P E R S O N A L I J O S

ALGIRDAS SABALIAUSKAS

Litván Nyelvi Intézet

IN MEMORIAM KAZYS PAKALKA (1928–2009)

2009. szeptember 16-án súlyos betegségtől meggyötörten hagyott itt bennünket a szorgalmas lexikográfus, a litván lexikográfia történetének neves kutatója, Kazys Pakalka. Csendben távozott (az életben is csendes volt), virágok és búcsúbeszédek nélkül, nem akarta zavarni sem legközelebbi barátait, sem ismerőseit. Vilniusban halt meg, ahol élete nagyobb része telt, hamvait tartalmazó urnája pedig visszatért szülőföldjére, a szülők sírjához, a Gedžiūnėliai falu temetőjébe.

Innen nem messze található szülőfaluja, Jūodalaukis is (Daugėliškis plébánia, Ignalina járás). A családi hagyomány szerint Kazys Pakalka éppen a lenfeldolgozás idején jött a világra. A kántor azonban ezt jegyezte be a plébánia anyakönyvébe: 1928.

A. SABALIAUSKAS. In memoriam Kazys Pakalka

355

január 1-jén. Abban az időben meglehetősen szokásos volt fiatalabbnak bejegyeztetni az újszülöttet – később úgyis be kellett vonulnia katonának.

1941-ben Kazys Pakalka megkezdte tanulmányait a híres vilniusi Vytautas Nagy Gimnáziumban. Az elhunyt gyakran emlegette elismerő szavakkal a német megszállás éveinek úgynevezett oktatási főtanácsosát, Pranas Germantas (Meškauskas) doktort¹, aki különösen sokat törődött a Vilniusi régió litván iskoláival. A leendő nyelvész tanulmányait nagybátyja is megkönnyítette: Nikodemas Pakalka, Marcinkonys hosszú időn át szolgáló plébánosa, akire hívei nagy szeretettel emlékeztek, annak idején Svájcban, a Fribourgi Egyetemen Vincas Mykolaitis-Putinasszal együtt tanult, és egy ideig a vilniusi Vytautas Nagy Gimnáziumban is dolgozott. Nikodemas Pakalka, mondhatni, igen vendégszerető volt a nyelvészekkel. Juozas Balčikonis professzor nemcsak a nyarakat töltötte itt, hanem a plébánia közelében professzor úr méhei is kellemes menedékre találtak. Kazys Pakalka barátai, Aloyzas Vidugiris és Antanas Balašaitis is gyakori vendégek voltak itt. A helyiek azt gyanították, hogy ez a három fiatalember klerikus.

Az 1948 őszén a Vilniusi Egyetemen tanulmányaikat megkezdő litván szakosok között kezdetben Kazys Pakalka még nem volt ott. Később került oda, miután „átjelentkezett” az Erdészeti Karról. A falusi ember számára amúgy kívánatosabb erdészszakmáról való lemondásban valószínűleg nem utolsó szerepet játszott Lionginas Vaitiekūnasnak, a Vytautas Nagy Gimnázium tanárának litván nyelvórája. Az „átjelentkezés” formaságainak intézésében pedig egykori tanára, latin nyelvet oktató Jadv yga Tijūnelytė (Šimkauskienė) segített neki, aki később az egyetem oktatója lett.

Csoporttársai Kazį Pakalkát kivételesen szorgalmas diákként idézik fel. Vizsgára soha nem ment úgy, hogy ne készült volna fel alaposan. E cikk szerzője ezt határozottan tanúsíthatja – hiszen ő rendszerint közvetlenül barátja után vizsgázott. Ritkán lehetett őt tánc- vagy más szórakozóhelyeken látni. Soha nem kiabált a stadionokban. Igaz, eszembe jut egy mulatságos epizód: a testneveléstanár, amikor látta, milyen könnyedén mászik fel diákja a kötélen, itt

¹ Pranas Germantas (1903–1945) 1936 m. Leipcigo universitete apgynė disertaciją „Liaudies papročiai lietuvių šeimos gyvenime“. 1941 m. buvo paskirtas Švietimo generaliniu tarėju. 1943 m. suimtas už priešinimąsi nacių politikai, ypač paskelbtai mobilizacijai į SS dalinius. Mirė Štuthofo koncentracijos stovykloje apsikrėtęs šiltine. Lietuviai kaliniai, papirke krematoriumo viršininką, išgavo jo urną ir bėgdami iš stovyklos išsigabeno į Švediją. Vėliau palaidojo vienose Kopenhagos kapinėse. Deja, kapas 1960 m. buvo sunaikintas. P. Germanto brolis, lituanistas mokytojas, įvairių redakcijų darbuotojas, aktyvus Lietuvių kalbos draugijos narys Kastas Meškauskas (1906–1932) nuskendo prie Palangos. Plačiau apie P. Germanto veiklą žr. M a c k o n y t ė B. Vilnius karo karuselėje. – Vilniaus kultūrinis gyvenimas. 1939–1945. Vilnius, 1999, 78–88.

356

KALBOS KULTŪRA | 82

Maga is megtapogatta az izmait, és nyomatékosan hívta, hogy járjon bokszedzésekre. Az ilyen ajánlatok azonban a szorgalmas lituanistát egyáltalán nem vonzották. Kazys Pakalka, akárcsak a Vilnius vidékéről származó többi diák, gyermekkorában megtapasztalta a nemzeti elnyomást; hozzánk, Litvánia más tájairól az egyetemre érkezőkhöz képest alighanem jóval litvánabb volt, és érzékenyebben reagált minden idegen törekvésre.

