Baltic “*balā” ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

Václav Blažek

doi:10.35321/all87-01

Go to original

Preparing document pages…

VÁCLAV BLAŽEK

Masaryk Egyetem

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6797-7188

Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia és névkutatás.

DOI: doi.org/10.35321/all87-01

A balti *balā „iszap, mocsár, láp” az indoeurópai háttérben

A balti *balā „iszap, mocsár, láp” az indoeurópai nyelvek kontextusában

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a balti *balā „iszap, mocsár, láp” kifejezést szóalkotási és etimológiai szempontból elemzi. A korábbi etimológiák tárgyalása alapján a germán *pōla és esetleg a kontinentális kelta *bolā „mocsár, láp” rokon alakjai, továbbá újonnan a szláv *ob(v)l̥ „forrás, fakadóvíz; kút” *n-blo „iszaptalan” = „tiszta (víz)” értelmezésben kerülnek kiválasztásra. A germán összehasonlító adatok a ritka szókezdő *b--re utalnak, ami egyes nyelvészek, nevezetesen a leideni iskola képviselői szerint „nem indoeurópai” eredetet jelez. Megvizsgáljuk, hogy az etimon képviselhet-e egy -l képzős bővítést a *gʷebʰ- „mocsár, láp” gyökből, az ablaut zérusfokán, Alexander Lubotsky elképzeléseivel összhangban.

KULCSSZAVAK: balti, germán, kelta, szláv, forrás, iszaptalan, mocsár.

ANOTÁCIÓ

A tanulmányban a balti *balā „iszap, mocsár, láp” kifejezést szóalkotási és etimológiai szempontból elemzik. A korábbi etimológiák áttekintése után rokon alakokként a germán *pōla és esetleg a kontinentális kelta *bolā „láp, mocsár” szavakat választják, továbbá újonnan hozzáveszik a szláv *ob(v)l̥ „forrás, fakadóvíz; kút” kifejezést, amelyet *n-blo „iszaptalan” = „tiszta (víz)” alakulatként elemeznek. Egyes nyelvészek, például a leideni iskola képviselői szerint, a germán összehasonlító alakok ritka szókezdő *b--re utalnak, amely „nem indoeurópai” eredetet feltételez. Alexander Lubotsky elképzelései alapján

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

a tanulmány azt vizsgálja, hogy ez az etimon a *gʷebʰ- „mocsár, láp” gyököt az ablaut zérusfokán bővítő –l elem példája lehet-e.

FŐBB KULCSSZAVAK: balti, germán, kelta, szláv, forrás, iszaptalan, mocsár.

1. ADATOK

1.1. Litván balà „iszap, mocsár, lápos terület; kiömlött víz, pocsolya”, nyelvjárásban továbbá balẽ; származékai: balýnas „mocsár, láp”, balỹnė ua., balýstas, –à nyelvjárási „iszapos, lápos”, balókšnis „kis iszapos terület, pocsolya, vízzel telt gödör, például úton”, balótos píevos nőnemű többes szám „iszapos rétek”, liūnabale „lápos rét”.

Helynevek: folyónevek: Baláitis, Balìnis, Bãlupis; tónevek: Baluosỹs, Baluõšas, Bãlakampis, Bãlažeris; településnevek: Bãlos, Balalė, Bališkės 2x, Bãliškiai 2x, Bališkiai 2x, Balùškiai 2x, Ažùbalai 12x, Ažùbalis 9x, Pabalaĩ, Užbalaĩ 9x, Užùbalaĩ 17x, vö. Balagãnas, Balagãnai, Bal̃butai, Baldegiãi, Bãlkalnis, valamint Ėgliabalai, Ozkabalai 3x, Šlapabalė, Veršiõbalis, Vi̇lkabalai 3x (Smoczyński 2018: 86: e nevek némelyike a bãlas „fehér” melléknévhez tartozhat; ALEW 87).

1.2. Lett bala „agyagos, fátlan völgy”, többes szám balas „vizenyős, terméketlen talaj” (ME I: 253), továbbá bḷute „vízzel telt gödör” (ME I: 278), amely megfelel a litván balūtė ua. alaknak (Nevskaja 1977: 18); származéka: baliņa „pocsolya” (uo.).

Helynevek: folyónév: Balupe, azaz „mocsárfolyó” (Endzelin 1934: 121); hegynév: Balates kalns, azaz „mocsárhegy” (Fraenkel 1962–1965: 30).

1.3. Az óporoszban a megfelelő köznév nem ismert, csak helynevek, amelyek valószínűleg kapcsolatban állnak vele:

Tónév: Balyngen (1361), amely megfelel a litván hidronimának: Balinguva;

településnevek: 1409 Balionynen, Balowe, Balositen ~ litván Baluoso ežeras (Gerullis 1922: 15, 232; Toporov 1975: 184; Blažienė 2005: 24), 1782 Balite (Blažienė 2000: 15), Balupiany, 1790 Ballupöhnen ~ litván folyónevek: Balùpis, Bãlupis (Przybytek 1993: 18), 1423 Bolausen (Gerullis 1922: 14; Blažienė 2005: 32–33).

1.4. A kapcsolódó balti víznevek nyomai a történelmi balti nyelvek területén kívül is megtalálhatók, nevezetesen a Bãlyn név az ukrán Desna folyó medencéjében, amely megfelel a litván Balinis tó nevének (Toporov, Trubačev 1962: 176; SHU 32), vagy a Baly folyó a folyó medencéjéből

^¹ A szó csak a lett–litván nyelvhatár környékén adatolt. Ezért felmerülhet e lett szó litván eredete (vö. ALEW 87).

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

Horyń (Trubačev 1968: 227, 249; SHU 32), jóllehet szláv eredete sem zárható ki.

1.5. Balti eredet tulajdonítható egy északkelet-orosz nyelvjárási alaknak, a balarūžina „pocsolya” szónak, a Volga, a Vjatka és a Don felső folyásának medencéjéből (vö. Vasmer I: 46 és Anikin 2008: 127, aki a folyadékok metatézisével létrejött elsődleges alakot részesíti előnyben: *baralūžina vagy *barolūžina). Csábító egy eredeti balti–keleti szláv összetételre gondolni: *bala-lužina, amelynek megfelel például a lengyel kaluza < *kalo-luža (Pastrnek 1902: 303), a cseh kaluž < *kalo-luža „pocsolya”, szó szerint „iszapos pocsolya” (Machek 1968: 237), jóllehet a kal-uža szegmentálás is szóba jöhet.

2. A BALTI *BALĀ ETIMOLÓGIÁJÁNAK LEGALÁBB KÉT MEGKÖZELÍTÉSE VAN

2.1. A balti *balā „iszap, mocsár, láp” kifejezést rendszerint a szláv *bòlto „mocsár” szóval kapcsolták össze, amely behatolt a Balkán néhány modern nem szláv nyelvébe: albán baltē „iszap, mocsár”; román baltă „iszap, mocsár”; újgörög βάλτος „mocsár” (Derksen 2007: 53). A szóalkotást tekintve azonban a szláv *bòlto pontos megfelelője a balti *baltas „fehér” > litván báltas, lett bal̃ts „fehér”, óporosz NL Namūynbalt (Derksen 2015: 80), amelyet a litván bálas „fehér”, lett bāls „sápadt” szavakkal kell kapcsolatba hozni; szláv *bēlb „fehér”² (Derksen 2015: 78), továbbá görög φαλος· λευκός (Hesych.), φαλιός „fényes, fehér foltos” (Call.) stb.; gót *bala, amelyet például Ennodius jegyzett fel: de equo badio et balane „egy szürke és bala lóról” (Lehmann 1986: 59; Pokorny 1959: 118–119). Ezek a rokon alakok *bʰ- szókezdőt feltételeznek.

