Albina AUKSORIŪTĖ

S. DAUKANTAS NÉHÁNY BOTANIKAI TERMINUSA

Atšventėme vieno žymiausių Žemaičių mokslininkų ir rašytojų Simono Daukanto (1793–1864) 200-ąsias gimimo metines. Geriausiai žinomi jo istorijos veikalai „Darbas senųjų lietuvių ir žemaičių“, „Istorija žemaitiška“, „Būdas senovės lietuvių ir žemaičių“ ir kt. S. Daukantas rinko tautosaką, išleido „Pasakas masių“, „Daines žemaičių“, parašė keletą vadovėlių, išleido skaitinių knygelių vaikams. Be minėtų darbų, S. Daukantas dar parengė ir keletą knygelių, kuriose pateikiama praktiškų patarimų valstiečiams. 1847 m. buvo išleisti „Parodymas, kaip apynius auginti“, S. Daukanto verstas iš B. A. Grunardo vokiško leidimo, ir „Pamokymas apie auginimą taboko“, verstas iš D. Strukovo rusiško leidimo. 1848 m., pertvarkęs kalbą, S. Daukantas parengė spaudai Gotlybo Danieliaus Zetegasto „Bičių knygelės“ trečiąjį leidimą. 1849 m. išleistas Hermano Cigros knygelės „Pamokslas apie sodnus, arba daigynus vaisingų medžių“ S. Daukanto vertimas. Tais pačiais metais išėjo jo iš rusų kalbos versta knygelė „Pamokymas, kaip rinkti medines sėklas“ ir „Ugnies knygelė“, kuri buvo išėjusi anksčiau, o S. Daukantas parengė naują leidimą. 1854 m. pasirodė „Sėjamosios pašaro žolės“. S. Daukantas buvo išvertęs dar dvi knygeles, bet jų nepavyko išspausdinti, tai „Pamokslas, kaip girias kirsti, sėti ir diegti dėl al vieno ūkininko“ ir „Gaspadorius“.

Kis könyveiben S. Daukantas gyakorlati tanácsokat adott a parasztoknak. A mezőgazdaságról, különféle növényekről és termesztésükről írva számos botanikai terminust használt. Ez a rövid tanulmány néhány, S. Daukantas által az alábbi könyvekben használt növénynévvel foglalkozik: „Útmutatás a komló termesztéséhez” (a továbbiakban röviden DAA), „Tanácsok a fa magvainak gyűjtéséhez” (DMS) és „Prédikáció a kertekről, avagy a gyümölcsfák faiskoláiról” (DSD). Az ezekben a könyvekben előforduló növénynevek közül sok régóta használatos, például: ąnžulas (tölgy) DMS, karktas (fűz) DSD, klewas (juhar) DMS, liepa (hárs) DMS, juodalksnis (enyves éger) DMS, valamint o belis (almafa) DMS stb. S. Daukantas egyes növénynevei eltérnek a mai botanikai terminusoktól. Ezek többnyire növényfajok nevei.

56

S. Daukantas a növényfajok nevében a visurtinis, -ė és visurtinasis szavakat használja, például: kaštan's wissórtīnesis (Aesculus hippocastanum; visurtinasis vadgesztenye) DMS 33; ousis wissórtinis (Fraxinus excelsior; visurtinis kőris) DMS 34; skrobla wissórtīnī (Carpinus betulus; visurtinė gyertyán) DMS 36; lazda wissórtīne (Corylus avellana; visurtinė mogyoró) DMS 41. S. Daukantas mindegyik esetben az említett szót használja a ma szokásos „közönséges” jelentésű melléknév helyett. A „Litván SZSZK flórájában” (LF) ezeket a növényfajokat a következőképpen nevezik: közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) IV 621; közönséges kőris (Fraxinus excelsior L.) V 158; közönséges gyertyán (Carpinus betulus L.) III 105; közönséges mogyoró (Corylus avellana L.) III 108. A juharfajok tárgyalásakor azonban S. Daukantas a közönséges juhart említi: klevas paprastasis (Acer platanoides) DSD 166. S. Daukantas összetett terminusaiban a visurtinis, visurtinasis összetevők használatára kortársa, J. A. Pabrėža is hatással lehetett.

