DZINTRA ŠULCE

Liepājai Egyetem, Lettország

MÁS NYELVEK TULAJDONNEVEI ÍRÁSÁNAK PROBLÉMÁS ESETEI A LETT NYELVBEN

A tulajdonnevek kiejtésével és írásával kapcsolatos nehézségek minden nyelvben felmerülnek, így a lettben is. Problémák adódnak egyrészt a lett eredetű tulajdonnevek más nyelvekben való használatakor, másrészt más nyelvek tulajdonneveinek lett írásmóddal történő lejegyzésekor.

Más nyelvek tulajdonneveinek írására a lett nyelvű első nyomtatott szövegek megjelenésétől kezdve szükség volt, ám a legmegfelelőbb írási elvekről szóló, nyelvészek által folytatott, tudományosan megalapozott vita csak a 19. század második felében kezdődött (Bergmane, Blinkena 1986: 97). J. Alunans vetette fel elsőként a fonetikai elvet mint az idegen tulajdonnevek írásának alapelvét. Azt is javasolta, hogy a lett nyelv végződéseit illesszék hozzájuk, és egyes esetekben zárójelben az eredeti nyelvi alakjukat is tüntessék fel. J. Alunans javaslatait K. Mīlenbahs és J. Endzelīns nyelvészek vitték tovább sikeresen. Ezek az elvek egyetemesek, és napjainkig érvényesek maradtak. Más nyelvek tulajdonneveit ma is az eredeti nyelvbeli kiejtésük szerint, csupán a lett ábécé betűivel írják le; az így átírt tulajdonnevek pedig beilleszkednek a lett nyelv nyelvtani rendszerébe, vagyis lettesednek.

A nyelvtörténet kutatásából megállapítható, hogy korábban más népek tulajdonneveit lefordították a lett nyelvben. A fordítás elve azt jelenti, hogy egy másik nép szépirodalmát, folklórját, történelmi eseményeit, személyiségeit és így tovább a saját nép, illetve ország sajátosságaihoz és felfogásához igazítják (rendszerint fordítás útján). Ezen elv szerint használják egyes történelmi személyiségek, főként uralkodók nevét, például: az orosz cár Jānis Briesmīgais, továbbá Bargais, Asiņainais, ma pedig – Ivans Bargais (Rettegett Iván), a cár Pēteris Pirmais (I. Péter), a svéd király Kārlis Lielais (Nagy Károly), a 13. századi angol király, Jānis Bezzemis, ma pedig – Džons Plantagenets, saukts Bezzemis (eredeti alakban: John Plantagenet, the Lackland; litvánul: John Plantagenet). Az ilyen fordítás (néha az eredeti alakkal együtt) napjainkban népszerű

222

KALBOS KULTŪRA | 83

a publicisztikában; így járt el M. Svirė írónő is, amikor közzétette Brazíliában tett utazásának leírását, Orchidėjos po mėlynu žiemos dangumi (Orchideák a kék téli ég alatt; 2004). A választását, hogy az idegen eredetű helyneveket ilyen módon közölje, a következőképpen indokolja: „A helyneveket eredeti nyelven szeretném megadni, hogy a figyelmes olvasó észrevehesse, mennyire hasonló volt az első betelepülők és a vidék őslakóinak gondolkodása” (8. o.). Ugyanakkor az írónő a lett fordítást is feltünteti mellettük, például: Grupo Verde – Zaļā grupa (Zöld csoport; 90. o.).

Létezik az első előfordulás elve: lényege, hogy a tulajdonnevet úgy kell írni, ahogyan az a lett nyelvben először megjelent (DNZS 2003: 33), mivel a tulajdonnevek írásmódjának túl gyakori változtatása megnehezíti az olvasó dolgát. Például az angol író, Džono Golsverzio (eredeti alakban: John Galsworthy, litvánul: John Galsworthy) vezetéknevének írásmódja 1910 óta nyolcszor változott meg a lett nyelvben.