2.2. A balti *balā „iszap, mocsár, láp” rokon alakjainak alternatív csoportja mind a szóalkotás, mind a jelentés tekintetében egyezik vele, miközben a szókezdőt indoeurópai *b--ként kell rekonstruálni, vagyis aspiráció nélkül.

2.2.1. Nyugati germán *pōla- (EWAhd 6: cc. 505–507; Kroonen 2013: 398: nem indoeurópai):

^² A „mocsár, láp, iszap” és a „fehér” közötti szemantikai kapcsolatot olyan átlátható szláv példák szemléltethetik, mint a lengyel biel (nyelvjárási), bielaw, belarusz bel’ „lápos rét”, amelyek mind a *bělъ „fehér” alakból vezethetők le (Derksen 2007: 53; ESSJ 2: 180).

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

• Óangol pōl hímnemű „mocsár, láp”, középangol pōl(e) „kis állóvíz, tó, tómedence, mocsár”, angol pool „kis állóvíz, tavacska, tó, mocsár, sekély tengeri víz”;

• Óangol > óészaki pollr hímnemű „kerek öböl, tó, pocsolya”, izlandi, feröeri pollur hímnemű ua., norvég poll ua. (> számi norvég bǫllo „kis kerek fjord”), továbbá norn pǫl, poil hímnemű „keskeny öböl, tó, mocsár” > manx poyll (de Vries 1962: 427);

• Ófríz pōl hímnemű „mocsár, iszapos gödör, vízzel telt gödör”, újnyugati fríz poel hím-/nőnemű „állóvíz, tó, tómedence, mélyedés”;

• Óalsófrank puol „tó, mocsár” (rendszerint helynevekben), közép-holland, holland poel hímnemű „mocsár, láp, tó, állóvizek”;

• Középalsónémet pōl, pūl hímnemű „pocsolya, mocsár”; innen dán pöl „pocsolya”, norvég (Bm./Nn.) pøl hímnemű „vízzel telt gödör, pocsolya, mocsár”, ósvéd, svéd pöl ua. (többes számi umlauttal);

• Ófelnémet pfuol hímnemű (aorista i-tövű), a 11. századtól glosszákban: „mocsár, pocsolya, híg trágyával telt gödör; cloaca, lama, palus, volutabrum”, német Pfuhl hímnemű „kis tó; szennyes víz, híg trágya felgyülemlése”.

A nyugati germán *pōla- hosszú tőhangzója a balti *balā rövid tőhangzójával szemben a germán alak vṛddhi-képzésével magyarázható. A nem megnyújtott tőhangzó a germánban a holland peel „mocsár, láp” alakban azonosítható < nyugati germán *pali-. Boutkan & Siebinga (2005: 309) továbbá hozzáadta a modern keleti fríz paller(d) „mocsár, láp” < *pall-, valamint a modern izlandi pula ua. < *pul- alakot.

A szóalkotás szempontjából a *pōla és *pali protoprototípusok olyan párt alkothatnak, amely analóg az északnyugati germán *mōra- „lápos talaj” és a germán *mari- „tenger” párjával (Udolph 1994: 135; vö. Darms 1978: 158–166).

2.2.2. Egy másik nyelv, amely különbséget tesz az indoeurópai zöngés és zöngés aspirált zárhangok között, a szanszkrit. C. C. Uhlenbeck (1898: 99, 97) kapcsolatot feltételezett egyrészt az óangol pōl hímnemű „mocsár, láp”, az ófelnémet pfuol „mocsár, pocsolya, híg trágyával telt gödör”, a litván balà „iszap, mocsár, lápos terület; kiömlött víz, pocsolya”, másrészt a szanszkrit jambāla- „iszap, agyag, mocsár” (Pañcatantra stb.) között. Uhlenbeck a szanszkrit szóban összetételt látott, amelynek első tagja a védikusnak felelhetett meg

^³ Az óangol eredetet olyan szigeti kelta alakoknak tulajdonították, mint a közép-walesi (14. századi), walesi pwll „gödör, tó, pocsolya; bánya”, ócornwalli pol „puteus”, közép-cornwalli pol „gödör, kút; árok, vizesárok”, óbreton NL Pul-Bili, középbreton pul, poul, breton poull „gödör, árok”; ír poll „gödör, nyílás a földben” (Deshayes 2003: 595). Óangol pull hímnemű a-tövű/nőnemű ō-tövű „tó, öböl”, változata, a pyll hímnemű (a-tövű) „keskeny öböl, folyókanyarulat, tó” > középangol pil „keskeny öböl”, angol pill ua., valószínűleg britton visszakölcsönzés.

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

jmā- „föld”. Másfelől Kuiper (1948: 60–61) mundai eredetű jövevényszót látott benne, a szantáli jab jab, job job, jobo, jobho „nedves, nyirkos, vizes”, jobo „beszennyezni, benedvesíteni, iszapban vagy vízben hemperegni”, jubhi „mocsaras, lápos, ingoványos”, mundari jubhi, ho jobe „iszap”, kharia jobhi „mocsaras talaj” stb. Elvileg jogos lehet egy hipotetikus mundai–indoárja összetétel feltételezése: *jab-bāla, amelynek mindkét tagja többé-kevésbé azonos, „iszap” jelentést hordoz. A *bāla tag egyaránt tükrözheti a *beHlo- / *boHlo és a *bolo alakot Lex Brugmann álláspontjával összhangban, vagy annak megnyújtott vṛddhi változatát. Bár ez az elképzelés vonzó, továbbra is csupán spekuláció.

2.2.3. Valószínűbb rokonság található a romanizáció előtti dialektalizmusban, bola ‘mocsár, láp’, amelyet az észak-itáliai Piemontban és a dél-svájci Ticino/Tessin kantonban, Arbedo helységben jegyeztek fel. Meyer-Lübke (1935: n. 1191b) gall vagy ligur eredetre gondolt, és rokonait a német Pfuhl, valamint a litván balà szóban azonosította. A ligur nyelvet azonban valószínűleg nem használták ilyen távol a mediterrán partvidéktől. Mind Piemont, mind Ticino olyan terület, ahol leponti nyelvet használtak. bola kelta⁴ vagy ligur eredetétől függetlenül a szókezdő b egyaránt tükrözheti az indoeurópai *b- és *bh₁- hangokat, míg a tő magánhangzója, az o, csak az indoeurópai *ō hangot.

2.2.4. Duridanov (1969: 19) azt javasolta, hogy a dák Băλαυσον helynevet (Caesareai Prokopiosz, De Aedificiis 4.4: egy vár Skassatena kerületében) kapcsolják össze az óporosz Bolausen névvel, és mindkettőt a litván balà „mocsár, láp” vagy bãlas „fehér” alapján etimologizálta, valamint a litván --aus- képzővel, amely például olyan litván hidronimákat alkot, mint a Lėtausas, Smukaušis. Duridanov alternatívaként olyan összetételre gondolt, amelynek második tagja a *h₂eus- gyök lehetett (vö. Pokorny 1959: 90; Kümmel, LIV 275–276), amely olyan hidronimákat alkot, mint az olasz Ausa folyó neve (vö. Krahe 1964: 44), vagy *Hous-(t-) > óporosz austo „torkolat”, orosz ustje „folyótorkolat” stb. (Pokorny 1959: 784–85).

