Minden terminushoz tartoznia kell definíciónak – egy konstruktív megállapodás eredményének. A definíció tartalma a fogalom terjedelmétől függ: ha változik (csökken vagy nő) az azt megnevező általános és megkülönböztető jegyek száma, a definíció tartalma is megváltozhat (pontosítható – szűkíthető vagy bővíthető). Ugyanazon fogalom definíciójának megalkotásakor egy adott szakterület szakemberei nem feltétlenül ugyanazokat a fogalmi jegyeket rögzítik. Ezt az eltérést a szakemberek különböző tapasztalata, tudása, képzettsége, a fogalomról alkotott felfogása, végső soron pedig még a képzelőereje is meghatározza. A cikk példák alapján első ízben vizsgálja behatóbban az összetett terminus összetevője (összetevői) és definíciója közötti alárendeltségi viszonyt.
KULCSSZAVAK: terminus, fogalom, terminológiai jelentés, definíció, összetett terminus.
ÖSSZEFOGLALÓ
Minden terminushoz tartoznia kell egy definíciónak – egy konstruktív megállapodás eredményének. A definíció tartalma a fogalom terjedelmétől függ. Ha megváltozik (csökken vagy nő) az általa tükrözött alapvető és megkülönböztető jegyek száma, a definíció tartalma is megváltozhat (pontosítható, azaz szűkíthető vagy bővíthető). Ugyanazon fogalom definíciójának megalkotásakor egy adott szakterület szakemberei kissé eltérő jegyeket választhatnak a fogalom meghatározásához. Ezt az eltérést tapasztalatuk, képzettségük, a fogalomról alkotott felfogásuk, sőt képzelőerejük különbözősége okozhatja. Konkrét példákra hivatkozva a cikk elsőként mutatja be behatóbban az összetett terminus összetevője (összetevői) és definíciója közötti alárendeltségi viszony elemzését.
KULCSSZAVAK: terminus, fogalom, terminológiai jelentés, definíció, összetett terminus.
Terminologija | 2021 | 28
175
Page 2
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
A terminológiai szótárak készítésének gyakorlatában különféle összetett helyzetekkel találkozunk; például előfordul, hogy egy adott emberi tevékenységi terület nyelvében használt fogalomnak egyáltalán nincs megnevezése (terminusa), ezért azt meg kell alkotni, vagy kölcsönszót kell használni, ha van ilyen. Néha választani kell a fogalom már szinte meghonosodott megnevezése és egy új között. Előfordul, hogy dönteni kell egy összetett terminus grammatikai kapcsolatának (egyeztető, vonzatos vagy hozzárendelő) megválasztásáról stb. Minden esetben azonban egy adott szakterület terminusának tartalmát a terminológiai jelentés segít feltárni, vagyis az a jelentés, amely a szó számára egy adott szakterület terminológiájában jellemző (Kvašytė 2005: 53).
E tanulmány célja egy bizonyos típusú összetett terminus alkotóeleme(i) és a definíció közötti alárendeltség vizsgálata1. A vizsgálat tárgyát a ruházat és a cipő fő alkotóelemet tartalmazó összetett terminusok képezik, amelyek a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában szerepelnek, vagy a „Források” című részben megjelölt szakirodalomban találhatók.
A tanulmány a következő feladatokat tűzi ki:
1) áttekinteni, hogyan értelmezik a definíciót a kiválasztott litván és külföldi nyelvészek munkáiban, és milyen követelményeket támasztanak vele szemben;
2) a litván és külföldi nyelvészeti szakirodalom alapján elkülöníteni a definíciók gyakoribb típusait;
3) feltárni az összetett terminus alkotóeleme(i) megválasztása és a definíció alárendeltsége közötti kapcsolatot.
A tanulmány írásakor analitikus és összehasonlító módszereket alkalmazunk. Kiegészítő információkat az ábrák tartalmaznak.
1. APIBRĖŽTIES SAMPRATA
Kuris laikas terminologijoje vartojamas terminas apibrėžtis (Jakaitienė 2005: 24; 2010: 183 ir kt.), o terminas apibrėžimas pateikiamas kaip sinonimas (Kvašytė 2005: 12 ir kt.), kaip ir tarptautinis terminas definicija2 (Kvašytė 2005: 12). Kalbininkas Jonas Klimavičius pastebi, kad su „Lietuvos Respublikos terminų banko įstatymu (2003 m. gruodžio 23 d.
A subordinációt ebben a cikkben 1függésként értelmezzük, vö. subordináció – 1. valaminek valamitől való függése (TŽŽ 2007: 1049; 2013: 781). A subordináció terminust leggyakrabban a szintaxisban használják, a szintaktikai kapcsolatokról szólva: „a mondat szerkezeti egységei között, amelyek közül az egyik (az alárendelt) a másiktól (a főelemtől) függ, és csak a főelemen keresztül épül be a mondatba” (LKE 1999: 509; vö. Gaivenis, Keinys 1990: 160). Helyette gyakrabban használatos a litván megfelelője: hozzákapcsolás.
2 Érdekes, hogy a 2005-ben megjelent Kalbos patarimų című füzetben, a Leksika: skolinių vartojimas című részben a definicija szó helyett az apibrėžtis, apibrėžimas szavak előnyben részesítését javasolják (KP L1 2005: 40), míg a füzet 2013-ban kiadott második, bővített és javított kiadásában már csak az apibrėžtis szó szerepel (KP L1 2013: 22).
176 Aušra Rimkutė-Ganusauskienė │ Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 3
Nr. IX-1950) vietoj apibrėžimo vald ingai įsiveržė jau nuo RLŽ 1932 3213 žinoma ir nemažai vartota (S. Šalkauskio ir kt.) apibrėžtis“ (Klimavičius 2005: 248). Mokslinės lietuvių terminologijos teorijos kūrėjo Stasio Šalkauskio manymu, apibrėžimas yra „sudaiktavardintas (ad modum substantiae) veiksmo“ apibrėžti pavadinimas, o terminas apibrėžtis reiškia įvykdytą veiksmą, yra apibrėžimo išdava (Šalkauskis 1991: 204). Matyt, terminas apibrėžimas, ilgą laiką vartotas terminologų darbuose, pakeistas terminu apibrėžtis, siekiant išvengti dvireikšmiškumo – mat terminu apibrėžimas gali būti įvardijamas ir veiksmas (abstrakti reikšmė), ir veiksmo rezultatas (konkreti reikšmė). Terminologo Stasio Kein io manymu, tvarkant terminiją, „[K]onkrečios reikšmės vediniai darytini su atitinkamiems darybos būdams būdingomis priesagomis ar galūnėmis“ (Keinys 2005: 25), kaip tik todėl priesagos -tis vedinys apibrėžtis parankesnis.
Regina Kvašytė Mokomajame terminologijos žodynėlyje című munkájában azt írja, hogy az apibrėžtis (definíció) „a terminológiai jelentés4 magjának szemáit tükröző, teljes körű szóbeli jellemzés, amely megadja a fogalom tartalmát, és az absztrakció egy adott szintjén feltárja azokat a lényeges jegyeket, amelyek megkülönböztetik a szomszédos fogalmaktól” (Kvašytė 2005: 13). Az LST ISO 1087-1:2005 számú litván szabványban, a Terminologijos darbas. Aiškinamasis žodynas. 1 dalis. Teorija ir taikymas címűben a apibrėžtis (definíció) „a fogalmat meghatározó leíró állítás, amely segít megkülönböztetni azt a kapcsolódó fogalmaktól” (TB). Hasonló meghatározás olvasható az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága Litván Nyelvi Osztályának fordítói számára készült Terminologijos vadovėlyje című tankönyvben is: az apibrėžtis (definíció) „a fogalmat leíró állítás, amely segít megkülönböztetni azt más fogalmaktól. A fogalmat olyan egyedi egységként kell meghatároznia, amely egyedi jegykombinációt és egyedi tárgyhalmazt jelöl” (TV 2006: 16). A definíció tehát pontosan megadja vagy jellemzi egy adott szakterület fogalmát és az általa megnevezett tárgy bizonyos jegyeit; magát a fogalmat pedig a szakterületen nyelvi (rendszerint terminusok) vagy nem nyelvi (különféle szimbólumok) jelek fejezik ki (1. ábra).
Hasonlóképpen értelmezi a definíciót Ilona Mickienė és Birutė Briaukienė hallgatóknak szánt oktatási segédanyaga, a Lietuvių terminologijos aspektai című mű is. Itt azonban az apibrėžimas (meghatározás) terminust használják. Ezt „a fogalom tartalmának feltárásaként, vagyis a fogalom által tükrözött dolgok és jelenségek lényeges jegyeinek megadásaként” jellemzik (Mickienė, Briaukienė 2016: 18).
3 A lekszikográfus Jonas Baronas által összeállított Rusų lietuvių žodynas című műről van szó (Kaunas: Spindulys) – a szerző megjegyzése
4 Itt és a továbbiakban R. Kvašytė szótárszerző által ritkított betűkkel szedve.
Terminologija | 2021 | 28 177
Page 4
1. ábra. Az objektum, a fogalom, a definíció és a terminus viszonya
A Nyelvészeti terminusok szótárában szerepel a terminus definíció és nemzetközi eredetű szinonimája, a definíció, amelyet a következőképpen határoz meg: „Logikai művelet, amely feltárja az objektum lényegi jegyeit, és megkülönbözteti azt a hozzá közel álló egyéb objektumoktól. A definíciónak adekvátnak kell lennie, vagyis a definiált fogalom és a definíció között egyenértékűségi viszonynak kell fennállnia. A definíció nem lehet sem túl tág, sem túl szűk. Továbbá nem lehet körkörös, azaz a definiált objektum nem határozható meg olyan fogalommal, amely maga csak a definiált fogalomból válik érthetővé, illetve a definiáló és a definiált fogalom nem lehet ugyanaz” (Gaivenis, Keinys 1990: 22). Amint látható, a definíció fogalma gyakorlati ajánlásokkal is kiegészül, megnevezi a lehetséges hiányosságokat, hangsúlyozza a definiált és a definiáló fogalom egymástól való függését; másként fogalmazva: a definíciónak azokat a jegyeket kell megadnia, amelyek pontosan (se nem túl tágan, se nem túl szűken stb.) tárják fel a terminus tartalmát.
Logikai műveletként a definíciót a Litván Általános Enciklopédia is a következőképpen jellemzi: „Logikai művelet, amely kritériumokat állapít meg a vizsgált objektum más objektumoktól való megkülönböztetésére azáltal, hogy megadja annak sajátosságait, valamint a használt vagy bevezetett nyelvi kifejezés jelentését” (VLEe)5. Az enciklopédia hangsúlyozza, hogy bár minden tudományág megfogalmazza saját fogalmainak definícióit, mindegyik a logika által kidolgozott definíciós eszközöket használja. Tehát nem kivé-
5 Lásd az internetes elérhetőséget: https://www.vle.lt/straipsnis/apibrezimas [megtekintve: 2021-07-05].
178
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 5
is – és a terminológia tudománya is. Éppen ezért idézzük fel röviden, hogyan értelmezi a vizsgált kérdést a logika. Itt a cselekvés eredményét jelentő főnévi képzővel ellátott –imas származékszó, az apibrėžimas (lat. definitio) használatos, és egy bizonyos állításként, pontosabban annak egyik fajtájaként értelmezik. Az állítás három részből áll: a definiálandó részből (lat. definiendum), a definiáló részből (definiens) és az összekötő részből, amelyet rendszerint olyan szavak fejeznek ki, mint az van, nevezik, jelent stb. A definiálandó fogalom, ahogy már említettük, egy bizonyos objektumot jelöl, a definiáló rész pedig annak lényeges jegyeit sorolja fel, amelyek segítenek meghatározni az objektum általános nemét vagy osztályát, egyúttal lehetővé téve, hogy elkülönítsük az adott nem más fajaitól vagy osztály alosztályaitól (bővebben lásd Plečkaitis 2004: 163; Eidukienė 2009: 60; Bubelis és mtsai 2012: 116).
Amint a forrásokból láthatjuk, bár az apibrėžtis (vagy az apibrėžimas, mivel szinonimaként használják) meghatározása kissé eltérő szavakkal történik – az egyik helyen logikai műveletként, máshol szóbeli leírásként vagy állításként –, mindegyik megadja, hogy a meghatározás pontosan megnevezi vagy leírja a fogalmat; mindenütt hangsúlyozzák a terminus bizonyos jegyeit is, amelyek feltárják a fogalom lényegét, és/vagy meghatározzák sajátosságát, egyediségét és megkülönböztető jellegét egy adott szakterületen. A nyelvészek egyetértenek abban, hogy a terminológiában a terminus meghatározása nem azonos a közönséges szó szótári meghatározásával – mindenekelőtt meghatározott tartalma és pontossága különbözteti meg. Vagyis a terminus lényegét a jelölt fogalommal való kapcsolata határozza meg, ezért a meghatározás megfogalmazásakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy „[A] fogalom meghatározása legyen a lehető legrövidebb és legegyszerűbb, de tartalmazza a fogalmat megkülönböztető legszükségesebb információt” (Jakaitienė 2010: 183).
Az Empfehlungen für die Terminologiearbeit című könyv szerint a terminust tartalma vagy alkalmazási (használati) területe alapján olyan meghatározás írja le, amely megkülönbözteti más terminusoktól (EFT 2018: 44). Vannak ennél valamivel tágabb nézetet vallók is: szerintük a terminus meghatározása „csupán a terminus jelentésének egyik eleme, és nem feltétlenül teljes vagy önálló” (Sager 1990: 45). Ez a megközelítés feltehetően abból indul ki, hogy az egyes terminusok bizonyos kapcsolatok révén összefüggnek egymással, egy adott szakterületen terminológiai rendszereket alkotnak, és ha megváltozik a terminus értelmezése (nő vagy csökken a fogalom terjedelme), vagy akár a terminológiai rendszer, szükség esetén a meghatározások is kiegészíthetők, módosíthatók. Továbbá valószínű, hogy a meghatározások nem mindig rögzítik a fogalom összes legfontosabb megkülönböztető jegyét, mivel ez részben megalkotójától – a szakterület szakemberétől –, tapasztalatától, a megnevezett tárgy ismeretétől és rendelkezésre álló tudásától függ.
Terminologija | 2021 | 28
179
Page 6
2. ábra. A terminuselem(ek) és a meghatározás közötti alárendeltségi viszony
Összefoglalva megállapítható, hogy egy adott szakterület fogalmának tartalmát a meghatározás segít feltárni. Az, hogy miként határozzuk meg, vagyis milyen lényeges jegyeket sorolunk fel a meghatározásban, alapvetően a fogalom tartalmának és terjedelmének értelmezésétől függ – minél több lényeges jegye ismert az objektumnak, annál pontosabb és teljesebb a fogalom tartalma. Az 1. ábrán látható sémából kitűnik, hogy egy adott szakterület objektuma, fogalma, terminusa és meghatározása alárendeltségi viszonyban áll egymással, és kölcsönösen függnek egymástól (lásd 2. ábra) – ha az egyik elem megváltozik, a többi is változik.
2. A MEGHATÁROZÁSOK TÍPUSAI
A terminológiában különböző meghatározások léteznek. Egyes szerzők több tucat típust különböztetnek meg; például amint Julia Eduardovna Mueller cikke említi, Helmut Mönke akár 70-et is számon tart (Mueller 2016: 41). Több tucatot sorol fel a VLEe is: ost en sinis, nominális, szemantikai, szintaktikai, operatív, kontextuális, deskriptív (leíró) meghatározás, nem és faj szerinti meghatározás, nominális meghatározás stb. Ezeket azonban a logika tudományának meghatározásaiként írják le.
Kazimieras Gaivenis litván terminológus a Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys című könyvében megjegyzi, hogy Stanisław Gajda lengyel terminológus a tudományos nyelvben 11 meghatározástípust használ a fogalmak meghatározására és magyarázatára, amelyeknek több altípusuk is lehet: magyarázó, összehasonlító, klasszikus, genetikai (vagy eredet szerinti), operatív, elsődleges (vagy protodefiníciós), induktív és rekurzív, nyilvánvaló, nomina
180
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 7
liosios ir realiosios, kontekstinės ir leksikografinės (Gaivenis 2002: 132–133). Pats kalbininkas, bene daugiausia iš visų Lietuvos terminologų nagrinėjęs terminų apibrėžtis, skiria šešis nevienodo produktyvumo apibrėžčių tipus: „1) pilnuosius apibrėžimus (artimus loginiams apibrėžimams, vadinamiems definitio per genus proximum et differentiam specificam), kai pirmoje apibrėžimo dalyje nurodoma termin nės sąvokos artimiausia giminė, o antroje – rūšinis skirtumas; 2) sinoniminius apibrėžimus, kai sudėtinis terminas aiškinamas vienu ar keliais tapačios arba labai artimos reikšmės atitikmenimis; 3) išvardijamuosius apibrėžimus, kai išskaičiuojami daiktai ar reiškiniai, priklausantys apibrėžiamai termininei sąvokai; 4) palyginamuosius apibrėžimus, kai po santrumpos plg. dedamas vienas žodis arba sudėtinis terminas, kuris atskirai yra apibrėžiamas, panaudojant bet kurį kitą apibrėžimo tipą; 5) nepilnuosius apibrėžimus, kurie gali neturėti loginio apibrėžimo formos ir nurodyti tik vieną kurią terminės sąvokos ar realijos ypatybę – paskirtį, kilmę, pavidalą ir pan.; 6) nuorodinius apibrėžimus, kai nurodomi mokslinei komunikacijai teiktini norminiai terminai vietoje siaurai vartojamų profesionalizmų ar netaisyklingų ir pasenusių terminų“ (Gaivenis 2004: 114–115). K. Gaivenis šiuos apibrėžčių tipus išskyrė išnagrinėjęs visų tipų sudėtinių terminų pateikimą pokario metais išleistuose terminų žodynuose.
Amint azt már meg lehetett érteni, a definíció típusa lényegében a tudós által választott felosztási alaptól függ. Más forrásokban a litván nyelvű szakirodalom rendszerint intenzionális és extenzionális definíciókat különböztet meg (Gaivenis 2002: 30; vö. Celiešienė, Džežulskienė 2008: 45; EFT 2018: 44–45; ISO 1087: 2019)6. Az intenzionális definíció (ang. intensional definition) olyan meghatározás, amely „a legközelebbi, már definiált vagy mindenki által ismert fölérendelt fogalmat7, valamint a fogalom fajfogalmi különbségeit jellemző jegyeket” nevezi meg (Kvašytė 2005: 13; vö. Gaivenis 2002: 30), míg az extenzionális definíció (ang. extensional definition) „az absztrakció azonos szintjéhez tartozó fajfogalmakat vagy az egész alkotórészeit sorolja fel” (ugyanott; vö. Gaivenis 2002: 17, 30; továbbá vö. ISO 1087: 2019). K. Gaivenio8
6 Amint már írtuk, K. Gaivenis ezeket a definíciókat teljes definícióknak nevezte.
7 Itt és a továbbiakban a szótár R. Kvašytė szerzője által kiemelt idézetek szerepelnek.
8 A 2019-ben elkészített ISO 1087: 2019 nemzetközi szabvány Terminology work and terminology science – Vocabulary (litván nyelvre nem fordították le) az extenzionális definíciók két típusát különbözteti meg: a generikus extenzionális definíciót (ang. generic extensional definition) és a részek extenzionális definícióját (ang. partitive extensional definition).
