VILIJA SAKALAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

JONAS JABLONSKIS LEXIKOGRÁFIAI TEVÉKENYSÉGE

Jonas Jablonskis érdemei a litván köznyelv megteremtésében és a nyelvi normák kialakításában kétségtelenek és vitathatatlanok. Minden területen – a helyesírásban, a fonetikában, a morfológiában, a szintaxisban és a lexikában – igen fontos eredményeket ért el: megállapította a helyesírási szabályokat, a nyelvi normákat az élő népnyelvre alapozta, új szavakat alkotott, amelyek ma is használatban vannak.

Születésének 150. évfordulója arra ösztönzött, hogy ismét áttekintsük Jonas Jablonskis munkásságát, egyes dolgokat új megvilágításban, lexikográfusi szemmel értékeljünk, és érdeklődjünk e terület kevéssé kutatott öröksége iránt. Egyes lexikográfiai munkáiról már írtak, a szótári cédulakatalógusról pedig itt-ott található néhány utalás. E terület munkáit Antanas Lyberis tekintette át részletesebben (lásd Lyberis 1982: 16–20). Mūsų žodynėli – mint fontos lexikográfiai munkát – Stasys Keinys tárgyalta (1990: 14–19). J. Jablonskis lexikográfiai örökségét még nem értékelték alaposan, ezért e tanulmány célja a nyelvész lexikográfiával kapcsolatos munkáinak áttekintése. A tanulmány nem törekszik J. Jablonskis lexikográfiai tevékenységének részletes elemzésére; inkább az ilyen jellegű kutatások kezdetének tekinthető.

ANTANAS JUŠKA LITVÁN–LENGYEL SZÓTÁRÁNAK¹ SZERKESZTÉSE

J. Jablonskis lexikográfiai munkásságának első lépéseit Antanas Juška litván–lengyel szótárának² szerkesztésével tette meg, amelyet az orosz tudo-

¹ Литовский словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Томъ I, вып. 1, СПб, 1897; вып. 2, СПб, 1904; вып. 3, Петроградъ, 1922.

² Antano Juškos (1819–1880) lietuvių–lenkų kalbų žodynas pradėtas rašyti apie 1860 metus ir vėliau daugelio redaguotas, pildytas, taisytas. Galutinėje redakcijoje žodžiai buvo verčiami į rusų kalbą. Apie šio žodyno redagavimą yra rašiusi Birutė Tolutienė savo disertacijoje (Tolutienė 1961: 110–273). I tomo antra dalis (E–J raidės), kurią redagavo J. Jablonskis, buvo išspausdinta 1904 m. (Palionis 1995: 194–195).

44

KALBOS KULTŪRA | 83

A Tudományos Akadémia. 1897 elején Alekszej Sahmatov J. Jablonskijt kérte fel szerkesztőnek. A nyelvész számára fontos volt, hogy a Tudományos Akadémia hogyan viszonyul majd a jelentésmagyarázatok javításához, amelyeket csak az anyag tájnyelvi helyszíneken végzett közvetlen ellenőrzésével lehetett elvégezni. Két litvániai nyár eltöltése után J. Jablonskis ellenőrizte az E, G, I, J betűk kéziratait (lásd Tolutienė 1961: 237, 238). „A. Juška szótárának kéziratait megismerve J. Jablonskis számos hiányosságot vett észre: nem különítik el mindenütt a hosszú és rövid magánhangzókat, a tájnyelvi alakokat nem egységesen adják meg, a hangsúlyozás nem megfelelő, a hanglejtéseket nem különböztetik meg, a szójelentések magyarázata nem elég pontos stb.” (Lyberis 1982: 17). J. Jablonskis kidolgozta a szótár szerkesztési tervét, amelynek alapján a szótár jellege jelentősen megváltozott volna.

Amikor A. Juška lejegyzett egy mondást vagy kifejezést az emberek szájából, csiszolgatta és kiegészítette, igyekezett szabályosabbá és irodalmiasabbá tenni, s így sokuk sajátosságait teljesen megváltoztatta. A szótár 1904-ben megjelent I. kötetének második részéhez írt Zárszóban³ J. Jablonskis erre felhívta a figyelmet, és arra intette az olvasókat, hogy „...amikor ezt a szótárt a nyelv szintaktikai és stilisztikai sajátosságainak leírásához használjuk forrásanyagként, véleményem szerint nagyon óvatosnak kell lennünk. Lehetséges, hogy a szintaxis és általában a litván nép nyelvi szerkezetének szakértői nem értenek egyet véleményemmel A. Juška gyűjtötte anyag tekintetében. Akárhogy is, úgy tűnik, kétségtelen, hogy a népnyelv szótárában szubjektív elem, méghozzá jócskán, még azokban az esetekben is van, amikor a szótári adatok a litván nyelv szintaktikai sajátosságainak tanulmányozásához szolgálhatnának anyagul.” (Piročkinas, szerk., 1991: 116).

