KAZIMIERAS GARŠVA

Litván Nyelvi Intézet

MARIJA RAZMUKAITĖ ONOMASZTIKAI MUNKÁI

Amikor Algirdas Sabaliauskas kinyomtatja a Lietuvių kalbos istorijos harmadik kötetét, Marija Razmukaitė bemutatásánál a következő irodalmat fogja megadni: Norkaitienė M. Öröm látni a kolléganőt, amint az éveket elvégzett munkával méri (Gimtoji kalba 3, 2001). Talán ez a cikk is egyike lesz a további forrásoknak. A nagy krónikás alighanem elhallgatja majd, hogy egykor az íróasztalaink egymással szemben álltak, a fal mögött pedig M. Razmukaitė a gesztenyefákon át a Péter és Pál-templomra nézett (a harmadik emeletről jól látszik), és csak írta, írta a tulajdonnevekről – helynevekről, családnevekről, és egy keveset a nyelvjárásokról. Mivel április elsején született, a köszöntések különböző időpontokban érkeznek.

Vytautas Ambrazasnak, Algirdas Sabaliauskasnak és Zigmas Zinkevičiusnak sikerült a Litván Nyelvi Intézetbe vonzaniuk utódaikat is, Pranas Razmukas¹ pedig talán az egyetlen volt, akit az Intézetben két lánya – Bi- képviselt.

¹ Pranas Razmukas (1908–2002) gimė Vilniuje kelių kartų geležinkelininkų šeimoje, kurių darbo vieta keisdavosi. Jo tėvas buvo iš Žaslių, senelis – iš Nočios parapijos. 1926 m. aštuoniolikmetis Pranas pradėjo talkinti J. Basanavičiui ir iki 1994 m. oficialiai dirbo Institute. Kadangi Lietuvių mokslo draugija yra Instituto pradininkė, galima sakyti, kad P. Razmukas yra ilgiausiai (68 metus) Institute išdirbęs ir jį saugojęs žmogus.

K. GARŠVA. Marijos Razmukaitės onomastikos darbai

297

rutė és Marytė. 2004-ig a család az Intézet melléképületében lakott – Antakalnio g. 6-6 alatt –, így az Intézethez fűződő kapcsolatuk szorosabb volt, mint a távolabb élő munkatársaké.

Aki kapcsolatban állt Pranas Razmukasszal, emlékszik, mennyire tisztelte Jonas Basanavičiust, akinek nem hivatalos titkára volt, valamint a nemzet más nagy alakjait, és hogy miként óvta ereklyéiket és magát az Intézetet. Erről visszaemlékezéseiben írt: „Amikor olyan tiszteletre méltó Intézményben dolgoztam, mint az LMD [Litván Tudományos Társaság], a litván nemzet Pátriárkája, dr. J. Basanavičius mellett, később pedig ennek az Intézménynek a folytatójában – a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben –, a világtörténelem legviharosabb időszakában szerettem az Intézményt és védelmeztem, mert úgy véltem – és ebben száz százalékig biztos vagyok –, hogy egész Litvániának szüksége van rá, hiszen ez a világ egyetlen litvánisztikai intézménye, az egész emberiség számára jelentős, világméretű litvánisztikai központ.²”

Marija az Intézet kevés igazi vilniusi munkatársának egyike volt, és miután 1965-ben elvégezte a Vilniusi Egyetemet, 45 évig dolgozott ott. Egy szép időszak – 33 év – elteltével megvédte doktori értekezését, „Litvánia képzős oikonimái” címmel. Most ő a legidősebb névtani szakember; hosszú éveken át türelmesen dolgozott az Intézetben Aleksandras Vanagasszal és Vitalija Macijauskienėvel, és neki magának is értékes visszaemlékezéseket kellene írnia a névanyag gyűjtéséről és kutatásáról.

M. Razmukaitė kilenc tudományos mű szerzője vagy társszerzője: Lietuvių kalbos atlaso (1. köt., 1977), Lietuvių pavardžių žodyno (1–2. köt., 1985, 1989; A. Vanagasszal és V. Maciejauskienėvel együtt, ezért 1993-ban Litván Köztársasági Tudományos Díjat kapott), Vietovardžių kirčiavimo žodyno (1994; Vytautas Vitkauskasszal), Lietuvos priesaginių oikonimų (1998; tudományos doktori értekezés összefoglalóval), Lietuviškų tradicinių vietovardžių (2002; Aistė Pangonytével), Vietovardžių žodyno (2002; Aldonas Pupkiusszal), Lietuvos vietovardžių žodyno (1. köt., 2008; L. Bilkiusszal és V. Macijauskienėvel).

M. Razmukaitė mintegy 70 tudományos cikket írt (többségük Litvánia helyneveiről szól). Felük a Litván Nyelvi Intézet folyóirataiban jelent meg – a Kalbos kultūroje című folyóiratban 27 cikk, a Lietuvių kalbotyros klausimuose címűben 5 cikk –, továbbá a Mokslo akademijos darbuose, Lituanistikoje című kiadványban, négy nemzetközi folyóiratban és két külföldi tudományos tanulmánykötetben.

A Kalbos kultūra M. Razmukaitė nagy szerelme; itt jelent meg a legtöbb cikke (1967-ben kezdődött és 2009-ben zárult a sor). A folyóirat három füzetében (38., 63. és 76. szám) két-két cikke is megjelent.

² R a z m u k a s P. Prisim inimai (rankraštis). LLTI bibliotekos Rankraščių skyrius.

298

KALBOS KULTŪRA | 84

A nyelvi normák rögzítéséhez kapcsolódnak a Gaidė és Rimšė, Kernavė, Dubingiai, Gervėčiai, Kis-Litvánia, Kupiškis, Obeliai és Kriaunos, Rozalimas, Lygumai, Raguva, Veliuona, Viduklė, a Lida-vidék, Seredžius, Kvėdarna, Šilalė, Papilė, Jieznas, Stakliškės, Laukuva és Paupys településekről szóló regionális kiadványok is (a könyveket megjelenésük sorrendjében soroltuk fel). Összesen 21 ilyen tanulmánykötet van. Nem szabad azt gondolni, hogy az ilyen tanulmánykötetekben közölt írások távol állnak a tudománytól. Előfordul, hogy tudományosabbak, és nagyobb tudományos értékkel bírnak, mint a rangos kiadványokban megjelent tanulmányok. A „Versmė” kiadó 1994 óta megjelenő, Litvánia történelmi közigazgatási egységeiről szóló regionális kiadványaiban a tudományos tanulmányokat lektorálják, ezért nem kellene őket népszerűsítőnek nevezni.

A nagyszabású munkák, a helynév- és személynévállomány kutatása, normázása és népszerűsítése, a regionális kiadványok, valamint a nyelvi adatok expedíciókon történő gyűjtése Litvánia számára mindig is nagyon fontos volt, és ma is az. Azok a köznyelvhasználók, akik a helynevek és családnevek helyes alakját szeretnék megadni, és helyesen kívánják őket hangsúlyozni, nem nélkülözhetik azokat a szótárakat, amelyeknek M. Razmukaitė társszerzője. Az államnyelv használói a Fehéroroszország, a Kalinyingrádi terület, Lettország és Lengyelország hagyományos helyneveinek szabványosított alakjai nélkül sem boldogulnak; ezek összegyűjtésében és hiteles alakjaik megállapításában M. Razmukaitė különösen nagy érdemeket szerzett.

MARIJA RAZMUKAITĖ LEGFONTOSABB PUBLIKÁCIÓI

1. A litván nyelv atlasza 1. Szókincs, Vilnius: Mokslas, 1977, 40–41, 82–86; térképszám: 6, 29–32. (Felelős szerkesztő: K. Morkūnas).

2. Litván családnévszótár 1–2, Vilnius: Mokslas, 1985–1989 (a C, Č, F, G, K (részben), L, R, S, T, U, V, Z, Ž betűkhöz tartozó szócikkek szövegének megírása az etimológiai magyarázatig). (Felelős szerkesztő: A. Vanagas).

3. Egy-egy időhatározói szerkezetről. – Kalbos kultūra 13, 1967, 30–34.

4. A Gaidė és Rimšė környéki nyelvjárások igei morfológiájának jellemzői. – Gaidės és Rimšės környéke, Vilnius: Vaga, 1969, 290–299.

5. Használjuk helyesen a megszólításokat. – Kalbos kultūra 20, 1971, 21–22.

6. A Traid(enio) név eredetéről. – Kernavė, Vilnius: Vaga, 1972, 297–299.

7. Hogyan kérdezzünk rá valakinek a nevére? – Kalbos kultūra 22, 1972, 14.

8. A Kernavė környéki családnevek. – Kernavė, Vilnius: Vaga, 1972, 300–303.

9. Regényalakok és nevük. – Kalbos kultūra 24, 1973, 53–56.

10. Álnév vagy fedőnév. – Kalbos kultūra 26, 1974, 37–38.