Terminologija | 2021 | 28
181
Page 8
szerint „[A]z intencionális definíciók többnyire klasszikus definíciók: definitio per genus proximum et differentiam specificam. Ezekben a definíciókban a fajkülönbséget nem egyetlen, hanem több jegy is jelentheti. Ennek az az oka, hogy előfordul, hogy nem található meg az az egyetlen jegy, amely megkülönböztetné a meghatározandó objektumot minden más objektumtól, és lényegében feltárná annak tartalmát” (Gaivenis 2002: 30).
A terminológiai munka gyakorlatában nem minden definíciótípus egyformán fontos. Reiner Arntz, Heribert Picht és Felix Mayer az Einführung in die Terminologiearbeit című könyvükben a két leggyakoribb típust ismertetik:
1) tartalmi definíciók (vö.: ném. Inhaltsdefinition, ang. analytical definition, intensional definition, generic definition) a terminus tartalmát, vagyis azokat a sajátos jegyeket vagy tulajdonságokat adják meg, amelyek a meghatározandó dologhoz rendelhetők. Lényegében ez ugyanaz, amit a litván terminológiában a már említett intenzionális definíciónak tekintenek, hiszen abból indul ki, ami már ismert, és kiemeli a meghatározott fogalom bizonyos szükséges (nem valamennyi!) jegyeit, amelyek segítenek a terminust a már meglévő terminusrendszerhez illeszteni;
2) terjedelmi definíciók (vö.: ném. Umfangsdefinition, ném. extensionale Definition, ang. extensional definition) a terminus leírását segítik azáltal, hogy az absztrakció egy szintjéhez tartozó jegyeket vagy a fogalom egészének alkotórészeit nevezik meg. A szerzők tehát itt a litván terminológiai szakirodalomban ismertetett extenzionális definíciót különböztetik meg, és hangsúlyozzák, hogy a terminus terjedelme többféleképpen is megadható, például a meghatározott terminológiai fogalmat alkotó egyes tárgyak vagy jelenségek felsorolásával, illetve bizonyos szimbólumokkal, képletekkel, számokkal stb. mint a fogalmak speciális jeleivel történő leírással (Arntz és mtsai 2004: 62–66).
A fenti szerzők szerint a tartalmi és terjedelmi definíciók segítenek feltárni a fogalmak közötti hierarchikus kapcsolatokat, a terminusok meghatározásához pedig elegendő lehet akár a tartalmi, akár a terjedelmi paraméter, bár bizonyos esetekben a fogalom terjedelme és tartalma összefügg. R. Arntz, H. Picht és F. Mayer az ilyen definíciók választását a terminológiai munka gyakorlati alkalmazhatóságával indokolja. Egyetérthetünk azzal, hogy ez különösen fontos az adott szakterület szakemberei számára, akik a terminusok pontos meghatározására törekszenek.
Juan C. Sager hangsúlyozza, hogy a gyakorlatra orientált terminológusi munkában bármilyen típusú definíciót lehet alkotni, még akkor is, ha azok nem felelnek meg a klasszikus definíció tartalmára vonatkozó szigorú követelményeknek (Sager 1990: 42). Itt talán érdemes volna
182
Aušra Rimkutė-Ganुसauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 9
nem szabad megfeledkezni arról, hogy bármilyen osztályozás gyakran egyszerűen a szerzők eltérő nézőpontjain alapul, és – amint már említettük – az osztályozás alapja sem azonos.
A terminusok definícióinak, típusainak és követelményeinek különösen nagy figyelmet szentel Szergej Selov orosz terminológus. A 2003-ban megjelent monográfiájában Термин. Терминологичность. Терминологические определения azt írja, hogy a definíció feladata nem a megerősítés és nem is a leírás, hanem az objektum megállapítása, meghatározása, ezáltal másoktól való elkülönítése (Шелов 2003: 33). A nyelvész, főként a logikára támaszkodva, öt csoportba sorolja a definíciókat:
1) osztályozó definíciók (oroszul родовидовые, классифицирующие определения), amelyekben megkülönböztetik a nemfogalmat és annak faji jegyét (Шелов 2003: 37). Ezek a definíciók partitiv és totatív típusra oszlanak;
2) felsoroló definíciók (oroszul перечислительные определения), amikor a terminus tartalmát a hozzá tartozó elemek felsorolása tárja fel (Шелов 2003: 45);
3) kontextuális definíciók (oroszul контекстуальные определения), amikor a terminus jelentését az összes kontextus pontos felsorolása magyarázza meg (Шелов 2003: 51);
4) operacionális definíciók (oroszul операциональные определения), amelyekben valamilyen operacionális tevékenység tükröződik. Ezek a fizika és a matematika tudományaira jellemzők (Шелов 2003: 62);
5) monomorf és polimorf definíciók (oroszul мономорфные и полиморфные определения). A monomorf definíciók jellemzője a definiált terminus tartalmának egyértelmű, szigorúan meghatározott volta, míg a polimorf definíciók lehetővé teszik a fogalom szemantikájának szabadabb értelmezését, nem pontosak, ezért a normatív terminográfiában nem ajánlottak (Шелов 2003: 67). A szerző véleménye szerint ennek a definíciós rendszernek is vannak pontatlanságai (ugyanott).
Összefoglalva hangsúlyozni kell, hogy ahhoz, hogy a definíció pontosan meghatározza, megnevezze vagy leírja a fogalmat, fel kell tárnia a megnevezett fogalom bizonyos jegyeit, amelyek segítenek kiemelni a más fogalmaktól való különbségeit, és megmutatni bizonyos szemantikai kapcsolatokat. Az eddig elmondottak alapján aligha kétséges, hogy nemcsak a terminusok, hanem a definíciók is hozzájárulnak a mindenki számára egyformán érthető és egyben megbízható szakmai kommunikáció biztosításához. Emellett, amint az 1. ábrán látható, a terminus és a definíció összefügg-
Terminologija | 2021 | 28
183
Page 10
… alárendeltségi viszonyban állnak – a terminus attól függ, hogy mit tár fel a definíció, és fordítva: egy adott terminus vagy annak összetevője(i) megválasztása a definíció tartalmát is meghatározza. A terminológiai munka gyakorlata során azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyes esetekben „nemcsak egyetlen, hanem akár több helyes terminusdefiníció is létezhet” (Gaivenis 2002: 19). Ezért egy terminus (és annak minősége) értékelésekor mindig fontos a definíció minőségét is megítélni, vagyis azt, hogy megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek.
3. A DEFINÍCIÓKKAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK
A Litván Köztársaság LRST 1115–90 szabványában Terminológiai alapelvek és
módszerek négy követelményt határoznak meg, amelyeket a definíció megfogalmazásakor be kell tartani: 1) a definíciónak tükröznie kell a fogalom lényegi jegyeit; 2) adekvátság; 3) rendszerszerűség; és 4) tömörség (Noreikaitė 1994: 99)9. Bár ez a szabvány már nem hatályos, a lényegében nemzetközi követelmények (nemzetközi szabvány fordításáról van szó) áttekintése megmutatja, mely követelményeket kellett betartaniuk a definíciókat megfogalmazó szakembereknek.
Julia Eduardovna Mueller a definíciókkal szemben a következő követelményeket emeli ki: a definíciónak a lehető legrövidebbnek kell lennie, ugyanakkor magában kell foglalnia a fogalom valamennyi lényegi és megkülönböztető jegyét; a definíciónak fel kell tárnia a definiált terminus helyét a fogalmi rendszerben; a definícióban ismert és már definiált terminusokat kell használni; kerülendő a terminusok szinonimákkal vagy lényegében azonos jelentésű szavakkal történő magyarázata (Mueller 2016: 44–46).
S. Šelov a terminusdefiníció hét logikai és nyelvi követelményét különbözteti meg: 1) a definíciónak arányosnak kell lennie, vagyis a definiálandó fogalom terjedelmének meg kell egyeznie a definiáló kifejezés terjedelmével; 2) a definícióban meg kell jelölni a legközelebbi nemet és a fajt; 3) fel kell tárni a fajlagos különbség sajátosságát; 4) a definíciók rendszerében kerülendő a hibás körben forgás; 5) a logikailag ellentmondásos definíciók nem megfelelőek; 6) a definíciónak pontosnak és világosnak kell lennie; 7) kerülendők a negatív definíciók (Шелов 2003: 204–205).
A külföldi terminológusok többsége igen hasonló tartalmi követelményeket fogalmaz meg a definíciókkal szemben, és felhívja a figyelmet arra, hogy a definíciókat rendszeresen
9A definíciók megfogalmazásának szabályait valamivel részletesebben Vilija Celiešienė és Judita Džežulskienė tankönyve, a A szakmai nyelv alapjai című mű próbálja ismertetni. A szerzők az adekvátság (a terminusnak jellemeznie kell a fogalmat), a rendszerszerűség (a fogalom jegyeinek fel kell tárniuk a más fogalmakkal való kapcsolatokat vagy a különbségeket), a tömörség (az összetett magyarázatok megjegyzésként szerepelnek), a tárgyterület megőrzésének és a módosíthatóságnak az elvét különböztetik meg (Celiešienė, Džežulskienė 2008: 46). A szerzők magyarázó terminológiai szótárak példái alapján ismertetik a definícióalkotás elveit, ezért a felsorolt definícióalkotási szabályok nem minden esetben alkalmazhatók.
184
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 11
atnaujinti, nes jų turinys, laikui bėgant, gali kisti (Arntz ir kt. 2004: 14).
A gyakorlati terminográfiai munkában a definíciókat rendszerint szaktudósok fogalmazzák meg, szükség esetén pedig terminológusok konzultálnak velük. A terminológiai szótárakban arra törekednek, hogy ne csak a terminusok alkossanak bizonyos rendszereket (ez a definíciók nyilvánvaló logikai jellemzője), hanem definícióik is összhangban legyenek. Kétségtelen, hogy a definíció megfogalmazásakor a szakembereknek nehézséget okozhatnak a meglévő definícióprototípusaik, a fogalomról alkotott elképzeléseik és ismereteik. Az említett tényezők azt is eredményezhetik, hogy egy adott szakterületen ugyanazon terminus definíciói különböző forrásokban eltérnek. Az pedig, hogy melyik definíció pontos és teljes, tudományos vita tárgya lehet. Egyes külföldi források hangsúlyozzák, hogy ha egy adott szakterület terminusának pontos és egyértelmű definíciója van, amelyet az adott terület terminográfiai forrásában vagy adatbázisában jóváhagytak és közzétettek, akkor azt kell használni, nem pedig új definíciót alkotni (Oberholzer 2002: 16).
Egy dolog világos: egy adott fogalom definícióját csak egyetlen kategória alapján szabad megadni, a fogalmak kategóriák szerinti rendszerezésének és csoportosításának legmegbízhatóbb kritériuma pedig a tartalmuk. A definíciókra vonatkozó nyelvi követelményekről sem szabad megfeledkezni, például a nyelvhelyesség, a rendszerszerűség, a tömörség, az elterjedtség stb. követelményéről.
4. ESETTANULMÁNY
Nemcsak egy adott tárgy vagy szakterület szakemberei, hanem a terminológusok is gyakran szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy miként definiálják a terminusokat, vagyis hogyan fogalmazzanak világos, pontos és rendszerszerű definíciót, és hogy melyik terminust vagy terminuselemet válasszák, hogy az a lehető legpontosabban fejezze ki a megnevezni kívánt fogalom valamennyi aspektusát, meghatározza az alaptaggal jelölt fogalom terjedelmét, és pontosítsa annak tartalmát. Közel másfél évvel ezelőtt kezembe került egy készülő sportterminológiai szótár kézirata. Mivel sokféle sportág létezik, sok szakember is részt vesz a szótár megírásában. Kétségeket azok az esetek keltettek, amikor a különböző sportágak képviselői eltérően nevezték meg a sportban használatos öltözékterminusokat, különösen az öltözék és a cipő elemet tartalmazókat; ezért úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk a már jóváhagyott, terminológiai szótárakban közölt terminusokat és definícióikat.
A Litván Köztársaság Terminológiai Bankja10 a következő, sportterülethez tartozó összetett terminusokat közli az öltözék alaptaggal:
10 A Terminológiai Bankról és az ott közzétett terminusokról bővebben lásd Alvydas Umbras „A Litván Köztársaság Terminológiai Bankja: 10 évvel a törvény elfogadása után” című cikkét, amely a Terminologija folyóirat 20. számában jelent meg (96–122. o.).