A szótárban rengeteg ismeretlen szó volt, amelyek hitelessége nagyon kétségesnek bizonyult. Ezért J. Jablonskis nekilátott, hogy a helyszíneken ellenőrizze ezeket a szavakat⁴. 1897 nyarán Veliuonában⁵, Vilkijában, Jurbarkasban és másutt járt, és ellenőrizte, illetve tisztázta az A. Juška által lejegyzett szavakat. A következő nyáron Kaltnėnaiban, Šiluva, Betygala, Alsėdžiai⁶ környékén is időzött.

³ Литовскій словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Вып. второй, Санктпетербургъ, 1904, I–LIX. (A továbbiakban a szövegben ezt a szótárt az LS rövidítés jelöli.)

⁴ Később K. Būga a K–L betűk szerkesztésekor szintén aggódott amiatt, hogy a szótárban nagyon sok, teljesen ismeretlen szó van, ezért elutazott Žemaitijába, hogy ellenőrizze őket (Vosyltytė 1956: 93–94).

⁵ Az 1897-es utazásból öt jegyzetfüzet maradt fenn. A bennük feljegyzett példákból látható, hogy J. Jablonskis Žagarėben, talán Subačiusban és Raseiniaiban is járt, de legtöbb időt Plokščiaiban, Veliuonában, Vilkijában és Jurbarkasban töltött (Piročkinas 1977: 139).

⁶ Alsėdžiaiban a legnagyobb segítője és adatközlője a helyi gazda, Feliksas K. Būbelė volt (Piročkinas 1977: 200).

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

45

A szavak helyszíni ellenőrzése során J. Jablonskis mintegy 2000 új szót jegyzett fel, amelyek nem szerepeltek A. Juška kéziratában. A. Juška számos feljegyzett szavát a nyelvész nem találta meg az élő nyelvhasználatban (az ilyen szavakat az általa szerkesztett szövegben a végükön hosszú vonással jelölte). Köztük sok ismeretlen és soha nem hallott szó található: grūlis⁷ „feketemunkás; egyszerű munkás”, a įdėtas „remény”: Aš turiù visą įdėtą ant tàvęs (LS 507), įłogas „szokás; szenvedély”: Įłogas, kurs įsiłoge būdą (?) (LS 524), ilgioti „koldulni”, įkitas „ajtófélfa”: Įkitai į dùris įkryžiáuoti és mások, amelyek nem szerepelnek a csaknem száz éven át gyűjtött nagy Lietuvių kalbos žodynas cédulagyűjteményében. A. Juška szavainak egy részét azonban, amelyeket J. Jablonskis ismeretlenként jelölt meg, ma a köznyelvben is használják: įnoringas, –a „szeszélyes, kaprizáló” (az LKŽ írott forrásokból, sajtóból adatolja), įraijis „hal által lenyelt tárgy” (DLKŽ), irštvò „a medve téli fekvőhelye, vacka” (DLKŽ) (lásd Lyberis 1982: 17).

A. Juška szótárának szerkesztése közben a nyelvész jobban megismerhette az élő nyelvet és annak nyelvjárásait. Rengeteg anyagot gyűjtött a litván írott nyelv tanulmányozásához. Az orosz tudósokkal, F. Fortunatovval, A. Sahmatovval, J. Baudouin de Courtenay-vel, F. Korsszal és másokkal folytatott együttműködés segített neki abban, hogy jobban megértse a szótárszerkesztés elméletét és gyakorlatát.

JONO JABLONSKIO CÉDULAKARTOTÉKÁJA ÉS A LITVÁN NYELV SZÓTÁRA

J. Jablonskis különleges kapcsolatban állt a Litván nyelv szótárával. Kazimieras Būga 1921-ben, „A Litván nyelv szótára szerkesztőjének jelentése” című írásában ezt írta: „A szótár szerkesztősége már megkapott nyelvészünktől, Jonas Jablonskistől néhány ládányi szót, amelyekről most másolatok készülnek (25–30 ezer cédula lesz)” (Būga 1959: 380). Vagyis J. Jablonskis ekkorra már rengeteg szót gyűjtött össze. Kartotékájából K. Būga mintegy 10 ezer cédulát másolt le; ezek később bekerültek a nagy szótár gyűjteményébe.

J. Jablonskis kartotékájáról kevés utalás maradt fenn. A. Lyberis a témáról szóló cikkében megemlítette, de nem egészen pontosan. Azt írta, hogy „a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának központi könyvtárában fennmaradt J. Jablonskis által gyűjtött szótári anyag 10 dobozban, több mint 14 000 szóval. Ezt az anyagot mind lemásolták és beillesztették a nagy „Litván nyelv szótára”

⁷ LKŽ grūlis „munkás”.

