Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
A poloskák alrendjének litván nevei
ALBINA AUKSORIŪTĖ
Litván Nyelvi Intézet
KULCSSZAVAK: a poloskák alrendje, poloskacsalád neve, poloskafaj neve, új szóalkotások, összetételek
BEVEZETÉS
Az elmúlt évtizedben több rovartani cikk és kiadvány jelent meg, amelyekben megkezdték a rovartani terminusok és nómenklatúrai elnevezések szabványosítását (Stonis et al. 2009; Stonis et al. 2010; Stonis, Diškus 2011; Diškus, Stonis 2012a; Diškus, Stonis 2012b; Stonis, Remeikis, Baužys 2013; Stonis et al. 2015). 2013-ban jelent meg három szerző, Jonas Rimantas Stonis, Andrius Remeikis és Darius Baužys hallgatóknak, tanároknak és a természet iránt érdeklődőknek szóló ismeretterjesztő könyve, a Blakės. Įvairovė ir pavadinimai, amely a Litvániában és más tájakon is előforduló poloskákat ismerteti. A kiadvány a poloskák alrendjének 45 családját és az ezekhez sorolt 463 fajt tekinti át; megnevezésükre számos új nevet alkottak. A tanulmány tárgya tehát a 45 poloskacsalád és 463 faj litván neve, célja pedig a poloskák alrendjébe tartozó családok és fajok neveinek alkotási módjait, valamint az új szóalkotások képzését szinkrón szempontból vizsgálni, megvitatni a kéttagú nevek fő- és melléktagjai közötti szintaktikai és szemantikai viszonyokat, továbbá meghatározni a család- és fajnevek létrehozásának legproduktívabb módjait.
A rovarkutatók szerint a Föld biológiai sokféleségének legnagyobb részét a rovarok (latinul: Insecta) alkotják. Világszerte elterjedtek, a litván faunában is sokan vannak, a legkülönfélébb élőhelyeken élnek, igen változatosak, és elméleti tudományos, valamint gyakorlati gazdasági szempontból is nagy jelentőségűek. Becslések szerint a rovarok a Föld taxonómiai biológiai sokféleségének mintegy 65–67 százalékát, illetve a jelenleg már feltárt és leírt sokféleség 56–57 százalékát teszik ki (Stonis et al. 2015: 6). Poloskák világszerte előfordulnak; Litvániában jelenleg mintegy 300 fajuk ismert, de egy részük még felfedezésre vár, és feltehetően több mint 400 faj él az országban (Stonis, Remeikis, Bau-
Terminologija | 2016 | 23
175
Page 2
žys 2013: 5). Aptariame leidinyje laikomasi šiuolaikinės sistematinės sampratos – blakės (lot. Heteroptera) skiriamos straubliuočių būriui (lot. Hemiptera, sin. Rhynchota), kuriam priklauso labai įvairūs vabzdžiai, skirstomi į daugybę šeimų ir 4 pobūrius (Stonis, Remeikis, Baužys 2013: 25), vienas iš kurių ir yra blakės. Iš viso pasaulyje esančios apie 38 000 blakių pobūrio rūšys grupuojamos į daugybę šeimų.
A litván rovartani terminológia és a rovarnevek értelemszerűen korábban is formálódtak, kézikönyvek és útmutatók jelentek meg (Lešinskas, Pileckis 1967; Lešinskas, Pileckis 1968; Pileckis, Žuklys 1974; Pileckis 1976; Pileckis 1982; Jonaitis 1983; Pileckis et al. 1994; LF1 1995). A rovartani terminológiát nemcsak rovarkutatók, hanem nyelvészek is vizsgálták. Kazimieras Gaivenis terminológus 1979-ben a Lietuvių kalbotyros klausimai című folyóiratban (Lietuvių kalbos specialioji leksika, t. 19) „Nauji lietuviški vabzdžių pavadinimai” címmel közölt cikket; áttekintette benne a litván rovartani rendszertani neologizmusok és új szóalkotások létrehozásának módjait, és jegyzékbe foglalta e szakterület 170 litván új szóalkotását (Gaivenis (1979) 2014: 332–348). Az említett jegyzékben a poloskák alrendjéhez mindössze egy új szó tartozik: sietasparnė (2) – a kéttagú családnév jelzője: sietasparnės blakės (latinul: Tingidae) (Lešinskas, Pileckis 1967: 77; Gaivenis (1979) 2014: 345).
Vadove Lietuvos vabzdžiams pažinti (1967) (toliau – Vadovas) išskirtas ir aprašytas būrys lot. Hemiptera – blakės (puskietasparniai) ir 10 jo šeimų (Lešinskas, Pileckis 1967: 74–86). Šiame leidinyje pateikti visų minėto būrio šeimų ir joms priskiriamų 22 rūšių lietuviški vardai, o genčių nurodyti tik lotyniški vardai, išskyrus skydablakių (lot. Pentatomidae) šeimos gentį lot. Eurydema – kryžmažiedinės blakės (Lešinskas, Pileckis 1967: 79).
Megjegyzendő, hogy a fajok többségének neve két szóból áll, öt fajt azonban háromszavas névvel jelölnek: mintázott lucernapoloska (lat. Brachycoleus decolor), közönséges réti poloska (lat. Lygus pratensis), zöld réti poloska (lat. Lygus pabulinus), barna répabogárpoloska (lat. Polymerus cognatus), sárga répabogárpoloska (lat. Polymerus vulneratus). Tehát a litván nevek megalkotásakor a tárgyalt kiadványban nem mindig követik a Nemzetközi Zoológiai Nevezéktani Kódex (ICZN) követelményét, a binominális nevezéktan elvét, amely szerint a faj tudományos neve két tagból, a nemzetség és a faj nevéből áll (lásd ICZN Article 5.1).
2010-ben az Acta Zoologica Lituanica folyóiratban jelent meg először a Litvániában előforduló, 31 családba sorolt 324 poloskafaj litván neveinek teljes jegyzéke (lásd Stonis et al. 2010: 262–272), amely számos újonnan alkotott litván család- és fajnevet tartalmazott. A cikk szerzői megjegyzik, hogy eddig országunkban a legtöbb észlelt poloskafajnak és -családnak nem volt litván neve, vagy a fajnevek nem voltak szabványosítva; számos rovarfaj neve mindmáig leíró jellegű. Ez jelentősen megnehezíti a használatot, és nem felel meg a nemzetközi binominális nevezéktan elveinek. Ezért az olyan poloskaneveket, amelyek kettőnél több szóból álltak, rövidebbekkel váltották fel (Stonis et al. 2010: 265).
A Blakės. Įvairovė ir pavadinimai című kiadványban a szerzők nemcsak a már említett cikkben közölt, Litvániában előforduló, hanem más országokban megtalálható poloskafajok neveit is megadták. Az entomológiában már bevett gyakorlatot követték: litvánul nem nevezik meg a nemzetségeket. A könyv szerzői szerint sok, egymáshoz nagyon közel álló, nehezen megkülönböztethető polosk nemzetség ismert. Ha a fajok litvánul olyan nevet kapnának, amelynek első szava a nemzetséget jelölné, a terminológiai változatosság olyan nagy lenne, hogy rendkívül megnehezítené a nevek használatát (megjegyzésüket és a rendszerben való eligazodást). A könyv összeállításakor azt az elvet követték, hogy a magasabb rangú és jelentősebb taxonoknak, vagyis a családoknak kell elsőbbséget adni. Arra jutottak, hogy a poloskák nemzetségeinek litván megnevezése nem különösebben fontos: 1) a poloskák nemzetségeinek taxonómiája meglehetősen gyorsan változik, és nem általánosan elfogadott; 2) a poloskák nemzetségei közötti külső morfológiai különbségek csekélyek, ezért a nem szakemberek többnyire nehezen (vagy egyáltalán nem) tudnák azonosítani a nemzetségeket; 3) gyakorlati (használati) szempontból fontosabb, hogy a fajok egyértelműen meghatározott családokhoz tartozzanak, mint az, hogy melyik nemzetséghez tartoznak (Stonis, Remeikis, Baužys 2013: 10).
Terminologija | 2016 | 23
177
Page 4
LIETUVIŠKI BLAKIŲ ŠEIMŲ IR AUKŠTESNIO RANGO TAKSONŲ VARDAI
A poloskafélék családjainak nevei
Mint már említettük, a Blakės. Įvairovė ir pavadinimai című kiadvány 45 poloskacsaládot különít el és tárgyal. A szerzők szerint a poloska-alrend litván családneveinek szabványosításakor azt az elvet követték, hogy a rovarcsaládok és a magasabb rangú taxonok litván nevei vagy egyszavasak, vagy két szóból állnak (Stonis, Remeikis, Baužys 2013: 9).
A családneveket hagyományosan többes számban adják meg, többségük egyszavas; 15 két szóból álló családnevet sorolnak fel, például: nagyfejű ősrovarpoloskák (lat. Enicocephaidae, ang. Gnat Bugs; Unique-headed Bugs; Enicocephalids) 30; rácsos ősrovarpoloskák (lat. Aenictopecheidae, ang. Aenictopecheids) 30; nem valódi ugrópoloskák (lat. Ceratocombidae, ang. Ceratocombids) 31; valódi ugrópoloskák (lat. Dipsocoridae, ang. Jumping Ground Bugs; Dip socorids) 31; nem valódi vízi futópoloskák (lat. Mesoveliidae, ang. Water Treaders; Pondweed Bugs, Ripple Bugs) 34; valódi vízi futópoloskák (lat. Veliidae, ang. Water Striders; Broad-Shouldered Watter Striders; Ripple Bugs) 34; óriás vízipoloskák (lat. Belostomatidea, ang. Giant Water Bugs; Electric Light Bugs; Toe-Biters; Alligator Ticks) 39; széles vízipoloskák (lat. Naucoridae, ang. Saucer Bugs; Creeping Water Bugs) 41; valódi levélpoloskák (lat. Coreidae, ang. Squash Bugs; Leaf-Footed Bugs) 51; nem valódi levélpoloskák (lat. Rhopalidae, ang. Scentless Plant Bugs) 53; növényevő pajzspoloskák (lat. Acanthosomatidae, ang. Acanthosomatid Bugs; Shield Bugs) 75; vízi molnárpoloskák (lat. Gerridae, ang. Pond-Skaters; Water-Striders; Wherrymen; Jesus Bugs) 35. Ez utóbbi családnevet már használták a Vadove című műben, néhány további, az említett Vadove című műben használt kétszavas családnevet pedig a Blakės. Įvairovė ir pavadinimai című könyv szinonimaként közöl; a fajnevek családnevet jelölő eleme pedig már egyszavas, például: kéregpoloskák, szin. kéreg alatti poloskák (lat. Aradidae, ang. Bark Bugs; Flat Bugs; Flat Bark Bugs) 49; növénybogarak, szin. füves poloskák; miridák (lat. Miridae, ang. Plant Bugs; Leaf Bugs) 81; csipkéspoloskák, szin. csipkepoloskák (lat. Tingidae, ang. Lace Bugs) 95; élősködő poloskák, szin. vérszívó poloskák (lat. Cimicidae, ang. Bed Bugs; Blood-sucking Bugs) 103; ragadozó poloskák, szin. rablópoloskák (lat. Reduviidae, ang.1
1A példákban először a litván név szerepel, az eredeti forrásban jelölt hangsúllyal; zárójelben a latin, és ha van, az angol megfelelő következik, a zárójel után pedig a forrás oldalszáma.
Assassin Bugs; Conenose Bugs) 99. Az említett egyszavas családnevek összetételek, akárcsak az összes többi egyszavas családnév.
A kétszavas családnevek leíró elemei többnyire a család más családokhoz való viszonyát jelölik: nem valódi ugrópoloskák 31; valódi ugrópoloskák 31; nem valódi vízi futópoloskák 34; valódi vízi futópoloskák 34; valódi levélpoloskák 51; nem valódi levélpoloskák 53; nem valódi földipoloskák 56; valódi földipoloskák 57; valódi pajzspoloskák 64. Csak néhány család leíró eleme jelöli a család jellegzetes megkülönböztető jegyét: nagyfejű ősrovarpoloskák 30; rácsos ősrovarpoloskák 30; óriás vízipoloskák 39; széles vízipoloskák 41; növényevő pajzspoloskák 75; vízi molnárpoloskák 35.
A vizsgált poloskacsaládnevek és ennek megfelelően a fajnevek családnevet jelölő elemeinek többsége új alkotás, összetétellel jött létre; csak a Vadove című műben már használt összetételek: skorpiópoloskák (lat. Nepidae, ang. Water Scorpions) 39, vö. skorpionblakes V 85; hátúszó poloskák (lat. Notonectidae, ang. Back Swimmers; Backswimmers; Greater Water Boatmen) 45, vö. nugarplaukos V 86; vöröspoloskák (lat. Pyrrhocoridae, ang. Red Bugs; Fire Bugs; Stainers) 62, vö. raudonblakės V 81; valódi pajzspoloskák, szin. pajzsbogarak (lat. Pentatomidae, ang. Shield Bugs; Stink Bugs) 64, vö. skydablakės V 78.
A litván terminológiában az összetétel a képzett szavak alkotásának termékenység szerinti második módja, a képzőkkel történő szóalkotás után. Amint Stasys Keinys rámutat, az összetett terminusok egyetlen szóval teszik lehetővé összetett fogalmak kifejezését, és jól megfelelnek a szaknyelvi területeken fontos pontosság, világosság és tömörség követelményeinek (Keinys (1983) 2005: 177). Az összetételek logikai, grammatikai és szemantikai központja rendszerint a második tag, az első tag pedig meghatározza a másodikat; az ilyen típusú összetételeket alárendelő összetételeknek nevezik. A külön vett második tag rendszerint hiperonymája (nemzetségneve) az összetételnek (hiponimának), illetve az összetett terminusnak (fajnévnek) (Gaivenis (1998) 2014: 243). A poloska-alrend családneveinek valamennyi új alkotása alárendelő összetétel.
A vizsgált új szavak mintegy 92 százaléka összetétel, amelynek második tagja — akárcsak a Vadove című műben megadott nevekben — a poloskák szó, amely az alrendhez való tartozásukat jelöli, az első tag pedig a család megkülönböztető jegyei alapján határozza meg a másodikat. Az első összetételi tag által jelölt sajátos jegy szerint több csoport különíthető el:
a) a főnévi tag a test vagy valamely testrész különféle jellemzőire, illetve valamivel való hasonlóságára utal:
Terminologija | 2016 | 23
179
Page 6
bársonyoskák (: bársony) (lat. Hebridae, ang. Velvet Watter Bugs) (nagy, erős testüket számos víztaszító szőr borítja) 37, 2 faj különítve el;
vízi csónakpoloskák (: evező) (lat. Corixidae, ang. Water Boatman; Waterboatman; Lesser Water Boatmen) 42, 27 fajt neveztek meg;
gömbpoloskák (: gömb) (lat. Coptosomatidae (szin. Plataspididae), ang. Coptosomatids) 80, 1 faj leírása;
pálcapoloskák (: pálca) (lat. Berytidae, ang. Stilt Bugs) 56, 4 faj különítve el;
sarkantyúspoloskák (: sarkantyú) (lat. Alydidae, ang. Broad-headed Bugs; Broad-Headed Bugs; Ant Bugs) (lábaik, különösen a hátsók, hosszúak, a combokon tüskékkel) 50, 2 faj leírása;
varangypoloskák (: varangy) (lat. Gelastocoridae, ang. Toad Bugs) 42, 1 fajt neveztek meg;
csipkepoloskák (: szita) (lat. Tingidae, ang. Lace Bugs) (az elülső szárny hártyája sűrű rácsozatú, csipkére emlékeztet; hátpajzsuk megnyúlt, és részben a fejet is befedheti) 95, 16 faj különítve el;
teknőspoloskák (: teknős) (lat. Scutelleridae, ang. Shield-Backed Bugs; Shield-Back Bugs; Jewel Bugs; Tortoise Bugs; Scutellerids) (jellemzőjük a különösen nagy hátpajzs, amely erős páncélként szinte az egész potrohot befedi) 78, 8 faj leírása;
kéregpoloskák (: kéreg) (lat. Aradidae, ang. Bark Bugs; Flat Bugs; Flat Bark Bugs) (a fák kérgének színét utánzó rovarok) 49, 10 fajt neveztek meg.
Ebbe a csoportba sorolandók a Vadove már bemutatott pajzspoloskák (: pajzs) is – a valódi pajzspoloskák (lat. Pentatomidae, ang. Shield Bugs; Stink Bugs) 64, 35 faj leírása, valamint a növényevő pajzspoloskák (lat. Acanthosomatidae, ang. Acanthosomatid Bugs; Shield Bugs) 75, 8 fajt neveztek meg (hátpajzsuk igen erős) 64; vö. skydablakės V 78, valamint a skorpionblakės (: skorpió) (lat. Nepidae, ang. Water Scorpions) 39, 2 faj leírása; vö. skorpionblakės V 85;
b) az élőhelyet vagy táplálkozási helyet jelölő főnévi elem:
talajpoloskák (: talaj) – ál-talajpoloskák (lat. Stenocephalidae, ang. Spurgebugs; Spurge Bugs) 56 és valódi talajpoloskák (lat. Lygaeidae, ang. Ground Bugs; Seed Bugs) 57; a kiadványban az ál-talajpoloskák közül 1 fajt, a valódi talajpoloskák közül pedig 64 fajt írtak le;
fenékpoloskák (: fenék) (lat. Aphelocheiridae, ang. Benthic Watter Bugs) 41, 1 fajt neveztek meg;
tengerparti poloskák (: tenger) (lat. Aepophilidae, ang. Marine Bugs) 47, 1 faj szerepel;
szőrös poloskák (: szőr) (lat. Polyctenidae, ang. Bat Bugs; Polyctenids) (a gazda szőrös bundájában való élethez alkalmazkodva) 104, csak a családot nevezték meg;
zuzmópoloskák (: zuzmó) (lat. Microphysidae, ang. Minute Bugs; Minute Bladder Bugs; Lichen Bugs) 97, csak a családot nevezték meg;
üregi poloskák (: üreg) (lat. Cydnidae, ang. Burrowing Bugs; olykor Negro Bugs) 77, 9 fajt írtak le;
vízipoloskák (víz) – óriás vízipoloskák (lat. Belostomatidea, ang. Giant Water Bugs; Electric Light Bugs; Toe-Biters; Alligator Ticks) 39 és széles vízipoloskák (lat. Naucoridae, ang. Saucer Bugs; Creeping Water Bugs) 41, 3 óriás vízipoloska-fajt írtak le, a széles vízipoloskák közül pedig 1 fajt;
virágpoloskák (: virág) (lat. Anthocoridae, ang. Flower Bugs; Minute Pirate Bugs) 97, 13 fajt neveztek meg;
c) az első melléknévi előtag a jellegzetes viselkedési sajátosságokra utal:
ragadozó poloskák (: ragadozó) (lat. Reduviidae, ang. Assassin Bugs; Conenose Bugs) 99, 11 fajt soroltak fel;
ugró poloskák (: ugrékony) (lat. Saldidae, ang. Shore Bugs) 47, 7 fajt írtak le;
fürge poloskák (: fürge) – álfürge poloskák (lat. Ceratocombidae, ang. Ceratocombids) 31, így 3 fajt neveztek el, továbbá valódi fürge poloskák (lat. Dipsocoridae, ang. Jumping Ground Bugs; Dipsocorids) 31, 2 fajt neveztek meg.
Itt megemlíthető még egy családnév, amelynek első tagja egy olyan ige, amely a cselekvésből eredő sajátosságra utal: mészáros poloskák (: mészárol, mészárolt) (lat. Nabidae, ang. Nabids; Damsel Bugs) (ezek különösen aktív ragadozók, más, náluk kisebb ízeltlábúakkal táplálkoznak; olykor kannibalizmus is jellemző rájuk. Az elkapott zsákmányt ezek a poloskák gyakran elülső lábaikkal megragadva tartják) 102, 11 fajt írtak le;
d) a melléknévi tag a test alakjára vagy méretére utal:
szögletes poloskák (: szögletes) – valódi szögletes poloskák (lat. Coreidae, ang. Squash Bugs; Leaf-Footed Bugs) 51 és ál-szögletes poloskák (lat. Rhopalidae, ang. Scentless Plant Bugs) 53, mindkét családból 11-11 fajt soroltak fel;
apró poloskák (: apró) (lat. Schizopteridae, ang. Schizopterids; Jumping Ground Bugs) 32, csak a családot nevezték meg;
lapos poloskák (: lapos) (lat. Hypsipterygidae, ang. Hypsipterygidae) 32, a fajokat nem különítették el;
Terminologija | 2016 | 23
181
Page 8
e) a test színét az első melléknévi összetételi tag határozza meg:
fekete poloskák (: fekete) (latinul Thyreocoridae, angolul Negro Bugs; Black Bugs; Ebony Bugs) 80, 1 faj elnevezve;
E nevek mellett meg kell említeni a Vadove című műben megnevezett vörös poloskák családját is
(: vörös) (latinul Pyrrhocoridae, angolul Red Bugs; Fire Bugs; Stainers) 62, 1 faj leírva, vö. raudonblakės V 81;
f) a táplálékot főnévi összetételi tag jelöli:
vérszívó poloskák (: vér) (latinul Cimicidae, angolul Bed Bugs; Bloodsucking Bugs) (emberi, más emlősök vagy madarak vérével táplálkozik) 103, 7 faj megnevezve;
növényszívó poloskák (: fű) (latinul Miridae, angolul Plant Bugs; Leaf Bugs) (növényi nedveket szívogatnak, sok fajuk kultúrnövények kártevője) 81, ez a legnépesebb család – 158 fajt írtak le.
Külön említést érdemel két igen régi család kéttagú neve, amelyek alaptagjának, a ősrégi poloskák névnek az első melléknévi összetételi tagja is ezt a tulajdonságot jelöli:
a) ősrégi poloskák (: régi) – nagyfejű ősrégi poloskák (latinul Enicocephaidae, angolul Gnat Bugs; Unique-headed Bugs; Enicocephalids) és ritka ősrégi poloskák (latinul Aenictopecheidae, angolul Aenictopecheids) (igen archaikus családok) 30, fajok nincsenek elkülönítve;
b) a nemrég felfedezett és leírt puhatestű poloskák (: puha) (latinul Stemmocryptidae, angolul Stemmocryptids) 33; melléknévi első összetételi tagjuk arra utal, hogy testük puha és nincs rajta pajzsocska; csak a családot nevezték meg.
A második összetételi tagként -poloskák tagot tartalmazó összetett családnevek első tagjai főnéviek, melléknéviek vagy igenevesek; megoszlásukat az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat. A második összetételi tagként -poloskák tagot tartalmazó összetételek első tagjai
A poloskacsaládok második tagként –poloska elemet tartalmazó összetett nevei olyan összetételi csoportot alkotnak, amelyeknek azonos az alaptagjuk. Megjegyzendő, hogy az entomológiai terminológiában ennél nagyobb ilyen összetételi csoportokat is létrehoztak. A Litvánia faunája című, a bogarak leírásának szentelt tudományos mű (1996) nem kevesebb mint 77 összetett családnevet közöl, amelyek második tagja a –bogarak (: bogár) (Gaivenis (1998) 2014: 246). St. Keinys, aki a litván összetett terminusok képzését kutatta, más szakterületek hasonló típusú csoportjait is tárgyalta (bővebben lásd Keinys (1983) 2005: 129–182).
A családok megnevezésére használt további két összetétel, amelyek a rovarok úszásmódjára utalnak, eltér a tárgyalt terminuscsoporttól, mert második tagjuk igei, első tagjuk pedig a vanduo (‘víz’) főnévre épül:
vandėnmatės (: vanduo ‘víz’, matuoti ‘mérni’) (latinul Hydrometridae, angolul Water-Measurers; Marsh-Treaders) 37, 2 faj leírása;
1 fajt írtak le, a tikrosios vandenškrodės (lat. Veliidae, ang. Watter Striders; Broad-Shouldered Watter Striders; Ripple Bugs) családból 4 fajt írtak le. Az utóbbi új névalkotások között említhető a már a Vadove című műben is szereplő nùgarplaukos (: hát, úszni) (lat. Notonectidae, ang. Back Swimmers; Backswimmers; Greater Water Boatmen) 45, amelyből 4 fajt írtak le; vö. nugarplaukos V 86 (lásd a 2. táblázatot). E család nevét alapul véve alkották meg a poloskák alrendjének egyetlen képzős családnevét: nùgarplaukelės (: nugarplauka + -ėlė) (lat. Pleidae, ang. Pigmy Backswimmer) 46; 1 fajt neveztek meg.
2. táblázat. Második igés taggal képzett összetételek
I. főnévi tag
II. igei tag
vanden-
-matės
vanden-
-skrodės
nugar-
-plaukos
A poloskák alrendjének ágainak és öregcsaládjainak nevei
A tárgyalt kiadványban a poloskák alrendjének hét ágát különítették el, a hatodik ágat, a pajzsos poloskák csoportját pedig további öt öregcsaládra osztották. Amint a szerzők megjegyzik, úgy döntöttek, hogy következetesen követik a bogarak rendjének terminológiájában már kialakult hagyományokat, és a poloskák öregcsalád-rangú, egyszavas taxonjait a litván nyelvben kizárólag a -inis képzővel használják. A taxonómiai kétértelműségek elkerülése érdekében a képző használatát a családnevekben mellőzték (Stonis, Remeikis, Baužys 2013: 10). Az öregcsaládnevek többes számban szerepelnek, alapjuk pedig a családnevek: kéregpoloskák (: kéregpoloskák) (lat. Aradoidea) 49; szögletpoloskák (: szögletpoloskák) (lat. Coreoidea) 50; talajpoloskák (: talajpoloskák) (lat. Lygeoidea) 56; szürke poloskák (: szürke poloskák) (lat. Piesmatoidea) 64; pajzsos poloskák (: pajzsos poloskák) (lat. Pentatomoidea) 64.
Az alrend ágait ugyanazon modell szerint nevezték el, mint az öregcsaládokat: ősi poloskák (: ősi poloskák) (lat. Enicocephalomorpha) 30; fürge poloskák (: fürge poloskák) (lat. Dipsocoromorpha) 31; vízipoloskák (: vízipoloskák) (lat. Gerromorpha) 34; skorpiópoloskák (: skorpiópoloskák) (lat. Nepomorpha) 39; ugrópoloskák (: ugrópoloskák) (lat. Leptopodomorpha) 47; pajzsos poloskák (: pajzsos poloskák) (lat. Pentatomorpha) 49; vérpoloskák (: vérpoloskák) (lat. Cimicomorpha) 81.
A családok többségéből több fajt is elkülönítettek; a növényi poloskák közül 158, a valódi talajpoloskák közül 64, a valódi címerespoloskák közül 35, a vízi poloskák közül pedig 27 faj szerepel. A poloskák alrendjének minden magyar fajneve kéttagú összetett terminus, amely egy főtagból – vagyis a család egyszavas vagy kétszavas nevének főtagjából, egyes számban – és egy alárendelt, azaz fajjelölő tagból áll.
Szintaktikai szempont
A szintaktikai viszonyok típusai szerint megkülönböztetünk mellérendelő, alárendelő és kapcsolatos szókapcsolatokat, az alárendelő viszony kifejezése szerint pedig három alárendelési módot: egyeztetést, vonzatot és hozzárendelést (DLKG 2006: 480–484). K. Gaivenis megjegyzése szerint az összetett terminusok a főtag és a melléktagok közötti szintaktikai viszony alapján három csoportba sorolhatók: 1) egyeztető jelzős; 2) vonzatos jelzős és 3) hozzárendelő jelzős szerkezetek (Gaivenis (1975) 2014: 65). A vizsgált poloskafaj-nevek valamennyi melléktagja egyeztető jelző, kivéve három faj nevét, amelyekben vonzatos jelző szerepel: Linné vízipoloskája (lat. Hesperocorixa linnaei) 43; Thomson talajpoloskája (lat. Scolopostethus thomsoni) 62; Wagner növényi poloskája (lat. Capsus wagneri) 83. E fajnevek melléktagjait annak a kutatónak a nevéből képzett birtokos eset fejezi ki, aki leírta a fajta, amelyet az összetett terminus jelzői tagja nevez meg. A tárgyalt melléktagok kiválasztása a latin terminust követi.
Az egyeztető jelzőként álló melléktagok többségét különféle melléknevek alkotják; négy csoportjuk különíthető el:
1) santykinis būdvardis su priesaga -inis, pvz.: eurōpinė vikriablakė (lot. Cryptostemma (Pachycoleus) waltli) 32; kryžinė irklablakė (lot. Sigara (Microsigara) hellensii) 44; atlantinė jūrblakė (lot. Aepophilus bonnairei, angl. Marine Bug) 47 (žr. 2 pav.); smėlinė šokliablakė (lot. Saldula orthochila) 48; beržinė žieviiablakė (lot. Aradus betulae) 49; miškinė dirvablakė (lot. Drymus (Sylvadrymus) sylvaticus) 58; pietinė skydblakė (lot. Carpocoris (Carpocoris) pudicus) 68; ganyklinė žolblakė (lot. Chlamydatus (Euattus) pulicarius) 84;
2) összetett melléknév, például: fehéresfoltos vízipoloska (lat. Microvelia (Microvelia) reticulata) 34; feketefejű szőrös poloska (lat. Hebrus (Hebrus) pusillus) 38; sötétlábú vízipoloska (lat. Callicorixa praeusta) 42; vörös szélű szögletpoloska (lat. Boisea trivittata, ang. Box Elder Bug; Maple Bug) 53 (lásd 3. ábra); barna lábú talajpoloska (lat. Acompus rufipes, ang. Ground Bug) 57; kétfoltos címerespoloska (lat. Aelia rostrata, ang. Wheat
Terminologija | 2016 | 23
185
Page 12
Stink Bug) 66; halványcsíkos fűpoloska (lat. Acetropis gimmerthalii) 81; élénkszárnyú virágpoloska (lat. Anthocoris limbatus) 98;
3) egyszerű minőségjelölő, határozott melléknév, például: szürke vízipoloska (lat. Aquarius najas, ang. Water Strider) 35; változó csiborpók (lat. Hesperocorixa moesta) 43; világos hanyattúszó poloska (lat. Notonecta (Notonecta) lutea, ang. Yellow Greater Water-Boatman) 45; komor szögletpoloska (lat. Spathocera laticornis) 53; fekete talajpoloska (lat. Geocoris (Geocoris) ater) 58; lapos pajzspoloska (lat. Sciocoris (Aposciocoris) microphthalmus) 74; közönséges teknőspoloska (lat. Odontoscelis (Odontoscelis) fuliginosa) 79; fehéres fűpoloska (lat. Amblytylus albidus) 82;
4) származékos, határozott vagy határozatlan melléknév, például: szakállas talajpoloska (lat. Scolopostethus puberulus) 61; foltos szürkepoloska (lat. Piesma maculatum) 64; páncélos pajzspoloska (lat. Podops (Podops) inuncta, ang. Turtle Bug) 73; színtelen fűpoloska (lat. Lopus decolor, ang. Plant Bug or Grass Bug) 88; szőrös fűpoloska (lat. Monosynamma bohemanni) 90; szemcsés fűpoloska (lat. Pantilus (Pantilus) tunicatus) 91; csíkos ragadozópoloska (lat. Nabis (Limnonabis) lineatus, ang. Reed Damsel Bug) 102; szőrös vérpoloska (lat. Cimex pilosellus) 104.
A poloskafajok neveiben a -inis képzős melléknevekkel kifejezett utótag fordul elő a legnagyobb arányban: a fajnevek összesen 33,7 százalékában; a többi csoport kevésbé népes (lásd az 1. ábrát).
1. ábra. A poloskafajok neveiben szereplő utótagok százalékos megoszlása
Az egyeztetett jelző utótagjai mellett további négy fajnév különíthető el, amelyek utótagját határozott, múlt idejű szenvedő vagy jelen idejű cselekvő melléknévi igenév fejezi ki: tarka pajzspoloska (lat. Holcostethus strictus vernalis) 71; jelzett fűpoloska (lat. Blepharidopterus angulatus, ang. Black Knead Capsid) 83; fénylő talajpoloska (lat. Megalonotus antennatus, ang. Ground Bug) 59; vándorló fűpoloska (lat. Notostira erratica) 90.
Külön megemlítendő a már a Vadove című műben használt katonapoloska fajnév (lat. Pyrrhocoris apterus, ang. Fire Bug) 62; ennek nem egyeztetett jelzője átvitt értelemben használt főnév (lásd a 4. ábrát).
2. ábra. Atlanti-tengeri pajzspoloska
(L. Jasiukonytė és J. R. Stonis rajza)
3. ábra. Vörös szélű szögletpoloska
(L. Jasiukonytė és J. R. Stonis rajza)
4. ábra. Katonapoloska (D. Baužys felvétele)
Terminologija | 2016 | 23
187
Page 14
Szemantikai szempont
K. Gaivenis szerint az összetett terminusok nemcsak grammatikai (szintaktikai) szempontból, hanem az általuk kifejezett gondolat tekintetében is tagolhatók. Jelzőik különféle szempontok szerint jellemezhetik az alaptagot (Gaivenis (1975) 2014: 70). A poloskafajok nevei a melléktagok szemantikai funkciói alapján több csoportra oszthatók (lásd a 8. ábrát). A poloskafajok neveinek melléktagjai a faj következő tulajdonságaira utalnak:
1. Külső jellegzetesség: ez a melléktagok legnagyobb szemantikai csoportja, a poloskafaj-nevek mintegy 57 százalékát teszi ki, ezért négy szemantikai alcsoportja különíthető el:
a) a poloskafaj nevének melléktagja az egész test vagy valamely testrész mintázatának jellegzetességeire utal: keresztsávos evezőspoloska (lat. Micronecta (Micronecta) poweri, ang. Water Singer) 43; sávos evezőspoloska (lat. Cymatia coleoptrata, ang. Water Boatman) 43; kétfoltos ugrópartipoloska (lat. Saldula saltatoria, ang. Common Shore Bug) 48; csíkos hasospoloska (lat. Rhopalus (Rhopalus) subrufus) 55; fekete foltos földipoloska (lat. Eremocoris abietis) 58; pöttyösszárnyú földipoloska (lat. Ortholomus punctipennis) 60; kétszínű pajzspoloska (lat. Piezodorus lituratus, ang. Gorse Shield Bug) 73; háromcsíkos borókapoloska (lat. Cyphostethus tristriatus, ang. Juniper Shield Bug) 75; barnafoltos fűpoloska (lat. Alloeotomus gothicus) 82; nyolccsíkos fűpoloska (lat. Pilophorus clavatus) 92; csíkos csápú fűpoloska (lat. Trigonotylus caelestialium) 95; pöttyös ragadozópoloska (lat. Nabis (Nabis) punctatus) 103;
b) a jelzőtag a test vagy testrészei színére utal, például: vörösfejű szőrp poloska (lat. Hebrus (Hebrusella) ruficeps) 31; rózsás vízifutóka (lat. Limnoporus rufoscutellatus) 37; szürke skorpiópoloska (lat. Nepa cinerea, ang. Water Scorpion) 39; sötétcsápú evezőspoloska (lat. Hesperocorixa sahlbergi) 43; zöld vízibúvárpoloska (lat. Notonecta (Notonecta) viridis, ang. Green Water Boatman) 45; fekete fakéregpoloska (lat. Aneurus (Aneurodes) avenius, ang. Flat Bark Bug) 49; vörös hasospoloska (lat. Sticto-pleurus crassicoris) 55; barnás hátú pálcapoloska (lat. Berytinus (Berytinus) clavipes) 56; fehérfejű földipoloska (lat. Cymus claviculus, ang. Seed Bug) 57; vörösbarna földipoloska (lat. Eremocoris plebejus) 58; kék pajzspoloska (lat. Zicrona caerulea, ang. Blue Stink Bug) 74 (lásd az 5. ábrát); sárgásbarna üregipoloska (lat. Cydnus aterrimus) 77; sötét ragadozópoloska (lat. Reduvius personatus, ang. Masked Hunter) 101;
c) a melléktag a test vagy valamely testrész méretét vagy alakját nevezi meg, például: rövidszárnyú fürgepoloska (lat. Ceratocombus (Xylonannus) brevipennis) 31; kis fürgepoloska (lat. Cryptostemma (Pachycoleus) pusilimum) 32; nagy vízimérőpoloska (lat. Hydrometra stagnorum, ang. Greater Water Measurer) 37; hosszú skorpiópoloska (lat. Ranatra linearis, ang. Water Stick Insect) 39; óriás vízipoloska (lat. Lethocerus grandis, ang. Giant Water Bug; Colossus Water Bug) 40; hosszúlábú evezőspoloska (lat. Sigara (Subsigara) longipalis) 44; karcsú ugrópartipoloska (lat. Chartoscirta elegantula) 47; laposlábú hasospoloska (lat. Diactor bilineatus, ang. Amazonian Leaf-footed Bug) 51; nagyfejű földipoloska (lat. Geocoris (Geocoris) megacephalus) 58; keskeny földipoloska (lat. Ischnocoris angustulus) 58; domború hátú pajzspoloska (lat. Sciocoris (Sciocoris) cursitans) 74; kerek hálóspoloska (lat. Acalypta nigrina) 96;
d) a jelzőtag az egész test vagy testrészeinek felületi tulajdonságaira utal, például: szőrös vízifelszínjáró poloska (lat. Mesovelia furcata, ang. Pondweed Bug) 34; sörtés hasospoloska (lat. Coriomeris denticulatus) 51; ráncos földipoloska (lat. Pachybrachius fracticollis) 60; szőrös fűpoloska (lat. Amblytylus nasutus) 82; érdes fűpoloska (lat. Phytocoris (Phytocoris) hirsutulus) 92; sima virágpoloska (lat. Orius (Heterorius) laticollis) 99.
A poloskafaj-nevek melléktagjainak többsége az első két alcsoportba sorolható, a másik két alcsoport jóval kisebb. Emellett megjegyzendő, hogy azoknak a poloskafaj-neveknek valamennyi melléktagja, amelyekben a jelzett tag egy adott testrész mintázatát, színét, méretét vagy alakját írja le, összetett melléknevekkel fejeződik ki.
2. Táplálék: például: fenyőkéreg-poloska (lat. Aradus obtectus, ang. Flat Bark Bug) 50; rizspoloska (lat. Leptocorisa oratorius) 51; lucernás hasospoloska (lat. Bathysolen nubilus, ang. Squashbug) 51; csalánföldipoloska (lat. Heterogaster urticae, ang. Nettle Ground Bug) 58; borókás pajzspoloska (lat. Chlorochroa (Rhytidolomia) juniperina) 68; nefelejcs-üregipoloska (lat. Sehirus luctuosus, ang. Shield Bug) 77; burgonyafűpoloska (lat. Closterotomus norwegicus, ang. Potato Capsid; Potato Bug) 84; denevérvérpoloska (lat. Cimex pipistrelli) 104; fecskevérpoloska (lat. Oeciacus hirundinis, ang. Swallow Bug) 104. Az ilyen típusú fajjelölő tagok többségét –inis képzős melléknevek fejezik ki, amelyek képzési alapját azoknak a növényeknek vagy állatoknak a nevei adják, amelyekkel a poloskák táplálkoznak.
Terminologija | 2016 | 23
189
Page 16
Két olyan poloskafajnév fordult elő, amelynek utótagja összetett melléknév: virágkedvelő fűpoloska (lat. Phytocoris (Ktenocoris) insignis) 92; változatos táplálkozású fűpoloska (lat. Phytocoris (Ktenocoris) ulmi) 92. Ez a szemantikai csoport az összes poloskafajnév 17%-át teszi ki.
3. Élőhely, például: tavi molnárpoloska (lat. Gerris (Gerris) lacustris, ang. Common Pondskater) 36; fenéklakó evezőspoloska (lat. Sigara (Subsigara) fossarum) 44; hangyaboly-lakó sarkantyúspoloska (lat. Alydus calcaratus, ang. Ant Bug) 50 (lásd 6. ábra); árnyékos termőhelyű földipoloska (lat. Cymus glandicolor, ang. Seed Bug) 57; réti pajzspoloska (lat. Rubiconia intermedia) 74; sztyeppi fűpoloska (lat. Leptopterna ferrugata) 87; gyümölcsfákon élő virágpoloska (lat. Anthocoris nemorum) 98; mezőkön élő ragadozópoloska (lat. Nabis (Nabis) ferus, ang. Field Damsel Bug) 102. Az ezt a jelentést hordozó poloskafajnevek utótagja -i képzős melléknév. Ez a csoport feleakkora, mint az előzőleg tárgyalt csoport.
4. A jellemző alanyra vonatkozó értékelő tulajdonság, például: jelentéktelen fürgepoloska (lat. Ceratocombus (Xylonannus) corticalis) 31; közönséges molnárpoloska (lat. Gerris (Gerriselloides) lateralis) 36; karcsú vízmérőpoloska (lat. Hydrometra gracilenta, ang. Lesser Water Measurer) 37; közönséges vízipoloska (lat. Ilyocoris cimicoides, ang. Saucer Bug; Common Water Creeper) 41; közönséges kéregpoloska (lat. Aradus corticalis, ang. Flat Bark Bug) 49; valódi botszúnyogpoloska (lat. Neides tipularius) 57; rejtélyes földipoloska (lat. Peritrechus convivus) 60; szomorú földipoloska (lat. Stygnocoris fuligineus) 62; csodálatos fűpoloska (lat. Miris striatus) 89. E szemantikai csoport fajnevei az összes fajnév mintegy 6,5%-át teszik ki.
5. Származási vagy elterjedési hely, például: alpesi víziszúrópoloska (lat. Velia (Plesiovelia) currens) 35; amerikai vízipoloska (lat. Lethocerus americanus, ang. American Giant Water Bug) 40; európai evezőspoloska (lat. Arctocorisa germari) 42; déli földipoloska (lat. Eremocoris podagricus) 58; ausztrál pajzspoloska (lat. Calliphara imperialis, ang. Jewel Bug) 78; német fűpoloska (lat. Alloeotomus germanicus) 82; mexikói ragadozópoloska (lat. Paratriatoma hirsute, ang. Mexican Bed Bug) 100; trópusi vérszívó poloska (lat. Cimex hemipterus, ang. Tropical Bedbug) 103. A származási vagy elterjedési helyet – az élőhelyhez hasonlóan – -i képzős melléknevek fejezik ki; ez az összes poloskafajnévnek csupán 5%-át alkotja.
6. Jellegzetes viselkedési sajátosság, például: ragadozó molnárpoloska (lat. Gerris (Gerriselloides) asper 36; kegyetlen vízipoloska (lat. Lethocerus
(Lethocerus) patruelis, ang. European Giant Water Bug) 40; fürge földipoloska (lat. Dicranocephalus agilis) 56 (lásd 7. ábra); fenyőn mászó fűpoloska (lat. Camptozugum aequale) 83; fán mászó fűpoloska (lat. Neoly gus viridis) 90. Azok a fajnevek, amelyek jelzői a jellegzetes viselkedési sajátosságokat fejezik ki, az összes fajnévnek csak mintegy 3%-át teszik ki; ez a legkisebb szemantikai csoport.
5. ábra. Kék pajzspoloska
(D. Baužys felvétele)
6. ábra. Hangyaboly-lakó sarkantyúspoloska
(L. Jasiukonytė és J. R. Stonys rajza)
7. ábra. Fürge földipoloska
(L. Jasiukonytė és J. R. Stonys rajza)
8. ábra. A poloskafajnevek százalékos megoszlása utótagjaik szemantikai funkciói szerint
Terminologija | 2016 | 23
191
Page 18
KÖVETKEZTETÉSEK
1. A félfedelesszárnyúak rendjébe tartozó poloskák alrendjének családnevei egy- és kétszavasak, és az entomológiai gyakorlatnak megfelelően többes számban szerepelnek. A kétszavas nevek az alrend családneveinek egyharmadát teszik ki.
2. Az egy- és kétszavas családnevek fő elemeinek többsége összetétellel keletkezett; csak egy új szóalkotás (nugarplaukėlės) és egy korábban használt kétszavas családnév fő eleme (čiuožikas) képzett származék. Így az összetétel a poloskák alrendje családneveinek legjellemzőbb névalkotási módja. Az összetett családnevek alárendelő összetételek.
3. Az összetett poloskacsalád-nevek mintegy 92%-a olyan összetételek csoportját alkotja, amelyeknek azonos a második tagja, –blakės, és amelyek első tagja a család megkülönböztető jegyei alapján határozza meg a második tagot. Az ilyen összetételek kétharmadában az első tag főnév, amely a test vagy valamely testrész jellegzetességeire, valamihez való hasonlóságra, illetve az élőhelyre vagy táplálkozási helyre utal.
4. A családfölötti és alrendági nevek következetesen a –iniai képzővel, a családnevekből származnak.
5. A poloskafajok neveinek csaknem minden bővítménye jelzői szerepű, és különféle melléknevekkel fejeződik ki. Több mint egyharmaduk –inis képzős melléknévvel szerepel; valamivel kevesebb mint egyharmaduk összetett melléknév, valamivel több mint egyötödük pedig határozott egyszerű melléknév.
6. A poloskafajok neveinek bővítményei az általuk betöltött szemantikai funkció szerint többféle típusba sorolhatók. A legnagyobb csoport – az összes fajnév mintegy 57%-a – külső jellemzőkre utal; a második legnagyobb, a táplálékra utaló csoport körülbelül 17%-ot tesz ki, míg a jellegzetes viselkedési sajátosságok alapján a legkevesebb faj írható le: az összes poloskafajnak csupán mintegy 3%-a.
7. A családok elnevezésére szolgáló összetett főnevek, valamint a fajnevek bővítményeiként megadott összetett melléknevek használata a poloskák alrendje neveinek alkotására jellemző sajátosság; ezt valószínűleg az a szükséglet határozza meg, hogy az egyik taxont a lehető legpontosabban nevezzék meg és különítsék el a másiktól.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK
Diškus A., Stonis J. R. 2012a: Lietuvos endobiontiniai vabzdžiai. Nepticulidae faunos taksonominė, chorologinė ir trofinė charakteristika. Monografija, Kaunas: Lututė.
Diškus A., Stonis J. R. 2012b: Pažinkime egzotinę pasaulio fauną. Gyvalazdės, Kaunas: Lututė.
DLKG 2006: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
Gaivenis K. (1998) 2014: Apie dvi lietuviškų sudurtinių terminų serijas su tais pačiais sandais. – Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 243–248.
Gaivenis K. (1975) 2014: Dvižodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje. – Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvos kalbos institutas, 60–97.
Gaivenis K. (1979) 2014: Nauji lietuviški vabzdžių pavadinimai. – Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvos kalbos institutas, 332–348.
ICZN – a zoológiai nevezéktan nemzetközi kódexe. Negyedik kiadás. – http://www.nhm.ac.uk/hosted-sites/iczn/code/.
Jonaitis V. 1983: Lietuvos ichneumonidai, Vilnius: Mokslas.
Keinys St. (1983) 2005: Lietuviškų sudurtinių terminų daryba. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 129–182.
Lešinskas A., Pileckis S. 1967: Vadovas Lietuvos vabzdžiams pažinti, Vilnius: Mintis.
Lešinskas A., Pileckis S. 1968: Vadovas augalų kenkėjams pažinti iš pažeidimų, Vilnius: Mintis.
LF1 1995: Litvánia faunája: Bogarak 1, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó.
Pileckis S., Žuklys L. 1974: Augalų apsaugos darbuotojo žinynas, Vilnius: Mintis.
Pileckis S. 1976: Lietuvos vabalai, Vilnius: Mokslas.
Pileckis S. 1982: Globokime naudingus vabzdžius, Vilnius: Mokslas.
Pileckis S., Repšienė D., Vengeliauskaitė A., Žuklienė R., Žuklys L. 1994: Lauko augalų kenkėjai ir ligos, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Stonis J. R., Dapkus D., Auksoriūtė A., Vilkas A. 2009: Žirgelių (Insecta, Odonata) taksonominis lietuviškų vardų sąrašas. – New and Rare for Lithuania Insect Species. Records and Descriptions 21, 155–165.
Stonis J. R., Diškus A. 2011: Pažinkime egzotinę pasaulio fauną. Maldininkai, tarakonai, termitai, akmenropės, gladiatoriai, tinkluočiai ir trunėsinukai, Kaunas: Lututė.
Stonis J. R., Remeikis A., Auksoriūtė A., Baužys D., Vilkas A. 2010: Sunorminti ir nauji Lietuvoje aptinkamų straubliuotųjų būrio, blakių pobūrio (Insecta: Hemiptera: Heteroptera) vabzdžių vardai. – Acta zoologica Lituanica 20(3), 262–272.
Stonis J. R., Remeikis A., Baužys D. 2013: Pažinkime pasaulio vabzdžius. Blakės. Įvairovė ir pavadinimai, Vilnius: Edukologija.
Stonis J. R., Sruoga V., Diškus A., Remeikis A., Auksoriūtė A., Žvironienė J. 2015: Vabzdžių grupių apžvalga ir siūlymai dėl terminijos vartosenos. 1 dalis. Archaeognatha – Hemiptera, Heteroptera. Metodinė priemonė / Lietuvos edukologijos universitetas, Baltijos–Amerikos biotaksonomijos institutas, Vilnius: Lietuvos edukologijos universiteto leidykla.
A HETEROPTERA ALREND LITVÁN NEVEI
2013-ban jelent meg a hallgatók számára készült tankönyv, Blakės. Įvairovė ir pavadinimai (Heteroptera. Változatosság és elnevezések) címmel, Jonas Rimantas Stonis, Andrius Remeikis és Darius Baužys szerzőktől. A könyv a Litvániában és más országokban gyakori Heteroptera-fajokat ismerteti. E tanulmány tárgya a Heteroptera 45 családjának és 463 fajának litván neve. Célja, hogy szinkrón módon vizsgálja az alrendbe tartozó családok és fajok neveinek képzési módjait, leírja a kéttagú nevek fő- és alárendelt elemei közötti szintaktikai és szemantikai viszonyokat, valamint megállapítsa a névalkotás legtermékenyebb módjait.
A Hemiptera rend Heteroptera alrendjének családjait – az entomológiában megszokott módon – egyes vagy kéttagú, többes számú nevekkel jelölik. Az alrend családneveinek egyharmada kéttagú. Az egy- és kéttagú nevek fő elemeinek többsége összetétel (irklāblakės, lat. Corixidae, ang. Water Boatmen; Lesser Water Boatmen; rupūžblakės, lat. Gelastocoridae, ang. Toad Bugs; žiedblakės, lat. Anthocoridae, ang. Flower Bugs; Minute Pirate Bugs; žōlblakės, lat. Miridae, ang. Plant Bugs; Leaf Bugs), egyetlen neologizmus (nugarplaukėlės, lat. Pleidae, ang. Pigmy Backswimmer), valamint egy már használatban lévő családnévi fő elem (čiuožikas, lat. Gerridae, ang. Pond-Skater) képzett, képzővel ellátott alak.
Terminologija | 2016 | 23
193
Page 20
A Heteroptera alrend családneveinek leggyakoribb képzési módja az összetétel. Ezek alárendelő összetételek.
A Heteroptera alrend családneveinek mintegy 92 százaléka a -blakės utótagú nevek közé tartozik; az előtag az adott család megkülönböztető sajátossága alapján pontosítja az elnevezést. Ezen összetételek kétharmadában az első tag főnév, amely a test vagy valamely testrész jellemzőit, valamivel való hasonlóságot, illetve az élő- vagy táplálkozási helyet írja le (pilkblakės, lat. Piesmatidae, ang. Beet Bugs; Ash-Gray Leaf Bugs; vėžliablakės, lat. Scutelleridae, ang. Shield-Backed Bugs; Shield-Back Bugs; Jewel Bugs; Tortoise Bugs; Scutellerids; urvāblakės, lat. Cydnidae, ang. Burrowing Bugs). A szupercsaládok és az alrendek ágai nevét következetesen a családnevekből, az -inai képzővel alkotják (žiēviablakìniai (Aradoidea), dirvablakìniai (Lygeoidea), skorpionblakìniai (Nepomorpha), šokliablakìniai (Leptopodomorpha)).
A Heteroptera fajneveinek szinte minden alárendelt eleme egyeztetett jelző, és melléknévvel fejeződik ki. Több mint egyharmaduk az -inis képzős melléknév, kevesebb mint egyharmaduk összetett melléknév, több mint egyötödük képző nélküli, határozott melléknév. A Heteroptera fajneveinek alárendelt elemei szemantikai funkciójuk szerint változatosak. A nevek legnagyobb csoportja – az összes fajnév mintegy 57 százaléka – a külső jegyeket jelöli; a második legnagyobb, mintegy 17 százalékos csoport a táplálékot határozza meg, és a Heteroptera fajainak mindössze 3 százalékát nevezik el jellemző viselkedésük alapján.
A családnevekben használt összetett főnevek és a fajnevek alárendelt elemeiként alkalmazott összetett melléknevek a Heteroptera alrend elnevezéseinek sajátos szóalkotási jellemzői; ezt valószínűleg az határozza meg, hogy a taxonokat a lehető legpontosabban kell megnevezni és egymástól megkülönböztetni.
Beérkezett: 2016-11-09
Albina Auksoriūtė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected]