A szépirodalomban egyes esetekben kreatív módon adják vissza az idegen tulajdonneveket. Erre akkor kerül sor, ha a szerző a személyneveket az adott eredeti nyelvben sajátos fonetikai eszközökkel alkotta meg, jelentésárnyalat, valamely finom különbség vagy hangulat kifejezésére. Ez elveszhet, ha a neveket a fonetikai elv alapján írják át. A kreatív megoldás példájaként rendszerint U. Bērziņš fordítását említik: az izlandi költő, Snorri Sturluson (12–13. század; eredeti alakban: Snorri Sturluson, lettül: Snorre Sturlasons) mitológiai és poétikai értekezése, az Edda egyik részének, a Gilves acumalds címűnek (Giulvio elbűvölése; GA 1997) fordítása: Gaitgājis, Vaigkvēpis, Zeltpiere (más nyelvekre lefordíthatatlan összetett szavak és egyedi új szavak); hasonlóképpen említhetők J. K. Rowling Harry Potter-könyveinek szereplőnevei: Cūkkārpa (eredeti alakban: Hogwarts), Salazars Slīdenis (eredeti alakban: Salazar Slytherin, litvánul: Salazar Slytherin), Vaidu Vaira (eredeti alakban: Moaning Myrtle, litvánul: Nyögő Mirta) és mások (DNZS 2003: 33).

Ha a tulajdonnevek az eredeti nyelvben nem latin betűkkel vannak írva, átbetűzik őket, például: Sergejs Rebrovs, Rūdolfs Nurijevs, Mihails Ba-rišņikovs.

Más nyelvek tulajdonneveinek lett nyelvű írása általában véve szabályozott és rendezett, a fonetikai elvet azonban egyre gyakrabban bírálják. J. Endzelīns professzor a vezetéknevek lett nyelvű írásáról ezt írta: „…minden művelt nép bizonyos mértékben a saját helyesírásához igazítja az idegen vezetékneveket. Törvényhozóinknak gondoskodniuk kellene arról, hogy a lett állami intézményekben, az iskolákat is beleértve, a vezetékneveket szintén a mi helyesírási szabályaink szerint írják” (Endzelīns 1921: április 26.). A Lett Köztársaságban a 20. század 1930-as és 1940-es éveiben bizottságokat hoztak létre a vezetéknevek – a kölcsönzött vezetékneveket is beleértve – lettországi dokumentumokban való írásának

D. ŠULCĖ. Kitų kalbų tikrinių vardų rašymo probleminiai atvejai latvių kalboje

223

A szabályok alapján kiadtak egy családnév-helyesírási szótárt (Uzvārdu pareizrakstības vārdnīca, 1927; a munkát E. Blese, a Lett Egyetem docense irányította). A második világháború után jelentős munkát fordítottak arra, hogy sorozatkiadványok készüljenek az egyes nyelvek idegen szavainak lett nyelvbeli írásáról és kiejtéséről – Norādījumi par citvalodu īpašvārdu pareizrakstību un pareizrunu latviešu literārajā valodā; megemlítendő továbbá az 1999-ben megjelent munka: Par vārdu un uzvārdu lietošanu un rakstību latviešu literārajā valodā.

A legújabb irányelveket a Lett Köztársaság Miniszteri Kabinetje által elfogadott, a személynevek lett nyelvbeli írására és használatára, valamint azonosítására vonatkozó szabályok tartalmazzák – Noteikumi par personvārdu rakstību un lietošanu latviešu valodā, kā arī to identifikāciju (Noteikumi 2004: 27–38). A szabályok kiemelik, hogy a személynevek a lett nyelv nyelvtani rendszerének részét képezik: nemüket, számukat és esetüket ragozott végződések fejezik ki, a végződés pedig a szövegkörnyezettől függően változik.

A lett nyelvben a személynevek használatának és írásának két alapelve van: 1) mind a lett, mind az idegen eredetű személynevekben (a ragozhatatlan személynevek kivételével) a személy nemét hím- vagy nőnemű, ragozható végződések jelölik; 2) a más nyelvekből származó személyneveket a lett nyelvben az eredeti nyelv szerinti kiejtés alapján írják, és a lett nyelv nyelvtani rendszeréhez igazítják.

Manapság azonban egyre többen ellenzik a kereszt- és családnevek lett nyelv nyelvtani rendszeréhez való igazítását, illetve a megfelelő végződések hozzáadását. Például a lettországi lakos Lidijos Kuharec ügyét az emberi jogok európai bíróságához utalták Strasbourgba, arra hivatkozva, hogy sérült a magánélet tiszteletben tartásához való joga, mivel a lett útlevélben a családnevéhez hozzáadták a megfelelő végződést – Kuhareca (Diena, 2001 07 27); hasonló eset történt a Makeičik családnévvel is, amely a lett útlevélbe végződéssel került be – Ilona Makeičika.