Terminologija | 2021 | 28
185
Page 12
tornaöltözék – tornázás közben viselt sportruházat és tornacipő (AATŽ 2014);
golföltözék – golfhoz való ruházat, lábbeli és fejfedő (AATŽ 2014);
sísport-öltözék – síeléshez való ruházat, lábbeli és fejfedő (AATŽ 2014);
teniszöltözék – szabadtéri teniszezés közben viselendő ruházat, lábbeli és fejfedő (AATŽ 2014).
Amint a definíciókból látható, felsoroló jellegűnek tekinthetők, mivel megadják, mi alkotja a definiált terminológiai fogalmat – ebben az esetben: ruházat, lábbeli, fejfedő. Azt meghatározva, hogy mi a tornaöltözék, a meghatározás pontosít is: nem akármilyen, hanem sportruházat és tornacipő. Arra is érdemes felfigyelni, hogy a definíciókban használt ruházat, lábbeli, fejfedő, sportruházat, tornacipő szavak szintén megtalálhatók az öltözékterminológiai szótárakban, például Stanislovas Algimantas Ratautas, Eugenija Strazdienė és Ada Gulbinienė Aiškinamasis aprangos terminų žodynas című szótárában (2014), vagy Juozas Prčiauskas Aprangos žodynas című művében (2002). A felsorolt terminusok logikai központja az öltözék alaptag. Magától értetődik a kérdés: céltudatosan választották-e azokat az alárendelt tagokat, amelyek egy-egy sportágat vagy sportjátékot neveznek meg, és rendeltetést is kifejeznek: torna-, golf-, sí- és tenisz-? Talán pontosabb volna azt mondani, hogy tornászok, golfozók, síelők vagy teniszezők öltözéke, vagyis az alárendelt tagokkal azokat a személyeket jelölni, akiknek ezt az öltözéket szánják? Az efféle gondolatok feltehetően azért merülnek fel, mert már megjelent szótárakban olyan összetett terminusokat is találunk, amelyek alárendelt tagjai többes számú birtokos esetben, a meghatározott cipőt viselő személyek megnevezéseként állnak (motorkerékpáros, ejtőernyős):
motorosok csizmája – motoros sporthoz és motorkerékpározáshoz való csizma, rendszerint a lábfej fölötti és a lábszáron futó pánttal, amelyeket a lábfejnél és a saroknál fémkarika köt össze (AATŽ 2014);
ejtőernyősök csizmája – az ejtőernyősök által ejtőernyős ugráshoz viselt csizma, az ejtőernyős felszerelésének része (AATŽ 2014).
A már említetteken kívül olyan fajfogalmi terminusokat is közölnek, amelyek alárendelt tagjai sportágat jelölnek; definícióik tehát jóval tágabban határozzák meg őket, vö.:
bokszcipő – magasabb vagy alacsonyabb, fűzős szárral, könnyű bőrből vagy más anyagból készült, jó ütéscsillapító és súrlódásgátló talppal ellátott cipő bokszolók számára (AATŽ 2014);
gyeplabdacipő – gyeplabdázás közben viselt cipő, amely fokozott védelmet és ütéscsillapítást nyújt, és talpán több stopli található (AATŽ 2014).
186
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 13
Amint a Terminų banke (Terminológiai bankban) szereplő ruházati terminológiai szótár példáiból látható, mindkét esetben a meghatározott objektum fajlagos különbségét olyan jegyek adják, mint a szárat fedő résszel, bizonyos talpakkal, bőrből, vagyis bizonyos cipőrészletek, az anyag, amelyből készülnek, és hasonlók. Ezenkívül egyes meghatározások a rendeltetést is megemlítik: gyeplabdázás közbeni használatra, motorsporthoz és motorozáshoz, ejtőernyős ugrásokhoz. Tehát minden meghatározás először a fogalom legközelebbi nemét jelöli meg, majd megadja a fajlagos különbséget, gyakran nem is csak egyet. A hovatartozást kifejező terminusok, a motorkerékpáros csizma és az ejtőernyős csizma nyelvtani szempontból érdekesebbek – a terminusok alárendelt tagjai többes számban állnak. Felmerülhet a kérdés, hogy indokolt és szükséges-e ez a terminológiai többes szám. Talán mégis elegendő volna az egyes szám? Az összefoglaló többes szám itt látszólag pontosabbnak tekinthető, hiszen a csizmafajtát általánosítva nevezik meg, a motorkerékpárosokhoz, ejtőernyősökhöz való tartozásra utalva, anélkül, hogy egy konkrét motorkerékpárost vagy ejtőernyőst kívánnának megnevezni. Az egyes szám azonban itt szintén jól megfelelne, különösen akkor, ha a meghatározásokban a személy megnevezése is egyes számban szerepelne.
Tehát miért neveznek meg egyes esetekben az öltözet és csizma főtagú összetett terminusok rendeltetési árnyalatú fajtát, más esetekben pedig hovatartozási árnyalatú fajtát? Mitől függ ez? Feltételezhető, hogy a szakemberek választását a meghatározás, pontosabban azok a jegyek határozták meg, amelyeket lényegesnek választottak, és amelyek megkülönböztetnek egy adott fogalmat a többitől. A terminológusnak formálisan mintha nem volna kifogása, egyetlen kivétellel: az ilyen típusú fogalmakat nem egységes alapon határozzák meg, így ha egy értelmező terminológiai szótárba kerülnek, nem alkotnak majd világos rendszert. Ugyanakkor az is mérlegelhető, hogy a tárgyalt terminusok főtagjai tartalmi terjedelmükben különböznek, mert az öltözet tag nem csupán bizonyos ruhadarabokat jelöl, hanem egy adott sportág sportolói számára kifejezetten készített felszerelést is, vagyis sportfelszerelést, míg a csizma tag csak konkrét lábbelit jelöl, és éppen ezért alakulnak ki kifejezésbeli különbségek. Az is elképzelhető, hogy a szóban forgó logikai hiányosságok és következetlenségek a meghatározások fogyatékosságaiból, a különböző sportágak szakembereinek eltérő tapasztalataiból és tudásából, valamint az elkülönülten, vagyis egyetlen rendszert szem előtt nem tartva végzett terminográfiai munkából erednek.
