RIMA BAKŠIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID id: orcid.org/0000-0002-6716-0776 Kutatási területek: kísérleti fonetika, fonológia, geolingvisztika. DOI: doi.org/10.35321/all88-06

NÉHÁNY PONTOSÍTANDÓ ESET A ŽEMAITIS ALNYELVJÁRÁSOK TFA-JELEKKEL TÖRTÉNŐ ÁTÍRÁSÁBAN

Néhány pontosított eset a Žemaitis alnyelvjárások IPA-jelekkel történő átírásában

ANNOTÁCIÓ

A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA) jeleinek alkalmazását a litván nyelvjárások átírására a dialektológusok már 2017 óta vitatják, 2021-ben pedig jóváhagyták a standard litván nyelvhez készült TFA-jelkészletet is. Mindeddig azonban részletesebben a felső-litván alnyelvjárások TFA-val történő átírásának lehetőségeit vizsgálták, a žemaitis alnyelvjárásokra jóval kevesebb figyelem jutott. A tanulmány a žemaitis beszédváltozatok TFA-jelekkel történő lejegyzésének kevésbé elemzett eseteit tárgyalja, és pontosít néhány, korábbi publikációkban javasolt átírási kérdést. A tanulmány függeléke a sajátos žemaitis hangok, elsősorban a diftongusok TFA-val történő átírásának példáit közli, megadva a jelek számát a TFA-rendszerben és a szimbólumok szabványos Unicode-kódjait. A žemaitis alnyelvjárások vokalizmusának, különösen pedig prozódiájának rendszerei az átírás szempontjából összetettebbek a felső-litvánénál; a hanglejtési oppozíciót gyakran a prozódiai jegyek eltérő együttese fejezi ki. Ezek a különbségek a kettőshangzós szótagok átírásakor a legfontosabbak, mivel a hanglejtés megvalósulása miatt különösen nagy változatosság jellemzi őket. Ezért a tanulmány a kettőshangzós szótagok átírására fordítja a legtöbb figyelmet. A tanulmányban megfogalmazott javaslatokat nem kell véglegesnek és megfellebbezhetetlennek tekinteni. További kutatások elvégzése, esetleg más kutatók javaslatainak és új felismeréseinek megjelenése után a TFA-val végzett nyelvjárási átírás egyes kérdéseit a jövőben várhatóan még pontosítani fogják.

KULCSSZAVAK: fonetika, átírás, Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA), litván nyelvjárások, žemaitis.

126

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Néhány pontosítandó eset a žemaitis alnyelvjárások TFA-jelekkel történő átírásában

ANNOTÁCIÓ

A dialektológusok 2017 óta vitatják a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleinek használatát a litván nyelvjárások átírására; 2021-ben a standard litván nyelv IPA-jelkészletét is jóváhagyták, de mindeddig részletesebben a felső-litván átírás lehetőségeit vizsgálták, és kevesebb figyelmet fordítottak a žemaitis alnyelvjárásokra. A tanulmány a litván nyelv žemaitis alnyelvjárásainak a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleivel történő átírásának kérdéseivel foglalkozik, felülvizsgálja a 2017-ben bemutatott, a litván nyelvjárási hangok IPA-jeleire vonatkozó korábbi jelkészlet bizonyos jeleit és az átírási módokat.

Az átírás szempontjából a žemaitis alnyelvjárások vokalizmusának, különösen pedig prozódiájának rendszere összetettebb a felső-litvánénál; a žemaitis hanglejtések eltérő jellemzőkkel bírnak. Ezek a különbségek a diftongusok átírásakor a legfontosabbak, amelyeket különösen nagy változatosság jellemez. A tanulmány számos példát közöl a szótagok átírására, amelyek diftongusokat tartalmaznak és eltérő hanglejtéseket hordoznak. Miután a jövőben mélyebb nyelvjárási fonológiai vizsgálatokat végeznek, és további elméleti munkákat összegzően feldolgoznak, a litván nyelvjárások IPA-jelekkel történő átírását tovább fogják pontosítani.

KULCSSZAVAK: fonetika, átírás, Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA), litván nyelvjárások, žemaitis.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Az utóbbi években, ahogy a litván dialektológiában megszaporodtak a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA, angolul IPA, lásd IPA 2023) jeleivel átírt nyelvjárási hangokra épülő munkák, ismét vissza kell térni a litván nyelvjárásokhoz 2017-ben javasolt TFA-jelkészlethez (lásd Bakšienė, Čepaitienė 2017), és néhány dolgot pontosítani kell. A tudományos sajtóban már meglehetősen részletesen megvitatták a felső-litván alnyelvjárások TFA-val történő lejegyzését (összefoglalását lásd Bakšienė 2022), a jóval összetettebb žemaitis hangrendszerek új átírási szempontú tárgyalására azonban még kevés figyelem jutott; mindeddig mindössze egy publikáció foglalkozott velük (Bakšienė 2018).

A tanulmány célja – a žemaitis vokalizmusának és prozódiájának eddig teljesen nem elemzett vagy kevésbé vizsgált egységei TFA-val történő átírásának áttekintése, néhány korábban javasolt átírási eset pontosítása, valamint TFA-val lejegyzett žemaitis hangpéldák bemutatása (lásd az 1. és 2. függeléket). A kutatás feladatai: 1) a žemaitis alnyelvjárások vokalizmusrendszerének összegzése, valamint a TFA-átírás szempontjából legproblematikusabb magánhangzó-egységek tárgyalása; 2) a žemaitis mássalhangzók TFA-jelekkel való jelölésének fontosabb alapelvei; 3) a žemaitis hanglejtések allotonjainak TFA-val történő lejegyzésére alkalmas lehetséges módszerek bemutatása, valamint a hanglejtéssel különösen összefüggő kettőshangzós szótagok átírási lehetőségeinek tárgyalása. A kutatáshoz számos korábban kiadott

Straipsniai / Articles

127

RIMA BAKŠIENĖ

a dialektológusok munkáinak anyaga: a nyelvjárási altípusok és beszédváltozatok leírásai, koppenhágai transzkripcióval lejegyzett szövegek. A munka során a szakirodalom elemzésének és a leíró összehasonlító módszernek az eszközeit alkalmaztuk.

1. A ŽEMAITI nyelvjárási altípusok vokalizmusrendszere és jelölése a TFA-ban

A TFA-szimbólumokkal lejegyzett žemaiti nyelvjárási altípusok fonémáinak általánosított vokalizmusképét az 1. táblázat^¹ mutatja be (részletesebben lásd Atkočait y tė, Rinkauskienė 2003; LKTCh 2004 és mások; a aukštaiti nyelvjárási altípusok vokalizmusához vö. Bakšienė 2022: 168).

