Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
Acta Linguistica Lituanica 2026, 94. köt., 1–19. o. Tartalomjegyzék-hivatkozás / Contents link ISSN 2669–218X (elektronikus / online)
A DÉL-ZEMAIČIAI VARNIŠKIAI SAJÁT NYELVI VÁLTOZATÁNAK KÉPE: MEGNEVEZÉSEK ÉS ÉRTÉKELÉSEK
A dél-samogitiaiak saját nyelvi változatának percepciói: megnevezés és értékelés
DIANA DAMBRAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-0346-8421 Kutatási területek: geolingvisztika, perceptív dialektológia, szociolingvisztika.
https://doi.org/10.35321/all94-03
ÖSSZEFOGLALÓ
A geolingvisztika és a perceptív dialektológia módszertanára támaszkodva a tanulmány a dél-zemaičiaiak varniškiai csoportjának saját nyelvi változatára vonatkozó megnevezéseket és értékeléseket elemzi. A saját nyelvi változat felismerése a közösség egyszerű nyelvhasználójának dialektuskompetenciája (angolul: dialect competence) és dialektusképe (angolul: dialect image) elemzésén alapul. A dialektuskompetencia magában foglalja a nyelvi változatról vagy annak használójáról a tudatalattiban kialakult sztereotip jellemzőket, a dialektusképet pedig a nyelvi jegyek sztereotip hasonlóságai és/vagy különbségei határozzák meg.
A vizsgálati alanyok véleménye szerint a déli žemaitis varniškiai nyelvjárás fő és megkülönböztető sajátossága, a dünininkavimas, csak a nyelvi közösség legidősebb tagjainak beszédében jellemző; a fiatalok és a más településekről beköltözők vagy a standard nyelven (illetve azzal azonos aukštaitis nyelvjárásban) beszélnek, vagy más žemaitis nyelvjárásokkal kevert nyelvváltozatot használnak. A legjellemzőbb sajátosság, amely alapján a saját nyelvváltozat felismerhető, a szóvégek rövidítése.
A földrajzi (térbeli) távolság a saját nyelvi változat megnevezését befolyásoló egyik legfontosabb tényező: a varniškiaiak rendszerint vagy a lakóhelyük, vagy annak a közigazgatási, illetve önkormányzati központnak a nevét adják meg, ahová vándorolnak.
Mind az idősebb és legidősebb varniškiai nemzedéknek az a véleménye, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelvjárásban, mind pedig a fiatalabb nemzedék vizsgált személyeinek az a törekvése, hogy saját nyelvi változatuk képét a standard nyelvhez közelítsék, a zemaitiaiak varniškiai csoportja nyelvjárásának és standard nyelvének konvergenciájára utalhat; a jellemzések és megnevezések pedig a nyelvjárási terület nyelvi heterogenitását jelezhetik.
KULCSSZAVAK: perceptív dialektológia, nyelvi attitűdök, dél-zemaičiaiak varniškiai csoportja, dünininkai, saját nyelvi változat.
ANNOTÁCIÓ
A tanulmány a Varniai déli samogitiai alnyelvjárásán belül a saját nyelvi változatra vonatkozó megnevezésekkel és percepciókkal foglalkozik, amelyeket geolingvisztikai és perceptív dialektológiai módszertannal elemez. A saját nyelvi változat felismerése a beszédközösség egyszerű tagjai által megjelenített dialektuskompetencia és dialektuskép vizsgálatán alapul. A dialektuskompetencia magában foglalja a nyelvi változatról és annak használójáról a tudatalattiban kialakult valamennyi sztereotip jellemzőt, míg a dialektusképek a nyelvi jegyek közötti sztereotip hasonlóságokból és/vagy különbségekből erednek.
Az elemzett adatközlők szerint a standard litván uo vagy o hangjának ū-val való ejtési helyettesítése (dūnininkavimas), amely a Varniai déli samogitiai alnyelvjárásának fő és megkülönböztető sajátossága, csak e beszédközösség legidősebb tagjainak nyelvében jelenik meg. A fiatalabb nemzedékek és az ország más részeiről ide érkezett személyek megítélésük szerint olyan változatot használnak, amely kevert a standard litvánnal (illetve az azonosnak tekintett aukštaitiai dialektussal), vagy más samogitiai alnyelvjárásokkal. A szóvégek rövidülését tekintik a saját nyelvi változat azonosítását segítő legjellemzőbb jegynek.
A földrajzi (térbeli) távolság a saját nyelvi változat. megnevezését befolyásoló egyik fő tényező. A Varniai-alnyelvjárás beszélői rendszerint lakóhelyük, illetve annak a közigazgatási (önkormányzati) központnak a nevét rendelik saját változatukhoz, ahová vándorolnak.
A vizsgálat azt is kimutatja, hogy a Varniai-alnyelvjárás idősebb és legidősebb nemzedékének beszélői szerint a fiatalok nem használják a nyelvjárást, miközben a fiatalabb nemzedék körében saját változatuk képe közelebb áll a standard litvánhoz. Mindkét megállapítás a nyelvjárási és a standard nyelv konvergenciájára utalhat a Varniai-alnyelvjáráson belül; a jellemzések és a megnevezések pedig e nyelvjárási terület nyelvi heterogenitását jelzik.
KULCSSZAVAK: perceptív dialektológia, nyelvi attitűdök, Varniai déli samogitiai alnyelvjárása, dūnininkai, saját nyelvi változat.
1. BEVEZETÉS
Egy évtizeddel ezelőtt a nyelvjárási helyzet újraértékelése kimutatta, hogy a dél-zemaičiaiak varniškiai alnyelvjárásának területe a Telšiai körül kialakuló samogitiai regiolektus zónájába esik. Ezért a helyi emberek nyelvének bizonyos stabilitást kell mutatnia, amelyet mind az erős hagyományos nyelvjárás, mind a viszonylag stabil samogitiai geolektusok határoznak meg¹ (az északi részen a Plungė, a déli részen a Tauragė körüli) (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014b: 257, 260). Az adatok azt mutatták, hogy a közös regiolektus kialakulásával a varniškiaiak a jövőben „hajlamosak lesznek északi szomszédaikhoz hasonlóvá válni” (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014b: 260).
A hagyományos varniškiaiaknak és az északi szomszédos samogitiaiaknak (telšiškiaiaknak és kretingiškiaiaknak) egyaránt vannak fonetikai hasonlóságaik és különbségeik. Az északi szomszédoktól – a déli raseiniškiai szomszédokhoz hasonlóan – a dūnininkavimas különbözteti meg őket: a hangsúlyos ie, uo kettőshangzók megfelelése egyhangzóknak [iː], [uː], illetve diftongoidoknak [i̯e̯], [u̯o̯] (pl.: [²ʲi̯e̯ns] šienas; [²ʲu̯o̯ks] juokas), míg a raseiniškiaiaktól az an, am, en, em kettőshangzók [ɔ̃n], [ɔ̃m], [ɛ̃n], [ɛ̃m] / [ʌn], [ʌm], [ɛ̃n], [ɛ̃m] ejtése különbözteti meg őket (pl.: [¹¹kʲɔnd], [¹¹kʲɔnd] kanda; [¹ʲbɔ̯mb], [¹¹bɔ̯mb] bamba; [gʲi̯ˈu̯ɛnˈtʲi̯] gyventi; [¹ʲpʲɛ̯mʲpʲi̯] pémpė) (Zinkevičius 1966: 13, 14, 85–86, 101–102, 503 (žemėl. Nr. 58, 67, 68), 505 (žemėl. Nr. 60), 512 (žemėl. Nr. 67, 68); 1994: 106–107; Girdenis 1970: 143–145; LKA II 77–78, 80, 83, 84, 86, 87, žemėl. Nr. 64, 65, 66, 68, 69, 70, 71; Bukantis 1984: 93–94; LKTCH 2004: 206, 222–223 ir kt.). A többi samogitiai alnyelvjárással közös megkülönböztető sajátosság a tőben és a hangsúlyos szóvégen álló hosszú e, o magánhangzók diftongizációja (pl.: [¹ʲdʲi̯e̯tʲi̯] dėti; [bʲi̯e̯ʲu̯tʲi̯] begioti) (Zinkevičius 1966: 73, 74, 473 (žemėl. Nr. 28), 475 (žemėl. Nr. 30), 476 (žemėl. Nr. 31), 479 (žemėl. Nr. 34), 483 (žemėl. Nr. 38), 485 (žemėl. Nr. 40); 1994: 90; LKA II 45, 48, 51, 53, 56, 57, žemėl. Nr. 27, 33, 35, 39; LKA II 45, 48, 51, 54, 57, žemėl. Nr. 28, 31, 33, 36, 39; Salys 1992: 36; LKTCH 2004: 223 ir kt.).