Vizsgáljunk meg még egy esetet: halászcsizma, halászatkor viselt csizma, halászati csizma, halászcsizma vagy halászathoz való csizma? Vagyis hogyan kellene nevezni azokat a csizmákat,
Terminologija | 2021 | 28
187
Page 14
amelyeket a halászok halászat közben viselnek. Bár az Értelmező ruházati terminológiai szótárban megtaláljuk a halászcsizma terminust11:
horgászoknak és halászoknak szánt, vízhatlan csizma (AATŽ 2014),
de miért ne lehetne az ilyen csizmát másképpen is nevezni, például TB halászatkor viselt csizma, vö. lovaglócsizma (AATŽ 2014), továbbá vö. TB lovaglónadrág, ha ezt a lábbelit egy bizonyos tevékenység végzése közben való viselésre szánják? Vagy lehetne az összetett terminus alárendelt tagja nem egy elvont, hanem egy konkrét főnév birtokos esete, például halászat, vö. túrázócsizma (AATŽ 2014)? A terminológiában az alárendelt tagok ritkán állnak részeshatározói esetben. Ebben az esetben a halászathoz való csizma szerkezetben a halászathoz tagot a szokásosabb birtokos esettel, a halászat alakkal kellene felváltani. Lehetséges volna a halászati csizma is – a halászati alárendelt tag az alapszóval megnevezett cselekvéshez, folyamathoz (halászathoz) való tartozást vagy azzal való kapcsolatot fejezné ki. Amint a szótári meghatározásból látható, az a rendeltetést (horgászoknak és halászoknak szánt) és egy lényeges jegyet (vízhatlan) határoz meg. A tárgyalt összetett terminus alárendelt tagjával kapcsolatban azért is felmerülnek kétségek, mert a meghatározás horgászokat és halászokat említ, a terminusban pedig csak a halászok szerepelnek. Vajon a halászok és a horgászok ugyanazok? A legújabb normatív A köznyelvi litván nyelv szótára a žvejys szót így értelmezi: „halászó ember”; az akadémiai Litván nyelv szótára a meškeriotojas szót így magyarázza: „aki horgászik”. Halat bottal egyaránt foghat a horgász és a halász. A žvejys fogalma azonban jóval tágabban értelmezhető, attól függően, hogy milyen szakterületen kell meghatározni.
Úgy tűnik, hogy a szakembereknek a terminusok megalkotásakor mégis a tartalmat, vagyis a terminológiai jelentést kellene kiindulópontként választaniuk, és a meghatározásban indokoltan tükrözniük kellene a megnevezett fogalom lényeges és megkülönböztető jegyeit. A logikáról és a terminus szemantikai tartalmáról sem szabad megfeledkezni. Az összetett terminus tagjának kiválasztása alapvetően a meghatározás tartalmától és terjedelmétől függ. És fordítva: az összetett terminus tagja(i) határozza(k) meg a meghatározás kiválasztását, hiszen rendszerint azt értékelik, hogy a terminus és a meghatározás összhangban van-e, a meghatározás nem túl tág vagy szűk-e, nem áll-e fenn circulus vitiosus stb. Tehát a meghatározás nem létezhet a terminustól, a terminus pedig a meghatározástól függetlenül; egyik sem választható el a meghatározás és a terminus szerzőjétől. Ebből következik, hogy a meghatározás és a terminus – akár egyszerű, akár összetett terminusról van szó – alárendeltségi viszonyban áll egymással (lásd a 2. ábrát): kölcsönösen meghatározzák egymást, és egymástól függnek.
11A terminológiai javításokban az idegen eredetű bachilai, bachilos helyett a halászcsizma használatát javasolják (TT 1992: 21).
188
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 15
KÖVETKEZTETÉSEK
1. A terminusnak rendelkeznie kell definícióval. A definíció tartalma a fogalom terjedelmétől függ – az azt megnevező általános és megkülönböztető jegyek számának változásával (csökkenésével vagy növekedésével) a definíció tartalma is megváltozhat (pontosítható – szűkíthető vagy bővíthető). Ugyanannak a fogalomnak a definícióját megfogalmazva a szakemberek nem feltétlenül ugyanazokat a fogalmi jegyeket rögzítik. Ezt az eltérést a szakemberek különböző tapasztalata, szakterületi ismeretei, képzettsége és a fogalom eltérő értelmezése okozza. Tehát a definíció konstruktív megállapodás eredménye.
2. A szakirodalomban különböző definícióosztályozások találhatók, amelyek alapvetően a választott felosztási szemponttól, a szerzők tapasztalatától és felfogásától, valamint a szakterülettől függnek. A litván terminológiában kevés figyelmet fordítottak a definíciók vizsgálatára. Közülük a legtöbbet K. Gaivenis terminológus foglalkozott velük. Lényegében valamennyi osztályozás a fogalmakra épül: intensija és ekstensija, valamint a gyakorlati munka eredményeire – a terminográfiai forrásokban közzétett terminusdefiníciókra.
3. Az összetett terminus faji tagjának (tagjainak) megválasztása nyilvánvalóan attól a definíciótartalomtól függ, amelyet az adott szakterület szakembere alakít ki. Következésképpen az határozza meg, melyik tagot választják használatra, hogy a szakember miként értelmezi az általa megnevezett terminust: egy adott területet, ágazatot kíván-e elkülöníteni, vagy személyt akar-e megnevezni, és így tovább. A terminológusnak, aki a terminusszótárat készítő szakembert tanácsokkal látja el, ilyen esetben el kell ismernie, hogy nem sérül az egyik alapvető követelmény: a definíciónak teljesnek, világosnak, objektívnek és egyértelműnek kell lennie, a definiált fogalom terjedelmének pedig meg kell egyeznie a definiáló fogalom terjedelmével. Tehát a terminus és a definíció között kétirányú alárendeltségi viszony áll fenn: az egyszerű terminus vagy az összetett terminus tagjainak kiválasztása a definíció tartalmától és terjedelmétől függ, és fordítva.
ŠALTINIAI
AATŽ – Stanislovas Algimantas Ratautas, Eugenija Strazdienė, Ada Gulbinienė, Aiškinamasis aprangos terminų žodynas: daugiau nei 6000 terminų lietuvių, anglų, obkiečių, prancūzų ir rusų kalbomis, Kaunas: Technologija, 2014.
Bendrinės lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. D. Liutkevičienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://ekalba.lt/bendrines-lietuviu-kalbos-zodynas/.
Lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. G. Naktinienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/.
Priešniauskas Juozas 2002: Aprangos žodynas, Vilnius: Apvašris.