^¹ TÁBLÁZAT. A žemaiti nyelvjárási altípusok magánhangzó-fonémái

^¹ A táblázat csak a fonéma státuszával rendelkező magánhangzó-egységeket tartalmazza, a fontosabb fonémaváltozatokat külön tárgyaljuk. A kerek zárójelben szereplő úgynevezett „kétarcú” fonémák egyik žemaiti nyelvjárási altípusban sem fordulnak elő rendszeresen. Nem kerültek be a köznyelvi ie, uo, valamint az északi žemaiti megfelelők [eɪ], [oɪ], mivel a szerzők többsége ezeket diftongusnak tekinti. A cikkben transzkripciójukat a kettőshangzók között tárgyaljuk.

128

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

A žemaiti beszédváltozatok vokalizmusának lejegyzéséhez szükséges TFA-szimbólumok nagy része megegyezik az aukštaiti megfelelőkkel (lásd Bakšienė 2022: 180–182, 1. melléklet), továbbá a žemaiti vokalizmus transzkripciójának legproblematikusabb eseteit már röviden tárgyalták (lásd Bakšienė 2018: 107–113), ezért itt csak néhány, a magánhangzókkal kapcsolatos kérdést kell kommentálnunk.

A zárt és az azokhoz közeli magánhangzók csoportjáról szólva ismét hangsúlyozni kell, hogy a litván hosszú és rövid magánhangzók nemcsak mennyiségi, hanem minőségi jegyekben is különböznek; nem véletlen, hogy a litván fonetikai munkákban meghonosodtak kettős elnevezéseik: hosszú–feszes és rövid–laza magánhangzók (Pakerys 2003: 24–25; vö. Kazlauskienė 2018: 39–41). Ezért a transzkripció során különbséget kell tenni: a TFA zárt (angl. close) magánhangzóinak szimbólumai a žemaiti hosszú, félhosszú és – ami különösen fontos – a belőlük teljesen megrövidült magánhangzók lejegyzésére használatosak^², pl.: [ˈuːi̯ːərs] ~ vỹras, [uˈiːrʲe̯i̯ˈlʲiːs] / [uˈi̯rʲi̯e̯lʲiˈs] ~ vyrelis, [ˈnɑktʲi] ~ nãktį, [ˈʃuːnʲi] ~ šunį; [ˈɡruːʔds] ~ grūdas, [ɡruˈlʲdɑːm] / [ɡruˈdɑːm] ~ grūdá̄ms, [ˈmʲeːtu] ~ mė̃tų, [ˈmʲiːəˈnʲe̯sʲu] ~ mėnesių; a TFA zárthoz közeli (angl. near-close) magánhangzóinak szimbólumai pedig a természetüknél fogva rövid vagy a rövid, nyíltabbá vált (a lowered diakritikussal jelölt) žemaiti magánhangzók lejegyzésére szolgálnak, pl.: [ˈʒ́i̯bɑ] / [ˈʒ́i̯bɑ] ~ žība, [ˈbʊvɑ] / [ˈbʊ̯vɑ] ~ būvo. Ezt a különbségtételt számos korábbi žemaiti szövegben is alkalmazták (lásd Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007; AAT 2018 és mások). Bár a hagyományos koppenhágai írásmóddal végzett transzkripcióban minden esetben azonos szimbólumokat írtak i, u, a hosszú magánhangzókból származókat sehol sem jelölték nyíltabbá váltként, ami a természetüknél fogva rövid žemaiti magánhangzókra jellemző. A transzkripció leírásakor több forrásban is hangsúlyozták, hogy ezek többé-kevésbé feszesek, zártabbak, sőt érzékelhetően zártabbak a megfelelő szabályos köznyelvi rövid i, u magánhangzóknál, és csak kissé kevésbé feszesek, mint a megfelelő hosszú magánhangzók (Girdenis 2012: 24–26).

A žemaiti transzkripcióval foglalkozó korábbi cikkben egyáltalán nem tárgyalták a žemaiti szóvégi redukált magánhangzók TFA-beli jelölését. A koppenhágai transzkripcióval lejegyzett szövegekben különösen sok a žemaiti redukált szóvég, amelyek magánhangzóinak redukcióját legalább a későbbi, a 20. század végi – a 21. század eleji években két fokozattal szokás megkülönböztetni: egyszerűen felső indexbe tett betűszimbólumokat írtak (a gyengébb redukcióra), illetve felső indexbe tett, zárójelbe foglalt szimbólumokat (az erősebb redukcióra). A korábbi forrásokban a žemaiti redukált szóvégekben nem felső indexbe tett, csak zárójelbe foglalt magánhangzók is előfordulnak – (i), (e), (a) stb. (lásd LKA Pr 1956; LKT 1970). A szövegek szerzői az erősebb és gyengébb redukció különbségeként a magánhangzó zöngésségének eltérő fokát és a szótagképző funkció megvalósulását jelölik meg: amikor a magánhangzó zöngétlen (szinte nem hallható), és már nem alkot szótagot, a magánhangzó jele felső indexbe tett zárójelben szerepel, amikor pedig még szótagot alkot – csak felső indexben (Girdenis 2008: 24; 2012: 33;

^² A hangsúlyjelek jelöléséről lásd alább, a cikk 3. fejezetét.

Straipsniai / Articles

129

RIMA BAKŠIENĖ

AAT 2018: 49). A žemaičių magánhangzóinak TFA-jelekkel való átírásakor egyes (középső nyelvállású) magánhangzók után rendszeresen a ̯ diakritikus jel (angl. lowered) szerepel, amely nagyobb nyitottságot jelez, pl.: [ˈʒ̞ʲɛna] / [ˈʒ̞ʲɛna] ~ žino, [ˈb̞ɔva] / [ˈb̞ɔva] ~ būvo, ezért a betű fölött már nem marad lehetőség a szótagtalan hang diakritikus jelének feltüntetésére. Így a TFA-rendszerben a žemaičių nyelvjárás redukált magánhangzóit minden esetben a fölöttük írt ̆ diakritikus jellel kell jelölni (angl. extra short), amely rendkívüli rövidséget jelez, pl.: [²ⁿʲɛka] ~ nieko, [¹ˈsʲuːtʲɛ] ~ siūti stb.; a magánhangzó-redukció fokozatai nem különböztethetők meg.