A fent említett sajátosságokon kívül a varniškiaiakra más fonetikai jegyek is jellemzők: a hangsúly általános visszahúzása; az u, i rövid magánhangzók, valamint az ul, ur, il, ir hangkapcsolatok és az ui kettőshangzó első elemének nyíltabbá válása (pl.: būvo [ˈbʊ̯ɔ], [ˈbɔ̯ɔ]; miškas [ˈmʲɪʲks], [ˈmʲɛ̯ks]; pulti [ˈpɔ̯lʲtʲi̯ɛ]; kurti [ˈkʊ̯rˈtʲi̯], [ˈkɔ̯rˈtʲɛ]; girtas [ˈgʲi̯rts], [ˈgʲɛ̯rts]; muilas [²ˈmʊ̯ɪls], [²ˈmɔ̯ls]); a szóvégi magánhangzók rövidülése (pl.: kampas [²ˈkampˢ]); az ai, ei kettőshangzók monoftongizációja (pl.: vyrai [ˈvʲi̯ˈraː]; rasė [raˈʲɛ̯ɛ]); egyes alakokban a č, dž affrikáták helyén t, d mássalhangzók jelennek meg (pl.: jaučio [¹ˈjaʊ̯stʲɛ]; medžio [ˈmʲɛ̯dʲɛ], de jaučių [¹ˈjaʊ̯stʲu̯]; medžių [ˈmʲɛ̯dʲu̯]) (Zinkevičius 1966: 32–
¹ Geolektusnak a hagyományos alnyelvjárás alapján kialakult, heterogén, szigorú földrajzi határokkal nem rendelkező nyelvi változatokat tekintjük, regiolektusoknak pedig azokat a nyelvi változatokat, amelyek a standard nyelvnek a geolektus(ok)ra és/vagy a regionális nyelvváltozatokra gyakorolt hatására jöttek létre (Hoppenbrouwers 1983: 1–25; Auer 2005: 7–42; Taeldeman 2010: 355–374; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 41–44). Az északi samogitiaiak területén stabil geolektusok Skuodas, Mažeikiai, Kretinga és Plungė körül alakulnak ki, a déli samogitiaiak területén Tauragė körül, átmeneti geolektusok pedig Kelmė és Raseiniai körül (NTA 2014 (žemėl. Nr. 13, 14); Mikulėnienė 2014: 20; Aliūkaitė, Mikulėnienė: 2014a: 260).
2
Page 3
49, 64–66, 142–143, 447, 515–516, 518 (žemėl. Nr. 2, 70, 71, 73); 1994: 106, 110–111; LKA II 123–126, žemėl. Nr. 105, 106; LKTCH 2004: 200 sp. įklija, 223–226 ir kt.) és mások.
Az utóbbi években a változó szociokulturális és társadalmi-gazdasági környezet (különböző intézmények átszervezése és optimalizálása) miatt a dél-zemaičiai varniškiaiak, vagyis a dūnininkaiak egyre mobilabbá válnak, társadalmi kapcsolataik pedig bővülnek. Ezzel együtt – feltehetően a kutatásban sajátnak nevezett helyi nyelvi változathoz való viszonyuk változásával – nyelvi viselkedésük is módosul (vö. Jaworski és mtsai 2004: 5; Garrett 2010: 19–36; Ramonienė 2022: 11–13 és mások).
A perceptív dialektológia elvein alapuló nyelviattitűd-vizsgálatokat Litvánia különböző területein végeztek (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a; 2016b; Geržotaitė, Čepaitienė 2016; Aliūkaitė és mtsai 2017; 2020; Geržotaitė 2019a; 2019b; 2019c; Brazaitienė 2024 és mások). A dūnininkaiak területén azonban a saját nyelvi változattal kapcsolatos attitűdöket részletesen csak a dél-zemaičiai raseiniškiaiak alnyelvjárási területén vizsgálták; a varniškiaiak e tekintetben eddig nem részesültek nagyobb kutatói figyelemben². A raseiniškiaiak vizsgálatai megerősítették, hogy mind az objektív (konvergencia és kiegyenlítődés), mind a szubjektív okok (az egyszerű nyelvhasználó attitűdjei) hatnak a nyelvi közösség tagjainak a helyi nyelvi változathoz való viszonyára: változik a hagyományos nyelvjárási jegyek nomenklatúrai értéke és megvalósulása (Dambrauskienė 2021: 107–124; vö. Hickey 2003: 351; Mikulėnienė 2020: 3 és mások). A raseiniškiaiak nyelvi helyzete és a „nagyobb presztízsű” változat keresése ösztönzi a mindeddig nem vizsgált varniškiaiak saját nyelvi változatukkal kapcsolatos attitűdjeinek felülvizsgálatát (Dambrauskienė 2020: 228; 2021: 77–79)³.
A jelen kutatás tárgya a dél-zemaičiaiak varniškiai csoportjának saját nyelvi változatára vonatkozó megnevezések és értékelések⁴. Célja a dél-zemaičiaiak varniškiai csoportja saját nyelvi változatának megnevezései és értékelései feltárása.
A cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) a vizsgált személyek metanyelvi megjegyzéseinek elemzése és a varniškiaiak saját nyelvi változatának megnevezéseinek feltárása; 2) szubjektív extralingvisztikai adatok alapján a saját nyelvi változatra jellemző jegyek meghatározása és a saját nyelvi változat értékeléseinek megállapítása; 3) a dél-zemaičiaiak varniškiai csoportjának tudatában megszilárdult helyi nyelvi változat képének vizsgálata, valamint a varniškiai alnyelvjárás nyelvi változásának lehetséges forgatókönyvének értékelése.
A kutatás a dél-zemaičiaiak varniškiai területéről 2025 januárjában és februárjában a cikk szerzője és a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának kutatója, dr. Simona Vyniautaitė által gyűjtött és diktafonra rögzített empirikus anyagra támaszkodik, amely a Litván Nyelvatlasz (LKA 1977; 1982; 1991; a továbbiakban: LKA⁵) 11 pontjáról származik: Kuršėnai (LKA 102), Varniai (LKA 191), Užventis (LKA 193), Tverai (LKA 220a), Laukuva (LKA 254), Švėkšna (LKA 285), Kvėdarna (LKA 288), Kaltinėnai (LKA 290), Pajūris (LKA 322), Šilalė (LKA 323) és Žemaičių Naumiestis (LKA 355); lásd az 1. ábrát.
³ A tanulmányban a saját nyelvi változat terminust választottuk, mivel jól tükrözi mind a vizsgált személyek, mind a lakóhelyükön használt nyelvi változat fogalmát. Ezt a terminust a dél-zemaičiai raseiniškiaiak attitűdjeinek vizsgálatakor is használták (lásd Dambrauskienė 2020; 2021: 77–81). A litván geolingvisztikai kutatásokban a helyi nyelvi változat szokásos terminus, amelynek angol megfelelője a vernaculas (angolul: vernacular) (lásd Labov 1972a: 208–209, 222–224; 1972b: 87–91; Trudgill 1974: 17–19, 32–35; Chambers, Trudgill 1980: 3–6, 12–14 és mások).
⁴ A nézet és a beállítottság terminusokat a tanulmányban szinonimaként használjuk.
⁵ Mivel mindhárom LKA-kötetben azonosak a pontszámok, a tanulmány további részében e kiadvány köteteit nem tüntetjük fel.