46

KALBOS KULTŪRA | 83

kartotekos fondus“ (Lyberis 1982: 18; tačiau jis nepatikslino, kad J. Jablonskio kartoteka yra Lietuvoje).

A kartotéka létezését és lelőhelyét egyértelműen megjelölik Juozas Balčikonis művei I. kötetének jegyzetei, amelyek szerint Jonas Jablonskis kartotékáját a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Központi Könyvtárának Kézirattárában őrzik (Balčikonis 1978: 396). A fennmaradt kartotékáról Aldonas Pupkis cikkében is található néhány megjegyzés, amely J. Jablonskis kéziratos hagyatékáról szól (lásd Pupkis 2010: 40). J. Jablonskis szótári kartotékáját (több mint 14 ezer cédula, pontosan 14 455)⁸ ma is a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskis Könyvtárának Kézirattárában őrzik.

J. Jablonskis fondjának kartotékacéduláin a Litván nyelv szótára számára gyűjtött anyag van feltüntetve. Az A, B betűk cédulái (1210 cédula) a 19. század végéről származnak (a cédulák mérete 7,5 × 12,5 cm). Feljegyezték, hogy a többi betű szavait a 20. században jegyezték le. A cédulák mérete kissé eltérő: hosszuk 12,5 cm, szélességük pedig egyeseknél 7,7, 7,8 vagy 8,0 cm; vannak 11 cm széles és 18 cm hosszú cédulák is (ilyenek a P betű cédulái)⁹.

J. Jablonskis a cédulákon szócsaládokba rendezve írta fel a szavakat. Például a taisyti szóhoz tartozó cédulán igéket adott meg igekötőkkel: įtaisyti, sutaisyti és így tovább: Tas žmogus mane labai įtaisė (belekavart, megfárasztott); įsitaisiau (bebylinėdamas); Jis mane sutaisė (becsapott) (Jokantas). Ką jis veikia? – knygas taiso (переплетает); v. apýtaisąs, knýgtais(is) (Skapiškis). Ugyanezen a cédulán az igék mellett főnevek is szerepelnek (lásd 1. ábra).

Címszóként az igéknél a főnévi igenév alakját, a névszóknál pedig az alanyesetet adta meg (a mellékneveknél rendszerint mindkét nemet feltüntette, lásd 2. ábra); a címszavakat és alakjaikat ékezetekkel látta el. Úgy tűnik, a legtöbb adatot Alsėdžiai¹⁰ból jegyezte le.

A Litván nyelv szótára későbbi szerkesztőségei gondosan átvizsgálták J. Jablonskis írásait, és szótári szavakat jegyeztek ki belőlük; így mintegy 14 ezer szó gyűlt össze (lásd Lyberis 1982: 19)¹¹. Az LKŽ kartotékájában hasonló bejegyzéseket tartalmazó cédulák is vannak.

⁸ Felmerül a kérdés, miért van J. Jablonskis mai kartotékájában mindössze 14,5 ezer cédula, ha K. Būga 25–30 ezer cédulát kapott, és lemásolta azokat. A le nem másolt cédulák nem kerülhettek be az LKŽ kartotékájába, mert méretük eltérő.

⁹ A többi betű céduláinak méretei (cm) a következők: D, E – 8,0 × 12,5; G – 8,0 × 12,5; K – 7,5 × 12,5; L, M – 7,5 × 12,5; N, O, P – 7,7 × 12,5; P – 11,0 × 18,0; R, Š, T – 8,0 × 12,5; S – 7,8 × 12,5; U, V, Ž – 7,5 × 12,5.

¹⁰ A Tudományos Akadémia Vrublevskis Könyvtárának Kézirattárában az alsėdžiai gyűjtőút jegyzeteit is őrzik. Az első füzet borítójára J. Jablonskis ezt írta: „Į kelionė 1902. Alsėdei, vasario mėn.“ (Piročkinas 1977: 200).

¹¹ Itt nem azokról a 14 ezer céduláról van szó, amelyekről korábban esett szó.

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

47

1. ÁBRA. A taisýti szó kartotéklapja

2. ÁBRA. A talpùs szó kartotéklapja

3. ÁBRA. A tálžyti szó kartotéklapja

4. ÁBRA. A taisýdinti szó kartotéklapja

Példák Jono Jablonskis kartotékájának lapjaiból, amelyeket a Litván Tudományos Akadémia Vrublevskiai Könyvtárának Kézirattárában őriznek.

