Kitų kalbų tikrinių vardų rašymo probleminiai atvejai latvių kalboje

222 Nyelvi kultúra | 83 DZINTRA ŠULCE Liepājai Egyetem, Lettország A MÁS NYELVEKBŐL SZÁRMAZÓ TULAJDONNEVEK ÍRÁSÁNAK PROBLEMATIKUS ESETEI A LETT NYELVBEN A tulajdonnevek kiejtésének és írásának nehézségeivel minden nyelv szembesül, beleértve a lett nyelvet is. Problémák merülnek fel mind a lett eredetű tulajdonnevek valamely más nyelvben való használatakor, mind pedig más nyelvek tulajdonneveinek lett nyelvű írásakor. Más nyelvek tulajdonneveit gyakorlatilag már a lett nyelvű első nyomtatott szövegektől kezdve írni kellett, azonban a legmegfelelőbb írási elvekről szóló tudományosan megalapozott nyelvészi vita a XIX. század második felében kezdődött (bergmane, blinkena 1986: 97). J. Alunans vetette fel elsőként a f o n e t i k a i e l v e t mint az idegen tulajdonnevek írásának fő elvét. Azt is javasolta, hogy a lett nyelv szóragjait illesszék hozzájuk, és bizonyos esetekben zárójelben eredeti nyelven írják le őket. J. Alunans javaslatait K. Miūlenbach és J. Endzelīns nyelvészek továbbfejlesztették és sikeresen kidolgozták. Ezek az elvek egyetemesek, és mind a mai napig érvényesek. Más nyelvek tulajdonneveit továbbra is az eredeti nyelvbeli kiejtésük szerint írják, csupán a lett ábécé betűivel, és az így átadott tulajdonnevek bekerülnek a lett nyelv nyelvtani rendszerébe, vagyis lettesítik őket. A nyelv történetének kutatásával megállapítható, hogy korábban más népek tulajdonneveit a lett nyelvben lefordították. A f o r d í t á s e l v e más nép szépirodalmi műveinek, népköltészeti alkotásainak, történelmi eseményeinek, személyiségeinek és hasonlóknak a saját nép, ország sajátosságaihoz és a megértés sajátosságaihoz való igazítását jelenti (általában fordítás útján). Ezen elv szerint használják egyes történelmi személyiségek, főként uralkodók nevét, például: Oroszország cárja Jānis Briesmīgais, valamint Bargais, Asiņainais, ma – Ivans Bargais (Rettenetes Iván), a cár Pēteris Pirmais (Nagy Péter), Svédország királya Kārlis Lielais (Nagy Károly), a XIII. századi angol király Jānis Bezzemis, ma – Džons Plantagenets, saukts Bezzemis (eredetiben: John Plantagenet, the Lackland; litvánul: Džonas Plantagenetas). ez a fordítás (néha az eredeti mellett is) jelenleg népszerű D. ŠulcE. Az idegen nyelvű tulajdonnevek írásának problematikus esetei a lett nyelvben 223 a publicisztikában, pontosan így járt el M. Svyrė írónő is, amikor publikálta a Brazíliában tett utazásáról szóló, Orchideák a kék téli ég alatt (2004) című leírását. A külföldi eredetű helynevek ilyen módon való közlésére vonatkozó választását a következőképpen indokolja: „A helyneveket eredeti nyelven szeretném közölni, hogy a figyelmes olvasó észrevegye, mennyire hasonló volt az első telepesek és a vidék őslakóinak gondolkodása” (p. 8). A szerző azonban mellettük lettül is lefordítja őket, pl. : Grupo Verde – Zaļā grupa (Zöld csoport; p. 90). Létezik a p r e c e d e n s e l v – lényege, hogy a tulajdonnevet úgy kell írni, ahogyan az első alkalommal szerepelt a lett nyelvben (DNZs 2003: 33), mivel a tulajdonnevek írásmódjának túl gyakori változtatása zavarja az olvasót. Például John Galsworthy angol író vezetéknevét (eredeti: John Galsworthy, litvánul: Džonas Golsvortis) 1910 óta a lett nyelvben nem kevesebb mint nyolcszor változtatták meg. A szépirodalomban egyes esetekben az idegen tulajdonneveket kreatív módon adják vissza. Erre akkor kerül sor, ha a szerző a személyneveket az adott eredeti nyelvben különleges fonetikai eszközökkel alkotta meg, valamilyen jelentésárnyalat, nüansz vagy hangulat kifejezése céljából. ez eltűnhet a nevek fonetikai elv szerinti átadásakor. A kreativitás ilyen példájaként általában U. Bērziniš XII–XIII. századi izlandi költő, Snorri Sturluson (eredetiben Snorri Sturluson, lettül Snorre Sturlasons) mitológiai és poétikai értekezése, az Edda Gilves acumalds (Gylfi ámulása; Ga 1997) című részének fordítását említik: Gaitgājis, Vaigkvēpis, Zeltpiere (a más nyelvekre lefordíthatatlan összetett szavak, egyéni neologizmusok), valamint Dž. K. Rowling Harry Potterről szóló könyvei szereplőinek nevei: Cūkkārpa (eredetiben Hogwarts), Salazars Slīdenis (eredetiben Salazar Slytherin, litvánul salazaras Klastuolis), Vaidu Vaira (eredetiben Moaning Ha a tulajdonnevek az eredeti Myrtle, lie. Vaituoklė Mirta) ir kt. (DNZs 2003: 33). nyelven nem latin betűkkel vannak írva, átírják őket, például : Sergejs Rebrovs, Rūdolfs Nurijevs, Mihails Barišņikovs. Más nyelvek tulajdonneveinek írása a lett nyelvben általában véve szabályozott és rendezett, azonban a fonetikai elvet egyre gyakrabban bírálják. J. Endzelīns professzor a családnevek lett nyelvű írásáról ezt írta: „...minden művelt nemzet bizonyos mértékben hozzáigazítja az idegen családneveket saját helyesírásához. Törvényhozóinknak gondoskodniuk kellene arról, hogy a lett állami intézményekben, az iskoláktól kezdve, a családneveket szintén a mi helyesírási alapelveink szerint írják” (Endzelīns 1921: 26. apr.). A Lett Köztársaságban a 20. század harmadik és negyedik évtizedében szabályokat dolgoztak ki a vezetéknevek (beleértve a 224 Kalbos Kultūra | 83 szabály alapján megjelent a vezetéknevek helyesírási szótára (Uzvārdu pareizrakstības vārdnīca, 1927; szerkesztését a Lett Egyetem docense, E. Blese vezette). A második világháború után igen sok munkát fordítottak olyan sorozatos kiadványok készítésére, amelyek az egyes nyelvekből származó idegen szavak lett nyelvbeli írásával és kiejtésével foglalkoznak – Norādījumi par citvalodu īpašvārdu pareizrakstību un pareizrunu latviešu literārajā valodā; emellett megemlítendő az 1999-ben kiadott Par vārdu un uzvārdu lietošanu un rakstību latviešu literārajā valodā című munka is. A legújabb előírásokat a Lett Köztársaság Miniszteri Kabinetje által elfogadott, a személynevek lett nyelvben való írására és használatára, valamint azonosításukra vonatkozó szabályok tartalmazzák – Noteikumi par personvārdu rakstību un lietošanu latviešu valodā, kā arī to identifikāciju (Noteikumi 2004: 27–38); ezek hangsúlyozzák, hogy a személynevek a lett nyelv grammatikai rendszerének részét képezik: nemük, számuk és esetük ragozható végződésekkel fejeződik ki, a végződés pedig a kontextus szerint változik. kölcsönzött vezetékneveket is) lett nyelvű lettországi dokumentumokban való írására; a lett nyelvben két fő alapelve van a személynevek használatának és írásának: 1) a személy nemét mind a lett, mind az idegen eredetű személynevekben (a ragozhatatlan személynevek kivételével) a hímvagy nőnemű, ragozható végződések jelölik; 2) más nyelvek személyneveit a lett nyelvben az eredeti nyelvbeli kiejtésük szerint írják, és a lett nyelv grammatikai rendszeréhez igazítják. jelenleg azonban egyre inkább ellenzik a keresztnevek és vezetéknevek lett nyelv grammatikai rendszeréhez való igazítását és a megfelelő végződések