3
Page 4
1. ábra. A dél-zemaičiaiak varniškiai csoportjának vizsgált LKA-pontjai (térképrészlet Aliūkaitė és mtsai 2014: 143, 75. ábra alapján)
Összesen 44 vizsgált személlyel készültek beszélgetések, amelyek teljes időtartama 22 óra 12 perc 23 másodperc volt. A dél-zemaičiaiak varniškiai területén fennálló nyelvi helyzet valós időben és a lehető legobjektívebb vizsgálata érdekében a mintába a nem valószínűségi mintavételi módszert⁶ alkalmaztuk, vagyis véletlenszerűen megszólítottuk azokat, akik beleegyeztek a tudományos kutatásban való részvételbe. Ez egyrészt a vizsgált minta szociodemográfiai adatok szerinti egyenetlenségéhez (lásd a táblázatot), másrészt a felvételek eltérő időtartamához vezetett (lásd a 2. függeléket).
Táblázat. A vizsgált személyek szociodemográfiai adatainak jellemzése
A vizsgált személyek száma | Vizsgált személyek nemzedékek szerint | Nem | Férfiak | Nők 10 | Fiatalabb nemzedék | 2 | 8 19 | Középső nemzedék | 3 | 16 15 | Legidősebb nemzedék | 3 | 12 44 | Összesen | 8 | 36
6 A nem valószínűségi mintavételi módszer akkor megfelelő, ha a vizsgált minta nem nagy, és a felmérések adatait feltáró (vagy pilot-) kutatásban használják (bővebben lásd Gaižauskaitė, Mikiėnė 2014: 36–37).
4
Page 5
A beszélgetések során rögzítették a vizsgált személyek metanyelvi megjegyzéseit (például a saját nyelvi változat iránti attitűdjeiket, a saját és más nyelvi változatok értékelését stb.), szociodemográfiai jellemzőiket (nem, életkor, lakóhely) és egyéb adatokat.
A vizsgált anyag 44 vizsgált személynek a saját nyelvi változatáról és más nyelvi változatokról szóló metanyelvi megjegyzéseiből áll⁷. A vizsgált személyek attitűdjeit a perceptív dialektológia módszertani elvei alapján vizsgáltuk, és a saját nyelvi változat érthetőségének, vonzerejének (szépségének) és helyességének értékelésével pontosítottuk. A vizsgált személyek életkora fontos az adatok nemzedékek szerinti összevetéséhez.
2. MÓDSZEREK ÉS MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK
A kutatás alapját a saját nyelvi változat észlelésére és értékelésére vonatkozó empirikus adatok képezik, amelyeket a kérdőíves felmérés és a mélyinterjú (beszélgetés) módszerének kombinálásával gyűjtöttünk. A beszélgetés és a kérdőív kombinációja akkor célszerű, amikor nemcsak magáról a vizsgált személyről és attitűdjeiről kell különféle adatokat gyűjteni, hanem beszédét is rögzíteni kell, hogy a hangfelvételt nyelvi adatok regisztrálására és kutatására használhassuk (Aurrekoetxea, Ormaetxea 2006: 157–162; Schilling 2013: 66–133). A vizsgált személyekkel folytatott beszélgetésekhez félig strukturált és mélyinterjú kombinációját alkalmaztuk (vö. Rupšienė 2007: 65; Kardelis 2017: 257 és az ott hivatkozott szakirodalom stb.)⁸.
A vizsgált személyekkel folytatott beszélgetéseket a kérdőív strukturáltságának módszertana alapján bonyolítottuk le, amelynek lényege a rugalmasság: bár a kérdőívet előre elkészítettük, kérdéseit nem feltétlenül a kérdések sorrendjét vagy megfogalmazását követve használtuk, hanem figyelembe vettük a vizsgált személy gondolatmenetét is⁹. A kérdőív a kollektív monográfia A litván nyelv változatai a kutató és a nyelvi közösség egyszerű tagjának perspektívájából szerzői által kiválasztott és a jelen tanulmányban elemzett kutatáshoz igazított percepciós kérdőívkérdéseken alapult (lásd Aliūkaitė és mtsai 2020: 301–306) (lásd az 1. függeléket). A kérdőíveket a beszélgetések során a felmérés lebonyolítói töltötték ki. Ez az adatgyűjtési mód a kvalitatív kutatás módszertanának megbízható, magas adatminőséget biztosító része (Gaižauskaitė, Mikėnė 2014: 61). A beszélgetés ellenőrzése pedig lehetővé teszi nyelvi adatok gyűjtését kvantitatív nyelvi vizsgálatokhoz (például a nyelvjárásiasság mutatóinak kiszámításához).
A kérdőív kérdései objektív (a vizsgált személy lakóhelye, életkora, neme, iskolai végzettsége, mobilitása stb.) és szubjektív (geolingvisztikai kompetencia, a saját nyelvi változattal kapcsolatos attitűdök, a saját nyelvi változat értékelése) adatokat foglaltak magukban. Az objektív adatok feltárására zárt kérdéseket tettek fel a vizsgált személyeknek, míg a szubjektív adatok gyűjtéséhez nyitott kérdéseket és szemantikus differenciálskálán alapuló értékelési skálát használtak¹⁰. A nyitott kérdésekre adott válaszokkal a vizsgált személyek geolingvisztikai kompetenciáját és nyelvi attitűdjeit kívánták feltárni, a szemantikus differenciálskála adatai pedig lehetővé tették a saját nyelvi változat érthetőségének, helyességének és vonzerejének értékelési pontszámainak megállapítását, kiegészítve és pontosítva a vizsgált személyek attitűdjeit (lásd az 1. függeléket).
A geolingvisztikai kompetenciát a tudományos diskurzusban úgy határozzák meg, mint a hétköznapi nyelvhasználó képességét a nyelvi változatok felismerésére és földrajzi, társadalmi, kulturális térben való lokalizálására (Preston 1989: 4; 1999: xxii–xxiv; Diercks 2002: 52–53; Aliūkaitė,
⁷ A megjegyzéseket kódokkal jelölték; ezek a vizsgált személyre vonatkozó információkat kódolják: lakóhely, életkor, nem és a ponton belüli sorszám (négy nagybetű – az LKA-pont nevének első betűi; az 1-es szám – 35 év alatti személy, a 2-es – 36–55 éves, a 3-as – 56 évnél idősebb; férfi – férfi, nő – nő; az utolsó szám – sorszám); például egy kuršėnaiai fiatalabb nemzedékhez tartozó nő megjegyzésének kódja: KURŠ1_mot2).
⁸ A nyelvi adatok gyűjtésére szolgáló mély, félig strukturált interjúkat rendszerint kvalitatív, szociolingvisztikai módszereken alapuló kutatásokban alkalmazzák; ezt a módszert használták például Litvánia szociolingvisztikai panorámájának, valamint a dél-zemaičiai raseiniškiaiak horizontális és vertikális változatosságának vizsgálatában (vö. Dambrauskienė 2021: 14; Ramonienė 2022: 15–18 és mások).
⁹ A kérdőív strukturáltságának módszertanáról és a kvalitatív interjú egyéb formáiról bővebben lásd Gaižauskaitė, Valavičienė 2016: 18–22.
¹⁰ A szemantikus differenciálskálán alapuló értékelési skála bevett a terminusváltozatok helyességének és vonzerejének értékelésére irányuló kutatásokban (bővebben lásd Preston 2013: 170). A szemantikus differenciálskála kutatási alkalmazásáról bővebben lásd Dikčius 2011: 59.
5
Page 6
Mikulėnienė 2016a: 92 és mások). A geolingvisztikai kompetencia kutatásában különösen fontosak a nyelviattitűd-vizsgálatok, amelyek feltárják a hétköznapi nyelvhasználó által elképzelt nyelvi változatok és azok használóinak szociokulturális identitása közötti kapcsolatokat, és megmutatják, hogy a nyelvi változatosságra mind az ideológiailag konstruált dialektusképek, mind a tudatalattiban kialakult sztereotip nyelviváltozat-jellemzők hatással vannak (vö. Chambers, Trudgill 2004: 28; lásd még Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016b: 17–30; Geržotaitė 2019c: 1; Mikulėnienė 2019; Dambrauskienė 2021: 76 és mások). A perceptív kutatások egyik legfontosabb komponensének a nyelvi változat vonzerejének kritériumát tekintik; a hétköznapi nyelvhasználó metanyelvi megjegyzései alapján pedig konceptualizálják a nyelvi változat esztétikai értékét (Aliūkaitė 2007: 212–213 és az ott hivatkozott szakirodalom).
