drymonymok csoportja olyan onimákat tartalmaz, amelyek a) a motiváló fogalom poliszémiája miatt kétértelműek (1), b) köznévi és/vagy tulajdonnévi természetűek (5), valamint c) vagy poliszémikus köznév, vagy tulajdonnevek motiválták őket (3).

3. A fent bemutatott drymonymok elemzése bizonyítja a physis jelentőségét a nemzeti világképben. A drymonymok, amelyek első látásra

¹⁵ Vö. PDBe.

170

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

nem hordoznak szemantikai töltetet, feltárják, hogy milyen biológiai sokféleség és topográfiai domborzat jellemző a régióra, és közvetítik, mi volt valóban fontos az akkori lakosság számára.

RÖVIDÍTÉSEK

Bel. – belarusz; cf. – vesd össze; D – körzet; El– Elektrėnai; et al. – és mások; Lith. – litván; PN – személynév; Pol. – lengyel; Pref. – előtag; Rus. – orosz; Slav. – szláv; Suf – képző; Šlčn – Šalčininkai; Šr – Širvintos; Švčn – Švenčionys; tn – város; Trak – Trakai; Ukm – Ukmergė; V – Vilnius.

DRYMONYM-FORRÁSOK

GP – Lietuvos erdvinės informacijos portalas [Litvánia Térinformatikai Információs Portálja]. Elérhető: https://www.geoportal.lt/geoportal/.

LMV – Lietuvos miškų vardynas, 1. rész, Kaunas: Lietuvos miškininkų sąjunga, 1994.

LVŽ I – Lietuvos vietovardžių žodynas 1 (A–B), szerkesztőbizottság: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008.

LVŽ II – Lietuvos vietovardžių žodynas 2 (C–F), szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014.

LVŽ III – Lietuvos vietovardžių žodynas 3 (G–H), szerzők: V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018.

LVŽ IV – Lietuvos vietovardžių žodynas 4 (I–J), szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021.

LEXIKOGRÁFIAI FORRÁSOK

BTSe – Kuznecov Sergej A., szerk., 2000: Кузнецов, Сергей А., ред. Большой толковый словарь русского языка [Bol’šoj tolkovyj slovar’ russkogo jazyka], Санкт-Петербург: Норинт [Sankt-Peterburg: Norint]. Elérhető: https://archive.org/details/Bolshoy-tolkov-slovar-russkogo-yazyka-2000.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (frissített változat, 2008 és 2018). Elérhető: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas.

Straipsniai / Articles

171

ALISA STUNŽAITĖ

PWN – Słownik języka polskiego, online változat, Varsó: Wydawnictwo Naukowe PWN, 1997–2021. Elérhető: https://sjp.pwn.pl/.

Skarnik.by – Mazok Aleg, Lit Serž, összeáll., 2015: Мазок Алег, Літ Серж, камп. Белорусско-русский словарь [Belorussko-russkij slovar’], elektronikus változat. Elérhető: https://www.skarnik.by/.

REFERENCES

Ainiala Terhi, Saarelma Minna, Sjöblom Paula 2016: Names in Focus. An Introduction to Finnish Onomastics Helsinki: Finnish Literature Society.

Alford Richard 1988: Naming and Identity. a Cross-Cultural Study of Personal Naming Practices, New Haven: HRAF Press.

Ambrazas Saulius 1995: Lietuvių kalbos kuopinių ir vardžodinių vietų pavadinimų darybos raida. – Lietuvių kalbotyros klausimai. Gramatika ir leksikografija 33, 180–200.

Beconytė Giedrė, Budrevičius Julius Donatas, Ciparytė Irena, Balčiūnas Andrius 2019: Plants and Animals in the Oikonyms of Lithuania. – Journal of Maps 15(2), 726–732.

Berezovič Elena L. 1991: Березович, Елена Л. 1991: Семантические микросистемы топонимов как факт номинации [Semantičeskie mikrosistemy toponimov kak fakt nominacii]. – Вопросы ономастики [Voprosy onomastiki] 19, 75–90.

Biryla Nikolaj V. 1969: Бырыла, Николай В. Беларуская антрапанімія. Уласныя імёны, імёны-мянушкі, імёны па бацьку, прозвішчы [Belaruskaja antrapanimija. Ulasnyja imëny, imëny-mjanuški, imëny pa baćku, prozviščy], Мінск: Навука тэхніка [Minsk: Navuka tèhnika].

Dobrić Nicola 2010: Theory of Names and Cognitive Linguistics – the Case of the Metaphor. – Filozofija i društvo 21, 135–147.

Fagúndez Jaime, Izco Jesús 2016: Diversity patterns of plant place names reveal connections with environmental and social factors. – Applied Geography 74, 23–29.

Fong Mary, Rueyling Chuang 2004: Communicating Ethnic and Cultural Identity, United States of America: Rowman & Littlefield Publishers Inc.

Głąz Adam 2017: Worldview as Cultural Cognition. – LaMiCus 1(1), 34–53.

Gun’ko Ol’ga G. 2015: Гунько, Ольга Г. Конфиксальные способы выражения топонимических значений [Konfiksal’nye sposobу vyraženija toponimičeskих značenij]. – Казанская наука [Kazanskaja nauka] 10, 175–177.

172

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County Drymonymy

Guseva Ljudmila G. 1971: Гусева, Людмила Г. Географическая терминология Каргопольского края и её отражение в топонимике. [Geografičeskaja terminologija Kargopol’skogo kraja i eё otraženie v toponimike]. – Учёные записки УрГУ [Učёnye zapiski URGU] 114(18), 86–98.

Klimka Libertas 2011: Medžių mitologizavimas tradicinėje lietuvių kultūroje. – Acta humanitarica universitatis Saulensis 13, 18–39.

Kniūkšta Petras 2004: Kompiuterinis lietuvių kalbos žinynas. Nuo morfologijos iki reikalų raštų, Vilnius: Šviesa.

Kramsch Claire 1998: Language and Culture, Oxford: Oxford University Press.

Kratochvíl Zdeněk 2016: The Philosophy of Living Nature, transl. V. Paris, Prague: Charles University in Prague, Karolinum Press.

Kripe Soul 1972: Naming and Necessity, Cambridge: MA Harvard University Press.

Langendonck van Willy 2013: a Semantic-Pragmatic Theory of Proper Names. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 99–130.

Leino Antti 2011: Place-Names as Constructions. – Onoma: Journal of the International Council of Onomastic Sciences 41, 215–235.

Mickienė Ilona, Bieliauskaitė Rimantė 2018: Radviliškio rajono drimonimų darybos aspektai. – Respectus Philologicus 33(38), 83–92.

Mickienė Ilona, Rita Baranauskienė 2019: Pietų Aukštaitijos regiono toponimai, kilę iš asmenų pavadinimų. – Respectus Philologicus 36(41), 60–72.

PDBe – Lietuvių kalbos instituto lietuvių kalbos išteklių informacinė sistema „E. kalba“: Pavardžių duomenų bazė [The Institute of the Lithuanian Language Informational System of the Lithuanian Language Resources: Surname database]. Available at: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/.

Razmukaitė Marija 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas.

Reszegi Katalina 2012: Cognitive approaches to Hungarian toponymy. – Onoma 47, 367–379.

Rut Marija Ė. 2001: Рут, Мария Э. Антропонимы: размышления о семантике [Antroponimy: razmyšlenija o semantike]. – Известия Уральского государственного университета [Izvestija Ural’skogo gosudarstvennogo universiteta] 20, 59–64.

Saparov Kalandar, Rasulov Anvar, Nizamov Asror 2021: Making Geographical Names Conditions and Reasons. – World Bulletin of Social Sciences 4, 95–99.

Straipsniai / Articles

173

ALISA STUNŽAITĖ

Sire James 2015: Naming the Elephant – Worldview as a Concept, 2^nd Edition, Illinois: An imprint of InterVarsity Press.

Skorupa Pavel 2019: Semantic Oppositions in Vilnius County Toponyms. – Acta Linguistica Lituanica 81, 139–159.

Skorupa Pavel 2021: Footprints of Language Contacts in the Present-day Vilnius County Hydronyms and Oikonyms: the Impact of Slavic Languages on Lithuanian Toponymy. – Acta Linguistica Lituanica 85, 219–243.

Skorupa Pavel 2021a: Vilnius County Toponyms as Signs of National and Cultural Identity, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Sousa Arturo Martin, Garcia-Murillo Pablo 2001: Can place names be used as indicators of landscape changes? Application to the Donana Natural Park (Spain). – Landscape Ecology 16(5), 391–406.

Sviderskienė Dalia 2016: Sudurtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lituanica 75, 243–273.

Sviderskienė Dalia 2017: Sudėtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lituanica 77, 78–102.

Sviderskienė Dalia 2019: Priesaginių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lituanica 81, 110–140.

Sviderskienė Dalia 2022: Utenos apskrities Anykščių valsčiaus (1935–1937) helonimų motyvacija. – Lituanistica 68, 1(127), 43–65.

Ter-Minasova Svetlana G. 2000: Тер-Минасова, Светлана Г. Язык и межкультурная коммуникация [Jazyk i mežkulʹturnaja komunikacija], Москва: Слово [Moskva: Slovo].

Ullmann Stephen 1969: Words and Their Use, London: F Muller.

Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Vaitkevičius Vykintas 2013: Gamta ir Kultūra: šventos Viekšnių pušys. – Viekšniai. Istorija ir Kultūra, 69–101.

Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153.

Vasil’eva Svetlana P. 2007: Васильева, Светлана П. Ментальный образ природы в топонимии Приангарья [Mental’nyj obraz prirody v toponimii Priangarʹja]. – Вестник КГПУ им. В. П. Астафьева [Vestnik KGPU im. V. P. Astaf’eva] 3, 96–104.

174

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Manifestation of Physis in Vilnius County D r o m o n y m y

V i t k ū n a s M a n t v y d a s 2009: Medžioklė XIII–XIV a. (tyrinėjimų Pietryčių Lietuvoje duomenimis). – Istorija 76, 3–17.

VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija [Universal Lithuanian Encyclopedia]. Available at: https://www.vle.lt.

V o r o n i n a L j u d m i l a P. 2012: Воронина, Людмила П. Семантика и прагматика деминутивных суффиксов в русском языке [Semantika i pragmatika deminutivnyx suffiksov v russkom jazyke]. – Вестник Томского государственного университета [Vestnik Tomskogo gosudarstvennogo universiteta] 359, 15–17.

W i l l i a m K e i t h, C h a m b e r s G u t h r i e 1965: a History of Greek philosophy. – The Presocratic Tradition from Parmenides to Democritus 2, Cambridge: Cambridge University Press.

Gamtos apraiškos Vilniaus apskrities drimonimijoje

S A N T R A U K A

Šio tyrimo objektas yra gamtos sąvokomis motyvuoti Vilniaus apskrities drimonimai. Iš 787 atrinktų vardų, funkcionuojančių šių dienų Vilniaus apskrityje, 65-iuose yra įpras minti gamtos konceptai. Į tyrimo lauką nepateko drimonimai, kurių motyvacija siejama su apylinkėse esančiomis gyvenvietėmis ar hidronimais. Iš viso tokių vardų yra 577. Taigi galima teigti, kad gamtos konceptas yra gana turtingas drimonimų motyvacijos šaltinis. Aiškios semantikos ir motyvacijos drimonimai sudaro beveik 88 proc. nagrinėtų vardų, t. y. 57 vardai. Juose yra įpras minti dominuojančios augmenijos (21), paplitusios gyvūnijos (4), miško tipo (15) ir miško kraštovaizdžio (17) konceptai. Ne visai aiškios semantikos ir motyvacijos drimonimai yra nulemti motyvuojančių apeliatyvų polis emijos (1), motyvuojančios sąvokos apeliatyvinės arba tikrinės prigimties (4), o kai kuriais atvejais – abiejų (3). Tyrimas priklauso kognityvinės onomastikos paradigm ai, todėl teigiama, kad visiems vardams yra būdinga semantinė įkrova. Vardų konceptualizavimas pateikiamas per šaltinio ir tikslo sritis, iš kurių šaltinis yra apeliatyvas, o tikslas – drimonimas, t. y. apeliatyvas → konceptualioji struktūra → drimonimas. Šis modelis – tai Nicolo Dobričiaus (2010) pasiūlyto modelio adaptacija, realizuota autoriaus moksliniuose darbuose apie kognityvinį vardų aspektą ir vėliau taikyta Lietuvos mokslininkų darbuose (žr. Skorupa 2021; 2021a).

Neabejojama, kad toponimai atspindi žmonių pasaulėvaizdį, juose išlieka įpras minta tautos istorija, dvasinis ir materialus gyvenimas, buitis ir santykis su supančia aplinka

Straipsniai / Articles

175

ALISA STUNŽAITĖ

(Mickienė, Baranauskienė 2019). Gamta yra vienas iš žmoniją supančių elementų, taigi toponimai, iš kurių ir drinomimai, ne tik gali atskleisti, bet ir atskleidžia žmogaus bei gamtos sąveikos duomenis. Gamtos tematika toponimijoje yra gana dažna: aptariami kraštovaizdžio pokyčių atspindžiai (Garcia-Murrilo 2001), toponimuose įprasmin­ta vietovės biologinė įvairovė (Fagundez, Izco 2016), oikonimuose išlikę gyvosios gamtos objektai (Beconytė et al. 2019), į floros ir faunos elementą saugančius toponimus žvelgiama kaip į etninio ir kultūrinio tapatumo ženklus (Skorupa 2021). Vilniaus apskrities dironimai iki šiol nebuvo tiriami gamtos konceptualizavimo aspektu, todėl šio tyrimo duomenys atskleis teritorinę biologinę įvairovę, kraštovaizdžio ypatumus bei dominuojančias augmenijos ir gyvūnijos rūšis, taip išryškindami šio regiono gamtinį pasaulėvaizdį.

Įteikta 2022 m. rugpjūčio 23 d.

ALISA STUNŽAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

alisa.stunz­[email protected]

176

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII