doi.org/10.35321/term27-12

Tudományos szeminárium: „Terminológia: tudományos és gyakorlati kérdések”

RAMUNĖ VASKELAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

A Litván Nyelvi Intézetben (a továbbiakban: Intézet) ősszel megrendezett tudományos szeminárium, amely a litván terminológusokat (mind a kutatókat, mind a terminológiai munkával foglalkozó szakembereket), valamint a terminusok alkotóit és használóit hívja meg a terminológia szempontjából fontos események és munkák áttekintésére, illetve a terminológia aktuális problémáinak megvitatására, már hagyománnyá vált, ezért idén októberben is megtartották (október 16-án), a rendezvényhez képest szokatlan módon: a szemináriumok és konferenciák távoli lebonyolítására szolgáló eszközzel, a Google Meet segítségével. Ez valóban kényelmesnek bizonyult: a szemináriumon fennakadás nélkül több mint hatvan, a terminológia tudománya, fejlődése, valamint a terminológiai munka és terminusalkotás iránt érdeklődő résztvevő vett részt, hallgatta az előadókat és vitázott.

A terminológia szempontjából az idei év legfontosabb eseménye kétségkívül az állami függetlenség helyreállításának harmincadik évfordulója. A terminológus szemszögéből tekintve erre Alvydas Umbrasas, az Intézet vezető kutatója a „Terminológia 30 évvel ezelőtt és ma” című előadásában először arra hívta fel a figyelmet, hogy Litvánia államiságának helyreállítása egyben az önálló Intézet újjászületésének éve is volt (1990-ig a Litván Irodalmi Intézettel közös tudományos intézményként működött). Az Intézetben művelt terminológia számára az államiság helyreállítása egy külön, kizárólag a terminológiára összpontosító részleg létrejöttét is jelentette (1991-ben megalakult a Terminológiai Osztály), valamint egy teljesen új kiadvány, a máig megjelenő Terminologijos megszületését. A terminológusok számára pedig az időszak kezdetét a gyakorlati jellegű munkák özöne jelentette, amely a litván nyelvre zúdult, miután a hosszú kétnyelvűségi időszakot követően államnyelvvé vált, és használati körei jelentősen kibővültek. Amint az előadásból kiderült, a külön részleg megalakulásával és a folyóirat megjelenésével több lehetőség nyílt arra, hogy a terminológiát tudományként fejlesszék, kezdetben azonban talán több erőforrást igényelt a terminológiai munka: terminológiai szabványokat kellett kidolgozni, szakvéleményeket készíteni, részt venni a készülő terminológiai szótárak munkálataiban, miközben sajnálatos volt,

282

Ramunė Vaskelaitė

Mokslinis seminaras „Terminologija: mokslo ir praktikos klausimai“

hogy kiadásuk helyzete kedvezőtlen, vagyis senki sem akarja megjelentetni az elkészült szótárakat, és olyan szótárak is napvilágot látnak, amelyeket a terminológusok nem ellenőriztek. Tervezték továbbá egy, a terminológia használatának szinte valamennyi területét lefedő terminológiai adatbázis (bank) létrehozását is, 2003-ban pedig elkészült a Lietuvių kalbos terminynas. Az időszak kezdetén végzett munkát összegezve az előadó elmondta, hogy a függetlenség helyreállítását követő első néhány évben megteremtődtek a litván terminológia tudományos művelésének feltételei, lendületet kapott a terminológiai szótárak és szabványok értékelése, valamint lerakták a litvániai számítógépes terminológiai adatbázisok fejlesztésének alapjait.

Idővel sikerült megosztani a gyakorlati jellegű munkákat más intézményekkel (a Litván Szabványügyi Hivatallal, az Állami Litván Nyelvi Bizottsággal, valamint a Matematikai és Informatikai Intézettel), és – amint A. Umbrasas előadásában rámutatott – csaknem megvalósult az a javaslat, amelyet az 1991-ben megalakult Terminológiai Osztályban vetettek fel, vagyis hogy a terminológiai munkát négy állami intézmény között osszák meg. Az előadás azonban az államiság helyreállításának az Intézetben művelt terminológiára gyakorolt jelentőségét kívánta áttekinteni, elsősorban a helyreállítás kezdetére összpontosítva. A visszaállított állam harminc éve alatt több intézmény kezdett terminológiával foglalkozni – köztük néhány felsőoktatási intézmény is –, és a terminológiai munka formái is jelentősen kibővültek. Az Intézet két másik képviselőjének poszterelőadásából kiderült, hogy a nemzetközi projektekben való részvétel mára a terminológiai munka elengedhetetlen, sőt szükségszerű részévé vált. Ezek lehetővé teszik, hogy a litván terminológiai erőforrások tágabb, európai összefüggésbe kerüljenek, miközben más országok terminológiai erőforrásaihoz is hozzáférést biztosítanak. Albina Auksoriūtė, az Intézet igazgatója az Európai Nyelvi Hálózat fejlesztését célzó projektet mutatta be. Ennek keretében az Intézet nemzeti kompetenciaközpontként további 31 nemzeti kompetenciaközponttal együtt olyan felhőalapú platform kialakításában vesz részt, amely hozzáférést biztosít a kereskedelmi és nem kereskedelmi nyelvtechnológiai szolgáltatásokhoz és adatállományokhoz valamennyi európai nyelven. Asta Mitkevičienė, az Intézet Terminológiai Központjának vezetője a Szövetségi eTranslation TermBank hálózat fejlesztésére irányuló projektet ismertette. A projektben további 9 intézménnyel együtt egy központi gépi fordítási (eTranslation) hálózat fejlesztésére törekednek helyi csomópontok létrehozásával, amelyek a terminológia kezelését és erőforrásainak cseréjét szolgálják.

A terminológiai munka formáinak az újjáalakult állam első éveihez képest bekövetkezett változását azonban különösen jól kiemelte Sigita Rackevičienė, a Mykolas Romeris Egyetem professzorának „Kétnyelvű auto-” című előadása, amelyet felolvasott

Terminologija | 2020 | 27

283

„A terminusok automatikus felismerése (DVITAS): koncepció és első munkák”. A beszámoló bemutatta a Mykolas Romeris Egyetem és a Vytautas Magnus Egyetem képviselőiből álló csoport (Sigita Rackevičienė, Liudmila Mockienė, Andrius Utka, Aivaras Rokas, Marius Laurinaitis és Agnė Bielinskienė) projektjét, amelynek végső eredménye szintén terminológiai adatbázis lesz, de ezúttal a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával jön létre: az adatbázis terminusait párhuzamos és összehasonlító korpuszokból speciálisan betanított neurális hálózatok gyűjtik majd. Az adatbázis létrehozásához a kiberbiztonság területét választották (az előadó szerint aktualitása, terminológiájának kialakulatlansága, valamint az adatbázis fordítók és kiberbiztonsági szakemberek számára való szükségessége miatt), ám a kifejezetten ezen a területen használt terminusok alapján összeállított adatbázis modellként szolgálhat más szakterületek terminológiai adatbázisainak kialakításához is. A projekt tehát a terminológiai adatbázisok létrehozásának egy modern technológiákon alapuló módszertanát kívánja bemutatni. Az előadó a projekt jelenlegi szakaszaként a párhuzamos és összehasonlító korpuszok összeállítását és annotálását említette; a következő feladatok a neurális hálózatok létrehozása és betanítása.

A szeminárium lehetőséget adott arra is, hogy a terminológiai munka technológiai fejlődését még hosszabb időszakot átfogva vizsgáljuk: kiindulópontként 1906-ot választva, amikor megjelent az első botanikai terminológiai szótár. Az Intézet Terminológiai Központjának vezető kutatója és igazgatója, Albina Auksoriūtė azonban nem a szótár — azaz Povilas Matulionis Žolynas. Dalys II. Lietuvos augalų žodynas ir augalų taislas — elkészítésének folyamatát vagy módszertanát vizsgálta, hanem a benne Laurynas Ivinskisnek tulajdonított terminusokat: a növény- és gombanemzetségek neveit. Idén ugyanis nemcsak az állam újjáalapításának centenáriumát ünneplik, hanem L. Ivinskis, az egyik első természettudományi terminusalkotó születésének 210. évfordulóját is. „Laurynas Ivinskis növénynemzetség-nevei Povilas Matulionis Žolyne című művében” című előadásában az előadó kiemelte a szótárban L. Ivinskisnek tulajdonított terminusok közül a képzővel alkotott származékokat, majd azok világos képzését és motivációját vizsgálta. Annak megállapítására, hogy valóban ki alkotta ezeket a terminusokat, összevetette őket az L. Ivinskis tudományos munkájában, a Prigimtūmenė című, fennmaradt kéziratban szereplő terminusokkal, és ezzel egyúttal a régi terminusok forrásainak azonosításával járó nehézségekre is rámutatott. Az L. Ivinskisnek tulajdonított terminusok némelyike nem található meg a Prigimtūmenė című műben, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy P. Matulionis valószínűleg egy másik, mára elveszett L. Ivinskis-kézirat alapján tulajdonította neki a terminusokat.

284

Ramunė Vaskelaitė

Mokslinis seminaras „Terminologija: mokslo ir praktikos klausimai“

A 19. és 20. század fordulójáról származó terminusokat kutatási forrásként választó Palmira Zemlevičiūtė — aki szintén az Intézet Terminológiai Központjában dolgozik — nem említett nehézségeket a források azonosításával kapcsolatban. A korabeli, orvosi és egészségügyi témájú füzetekben és cikkekben használt orvosi terminusokra támaszkodva azonban „A 19. század végi–20. század eleji orvosi terminusok többértelműségéről” című előadásában egy másik, napjainkban is aktuális problémát vetett fel: a terminusok többértelműségének kérdését. A terminológia egyik axiómájának tekintik azt az állítást, hogy egy terminusnak egy jelentéssel kell rendelkeznie, ugyanakkor nem egy empirikus kutatás mutatja ki, hogy a terminusok jelentéseinek jelentős része nem egy, hanem kettő, három vagy akár több jelentésből áll. Ez arra ösztönöz, hogy alaposabban vizsgáljuk mind az axióma és a kutatások közötti ellentmondást, mind pedig a terminusok többértelműségének okait. Egyetlen szemináriumi előadás keretében természetesen lehetetlen mindezeket feltárni, az előadás azonban bemutatta, hogy legalábbis a régi orvosi terminusok között kevés a többértelmű, noha a kutató 98, ebből az időszakból származó tudománynépszerűsítő publikációt tekintett át. Az előadó leginkább két jelentéssel rendelkező terminusokat említett többértelműként, ezekből is keveset (veidas, pilvas, pilvelis, nosis, drugys, vabalėlis és mások), a terminológia kezdeti kialakulási szakaszát jelző, általa vizsgált anyagban pedig a négyjelentésű terminusok közül csupán a gydykla terminust találta meg. A vizsgált időszak és szakterület terminológiája tehát mintha igazolná az axiómát: az élő nyelvi szavaktól a terminusok felé haladva csökken a többértelműség.

A terminológia tudománya és gyakorlata szempontjából egy másik, különösen aktuális problémát, a „Terminusszinonímia és terminusrendezés” című előadásában Asta Mitkevičienė, a Terminológiai Központ kutatója és vezetője vizsgálta. Ismeretes, hogy a szinonímia kerülése szintén a terminusrendezés axiómaszerűnek tekintett elvei közé tartozik: egy fogalmat egy terminussal kell megnevezni, vagyis egy terminusnak nem lehetnek szinonimái. Másfelől kevés olyan empirikus kutatás van, amely ne említené az adott szakterületen használt szinonim terminusokat. Bár a terminusszinonímiát rendszerint a terminológia fejlődése kezdeti szakaszának jellegzetességeként tartják számon, szinonim terminusok olyan területeken is találhatók, amelyek terminológiája fejlődési szempontból előrehaladottnak számít. Az előadó áttekintette a szinonimák normatív megközelítését, kerülésük okait és a terminusok normalizálásának elveit. Mivel korábban már több tanulmányában is foglalkozott a terminusszinonímiával, ezúttal a különböző motivációjú szinonimákra összpontosított, és rámutatott, hogy ezek funkcionálisan indokoltak, ezért szigorúan

Terminologija | 2020 | 27

285

nem állítható, hogy csak az egyik szinonima használható. A szeminárium tehát valóban új gondolatokat vetett fel a szinonímia kérdéséről, és legalábbis arra tett javaslatot, hogy a szinonímiára a szokásosnál jóval összetettebb jelenségként tekintsünk.