2.2.5. Hozzáadható még egy eddig fel nem ismert rokon alak, a szláv *ob(b)lb „forrás, fakadóvíz; kút”.⁵

⁴ Kuryłowicz (1925: 208) egy másik kelta kapcsolatjelöltet is megkísérelt azonosítani egyes galloromán szavakban, amelyek a hipotetikus gall *balko- kiinduló alakot tükrözhetik: *balko-, amelyet olyan alakok alapján rekonstruálnak, mint az óprovanszál balc „nedves”, forézi bauché „tavi írisz”, dauphinéi bauchi „mocsári széna, amelyet az állatok almozására használnak” (FEW I: 211). Wartburg (h. uo.) továbbá megemlítette a román bâlc „mocsár” és az ír balc „kiszáradt agyag; a hőség következtében a föld felszínén kialakuló kéreg” alakot. A *balko tő csak akkor egyeztethető össze a § 2.2-ben elemzett alakokkal, ha a *bl̥Hko- alakból származtatjuk (vö. Zair 2012: 82–84).

⁵ A szláv nyelvekben gazdag terminológia vonatkozik a forrásokra és kutakra: például *ъzbrojb, *ъzтokъ, *ъzvоrъ, *ključь, *kolděžь, *krynica, *oko/*okъno, *ob(b)lb, *pormu, *rod(b)nikъ, *sopotъ, *stublb, *studnbja, *tyме, *virb, *v(b)rělo/*v(b)rоtъкъ/*v(b)rulja, *žerdlo (lásd Udolph 1979).

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

2.2.5.1. Köznévi használatban csak a délszláv ágban és a nyugati szláv ág északnyugati peremén fordul elő:

Egyházi szláv (orosz szerkesztésű) оуболь „φρέαρ, puteum”, azaz „kút”, a Патерикъ синайский 143. versében adatolva (Sreznevskiј III: 1116):

• жена нѣкто хѡлювива оуболь рѣяще u, злобину прѣмногоу копавши, не обрѣте воды („puteum fodit”).

Възѧ стҍго (икону) и низьвѣсвивше его въ оуболь, абие скоро вода изиде въ кладязѣ.

Bár a szövegben a keleti szláv eredet fonetikai és morfológiai vonásai megtalálhatók, lexikai russzizmusok hiányoznak, ezért elfogadható az оуболь szó délszláv eredete (vö. Sławski 1971: 445).

• Bolgár văbel (Pazardžik, Preszlav, északkelet), vŏbel (Rodope), vāmbel „forrás, fakadóvíz, kút” (BER I: 201).

• Macedón jabel „vízzel telt gödör, vízgyűjtő gödör, tó, forrás”, nyelvjárási jubel „tó” (Stamatоski 1973: 78).

• Szerb (Montenegró) ȕbao, birtokos esete: ȕbla „a földbe ásott gödör, ahonnan vizet merítenek; kútféle” (Karadžić 1935: 788; Skok III: 533–34); archaikus szerb ub(b)la „piscina receptaculum aquae”: право нис потоком подь оуболь (Daničić 1864: 343); szerb (Koszovó) ubo, ubla „űrmérték (folyadékokhoz)” (Ele zović 1935: 376).

• Szerb > albán ubël, többes szám ubla „kút, akna, hegyoldali kút” (Popović 1960: 378; Sławski 1971: 448; Udolph 1979: 439; Orel 1998: 482 meglepő módon a szót a gót ubils „gonosz” szóval kapcsolta össze).

• A polábi *vǫbȧl „kút” olyan adatok alapján rekonstruálható, mint a Wumbȧl & Wůmbȧl „Brunnen” (Hennig: Vocabularium Venedicum), Wungwool „Der Brunnen” (Vocabularium et Phraseologicum Vandalicum), Wungwōl (Eccard), Wungwōl „Un puits” (Pfeffinger) – lásd Polański 1994: 1040.

2.2.5.2. A *ǫb(b)lъ és származékai helynévi elterjedését figyelembe véve valamennyi szláv ágban megtalálható:

• Görögország: NL Ἄμπλιανη, Ὀμπλού Μονή, Βαμπέλι, Βόμπλο (Vasmer 1941: 24, 80, 136, 190).

Albánia: NL Vunbeli – Elbasan városa közelében (Udolph 1979: 440).

• Bulgária: NF Văbela – a Luda Kamčiјa folyó mellékfolyója Aszparuhovo mellett, Várna régiójának déli részén; NL Văhel – Nikopol környékén, a Duna mentén, Bulgária északi részén; Văbela – Levočevo mellett, Szmoljan régiójában, Bulgária déli részén stb. (BER I: 200).

• Macedónia: NF Jâbel; NL Jablinje & Jablišta; Vumbel (Udolph 1979: 440–441).

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

• Montenegró: Uba, birtokos esete: Ubla – 2 víznév Nikšićnél; NF Uba – a Kotori-öbölnél; Ubliсa – Danilovgrad mellett; Ubalac – Nikšić mellett; NL Ubalac – Podgorica mellett (Udolph 1979: 440–441).

• Horvátország: Ubla – víznév Brač szigetén; az Ubli öböl két forrással Lastovo szigetén; NF Ombla – Dubrovnik mellett (olasz közvetítéssel).

• Szlovénia: NF Ubel (először 1260-ban); NL (Malo, Veliko) Ubelsko, 1402 Vbelczk (Bezlaj II: 282).

Szlovákia: NL Ubl’a, 1773, 1808 Ubly, Ubla – falu Humenné városa mellett (Majtán 1972: 433); NF Ubl’a = Ublianka (az Uh mellékfolyója) – Snina járása, Szlovákia északkeleti része és a szomszédos ukrajnai terület (Udolph 1979: 441; SHU 577).

• Csehország: NL Úblo, 1377 Ubla – falu Krnov városa mellett; Ublo (a 15. századtól) – falu Vizovice városa mellett (Hosák, Šrámek 1980: 628).

• Németország: NL Wamlitz, 1261 Wammelitz – Randow járása; NF Vamleitz – Gusborn városa mellett; Fammels – Tollendorf városa mellett; Fummels – Teichlosen városa mellett – mind Hannover környékén (Udolph 1979: 441).

• Lengyelország: NL Wąblany, 1470–1480 Wamblany, Wablani – Opoczno járása Dél-Közép-Lengyelországban; FN Ubłiczyn(y) – Hrubieszów járása Délkelet-Lengyelországban; NL 1583 Ubliśče – Równe járása Délkelet-Lengyelországban 1939-ig, ma Rivne Nyugat-Ukrajnában (Udolph 1979: 441).

• Belarusz: NL Úbel’ – Minszktől délkeletre (Udolph 1979: 441).

• Oroszország: Ublja – víznév az egykori voronyezsi és kurszki kormányzóság határán (Udolph 1979: 441).

2.2.5.3. Eddig több kísérlet született a *qob(ъ)lъ etimologizálására:

2.2.5.3.1. Brückner (1918: 185) elválasztotta egymástól a délszláv alakokat, amelyek szókezdőjét a *vъ--ból vezette le (Miklosich 1886: 396-hoz hasonlóan), és a polábi wungwool „kút” alakot, amelyet a cseh úval „völgykatlan” és a lengyel wąwаl < *qvаlb alakokkal kapcsolt össze. Skok (III: 534) ezzel szemben megkísérelte a délszláv alakokat a lengyel wąwаl szóval kapcsolatba hozni.

2.2.5.3.2. Mladenov (1941: 85) úgy ítélte meg, hogy a *qob(ъ)lъ a középgörög ἔμβολος átvétele, de nem „vízvezetéket”, hanem „fedett utcát” jelentett (vö. Vasmer III: 169 is, aki elutasította ezt az elképzelést).