A dél-zemaičiaiak varantiškiai csoportjának a saját nyelvi változattal kapcsolatos attitűdjeit a perceptív dialektológia módszertanai alapján elemzik, amelyek „a nyelvi változatosság tág értelemben vett leltározásához, megértéséhez, értékeléséhez és prognosztikai (változási és fejlődési) szemléletéhez további dimenziókat biztosítanak, és a nyelvi változatosság kutatásában fontos egységként legitimálják a változat képének kategóriáját” (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016b: 18; vö. Inoue 1999: 157–158). A saját nyelvi változat képe(i) az esztétikai értéket részletező érthetőségi, helyességi és vonzerőértékelési pontszámok vizsgálatával pontosítható(k).
A tanulmány folytatja a perceptív dialektológiai attitűdvizsgálatokat, amelyek a geolingvisztika (regionális nyelvi változatosság) módszertanán alapulnak.
3. A SAJÁT NYELVI VÁLTOZAT MEGNEVEZÉSEI ÉS FOGALMA
Elsőként arra kérték a vizsgált személyeket, hogy nevezzék meg a lakóhelyükön használt nyelvi változatot. A vizsgált személyek csaknem kétharmada (64%) saját nyelvi változatát valamely város vagy mezőváros nevével nevezte meg; ezek három csoportba sorolhatók: 1) a lakóhely nevével megnevezett nyelvi változat; 2) annak a közigazgatási és/vagy önkormányzati központnak a nevével megnevezett nyelvi változat, ahová közszolgáltatási (például önkormányzati hivatalba vagy elöljáróságra), gazdasági (például üzletekbe vagy piacra), gyógykezelési vagy egyéb okokból vándorolnak, a továbbiakban közigazgatási-területi helynévvel megnevezett nyelvi változat; 3) kevert nyelvi változat, lásd a 2. ábrát.
2. ábra. A saját nyelvi változat megnevezéseinek megoszlása
6
Page 7
A saját nyelvi változatot a lakóhely nevével leggyakrabban a Varniai (LKA 191), Tverai (LKA 220a) és Šilalė (LKA 323) adatközlői nevezik meg, például: helyiek – varniškiai (VARN2_mot4), tveriškė (TVER2_mot1), Šilalėi nyelvjárás (ŠILA1_mot2), a šilalėiak nyelve (ŠILA2_mot3), Šilalėi nyelvjárás, šilalėiaki nyelvjárás (ŠILA2_mot5)¹¹. A lakóhely nevét gyakran kiegészítik annak a közigazgatási-területi helynek vagy helyeknek a nevével, ahová vándorolnak, például: a varniškiai a Plungėéhez kicsit hasonló (VARN2_vyr2); hasonló a Telšiaiéhoz, talán csak a szóvégek különböznek (VARN3_mot1), Varniai és Telšiai között nincs különbség (VARN3_mot3); a tveraiak, laukuvaiak, varniškiaiak – ugyanúgy beszélnek (TVER3_mot2); Tauragė, Šilutė – ugyanígy (ŠILA2_mot5). Ez utóbbi megnevezések a nominációk 3. csoportjába sorolhatók.
A megnevezést leggyakrabban kizárólag közigazgatási-területi helyhez kapcsolják a Kuršėnai (LKA 102), Kėdainiai (LKA 288), Kaltinėnai (LKA 290) és Pajūris (LKA 322) adatközlői, például: Šiauliai nyelve (KURŠ1_vyr1); Helyi nyelvjárás <...> Šiauliaihoz tartozik (KURŠ3_vyr3), šilalėiai nyelv (KVĖD2_vyr1), a šilalėiak nyelve (KVĖD2_mot4), Šilalė vidékének nyelve (KVĖD1_mot5); šilalėiak (KALT1_mot1); Šilalė beszéde, a Telšiai felőli nyelvhez hajlik (KALT1_mot2); Šilalė nyelve (KALT1_vyr4).
A saját nyelvi változat lakóhely(ek) nevével való megnevezése azt a vizsgált személyek körében fennálló attitűdöt feltételezi, hogy a lakóhelyükön használt nyelvi változat csak arra a helyre jellemző nyelvi megformálással bír. A közigazgatási-területi hely nevével megnevezett saját nyelvi változat feltehetően a járási központban vagy nagyobb városban használt, magasabb presztízsűnek tartott nyelvi változathoz kapcsolódik. A vegyes nominációs csoport megnevezései nemcsak a lakóhely és a közigazgatási-területi hely saját nyelviváltozat-neveit kapcsolják össze, hanem azt is megmutatják, hogy a varniškiaiak saját nyelvi változatukat egy, a tudatukban kialakult, földrajzilag közeli helyen használt, presztízsesebb nyelvi változattal azonosítják és/vagy hasonlítják össze.
A „Hogyan jellemezné lakóhelye nyelvét?” kérdésre adott válaszokat három csoportba sorolták: 1) zemaitiai / nyelvjárási / dünininkai; 2) nem zemaitiai / kevert és 3) nem nyelvjárási / irodalmi. A nem zemaitiai / kevert nyelvi csoport válaszai köztes változatot képeznek az első és a harmadik csoport, vagyis a nyelvjárási és a nem nyelvjárási közötti oppozícióban. A vizsgált személyek csaknem kétharmada nem egyetlen csoportba sorolható válaszokat adott; ezeket a vizsgált személyek nemzedékek szerint különbséget tevő megfigyelései határozták meg, amelyek a saját nyelvi változat képét differenciálják¹². Míg a nyelvjárási és a kevert nyelv jellemzései százalékosan közel egyenlően oszlottak meg (68, illetve 72%), addig a nem nyelvjárási nyelv a válaszok kevesebb mint egynegyedét (23%) tette ki¹³.
Saját nyelvi változatukat a fiatalabb és a középső nemzedék képviselői nevezik gyakrabban zemaitiai / nyelvjárási / dünininkai változatnak (a válaszok 70, illetve 73%-ában), nem zemaitiai / kevert változatnak pedig a középső és a legidősebb nemzedék (89, illetve 73%-ban). A fiatal varniškiaiak jelentős részének (40%-ának) tudatában azonban saját nyelvi változatuk nem nyelvjárási, vagyis közel áll a standard nyelvhez; lásd a 3. ábrát.
¹¹ A tanulmányban a vizsgált személyek metalingvisztikai megjegyzéseit eredeti nyelvükön jegyezték le, és nem javították.
¹² Például UŽVĖ2_mot3 megjegyzése: Az öregek, a nyolcvanévesek és az idősebbek megőrizték nyelvjárásukat, a fiatalabbak keverékek az 1. és a 3. csoportba sorolható.
¹³ A százalékokat az egyes csoportok válaszainak számából számították ki.
7
Page 8
3. ábra.A saját nyelvváltozat jellemzései
Hangsúlyozandó, hogy bár a vizsgált személyek több mint kétharmada lakóhelyének nyelvét nyelvjárásinak, žemaitėnek, dūnininkai nyelvnek nevezte, szinte valamennyiük véleménye szerint (90 százalék) csak a helyi lakosok legidősebb generációja beszél nyelvjárásban, például: Nyelvjárásban legfeljebb a nagyon-nagyon öregek, még az ötven- és hatvanévesek sem mondják azt, hogy „dūna”, „pyns”. Kuršėnai falu, mindenki így beszél (KURŠ1_vyr1); A nagyszülők néha mondják, hogy „dūnikės”, „pynuką”, a fiatalabbak már nem mondják így (KURŠ1_mot2); Nyelvjárásban, helyi beszédmódban már senki sem beszél. Itt senki sem érti a žemaitė nyelvet, és senki sem beszéli. Csak néhány öreg, azok, akik elmúltak 70–80 évesek. A fiatalok azt mondják, szégyellnek žemaitiškai beszélni, nem akarnak žemaičiai lenni (UŽVE3_mot2); Az öregek valamivel inkább žemaitiškai beszélnek: elhagyják a szóvégeket, leharapják a szóvégeket, azt mondják, „vyna dūnas” (egy kenyeret), a hangsúlyok mások, máshová kerülnek. A fiatalok aukštaitiškiau beszélnek, különösen azok, akik városokba költöznek; visszatérve aukštaitiškiau beszélnek (LAUK2_mot1).