Jurgis Ambroziejus Pabrėža (1771–1849) buvo žemaitis, gimęs dab. Skuodo raj. Večių km. Jo, kaip ir S. Daukanto, gimtasis kaimas buvo netoli Lenkimų miestelio. J. A. Pabrėža domėjosi gamtos mokslais, ypač botanika, medicina. Jo mokslo darbai liko rankraščiuose, tačiau jo veikla buvo reikšminga to meto mokslo raidai. S. Daukantas buvo pažįstamas ir susirašinėjo su J. A. Pabrėža, tad gali būti, kad jis buvo susipažinęs ir su J. A. Pabrėžos botanikos darbais. Viename stambiausių botanikos darbų „Tayslós augumyynis“ J. A. Pabrėža augalų rūšims vadinti vartoja sudėtinių terminų dėmenis visurtinis, -ė ir visurtinasis, -ioji, pvz.: kasztans wysórtyynesis (Aésculus hippocastanum; kaštanas visurtinasis); apynis wysórtyynesis (Húmulus lúpułus; apynis visurtin(i)asis); myžis wysórtyynis (Hórdeum vúlgare; miežis visurtinis); óusis wysórtyynis (Fráximus excelsior; uosis visurtinis); tazda wysórtyynoji (Córýlus avellana; lazda visurtinioji); skrobla wysórtyynoji (Carpinus betulus; skrobla visurtinioji) ir kt. terminai. Terminai su pažyminiu visurtinis, -ė, visurtinasis, -ioji gana dažni J. A. Pabrėžos darbe „Taislius auguminis“, bet ir čia retkarčiais pasitaiko terminų su dėmeniu paprastasis, -oji, pvz.: žalwy paprastooji (Póa trivialis; žalvė paprastoji); bódie paprastooji (Agaricus trivialis; budė paprastoji).

A žemaitisai Laurynas Ivinskis (1810–1881) naptáraiban és más írásaiban nem találhatók olyan botanikai fajnevek, amelyek a visurtinis, -ė és visur- összetevőket tartalmaznák.

57

tiniasis, -ioji; L. Ivinskis írásaiban csak a paprastasis, -oji összetevőt tartalmazó összetett botanikai terminusokat használja. A „Litván nyelv szótárának” cédulagyűjteményében a visurtinis, -ė és visurtinis, -ioji szavakkal alkotott példák szintén csak J. A. Pabrėža és S. Daukantas műveiből származnak, tehát feltehetően csak ez a két szerző használta ezeket a terminusokat. Valószínűsíthető, hogy e szó az „mindenütt előforduló” növények megnevezésére keletkezett.

A skrobla visurtinė és a lazda visurtinė terminusok alapelemeit is érdemes röviden tárgyalni. Az LF III-ban alapelemként a hímnemű skroblas alak szerepel, emellett szinonimákat is közöl: skrobla, skoblė, skuoblas, skroblus, džiūsna és jovaras. A „Mai litván nyelv szótára” a skroblas alakot adja meg normaként. Az LKŽ XII szerint ezt a fát skrobla néven nevezik Kretinga, Raseiniai, Skuodas, Telšiai és Šakiai járásokban. A skrobla alak M. Akelaitis nyelvtanában is megtalálható; írásaiban nemcsak S. Daukantas, hanem J. A. Pabrėža és L. Ivinskis is használta, utóbbi azonban szinonimaként a skroblas alakot is megadta. Az 1938-ban kiadott „Litván botanikai szótárban” (LBŽ) a közönséges gyertyán terminust használják, és a már említett szinonimákat közlik.

A Corylus avellana fát az LBŽ riešutinis lazdynas néven említi, szinonimái pedig: lazda, lazdenis, lazdų medis, riešutlazda, lazdų krūmai. P. Matulionis szintén így nevezte ezt a növényt a „Žolynas” című művében (1907). Az LF III a közönséges mogyoró terminust használja, és az LBŽ-ben közölt szinonimákat sorolja fel. A S. Daukantas által használt lazda terminus régi írásos forrásokban is megtalálható: K. Sirvydas, P. Ruigys és F. Kuršaitis szótáraiban, valamint J. A. Pabrėža műveiben. L. Ivinskis írásaiban nemcsak a lazda, lazdos medis, hanem a lazdynas terminus is szerepel. Ma a köznyelvben a lazdynas terminus használatos, de a nyelvjárásokban még mindig meglehetősen elterjedt erre a célra a lazda szó is. A „Druskininkai nyelvjárásának szótárában” (1988) mindkét terminus megtalálható, míg az „Északkeleti dünininkai nyelvjárások szótára” (1976) (ŠR Dün. Ž) a következő neveket közli: laza, lazynas és lazdynas. Az LKŽ VII a lazda terminushoz Kelmė és Trakai járásokból, valamint a belaruszországi Varenava járásból is idéz példákat. A lazda és skrobla nevek tehát feltehetően az élő nyelvből kerültek a régi írásos forrásokba, és ma is meglehetősen széles körben használatosak.