2. MEGJEGYZÉSEK A ŽEMAITIS PRIEBALSIŲ ÁTÍRÁSÁRÓL

A žemaičių mássalhangzórendszere átírási szempontból egyszerűbb, mint az aukštaičiųé, mivel az elülső sorozatú magánhangzók előtti keményítésnek nincs annyi különféle esete. Nincsenek olyan speciális TFA-mássalhangzójelek, amelyek kifejezetten a žemaičių nyelvjárások átírásához lennének szükségesek; ugyanazok a jelek használhatók, mint az aukštaičių mássalhangzóinál. Itt csupán egy, a dialektológusok által régóta ismert és részletesen leírt jelenségre kell emlékeztetni (lásd Girdenis 1971: 27; Jasiūnaitė 1994; LKTCh 2004: 258; Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007: 12–13 stb.): a žemaičių északi, pontosabban északnyugati nyelvjárásaiban, leginkább a kretingiškių területén, egyes mássalhangzók kevésbé palatalizálódnak a szóvégi előtti szótagokban az e, ė típusú magánhangzók előtt. Ilyen helyzetben csak akkor palatalizálódnak, ha utánuk később palatalizált mássalhangzó következik; egyéb esetekben félkeményen vagy teljesen keményen ejtik őket. Az ilyen kretingiškių és más környező nyelvjárásokból származó példák átírásakor a mássalhangzók mellett — noha az elülső sorozatú [ɛ], [ɛː], [e̞], [e̞ː], [en], [ɛm], [el], [er], [e̞l] hangok előtt állnak — nem kell feltüntetni a ʲ diakritikus jelet (angl. palatalized), amely a lágyságot jelzi, pl.: [ˈrʲɛta] ~ rito, [ˈvɛ̞dɔ] ~ vėdū, [²ˈʒv̞ʲɛnts] ~ šventas, [bɛ¹ˈrɛˀms] ~ birimas, [²ˈvɛ¹ks] ~ vilkas, [¹ˈdɛˀrb] ~ dirba, [¹ˈpɛ¹ns] ~ pienas stb. Azok a dialektológusok, akik erről a jelenségről írtak, a kevésbé palatalizálódó mássalhangzók csoportjából leggyakrabban a k, g, š, ž mássalhangzókat és a č, dž affrikátákat emelik ki, ezért lágyságukat az elülső sorozatú magánhangzók előtti minden helyzetben jelölni kell, pl.: [ˈkʲɛːkʲɛ] ~ keikė, [ˈgʲɛːrʲɛ] ~ geri, [²ˈʃʲɛ¹ns] ~ šienas, [vɛ¹ˈʒʲɛˀms] ~ vežimas, [¹ˈɛˀka] ~ liko, [baʒʲˈnʲiːʒʲɛˀlʲɛ] ~ bažnyčėlė, azaz bažnytėlė stb. Amint látható, a nem keményedő žemaičių mássalhangzók között általánosan említik a š és ž hangokat is, ezért a TFA szerinti átírásban összefoglalóan [ʃ], [ʒ] írandó; nincs szükség a kemény és lágy változatok eltérő jelekkel való megkülönböztetésére

130

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

jelölésére (vö. Kazlauskienė 2018: 51; Bakšienė 2022: 171–172)^³. Kelet felé haladva a tárgyalt sajátosság fokozatosan eltűnik, és valamennyi elülső sorozatú mássalhangzó előtt egyre gyakrabban használatosak a szokásos lágy mássalhangzók, ezért az átírásnál azt kell figyelembe venni, hogy az adott esetben milyen hangokat ejtenek.

3. A ŽEMAITIS PROZODIKAI RENDSZERE ÉS A KETTŐSHANGZÓS SZÓTAGOK JELÖLÉSE

Az átírási problémák talán legnagyobb részét a litván nyelvjárások prozódiai szintjének egységei, különösen a hangsúlyfajták lejegyzése okozza. A žemaičių nyelvjárások prozódiai rendszere kétségtelenül a legösszetettebb, mivel egyrészt főhangsúlyuk hangsúlyfajtáinak jellemzői eltérnek a köznyelvétől, másrészt nagy számban használnak mellékhangsúlyokat, amelyek mind a hangsúly visszahúzódása, mind előretolódása következtében alakultak ki (részletesebben lásd LKTCh 2004: 198–200).

A žemaičių hangsúlyfajták TFA-rendszerű átírásával kapcsolatban ugyanazt az alapvető pontosítást kell megtenni, mint az aukštaičių nyelvjárások esetében. A žemaičių nyelvjárások átírásával foglalkozó korábbi publikációkban (Bakšienė 2018; 2019) azt javasolták, hogy a hangsúlyfajták hangmagasságának esését / emelkedését diakritikus jelekkel jelöljék, azonban újabban valamennyi nyelvjárás hangsúlyfajtáinak jelölésében megszilárdult a felső indexű számjegyek ^¹ (akut) és ^² (cirkumflex)^⁴ használata. Ezért a žemaičių hangsúlyfajták valamennyi allotonusát is ugyanígy kell jelölni (lásd a 2. táblázatot).

A szükséges hangsúlyfajta-számjegyeket a hangsúlyos szótag előtt^⁵ minden esetben ki kell írni (a főhangsúlyos, a visszahúzott és az előretolt hangsúlyú szótagokban egyaránt), amikor egyértelműen hallható az akut vagy cirkumflex hangsúlyfajta. Ha nem hallható egyértelmű hangsúlyfajta

^³ A csoport kemény és lágy mássalhangzóinak artikulációs különbségének egyértelműbb bemutatása érdekében a žemaičių számára is javasolhatók az aukštaičiams ajánlott eltérő TFA-jelek: a postalveoláris [ʃ], [ʒ] a lágy, a retroflex [ʂ], [ʐ] pedig a kemény mássalhangzók jelölésére. A žemaičių nyelvjárásokban azonban nincs hasonló depalatalizáció, és általában véve a žemaičių mássalhangzók artikulációját mindeddig nem írták le részletesen; inkább akusztikai és auditív sajátosságaikat vizsgálták (lásd Kliukienė 2011). Valószínű, hogy a žemaičių kemény mássalhangzóinak artikulációja jelentősen eltérne a megfelelő aukštaičių, különösen a depalatalizált hangokétól. Ez még a jövőbeli kutatások tárgya.

^⁴ Ezt a változatot a dialektológusok hosszas viták után kényelmesebbnek ismerték el, mivel nem utal a hangmagasság jellemzőire mint a hangsúlyfajta egyértelmű indikátoraira, sem pedig a hangmagasság változásának (emelkedő vagy eső) pontos irányára, amely a hangsúlyfajták ejtésekor nagyon változatos lehet, és leginkább a mondatintonációtól és más tényezőktől függ (vö. Kazlauskienė 2018: 8, 19; VLKK k-25).

^⁵ A szótaghatárokat mindenütt a STR-szabály alapján a legcélszerűbb meghatározni: új szótag ott kezdődik, ahol a szó eleji mássalhangzó-modellnek megfelelő legnagyobb mássalhangzó-kapcsolat található (Girdenis 2003: 134–141).

Straipsniai / Articles

131

RIMA BAKŠIENĖ

(az úgynevezett középső hangsúly ejtéséről van szó, amely lehet az akutus és a cirkumflexus allotónusa is), a számjegyeket nem írják ki, csak a fő- vagy mellékhangsúly jeleit.