A nem žemaitiškai / kevert nyelvváltozatokat 3 csoportba sorolják: 1) a köznyelvvel / irodalmi nyelvvel keveredett, illetve azzal azonosított aukštaičių nyelvjárással keveredett változatok (a válaszok 62 százaléka); 2) az északi žemaičių nyelvjárásokkal keveredett változatok (a válaszok 23 százaléka); 3) a köznyelvvel és más žemaičių nyelvjárásokkal egyaránt keveredett változatok (a válaszok 15 százaléka). Mindhárom csoportot összeköti azonban a nem žemaitiškai / kevert nyelv érzékelése, amelyet a saját nyelvváltozat a tudatban megszilárdult „igazi” žemaičių nyelvjárással való összevetése határoz meg, például: a miénk kevert, néha žemaitiškai beszélünk, néha nem žemaitiškai, egy kicsit žemaitiškas, tört, egyszerű (KALT1_vyr4); Se ilyen, se olyan, nem grynai žemaitiškas, žemaičiųnek nem neveznéd <...>. Közel áll a köznyelvhez, de nem teljesen (KURŠ3_vyr3); Irodalmi persmėlka, legyőzi a nyelvjárásokat, a gyerekek az internetes térbe merültek, az iskolában majd megtanulják. Mások szégyellik, az iskola teszi a dolgát. Talán nem divatos a mužikų beszéd (LAUK2_mot4); Itt soha nem beszéltek tisztán žemaitiškai, csak még vannak régi szavak. A žemaičiai közelében vagyunk. A telšiškiaikkal összehasonlítva mi nem vagyunk žemaičiai. Ha nem žemaitiškai beszélünk, akkor lietuviškai (ŠVĖK2_mot4); Normális lietuviška nyelv, nem jellegzetes, sem aukštaitiška, sem žemaitiška – lietuviškai beszélünk, egyszerű lietuviška, egyre közelebb kerül a köznyelvhez (ŠILA2_mot3); Keverékek, mišrūnai, a klumpák vidéke, kevertek – minden žemaičių szavait használjuk, mindent elkapunk. Šilutėn is így beszélnek (PAJŪ3_mot1); Egyszerű emberek így beszélünk – žemaitiškai alig. A televízióban úgy beszélnek, mint Šilalėn. Ha žemaičiai vagyunk, akkor žemaitiškai is kellene beszélnünk – de nem beszélünk žemaitiškai (ŠILA2_mot4).
A vizsgált személyek a nyelvjárási változattal szemben álló nem nyelvjárási nyelvváltozatot leggyakrabban a fiatalabb generáció képviselőihez és/vagy a műveltebb, illetve máshonnan visszatért lakosokhoz rendelik, például: A fiataloknak már nincs semmilyen nyelvjárásuk – mind aukštaitė, irodalmi [nyelv], a nyelvjárásról hallani sem akarnak. Egyedül néhány gyerek beszél nyelvjárásban, mindenki irodalmian. A szülők is irodalmi nyelven beszélnek a gyerekekkel (TVER2_mot1); A fiatalok kevésbé beszélnek nyelvjárásban, inkább talán köznyelven, gyakran érezhető az angol nyelv hatása – angolból fordítják a mondatokat. A nyelvjárás nem divatos (ŠVĖK1_mot3); A fiatalok aukštaitiškiau beszélnek, különösen azok, akik városokba költöznek; visszatérve aukštaitiškiau beszélnek
8
Page 9
(LAUK2_mot1); A műveltek helyesebben, világosabban beszélnek, a műveletlenek más szavakat használnak. Ez nem žemaičių nyelv, hanem a köznyelvhez hasonló. A fiatalok másképp beszélnek – gyorsan elmondják. A fiam külföldről tért haza, ő is így beszél (ŽENA3_mot4). Ez a szemlélet összefügg a fiatalabb generáció képviselői által megfogalmazott jellemzésekkel: közülük százalékosan a legtöbben saját nyelvváltozatukatnem nyelvjárásiként (ŽENA1_mot3), irodalmiként (ŽENA1_mot3) jellemezték.
Összefoglalva saját nyelvváltozatuk értékelését, arra lehet következtetni, hogy a varniškiaiak meggyőződése szerint csak a legidősebb déli žemaičiai varniškiaiak beszélnek még nyelvjárásban, vagyis dünininkauja, míg a többi lakos – különösen a fiatalok és a más városokból visszatérők – nyelve a köznyelvvel / irodalmi nyelvvel, illetve azzal azonosított aukštaičių nyelvjárással kevert. Csak a nyelvjárás nyugati részén, a már pusztuló nyugati žemaičių közelében fekvő Žemaičių Naumiestisben (355) állította minden vizsgált személy, hogy nyelvük az egyik leghelyesebb (ŽENA2_mot1), mintha helyes lenne (ŽENA1_mot2), irodalmi (ŽENA1_mot3), a köznyelvhez hasonló, csak a szóvégeket hagyjuk el (ŽENA3_mot4)¹⁴. Mind az idősebb és legidősebb generáció vizsgált személyeinek az a nézete, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelvjárásban, mind pedig a fiatalabb generáció képviselőinek törekvése, hogy saját nyelvváltozatukat a nem nyelvjárási változattal azonosítsák, a varniškiai hagyományos nyelvjárásának folyamatban lévő változására utalhat – a legkönnyebben felismerhető, markáns nyelvjárási sajátosságok, különösen az ie, uo kettőshangzók egyhangúsítása használatának feladására.
4. A SAJÁT NYELVVÁLTOZAT ÉRTÉKELÉSEI
A saját nyelvváltozat értékelései alapján a vizsgált személyek lakóhelyén használt nyelvváltozat értékeléseit három kategória szerint vizsgálták: 1) érthetőség; 2) helyesség és 3) szépség (vonzóság). Az adatokat hétfokú szemantikus differenciálskála segítségével gyűjtötték. A beszélgetés során a vizsgált személyeknek mindhárom kategóriát a legpozitívabbtól (7) a legnegatívabbig (1) kellett értékelniük. Az 5 és 7 közötti érték pozitívnak, a 4 semlegesnek, az 1 és 3 közötti érték negatívnak minősül.
A varniškiaiak csaknem mindegyike (93 százalék) úgy véli, hogy lakóhelyének nyelve mindenki számára könnyen érthető (lásd a 4. ábrát), mivel az érthetetlen nyelvet leggyakrabban szokatlan, sajátos jelentéssel bíró lexikai egységek használataként érzékelik, például: nem használok furcsa szavakat – mindenki érti (VARN3_mot3); köznyelven beszélek, mert arra gondolok, hogy mások talán nem értenék, néha beleteszek saját szavakat (UŽVĖ3_mot1); az igazi žemaičiaiak... egyes szavak nem világosak (UŽVĖ3_mot2); a nyelvjárási szavak másfélék (LAUK2_mot1); a mi nyelvünk – mindenki számára érthető, žemaitiškumasában a legkifejezőbb, nincsenek sajátos szavaink (LAU2_mot4); egy másik žemaičiuval nehéz megértetni magunkat, nekik egyes szavaik másfélék (LAUK3_mot2); a nagyszülőknek, a szülőknek különleges, más szavaik voltak (gonkos, alkieruks), ma már nem így beszélünk (ŠILA2_mot3). Csak az északi žemaičiai kretingiškiai határához közeli Tverų mezőváros (LKA 220a) vizsgált személyei vannak meggyőződve arról, hogy lakóhelyükön használt nyelvváltozatot más nyelvjárások képviselői nehezen értik meg, például: az aukštaičiaiaknak, dzūkaiaknak – nagyon nehéz, a látogatók fordítást kérnek (TVER2_mot1); az aukštaičiaiak nem értik, azt mondják, leharapjuk a szóvégeket (TVER2_mot3).
