ROBERTAS STUNŽINAS

Lietuvių kalbos institutas

A BALTI TÉRSÉG NÉPEINEK TERMINOLÓGIAI PROBLÉMÁI ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2005, 172 p.

Ez a 2006-os könyvvásáron a Litván Nyelvi Intézet által hivatalosan bemutatott tanulmánykötet, amely a 2004-ben tartott nemzetközi terminológiai szeminárium Észtország, Lettország és Litvánia terminológiai problémái és feladatai az Európai Unióban című rendezvényén elhangzott előadások alapján készült. A kiadvány nemzetközi: a szerkesztőbizottság tagjai és a tanulmányok szerzői litvániai és külföldi kutatók; emellett inkább angol, mint litván nyelvű: három tanulmány litvánul (angol összefoglalókkal), hét pedig angolul (litván összefoglalókkal) jelent meg. A kiadvány „mindazoknak szól, akik gyakorlati terminológiai munkát végeznek, valamint mindazoknak, akiket érdekel a terminológia” (8. o.).

A kötet témája sokrétű. Leginkább nemzetközi szervezetek és különböző országok (Litvánia, Lettország, Észtország, Magyarország és Oroszország) terminológiai munkájáról ír; egyes elméleti kérdéseket is tárgyal, és bemutatja a terminológia újdonságait.

A kötet tanulmányainak elrendezési módja – a szerzők szerinti ábécérend – nem túl szerencsés. A kötetet A. Aukso-riūtė problémamentes, áttekintő tanulmánya nyitja, Terminológiai munka a Litván Nyelvi Intézetben (11–20. o.). Összegzésként megállapítja, hogy a Litván Nyelvi Intézet terminológiai munkájának terjedelme jelentősen kibővült. Korábban az Intézet terminológusai főként gyakorlati munkát végeztek, az utóbbi időben azonban inkább a tudományos-elméleti munka fejlődik (17. o.). A kötet legterjedelmesebb áttekintő tanulmánya St. Keini litván nyelvű, a litván terminológia történetét és jelenlegi helyzetét bemutató áttekintése angolul (48–67. o.). A litván terminológia történetének valamennyi korszakát tárgyalja – a 16. század első írott szövegeitől (mintegy válaszként arra a vélekedésre, hogy a litván terminológia a 20. században kezdődött) egészen a 20. századig. A mai litván

Terminologija | 2006 | 13

213

terminológiában nehézséget okoz a terminusok fordítása és kölcsönzése (az angol nyelv alapján történő „európaizálása”), a többnyelvű terminusszótárak felelőtlen összeállítása, a humán- és társadalomtudományi szövegek, törvények és műszaki szabványok fordítása, valamint a litván–angol kétnyelvűség elterjedése (61–65. o.).

Valentina Skujinios angol nyelvű tanulmánya áttekinti a lettországi terminológia helyzetét az Európai Unióhoz való csatlakozást követően és annak kilátásait (154–159. o.; lett és litván nyelvű összefoglalóval). Lettországban két intézmény foglalkozik terminológiai munkával: a Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottsága és a Fordítási és Terminológiai Központ (154. o.). A terminológiai munkát a szakemberek közötti nézeteltérések, valamint elégtelen elméleti és gyakorlati felkészültségük nehezítik. A sietség miatt angolból kölcsönöznek terminusokat; a terminológiai munkát a meglévő szótárak szinonímiája és a terminológiai munka eszközeinek – a terminusadatbázisoknak – az elavultsága is hátráltatja. Lettországban a terminológiai munka alapvető változások előtt áll; az Állami Nyelvi Bizottság által meghirdetett, a terminológiai munka korszerűsítését célzó projekt révén egy sikeresebb munkamodell megtalálását remélik (157. o.).

H. Tam tanulmánya ismerteti a terminusfordítás nehézségeit Brüsszelben, Luxemburgban és Észtországban (160–167. o.). Az Észt Jogi Nyelvi Központ terminológiai munkáját az elégtelen finanszírozás (két év alatt az alkalmazottak száma csaknem kilencedére csökkent), valamint a Központ és az Igazságügyi Minisztérium eltérő álláspontjai nehezítik (164. o.).

J. Pustajo tanulmánya Terminusképzés Közép-Európában, az EU terminológiájának figyelembevételével (100–107. o.) a magyarországi terminológia összetett helyzetét mutatja be. Magyarországon az Európai Unió dokumentumainak fordítását és a terminusképzést nem terminológiai intézmények végzik (102. o.); a terminológiai munkák viszonylag spontánok, és főként a fordításhoz kapcsolódnak (105. o.). A tanulmány szerzője hangsúlyozza az átgondolt nyelvpolitika és a terminológiai intézmények létrehozásának fontosságát (105. o.). Mindazonáltal az egyetlen forrásból származó, kis terminuscsoportok összevetése (103–105. o.) eredetük és szerkezetük szempontjából lényegében még nem tükrözi az egyes országok nyelvpolitikáját.

A terminológiai munka szabványosítási intézményekben felmerülő különféle problémáit N. Dudlauskienė és Ch. Galinskio tanulmánya tárgyalja. N. Dudlauskienė tanulmánya A litván műszaki terminusok szabványosítása (21–34. o.) áttekinti a Litván Szabványügyi Hivatal tevékenységét, és megnevezi a terminológiai munka legsúlyosabb és legaktuálisabb problémáit: „<...> 2004 júliusában az LST Műszaki Bizottsága határozatot fogadott el arról, hogy az európai terminológiai szabványokat litván terminológiai szabványként kell átvenni és jóváhagyni–

214 Robertas Stunžinas

… jelentés útján. Egy ilyen határozat következménye – már 44, litván nyelvű terminusok nélküli litván terminológiai szabvány jelent meg, így a litván műszaki terminológia állományába csak idegen nyelvű terminusok kerültek be” (28. o.). A Litván Szabványügyi Hivatal tevékenységének további nehézségei: az LST TK 37 tevékenységének elégtelen finanszírozása, valamint az, hogy nem lehet biztosítani az intézmény képviselőinek részvételét az ISO/TC 37 munkájában (29. o.). Ugyanakkor a fennálló problémák megoldására konkrét javaslat is szerepel: a terminológiai munkát végző valamennyi intézménynek közösen kellene megvitatnia az államnyelv szabályozására, használatára, oktatására és terjesztésére irányuló programot, valamint az e program alapján összeállított, terminológiai munkákhoz kapcsolódó éves végrehajtási intézkedési terveket (30. o.).

Az ISO/TK 37 és albizottságai tevékenységéről, az újonnan megfogalmazott feladatokról és az egyetemes szemantikai harmonizáció politikájáról Ch. Galinski ISO/TC 37 ir semantinis suderinimas című tanulmánya ír (34. o.). A szemantikai harmonizációnak egységes módszertanon kell alapulnia; nemcsak globális szinten kell megvalósulnia, hanem a különböző társadalmakat és alkalmazási területeket is fel kell ölelnie (42. o.). A terminológia és az egyéb nyelvi erőforrások fontos szerepet töltenek be: nemcsak mindenféle szöveges tartalom alkotóelemei, hanem indexelési és keresési eszközként is szolgálnak (45. o.).

A terminológiaelmélet problémáit orosz és lett terminológusok tanulmányai elemzik. V. Lejcsik és S. Selov Rusų terminologija: padėtis ir perspektyvos című tanulmányában (68–88. o.) tömören megnevezik az orosz terminológiaelmélet jellegzetességeit és problémáit: a terminus lényegét, nyelvi szerkezetét, a terminológiai rendszerek természetét, a terminológia és a terminológiai rendszerek fejlődését, a terminus és a szöveg viszonyát stb. A terminus lényegéről szólva a szerzők hangsúlyozzák, hogy ezt a kérdést D. Lotte és K. Drezen első publikációi tárgyalták. A terminológusok vitáját az a megállapítás foglalja össze, hogy a terminus alapja nyelvi, a köznyelvből kölcsönzött elem, legfontosabb sajátossága pedig az, hogy képes egy fogalmi rendszerben meghatározott fogalmat jelölni, megnevezni (70. o.). A Kalbinė termino sandara című fejezetben (72–74. o.) kiemelik, hogy Oroszországban a nyelvészeti kutatások egyik fő célja a változó (dimorf) terminusok és a terminológiai variáció határainak vizsgálata (73. o.). A Terminologija kaip mokslas című fejezetben (79–80. o.) azt a kérdést vizsgálják, hogy a terminológia nyelvészeti diszciplínának tekinthető-e. A válasz a következő állításokból áll: 1) a terminológia tudománya nemcsak a terminusokat mint meghatározott lexikai egységeket vizsgálja, hanem a terminusrendszereket is, amelyek lényegüknél fogva nem nyelvészeti kategóriák; 2) a terminológiában leggyakrabban nem nyelvi elméleti kérdésekkel foglalkoznak; 3) a terminológiai munka módszerei heterogének, és kívül esnek a nyelvészeti kompetencia határain. Összegzésképpen megállapítják, hogy a terminológia összetett, több tudományterületet felölelő tudomány; R. Kobrint idézik, aki szerint „a terminológia tudománya az alaptudományok módszereit alkalmazza: a nyelvészetét, a filozófiáét, a kognitív tudományét; a formális, dialektikus és matematikai logikáét; az osztályozáselméletét és a szemiotikáét (79. o.). A tanulmány végén az orosz terminológia legfontosabb tudományos munkáinak terjedelmes jegyzéke található.

Terminologija | 2006 | 13 215

3) a terminológiai munka módszerei heterogének, és kívül esnek a nyelvészeti kompetencia határain. Összegzésképpen megállapítják, hogy a terminológia összetett, több tudományterületet felölelő tudomány; R. Kobrint idézik, aki szerint „a terminológia tudománya az alaptudományok módszereit alkalmazza: a nyelvészetét, a filozófiáét, a kognitív tudományét; a formális, dialektikus és matematikai logikáét; az osztályozáselméletét és a szemiotikáét (79. o.). A tanulmány végén az orosz tudósok legfontosabb terminológiai munkáinak terjedelmes jegyzéke található.

S. Selov Terminai, terminiškumas ir terminų apibrėžtys (septyni žingsniai į terminologijos teoriją) című tanulmánya (122–153. o.) kérdések és válaszok formájában foglalja össze a szerző gyakorlati és elméleti kutatásait. A litván terminológiában a definíciók kérdéskörét K. Gaivenis tárgyalta részletesebben (lásd Gaivenis 2004: 85–117). S. Selov meghatározza a terminus és a terminusszerűség lényegét (123. o.), majd ismerteti a terminusdefiníció (definition) és a kifejtés (exposition) fogalmát (124. o.). Az orosz tudós szerint a terminológiai definíció a szó tágabb értelmében a meghatározandó terminus fogalmi tartalmának magyarázata (127. o.). A terminológus a terminusdefiníciók típusairól szólva saját osztályozását adja meg: osztályozó, felsoroló, műveleti, kontextuális, nem specifikus és általános definíciók (133. o.). A definíció szükségességének kérdését felvetve S. Selov hangsúlyozza, hogy egyes terminusok teljesen motiváltak, ezért nem igényelnek definíciót (133. o.). A terminológia fogalmi szerkezetéről szóló fejezetben (138–148. o.) a fogalmak osztályozó hierarchiájának problémáját tárgyalja. A táblázatok (143–148. o.) a hőkezelési és kommunikációs terminológiák fogalmi szintjeire mutatnak példákat.

Az információs és kommunikációs technológiák terminológiájában használt metaforák kérdését D. Reizniece, J. Silis, I. Ilzinios és J. Borzovs lett terminológusok tanulmánya tekinti át (108–121. o.). A metaforákról vallott szélsőséges nézeteket bemutatva a szerzők a metaforikus terminusok két alapvető funkcióját emelik ki: a kognitív és az esztétikai funkciót. A tanulmány két szabályt fogalmaz meg a metaforikus terminusok használatára: 1) ahol lehetséges, az angol metaforákat és expresszív elemeket lett megfelelőkkel kell felváltani; 2) meg kell őrizni a lett terminusok kognitív és esztétikai funkciói közötti egyensúlyt. Ezek a szabályok azonban nem kizárólagosak; az információs és kommunikációs technológiák terminológiájára vonatkozó munkák általános elveit is be kell tartani.

A terminológiai munka eszközének, a Lietuvių kalbos termynyno létrejöttét és fejlődését S. Meškauskienė tanulmánya mutatja be (89–99. o.). 2002-ben K. Gaivenis megemlítette, hogy a litván terminológiai adatbankot már néhány éve a Matematikai és Informatikai Intézetben készítik.

216 Robertas Stunžinas |

… „a terminológiai adatbank alap-adatbázisának létrehozásakor paraméterezik a terminusok nyelvtanát, szemantikáját és pragmatikáját. A terminusok keresése a normatív terminus, annak szinonimái, definíciói és más nyelvekbeli megfelelői alapján történne <...>” (Gaivenis 2002: 84). E többéves munka eredménye „238 ezer terminus, amelyet huszonnégy különböző szakterület (fizika, matematika, botanika, kémia, szociológia, geológia stb.) terminológiai szótáraiból vettek át” (90. o.).

Összegzésként elmondható, hogy a Pabaltijo tautų terminologijos problemos ir Europos Sąjunga című tanulmánykötetben nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti terminológiai munkát végző szakemberek is hasznos információkat találnak. A kötet anyaga igen változatos: különböző nyelvek terminológiai problémáit és az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni politikai feladatokat tárgyalja. Röviden, de viszonylag világosan áttekinti a terminológiaelmélet és a terminushasználat alapvető kérdéseit is.

LITERATŪRA

Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys. Vilnius.

Gaivenis K. 2004: Sudėtinių terminų pateikimas ir aiškinimas terminų žodynuose. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos, Vilnius, p. 85–117.

Gauta 2006-12-04

Robertas Stunžinas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]

Terminologija | 2006 | 13

217