hozzáadását. Például a lettországi lakos, Lidija Kuhareca ügye az emberi jogok európai bírósága elé került Strasbourgban, azzal az indokkal, hogy megsértették a magánélet sérthetetlenségéhez való jogát, mivel lett útlevelében vezetéknevéhez a megfelelő végződést adták hozzá – Kuhareca (Diena, 2001 07 27); hasonló eset történt a Makeičik vezetéknévvel kapcsolatban is, amelyet a lett útlevélben végződéssel írtak be – Ilona Makeičika. A hibák, pontatlanságok és az eredeti személynevektől való eltérések más, vagyis közvetítő nyelvek miatt fordulhatnak elő. Hosszú ideig az orosz nyelv volt a közvetítő, az angol nyelv iránti lelkesedés viszont napjainkban új problémákat idézett elő. Néha más nyelvek tulajdonneveinek írásakor eltérnek az elfogadott alapelvektől. ilyen kivételek például a hagyományosan meghonosodott írásmódok: Gēteborga (Göteborg; a kiejtés szerint Jēteborja lenne), Parīze (Párizs; a kiejtés szerint Parī lenne), valamint néhány lefordított vagy félig lefordított földrajzi név, pl. : Jaungvineja (Új-Guinea), Dienvidslāvija (Jugoszlávia), Lielie Ezeri (Nagy-tavak) (bušs 1980: 94–98). D. ŠulcE. Más nyelvek tulajdonneveinek írása: problematikus esetek a lett nyelvben 225 A tulajdonnevek fonetikai adaptációjának megváltoztatását gondosan kell értékelni. Általában a régebbi, hagyományos írásmód és az új javaslat közötti ellentét akkor alakul ki, amikor megpróbálják pontosabban visszaadni a forrásnyelv kiejtését, pl.: a magánhangzók megváltoztatása az Īslande szavakban, 2006-ig – Islande (Izland), īslandieši, 2006-ig – islandieši (izlandiak), vagy a svéd írónő, Selma Lagerlef (eredetiben Selma Lagerlöf, jelenleg lettül Selma Lāgerlēva) keresztés vezetéknevének a forrásnyelvhez való közelítése (korábban lettül: Zelma Lāgerlef). A lett nyelvészek folyamatosan vitatják a más nyelvek tulajdonneveinek írásakor legmegfelelőbb elvek kiválasztását. Minden elvnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A legújabb lett kiadványokat olvasva megfigyelhető, hogy a más nyelvek tulajdonneveit és elnevezéseit többnyire a már meghonosodott fonetikus elv szerint írják, így az olvasók meglehetősen gyorsan és érthető formában juthatnak információhoz, továbbá ez nem akadályozza a tartalom világos megértését. Amikor egy idegen személynevet először írnak le a szövegben, gyakran zárójelben, eltérő betűtípussal megadják az eredeti alakot, később pedig csak a lett alakot használják, pl.: „Feliksa Valotona (Felix Vallotton) glezna, kas tapusi 1907. gadā“ (Felikso Valotono (Felix Vallotton) festménye, amely 1907-ben készült) (50 PPP 2001: 170). Az ilyen írásmódból kétségtelenül elsősorban az olvasó profitál, aki könnyen megértheti a szöveget, és egyúttal bővítheti idegennyelvi ismereteit. Igaz, ez az írásmód (a lett nyelvű alak + az eredeti forma feltüntetése) sok munkát igényel és megterheli a szerzőket, mivel szükség van az adott idegen nyelv megfelelő ismeretére, valamint időt kell fordítani arra, hogy mindkét nyelven pontosan és szabályosan írják le. Az országok és nyelvek közötti kapcsolatok bővülésével egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tulajdonnevek eredeti nyelven való írására. Az eredeti helyesírás elvének gyakorlati alkalmazására tett kísérletek szintén gyakran éppoly problematikusnak és tökéletlennek bizonyultak, mint a bírált fonetikus írás elve. Más nyelvek tulajdonnevei használati gyakorlatának váltogatása zavart okozhat, mivel a