11. Pabradėbe vagy Pabradėbe. – Kalbos kultūra 29, 1975, 75.

K. GARŠVA. Marijos Razmukaitės onomastikos darbai

299

12. A –enka képzős litván családnevek hangsúlyozása. – Kalbos kultūra 33, 1977, 78.

13. Az –auskas és –inskas képzős családnevek hangsúlyozása. – Kalbos kultūra 35, 1978, 60–61.

14. A helynevek többes számú alakja. – Kalbos kultūra 38, 1980, 64–66.

15. Néhány, a Litván SZSZK területén kívüli lakott hely nevének normatív alakja. – Kalbos kultūra 38, 1980, 50–55.

16. Hidronimákból képzett, képzővel alkotott lakotthely-nevek a Litván SZSZK-ban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 1981, 199–205.

17. Személynevekből képzett, képzővel alkotott oikonimák a Litván SZSZK-ban. – Lietuvos TSR MA darbai. A sor. 2(83), 1983, 146–153.

18. Emberek családnevei és városnevek. – Kalbos kultūra 46, 1984, 53–56.

19. A kalinyingrádi terület történelmi helyneveinek hagyományos litván megfelelői. – Kalbos kultūra 49, 1985, 73–80.

20. A Litván SZSZK helynevei és a –ckui képzővel alkotott melléknevek azok átírt alakjaiból. – Kalbos kultūra 55, 1988, 74–79.

21. Köznévi alapú, képzővel alkotott oikonimák a Litván SZSZK-ban. – Lietuvos TSR MA darbai. A sor. 3(104), 1988, 88–104.

22. Népnevek és lakott helyek nevei. – Kalbos kultūra 56, 1989, 69–73.

23. A Litván SZSZK oikonimáinak jellegzetesebb képzői. – Lietuvos TSR MA darbai. A sor. 3(108), 1989, 138–147.

24. A Gervėčiai környéki lakott helyek neveinek lexikai-strukturális jellemzői. – Lietuvių kalbotyros klausimai 28, 1989, 77–83.

25. A Dubičiai környéki helynevek. – Dubičiai, Vilnius: Mintis, 1989, 220–232.

26. A Gervėčiai környékiek ragadványnevei. – Gervėčiai, Vilnius: Mintis, 1989, 283–287.

27. A Donelaitis-vidék helynevei. – Kalbos kultūra 57, 1989, 63–71.

28. Mit árulnak el az eltűnt falunevek. – Kalbos kultūra 61, 1991, 67–71.

29. Más oikonimákból képzett litván oikonimák. – Lituanistica 2(6), 1991, 53–60.

30. A Kāpc̄iamestis nevet ékezetesen kell írni. – Kalbos kultūra 63, 1992, 79–80.

31. Varėna, nem pedig Varėnavas. – Kalbos kultūra 63, 1992, 82.

32. Az apai névképzőkkel ellátott személynevekből keletkezett oikonimák elterjedése Litvániában. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 1993, 133–165.

33. Varėna járás és a szomszédos vidékek lakott helyeinek litván nevei. – Kalbos kultūra 64, 1993, 66–80 (A. Vidugirisszal).

34. A Klaipėda-vidék oikonímiája. – Lietuvių kalbotyros klausimai 31, 1994, 152–162.

35. Litvánia eltűnt uradalmainak (uradalmi helyeinek) és majorságainak nevei. – Kalbos kultūra 66, 1994, 82–93.

36. Kis-Litvánia oikonímiája. – Lietuvininkų žodis, Kaunas: Litterae universitatis, 1995, 528–546.

300

KALBOS KULTŪRA | 84

37. Volynė, Voluinė vagy másképp? – Kalbos kultūra 67, 1995, 86–87.

38. Néhány megjegyzés a Porosz Litvánia képzővel képzett (és képzőkkel ellátott) oikonímiájáról. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 1996, 74–82.

39. A Kupiškis környéki lakott helyek nevei. – Kupiškio kraštas, Vilnius: Varnas, 1997, 330–346.

40. Személynevekből képzett litván oikonimák. – Baltistica 32(1), 1997, 111–116.

41. A Kuršių-öböl és a Kuršių-lagúna helynevei. – Kalbos kultūra 69, 1997, 74–81.

42. Néhány személynévi eredetű helynév az Obeliai és Kriaunos környékéről. – Obe-liai, Kriaunos, Vilnius: Versmė, 1998, 616–626 (K. Eigminusszal).

43. A Daugyvenė-vidék helynevei. – Daugyvenės kraštas, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla, 1998, 37–41.