TB – Valstybinės lietuvių kalbos komisijos Lietuvos Respublikos terminų bankas, 2005–2020. Prieiga internete: http://terminai.vlkk.lt/.
Terminologija | 2021 | 28
189
Page 16
LITERATŪRA
Arntz Reiner, Picht Heribert, Mayer Felix 2004: Einführung in die Terminologiearbeit, Georg Olms Verlag AG Hildesheim.
Bubelis Rimgaudas, Jakimenko Virginija, Valatka Vytis 2012: Logika. II dalis. Silogistika, klasių logika, daugiareiškė, modalinė, normų logika, nededukciniai samprotavimai, Vilnius: Mykolo Romerio universitetas.
Celišienė Vilija, Džėžulskienė Judita 2008: Profesinės kalbos pagrindai, Kaunas: Technologija.
EFT – Empfehlungen für die Terminologiearbeit, Bern, 2018. Prieiga internete: http://www.cotsoes.org/sites/default/files/KUEDES_Empfehlungen_fuer_die_Terminologiearbeit_Bern_2018.pdf [žiūrėta 2021-05-13].
Eidukienė Dalia 2009: Logika, Vilnius: Paranama.
Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Gaivenis Kazimieras 2004: Sudėtinių terminų pateikimas ir aiškinimas terminų žodynuose. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos: straipsnių rinkinys Kazimierui Gaiveniui atminti, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.
ISO 1087: 2019 (en) Terminology work and terminology science – Vocabulary. Prieiga internete: https://www.iso.org/obp/ui/#iso:std:62330:en [žiūrėta 2021-07-05].
Jakaitienė Evalda 2005: Leksikografija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
Jakaitienė Evalda 2010: Leksikologija: studijų knyga, antr. pakart. leid., Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Keinys Stasys 2005: Priesaginė lietuviškų terminų daryba. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 21–76.
Klimavičius Jonas 2005: Kazimieras Gaivenis. Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys [rec.]. – Leksikologijos ir terminologijos darbai: norma ir istorija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 246–258.
KP L1 – Kalbos patarimai 4: kn. Leksika 1: skolinių vartojimas (L1), sud. D. Mikulėnienė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005.
KP L1 – Kalbos patarimai 4: kn. Leksika 1: skolinių vartojimas (L1), sud. D. Mikulėnienė, A. Dilytė, antras patais. ir papild. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2013.
Kvašytė Regina 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai: VŠĮ Šiaulių universiteto leidykla.
LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija, par. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999.
LST ISO 1087-1:2005 Terminologijos darbas. Aiškinamasis žodynas. 1 dalis. Teorija ir taikymas (tapatus ISO 1087-1:2000).
Mickienė Ilona, Briaukienė Birutė 2016: Lietuvių terminologijos apsek tai: metodinė mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus universitetas. Prieiga internete: https://www.knf.vu.lt/dokumentai/failai/katedru/lietuviu/Lietuvi%C5%b3_terminologijos_apsektai_2016.pdf [žiūrėta 2021-04-01].
Mueller Julia Eduardovna 2016: Prinzipien, Arten und Charakteristika von Definitionen in der deutschen und englischen Logistikterminologie. – Филологические науки в МГИМО 7, 39–49. Prieiga internete: https://philnauki.mgimo.ru/jour/article/view/117/118 [žiūrėta 2021-07-01].
Noreikaitė Adelė 1994: Lietuvos Respublikos standartas „Terminologijos principai ir metodai“. – Terminologija 1, 99–100.
Plečkaitis Romanas 2004: Logikos pagrindai, Vilnius: Tyto Alba.
Sager Juan C. 1990: A Practical Course in Terminology Processing, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
Šalkauskis Stasys 1991: Raštai II: filosofijos ir pedagogikos terminija, Vilnius: Mintis.
TT – Kazimieras Gaivenis, Angelė Kaulakienė, Stasys Keinys, Jonas Klimavičius, Terminologijos taisymai, Vilnius: Mokslas, 1992.
TV – Terminologijos vadovėlis Europos Komisijos Vertimo raštu generalinio direktorato Lietuvių kalbos departamento vertėjams, Liuksemburgas, 2006. Prieiga internete: http://www.laraneda.lt/failai/terminology_guidelines_lt.pdf [žiūrėta 2021-05-12].
TŽŽ – Tarptautinių žodžių žodynas, red. A. Kaulakienė, Vilnius: Alma littera, 2013.
TŽŽ – Valerija Vaitkevičiūtė, Tarptautinių žodžių žodynas, 4-as patais. ir papild. leidimas, Vilnius: Žodynas, 2007.
VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija, e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2020. Prieiga internete: www.vle.lt.
Шелов Сергей Дмитриевич 2003: Термин. Терминологичность. Терминологические определения, Москва.
190
Aušra Rimkutė-Ganusauskienė
Sudėtinio termino dėmenų ir apibrėžties subordinacija: vieno atvejo analizė
Page 17
SUBORDINATION BETWEEN COMPONENTS AND DEFINITION OF A COMBINATIVE TERM: CASE STUDY
Summary
As it is generally known, the content of the term is revealed by the definition of the terminological meaning, the content of which essentially depends on the scope of the concept. If the number of the basic and distinguishing features reflected by the concept changes (decreases or increases), the content of the definition may be further updated (narrowed or expanded). The professionals of a certain field may choose slightly different features of the concept to define the same concept. Such inconsistency may be determined by the difference in their experience, perception of the concept, professional knowledge, and even imagination. We may say that the definition of a certain term is the outcome of a constructive agreement, and there are cases where several definitions (rather than one) revealing the basic and distinguishing features of the concept devised by the professionals of a certain field may be considered correct and appropriate.
The article analyses two-word terms with the head component apranga and batai found in the Term Bank of the Republic of Lithuania: gimnastikos apranga, golfo apranga, slidinėjimo apranga, teniso apranga and motociklininkų batai, parašiutininkų batai, bokso batai, žolės riedulio batai, etc. It is discussed why in some cases the combinative terms with apranga and batai as head components indicate aspect with the shade of purpose and in other cases with the shade of belonging. The analysis of the examples entails a conclusion that the expression of the aspectual component(s) of the combinative term obviously depends on the content of the definition created by a professional of a certain field. It means that the way a professional conceives the specific term determines which element is chosen for use. Therefore, the term and its definition are linked by bidirectional relations of subordination, i.e. the selection of constituent components for a one-word or combinative term depends on the content and scope of the definition, and vice versa.