48

KALBOS KULTŪRA | 83

5. ÁBRA. Az LKŽ kartotéklapja

A nyelvész különféle írásokból is kijegyzett szavakat, például: a taksénti igét meg nem nevezett írásokból jegyezte fel – Širdis pradeda labiau taksenti¹²; a Jį ož plaukus so lazdo aptalžė mondatot (DB 139) a tályžyti ige cédulájára (lásd 3. ábra) Simonas Daukantas Būdo senovės lietuvių, kalnėnų ir žemaičių című művéből, oldalszám-megjelöléssel jegyezte ki. Az LKŽ Ėmęs pritaisydines laivą visokių gėrybių ir išvažiuojavo į svečią šalį mondata (S. Dauk. megjegyzéssel) a pritaisydinti szóhoz tartozik, de teljesen ismeretlen maradt, hogy ez J. Jablonskis kartotékájából átírt mondat. (Lásd a 4. és 5. ábrát.) Az LKŽ azt az elvet követte, hogy az írott nyelvi mondatok közlésekor ellenőrizte az eredetit, és az illusztráló mondatokat az eredeti alapján idézte. Ezért az LKŽ kartotéklapja több információt nyújt, mint amennyi a szótár szövegében látható.

J. Jablonskis feljegyzései azt mutatják, hogy kartotékája a 19. század végén kezdett gyarapodni, K. Būga szótárának kartotékája pedig a 20. század elején¹³. J. Jablonskis mindig meg volt győződve arról, hogy szükség van a litván élő nyelv szótárára. Az 1924 körül megjelent, K. Būga által szerkesztett Lietuvių kalbos žodyno első füzetéről azt írta, hogy ez „nagyon rendkívüli” szótár az anyanyelvéről, amilyet a társadalom igényeire addig sem a lettek, sem a lengyelek, sem az oroszok nem adtak ki. A szótár minden olyan szót felsorol, amelyet mindmáig használnak az írásokban és a beszélt nyelvben. A közönség, amely K. Būga professzortól csupán az írott nyelv szótárát várta, most „sokféle olyan anyagot talál a szótárban, amely nyelvünk etimológiájának, történetének és nyelvjárásainak kutatásához is alkalmas és szükséges”.

¹² Ez a mondat az LKŽ taksenti címszavában J. Jabl. jelöléssel szerepel.

¹³ K. Būga szótára kartotékájának kezdetét 1902-re teszik (Vosyl yte 1956: 85), amikor a nyelvész elkezdte a szavakat cédulákra írni (Vitkauskas 2002: 8).

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

49

(JR 1935: 294–296). Ugyanitt azt is sajnálta, hogy „a szóban forgó szótárat főként azoknak szánják, akik már jól ismerik az írott nyelv alapjait, és ha egészséges és egészségtelen nyelvi anyag áll előttük a nyelvtudomány számára, akkor abban saját igényeik szerint kellőképpen eligazodhatnak” (uo., 296).

A MI SZÓTÁRA

A. Juška szótárának szerkesztése közben J. Jablonskis elhatározta, hogy maga is szótárt ír. Folyamatosan gyűjtötte a szavakat az élő nyelvből és az írott forrásokból, és jelentős cédulaanyagot halmozott fel, a szótárt azonban nem adta ki. E szavaknak csak kis része került be az 1918-ban Voronyezsben kiadott, kis terjedelmű A mi szótárunk¹⁴ című kiadványba. A szótárfüzet több mint 1500 köznyelvi szót tartalmazott litván jelentésmagyarázatokkal és orosz fordításokkal. Minden szó ékezetjelölést kapott (lásd még Piročkinas 1978: 134–136). A szótárfüzet olyan szavakat is tartalmazott, amelyeket nem minden nyelvjárásban használtak, és amelyeket a tanulók esetleg nem értettek, amikor az általa készített Vargo mokykla című olvasókönyvet olvasták, de a szavak több mint fele nem fordult elő a Vargo mokykla című könyvben. A szótárfüzet célja tisztán gyakorlati volt: segíteni a tanulóknak a litván tankönyvek olvasásában és megértésében. Ezért „a szótárfüzetbe főként nyelvjárási szavak és új szavak kerültek, amelyeket a nyelvész a köznyelvi használatra javasolt” (Gedrimas 2001: 40). J. Balčikonis szerint „mindenféle, az értelmiségi ember számára legszükségesebb szó lesz benne példákkal és útmutatással arra nézve, hogyan kell őket használnunk; különösen sok iskolai szakkifejezéssel. Tudomásunk szerint e szavak közül sokat abból a szótárból vett, amelyet maga gyűjtött hosszú időn át, és amely még mindig kéziratban van” (Balčikonis 1978: 44–45).

Mindazonáltal nehéz megmondani, melyik szótárról írt itt J. Balčikonis. A kéziratban lévő szótárra tett utalás összefüggésbe hozható a Népművelési Népbiztosság határozatával¹⁵, amelyben J. Jablonskist lexikológusként jellemzik és értékelik. A. Piročkinas szerint „[...] ebből az következnék, hogy Voronyezsben valóban szándékában állt, vagy akár már el is kezdte egy litván nyelvi szótár készítését. Ez valószínűleg nem a Juškák szótárának folytatása volt, amelynek értékével kapcsolatban Jablonskisnek már a 19. század végén kétségei voltak. Annál is inkább, mivel a Juškák kéziratai akkoriban nem álltak a rendelkezésére” (Piročkinas 1978: 136). A szótárfüzet akár litván írott nyelvi szótárrá is fejlődhetett volna-

¹⁴ A mi szótárunk. A „Vargo mokykla” melléklete. Rygiškių Jonas gyűjtése. „Lietuvių spaustuvė”, Voronyezs, 1918, 64 o.