A más nyelveken keresztül – vagyis közvetítő nyelvek közvetítésével – hibák, pontatlanságok és az eredeti személynevektől való eltérések keletkezhetnek. Sokáig az orosz volt a közvetítő nyelv, az angol nyelv iránti mai lelkesedés viszont új problémákat idézett elő. Más nyelvek tulajdonneveinek írásakor időnként eltérnek az elfogadott alapelvektől. Ilyen kivételek például a hagyományosan meghonosodott írásmódok: Gēteborga (Göteborg; kiejtés szerint Jēteborja lenne), Parīze (Párizs; kiejtés szerint Parī lenne), továbbá egyes lefordított vagy részben lefordított földrajzi nevek, például: Jaungvineja (Új-Guinea), Dienvidslāvija (Jugoszlávia), Lielie Ezeri (Nagy-tavak) (Būss 1980: 94–98).

224

KALBOS KULTŪRA | 83

A tulajdonnevek fonetikai adaptációjának módosítását gondosan mérlegelni kell. A régebbi, hagyományos írásmód és az új javaslat közötti ellentét rendszerint akkor merül fel, amikor megpróbálják pontosabban visszaadni az eredeti nyelvi kiejtést, például a magánhangzók megváltoztatásakor az alábbi szavakban: Íslande, 2006-ig: Islande (Izland), islandieši, 2006-ig: islandieši (izlandi), vagy Selma Lagerlöf svéd írónő nevének az eredeti nyelvhez való közelítésekor (eredeti: Selma Lagerlöf, mai lett alakja: Selma Lāgerlēva; korábban lettül: Zelma Lāgerlefa).

A lett nyelvészek folyamatosan vitatják, mely elvek a legmegfelelőbbek más nyelvek tulajdonneveinek írásakor. Minden elvnek vannak előnyei és hátrányai. A legújabb lett kiadványokat olvasva megfigyelhető, hogy más nyelvek tulajdonneveit és elnevezéseit többnyire a már meghonosodott fonetikus elv szerint írják; így az olvasók viszonylag gyorsan és közérthető formában jutnak információhoz, és ez a tartalom világos megértését sem akadályozza. Idegen személynév első előfordulásakor gyakran zárójelben, eltérő betűtípussal adják meg az eredeti alakot, majd később csak a lett alakot használják, például: „Feliksa Valotona (Felix Vallotton) glezna, kas tapusi 1907. gadā“ (Feliksa Valotona (Felix Vallotton) festménye, amely 1907-ben készült) (50 PPP 2001: 170). Ez az írásmód kétségtelenül elsősorban az olvasónak előnyös, aki így könnyen megértheti a szöveget, és egyúttal gyarapíthatja idegennyelv-tudását. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez az írásmód (lett nyelvű alak + eredeti forma) sok munkát igényel és megnehezíti a szerző dolgát, hiszen megfelelő idegennyelv-ismeretet követel, és időt kell szánni arra, hogy mindkét nyelven pontosan és helyesen írják le a nevet. Az országok és nyelvek közötti kapcsolatok bővülésével egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tulajdonnevek eredeti nyelvű írására.

Az eredeti helyesírás elvének gyakorlati alkalmazására tett kísérletek gyakran ugyanolyan problémásnak és tökéletlennek bizonyultak, mint a bírált fonetikus írás elve. Más nyelvek tulajdonnevei használatának gyakorlatát változtatgatva zavar keletkezhet, hiszen a nyelvben már több ezer tulajdonnév honosodott meg és vált állandóvá – Caesartól (lettül: Cēzars, eredeti alak: Caesar) és Shakespeare-től (lettül: Šekspīrs, eredeti alak: Shakespeare) George Bushig (lettül: Džordžs Bušs, eredeti alak: George Bush) és Mr. Beanig (lettül: misters Bīns, eredeti alak: Mr. Bean). A lett nyelvű írásmódjuk megváltoztatása gyakorlati problémákat és akár érzelmi elégedetlenséget is okozna. Ha viszont megengedik, hogy az ismert tulajdonnevek legalább egy részét hagyományos módon írják, gyakran egyáltalán nem lehet majd megállapítani, hogy az adott írásmód az eredeti nyelv kiejtését vagy helyesírását adja-e vissza (Bušs 2008: 96).

D. ŠULCE. Kitų kalbų tikrinių vardų rašymo probleminiai atvejai latvių kalboje 225

Gyakran problémát jelent azoknak a tulajdonneveknek az írása, amelyek eredeti nyelvében diakritikus jeleket használnak. A gyakorlatban ezeket gyakran nem jelölik, bár a kiegészítő jelek használata?

Bušs O. 2008: Īpašvārdi kā problēma valodas politikā. – Etniskums Eiropā: sociālpolitiskie un kultūras procesi, Rēzekne: Rēzeknes Augstskola, 92–96.