A „Útmutatás a komló termesztéséhez” című kis könyvében S. Daukantas meglehetősen részletesen ír a komlóról és termesztéséről. Ezt a növényt ugyanúgy nevezi, ahogyan ma is nevezik: apinius (DAA), csupán eltérő latin nevet ad meg: Dioeca pentandria. Az LBŽ és az LF III a komlónak csak egy faját írja le

58

Litvániában növő – közönséges komló (Humulus lupulus). Érdekes, hogy S. Daukantas megkülönbözteti az erdei és a kerti komlót – „A komló (Dioecia pentandria) kétféle: erdei és kerti, vagyis: az erdőben növő vagy a kertben termesztett” (DAA 11). S. Daukantas a kerti komló két fajtáját különbözteti meg: a fokhagymás, vagyis késői, valamint az augusztusi, vagyis korai komlót. Azt is megmagyarázza, miért nevezik így ezeket a komlókat. „Az első fajta komlókat fokhagymás komlónak nevezik <->, fokhagymaszagúak. <-> Július hónapban érnek be, ezért nevezik őket késői komlónak. A második fajta komlót korai vagy augusztusi komlónak nevezik, mivel a rozssal együtt érik be...” (DAA 13). S. Daukantas azt írja, hogy ezeket a fajtákat a szárak és a tobozok színe és alakja szerint tovább is osztják. Megemlít egy harmadik komlófajtát is, amelyet Angliában termesztenek – „<-> van egy fajta, amelyet Cirundo komlónak neveznek <->” (DAA 13), de bővebben nem tárgyalja. Mivel nem áll rendelkezésre B. A. Grunard német nyelvű könyvecskéje, amelyet S. Daukantas fordított, nem világos, hogy ő maga különített-e el ilyen komlófajtákat, vagy csupán lefordította és közölte B. A. Grunard osztályozását. J. A. Pabrėža csak egy komlófajtát ad meg – aapiniis wysórtyynesis (Humulus lúpulus; visurtin iasis komló), és csak a leírás során említi, hogy lehet vadon termő és ültetett komló.

S. Daukantas két juharfajtát különböztet meg: közönséges juhar (Acer platonoides; közönséges juhar) DSD 166 és jovar juhar (Acer Pseudo-Platanus; jovar(in)is juhar) DSD 166. Az Acer platanoides juharfajt ma is közönséges juharnak nevezik (lásd LF IV 608). S. Daukantas második említett juharfajtáját másként hegyi juharnak (Acer pseudoplatanus) nevezik (lásd LF IV 612 és LBŽ 5). Az LF IV a hegyi juhar következő szinonimáit sorolja fel: hegyi juhar, fehér juhar, jovar, az LBŽ pedig: javoras, jievaras, jovaras, jovarklevis, paklevis. J. A. Pabrėža a „Taisliuje auguminiame” öt juharfajt különböztet meg; a tárgyalt fajta megnevezésére a klaus (klewas) neteysyoowars (Acer Pseudoplatánus; neteisjovaras juhar) terminust használja. Ebben az esetben S. Daukantas és J. A. Pabrėža terminushasználata eltér egymástól. Az LBŽ magyarázata szerint a hegyi juhar levelei a platán leveleihez hasonlítanak, így érthető, miért nevezték el így ezt a juharfajtát. A jovaras szóval nemcsak a hegyi juhart, hanem a platánt is nevezik (lásd LKŽ IV 364), tehát S. Daukantas feltehetően a platán jovaras szinonimáját használta, ezért nevezte a juhart jovar juharnak.

59

S. Daukantas a bókas girinis (Fagus sylvatica; erdei bükk) kifejezést használja a DMS 31-ben. Így nevezi a közönséges bükköt (Fagus sylvatica) (lásd LF III 112 és LBŽ 141). J. A. Pabrėža kézirataiban ezt a bükkfajt szintén bóks gyrrynis (Fagus sylvatica; erdei bükk) néven említi.

Egy, a tölgyfafélék (Fagaceae) családjába tartozó fafajt S. Daukantas bókas-kasztan's (Fagus castanea; bükkgesztenye DMS 32) néven nevezett el. Úgy tűnik, egyszerűen szó szerint lefordította a fa latin nevét, és két különböző családba tartozó fa nevét kapcsolta össze — a bükk a tölgyfafélék családjába, a gesztenye pedig a gesztenyefélék (Hippocestanaceae) családjába tartozik. Ennek a fának több latin neve is van; J. A. Pabrėža a „Taisliuje auguminame” című művében két latin nevét adja meg: Castānea vesca és Fagus Castanea, és ezt a fát kasztans waalgomasis (ehető gesztenye) néven nevezi meg. Az LBŽ ugyanazt a litván kifejezést közli, mint J. A. Pabrėža — valgomásis kaštanas (LBŽ 75). Az LF négy latin szinonimát sorol fel (Castanea sativa Mill., Fagus castanea L., Castanea vulgaris Lam., Castanea vesca Gaertn.), és már egy új litván kifejezést — valgomásis kaštainis — ad meg (lásd LF III 113).