2. TÁBLÁZAT. A žemaiti hangsúlyok allotónusai^⁶

Ha az akutus törő hangsúlyként valósul meg, a szótag centrumát alkotó magánhangzó után a zöngétlen glottális zárhang emelt TFA-jele, a ʔ írandó (angl. glottal stop). Ezt a szimbólumot már a žemaitinak szentelt korábbi publikációkban is javasolták, azonban más nyelvek hasonló jelentésű jelöléseinek újbóli tanulmányozása után (vö. Basbøll 2005: 37, 82–87; LVG 2013: 25, 105; lásd még Girdenis 2003: 282) valamivel részletesebben kommentálandó az írás helye. A TFA rendszerében egy bizonyos szimbólum után írt diakritikus jelek a diakritikus jel előtt álló hang kiegészítő jegyét írják le, vö. a [t] mássalhangzó különböző változatainak jelölését: [tʰ] – aspirált, [tʷ] – labializált, [tʲ] – palatalizált, [tˠ] – faringalizált, [tʸ] – velarizált (lásd HIPA 1999: 15–17; IPA 2023). A hang időtartamának jegyei inkább

^⁶ A táblázatban használt rövidítések és szimbólumok jelentése: PK – főhangsúly, AK – visszahúzott hangsúly, NK – előretolt hangsúly, PŽ – déli žemaitik, ŠŽ – északi žemaitik, + – jellemző; (+) – részben jellemző, a változat nem minden nyelvjárásban elterjedt, vagy csak a szó bizonyos pozícióiban használatos; – – nem jellemző. A nyugati žemaitik nem szerepelnek a táblázatban, mivel hangsúlyaikat analóg módon jelölnénk, maga a nyelvjárás pedig a XXI. századra már csaknem kihalt.

132

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

a priori jellegűnek tekintendők, ezért pontosabb a ʔ jelet a magánhangzó időtartamának jele után írni, pl.: [ˈuːiˀrs] ~ ū́yras, [ˈdɑːkts] ~ dáiktas. A žemaiti diftongizált [ie], [uo] hangokat, akárcsak a köznyelv megfelelő egybeeső kettőshangzóit, rendszerint nem tagolják összetevőkre, hanem változó artikulációjú magánhangzó-fonémáknak tekintik, ezért törő hangsúly esetén a diakritikus jelet szintén a szótag teljes centruma után javasolt írni, pl.: [ˈbʲiɛˀɡ] ~ bė́ga, [ˈkuoˀjɛ] ~ kója. Hasonlóképpen írhatók át a žemaiti [ɛi], [ɔu] hangok is, pl.: [ˈpʲɛi̯ns] ~ píenas, [ˈjɔu̯dɐ] ~ júodo^⁷.

A TFA-átírás szempontjából külön tárgyalandók azok a törő hangsúlyt hordozó szótagok, amelyek alapját összetett kettőshangzók (ha nem válnak egyhangzóvá) és kevert diftongusok alkotják. A litván dialektológia korábbi, kanonikus munkáiban a törő hangsúly jegyeit csak hallás alapján írták le; később számos kísérleti kutató is vizsgálta a žemaiti hangsúlyokat, és szinte valamennyi munka szerzője fő jegyként a hang „törését” jelöli meg, amely az alapfrekvencia változásának hirtelenségével függ össze – kezdetben a hangmagasság emelkedik, majd a maximum elérése után hirtelen esik, ezért a hallás számára recsegés, zörejesség és hasonlók érzékelhetők. Azt is megjegyzik, hogy törő hangsúly ejtésekor a glottisz kissé összeszűkül (vagy akár rövid időre teljesen elzáródik), ami két egymást követő hang benyomását kelti (áttekintésért lásd Švageris 2015: 29–36; Bakšienė 2016: 50–52). A munkák nem írják le világosan, hogy a szótag centrumának melyik pontján következik be az említett „törés”, de ezekből a leírásokból kitűnik, hogy a belső részben (amikor a „törés” kifejezettebb glottalizációként valósul meg) vagy a második részben (amikor inkább recsegésként, zörejességként valósul meg) kell bekövetkeznie. Bár a hasonló hangsúlyt hordozó lett nyelv kutatói minden esetben a ʔ jelet a szótag teljes centruma után jelölik, pl.: [juːʔks] ‘juokas’, [mei̯ʔtɐ] ‘mergina’, [cerʔt] ‘gaudyti’, [vaɫʔks] ‘upelis; per­valkas’ (LVG 2013: 26), a žemaiti törő hangsúly átírásakor mégis pontosabb lenne a glottalizáció jelét a diftongus / diftongusos hangkapcsolat első összetevője után írni, mivel éppen itt összpontosul a hangsúly energiája, pl.: [ˈʃaːʔtʲɛ] / [ˈʃaːʔtʲɛ] ~ šáuti, [ˈkaːʔɫns] / [ˈkaːɫʔns] ~ kálnas, [ˈdaːʔrps] / [ˈdaːrʔps] ~ dárbas, [ˈdʲɛʔrʲpʲtʲɛ] / [ˈdʲɛʔrʲpʲtʲɛ] ~ dirbti stb. Hasonló jelölés a dán fonológiai leírásokban is található, amelyek egy, a žemaiti törő hangsúlyra nagyon emlékeztető prozódiai „törést” (dánul stød ‘stumti’) rögzítenek; ezekben éppen annak a szótagrésznek a végén jelölik, amelyben az említett prozódiai egység megvalósul, vö.: [bɔːʔw] ~ bog ‘knyga’, [bɑeʔɫ] ~ bag ‘už’, [pʰɛʔːn] ~ pæn ‘puikus’, [halʔs] ~

⁷ A korábbi, koppenhágai átírással lejegyzett žemaiti szövegekben e hangok egyikét sem tagolták rendszerint, és nem jelölték a hangsúly miatt bekövetkező összetevő-hosszabbodásukat sem (lásd Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007; AAT 2018 stb.).

Straipsniai / Articles

133

RIMA BAKŠIENĖ

hals ‘kaklas’, [ˈmanʔ] ~ mand ‘vyras’ (Basbøll 2005: 37, 82–87; 2022; lásd még Girdenis 2003: 282)^⁸.

A cikk 2. mellékletében további, TFA-szimbólumokkal lejegyzett, a žemaiti nyelvjárásokban leggyakrabban előforduló diftongusos / hangkapcsolatos szótagpéldák találhatók. Ezek közül néhány átírási kérdés részletesebb kommentárt igényel.

A hangsúlyoppozíció világosan kifejezett eseteiben a žemaiti nyelvjárásokban a diftongus / hangkapcsolat első összetevője lehet hosszú és félhosszú is, mind az akutus, mind a cirkumflexus eredetű hangkapcsolatok megvalósulásakor. A hangsúlyoppozíciót ekkor valószínűleg más jegyek, az alapfrekvencia hirtelensége, illetve egyenletessége, nem pedig a mennyiség fejezi ki. Hangsúlyozandó, hogy az összetevők hossza a szoros koartikuláció miatt nem jelölendő a köznyelvi ie, uo žemaiti megfelelőiben, továbbá az ė, o kettőshangzóvá alakult változataiban sem, pl.: [ˈdovʔnã] ~ dúona, [ˈpʲeɪ̯nã] ~ píeno, [ˈtʲeʒʊs] ~ tėvas, [ˈkuo̯ʒʲeɪ] ~ kója stb.

