In memoriam Kazys Pakalka (1928–2009)

A. SABALIAUSKAS. In memoriam Kazys Pakalka 355 SZEMÉLYISÉGEK ALGIRDAS SABALIAUSKAS Litván Nyelvi Intézet IN MEMORIAM KAZYS PAKALKA (1928–2009) 2009. szeptember 16-án súlyos betegség gyötörte elhunyt közülünk a szorgalmas lexikográfus, a litván lexikográfia történetének neves kutatója, Kazys Pakalka. Csendben távozott (életében is csendes volt), virágok és búcsúbeszédek nélkül, nem akarva zavarni sem legközelebbi barátait, sem ismerőseit. Vilniusban hunyt el, ahol élete nagyobb része telt, hamvait tartalmazó urna pedig visszakerült szülőföldjére, a Gedžiūnliai falu temetőjében lévő szülői sírba. Nem messze innen található szülőfaluja, Júodalaukis is (Daugėlškis plébánia, Ignalna járás). A családi hagyomány szerint Kazys Pakalka éppen a len törése idején jött a világra. A kántor azonban ezt jegyezte be a plébániai könyvekbe: 1928. év 356 KALBOS KULTŪRA | 82 január 1-jén. Az újszülött megfiatalítása azokban az időkben meglehetősen szokásos volt – később katonának kell majd mennie. 1941-ben Kazys Pakalka elkezdte látogatni a híres vilniusi Vytautas, a Nagy Gimnáziumot. Az elhunyt gyakran jó szavakkal emlékezett vissza a német megszállás éveinek úgynevezett oktatási főtanácsosára, dr. Pranas Germantasra (Meškauskasra)1, aki különösen gondot fordított a vilniusi vidék litván iskoláira. A leendő nyelvész tudományos pályára vezető útját nagybátyja is megkönnyítette, a hívei által nagy szeretettel emlegetett, sok éven át Marcinkonysban szolgáló Nikodemas Pakalka plébános, aki egykor Svájcban, a Fribourgi Egyetemen Vincas Mykolaitis-Putinasszal együtt tanult, és egy ideig a vilniusi Vytautas Nagy Gimnáziumban is dolgozott. Nikodemas Pakalka, mondhatni, nagyon vendégszerető volt a nyelvészekkel. Juozas Balčikonis professzor itt nemcsak nyaralt, hanem a plébánia közelében kellemes menedékre találtak a professzor méhei is. Gyakori vendégek voltak itt Kazys Pakalka barátai, Aloyzas Vidugiris és Antanas Balašaitis is. A helyiek azt gyanították, hogy ez a három fiatalember kispap. Az 1948 őszén a Vilniusi Egyetemen tanulmányaikat megkezdő litván szakosok között eleinte Kazys Pakalka még nem volt ott. Valamivel később jelent meg, miután „átjött” az Erdőgazdasági Karról. A vidéki ember számára egyébként kívánatosabb erdészeti szakirányról való lemondásában valószínűleg nem utolsó szerepet játszott Lionginas Vaitiekūnasnak, a Vytautas Nagy Gimnázium tanárának litvánórája. A „átszökés” formaságainak intézésében egykori tanítványa számára latin tanárnője, a későbbi egyetemi oktató, Jadvyga Tijūnelytė (Šimkauskienė) segített. Csoporttársai Kazys Pakalką rendkívül szorgalmas diákként idézik fel. Vizsgáit soha nem tette le kellő felkészülés nélkül. E cikk szerzője ezt határozottan tanúsíthatná – ugyanis vizsgáit rendszerint közvetlenül barátja után tette le. Ritkán lehetett őt táncvagy más szórakozóhelyeken látni. Soha nem kiabált a stadionokban. Igaz, eszébe jut egy mulatságos epizód – a testnevelés-oktató, látva, milyen könnyedén mászik fel hallgatója a kötélen, itt 1 Pranas Germantas (1903–1945) 1936-ban a lipcsei egyetemen védte meg „A népi szokások a litván családi életben” című disszertációját. 1941-ben kinevezték oktatási főtanácsossá. 1943-ban letartóztatták a náci politika elleni ellenállásért, különösen az SS-alakulatokba meghirdetett mozgósítás miatt. A stutthofi koncentrációs táborban halt meg, miután tífusszal fertőződött meg. A litván foglyok megvesztegették a krematórium vezetőjét, megszerezték urnáját, majd a táborból megszökve Svédországba vitték. Később egy koppenhágai temetőben temették el. Sajnos a sírt 1960-ban megsemmisítették. P. Germantas testvére, a litván nyelvészet tanára, különböző szerkesztőségek munkatársa, a Litván Nyelvi Társaság aktív tagja, Kastas Meškauskas (1906–1932) Palanga közelében vízbe fulladt. P. Germantas tevékenységéről bővebben lásd: M a c ko ny t ė B. Vilnius a háború forgatagában. – Vilnius kulturális élete. 