¹⁵Vannak adatok arra, hogy 1919-ben a Művelődésügyi Népbiztosság megbízta J. Jablonskist egy ilyen szótár összeállításával (lásd Vosylytė 1955).

50

KALBOS KULTŪRA | 83

… nyelvi szótárrá. E gondolat mérlegelésekor feltételezhető, hogy J. Jablonskis, nagy cédulaanyaggal és lexikográfiai tapasztalattal rendelkezvén, írhatott ilyen szótárt – annál is inkább, mivel gyakran említik azt a szándékát, hogy maga írjon szótárt.

A szótárfüzet rendeltetése miatt jelentős mennyiségű, különféle tudományágakhoz tartozó szakszókincs is helyet kapott benne. A népnyelv törvényszerűségeire támaszkodva J. Jablonskis maga is alkotott az írott nyelv számára szükséges szavakat. A szótárfüzet újonnan alkotott szavakat is tartalmaz, például: kurinýs¹⁶ (62. o.) a használt tverinys, kūryba helyett – tveryba, papėdininkai (63. o.) „aki valaki után él (élt, fog élni)” jelentésben – a potomki helyett; vaizdakalýs (54. o.) „formázó” jelentésben – a skulptorius helyett; vaizdarašýs (54. o.) „festő”, vaizdáraštis (54. o.) „festmény” stb.

Ezenkívül számos matematikai szakkifejezést is közöl: atėminỹs, atimtìs, dalìklis, dalinỹs, dalýba, dalmuõ, daugìklis, dauginỹs, daugýba, ieškinỹs, álgebros reiškinỹs, sándauga, skaičius, trùpmenos skaitiklis, skaitmuõ, túkstantas, tūkstantìs, vardiklis; földrajzi kifejezéseket: atšiauris „jégvidék”, atógrąža „trópus” (a Rák- és a Baktérítő), atóslūgis, aukštumà, dienóvidinis, ledýnas, sausumà, sąsiauris, seklumà, speigìratis, žiemiai; növénytani kifejezéseket: epùšė, ėpušė, bálteglė, drebulė, garšvà, gluosnis, kadagýs, kadugýs, mėldas, žibùtė, žibuõklė; állattani kifejezéseket: brìedis, drugỹs, erškėtas, gañdras, garnỹs, gegužė, gluõdinas, kirstūkas, lokỹs, mėkšras, pelėnas, raganošis; kémiai kifejezéseket: anglìrūkštė, anglis, angliès deginỹs, deguonìs, gesuonìs, grýnanglis, nedeguonìs, skaištvaris, vandenilis, vandenýkštis stb. (a szótárfüzet szakkifejezéseiről bővebben lásd Gedrimas 2001: 41–45).

A szótárfüzetben néhány szó a „földrajzi” rövidítéssel van megjelölve: krýtis, krýtė, krytėlė és grýtis, grytėlė „halászóháló, halászómerítő”, Jeŕgutalis, Jeŕguts „Jóistenke”, papū́rti (Várnos papūrusios padirviais soyruoja).

Az A mi szótárunk és a Vargo mokykla olvasmányai mellett J. Jablonskis Voronyezsben élve matematikusokkal¹⁷ együtt intenzíven dolgozott a különféle tudományágak alapvető szakkifejezéseinek megalkotásán. Amikor a matematikusok elhatározták a matematikai terminológia kidolgozását, J. Jablonskis is szívesen vállalta, hogy segít ebben a munkában (Žemaitis 1966: 195). A nyelvész kijelölt egy időpontot, amikor a szakemberek összegyűlhettek nála, hogy tanácskozzanak a terminológia megalkotásának kérdéseiről.

A mi szótárunk nemcsak az új szakkifejezések forrásaként fontos, hanem általában is az első köznyelvi normatív szótárként (lásd Keinys 1990: 15).

¹⁶Helyesírás az A mi szótárunkban.

¹⁷Abban az időben P. Mašiotas, M. Šikšnys és Z. Žemaitis a litván hadifoglyok iskoláiban dolgozott. Üléseket tartottak, amelyeken a matematikai szakkifejezéseket vitatták meg. Ezeken az üléseken néhány litván kémiai szakkifejezést is javasoltak, amelyek bekerültek az A mi szótárunk című kiadványba. Néhány közülük hamar meghonosodott a tankönyvekben és a köznyelvben (Gedrimas 2001: 40).