2.2.5.3.3. Georgiev és munkatársai (BER I: 200) kapcsolatot láttak a védikus ámbʰa- & ámbu- „víz”, abᶦná- „esőfelhő”; újavesztai apʰra ua.; örmény amb & ampᶜ „felhő”; görög ὄμβρος „eső”; latin imber „eső” szavakkal, jóllehet itt a *bʰ és *b reflexusai ingadoznak. Ugyanezt az elképzelést fejtette ki Sławski (1971: 449), aki meghatározta a *-ъlъ képzőt, amelyet a szláv *ogъlъ „sarok, szög” ~ latin angulus ua., illetve a szláv *pъkъlъ „gyanta” ~ latin pix, birtokos esete: picis ua. alakokban is azonosított (vö. Sławski 1974: 111).

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

2.2.5.3.4. Rozwadowski (1948: 238) elfogadta a délszláv–polábi izoglosszát a *ǫ- szókezdő prefixummal. Elképzelését Sławski (1971: 449) fejlesztette tovább, aki a *ǫ- + *bʰel összetételre gondolt; ennek szláv folytatóit például a lengyel nyelvjárási bełt „örvény”, a szlovén bôlt „szurdok” < *bъltъ alakban azonosította, amelyhez kiegészítésként az ukrán bouč „a folyó medrében a víz által kivájt mély hely” < *bъltjb (ESJ/S 3: 120) járulhat.

2.2.5.3.5. A jelenlegi új etimológia Rozwadowski és Sławski elképzeléseit követi, de módosítja is őket. A szláv *ǫ prefixumnak két funkciója volt: (1) „-ban, -ben, belül”; (2) „nem-, -talan, -nélküli”.

(1a) Óegyházi szláv ǫdolъ hímnemű, ǫdolь nőnemű „völgy”, lengyel wądoł, orosz udol ua. szemben az óegyházi szláv dolъ „völgy” alakkal (Janyškóvá, ESJS 3: 139; Dunkel, LIPP 2: 224);

(1b) Szláv *q̑vozъ > szerbhorvát úvoz „az udvarnak az a része, amely a kocsik bejárata”, cseh úvoz „völgykatlan”, lengyel wąwóz „mély völgy, kivájt út” szemben a szláv *vozъ „kocsi” szóval (Boryś 2005: 683);

(2a) Óegyházi szláv ǫrodъ „ostoba ember, tökfilkó”, orosz uród „nyomorék” szemben az ócseh neródcě „esztelen vagy ostoba ember”, óegyházi szláv neroditi „elhanyagolni, semmibe venni, nem törődni vele” alakokkal (Janyškóvá, ESJS 10: 618; Šarapatková, ESJS 13: 773; Dunkel, LIPP 2: 535);

(2b) Óegyházi szláv ǫtъbъ „lyukas” szemben a tъlo „fenék” szóval, innen „lyukas” < „fenék nélküli” (Janyškóvá, ESJS 10: 619–620; Dunkel, LIPP 2: 535).

Nehéz a szláv *ǫin alakot a ‘-ban, -ben; belül’ jelentésűként értelmezni, mivel a *b(b)lъ számára nincs megfelelő funkció.^⁶ Figyelembe véve az *ǫ- prefixum negatív funkcióját, a *b(b)l önálló gyöknek többé-kevésbé antonimnak kell lennie a ‘forrás, eredet’ jelentéséhez. A szláv *b(b)l alak rokonaként a *b(b)lъ ablaut nullafokán jó jelölt lehet a balti *balā ‘sár, láp, mocsár’ az ablaut teljes (o-) fokán.

A fenti érveket figyelembe véve a szláv *ǫ-b(b)l° késői indoeurópai *n-bl° „iszaptalan” összetételként elemezhető, hasonlóan a görög ἄθολος „nem zavaros, tiszta” alakhoz (Luc. Hist. Conscr. 51), amely a θολος „iszap, szennyeződés (különösen vízben)” alakból származik (Arist. Fr. 311).

⁶ Talán a *bʰleuH- gyök kivételével > görög φλύω „forr, túlcsordul”; latin fluō, -ere „folyik, fut (vizekről)”, fluvius „folyó” (Schirmer, Kümmel, LIV 90; de Vaan 2008: 228), jóllehet a szláv *b(b)lъ belső szerkezete továbbra is bizonytalan, talán *bʰl̥Hu-?

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

3. A VALÓSZÍNŰ INDOEURÓPAI ROKON ALAKOK ÖSSZEFOGLALÁSA

Összefoglalva: a balti *balā „iszap, mocsár, láp” legközelebbi rokon alakjai azonosíthatók a nyugati germán *pōla- „láp, mocsár” alakban, annak apofonikus változataival, *pali-, *pallo & *pulo, a leponti vagy ciszalpin gall (?) *bolā „mocsár, láp”, a hipotetikus dák *bal-, valamint a szláv *gъ(v)lb „forrás, fakadóvíz; kút” alakban, amely *n-blo „iszaptalan” alakulatként értelmezhető.

4. A *gʷebʰ- „MOCSÁR, LÁP, ISZAP” GYÖKÖN ALAPULÓ HIPOTETIKUS ETIMOLÓGIA TÁRGYALÁSA

Az indoárja *bāla- ‘sár’ kétes létezésétől eltekintve e rokon alakok csak az indoeurópai nyelvcsalád európai ágában ismertek. E korlátozott földrajzi elterjedés és a szókezdő *b az etimont az indoeurópai előtti eredet jelöltjei közé sorolja, különösen a Leideni Indoeurópai Iskola nézőpontjából (lásd kifejezetten Boutkan, Siebinga 2005: 309; Kroonen 2013: 398). Paradox módon más leideni képviselők olyan megoldást javasoltak, amely kiküszöböli a szókezdő *b- érvét. A jelen szerzővel folytatott párbeszédben Alexander Lubotsky (lásd még Pronk 2013: 4, Lubotsky 2012. június 18-i, Münsterben ugyanerről a témáról tartott előadására hivatkozva) egy másik, szókezdő *b-vel rendelkező indoeurópai etimont említett, amelyet a védikus bāla m. ‘erő’, bálīyān ‘erősebb’, báliṣṭha- ‘legerősebb’; a görög βελτίων & βέλτερον ‘jobb’, βέλτιστος & βέλτατος ‘legjobb’; a latin dē-bilis ‘gyenge; béna’; az óegyházi szláv bol’ii ‘nagyobb’, bolje ‘több’ képvisel (Brugmann 1897: 507, § 553; Pokorny 1959: 96; Šaur & Havlová, ESJS 2: 72). Lubotsky a szókezdő *b kialakulását a *dbhʰ- > *db- > *b-, mássalhangzó-kapcsolatban vezette le, miközben mindkét mássalhangzó fennmaradt a teljes ablautfok óegyházi szláv alakjaiban: debelьstvo ‘vastagság, kövérség; érdesség’, udobelěti & udebelěti ‘meghízni’; lett dàbls, dabl̷s ‘sűrű, bőséges’, továbbá az óporosz debīkan ‘nagy’ vagy a hettita dapiš ‘minden egyes, minden; sok’ l-képző nélküli alakjaiban (ESJS 4: 201–203; Skalka, ESJS 2: 125 megemlíti a szláv derivációs *-elb, képzőt, amely más mellékneveket is alkot, pl. *tēželь, *veselь; Pronk 2013: 4).