Mivel mindkét fonológiai hangsúly benyomása a žemaitiban többnyire az első összetevőre koncentrálódik, a kemény mássalhangzó után használt au diftongusban a második összetevővel való koartikuláció (a labializáció) viszonylag gyengén, a žemaitinál sokkal kevésbé fejeződik ki, mint az aukštaitis területén (különösen a keleti nyelvjárásokban). Ezért az első összetevőt többnyire a nem labializált magánhangzó [ɑ] szimbólumával kell jelölni, pl.: [ˈgɑʷtʲė] / [ˈgɑʷtʲė] ~ gáuti, [ˈlɑʷks] / [ˈlɑʷks] ~ laũkas. A labializált alsó magánhangzó [ɒ] szimbóluma csak ritka esetekben írandó, amikor a hangsúly ejtése nem egyértelmű, vagy hangsúlytalan diftongusban au.

Részletesebben kommentálandó az au diftongus használata és jelölése lágy mássalhangzó utáni helyzetben. A köznyelv és egyes aukštaitis nyelvjárások, legalábbis a nyugati aukštaitis déli részének szövegeiben szokás úgy tekinteni, hogy ilyen esetekben az első összetevő teljes előrébb képzése megy végbe, és e magánhangzóvá válik. A TFA ezt [ɛ]-ként javasolta jelölni, pl.: [ˈkʲɛʊ̯ras] ~ kiaūras, [ˈkʲɛʊ̯lʲe] ~ kiaulė, [kʲɛʊ̯lʲes] ~ kiaulės stb. A žemaiti szövegek átírásakor azonban az a hagyomány, hogy az előrébb képzés nagyon csekély, és ilyen esetekben többnyire a betűt írják. A XX. század első felének korábbi dialektológus-munkáiban (lásd Gerullis 1930; Jonikas 1939) az ilyen helyzetű a előrébb képzését gyakrabban felül elhelyezett ponttal jelölték – ȧ, néha pedig a második összetevő által kiváltott labializációt egy kis körrel is kiegészítőleg jelölték – å, pl.: bjaũrė ~ bjaũriai, ẫmž̌iaus ~ amžiaus (Gerullis 1930: 18). A későbbi žemaiti szövegekben azonban (Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė,

⁸ Azokban az esetekben, amikor nem hallható egyértelmű „záródás”, hanem a hangsúly inkább a hang gégés, zörejesség és hasonló jelenségek révén valósul meg, a szótag centrumának magánhangzója vagy a diftongus / hangkapcsolat második összetevője után a gégés hangot jelölő ˤ TFA-diakritikus jel is írható (angl. creaky voice). Rendszerszerű használata azonban nem kényelmes, mivel a žemaiti nyelvjárásokban sok olyan magánhangzó van, amelynél a betű után más rendeltetésű diakritikus jel áll, például kissé nyitottabb hangot jelöl; ilyenkor két diakritikus jel használata ugyanazon betű után már nem lehetséges (bővebben lásd Bakšienė 2019: 18, 11. jegyzet).

134

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Keletas tikslintinų žemaičių patar-mių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007; AAT 2018) a lágy mássalhangzó után gyakrabban egyszerűen au volt írva, pl.: muokėjau ~ mokėjau, vieliau ~ vėliau és mások⁹. A nem előrébb képzett au a žemaiti szövegekben számos, a 20. század közepén korszakunk legjelentősebb kutatói által lejegyzett kéziratos füzetben is megtalálható: Birutė Rokaitė (1961, Paluknė, LKA 38), Zuzana Jonikaitė (1954, Skirpsčiai, LKA 95), Elena Grinavie­nė (1960, Judrėnai, LKA 286), Irena Erm antytė (1962, Darbėnai, LKA 91), Aldona Jonai tytė (1964, Skliaustė, LKA 13), Aleksas Girdenis (1973, Barstyčiai, LKA 42) és mások, pl.: grâužtė ~ graužti, apsesâutosi ~ apsisâutusi és hasonlók. Az előrébb képzett eu / æu példái sokkal ritkábbak; rendszeresebben Alberto Ružė telšiškiai területéről (1963, Viekšniai, LKA 34) és Alberto Rosinas varniškiai területéről (1960, Šaukėnai, LKA 194) jelöli így: kẽu,šẽ ~ kiaušiai, azaz tojások, kẽu,rã ~ kiau­rai, áu,dẽu ~ áudžiau és mások. A. Rosinas leírásában megjegyzi, hogy a lágy mássalhangzó után az au > eu lesz, pl.: pjėuti ~ pjuáuti, keũli ~ kiau­lė. Nyilvánvaló, hogy a žemaitis és aukštaitis nyelvjárások e hangjának előrébb képzettségi fokát a jövőben még több, különösen műszeres fonetikai módszerekkel végzett kutatással kellene értékelni, a žemaiti szövegek TFA-jelekkel történő transzkripciójakor azonban ajánlatos követni az uralkodó hagyományt, és a lágy mássalhangzó utáni au kettőshangzóban [ɑ]-val jelölni, pl.: [¹kʲɑːʋr̥s] / [¹kʲɑʋr̥s], [¹grʲɑːʋr̥jẽ] / [¹grʲɑʋr̥jẽ], [¹ɑʋʑ dʲɑʋs] / [¹ɑʋs¹ dʲɑʋs], [¹pʲɑʋtʲ] / [¹pʲɑʋtʲ], [¹ʒm̥¹j zʲɑʋs] / [¹ʒm̥¹j zʲɑʋs], [²kʲɑʋlʲ] / [²kʲɑʋlʲ], [²bʲɑʋrʲẽ] / [²bʲɑʋrʲẽ], [²¹kʲɑʋs¹ rʲẽʔ] / [²¹kʲɑʋs¹ rʲẽʔ], [ˈu̯iẽ²¹ɑʋs], [apˈsʲe̯ʃˈsʲɑʋotęsʲ] / [apˈsʲe̯ʃˈsʲɑʋotęsʲ] és így tovább.¹⁰

Hasonlóképpen a ai kettőshangzóban (ha nem monoftongizálódik), valamint a különböző eredetű al, ar, an, am diftongusokban (ha az utóbbi kettő nem szűkül) a žemaiti nyelvjárásokban mindkét világosan megvalósuló hanglejtés esetén (mind a fő-, mind az elvont, illetve áthelyezett hangsúlyú szótagokban) többnyire tiszta a hangot ejtenek, amely hosszú vagy félhosszú hanggá nyúlik. Ezt mindenütt a TFA [ɑ] jelével kell jelölni, pl.: [ɑ¹nɑːʔ] / [ɑ¹nɑʔ] ~ anái, azaz neki, [²¹uɑʲkʲũ] / [²¹uɑʲkʲũ] ~ vaĩkų, azaz fiúknak, [¹ʃɑɫtɑ] / [¹ʃɑːɫtɑ] ~ šáltą, [²¹kɑrtɑ] / [²¹kɑːrtɑ] ~ kar̃tą, [¹nuɔ¹rɑːm] / [¹nuɔ¹rɑm] ~ nórime és mások. Csak világosan megkülönböztetett hanglejtés hiányában fordulhat elő ezekben a diftongusokban gyengébb, kissé redukált első elem; ilyen esetekben ezt a TFA [ɐ] jelével kellene jelölni. Általában azonban az első elem ilyen redukciója a žemaitiknál nem jellemző: az aukštaitis nyelvjárásokhoz képest az a magánhangzó gyakrabban marad hangsúlytalag szótagban is hangsúlyosabb.