S. Daukantas a winkszna ganiklinė (Ulmus campestris; legelői szil) kifejezést használja a DMS 33-ban; így nevezi a szilfafélék családjába tartozó közönséges mezei szilt (Ulmus foliacea Gilib., Ulmus campestris L., Ulmus glabra Mill.) (LF III 125–126). J. A. Pabrėža ugyanezt a kifejezést használja — winkszna ganiklyyny (Ulmus campestris; legelői szil). Az LBŽ ezt a fát guoba skirpstas (Ulmus campestris) néven nevezi meg. S. Daukantas és J. A. Pabrėža valószínűleg azért használja a vinkšna szót a skirpstas helyett, mert Žemaitijában ezt a fát vinkšna néven nevezik, míg a skirpstas egy másik fa, a kutyabenge neve (Frangula) (vö. LKŽ XII 917, ŠR Dūn. Ž 329).

S. Daukantas füzetecskéiben olyan kifejezéseket is találunk, mint a žirmedis arba medžirnis (Robinia; žirmedis, medžirnis) a DMS 40-ben, valamint a baltoje akacijoje (fehér akácia) a DSD 135-ben. S. Daukantas csak egy helyen említi ezt a két változatot: žirmedis ir medžirnis, másutt már csak a žirmedis alakot írja. Érdekes a próbálkozása, hogy a szóösszetétel tagjainak felcserélésével egy másik szót alkosson. A žirmedis kifejezés J. A. Pabrėža írásaiban is előfordul: žyr'medis (Robinia). J. A. Pabrėža több žirmedis-fajt említ, egyiküket neteys-akacyje (Robinia Pseudoacacia; neteisakácia) néven nevezi, ezt a hüvelyesek családjába tartozó növényt ma baltažiedžiu vikmedžiu (Robinia pseudoacacia) néven hívják (LF IV 362); szinonimája a baltoji akacija. Egy másik

60

A hüvelyesek családjába tartozó növény a sárga borsófa (Caragana arborescens) LF IV 368, szinonimája a sárga akác. S. Daukantas J. A. Pabrėžához hasonlóan a latin nevén Robinia nevű növény megnevezésére a borsófa kifejezést használja, nem pedig a bükkönyfa szót, ezért S. Daukantas a fehér akác kifejezést (DSD 135) talán a borsófa szinonimájaként használta.

Ez a rövid tanulmány csupán S. Daukantas által használt botanikai terminusok egy részét tárgyalta. Az író könyvecskéiben igyekezett használatban lévő litván botanikai terminusokat alkalmazni, illetve újakat alkotni, és sok helyen a növények latin neveit is megadta mellettük.

Mint már említettük, S. Daukantas talán ismerte J. A. Pabrėža botanikai munkáit, vagy akár személyesen is beszélt vele egy-egy terminusról, ezért feltehetően számos olyan terminus fordul elő, amelyet S. Daukantas és J. A. Pabrėža egyaránt használt. Vannak azonban eltérő elnevezések is: például J. A. Pabrėža a mezei juhar kifejezést használja, S. Daukantas pedig a juharfajta juhar elnevezést. S. Daukantasnak az adott juharfaj megnevezésére használt terminusa jobb, mint J. A. Pabrėžáé. Ellentétes példák is akadnak: J. A. Pabrėža a megfelelőbb ehető gesztenye terminust használta, S. Daukantas írásaiban pedig a bükk-gesztenye szó szerinti fordítású elnevezés található.

Némely növényt ma másképpen neveznek, mint ahogyan S. Daukantas nevezte, ám az általa használt terminusok igen érdekesek és szabályosak, például: mezei szil, erdei bükk és mások. A híres žemaitiai Simonas Daukantas nemcsak azzal akart segíteni a parasztokon, hogy különféle mezőgazdasági kérdésekben tanácsokat adott nekik, hanem arra is törekedett, hogy megtanítsa őket a helyes terminusok használatára: könyvecskéiben különféle gyakorlati tanácsokat adott, és a nyelvi kérdésekről sem feledkezett meg.

61