Kazys Pakalka hamarosan az akadémiai Lietuvių kalbos žodyno aktív szógyűjtője lett. Mi, évfolyamtársai, talán néha némi irigységgel néztük, amikor Juozas Balčikonis professzor az előadás alatt pénzt adott a diákjának, és elmagyarázta, hogy az Antakalnyje hozott szavakért valamennyi pénzt fog kapni. Kazys Pakalka élete során mintegy húszezer szót jegyzett fel a szótár számára. Ezeket a szavakat feltehetőleg legnagyobbrészt édesanyja, Anelė Pakalkienė (Cicėnaitė) szájából jegyezte le. Pakalkienė nagyon jól ismerte anyanyelvi nyelvjárását; beszéde ritka képszerűségű és gazdag szókincsű volt. Érdemes megemlíteni, hogy Kazys Pakalka végtelenül szerette édesanyját. E cikk szerzőjének felesége, aki orvosként kapcsolatban állt Pakalkienėvel, azt mondta, hogy életében nem találkozott még olyan emberrel, aki úgy gondoskodott volna az édesanyjáról, mint Kazys Pakalka.

A leendő nyelvész már korán bekapcsolódott a litván lexikográfia történetének kutatásába is. Jonas Palionis professzor irányításával értékes diplomamunkát írt Dionizas Poška kéziratos szótáráról².

1953-ban, az egyetem elvégzése után Kazys Pakalka néhány évig a vilniusi pedagógiai intézetben tanított. Tudományos munkássága azonban később jórészt a Litván Nyelvi Intézethez kötődött. Itt, aspiránsévei alatt írta meg disszertációját: Az első litván nyelvi szótár (Konstantinas Širvydas³ „Dictionarium trium linguarum” 1629-ben). Témavezetője Jonas Kruopas docens volt. A disszertáció hivatalos bírálója, Juozas Balčikonis professzor, véleményét a következő szavakkal zárta: „az elvégzett munka bőségesen megérdemli, hogy a Tudományos Tanács megadja K. Pakalkának a filológiai tudományok kandidátusa fokozatot”. Juozas Balčikonis professzorra és a Tudományos Tanács tagjaira egyaránt különösen nagy benyomást tett a disszertáció második része — a 917 lapos litván szóregiszter. „Magától értetődik — mondta J. Balčikonis —, hogy egy ilyen terjedelmes regiszter megírásához rengeteg munka kellett. Azonnal ki kellene adni. Ellenkező esetben,

² Lásd: P a k a l k a K. D. Poška žodyno genezė ir likimas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 29, 1991, 113–117.

³ A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet munkatársainak akkoriban a lexikográfus vezetéknevének ezt az alakját kellett használniuk.

A. SABALIAUSKAS. In memoriam Kazys Pakalka

357

„tőke kerülne a földbe temetve.”⁴ Kosto Korsakas professzor véleménye szerint ekkora terjedelmű disszertációk írását általában be kellene tiltani.

Azt mondhatjuk, hogy a disszertáció megvédésével csak elkezdődött a munka ezen, a litván lexikográfia számára fontos emlékművön. Kazys Pakalka számos cikket közölt a szótárról és szerzőjéről; feltárta a szótár lengyel részének forrásait, korrigálta az első kiadás dátumát, és megvizsgálta az új szóalkotásokat. Mindenekelőtt bevezető tanulmányokkal és litván szómutatókkal ellátva készítette el az úgynevezett első (kb. 1620-as) és a harmadik (1631-es) kiadás fakszimile változatának új, díszes, ma már mindenki számára hozzáférhető kiadását (Az első litván nyelvi szótár, 1979; Senasis Konstantino Sirvydo žodynas, 1997).

Azt is mondhatnánk, hogy Konstantinas Sirvydas volt Kazys Pakalka kutatói munkásságának nagy szerelme, aki élete utolsó napjaiig elkísérte.

A litván nyelvtudomány másik területe, amelyen az elhunyt szintén sokat tett, az akadémiai Lietuvių kalbos žodynas volt. Ehhez a lexikográfiai munkánk legfontosabb művéhez, amelynek elkészítésén a litván nép, mondhatni, pontosan száz évig dolgozott, Kazys Pakalka még diákként kapcsolódott be, majd csaknem négy évtizeden át tevékenykedett rajta aktívan. E munkáért 1996-ban a többi lexikográfussal együtt a Litván Köztársaság Tudományos Díjában részesült.

Kazys Pakalkát a litván nyelv egyes szavainak története, a litván nyelv kutatásának kérdései, a nyelvművelés és szülőfaluja, Daugėliškis nyelvjárása is érdekelte.

Tudományos és munkatársai különösen érzékeny, mindig összeszedett, őszinte emberként emlékeznek Kazys Pakalkára.

Kedves Barátom, nyugodj békében örökre, miután visszatértél földünknek ahhoz a szegletéhez, amely szívednek a legkedvesebb.

⁴ Balčikonis J. Válogatott írások. 1. köt. Vilnius, 1978, 367–370.

358 KALBOS KULTŪRA | 82