A szinonímia és a többértelműség mellett a terminológia tudománya, és különösen gyakorlata szempontjából a terminusok kölcsönzésének kérdése is folyamatosan aktuális. A szeminárium ezt a témát is érintette, az Intézet Terminológiai Központjának egy másik képviselője révén. A Központ vezető kutatója, Aušra Rimkutė, aki mostanában az öltözködés és a lábbeli terminusait kutatja (a Naujieji avalynės pavadinimai című cikk a Terminologijos előző számában olvasható), „Néhány gondolat az öltözködési terminusokról” című előadásában több angolból átvett ruházati és lábbeli megnevezést tárgyalt (džegingsai, tregingsai, megingsai, kroksai, konversiukai), valamint a saját nyelvi eszközökkel alkotott terminusokat is (timpės, tamprés, aptemtukai, aptemptukės, tampdžinsiai, timpdžinsiai); példáival a litván nyelv terminusalkotási lehetőségeit és erőforrásait igazolta. A kutató a példákat az Intézetben összeállított Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno című adatbázisból gyűjtötte, amely a 20. század végétől a litván nyelvben megjelent kölcsönszavakat, új képzésű szavakat, szókapcsolatokat, új jelentésű szavakat és rövidítéseket tartalmazza. (http://naujazodziai.lki.lt). Amikor arról kérdezték, hogy az új terminusok közül a kölcsönszavak vagy a litván megnevezések honosodnak-e meg inkább, az előadás szerzője azt mondta, hogy nem végzett erre vonatkozó külön kutatást (és az ilyen vizsgálatok valóban inkább a köznyelvhasználat és a nyelvi normák kutatóinak feladatkörébe tartoznának), viszont a használat területére irányította a figyelmet: a fiatalok nyelvhasználatában gyakoribbak az idegen megnevezések...

Konkrét terminusokra — intelekto sutrikimas, protinis atsilikimas, proto negalia, silpnaprotystė — összpontosított a Litván Jogi Intézetben dolgozó kutató, Dalia Gedzevičienė „Az intellektuális zavarokat megnevező terminológia és annak hatása a társadalmi attitűdökre” című előadása is. Részletesen feltárta e terminusok kialakulásának körülményeit, jelentésüket és a jelentések közötti viszonyokat, valamint a használatukból eredő nehézségeket. Az előadás azonban leginkább arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a terminusok a társadalmi attitűdök alakító tényezői. Az előadó szerint az értelmi fogyatékossággal élő emberek évtizedeken át tartó társadalmi kirekesztése miatt az ilyen emberek elszigetelése a társadalmi tudatban a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni magatartás megszokott formájaként rögzült; ez az egyik legfőbb oka annak, hogy napjainkban nehézségekbe ütközik az értelmi fogyatékossággal élő emberek kirekesztésének csökkentése, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek általános iskolákba való integrálása vagy a fogyatékossággal élő emberek közösségekbe való visszaillesztése terén,

286 Ramunė Vaskelaitė │ Mokslinis seminaras „Terminologija: mokslo ir praktikos klausimai“

például a városok vagy kisvárosok központjaiban kisebb, csoportos életvitelt biztosító otthonokat létesítve számukra). Mint kiderült, az integráció legnagyobb problémája nem a forráshiány, hanem a fogyatékossággal élő emberrel szembeni negatív, sőt ellenséges társadalmi hozzáállás és az a sztereotip meggyőződés, hogy a fogyatékossággal élő ember „veszélyes”, és a közösségtől elkülönítve kell élnie. Az előadó a terminusokat a társadalmi hozzáállást egy adott alannyal kapcsolatban alakító tényezők egyikeként említve, valamint arra hivatkozva, hogy a terminusok képesek egy új fogalom, egy másfajta tartalom megjelölésére, azt a feltevést vetette fel, hogy a terminus megváltozása is előidézheti vagy felgyorsíthatja a társadalmi hozzáállás, a társadalom álláspontja, sőt a megnevezett személlyel szembeni viselkedésminta megváltozását. Az előadás emellett a terminusok metaforikus jellegére is felhívta a figyelmet, és azt állította, hogy bár a metafora a terminusalkotás egyik módjának számít, ez a módszer nem minden szakterület számára egyformán elfogadható.

A tudományos szemináriumot összefoglalva megállapítható, hogy az idei szemináriumon is sikerült áttekinteni mind a terminológia szempontjából legjelentősebb eseményeket, mind a legaktuálisabb témákat, továbbá a különböző szakterületeket és azok terminusait. A vizsgált terminológia által átfogott időszak is széles: a történeti terminológiától, L. Ivinskis, illetve a litván orvosok által a XIX. és XX. század fordulóján alkotott terminológiától kezdve a legújabb, már napjaink alkotói által létrehozott timpių, tamprių, aptemtukų, tampdžinsių, timpdžinsių terminusokon át a jövőben az intelligens technológiák segítségével egyre inkább létrehozandó terminológiai adatbázisokig, gyűjteményekig, felhőkig. Ez ismét megerősítette, hogy a terminusalkotás megszakítás nélküli folyamat, sikerességéhez és céltudatosságához pedig folyamatos terminológiai munka, alapos terminológiai kutatások és új módszerek keresése szükséges.

Beérkezett: 2020-10-22

Ramunė Vaskelaitė

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius

E-mail: [email protected]

Terminologija | 2020 | 27

287