¹⁴ A nyugati žemaičių nyelvjárás sorsáról lásd Zinkevičius 1994: 123; Bukantis 2002: 12–13; 2007: 196; LKTCh 2004: 222 és másutt. A Žemaičių Naumiestis (355) kapcsán felmerült, hogy ezt a teljes kutatópontot a déli žemaičiai varniškiaiakhoz kellene sorolni, mivel a Žemaičių Naumiestis és környékének lakói raseiniškiaiak lévén és a varniškiaiak határvidékén élve, a raseiniškiaiakhoz hasonlóan, épen őrzik az am, an, em, en kettőshangzókat (Janavičienė, Zinkevičius 1983: 102). Žemaičių Naumiestis (LKA 355) a déli žemaičiai raseiniškiaiak közé sorolva jelenik meg a A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (Térképek és kommentárjaik) című kiadványban közölt térképen (Aliūkaitė és mtsai 2014: 143). Ugyanakkor ugyanennek a kiadványnak a 7. mellékletében Žemaičių Naumiestis (LKA 355) a déli žemaičiai varniškiaiak optimalizált LKA-kutatópontjainak jegyzékében szerepel (NTA 2014: 442). Mivel e beszédmód kutatása hiányos, mindmáig „Z. Zinkevičius és A. Girdenis nyelvjárási osztályozását követik” (PŽVmk 2017: 55).
9
Page 10
4. ábra.A saját nyelvváltozat érthetőségi értékei
A helyességet illetően a vizsgált személyek némi bizonytalanságot fejeztek ki, és egyikük sem a saját nyelvváltozatát értékelte a legmagasabb pontszámmal (lásd az 5. ábrát), mivel azt (a saját nyelvváltozatot) a köznyelvvel / irodalmi nyelvvel vagy azzal azonosított aukštaičių nyelvjárással hasonlítják össze. A vizsgált személyek rendszerint fonetikai (leggyakrabban a szóvégek redukciójából eredő), hangsúlyozási és lexikai különbségeket vagy hasonlóságokat neveztek meg, például: elhagyjuk a szóvégeket, parasztos nyelv <...>, hasonló a köznyelvhez és az aukštaičiaiakéhoz, világosan beszél, másképp hangsúlyoz (ŠVEK3_mot2); vágjuk a szóvégeket, de közelebb kerülünk az irodalmi nyelvhez (ŠVEK3_mot5); a helyi nyelv – Šilalė nyelvjárása – más, mint a žemaitiškas, mintha kissé rendezett lenne, kissé leharapjuk a szóvégeket, a „biški” szó. Šilalė nyelvjárásának képviselői – kissé szétszórt emberek. A beszédmód egyszerű, nálunk a szókészlet szűkebb, az aukštaičiaiaknak több szójelentésük van (ŠILA1_mot2); a helyi nyelv helyesnek, szépnek és könnyen érthetőnek tűnik, nincsenek benne régi szavak – lietuviška nyelv, šilalėi nyelv, csak leharapjuk a szóvégeket (KVĖD2_vyr1).
5. ábra.A saját nyelvváltozat helyességi értékei
10
Page 11
A köznyelvtől való fonetikai, lexikai és egyéb eltérések a vizsgált személyek tudatában egy nem teljesen helyes saját nyelvváltozat képét hozzák létre. Ennek az eredménynek a legvalószínűbb magyarázata a nyilvános norma, vagyis az, hogy az oktatáson és/vagy a médián keresztül „ráerőltetik” a köznyelv feltételezett felsőbbrendűségét (vö. Bezooijen 1997: 30). Ezért a köznyelvtől, vagyis a standardtól való bármilyen eltérés a közönséges nyelvhasználó tudatában helytelen nyelvváltozat képét hozhatja létre. A varniškiaiak tudatában megszilárdult helyes nyelvváltozat-képet – a köznyelvet vagy azzal azonosított aukštaičių nyelvjárást – egyfajta „standardnyelvi ideológiának” tekinthetjük, amely szerint csak egyetlen nyelvváltozat helyes (lásd Keturakienė, Vaicekauskienė 2016: 32 és az ott idézett szakirodalmat).
A helyesség azonban nem mindig korrelál közvetlenül a vonzósággal (szépséggel). Gyakran éppen ellenkezőleg: valamely nyelvváltozatot vagy nyelvjárást helytelennek, ugyanakkor vonzónak minősíthetnek (Kuiper 1999: 256; Aliūkaitė 2006: 571 és másutt). A varniškiaiak is hasonló állásponton vannak: abban, hogy saját nyelvváltozatuk szép, kétharmaddal több vizsgált személy hisz, mint ahányan a helyi nyelvváltozatot helyesnek tartják; vö. az 5. és 6. ábrát.
6. ábra.A saját nyelvváltozat szépségének (vonzóságának) értékei
A varniškiaiak, amikor saját nyelvváltozatukat vonzónak értékelik, mind a helyhez való szolidaritást, mind a nyilvános térben rendszerint használt, a köznyelvhez közel álló nyelvváltozathoz való hasonlóságot hangsúlyozzák, például: nem tudok elképzelni semmilyen különbséget a televízióban hallotthoz képest, csak leharapjuk a szóvégeket. Én lennék az utolsó gazember, ha azt mondanám, hogy nem szép (KVĚD3_vyr3); szép a saját nyelv (LAUK3_vyr3); szép a helyi nyelv (PAJŪ2_mot2); a helyi nyelv a legszebb, de mások azt mondják, csúnya (PAJŪ2_mot3). A vonzósági értékeket kiegészítő metalingvisztikai megjegyzések azt mutatják, hogy a vizsgált személyek számára a saját nyelvváltozat vonzóságát a szolidaritás tényezője határozza meg, amely nemcsak a nyelvjárással, hanem általában a regionális és kulturális identitással is összefügg (vö. Aliūkaitė 2007: 212, 214).
A déli žemaičiai varniškiaiak esztétikai értékeléseit összegezve megállapítható, hogy saját nyelvváltozatuk érthetőségét és helyességét saját nyelvváltozatuknak a köznyelvhez való hasonlósága határozza meg: minél saját nyelvváltozatuk közelebb áll a köznyelvhez (fonetikailag, akcentológiailag és lexikailag), annál érthetőbb és helyesebb. A vonzóság
11
Page 12
(szépség) értékelése szempontjából a lakóhelyhez és annak kulturális környezetéhez való szolidaritás tényezője a legfontosabb. Így a varniškiaiak számára saját nyelvváltozatuk meglehetősen szép, szinte mindenki számára érthető, azonban inkább helytelen, mint helyes.
5. ÖSSZEGZÉS
A saját nyelvváltozat megnevezéseinek és értékeléseinek a déli žemaičiai varniškiaiak területének 11 LKA-pontján végzett elemzése kimutatta, hogy:
– a saját nyelvváltozat a varniškiaiak számára meglehetősen szép; a vizsgált személyek saját nyelvváltozatának vonzóságára (szépségére) adott pozitív értékeléseit meghatározó legfontosabb kritérium a regionális szolidaritás tényezője;
– saját nyelvváltozatuk érthetőségének és helyességének értékelésekor a varniškiaiak azt (saját nyelvváltozatukat) a köznyelvhez / irodalmi nyelvhez viszonyítják: a köznyelvtől való fonetikai, lexikai és egyéb hasonlóságok és/vagy eltérések a vizsgált személyek tudatában egy szinte mindenki számára érthető, de nem teljesen helyes nyelvváltozat képét hozzák létre;
– saját nyelvváltozatukhoz a varniškiaiak a dūnininkavimą, vagyis az ie, uo kettőshangzók egyszólamú [iː], [uː] és/vagy diftongoid [iːi], [uːu] megfelelőit rendelik; a hagyományos déli žemaičiai varniškiaiakra jellemző egyéb sajátosságokat nem hangsúlyozzák;
– a vizsgált időszakban a varniškiaiak szerint az a legjellemzőbb sajátosság, amely alapján felismerik saját nyelvváltozatukat, a szóvégek rövidítése;
– a vizsgált személyek véleménye szerint a dūnininkavimas csak a legidősebb varniškiaiak nyelvében maradt fenn, a fiatalabb lakosok, különösen a legfiatalabb generáció és a más településekről beköltözők vagy köznyelven (az aukštaičių nyelvjárással azonosítva), vagy más žemaičių nyelvjárásokkal kevert nyelvváltozatban beszélnek;
– a saját nyelvváltozat megnevezéseit a varniškiaiak földrajzi (térbeli) távolságokkal összefüggő településekkel azonosítják, és vagy a lakóhely, vagy annak a közigazgatási vagy önkormányzati központnak a nevét adják meg, ahová migrálnak; ez óvatosan arra enged következtetni, hogy a varniškiaiak északkeleti része nyelvileg közelebb áll a nyugati aukštaičiai šiauliškiaiakhoz, az északnyugati rész az északi žemaičiai telšiškiaiakhoz, a nyugati rész pedig a Klaipėda városi nyelvváltozatához, amely közel áll a köznyelvhez;
– mind az idősebb és legidősebb generáció varniškiai képviselőinek az a nézete, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelvjárásban, mind pedig a fiatalabb generáció képviselőinek saját nyelvváltozatuk képének a köznyelvhez közelítése jelezheti a varniškiai žemaičiaiak által használt nyelvjárási és köznyelvi változat konvergenciáját, míg a jellemzések és megnevezések a nyelvjárási terület nyelvi heterogenitására utalhatnak.
LITERATŪRA
Aliūkaitė Daiva 2006: Tarminio kalbėjimo kultūrinis aspektas [Cultural Aspect of Speaking a Dialect]. – Acta Baltico-Slavica 30, 567–583.
Aliūkaitė Daiva 2007: Tarminio kalbėjimo estetinė vertė: nuostatų tyrimas [Aesthetic Value of Dialectal Discourse: Approach Analysis]. – Tekstai ir kontekstai 1, 211–223.
Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita, Judžentytė Gintarė, Leskauskaitė Asta, Lubienė Jūratė, Meiliūnaitė Violeta, Pakalniškienė Dalia, Ragaišienė Vilija, Rinkauskienė Regina, Švambarytė-Valužienė Janina, Urbanavičienė Jolita, Vaišnienė Daiva 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu [The Density of the Point Network in the Case of the Geolinguistic Difference Between the Aukštaičiai and the Žemaičiai]. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 129–197.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014a: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos [Geolinguistics: Ideology, Theory, and Methods. Basic
12
Page 13
Concepts]. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014b: Geolektų ir regioninių dialektų formavimosi ypatumai Lietuvoje [Peculiarities of Formation of Gelects and Regional Dialects in Lithuania]. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–262.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016a: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų arealai mentaliniuose žemėlapiuose (Biržų atvejis) [Perceptual Dialectology Instruments and Directions for Research: Areas of Variants in Mental Maps (Case of Biržai)]. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 89–120.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016b: Lietuvos gimnazistų požiūris: išsilavinimas Lietuvos gimnazistų vaizdiniuose [Lithuanian High School Students’ Approach: The Reflection of Education in Standard Language Images]. – Verbum 7, 17–33.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai [Language Variation and its Evaluation from the Perspective of Perceptual Dialectology: Images of Variants and Locations], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2020: Lietuvių kalbos variantai: tyrėjo ir paprastojo kalbos bendruomenės nario perspektyvos [Lithuanian language variants: perspectives of researcher and ordinary member of language community], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Auer Peter 2005: Europe’s Sociolinguistic Unity, or: A Typology of European Dialect/Standard Constellations. – Perspectives on Variation. Sociolinguistic, Historical, Comparative, eds. N. Delbecque, J. Van der Auwera, D. Geeraerts, Berlin: Mouton de Gruyter, 7–42.
Aurrekoetxea Gotzon, Ormaetxea Jose Luis 2006: Research Project – “Sociogeolinguistic Atlas of the Basque Language”. – Euskalingua 9, 157–162.
Bezooijen Renée 1997: Normen met betrekking tot het Standaardnederlands. – Taal en Tongval 10, 30–48.
Brazaitienė Laura 2024: Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas [Dialect Images of the Young Eastern Aukštaitians of Anykščiai, Kupiškis and Utena: Borders and Objective Dialecticity]. – Acta Linguistica Lithuanica 91, 198–223.
Bukantis Jonas 1984: Fonologija južnožemaitiško Varnajškojo guovora: filologijos mokslų kandidato disertacija [Phonology of the Southern Žemaitian Subdialect of Varniai: PhD Thesis in Philology], Vilnius: Vilniaus valstybinis universitetas.
Bukantis Jonas 2002: Žemaičių kalba šiandien ir jos išlikimo perspektyvos [The Žemaitian Language Today and Its Prospects for Survival]. – Žemaičių žemė 2, 12–13.
Bukantis Jonas 2007: Vakarų žemaičių tarmės ypatybės [Characteristics of the Western Žemaitian Dialect]. – Tautosakos darbai 34, 194–206.
Chambers Jack K., Trudgill Peter 1980: Dialectology, Cambridge: Cambridge University Press.
Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialectology, 2nd edition, Cambridge: Cambridge University Press.
13
Page 14
Dambrauskienė Diana 2020: Pietų žemaičių raseiniškių tarmių nominacijos ir įverčiai [Dialect Nominations and Evaluations in the Area of the Southern Samogitian of Raseiniai]. – Acta Linguistica Lithuanica 83, 227–247.
Dambrauskienė Diana 2021: Pietų žemaičių raseiniškių kalbinis pereigiškumas: horizontalusis ir vertikalusis variantiškumas: daktaro disertacija [Transitional Position of the Southern Žemaitian Subdialect of Raseiniai: The Horizontal and Vertical Variation: Doctoral Dissertation], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Diercks Willy 2002: Mental maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, eds. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70.
Dikčius Vytautas 2011: Anketos sudarymo principai [Principles for Compiling the Questionnaire]. Prieiga internete: https://www.spssanalyze.lt/wp-content/uploads/2014/03/Anketos_sudarymo_principai.pdf [žiūrėta 2026-01-12].
Gaižauskaitė Inga, Mikenė Svajonė 2014: Socialinių tyrimų metodai: apklausa [Social Research Methods: Survey], Vilnius: Mykolo Romerio universitetas.
Gaižauskaitė Inga, Valavičienė Natalija 2016: Socialinių tyrimų metodai: kokybinis interviu [Social Research Methods: Qualitative Interview], Vilnius: Mykolo Romerio universitetas, VĮ Registrų centras.
Garrett Peter 2010: Attitudes to Language, Cambridge: Cambridge University Press.
Geržotaitė Laura 2019a: Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai [Images of Linguistic Homeland of the Young Eastern Aukštaitians of Kupiškis and Utena]. – Acta Linguistica Lithuanica 81, 175–198.
Geržotaitė Laura 2019b: Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas [Images of the Linguistic Homeland of the Young Western Aukštaitians of Kaunas: The Linguistic (Non)Affinity of Kaunas, Jurbarkas, Šakiai, and Marijampolė]. – Bendrinė kalba 92, [1–25].
Geržotaitė Laura 2019c: Bendrinės lietuvių kalbos vaizdinių kalbinio standarto plote tyrimas: vienos Kauno rajono gimnazijos atvejis [Research of the Images of Standard Lithuanian in an Area of the Standard Language: The Case of Kaunas district Gymnasium]. – Lietuvių kalba 13, [1–19].
Geržotaitė Laura, Čepaitienė Agnė 2016: Vilkaviškio jaunuolių kalbinė gimtinė: ribos, taisyklingumo ir patrauklumo vertės [The Linguistic Homeland of the Young People Living in Vilkaviškis: Borders, Correctness and Attractiveness]. – Verbum 7, 84–100.
Girdenis Aleksas 1970: Ką turi dūnininkai vietoj literatūrinės kalbos ie, uo [What do the Dūnininkai Have Instead of the Literary Language ie, uo]. – Baltistica 6(2), 143–146.
Hickey Raymond 2003: How and Why Supraregional Varieties Arise. Insights into Late Modern English, eds. M. Dossena, Ch. Jones, Frankfurt: Peter Lang.
Hoppenbrouwers Cor 1983: Het genus in een Brabants regiolect [The Genus in a Brabant Regional Dialect]. – TABU, Bulletin voor Nederlandse Taalkunde 13, 1–25.