DNZS 2003: Dāņu, norvēģu, zviedru un somu īpašvārdu atveide latviešu valodā, Rīga: Norden AB, 13–35.

Endzelīns J. 1921: Par uzvārdu rakstību latviešu valodā. – Latvijas Sargs, 26. apr.

Norādījumi 1960–1982: Norādījumi par citvalodu īpašvārdu pareizrakstību un pareizrunu latviešu literārajā valodā, I–XV, Rīga: Zinātne.

Noteikumi 2004: Noteikumi par personvārdu rakstību un lietošanu latviešu valodā, kā arī to identifikāciju. – Latvijas Vēstnesis, 6. burtnīca, 5. marts, 27–38.

Ozols A., Kuškis J. 1967: Par latīniskās grafikas citvalodu nosaukumu un teicienu rakstīšanu. – Latviešu valodas kultūras jautājumi, 3. laidiens, Rīga: Liesma, 5–12.

Par vārdu 1999: Par vārdu un uzvārdu lietošanu un rakstību latviešu literārajā valodā, Rīga: LR Valsts valodas centrs.

Skujiņa V. 1999: Latviešu valoda lietišķajos rakstos, Rīga: Zvaigzne ABC.

Staburova J. 2005: Ķīniešu valodas īpašvārdu atveide latviešu valodā. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds, 87–100.

Strautiņa V., Šulce Dz. 2009: Latviešu valodas pareizruna un pareizrakstība, Rīga: RaKa.

Šulce Dz. 2009: Oriģinālrakstījumi latviešu valodā. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds, 91–99.

Beérkezett: 2010. 10. 28.

A KÖLCSÖNZÖTT TULAJDONNEVEK LATVÁN NYELVŰ ÁTÍRÁSÁNAK PROBLEMATIKUS ESETEI

Összefoglalás

A tulajdonnevek írásmódjának és kiejtésének problematikus jellege minden nyelvben megmutatkozik, így a litvánnal rokon lett nyelvben is. Nehézségek merülnek fel egyrészt akkor, amikor lett eredetű szavakat használnak egy másik nyelvben, másrészt a kölcsönzött tulajdonnevek lett nyelvű átírásakor.

A kölcsönzött tulajdonnevek lett nyelvű átírásának tudományosan megalapozott elveit a 19^th. század második felében határozták meg. Ezek az elvek kellően egyetemes jellegűek, és napjainkban is megőrizték aktualitásukat. A kölcsönzött tulajdonnevek továbbra is az eredeti nyelv kiejtési szabályait követik

D. ŠULCE. Kitų kalbų tikrinių vardų rašymo probleminiai atvejai latvių kalboje

227

írásukhoz csak a lett ábécé betűit használják, az átírt tulajdonnevek pedig beilleszkednek a lett nyelvtani rendszerbe.

A nyelvtörténet tanúsága szerint a korai kölcsönzött személyneveket honosították és lettre fordították. Ez azt jelenti, hogy az irodalmi és folklóralkotásokat, a történelmi eseményeket, a személyiségeket stb. az adott nemzet sajátosságaihoz, az ország jellegéhez és az érzékelés sajátos módjához igazították.

Ha az eredeti nyelv tulajdonneveit nem latin betűkkel írják, lettre átírják őket. A kölcsönzött tulajdonnevek lett nyelvű írásmódja összességében rögzült és megfelel a szabályoknak; a kiejtési elvtől való eltérések azonban egyre gyakoribbak, különösen a külföldi eredetű személynevek esetében.

A tulajdonnevek eredeti alakjától való hibákat, pontatlanságokat és eltéréseket más nyelvek hatása okozhatja. Hosszú ideig az orosz szolgált közvetítő nyelvként; napjainkban új problémák fakadnak az angol változatok iránti erős rajongásból.

A kölcsönzött tulajdonnevek kiejtés szerinti lettesítését, az eredeti alak zárójelben való feltüntetésével, a kölcsönzött tulajdonnevek átírása legoptimálisabb elvének tekintik. Ilyen esetekben ez minden bizonnyal a legtöbb előnnyel jár az olvasó számára, akinek így könnyebb lehet a szöveg befogadása. Az országok és nyelvek közötti kapcsolatok fejlődésével a gyakorlatban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tulajdonnevek eredeti írásmódjára.

DZINTRA ŠULCE

Liepājai Egyetem

Kūrmājas prosp. 13, LV-3401 Liepāja

[email protected]

228

KALBOS KULTŪRA | 83