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

51

SZÓTÁRAK RECENZIÓZÁSA

J. Jablonskis érdeklődött az akkoriban kiadott valamennyi szótár iránt, és sokukat recenzálta. A nyelvész részletesen megvizsgálta¹⁸, és tárgyalta Mykolas Miežinis pap Lietuviškai–latviškai–lenkiškai–rusišką žodyną című szótárát, amely 1894-ben jelent meg Tilžében. A recenzens megjegyezte, hogy kimaradtak belőle az F. Kuršaitis és G. H. F. Nesselmanno szótáraiban szereplő szavak; ezenkívül hiányoznak belőle M. Daukša, M. Valančius és S. Daukantas műveiből származó adatok, továbbá a Kaunas kormányzóságban gyűjtött és már kiadott litván dalok, mesék, közmondások és találós kérdések, valamint a Kaunas kormányzóságban lejegyzett és a Mitteilungen der litauischen litterarischen Gesellschaft című kiadványban, különálló tanulmányokban, illetve E. Volteris M. Daukša litván katekizmus-kiadásában közzétett szavak. J. Jablonskis bírálja a szótár szerzőjét, amiért rosszul tud litvánul, lettül, lengyelül és oroszul (Piročkinas, sud., 1991: 87–88). Ezek a körülmények határozták meg a szótár minőségét. J. Jablonskis szerint a szótárba 15 ezer szó került, ám közöttük sok olyan, ugyanahhoz a szóhoz tartozó alak van, amelyet ki kellene hagyni, például: a participiumok az alapszók mellett, a többes számú alakok az egyes számúak mellett, a névmási melléknévi alakok az egyszerű alakok mellett, a semlegesnemű alakok és a határozószók, valamint a melléknevek és határozószók középfokú alakjai az egyszerű alakok mellett.

Ezenkívül M. Miežinis maga is alkotott szavakat (ašaruvė, beržyninis, beržotinis, brolieninis, eglyninis, gyvuskrosena, granžalas), amelyek nem használatosak az élő litván nyelvben. Ebbe a szótárba szükségtelenül kerültek lett szavak is (skabas, apgerbs, pret). „Akárhogy is, arra lehet gondolni, hogy valami nincs rendben, ha a szótárban nem találni olyan szavakat, mint darbštus, grožis, kelmuotas, kvailas, lokys, purus, pustyti (dalgi), vagy ha a szótárban olyan participiumi alakok szerepelnek, mint apkrikštytas, pasigėręs, mellettük pedig hiányoznak az apkrikštyti, pasigerti alakok. Világos, hogy itt nagyon sok múlott annak a szerzőnek a gondatlanságán, aki olyan munkába fogott, amelyhez nem értett.” (Piročkinas, sud., 1991: 89–90).

A litván szavak fordításáról J. Jablonskis azt mondta, hogy „néha egyenesen kuriózumok fordulnak elő: az orosz fordítás nem egyezik a lengyellel, a lengyel pedig ellentmond a lettnek” (ugyanott, 90). Azok a szavak, amelyeket valamivel jobban fordítottak le lettre és lengyelre, az orosz jelentéstől eltérő jelentést kaptak. A recenzens a litván szavak helyesírásával sem volt elégedett. A szerző „egyszerűen híján van az érzéknek, és összekeveri a litván nyelv különféle nyelvjárásait” (ugyanott, 93). A litván szavak sehol sincsenek ékezettel jelölve.

A recenzió a munka előnyeit is kiemelte: 1) a szótárban olyan litván szavak is vannak, amelyek más szótárakban nem fordulnak elő; 2) sok találós kérdés, közmondás és

¹⁸ Recenzija išspausdinta žurnale Живая старина, 1896, вып. II, 249–254.

52

KALBOS KULTŪRA | 83

különféle, valódi emberektől származó mondás található benne. A nyelvész azonban hangsúlyozza, hogy a szótár nem felel meg a legfontosabb követelményeknek (lásd Piročkinas, sud., 1991: 94).

M. Miežinis szótárának recenzálásakor J. Jablonskis kifejtette, milyen elvek alapján kell a közönség számára szükséges szótárt összeállítani. Azt írta, hogy a szótár azoknak készült, akik lengyelül, oroszul vagy lettül tudva litvánul is szeretnének megtanulni, illetve azoknak a litvánoknak, akik lettül, lengyelül és oroszul szeretnének megtanulni. Ilyen szótárt összeállítani nem könnyű feladat. A szótár szerkesztőjének magának kell ismernie élő nyelvünket, nem csupán egyetlen nyelvjárásból, hanem Litvánia különböző vidékeiről; másodszor, az ilyen embernek rengeteg litván írást kell elolvasnia, és ki kell gyűjtenie belőlük mindazt, ami hasznos a szótárához; harmadszor, a várt szótár szerzőjének fel kell használnia a más litván szótárakban és egyéb írásokban található anyagot is. A litván szótár szerzőjének jól kell ismernie a dalok, mesék és találós kérdések valamennyi szavát. Ha mindezek a feltételek teljesülnének, a litván nyelv szótára valóban nagyon hasznos lenne (JR 1934: 44).