Inoue Fumio 1999: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. D. R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–160.
Janavičienė Janina, Zinkevičius Zigmas 1983: Žemaičių Naumiesčio šnekta socialinės lingvistikos požiūriu [The Dialect of the Locality of Žemaičių Naumiestis (the District of Šilutė) in a Socio Linguistic Aspect]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 23, 102–106.
14
Page 15
Jaworski Adam, Coupland Nikolas, Galasiński Dariusz 2004: Metalanguage: Social and Ideological Perspectives, Berlyn: Mouton de Gruyter.
Kardelis Kęstutis 2017: Mokslinių tyrimų metodologija ir metodai: edukologija ir kiti socialiniai mokslai [Research Methodology and Methods: Educology and Other Social Sciences], 6-asis patais. ir papild. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.
Keturakienė Miglė, Vaicekauskienė Loreta 2016: Lietuvių kalbos mokytojai standartinės kalbos ideologijos nelaisvėje: nuostatos, praktikos, pasekmės [Lithuanian Language Teachers in the Captivity of Standard Language Ideology: Attitudes, Practices, Consequences]. – Darbai ir dienos 65, 31–52. Prieiga internete:
Kuiper Lawrence 1999: Variation and the Norm. Parisian Perceptions of Regional French. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, Amsterdam: Philadelphia, 243–262.
Labov William 1972a: Sociolinguistic Patterns, Philadelphia: University of Pennsylvania Press.
Labov William 1972b: Language in the Inner City: Studies in the Black English Vernacular, Philadelphia: University of Pennsylvania Press.
LKA I: Lietuvių kalbos atlasas 1: Leksika [Atlas of the Lithuanian Language 1: Lexicon], ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977.
LKA II: Lietuvių kalbos atlasas 2: Fonetika [Atlas of the Lithuanian Language 2: Phonetics], ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982.
LKA III: Lietuvių kalbos atlasas 3: Morfologija [Atlas of the Lithuanian Language 3: Morphology], ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991.
LKTCH 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija [The Anthology of Lithuanian Language Dialects], sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Mikulėnienė Danguolė 2020: Tarmiškumas kaip išmatuojamas dydis [Dialecticism as a Measurable Value]. – Lietuvių kalba 15, 1–11.
NTA 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai) [Modern Geolinguistic Research in Lithuania: the Optimization of Network Points and the Interactive Dissemination of Information (Maps and Commentaries)], sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis.
Preston Dennis R. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics, Dordrecht: Foris.
Preston Dennis R. 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by D. R. Preston, Michigan: John Benjamins Publishing Company, xxii–xxiv.
Preston Dennis R. 2013: Language with an Attitude. – The Handbook of Language Variation and Change, ed. by J. K. Chambers, N. Schilling, Blackwell: Blackwell Publishing Ltd., 157–182.
PŽVmk 2017: Pietų žemaičiai varniškiai: mokomoji knyga [Southern Žemaitians, Varniai: Textbook], sud. G. Judžentytė, V. Marcišauskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Ramonienė Meilutė 2022: Kalbinės nuostatos ir jų tyrimai [Linguistic Attitudes and Their Research]. – Sociolingvistinė Lietuvos panorama. Gyventojų kalbinės nuostatos ir kalbinis elgesys, moksl. red. M. Ramonienė, Vilnius: Vilniaus universitetas, 11–23.
15
Page 16
Rupšienė Liudmila 2007: Kokybinių tyrimų duomenų rinkimo metodologija [Methodology for Collecting Qualitative Research Data], Klaipėda: Klaipėdos universitetas.
Salys Antanas 1992: Raštai. Lietuvių kalbos tarmės [Writings. Lithuanian Language Dialects] 4, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija.
Schilling Natalie 2013: Sociolinguistic Fieldwork, Cambridge: Cambridge University Press.
Taeldeman Johan 2010: Linguistic Stability in a Language Space. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation 1: Theories and Methods, ed. by P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 355–374.Trudgill Peter 1974: Sociolinguistics: An Introduction, Harmondsworth: Penguin.
Vaitmonienė Diana 2017: Lietuvos tarmių vaizdiniai pietų žemaičių raseiniškių mentaliniame žemėlapyje [Image of Lithuanian Dialects on the Mental Map of the Young and Middle-Aged Generation of PŽR (pietų žemaičių raseiniškiai)]. – Perspectives of Baltic Philology III. The Apocalypses of the Baltic Worlds, Poznan: Wydawnictwo Rys, 345–365.
Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija [Lithuanian Dialectology], Vilnius: Mintis.
Zinkevičius Zigmas 1994: Lietuvių kalbos dialektologija [Dialectology of the Lithuanian Language], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
PRIEDAI
1 priedas. Perceptyvinės anketos klausimyno pavyzdys, sudarytas straipsnio autorės pagal Aliūkaitė ir kt. 2020: 301–306
16
Page 17
2 priedas. Garso įrašų registras
Eil. Nr. LKA punktas Tiriamojo kodas Tiriamojo gyvenamoji vieta Įrašo trukmė 1. Kuršėnai (102) KURŠ1_vyr1 Kuršėnai 1 val. 33 min. 16 sek. 2. KURŠ1_mot2 Kuršėnai 48 min. 47 sek. 3. KURŠ3_vyr3 Kuršėnai 35 min. 43 sek. 4. Užventis (193) UŽVE3_mot1 Junkilai 20 min. 53 sek. 5. UŽVE3_mot2 Junkilai 1 val. 52 min. 49 sek. 6. UŽVE2_mot3 Užventis 2 min. 21 sek. 7. Laukuva (254) LAUK2_mot1 Bilon iai 20 min. 46 sek. 8. LAUK3_mot2 Bilon iai 1 val. 9 min. 27 sek. 9. LAUK3_vyr3 Bilon iai
17
Page 18
10. LAUK2_mot4 Bilioniai 2 val. 6 min. 33 sek.
11. Švėkšna (285) ŠVĖK2_vyr1 Švėkšna 12 min. 43 sek.
12. ŠVĖK3_mot2 Švėkšna 22 min. 22 sek.
13. ŠVĖK1_mot3 Švėkšna 10 min. 40 sek.
14. ŠVĖK2_mot4 Švėkšna 30 min. 11 sek.
15. ŠVĖK3_mot5 Švėkšna 1 val. 27 min. 27 sek.
16. Šilalė (323) ŠILA3_mot1 Šilalė 18 min. 2 sek.
17. ŠILA1_mot2 Šilalė 18 min. 17 sek.
18. ŠILA2_mot3 Dirkintai 16 min. 6 sek.
19. ŠILA2_mot4 Šilalė 10 min. 53 sek.
20. ŠILA2_mot5 Šilalė 29 min. 34 sek.
21. ŠILA3_mot6 Šilalė
22. Kvėdarna (288) KVĖD2_vyr1 Kvėdarna 28 min. 16 sek.
23. KVĖD2_mot2 Kvėdarna 7 min. 27 sek.
24. KVĖD3_vyr3 Kvėdarna 13 min. 4 sek.
25. KVĖD2_mot4 Kvėdarna 14 min. 32 sek.
26. KVĖD1_mot5 Kvėdarna
27. Kaltinėnai (290) KALT1_mot1 Kaltinėnai 20 min. 23 sek.
28. KALT1_mot2 Kaltinėnai 20 min. 4 sek.
29. KALT2_mot3 Kaltinėnai 21 min. 27 sek.
30. KALT1_vyr4 Kaltinėnai 22 min. 39 sek.
31. Pajūris (322) PAJŪ3_mot1 Pajūris 38 min. 29 sek.
32. PAJŪ2_mot2 Pajūris 10 min. 15 sek.
33. PAJŪ2_mot3 Pajūris 7 min. 51 sek.
34. Žemaičių Naumiestis (355) ŽENA2_mot1 Žemaičių Naumiestis 10 min. 6 sek.
35. ŽENA1_mot2 Žemaičių Naumiestis 6 min. 54 sek.
36. ŽENA1_mot3 Žemaičių Naumiestis 10 min. 26 sek.
37. ŽENA3_mot4 Žemaičių Naumiestis 20 min. 27 sek.