44. Litvánia képzővel képzett oikonimái. Doktori értekezés tézisei, Vilnius, 1998.

45. Személynevekből és közszói eredetű személymegnevezésekből képzett oikonimák. – Acta linguistica lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 41, 1999, 159–201.

46. Recenzió. Vilius Pėteraitis. Mažosios Lietuvos ir Tvankstos vietovardžiai, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas. Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997, 607 o. – Acta linguistica lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 41, 1999, 244–247.

47. Egy, a Gardinasz környéki helynév eredetéről és írásmódjáról. – Kalbos kultūra 73, 2000, 117–118.

48. Néhány megjegyzés az -inink- képzős oikonimák származékainak (nyelvjárási -inyk-), valamint az -nink- képzősek (nyelvjárási -nyk-) elterjedéséről Litvániában. – -inink- (tarm. -inyk-), -nink- (tarm. -nyk-) Litvániában való elterjedése. – Linguistica Lettica 8, 2001, 142–150.

49. Lakott helyek nevei. – Lygumai. Stačiūnai, Vilnius: Versmė, 2001, 589–593.

50. A Raguva környéki lakott helyek nevei. – Raguva, Vilnius: Versmė, 2001, 788–792.

51. Lakott helyek nevei. – Veliuona, Vilnius: Versmė, 2001, 924–925.

52. A litván összetett oikonimák képzésének jellemzői. – Acta linguistica lithuanica / Lietuvių kalbotyros klausimai 46, 2002, 121–130.

53. Helynevek hangsúlyozási szótára, Vilnius: Kultūra, 1994 (V. Vitkauskasszal).

54. Hagyományos litván helynevek, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2002 (A. Pangonytéval).

55. Helynévszótár. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2002 (A. Pupkyszal).

56. Viduklė környékének névtára. – Viduklė, Kaunas: Simono Stanevičiaus bendrija, 2002, 1062–1071.

K. GARŠVA. Marijos Razmukaitės onomastikos darbai

301

57. Pelesa környékének helynevei. – A Lydai vidék litvánjai. 2. monográfia, Kaunas: Poligrafija ir informatika, 2002, 666–680.

58. Az aukštas, aukštą melléknév határozott alakjai a helynevekben. – Kalbos kultūra 76, 2003, 63–66.

59. Seredžius környékének lakott helynevei. – Seredžius, Vilnius: Versmė, 2003, 929–931.

60. Litvánia összetett településnevei. – Baltų filologija XII (2), 2003, 63–80.

61. Kvėdarna környékének lakott helynevei (eredet és képzés). – Kvėdarna, Vilnius: Versmė, 2004, 865–869.

62. Recenzió. Aušra Žemienė. A Ragainė járásbeli litvánok vezetékneveinek képzése és eredete a XVIII–XIX. században (doktori disszertáció, Vilnius, 2004, 241 o.). – Archivum Lithuanicum 6, Wiesbaden 2004, 359–363.

63. Néhány etimológiáról. – Onomastica Lettica 2, Rīga, 2004, 144–151.

64. Az -išk- képzőváltozatú településnevek elterjedtsége. – Kalbos kultūra 78, 2005, 171–174.

65. A Seinai és Suwałki járások litván alakú lakott helynevei (képzési és eredetbeli jellemzők). Gwary i onomastyka pogranicza polsko-wschodniosłowiańskiego, Białystok, 2006, 283–291.

66. Šilalė környékének lakott helynevei (eredet és képzés). – Šilalės kraštas, Vilnius: Margi raštai, 2006, 617–620.

67. Papilė környékének lakott helynevei. – Papilė, Vilnius: Versmė, 2006, 250–252.

68. Hidronimákból származó elsődleges, többes számú és végződésképzésű litván településnevek. – Lituanistica 1(73), 2008, 60–72.

69. A jieznoi járás lakott helyei neveinek eredete és képzése. Elektroninis tekstas, 2008, http://www.ll.lt.

70. A stakliškėsi járás lakott helyei neveinek eredete és képzése. Elektroninis tekstas, 2008, http://www.ll.lt.

71. Laukuva környékének lakott helynevei (képzési és eredet szerinti szempontból). – Laukuva, 2. köt. Vilnius: Versmė, 2008, 395–398.

72. Egyes helynevek pontosítandó alakjairól. – Kalbos kultūra 81, 2008, 218–223.

73. A Paupys plébánia helynevei. – Paupys, Kaunas: Simono Stanevičiaus bendrija, 2009, 160–163.

74. Néhány nyugat-litvániai képzővel alkotott oikonimáról. – Kalbos kultūra 82, 2009, 34–40.

Beérkezett: 2011. 12. 12.

302

KALBOS KULTŪRA | 84