1939–1945. Vilnius, 1999, 78–88. A. SABALIAUSKAS. In memoriam Kazys Pakalka 357 odaugrott, ellenőrizte az izmait, és erősködve hívta ökölvívóedzésekre. Azonban az ilyen ajánlatok a szorgalmas litvanistát a legkevésbé sem csábították. Kazys Pakalka, akárcsak a Vilnius vidékéről származó többi diák, aki gyermekkorában érezte a nemzeti elnyomást, valószínűleg jóval litvánabb volt nálunk, a Litvánia más vidékeiről az egyetemre érkezetteknél, és érzékenyebben reagált minden idegenek szőtte ármányra. Kazys Pakalka hamarosan az akadémiai Litván nyelv szótárának aktív szógyűjtőjévé vált. Mi, évfolyamtársai, talán olykor kissé irigykedve néztük, amikor Juozas Balčikonis professzor az előadás alatt számlát adott a hallgatójának, és elmagyarázta, hogy Antakalnyjében a behozott szavakért egy kevés pénzt fog kapni. Kazys Pakalka pedig élete során talán több mint 20 ezer ilyen szót jegyzett fel a szótár számára. A szavakat valószínűleg többnyire édesanyja, Anelė Pakalkienė (Cicėnaitė) szavaiból jegyezték le. Pakalkienė nagyon jól beszélte anyanyelvi nyelvjárását, beszéde ritka szemléletességgel és gazdag szókincscsel bírt. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy Kazys Pakalka végtelenül szerette édesanyját. E rövid cikk szerzőjének felesége, akinek orvosként alkalma volt Pakalkienėvel kapcsolatot tartani, azt mondta, hogy életében nem találkozott még olyan emberrel, aki annyira gondoskodott volna édesanyjáról, mint Kazys Pakalka. A leendő nyelvész korán bekapcsolódott a litván lexikográfia történetének kutatásába is. Jonas Palionis professzor vezetésével értékes diplomamunkát írt Dionizas Poška kéziratos szótáráról2. Az egyetemet 1953-ban elvégző Kazys Pakalka néhány évig a vilniusi pedagógiai intézetben tanított. További tudományos tevékenysége azonban főként a Litván Nyelvi Intézethez kapcsolódik. Itt, aspiráns évei alatt írta meg disszertációját Az első litván szótár (Konstantinas Širvydas3 „Dictionarium trium linguarum” című, 1629-es műve) címmel. A dolgozat témavezetője Jonas Kruopas docens volt. A disszertáció hivatalos opponense, Juozas Balčikonis professzor, bírálatát a következő szavakkal zárta: „az elvégzett munka bőségesen megérdemli, hogy a Tudományos Tanács hozzájáruljon K. Pakalka filológiai tudományok kandidátusi fokozatának elismeréséhez”. Mind Juozas Balčionis professzorra, mind a Tudományos Tanács tagjaira különösen nagy benyomást tett a disszertáció második része – a litván szavak 917 lapos jegyzéke. „Érthető dolog – mondta J. Balčionis –, egy ilyen nagy jegyzék megírásába rengeteg munkát fektettek. Azonnal ki kellene adni. Ezzel ellentétben, 2 Lásd. Pa k a l k a K. D. Poškos žodyno genezė ir likimas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 29, 3 A Lietuvių Nyelvészeti és Irodalmi Intézet munkatársai abban az időben kötelesek voltak lexikográfusunk vezetéknevének ezt a formáját használni. 1991, 113–117. 358 NYELVMŰVELÉS | 82 „a tőke a földbe lenne elásva.”4 Kostas Korsakas professzor véleménye szerint az ilyen terjedelmű disszertációk megírását általában meg kellene tiltani. Elmondhatjuk, hogy e litván lexikográfiai emlékművön végzett munka a disszertáció megvédésével még csak akkor kezdődött. A szótárról és szerzőjéről Kazys Pakalka számos tanulmányt tett közzé, meghatározta a szótár lengyel részének forrásait, korrigálta a szótár első kiadásának dátumát, és megvizsgálta az új képzéseket. Természetesen a legfontosabb az volt, hogy bevezető tanulmányokkal és litván szómutatókkal ellátva elkészítette az úgynevezett első (1620 körül) és harmadik (1631) kiadás új, díszes, ma mindenki számára hozzáférhető fakszimile kiadásait (Az első litván szótár, 1979; Konstantinas Sirvydas régi szótára, 1997). Mondhatnánk, hogy Konstantinas Sirvydas volt Kazys Pakalka kutatói életének nagy szerelme, amely élete utolsó napjaiig elkísérte. A litván nyelvészet másik területe, amelyen az elhunyt szintén sokat tett, a tudományos Litván nyelv szótára volt. Ehhez a lexikográfiánk legfontosabb művéhez, amelyet, mondhatni, a litván nemzet pontosan száz éven át készített, Kazys Pakalka már diákként hozzáérintette a kezét, és csaknem négy évtizeden át aktívan dolgozott rajta. E munkáért 1996-ban más lexikográfusokkal együtt a Litván Köztársaság tudományos díjával tüntették ki. Kazys Pakalką emellett az egyes litván szavak története, a litván nyelv kutatásának kérdései, a nyelvművelés és szülőfaluja, Daugėliškis nyelvjárása is érdekelte. A tudományos és munkatársai Kazys Pakalką rendkívül érzékeny, mindig összeszedett és őszinte emberként őrzik emlékezetükben. Kedves Barátom, nyugodj békében, miután mindörökre visszatértél földünknek ahhoz a szegletéhez, amely szívednek a legdrágább. 4 B a l č i k o n i s J. Válogatott írások. 1. köt. Vilnius, 1978, 367–370.