J. Jablonskis recenzálta¹⁹ Jurgis Šlapelis Lietuvių ir rusų kalbų žodyną című szótárát (1921). A nyelvész örült annak, hogy a litván szavakhoz nyelvi példákat is közöltek, ám nagyon csalódott, hogy kevés példát adtak meg: „a szótár első három oldalán mindössze öt szóhoz adnak ilyen példákat [...]. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy 50 szóból csupán egyetlen szó mellett található nyelvi példa vagy példák” (JR 1935: 272). Néhány szó fordítása is kétséges. Mivel a szótár szerzője felső-litván, néha nem egészen helyesen jelölte a szavak hangsúlyát: „A szótár hangsúlyjelölése általában véve kissé beteges.” (JR 1935: 274).

A nyelvész tisztában volt vele, milyen nehéz munka a szótárhoz szükséges szavak összegyűjtése. Ezért elnéző volt, ha nem találta meg mindet. Kétségbe vonta azonban, hogy ritka, szinte soha nem használt szavakat kell-e szótárba venni, és hangsúlyozta, hogy J. Šlapelis szótárának nincs világos terve, nincs előszava, nélküle pedig nem egészen világos, milyen céllal készült maga a szótár. Azt is sajnálta, hogy a szótár szerzője nem konzultált olyan emberekkel, akik értenek a szótárakhoz és tisztában vannak a szükségességükkel (JR 1935: 274). J. Jablonskis szerint a litván nyelv szótára nagyon keresett kiadvány, ezért ezt a szótárt is különféle célokra fogják használni.

1926-ban megjelent a Lietuvių rašomosios kalbos žodynui (NdŽ), és J. Jablonskis azonnal hozzáfogott az értékeléséhez²⁰. A nyelvész ebben a szótárban különösen a hangsúlyjelölést emelte ki. J. Šlapelis szótárától abban különbözött, hogy a szerzők

¹⁹ A recenzió 1922-ben jelent meg a Švietimo darbe című folyóirat 1–2. számában.

²⁰ A recenzió 1926-ban szintén a Švietimo darbe című folyóirat 10. számában jelent meg, a 1183–1190. oldalon.

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

53

vartojo tų dienų rašomąją kalbą (JR 1936: 100). J. Jablonskis iškėlė nevienodo žodžių pateikimo, reikšmių aiškinimo, žodžių vertimo problemas, neteiktinų rašomajai kalbai žodžių įtraukimą į žodyno tekstą, iliustracinių pavyzdžių stoką. Kirčiai, pasak kalbininko, žymėti gana taisyklingai, tik vietomis ne visai gerai sukirčiuota.

Az -imas / -ymas képzős, igéből képzett főnevek címszavainak tárgyalásakor J. Jablonskis rámutatott a hiányzó főnevekre. Külön kiemelte, hogy a visszaható és a nem visszaható igék címszavakba rendezésénél nem tartották be a következetességet, és sok szóhoz nem mellékeltek szemléltető példákat, például: ābaras, abarāuti, agnā, agnùs, -ì, akiplėšýbė stb. Ha a szavakhoz példákat is fűztek volna, jelentésüket másképpen fordították volna németre, és az olvasó számára is világosabb lett volna, például: akėjimas (jis per akėjimus važiuo); aklùmas, alùdis (jis toks aludis – „sok sört iszik, szeret sört inni”) (JR 1936: 103). A recenzió nagyon találóan mutatott rá a jelentések fordításában és magyarázatában elkövetett hibákra.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Jono Jablonskis állításai mindig tényeken alapulnak: az élő nyelvből vett példákon és más szótárak adataion. A nyelvésznek magának nem volt ideje szótárt írni, de munkásságával jelentősen hozzájárult a litván nyelv szótárának előkészítő munkálataihoz.

2. A szótárírásra minden tekintetben felkészült volt. Ezt nemcsak a gondosan összegyűjtött anyag, hanem A. Juška szótárának szerkesztése és a megjelent szótárakról írt recenziók is bizonyítják, amelyekben a szótárakkal és összeállítóikkal szemben támasztott követelményeket fogalmazott meg.

3. J. Jablonskis cédulagyűjteménye elegendő anyagot tartalmazott a Lietuvių kalbos žodynui szótár megírásához. Ezt a cédulagyűjteményt hozzáférhetővé kell tenni kutatás és elemzés céljára. Nagy segítséget jelentene az elektronikus Lietuvių kalbos žodynui bővítéséhez és pontosításához is, valamint hozzájárulna számos felmerülő kérdés megválaszolásához.