A hehezetes *bʰ rekonstrukcióját megerősíti az a tény, hogy e labiális előtt a balto-szlávban nincs megnyúlt magánhangzó, míg az *b a Winter–Kortlandt-féle törvénnyel összhangban megnyúlást feltételezne. Jó analógiás megoldásjelölt az indoeurópai *gʷebʰ- gyök:

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

• Örmény kaw ‘agyag’ < *gʷobhō− (Olsen 1999: 24 *gʷə̯bʰo− alakot rekonstruál, de a gyökben szereplő gégezárhang rekonstrukcióját csak a szláv *žàba ‘béka’ < *gʷəbʰā támasztja alá, ahol a megnyúlt gyökmagánhangzó a vr̥d̑hī⁷ hatásával magyarázható);

• Proto-germán *kwabban- ‘mocsár, láp’⁸ > izlandi kvap, kvapi ‘kocsonya, kocsonyás zsír’, dán rég. kvabe ‘nyálka; medúza’, dán nyj. kvabbe ‘kövér állat’, norvég kvabb ‘iszapos talaj’, nynorsk kvap ‘valami nedves vagy nyers’, svéd nyj. kvabb ‘valami zsíros és sűrű’; óangol *cwabba, középkori latin (1185) quabba ‘mocsár, láp’, közép-angol quabbe ua., angol nyj. quab ‘iszapos hely’, nyugat-fríz kwabbe, kwab ‘zsíros vagy húsos, puha anyagból álló tárgy, nagyon kövér ember; tengeri nyelvhal, féregszerű állat, tengeri medúza; rög’, közép-holland quappe ‘számos halfaj megnevezése’, kora újholland quabbe ‘egyes halak megnevezése’,

⁷ A protoszláv *žàba < *gʷəbʰā és az óporosz gabawo < *gʷobʰeu̯a ugyanazt a kapcsolatot képviseli a gyökmagánhangzók között, mint a protoszláv *vědro ‘vödör’ és *voda ‘víz’, illetve a proto-germán *wētą- ‘nedves, nyirkos, nyálkás’ és *watar- / *watan- ‘víz’ között (Kroonen 2013: 583).

⁸ Minden ismert köznév csak Kr. u. 1000 után van adatolva. Az első adatolás mintegy 900 évvel korábbra tolható, ha a Cimbri-félszigetről (a mai Jütlandról származó) Κοβᾱνδοί népnév azonos eredetű. Ptolemaiosz Geographia című művében (2.11.7) jegyezte fel: Τὴν δὲ παραωκεανῖτιν κατέχουσιν ὑπὲρ μὲν τοὺς Βρουχτέρους οἱ Φρίσιοι μέχρι τοῦ Ἀμισίου ποταμοῦ, μετὰ δὲ τούτους Καῦχοι οἱ μικροὶ μέχρι τοῦ Οὐισούργιος ποταμοῦ· εἶτα Καῦχοι οἱ μείζους μέχρι τοῦ Ἄλβιος ποταμοῦ. ἐφεξῆς δὲ ἐπὶ τὸν αὐχένα τῆς Κιμβρικῆς Ἐξερσονήσου Σάξονες, αὐτὴν δὲ τὴν χερσόνησον ὑπὲρ μὲν τοὺς Σάξονας Σιγούλωνες ἀπὸ δυσμῶν, εἶτα Σαβαλίγγιοι, εἶτα Κοβανδοί, ὑπὲρ οὓς Χάλοι, καὶ ἐπὶ ὑπὲρ τούτους δυσμικώτεροι μὲν Φουνδούσιοι, ἀνατολικώτεροι δὲ Χαροῦδες, πάντων δ’ ἀρκτιώτεροι Κίμβροι. “Az óceán menti partot a Br u cterusoktól északra az Amisia folyóig a frízek lakják, utánuk a kisebb chaukok a Visurgis folyóig; majd a nagyobb chaukok az Albis folyóig. Innen a Cimbri-félsziget földszorosáig a szászok, magát a félszigetet pedig a szászoktól északra nyugatról a Sigulones, majd a Sabalingii, majd a Cobandi lakják, fölöttük a Chali, s még följebb nyugatra a Fundusii, keletre a Charudes, mind közül a legészakabbra pedig a Cimbri.” Elérhető: https://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Gazetteer/Periods/Roman/_Texts/Ptolemy/2/10.html. Ha a Κοβανδοί alakot *Κοαβανδοί-ra javítanánk, akkor *kwabanda−, azaz *‘mocsarakból származó emberek’ alakban lehetne értelmezni. Ezt az értelmezést legalább közvetve alátámaszthatja a következő népnév, a Χάλοι értelmezése, amely **‘sziklákból származó emberek’ lehet a gót accusativus singularis hallu ‘szikla’, az órunikus halaz ‘kő’, az óészaki hallr ‘kő’, az óangol heall ua. alapján (Lehmann 1986: 174), és talán a Κοβανδοί szemantikai ellentétét képviseli. Ugyanez a participiális képző azonosítható más népnevekben is, például az Auganzi (Jordanes, Getica 60.2) esetében, ha *augandia− alakot tükröz, vagy a Burgundii (Ammianus 18.2.15), Burgundiones (Plinius 4.99), Burgunziones (Jordanes 83.5) esetében, amelyek a *burgundja(n)-, *‘erődökkel rendelkező emberek’ alakból származnak (lásd Schönfeld, bearb., 1911: 37–38, 55–58). Zeuss (1837: 152) kísérlete, hogy a Κοβανδοί nevet más, láthatóan heterogén eredetű germán népnevekkel, a Χαῦβοι (Strabo), Aviones (Tacitus), Ὄβιοι (Petrus Patricius), Chaviones & Chaibones (Mamertinus) nevekkel kapcsolja össze, nem meggyőző.

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

továbbá ‘béka’, modern holland kwab, kwabbe ‘különféle halfajok megnevezése’, továbbá ‘csomó, dudor, lebeny, állkapocshús; vízinövények puha tömege’, kelet-holland quabbe ‘nyelvhal, géb; béka’, közép-alnémet quebbe, queb, quobbe, quöbbe ‘mocsár, láp’, quappe ‘édesvízi hal, nyelvhal’, ófelnémet (11. sz.) quappa ‘széles fejű hal; nyelvhal, géb’, német Quappe ‘nyelvhal’, továbbá ‘különféle kétéltűek lárvái’, különösen ‘ebihal’ (EWAhd VII: cc. 10–13; Kroonen 2013: 314 meggyőzően a Lex Kluge révén, az elsődleges n-tövű: *kwabō, gen. *kwappaz paradigmájának kiegyenlítésével magyarázza a geminátát; a gyökmagánhangzó *a vetítését a gégezárhang *h₁ szótagképző megvalósulásába közvetve csak a szláv *žaba ‘béka’ < *gʷebh̄ā támasztja alá).

• Balti: óporosz gabawo ‘varangy’ < nyugatbalti *gabau̯ā < protobalti *gabeu̯ā (Mažiulis 2013: 201) < *gʷobʰ-.

• Protoszláv *žaba ‘béka’, keleti szláv ‘varangy’ > óegyházi szláv žaba & žeba (mindkettő Ps.Sin.), bolgár žába, macedón žába, szerbhorvát žȁba, szlovén žába, szlovák žaba, cseh žába, felső- és alsószorb žába, poláb zobó, pomerániai szlovinc žaba, lengyel żaba, lengyel nyj. ziaba, belarusz žába, nyj. źjаба, žéba, ukrán, orosz žába (Janyšková, ESJS 19: 1144; Derksen 2008: 553 a szláv előtti protoalakot *gʷeb-eh₂ alakban rekonstruálja, a magánhangzó automatikus megnyúlásával a *-b előtt, a Winter–Kortlandt-féle törvénnyel összhangban. Ennek azonban a balti nyelvekben is működnie kellene, miközben az óporosz gabawo gyökmagánhangzója kétségtelenül nem tükröz hosszú gyökmagánhangzót).