nyelvben már több ezer tulajdonnév meghonosodott és stabilizálódott – a caesartól (lettül Cēzars, eredetiben Caesar) és Shakespeare-től (lettül Šekspīrs, eredetiben Shakespeare) egészen George Bushig (lettül Džordžs Bušs, eredetiben George Bush) és Mr. Beanie-ig (lettül misters Bīns, eredetiben Mr. Bean). Ezek lett nyelvű írásának megváltoztatása gyakorlati problémákat és még érzelmi elégedetlenséget is kiváltana. Másfelől, ha az ismerős tulajdonnevek legalább egy részét hagyományos módon lehetne írni, gyakran egyáltalán nem lenne többé megállapítható, hogy az adott írásmód az eredeti nyelv kiejtését vagy az eredeti helyesírást tükrözi-e (bušs 2008: 96). 226 Kalbos Kultūra | 83 Gyakran problémák merülnek fel azon tulajdonnevek írásakor, amelyekben az eredeti nyelv diakritikus jeleket használ. A gyakorlatban ezeket gyakran nem jelölik, holott a kiegészítő jelek használata minden nyelv számára fontos. Az eredeti helyesírásra való hivatkozás tudományos és tudományos ismeretterjesztő szövegekben, valamint hivatalos dokumentumokban kívánatos egy személy keresztnevének vagy vezetéknevének feltüntetésére. A széles nyilvánosságnak szánt írott szövegeket nem kellene olyan különleges dologgá változtatni, amelyet csak a megfelelő idegen nyelvet beszélő emberek értenek. Bármely nyelv fejlődésének alapvető feltétele a konzervativizmus és a nyelvi változások közötti dialektikus ellentmondás figyelembevétele. Az elméleti szakirodalom tanulmányozása és a gyakorlati példák elemzése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a tulajdonnevek eredeti nyelven való írásának kettős jelentősége van: ösztönzi az idegen nyelvek tanulását, közvetlen (változatlan) információt nyújt, másfelől azonban az ilyen esetekben alkalmazott meggondolatlan, túlzott, hibás és helytelen írás szükségtelenül eltereli az olvasók figyelmét, a tartalom helytelen értelmezésének oka lehet, továbbá megnehezítheti az ilyen tulajdonnevek kiejtését és leírását. Kívánatos optimális és elfogadható megoldást találni az eredeti helyesírás lett nyelvű szövegekben való használatára. ŠaltINIaI Diena – cilvēktiesību tiesā – sūdzība no latvijas par uzvārda kropļošanu. – Diena, 2001, 27. jūl. Ga – sturlasons s. Gilves acumalds. tulk. u. bērziņš. rīga: Nordik, 1997. svīre – svīre M. Orhidejas zem zilām ziemas debesīm, rīga: lauku avīze, 2004. 50 PPP – 50 pasaules populāri pāri, rīga: J. l.V., 2001. lItEratūra b a l o d e I. 2010: citvalodu personvārdu atveide latviešu valodā: problēmas un risinājumi. – Valodas prakse vērojumi un ieteikumi, rīga: latviešu valodas aģentūra, 4–13. b e r g m a n e a., b l i n k e n a a. 1986: Latviešu rakstības attīstība, rīga: Zinātne. b l i n k e n a a. 1974: citvalodu nosaukumu un apzīmējumu lietošanas problēmas latviešu valodā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi, 10. laidiens, rīga: liesma, 175–194. b u š s o. 1980: Konservatīvums un mainīgums citvalodu īpašvārdu atveidē. – Latviešu valodas kultūras jautājumi, 20. laidiens, rīga: avots, 94–98. D. ŠulcE. Kitų kalbų tikrinių vardų rašymo probleminiai atvejai latvių kalboje 227 b u š s o. 2008: Īpašvārdi kā problēma valodas politikā. – Etniskums Eiropā: sociālpolitiskie un kultūras procesi, rēzekne: rēzeknes augstskola, 92–96. DNZs 2003: Dāņu, norvēģu, zviedru un somu īpašvārdu atveide latviešu valodā, rīga: Norden ab, 13–35. E n d z e l ī n s J. 1921: Par uzvārdu rakstību latviešu valodā. – Latvijas Sargs, 26. apr. Norādījumi 1960–1982: Norādījumi par citvalodu īpašvārdu pareizrakstību un pareizrunu latviešu literārajā valodā, I–XV, rīga: Zinātne. Noteikumi 2004: Noteikumi par personvārdu rakstību un lietošanu latviešu valodā, kā arī to identifikāciju. – Latvijas Vēstnesis, 6. burtnīca, 5. marts, 27–38. o z o l s a., Ku š ķ i s J. 1967: Par latīniskās grafikas citvalodu nosaukumu un teicienu rakstīšanu. – Latviešu valodas kultūras jautājumi, 3. laidiens, rīga: liesma, 5–12. Par vārdu 1999: Par vārdu un uzvārdu lietošanu un rakstību latviešu literārajā valodā, rīga: lr Valsts valodas centrs. s k u j i ņ a V. 1999: Latviešu valoda lietišķajos rakstos, rīga: Zvaigzne abc. s t a b u r ova J. 2005: Ķīniešu valodas īpašvārdu atveide latviešu valodā. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi, rīga: lu akadēmiskais apgāds, 87–100. s t r a u t i ņ a V., Š u l c e Dz. 2009: Latviešu valodas pareizruna un pareizrakstība, rīga: raKa. Š u l c e Dz. 2009: oriģinālrakstījumi latviešu valodā. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi, rīga: lu akadēmiskais apgāds, 91–99. Beérkezett: 2010. 10. 28. A kölcsönzött tulajdonnevek lett nyelvre történő átültetésének problematikus esetei Összefoglalás A tulajdonnevek helyesírásának és kiejtésének problematikus jellege minden nyelvben nyilvánvalóvá válik, beleértve a lettet is, amely a litvánnal rokon nyelv. Nehézségek egyaránt felmerülnek akkor, amikor lett eredetű szavakat használnak egy másik nyelvben, és akkor is, amikor az átvett tulajdonneveket lett nyelvre ültetik át. Az átvett tulajdonnevek lett nyelvre való átültetésének tudományosan megalapozott elveit a 19. század második felében határozták meg. Ezek az elvek kellően egyetemes jellegűek, és napjainkban is megőrizték aktualitásukat. Az átvett tulajdonnevek továbbra is az eredeti nyelv kiejtési szabályait követik. 228 Kalbos Kultūra | 83 A nyelvben csak a lett ábécé betűit használják a tulajdonnevek írásakor, a leírt tulajdonneveket pedig beillesztik a lett nyelvtani rendszerbe. A nyelvtörténet azt mutatja, hogy a korai átvett személyneveket lokalizálták és lettre fordították. Ez a szépirodalmi és folklórművek, történelmi események, személyiségek stb. az adott nemzet, ország sajátosságaihoz és az észlelés jellegzetességeihez való igazítását jelenti. Amikor az eredeti nyelv tulajdonneveit nem latin betűkkel írják, lett nyelvre transliterálják őket. A lett nyelvben a kölcsönzött tulajdonnevek helyesírása összességében rögzített és megfelel a szabályoknak; azonban egyre gyakoribbak a kiejtési elvtől való eltérések, különösen a külföldi eredetű személynevek esetében. A tulajdonnevek eredeti változatától való hibákat, pontatlanságokat és eltéréseket más nyelvek hatása okozhatja. Meglehetősen hosszú ideig az orosz nyelvet használták közvetítő nyelvként; napjainkban új problémák merülnek fel az angol változatok iránti erős rajongás miatt. A kölcsönzött tulajdonnevek kiejtés szerinti lettesítése, az eredeti forma zárójelben való feltüntetésével, a kölcsönzött tulajdonnevek átadásának legoptimálisabb elveként szerepel. Ilyen esetekben ez kétségtelenül a legtöbb hasznot az olvasó számára jelenti, akinek a szöveg könnyebben befogadhatóvá válhat. Az országok és nyelvek közötti kapcsolatok fejlődésével a gyakorlatban nagyobb figyelmet fordítanak a tulajdonnevek eredeti írásmódjára. DZINtra ŠulcE Liepājas universitāte Kūrmājas prosp. 13, lV-3401 liepāja [email protected]