LITERATŪRA

Balčikonis J. 1978: Rygiškių Jonas. „Mūsų žodynėlis“. – Juozas Balčikonis. Rinktiniai raštai 1. Sud. Aldonas Pupkis, Vilnius: Mokslas, 44–45.

Būga K. 1959: Rinktiniai raštai 2. Sud. Zigmas Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

DLKŽ 2006: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. S. Keinys. 3-ias elektroninis leid., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

54

KALBOS KULTŪRA | 83

Gedიმas R. 2001: Gamtos mokslų terminai Rygiškių Jono „Mūsų žodynėlyje“. – Jono Jablonskio diena Šiauliuose. III knyga. Mokslinės konferencijos medžiaga, Šiauliai: Šiaulių universiteto leidykla, 39–48.

JR 1932: Jablonskio raštai 1. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

JR 1934: Jablonskio raštai 3. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

JR 1935: Jablonskio raštai 4. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

JR 1936: Jablonskio raštai 5. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

Keinys S. 1990: „Mūsų žodynėlio“ reikšmė. – Jono Jablonskio skaitymai. Mokslinės konferencijos medžiaga, Šiauliai: Šiaulių pedagoginis institutas, 14–19.

Lyberis A. 1982: J. Jablonskis leksikografas. – Kalbos kultūra 42, 16–20. [Z. Šimėnaitė (sud.), Antanas Lyberis. Leksikografijos teorija ir praktika, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009, 66–69.]

LKŽ 2005: Lietuvių kalbos žodynas 1–20. Red. kolegija: G. Naktinienė (vyr. redaktorė), J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, elektroninis leidimas, www.lkz.lt

LS 1904: Литовскій словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ. Томъ I, вып. 2, Санктпетербургъ.

NdŽ 1926: Lietuvių rašomosios kalbos žodynas. Lietuviškai–vokiška dalis. Sudarė M. Niedermann’as, A. Senn’as ir F. Brender’is. 1-asis sąsiuvinis, Heidelberg.

Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Piročkinas A. 1977: Prie bendrinės kalbos ištakų, Vilnius: Mokslas.

Piročkinas A. 1978: Jonas Jablonskis – bendrinės kalbos puoselėtojas, Vilnius: Mokslas.

Piročkinas A. (sud.) 1991: Jonas Jablonskis. Straipsniai ir laiškai, Vilnius: Mokslas.

Pupkis A. 2010: Lietuvių kalbos normintojai ir puoselėtojai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Tolutienė B. 1961: A. Juška leksikografas. – Literatūra ir kalba 5, 87–377.

Vitkauskas V. 2002: Didysis akademinis mūsų Žodynas. – Dvidešimt „Lietuvių kalbos žodyno“ tomų, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Vosylýtė B. 1955: J. Jablonskis ir lietuvių literatūrinė kalba. – Tarybinis mokytojas, vasario 24. [K. Morkūnas, K. Vosylýtė (sud.), Bronė Vosylýtė. Kelias į didįjį žodyną, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2002, 44–46.]

V. SAKALAUSKIENĖ. Jono Jablonskio leksikografinė veikla

55

Vosyl ytė B. 1956: K. Būga žodynininkas. – Literatūra ir kalba 1, 84–113. [K. Morkūnas, K. Vosyl ytė (sud.), Bronė Vosylytė. Kelias į didįjį žodyną, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2002, 50–80.]

Žemaitis Z. 1966: Lietuviškos matematinės terminologijos istorijai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 195–201.

Gauta 2010 11 09

JONAS JABLONSKIS’ LEXICOGRAPHIC WORK

Summary

The 150^th anniversary of Jonas Jablonskis encourages to revisit some of his works and review them from a lexicographer’s perspective. The article discusses Jablonskis’ lexicographic heritage: editorship of dictionaries, collection of authentic language samples and lexicographic reviews.

His work in lexicography is primarily related to the editing of the Lithuanian-Polish dictionary by Antanas Juška. This work inspired him to start the compilation of his own dictionary. Jablonskis was constantly collecting words and samples of authentic language, both spoken and written, and he prepared material for 14,000 headwords of the future dictionary. Although its publication never became a reality during Jablonskis’ lifetime, the compilation of this material and Jablonskis’ contacts with K. Būga did contribute to the future dictionary of Lithuanian. Jablonskis collected much interesting data and even proposed many new Lithuanian words. Later editors of the dictionary used Jablonskis’ material for suitable examples.

J. Jablonskis closely followed the publication of Lithuanian dictionaries and reviewed them. In a review of Mykolas Miežinis’ dictionary, he outlined the principles of a general dictionary. He always gave preference to empirical data: examples of authentic language and data from published dictionaries. Although Jablonskis did not manage to compile a dictionary himself, his work did contribute to the Lithuanian lexicography.

VILIJA SAKAŁAUSKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

56

KALBOS KULTŪRA | 83