• A ‘béka’ vagy ‘varangy’ balto-szláv megnevezése valószínűleg élőhelyükből, a lápból vagy mocsárból származott: a baltiban toldalékos bővítéssel, a szlávban pedig vṛddhi-képzéssel.

5. AZ l- KÉPZŐ TÁRGYALÁSA

Még meg kell határozni az l-képzőt. Brugmann (1906: 369–370, 374) áttekintése szerint az indoeurópaiban három képzőbővítést kell figyelembe venni:

5.1. *Rolo-/-ā < *Ro-lo-/-eh₂- (R = gyök).

Gót slahals ‘verekedő’ vs. slahan ‘ütni’ stb. (Brugmann 1906: 367); litván draũgalas ‘társ; házasságtörő’, draugala ‘menyasszony, ágyas’ vs. draũgas ‘partner, barát, szövetséges’ (Smoczyński 2018: 242; Otrębski 1965: 111); szláv *vъrxolъ ‘tető, csúcs’ vs. *vъrxъ ‘domb’, illetve *gъrbolъ ‘dudor’ vs. *gъrbъ ‘púp’ (Sławski 1974: 109).

5.2. *Rālo-/-ā < *Reh₂-lo-/-eh₂-.

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

Görög σιγηλός, dór σιγᾱλός ‘csendes, néma’ vs. σιγή, dór σιγᾱ ‘csend’; latin animalis ‘élő, eleven’ vs. anima ‘lehelet’, ūtilis ‘élethez tartozó, éltető’ vs. vīta ‘élet’ stb. (Brugmann 1906: 369).

5.3. *Rolo-/-ā̄.

Görög φειδωλός ‘takarékos, takarékoskodó, fösvény’, φειδωλή ‘takarékosság’ vs. φειδώ ‘takarékosság, takarékoskodás, fösvénység’ (Brugmann 1906: 370) < *bheidōi.

Nyilvánvalóan csak az 5.1. és 5.2. alternatíva egyeztethető össze morfológiai szempontból, mivel az o- és ā- (= eh₂-)tövű szavak l-bővítéseit képviselik.

6. A KAPCSOLAT SORSA

mediae + mediae aspiratae

Az l-képzővel bővített *gᵘeʰbʰ gyök *gᵘbʰ- alakra redukálódna, amelyet tovább kellene zöngétleníteni *gᵘb alakban, majd egyszerűsödne *b alakra Alexander Lubotskyval összhangban. Vizsgáljuk meg egy ilyen kapcsolat viselkedését. Az indoeurópai nyelvekben a különböző sorozatok mediae + mediae aspiratae kapcsolata a szó belsejében különféleképpen maradt fenn. Mindenekelőtt részletesen elemezni kell azokat az ágakat, ahol a mediae és a mediae aspiratae átláthatóan elkülönül:

• Védikus instr. pl. padbhís, dat. pl. padbhyās, abl.-instr. du. padbhyām, a pād- ‘láb’ szóból; vö. újavesztai instr. pl. padə̄bias-ca. Védikus 2. sz. med. aug. áyugdʰvam a yuj- ‘összekötni’ igegyökből (Macdonell 2000: 51, 410).

• Görög ἐτρίφθην vs. τρίβω vagy ἐλέχθην vs. λέγω, miközben a mükénéi po-pi *ποσφι < *ποδφι alakot tükröz (Lejeune 1972: 69, § 56).

• Latin affero < *ad-fero vs. fero ‘hozok, viszek’, továbbá adhibeo ‘magamhoz tartok’ vs. habeo ‘tartok, megtartok, birtoklok’; umber ar̄fertur < *ad-fertor ‘ajándékhozó’ < *ad-bʰer-, oszk adfust 3. sz. jövő idejű II. < *ad-bʰuh₂- (Untermann 2000: 48–49, 248).

• Gót waurhta, rúnikus worʰto, óangol worhte, ó- és ófelnémet wor(a)hta ‘dolgoztam’ (Antonsen 1975: 45) < közgermán *wurhtō (vö. Ringe 2006: 268) < proto-germán *wurk-dōm < kései indoeurópai *ur̥g-dʰōm (vö. Sverdrup 1929: 94–95).

Nyilvánvaló, hogy ha a kapcsolat második tagja a zöngés hehezetes zárhang volt, akkor az még az első (zöngétlen zárhang) szókezdő helyzetben való kiesése esetén is fennmaradt volna.^⁹ Az egyetlen kivétel

⁹ Ez a következtetés kizárja a feltételezett *gᵘbʰV̄lo képződmény indoárja folytatójának lehetőségét, amelynek *bV̄lo alakra kellett volna fejlődnie. Ugyanez a következtetés érvényes a védikus

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

germán, ahol a várt *-kđ kapcsolat *-ht- alakra tolódott. Ez a kapcsolat szókezdő helyzetben nem létezhet, és *t- alakban egyszerűsödött volna. Ugyanezt a mechanizmust alkalmazva a *gᵘbʰ kapcsolatra, az eredmény közgermán *hᵘp lenne, amely szókezdő helyzetben *p- alakra egyszerűsödne.

7. ÖSSZEFOGLALÁS

Összefoglalva a balti *balā; a kelta *bolā; a?dák *bal-; a szláv *ǫ-bъlъ valóban a *gᵘe bʰ- szinonima l-bővítéseként elemezhető, mivel e nyelvágakban a zöngés és a zöngés hehezetes zárhangok összeolvadnak. A germánban, ahol különböznek, kapcsolatuk sajátos fejlődése valószínűleg p--hez vezet. Másfelől a hagyományosan elfogadott rokon alakok sorozatára, például a védikus bálā n. ‘erő’, bálīyān ‘erősebb’, báliṣṭha- ‘legerősebb’; görög βελτίων & βέλτερον ‘jobb’, βέλτιστος & βέλτατος ‘legjobb’; latin dē-bilis ‘gyenge; béna’; óegyházi szláv bol’ii ‘nagyobb’, bolьje ‘több’ (lásd § 4) esetében Lubotsky bármely, *dbʰ- > *db- > *b- fejlődésével számoló analógiás forgatókönyve nem fogadható el, a szláv kivételével (lásd a 9. jegyzetet). Természetesen továbbra is számításba jöhet az elsődleges *b-t tartalmazó alternatíva, amely két etimont^¹⁰ kínál, ezek szóalkotása pedig átláthatóbb, mint a feltételezett szókezdő kapcsolatok, a *gᵘbʰ- & *dbʰ-. esetében.

H I V A T K O Z Á S O K

ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch, 1. köt.: A–M, 2. köt.: N–Ž, W. Hock vezetésével és E. J. Bukev ičiūtė, valamint Ch. Schiller közreműködésével R. Fecht, A. H. Feulner, E. Hill és D. S. Wodtko szerkesztésében, 3. köt.: Verzeichnisse und Indices, W. Hock vezetésével és sok más közreműködő részvételével R. Fecht szerkesztésében, Hamburg: Baar Verlag, 2015.

Anikin Aleksandr E. 2008: Russkij ètimologičeskij slovarʹ [Orosz etimológiai szótár] 2 (b–bdynʹ), Moskva: Rukopisnye pamjatniki drevnej Rusi.

bālā-n. ‘erő’, továbbá a görög βελτίων ‘jobb’, βέλτιστος ‘legjobb’; latin dē-bilis ‘gyenge’: nem vezethetők le az elsődleges *dbʰ- protoalakból, mivel a hehezetnek a szanszkritban, a görögben és az italikusban fenn kellett volna maradnia. Csak a fent idézett óegyházi szláv bol’ii ‘nagyobb’, bolьje ‘több’ vezethető le a feltételezett *dbʰol- alakból, mivel a zöngés és a zöngés hehezetes zárhangok összeolvadtak a szlávban (valamint a baltiban, a keltában és néhány másik nyelvágban).