⁹ Mindenféle előrébb képzés nélkül jelölték a lágy mássalhangzó utáni au diftongust Antanas Baranauskas žemaiti szövegeiben is (lásd Specht 1920), pl.: t jau ~ tuojau, teisiau ~ tiesiau és mások.

¹⁰ Az első elem erősebben hallható előrébb képzése egyes esetekben úgy is rögzíthető, hogy az [ɑ] után kiegészítőleg a ̟ diakritikus jelet írjuk (angl. advanced), pl.: [¹kʲɑ̟ʋr̥s], [²¹kʲɑʋl̟].

Straipsniai / Articles

135

RIMA BAKŠIENĖ

A žemaiti terület nagy részén (a déli žemaiti raseiniškiai és a más patarmėkben hozzájuk legközelebb álló nyelvjárások kivételével) a vegyes diftongusok am, an szűkülnek. A szűkült hangok transzkripciójakor első elemüket a szűkülés fokától függően a TFA [o] (nyíltabb) vagy [u] (zártabb) jelével kell átírni, pl.: [ˈkɔːn̪d̪ō] / [ˈkɔːn̪d̪ō] ~ kándu, [ˈkuːn̪d̪ī] / [ˈkuːn̪d̪ī] ~ kándi, [ˈsoːm̪t̪ʲis] / [ˈsoːm̪t̪ʲis], [ˈsuːm̪t̪ʲis] / [ˈsuːm̪t̪ʲis] ~ sámtis. Megjegyzendő, hogy az északi žemaiti nyelvjárásokban, elsősorban a telšiškiai területén, többnyire a magánhangzó-asszimiláció következtében erősebben szűkült diftonguselemek sokkal zártabbak és feszítettebbek, inkább a hosszú magánhangzó jegyeire emlékeztetnek, ezért a TFA zárt hátsó magánhangzójának [u] jelével írandók át. A déli žemaiti varniškiai terület északkeleti részén, Užventis, Šaukėnai és Kuršėnai környékén e hangokat a dialektológusok általában nyíltabbnak és nem megnyúltnak tartják, ezért itt a zárthoz közel álló magánhangzó TFA-jele, [ʊ] írandó; kissé nagyobb nyíltság hallatán a ̞ diakritikussal is állhat, pl.: [ˈlʊŋks] / [ˈlʊŋks] ~ lán-gas, [ˈsʊm̪t̪ʲis] / [ˈsʊm̪t̪ʲis] ~ sámtis.

A ei diftongusban (ha nem monoftongizálódik), valamint a vegyes diftongusokban el, er, en, em (ha az utóbbi kettő nem szűkül) a žemaiti szövegekben szokás a zártabb e jelölése (különösen az ei diftongusban, ahol érezhető a magasabb nyelvállású második elem erős hatása), ezért mind az akut, mind a cirkumflex eredetű szótagokban a TFA nyíltabb középső magánhangzójának [ɛ] jele írandó, pl.: [ˈɛi̯t̪ẽ] / [ˈɛi̯t̪ẽ] ~ eiti, [n̪ɛˈlɛi̯d̪o] / [n̪ɛˈlɛi̯d̪o] ~ neleido, [m̪ɛrˈgʲɛlʲkʊ] / [m̪ɛrˈgʲɛlʲkʊ] ~ mergėlkų, azaz lányoknak, és így tovább. A nyílt [æ] csak ritka, kivételes esetekben fordulhat elő. Ha az en, em diftongusok első elemei a nyelvjárásokban szűkülnek, szimmetrikusan változnak, akárcsak a hasonló hátsó sorozatú diftongusok első elemei. A szűkült elemek ennek megfelelően a TFA [e] / [i] / [ɪ] / [ɪ̞] jeleivel írandók át, pl.: [ˈm̪e̯ʔn̪ʲkʊ] / [ˈm̪e̯ʔn̪ʲkʊ], [ˈm̪i̯ʔn̪ʲkʊ] / [ˈm̪i̯ʔn̪ʲkʊ], [ˈm̪ɪn̪ʲkʊ] / [ˈm̪ɪn̪ʲkʊ] ~ ménkių.

Az ui diftongus és a vegyes diftongusok il, ir, in, im, ul, ur, un, um megnyúlt első elemei a különböző žemaiti nyelvjárásokban a patarmė fonológiai rendszerétől függően lehetnek nyíltabbak vagy nem nyíltabbak. Minőségük leginkább attól függ, fennáll-e magánhangzó-asszimiláció, és ha igen, milyen alapon asszimilálódnak a magánhangzók, milyen kivételek fordulnak elő stb. Nyílás esetén a hanglejtés által hangsúlyozott elemeket, akárcsak az egyes nyíltabb magánhangzókat, a TFA [ę], [o̞] jeleivel kell jelölni, pl.: [ˈzɔɪ̯kʲʊs] / [ˈzɔɪ̯kʲʊs] ~ zuíkis, [ˈsʲpʲe̯ʔrʲt̪ʲe̯] / [ˈsʲpʲe̯ʔrʲt̪ʲe̯] ~ spírti, [ˈu̯e̯ʔlks] / [ˈu̯e̯ʔlks] ~ vīlkas, [ˈd̪oʔlʲkʲe̯] / [ˈd̪oʔlʲkʲe̯] ~ dūlkė és így tovább. A nem nyíló esetben a hanglejtés miatt megnyúlt diftonguselemek szintén felveszik a hosszú magánhangzó jegyét; ekkor a TFA zárt [i], [u] jeleivel jelölendők, pl.: [ˈrʲimkʊs] / [ˈrʲimkʊs] ~ Rìmkus, [ˈmʲiːn̪s] / [ˈmʲiːn̪s]¹¹ ~ mìns, [ˈduːm̪pʲl̪ɛs] / [ˈduːm̪pʲl̪ɛs] ~ dùmplės.

A žemaiti nyelvjárásokban minden jövő idejű alakban megőrződik az akut hanglejtés.

136

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

Csak a déli žemaičiai raseiniškiai és egyes peremvidéki varniškiai nyelvjárásokban kevésbé kifejezett az említett elemek nyíltabbá válása, ezért [ɪ], [ʊ] jelöléssel írandók, pl.: [ˈdʲɪrʲpʲtʲɪ] ~ dirbti, [ˈkʊrʲmʲɪˌs] ~ kūrmis stb. Folyamatos hangsúly esetén a raseiniškiai žemaičiai a ui kettőshangzó mindkét elemét nyíltabbá tehetik; ekkor mindkettőt félhosszúként, nyíltabb magánhangzót jelölő diakritikummal kell átírni, pl. [ˈzʊ̞ʲkʲɪ̯s] ~ zuikis. A folyamatos hangsúly nem kifejezett ejtésekor az elem nyíltabbá válás nélkül is megmaradhat.

A hagyományos koppenhágai átírásban az úgynevezett középső hangsúly jelét a žemaičiai alnyelvjárásokban többnyire a visszahúzott szóhangsúlyú szótagokban jelölték (bár máshol is előfordulhat), amikor a hangsúlyok egyértelmű differenciációja nem volt jelen. Az ilyen példák TFA-rendszerű átírásakor, ha a visszahúzott hangsúlyú szótagban nem hallható egyértelmű hangsúly, a hangsúlyos szótag előtt nem írhatók hangsúlyt jelölő számok, csak a szótaghangsúly jele, pl.: [ˈpʲɪ̯tʲa] ~ plytą, [ˈgalʊ̯a] ~ galvą stb. Azokban az esetekben, amikor a középső hangsúly egyértelmű akútus- vagy cirkumflexus-allofónként lenne értelmezhető, a hangsúlyos szótag előtt fel kell tüntetni a hangsúlyszámokat (a felföldi rendszer példáit vö. Bakšienė 2022: 182–183, 2. függelék).

ÖSSZEFOGLALÁS

A žemaičiai vokalizmus általánosított képének, valamint a mássalhangzók és a prozódia legfontosabb elemeinek áttekintése után a tanulmány tárgyalta a nyelvjárási hangok és a TFA-szimbólumrendszer kapcsolatát, továbbá meghatározta a TFA lehetséges megfelelőit a žemaičiai alnyelvjárások sajátos hangzóegységeihez, elsősorban a diftongusszerű hangokhoz. A litván nyelvjárások számára készült, 2017-es korábbi TFA-jelkészlet alapján pontosítja a žemaičiai hosszú (megrövidült) és rövid (megnyúlt) nem alsó magánhangzók TFA-beli jelölését, tárgyalja a žemaičiai redukált magánhangzók átírásának lehetőségeit, megjegyzéseket tesz a žemaičiai mássalhangzók TFA-beli lejegyzéséhez, és legnagyobb figyelmet a žemaičiai hangsúlyok megvalósulása következtében létrejövő kéthangzós szótagok és változataik átírásának szentel.

Az elemzés kimutatta, hogy a žemaičiai alnyelvjárások vokalizmusának és konsonantizmusának egységei többségükben nem problematikusak a TFA-átírás szempontjából; a TFA-jelek (önmagukban vagy kiegészítő diakritikus jelekkel) meglehetősen pontosan adják vissza a žemaičiai hangok sajátosságait. Az átírás során azonban különösen figyelni kell használatuk sajátosságaira az egyes alnyelvjárásokban (például a hosszú, megrövidült, rövid és redukált magánhangzók minőségére, a kemény–lágy mássalhangzók és az elülső sorozatú magánhangzók korrelációjára stb.). A žemaičiai mássalhangzórendszer még egyszerűbbnek is tekinthető, mint a felföldieké.

A žemaičiai hangsúlyok és allofónjaik jelölésének részletes áttekintése azonban ismét csak megerősítette e prozódiai jelenség átírás szempontjából fennálló összetettségét

Straipsniai / Articles

137

RIMA BAKŠIENĖ

és bár az utóbbi időben a litván nyelvjárások TFA-rendszerében történő jelölésére vonatkozó megoldásokat már közzétették, lehetséges, hogy új felismerések megjelenésével a jövőben még pontosítani kell őket.

LITERATŪRA

AAT – Akmenės apylinkių tekstai, sud. L. Murinienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018.

Atkočait ytė Daiva, Rinkauskienė Regina 2003: Lietuvių kalbos tarmių fonetika: mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas.

Babickienė Zofija, Jasiūnaitė Birutė, Pečeliūnaitė Angelė, Bagužytė Rūta 2007: Centrinė šiaurės žemaičių kretingiškių tarmė: tarmės tekstai su komentarais ir žodynėliu, Vilnius: Baltos lankos.

Bakšienė Rima 2016: Vakarų aukštaičių kauniškių priegaidės: Marijampolės šnekta, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Bakšienė Rima 2018: Žemaičių patarmių transkripcija TFA simboliais: sudėtingesni atvejai. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5, sud. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 102–118.

Bakšienė Rima 2019: Dėl lietuvių tarmių priegaidžių žymėjimo TFA simboliais. – Linguistica Lettica 27, 7–26. Prieiga internete: http://lavi.lu.lv/wp-content/uploads/2021/03/Linguistica_Lettica_27.pdf.

Bakšienė Rima 2022: Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų). – Acta Linguistica Lithuanica 86, 165–183. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/2163/2282.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/2303/2270.

Basbøll Hans 2005: The phonology of Danish, Oxford, New York: Oxford University Press.

Basbøll Hans 2022: Danish stød in the light of Morae, the Weight Law and sonority (Strength): a personal view. – Linguistic Preferences. Trends in Linguistics. Studies and Monographs, vol. 358, eds. P. Noël Aziz Hanna, L. C. Smith, Berlin: De Gruyter, 143–170. DOI: 10.1515/9783110721461-006.

Gerullis Georgas 1930: Litauische Dialektstudien, Leipzig: Markert & Petters Verlag.

138

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

Girdenis Aleksas 1971: Mažeikių tarmės fonologinės sistemos apžvalga. – Baltistica 7(1), 21–31. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/1768/1681.

Girdenis Aleksas 1996: Taip šneka tirkšliškiai: Šiaurės žemaičių telšiškių tarmės tekstai su komentarais, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis Aleksas 2008: Žemaičių džūkai: tekstai su komentarais, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis Aleksas 2012: Šiaurės žemaičių Skuodo zona: tekstai su komentarais, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

HIPA – Handbook of the International Phonetic Association. A Guide to the Use of the International Phonetic Alphabet, Cambridge: Cambridge University Press, 1999.

IPA – International Phonetic Alphabet, 2023. Prieiga internete: https://www.internationalphoneticalphabet.org/.

Jasiūnaitė Birutė 1994: Tembrinė koreliacija uteniškių ir pietinių kretingiškių tarmėse. – Baltistica 27(2), 68–76. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/213/172.