^¹⁰ Az elsődleges *b ismét szerepet kap a szanszkrit jambāla- ‘sár, agyag, mocsár’ alakban, amelyet a 2.2.2. § tárgyal.

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

Antonsen Elmer H. 1975: A Concise Grammar of the Older Runic Inscriptions, Tübingen: Max Niemeyer Verlag.

BER – Bălgarski etimologičen rečnik 1, by Vl. Georgiev, Iv. Gălăbov, I. Zaimov, St. Ilčev, Sofija: Izdatel’stvo na Bălgarskata Akademija na Naukite, 1962.

Bežaj France 1956–1961: Szlovén víznevek 1–2, Ljubljana: Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia, Filológiai és Irodalomtudományi Osztály, Dela 9.

Blažek Václav 2018: Az indoeurópai folyók forrásaihoz. – Vesper Slavicus. Sborník k nedožitým devadesátinám Prof. Radoslava Večerky, ed. P. Malčík, Praha: Nakladatelství Lidové noviny, 59–80.

Blažienė Grasilda 2000: Die Baltischen Ortsnamen im Samland. – Hydronymia Europea, Sonderband II, hrsg. von W. P. Schmid, Stuttgart: Franz Steiner Verlag.

Blažienė Grasilda 2005: Die Baltischen Ortsnamen im Samland. – Hydronymia Europea, Sonderband III, hrsg. von W. P. Schmid, Stuttgart: Franz Steiner Verlag.

Boryś Wiesław 2005: Słownik etymologiczny języka polskiego, Krakkó: Wydawnictwo Literackie.

Boryś Wiesław 2021: A protoszláv topográfiai és hidrografikus lexika. – Rocznik Slawistyczny 70, 13–54.

Boutkan Dirk, Siebinga Sjoerd Michiel 2005: Old Frisian Etymological Dictionary, Leiden, Biggleswade: Brill.

Brückner Alexander 1918: Etimológiákról és etimologizálásról. II. – Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung auf dem Gebiete der Indogermanischen Sprachen 48(3/4), 161–229.

Brugmann Karl 1897: Az indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikájának vázlata, 1. köt.: Bevezetés és hangtudomány, Strassburg: Trübner.

Brugmann Karl 1906: Az indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikájának vázlata, 2. köt.: A szóalakokról és használatukról szóló tan, 1. rész: Általános tudnivalók. Összetétel (kompozitumok). Névszótövek, Strassburg: Trübner.

Daničić Đuro 1864: Rječnik iz književnih starina srpskih 3 (R–Č), Belgrád: U Državnoj Štampariji.

Darms Georges 1978: Schwäher und Schwager. Hahn und Huhn – die Vṛddhi-Ableitung im Germanischen, München: Kitzinger.

Derksen Rick 2007: Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series), English and Slavic Edition, Bilingual Edition, Leiden, Boston: Brill.

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

Derksen Rick 2008: Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon (Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series), Vol. 4, Leiden, Boston: Brill.

Derksen Rick 2015: Etymological Dictionary of the Baltic Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

Deshayes Albert 2003: Breton etimológiai szótára, Douarnenez: Le Chasse-Marée.

De Vaan Michiel 2008: A latin és a többi itáliai nyelv etimológiai szótára, Leiden, Boston: Brill.

De Vries Jan 1962: Altnordisches etymologisches Wörterbuch, 2. Aufl., Leiden: Brill.

Duridanov Ivan V. 1969: Thrakisch-dakische Studien, 1. Teil: die thrakisch-und dakisch-baltischen Sprachbeziehungen, Szófia: Bolgár Tudományos Akadémia.

Elezović Gliša 1935: Rečnik Kosovskog-Metohiskog dijalekta 2, Belgrád: Zadužbine Veljka Savića i Srpske kraljevske akademije.

ESJS – Etymologický slovník jazyka staroslověnského 1–20, szerk. E. Havlová et alii, Praha: Academia; Brno: Tribun EU, 1989–2021.

ESSJ – Ètimologičeskij slovarʹ slovjanskix jazykov [A szláv nyelvek etimológiai szótára], ed. O. N. Trubačev et alii, Moskva: Nauka, 1974.

EWAhd – Az ófelnémet nyelv etimológiai szótára, 6. köt.: māda – pūzza, szerk. R. Lühr, készítette H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann és L. Sturm, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2017.

FEW – Französischen etymologisches Wörterbuch: eine Darstellung des galloromanischen Sprachschatzes, by W. von Wartburg (1888–1971); J. P. Chauveau (1959–); H. Lüdtke, J. Hubschmid (1916–1995); M. Hoffert, H. E. Keller, J. P. Chambon, Y. Greub (1972–), Basel: Helbing & Lichtenhahn; Basel: Zbinden; Paris: H. Champion; Genève: diff. hors France: Slatkine, 1928–2003. Elérhető: https://apps.atilf.fr/lecteurFEW/index.php/page/view.

Gerullis Georg 1922: Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin, Leipzig: Walter de Gruyter.

Hosák Ladislav, Šrámek Rudolf 1980: Místní jména na Moravě a ve Slezsku [Morvaország és Szilézia helynevei] 2 (M–Ž): dodatky, doplňky, přehledy, 1. vyd. Praha: Academia.

Karadžić Vuk 1935: Srpski rječnik: istumačen njemačkijem i latinskijem riječima, Belgrád: u Štampariji Kraljevine Jugoslavije.

Krahe Hans 1964: Unsere ältesten Flussnamen, Wiesbaden: Harrassowitz.

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

Kroonen Guus 2013: Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden, Boston: Brill.

Kuiper Franciscus B. J. 1948: Proto-Munda Words in Sanskrit: Afdeeling Letterkunde Nieuwe Reeks, Amsterdam: N. V. Noord-Hollandsche Uitgevers Maatschappij. Elérhető: https://www.indianculture.gov.in/ebooks/proto-munda-words-sanskrit.

Kuryłowicz Jerzy 1925: Néhány római kor előtti szóról. – Mélanges linguistiques offerts à J. Vendryes par ses amis et ses élèves, Paris: Librairie Ancienne Edouard Champion, 203–216.

Lehmann Winfred P. 1986: A Gothic etymological dictionary, Leiden: Brill.

Lejeune Michel 1972: Phonétique historique du mycénien et du grec ancien (Tradition de l’humanisme, IX), Párizs: Klincksieck.

LIPP – Lexikon der indogermanischen Partikeln und Pronominalstämme 1–2, G. E. Dunkel, Heidelberg: Winter, 2014.

LIV – Lexikon der indogermanischen Verben, 2. Aufl., by M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, ed. H. Rix, Wiesbaden: Reichert, 2001.

Macdonell Arthur A. 2000 [1916]: A Vedic Grammar for Students, Delhi: Motilal Banarsidass.

Machek Václav 1968: A cseh nyelv etimológiai szótára, Praha: Academia.

Majtán Milan 1972: Názvy obcí na Slovensku za ostatných dvesto rokov, Pozsony: A Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója.

Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóközpont.

ME I–IV – Mühlenbach Karlis, Endzelin Janis 1923–1932: Lettisch-deutsches Wörterbuch 1–4, Riga: Lettisches Bildungsministerium/Lettischer Kultursond.

Meyer-Lübke Wilhelm 1935: Romanisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg: Winter.

Miklosich Franz 1886: Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen, Wien: Braumüller.

Mladenov Stefan 1941: Etimologičeski i pravopisen rečnik na bălgarskija knižoven ezik, Szófia: Danov.

Olsen Birgit A. 1999: A bibliai örmény nyelv főneve: eredet és szóalkotás – különös tekintettel az indoeurópai örökségre (Trends in Linguistics. Studies and Monographs 119), Berlin, New York: de Gruyter Mouton.

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

Orel Vladimir 1998: Albanian Etymological Dictionary, Leiden, Boston, Köln: Brill.

Otrębski Jan 1965: Gramatyka języka litewskiego 2. Nauka o budowie wyrazów, Varsó: Állami Tudományos Kiadó.

Pastrnek František 1902: Ivan Ljudvigovič Losb, Složnyja slova vъ polbskomъ jazykъ, Szentpétervár, 1901 [Recenze]. – Listy filologické 29, 302–304.

Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern, München: Francke.

Polański Kazimierz 1994: Słownik etymologiczny języka Drzewian polabskich, 6. füzet, Varsó: Wydawnictwo Energeia.

Popović Ivan 1960: Geschichte der serbokroatischen Sprache, Wiesbaden: Harrassowitz.

Pronk Tijmen 2013: Several Indo-European Words for ‘Dense’ and Their Etymologies. – Journal of Indo-European Studies 41, 1–19.

Przybytek Rozalia 1993: Ortsnamen baltischer Herkunft im südlichen Teil Ostpreußens. – Hydronymia Europaea, Sonderband I, hrsg. von W. P. Schmidt, Stuttgart: Frans Steiner Verlag.

Ringe Donald 2006: From Proto-Indo-European to Proto-Germanic, Oxford: University Press.

Rozwadowski Jan 1948: Studia nad nazwami wód słowiańskich, Krakkó: Polska Akademia Umiejętności.

Schönfeld Moritz, szerk., 1911: Wörterbuch der altgermanischen Personenund Völkernamen nach der Überlieferung des klassischen Altertums bearbeitet, Heidelberg: Winter.

SHU – Slovnyk hidronimiv Ukrajiny [Ukrajna vízneveinek szótára], red. kolehija A. P. Nepokupnyj, O. S. Stryžak, K. K. Cilujko, Kyjiv: Naukova dumka, 1979.

Skok Petar 1971–1973: Etimologijski rječnik hrvatskoga ili srpskoga jezika 1–3, Zágráb: Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia.

Sławski Franciszek 1971: Bolgarskoe vъabel: ubel (o razvitii pervichnogo nachal’nogo ѧ) [Bolgár vъabel: ubel (az elsődleges szókezdő ѧ fejlődéséről)]. – Issledovaniya po slavianskomu iazykoznaniyu. Sbornik v chest’ shestidesiatiletiia prof. S. B. Bernsheina [Tanulmányok a szláv nyelvészetről. Prof. S. B. Bernstein tiszteletére készült tanulmánykötet], ed. E. I. Demina, È. I. Zelenina, Moskva: Nauka, 444–449.

Sławski Franciszek 1974: Słownik prasłowiański 1 (A–B), Wrocław, Warszawa, Krakkó, Gdańsk: Ossolineum.

Straipsniai / Articles

VÁCLAV BLAŽEK

Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. by A. Holvoet and St. Young with the assistance of W. Browne, Berlin, Bern, Bruxelles, New York, Oxford, Warszawa, Wien: Peter Lang.

Sreznevskii Izmail I. 1912: Materialy dlja slovarja drevnerusskogo jazyka po pis’mennym pamjatnikam 3, Szentpétervár: A Császári Tudományos Akadémia Nyomdája.

Stamatоski Trajko 1973: Makedonskata onomastička leksika kako izvor za literaturniot jazik. – Referati na makedonskite slоvista za VII меѓunaroden slavistički kongres vo Varšava, szerk. M. Gǜrčinov és mtsai, Skopje: Sojuz na društvava na makedonski jazik i literatura na SRM, 75–82.

Sverdrup Jakob 1929: Das germanische Dentalpräteritum. – Norsk Tidsskrift for Sprogvidenskap 2, 5–96.

Šul’hač Viktor P. 1998: Praslov’jans’kyj hidronimnyj fond (fragment rekonstrukciji), Kijev: Nacional’na akademija nauk Ukrajiny, Instytut ukrajins’koji movy.

Toporov Vladimir N. 1975: Prusskij jazyk. Slovar’ A–D, Moszkva: Nauka.

Toporov Vladimir N., Trubačev Oleg N. 1962: Lingvističeskij analiz gidronimov verhnego Podneprov’ja [A Felső-Dnyeper-vidék vízneveinek nyelvészeti elemzése], Moszkva: Izdatel’stvo Akademii nauk SSSR.

Trubačev Oleg N. 1968: Nazvanija rek pravoberežnoj Ukrainy [A jobbparti Ukrajna folyóinak nevei], Moszkva: Nauka.

Udolph Jürgen 1979: Tanulmányok a szláv víznevekről és vízmegnevezésekről. Adalék a szlávok őshazájának kérdéséhez. Beiheft 17, Heidelberg: Winter.

Udolph Jürgen 1994: Namenkundliche Studien zum Germanenproblem, Berlin, New York: Walter de Gruyter.

Untermann Jürgen 2000: Wörterbuch des Oskisch–Umbrischen, Heidelberg: Winter.

Vasmer Max 1941: Die Slaven in Griechenland, Berlin: Walter de Gruyter.

Vasmer Max 1953–1958: Russisches etymologisches Wörterbuch 1–3, Heidelberg: Winter.

Zair Nicholas 2012: The Reflexes of the Proto-Indo-European Laryngeals in Celtic, Leiden, Boston: Brill.

Zeuss Johann Kaspar 1837: Die Deutschen und die Nachbarstämme, München: Lentner.

Köszönetnyilvánítás: A szerző szeretné kifejezni háláját Harald Bichlmeiernek építő kritikájáért: minden pontban igaza volt. Köszönet illeti John D. Bengtsont is az angol szöveg javításáért.

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Baltic *balā ‘mud, bog, marsh’ at the Indo-European Backdrop

A balti *balā ‘sár, ingovány, láp’ az indoeurópai nyelvek kontextusában

Ö S S Z E F O G L A L Á S

A tanulmány a balti *balā ‘sár, ingovány, láp’ terminushoz legközelebb álló rokon szavakat tárgyalja; ezeket a nyugati germán *pōla és *pali-, az izlandi pula, a kelta *bōlā, valamint a dák Bălăușov helynév megfelelőiként értelmezi. Ezeket a formákat korábban is a balti formával rokon szavaknak tekintették. A tanulmány továbbá bevezeti a szláv *g(b)lъ ‘forrás, kútfő; kút’ terminust, amelyet itt *n-blъ ‘nem sáros’ = ‘tiszta (víz)’ alakulatként elemez. A germán szókezdő *p ritka indoeurópai *b- hangra utal. A tanulmány azt vizsgálja, hogy ez az etimon a ‘mocsár, láp’ jelentésű, ablaut szerinti zérusfokú *gʷebh- gyökhöz járuló -l bővítőelem példája lehet-e, Aleksander Lubotsky azon elképzelése alapján, amely szerint a szókezdő mássalhangzó-kapcsolatban progresszív asszimiláció ment végbe, ebben az esetben: *gʷbʰ- > *gʷb- > *b-. A válasz igen, a feltételek azonban annyira összetettek, hogy a germán nyelvekben a szókezdő *b hanggal és megnyúlt u̯ardhi képzővel rekonstruált hagyományos elemzés tűnik elfogadhatóbb változatnak.

Beérkezett 2022. június 27-én.

VÁCLAV BLAŽEK

Nyelvészeti és Balti Tanulmányok Tanszéke Masaryk Egyetem Nováka 1, CZ-60200 Brno [email protected]

Straipsniai / Articles

Document details