Jonikas Petras 1939: Pagramančio tarmė, Kaunas: Spindulys.

Kazlauskienė Asta 2018: Bendrinės lietuvių kalbos fonetikos ir fonologijos pagrindai, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga internete: http://ebooks.vdu.lt/eb/1691/bendrines-lietuviu-kalbos-fonetikos-ir-fonologijos-pagrindai/.

Kliukienė Regina 2011: Šiaurės žemaičių tarmės konsonantizmas: akustinės ir audicinės ypatybės, Vilnius: Vilniaus universitetas.

LKA Pr – Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programa, ats. red. J. Senkus, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956.

LKT – Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, red. E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Vilnius: Mintis, 1970.

LKTCh – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004.

LVG – Latviešu valodas gramatika, aut. I. Auziņa, I. Brenķe, J. Grigorjevs, I. Indričāne, B. Ivulāne, A. Kalnača, L. Lauze, I. Lokmane, D. Markus, D. Nītiņa, G. Smiltniece, B. Valkovska, A. Vulāne, Rīga: Latvijas universitātes Latviešu valodas institūts, 2013.

Straipsniai / Articles

139

RIMA BAKŠIENĖ

Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, 3-asis leidimas, Vilnius: Enciklopedija.

Specht Franz 1920: Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski 1. Texte, Leipzig: Verlag von K. F. Koehler.

Švageris Evaldas 2015: Lietuvių ir latvių tarmių monoftongų priegaidžių akustiniai požymiai: lyginamoji analizė: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.

VLKK k-25 – Rekomendacija dėl tarptautinės fonetinės abėcėlės pritaikymo bendrinės lietuvių kalbos garsiniams vienetams žymėti. Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/rekomendacija-del-tarptautines-fonetines-abeleles-pritaikymo-bendrines-lietuviu-kalbos-garsiniams-vienetams-zymeti.

Several Clarified Cases in the Transcription of Žemaitian Subdialects by IPA Symbols

SUMMARY

The article addresses the questions of transcribing the Žemaitian subdialects of the Lithuanian language by the symbols of the International Phonetic Alphabet (IPA), revises certain symbols from the earlier set of the IPA symbols for the sounds of Lithuanian dialects presented in 2017 and ways of transcribing.

The first part of the article presents the generalized Žemaitian system of vocalism, discusses the transcription of phonemes and their variants by the IPA symbols. It highlights those Žemaitian vowel elements, which are most troublesome in terms of transcribing. The article discusses the possible IPA symbols to be used for the transcription of Žemaitian long, short and reduced vowels.

The second part of the article contains some comments on the transcription of Žemaitian consonants by the IPA symbols.

The third part is dedicated to discuss the transcription of Žemaitian pitch accents and their allotones by the IPA symbols. It also reviews the transcription of the syllables containing diphthongs and gives some transcribed examples. Due to the inconsistencies in the utterance of pitch accents, the syllables of this group have an especially high number of positional variants.

140

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

1 PRIEDAS. Žemaičių patarimų garsams siūlomi TFA rašmenys¹²

Néhány pontosítandó eset a žemaičiai nyelvjárási példák TFA-jelekkel történő átírásában

Koppenhágai átírás TFA Változó magánhangzók és diftongusok TFA-szám Unicode [ie] — [ie] — 301 + 303 — 0069 + 025B [ie̯] — [ie̯] — 301 + 303 + 505 — 0069 + 025B + 0306 [ɛ̝] — [ɛ̝] — 301 + 505 + 303 — 0069 + 0306 + 025B [ie̯] — [ie̯] — 301 + 505 + 302 + 430 — 0069 + 0306 + 0065 + 031E [e̝] — [e̝] — 302 + 430 + 319 — 0065 + 031E + 026A [i̯ɛ] — [i̯ɛ] — 301 + 503 + 301 + 505 — 0069 + 02D0 + 0069 + 0069 + 0065 + 031E [i̯] — [i̯] — 301 + 504 + 505 — 0069 + 02D1 + 0069 + 032F [uɔ] — [uɔ] — 308 + 306 — 0075 + 0254 [uɔ̯] — [uɔ̯] — 308 + 306 + 505 — 0075 + 0254 + 0306 + 0254 [uo] — [uo] — 308 + 505 + 306 — 0075 + 0306 + 0254 [uɔ̯] — [uɔ̯] — 308 + 505 + 307 + 430 — 0075 + 0306 + 006F + 031E [o̯ɔ] — [o̯ɔ] — 307 + 430 + 321 — 006F + 031E + 028A Prozódiai egységek jelei ^ (rögzített hangsúly; akútusallofón, amelyet egyértelmű glottalizációval ejtenek) ˇ (a szótag előtt) + (a szótag középpontján áthaladó hang vagy az első diftongus-/kéthangzóelem után) ˘ (rögzített hangsúly; akútusallofón, amelyet egyértelmű glottalizáció nélkül, „recsegő hanggal” ejtenek) — + 660 — 0089 + 0294 — + 816 — 0089 + 0330

¹ (a szótag előtt) + (a szótag középpontján áthaladó hang vagy az első diftongus-/kéthangzóelem után)

² A köznyelvi kiejtés TFA-jeleire vonatkozó ajánlás alapján készült (lásd VLKK-25). A žemaičiai alnyelvjárások esetében a függelékben csak azokat az átírási jeleket olvassuk, amelyek eltérnek a felföldi hangokétól. A felföldi hangok és jellemzőik átírási szimbólumaival a következő forrásban lehet megismerkedni: 2022: 180–182 (1. függelék).

Straipsniai / Articles

141

RIMA BAKŠIENĖ

2. MELLÉKLET.

A zemaic̄iai kettőshangzóinak / kettős hangjainak a prozódiai egységekkel összefüggő fő pozicionális változatai transzkripciójának példái.¹³

³ A táblázatban csak a nem monoftongizálódott kettőshangzó-változatok, valamint a köznyelvi a, e, o magánhangzók zemaic̄iai megfelelői, az ie és uo szerepelnek. A köznyelvi kettőshangzók monoftongizálódott megfelelőit (pl. [ai] > [eː], [ei] > [eː] stb.) a megfelelő magánhangzókhoz hasonlóan transzkribáltuk; lásd a cikk 1. fejezetének példáit (ugyanott részletesebben a zemaic̄iai diftongoidok transzkripciójáról). Csak a kettős hangok transzkripciójának legjellemzőbb eseteit szemléltetjük; magától értetődik, hogy a zemaic̄iai nyelvjárásban más, a hangsúlyokkal összefüggő kiejtési változatok is előfordulhatnak.

142

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Néhány pontosítandó eset a zemaic̄iai nyelvjárások TFA-jelekkel történő transzkripciójában

Straipsniai / Articles

143

RIMA BAKŠIENĖ

Beérkezett 2023. április 3-án.

RIMA BAKŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

144

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII