DAIVA ALIŪKAITĖ

A Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara

ERIKA MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ

A Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara

A KÖZNYELVI RÉGIÓK A FIATAL LITVÁN NYELVI KÖZÖSSÉG TAGJAINAK SZEMÉVEL: KOMPETENCIA ÉS KÉPZETEK

KULCSSZAVAK: köznyelv, a köznyelv régiói, a nyelvi közösség hétköznapi tagja, köznyelvi kompetencia, köznyelvi képzet, perceptív dialektológia.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Állítható, hogy a köznyelv (bk) használójára vonatkozóan a hely megjelölése kísérőjegy¹. A bk képviselőjének általános jellemzésekor rendszerint olyan tényezők rendszerét említik, amely magában foglalja a használó iskolázottságát és társadalmi-kulturális tapasztalatát. Végső soron a használó bizonyos foglalkozása vagy tevékenysége is egyértelmű utalás lehet arra, hogy a bk képviselőjéről van szó². Akárhogy is, a hely megjelölése nem tartozik a jelentős tényezők közé³.

Megjegyzendő, hogy a bk-ról szólva nem hagyható teljesen figyelmen kívül a város és a falu szembenállása, mert ez a különbségtétel rendszerint gyakran összefügg a már említett iskolázott-

¹ Természetesen ez a megállapítás nem illik azoknak az országoknak a standard nyelveire (esetünkben a bk-ra), amelyek alapja a főváros nyelve.

² A bk-t rendszerint a nyilvános beszéd, vagyis a televízió, a rádió és hasonló szakmák képviselőihez kapcsolják, noha e területeken is változatosabb nyelvi megnyilvánulás figyelhető meg, amint azt a legújabb szociolingvisztikai kutatások mutatják; ennek elsődleges oka, hogy a televíziós és rádiós műsorvezetői szerepet nem kizárólag az adott területen végzettséget szerzett személyek töltik be (bővebben lásd Tamaševičius 2012).

³ Természetesen, figyelembe véve a használók nyelvjárási tapasztalatának rétegzettségét és a bk alapjául szolgáló nyelvjárást, a priori feltételezhető, hogy Litvánia egyes régióinak képviselői jobb bk-használók lehetnek, mint más régiókéi, ám konkrét adatok nélkül ez csupán feltevés. A regionális nyelvjárások használóival ellentétben a bk képviselőinek beszéde nem árulja el származásukat és lakóhelyüket. Kétségtelen, hogy el kell ismerni: ez optimista forgatókönyv. Pontosabban úgy kellene fogalmazni, hogy a bk képviselőinek beszédéből nem volna szabad kiderülnie származásuknak és lakóhelyüknek.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

155

… képzési (valamint társadalmi-kulturális tapasztalati) tényező, amelynek gyakran meghatározó szerepe van a nyelvhasználó sztenderd nyelvi készségeinek kialakulásában, elsősorban azért, mert az oktatás területe a priori a sztenderd nyelvvel kapcsolódik össze. Objektív okokból (vö. fejlett infrastruktúra, oktatási intézmények jelenléte, a munkaerőpiac sokfélesége stb.) a városok kétségtelenül a művelt nyelvi közösségi tagok vonzásközpontjai, ezért részben helytálló lehet az a kísérlet, hogy a sztenderd nyelv beszélőit elsősorban a városhoz kössük. A hagyományos dialektológiában is megkülönböztetik a várost és a falut, amelynek alapján a nyelvjárások beszélőit elsősorban falvakban keresik (vö. a NORM-kritériumot⁴), noha a sztenderd nyelv beszélőit a városokban is keresni kellene. Természetesen pontatlan volna a nyelvi közösség művelt tagját egyértelműen a sztenderd nyelv valószínűbb beszélőjeként, az alacsony iskolázottságút pedig más változatok, leggyakrabban nyelvjárási kódok vagy fél-nyelvjárási kódok valószínű beszélőjeként értékelni. Ez a nézet jelentősen leegyszerűsíti a nyelvi változatosság fogalmát. Másfelől e tanulmány tárgya nem teszi szükségessé, hogy pontos megfeleléseket keressünk egy adott nyelvhasználó szociolingvisztikai portréja és beszédkódja között. Figyelembe véve a sztenderd nyelv kialakulásának, fejlődéstörténetének és használati hagyományának országonként igen eltérő alakulását, még a geolingvisták vagy szociolingvisták által kidolgozott, társadalmi nyelvváltozatok elterjedését leíró elméleti modellek is gyakran csupán részben pontosak (vö. Peter Trudgill trapéz- vagy háromszögábrája, amely a regionális akcentusok és a társadalmi kódok közötti akadályrendszert szemlélteti; lásd Trudgill 1983: 41), vagyis csak akkor alkalmasak egy adott ország nyelvi változatossági helyzetének összefoglalására, ha a társadalom szerkezete igen világos, az abban alkalmazott nyelvi oktatási modellek jól ismertek stb. A fentiekből tehát kitűnik, hogy a kutatók – például a szociolingvisták, geolingvisták, a nyelvi normák kutatói és mások – a tipikus (vagy talán pontosabban: sztereotipikus!) sztenderdnyelv-használó szociolingvisztikai portréjában a lakóhelyre vonatkozó adatot csak egy konkrét nyelvi közösség (talán pontosabban: a nyelvi közösség egy generációjának) vizsgálatával ellenőrizhetik.

A sztenderd nyelv (esetünkben a sztenderd litván nyelv) fogalmának jelentős figyelmet szentelő teoretikusok (erről lásd Hilton 2010: 58–69; a sztenderd litván nyelvről szóló elméleti vitákról lásd még Aliūkaitė 2009a: 164–168) kétségeiknek adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy a sztenderdnek egyáltalán létezik-e beszélt formája. Deborah Cameron szerint például lényegében csak az írás valósítja meg a sztenderd nyelv (azaz a sztenderd litván nyelv) mítoszát (idézi Jafte 2000: 500). Ezeket a megállapításokat alaposabban is meg lehetne vizsgálni, ha volna ilyen pontos…

⁴ A NORM betűszó a nyelvjárási beszélő következő szociolingvisztikai portréját foglalja össze: nonmobile, older, rural male = helyhez kötött, idősebb, falusi [kiemelés tőlünk – D. A. és E. M.- Š.] férfi (lásd Chambers, Trudgill 1998: 29).

156

KALBOS KULTŪRA | 85

…ot, egy bizonyos elméleti perspektívát választva és adatok birtokában. E tanulmány célja annak megfontolása, hogy a sztenderd litván nyelv miért válik a nyelvi közösség hétköznapi tagjainak szemében helyhez kötött kóddá, vagyis olyan nyelvváltozattá, amelyet egy konkrét városhoz, régióhoz vagy máshoz kapcsolnak.

A PERCEPTUÁLIS DIALEKTOLÓGIA KUTATÁSI HAGYOMÁNYA MINT A SZTENDERD LITVÁN NYELVRŐL ALKOTOTT KÉPEK VIZSGÁLATÁNAK LEHETŐSÉGE

A perceptuális dialektológia (angolul perceptual dialectology) paradigmája (a perceptuális dialektológia alapelveiről bővebben lásd Preston 1988: 373–395; 1989; 1999: xxiii–xl; Long 1999: 198–226; Inoue 1999: 147; Diercks 2002: 51–70; Evans 2002a: 95–97⁵; lásd még Aliūkaitė 2006: 88–89; 2007: 52–61), amely a hétköznapi nyelvi közösségi tag⁶ nézőpontját elsősorban a nyelvjáráskutatásban ismerte el, lényegében lehetővé tette az úgynevezett nyelvérzék (németül Sprachgefühl)⁷ perspektívájának megjelenését a nyelvjárási diskurzushoz kapcsolódó kutatásokon túl is. A kutatási probléma – a sztenderd litván nyelv régiói a fiatal litván nyelvi közösségi tagok szemével – tehát a hétköznapi nyelvi közösségi tagok sztenderd nyelvi változatokról alkotott képeinek vizsgálatával kerül tárgyalásra. E képek csaknem objektív vetülete – amely egyúttal e tanulmány elemzésének tárgya – a nyelvhasználók és értékelők nyelvi attitűdje a szövegingerek helyességével, érthetőségével, a sztenderd litván nyelvhez való hasonlóságával, vonzerejével, és természetesen,

⁵ Megjegyzendő, hogy itt csupán a perceptuális dialektológiai paradigma alapvető jelentőségű képviselőinek munkáit ismertetjük; ezek a munkák különböző szempontokból alakítják, pontosítják és bővítik a módszertant. A perceptuális dialektológia világméretű kutatásairól bővebben lásd HPD1 1999; HPD2 2002; PD 2010.

⁶ A tanulmányban a hétköznapi nyelvi közösségi tag terminus azokat a nyelvi közösségi tagokat jelöli, akik nem rendelkeznek professzionális nyelvi ismeretekkel. Ebben az évben a perceptuális dialektológia és a népi nyelvészet (angolul folk linguistics) képviselői a Berlinben megrendezett 19. szociolingvisztikai szimpózium egyik záró vitáján, a „Folk linguistics and society: Discussion” című beszélgetésen azt vitatták meg, milyen kutatási alany felel meg a nem professzionális nyelvi közösségi tag kritériumának. Közös álláspontra végül nem jutottak. A professzionális vs nem professzionális dichotómiát minden esetben a kutatás tárgyához viszonyítva kell értelmezni. Még ebben az esetben sem teljesen helytálló azt állítani, hogy a kutatás résztvevői nem rendelkeznek professzionális ismeretekkel. Az iskolákban a tanulók a sztenderd litván nyelvről tanulnak, sztenderd litvánul oktatják őket (a litvánórákon), sőt a szaktanárok oktatási nyelvhasználata is gyakran sztenderd litván, vagy legalábbis törekednek arra, hogy az legyen. Másfelől éppen a vizsgálati alanyok „professzionalizmusának foka” adja a kutatás izgalmát: vajon az iskola jelentős hatást gyakorol-e a hétköznapi nyelvi közösségi tag nyelvi benyomásaira.

⁷ H. Būld 1939-ben megfogalmazott, a „nyelvérzék” és a „nyelvi valóság” (németül Sprachwirklichkeit) közötti különbségtételéről bővebben lásd Goeman 1999: 136.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

157

A szövegingerek lokalizálása az úgynevezett mentális térképeken (angolul: mental map)⁸.

A szövegingerek helyességével, érthetőségével, a köznyelvhez való hasonlóságával és vonzerejével kapcsolatos feladatok, valamint a mentálistérkép-feladat a perceptuális dialektológia kutatóinak munkájában hagyományos részeknek számítanak. A kutatások során feltárják, hogy a nyelvközösség tagjainak megítélése szerint mely nyelvjárási kódok a leghelyesebbek, legvonzóbbak stb. A mentálistérkép-feladatból – amelyben a vizsgálati személyeknek a hallott nyelvjárási szövegingereket kell elhelyezniük a térképen – megállapítható a nyelvhasználók nyelvjárási kontinuumról alkotott (és térbeli) képe. Hasonlóképpen, a köznyelvi szövegingerek bevonása a perceptuális dialektológiai kutatásokba lehetővé teszi a kutatónak, hogy felmérje a nyelvközösség hétköznapi tagjainak a köznyelvvel kapcsolatos attitűdjeit és meggyőződéseit, valamint hogy a köznyelvi beszélő szociolingvisztikai portréjában meghatározza a hely szerepét, azaz megállapítsa, hogy a nyelvközösség hétköznapi tagja társítja-e a köznyelv képviselőjét valamely régióhoz. Azt állíthatjuk, hogy a nyelvközösség hétköznapi tagjai köznyelvvel kapcsolatos térbeli képének meghatározásával bizonyos fokig a nyelvhasználók perceptuális köznyelvi kompetenciája is feltárható. A szociolingvisztikai kompetencia e szegmense fontos egyrészt az anyanyelvi nevelés irányelveinek pontosításához, másrészt általában a kulturális műveltségről való gondolkodás szempontjából is jelentős, amelynek elválaszthatatlan része (kellene hogy legyen!) a nyelvjárási oktatás is. Emellett a köznyelvről alkotott kép rendszere bizonyos fokig a nyelvhasználók nyelvjárási kompetenciáját is feltárja, vagyis a kutatásból kiderül, hogy meg tudják-e különböztetni a nyelvjárási kódot a nem nyelvjárásitól. Ez az ismeret a geolingvisták, a szociolingvisták és a normatív nyelvészet képviselői számára egyaránt fontos.

Megjegyzendő, hogy az e cikkben tárgyalt kutatás eszközének összeállításakor úgy döntöttek, hogy a standard nyelvi szövegeket – ingereket – bevonják a perceptív vizsgálatba, bizonyos kutatási hagyományt és tapasztalatot követve. A „Nyelvjárási beszéd észlelése és értékelése” című, 2004–2006-ban végzett kutatás során az egyik értékelt nyelvjárási szöveginger adatai – amelyben csak az úgynevezett kísérő kelet-felvidéki anykščiųi jegyek valósultak meg – lehetővé tették, hogy rögzítsük a nyelvi közösség hétköznapi tagjainak pontatlan standardnyelv-képét. Az összes res- 40,63 százaléka

⁸ Greta Willio Dierckso (2002) pasiūlyto mentalinio žemėlapio termino perceptyviosios dialektologijos tyrėjų darbuose vartojamas ir pažintinio, kognityviojo žemėlapio (angl. cognitive map) terminas (pvz., Clopper 2004: 6). Be to, kad kartais tyrėjai panašia reikšme pavartoja ir okazinius terminus (labai tikėtina, kad pačių susikurtus, be aiškios tradicijos), pavyzdžiui, kognityvusis peizažas (angl. cognitive landscape) ir mentalinis peizažas (angl. mental landscape) (žr. Wales 1999, paskaitos medžiaga). Daugiau apie mentalinio žemėlapio užduotis perceptyviosios dialektologijos tyrėjų darbuose žr. Aliūkaitė 2007: 174–182; Aliūkaitė 2009b: 164–179).

158

KALBOS KULTŪRA | 85

A válaszadók 40,63%-a és az összes válaszadó 31,92%-a⁹ azt állította, hogy az említett nyelvjárási szöveg nem különbözik a köznyelvtől (a kutatásról bővebben lásd Aliūkaitė 2009a: 160–187). Hasonló adatokat kaptak a 2008-as nyelvjárási attitűdöket vizsgáló kutatásban is (lásd Aliūkaitė, Merkytė 2009: 259–274)¹⁰. A köznyelvről alkotott pontatlan kép rögzítése arra ösztönzött, hogy folytassuk a kutatásokat, és feltárjuk a köznyelvvel kapcsolatos további szempontokat. Így ebben az esetben is a köznyelv lokalizálásának problémáját egy komplex perceptuális dialektológiai kutatás adatainak része alapján tárgyaljuk; a kutatás elsődlegesen a nyelvjárási beszéd (tk) észlelésének és értékelésének vizsgálatára irányult. A kutatás 2009 novemberében, 2010 decemberében és 2011 januárjában zajlott. A perceptuális dialektológiai kutatás során feltárták a nyelvjárási beszéd előzetes értékelésével kapcsolatos attitűdöket, a nyelvjárási diskurzus létrehozójának szociolingvisztikai portréját, továbbá az egyes nyelvjárási szövegingerek észlelését és értékelését az érthetőség, a helyesség, az esztétikum és a köznyelvhez való hasonlóság kritériumai szerint; a mentálistérkép-feladat adatainak alapján pedig a nyelvközösség hétköznapi tagjai nyelvjárási kontinuumon belüli tájékozódását vizsgálták. A vizsgálati személyeknek értékelésre bemutatott 13 szöveginger közé 3 köznyelvi szövegingert is beillesztettek. Ez a 3 szöveginger kétségtelenül megfelel a köznyelvi normáknak (a kiejtés és más szintek tekintetében), mivel a Lietuvių kalbos bendrinės tarties (2004) című füzethez mellékelt hangfelvételekből állították összeLietuvių kalbos bendrinės tarties. A lemez felvételei újságírók, színészek, pedagógusok és jogászok helyes kiejtésre való tanítását szolgálták¹¹. A nyelvi eszközök változatosságát tekintve mindhárom köznyelvi szöveginger egyenértékű: szavakban gazdag, képszerű, szépirodalmi stílusú részletek. Az első szövegingert nő, a másodikat és a harmadikat férfi mondja fel.

A vizsgálati személyek mind a nyelvjárási, mind a köznyelvi szövegingereket a helyesség, a vonzerő, az érthetőség és a köznyelvhez való hasonlóság kritériumai szerint értékelték.

⁹ A vizsgálati minta 548, 13–17 éves válaszadóból állt. A kutatásban az Ukmergės Dukstynos Általános Iskola, az Ukmergės Šilo Középiskola, a Kaunasi „Ąžuolo” Katolikus Iskola, a Marijampolės 6. számú Középiskola, az Alytusi járásban található Pivašiūnai Középiskola, a Skuodasi járásban található Bartuva Középiskola, a Kretingai járásban található Kartenos Középiskola, valamint a Rokiškio járásban található Pandėlio Középiskola tanulói vettek részt.

¹⁰ A kutatásban a Kaunasi Milikonių Középiskola 46 tanulója vett részt (a kutatás lebonyolításában Audronė Babajan és Violeta Sventkauskienė tanárnők segítettek), valamint a Lukšių Vinco Grybo Középiskola 40 tanulója (a kutatás lebonyolításában Aldona Urbaitienė tanárnő segített).

¹¹ A nyelvjárási szövegingereket azzal a céllal választották ki, hogy feltárják Litvánia teljes nyelvjárási változatosságát. Hat szöveginger az aukštaitiai nyelvjáráshoz tartozik (azaz a nyugati aukštaitiai kaunasiakhoz [2 szöveg], a nyugati aukštaitiai šiauliaiakhoz, a déli aukštaitiaiakhoz, a keleti aukštaitiai panevėžysiakhoz és a keleti aukštaitiai širvintosiakhoz), négy pedig a žemaitiai nyelvjáráshoz (azaz a nyugati žemaitiaiakhoz, a déli žemaitiai raseiniaiakhoz, az északi žemaitiai kretingaiakhoz és a déli žemaitiai varniaiakhoz). Kilenc nyelvjárási szövegingert az LKTCH (2004) című forrásból vettek, a nyugati aukštaitiai kaunasiak (Šakiai járás) szövegingerét pedig az LT (2005) címűből. E szövegek észlelésének és értékelésének elemzésére a tanulmány csak annyiban tér ki, amennyire ez szükséges a vizsgált probléma világosabb tárgyalásához.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

159

Megjegyzendő, hogy a standard nyelvi szöveg-stimulus értékelésekor a standard nyelvhez való hasonlóság kritériuma a kutató szemszögéből túlzónak és a logikával ellentétesnek tűnhet, a kutatási eszköz összeállításakor azonban ez a stratégia indokolt a nyelvi közösség hétköznapi tagja számára. A kutatás célja nem a standard nyelv mint absztrahált rendszer értékének feltárása, hanem a standard nyelv hétköznapi nyelvi közösségi tag tudatában élő képének vizsgálata; így éppen ez a feladat (vagyis a standard nyelvhez való hasonlóság kritériuma) teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a hétköznapi nyelvi közösségi tag standardnyelv-képe megfelel-e a standard nyelv realizációjának, vagy eltér attól. Emellett a vizsgálati személyek az értékelés kifejezésére szemantikai differenciálskálát kaptak, amely lehetővé tette az értékelt szöveg-stimulus standard nyelvhez való viszonyának rögzítését (lásd az 1. ábrát).

1. ÁBRA. Szemantikai differenciálskála¹²

A cikk kutatási problémájának megvitatásához a perceptuális dialektológiai kutatás mentálistérkép-feladata a legfontosabb.

A mentálistérkép-feladatban a vizsgálati személyeket arra kérték, jelöljék meg és írják le azt a települést, ahonnan megítélésük szerint a beszélők származnak. A feladatban olyan térkép szerepelt, amelyen fel voltak tüntetve az önkormányzati határok és központok, tekintettel arra, hogy a vizsgálati személyek a fiatalabb nemzedék képviselői, és hiányos földrajzi ismeretekkel rendelkezhetnek. Ezt a feltevést a perceptuális dialektológia alapelveinek megalkotója, Dennis R. Preston is felveti (1989).

A cikk a Kaunas, Klaipėda, Panevėžys, Šiauliai, Telšiai és Alytus városában végzett kutatás adatait tárgyalja¹³. Az egyes városok vizsgálati csoportjainak anonim felmérése 30–40 percig tartott. A kutatás teljes mintája 276 válaszadó volt. A vizsgálati személyek életkora 14–18 év.

¹² A kutatásokban más, például 5, 6 vagy 9 fokozatú skálák is használhatók (bővebben lásd Al-Hindawe 1996: [1–9]).

¹³ A szóban forgó kutatás nemcsak az említett városokban zajlott. Litvánia egész területéről összesen több mint 500 kérdőív gyűlt össze (például Šakiai, Kalvarija, Kartenos, Kretinga, Varniai, Radviliškis, Ramygala, Varėna stb. településekről), a cikkben azonban úgy döntöttek, hogy csak a geolingvisztikai szempontból eltérő nyelvi környezetű hat város vizsgálati személyeinek adatait elemzik, mivel a többi kutatási helyszínen a minták nagyon egyenetlenek voltak (néhány főtől néhány tucat főig terjedtek). Ezért nem lenne objektív tendenciákról beszélni, amíg nem áll rendelkezésre elegendő és kiegyensúlyozott adat.

Az elvégzett kutatás kérdőíveit a Vilniusi Egyetem Kaunasi Humántudományi Karának Litván Filológiai Tanszékén őrzik.

160

KALBOS KULTŪRA | 85

A köznyelv felismerése és lokalizálása: kompetencia és nyelvi elképzelések

Megjegyezzük, hogy a kutatásban különböző nyelvi környezetből származó résztvevők vettek részt (lásd az 1. táblázatot).

1. TÁBLÁZAT. A kutatás résztvevői

Nyelvi környezet

Város

A résztvevők száma

Nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárást beszélők¹⁴

Kaunas

35

Nyugati aukštaitis šiauliai nyelvjárást beszélők

Šiauliai

40

Keleti aukštaitis panevėžysi nyelvjárást beszélők

Panevėžys

53

Déli aukštaitis nyelvjárást beszélők

Alytus

46

Nyugati žemaitis klaipėdai nyelvjárást beszélők

Klaipėda

56

Északi žemaitiai, telšiai nyelvjárásúak

Telšiai

46

Bár a XXI. században igen kiterjedt (és valljuk be, megalapozott) diskurzus folyik a nyelvjárások egységesüléséről, keveredéséről és a köznyelvhez való hasonulásáról, a legújabb litvániai geolingvisztikai kutatások mégis azt mutatják, hogy a nyelvjárási kód nem minden domént hajlandó átengedni¹⁵. A tudatos attitűdök szintjén akár a nyelvjárások újjáéledéséről is beszélhetünk. Természetesen el kell ismerni, hogy gyakran nem a hagyományos nyelvjárásról, vagyis egy világos, diszkrét, meghatározott területhez köthető beszédváltozatról, hanem a köznyelv és a nyelvjárás közötti kódkontinuumról, azaz regiolektusról kell beszélni. A regiolektus a köznyelv és a nyelvjárás viszonyainak, hasonulásának, kiegyenlítődésének (iránya: nyelvjárás → köznyelv) valamiféle alakulatát jelöli (a regió-

¹⁴ A cikk további részében a csoportokat kódoló rövidítéseket használjuk: VAK – a kaunasi Milikoniai Középiskola vizsgálati alanyai (a kutatásban Audronė Babajan litvántanár segített), VAŠ – a šiauliai Lieporių Gimnázium tanulói (Reda Šteimantienė, a társadalomtudományi, litván nyelvi, technológiai, művészeti és testnevelési oktatási részleg vezetője segített), RAp – a panevėžysi „Aušros“ Középiskola vizsgálati alanyai (Daina Jasiūnaitė igazgatóhelyettes segített), PA – az alytusi Adolfo Ramanausko-Vanago Gimnázium tanulói (Rita Baubonienė igazgatóhelyettes segített), VŽk – a klaipėdai „Ąžuolyno“ Gimnázium tanulói (Vida Rudokienė igazgatóhelyettes segített), ŠŽt – a telšiai „Džiugo“ Középiskola vizsgálati alanyai (Janina Šalkauskytė igazgatóhelyettes segített).

¹⁵ Lásd a „Kortárs geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információ interaktív terjesztése” című projekt (projektkód: VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028, vezetője prof. Danguolė Mikulėnienė) honlapját: www.tarmes.lt, amely a legújabb nyelvjáráskutatás adatait, vagyis Litvánia egész területéről származó rövid beszélgetés- és monológrészleteket közöl. A közzétett anyag azt mutatja, hogy a nyelvjárási jegyekkel rendelkező kifejezésmód különböző generációk képviselőire jellemző.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

161

2. ÁBRA. A mentális térkép feladata

lektą žr. Hoppenbrouwers 1982: 186–196). Olandų tyrėjo Kornelijaus Antonijaus Johannes[o] Hoppenbrouwerso pasiūlytas regiolekto terminas kai kurių autorių (plg. Bellmann 1998: 23–34) dažnai pasirenkamas ir kelių panašėjančių tarmių dariniui įvardyti.

A vizsgálati minta összeállításakor elsősorban azt vettük figyelembe, hogy a kutatás résztvevői különböző nyelvi környezetből származzanak; ez fontos a kapott kutatási adatok elemzésekor. Bár a különböző kifejezésmódok keveredését és hasonulását, vagyis a regiolektust tekintve a vizsgálati alanyok nyugat-aukštaitiai kaunasi, šiauliai és más nyelvjárási környezethez tartozó csoportokba sorolása inkább csak hozzávetőleges, és kissé túl szigorú. Mindazonáltal helyes azt mondani, hogy a vizsgálati alanyok különböző nyelvi környezetből származnak. Kétségtelen, hogy a különböző csoportok tagjainak a nyelvjárási kóddal és a köznyelvvel kapcsolatos attitűdjei, valamint a nyelvjárásokról és a köznyelvről alkotott képzeteik rendszere lakóhelyüktől függ, amely sajátos kifejezésmódjának (nyelvjárás, regiolektus vagy más – ez már nem annyira fontos) jegyeit hordozza. Fontos hozzátenni, hogy még a nagyvárosban sem vész el a lehetőség, hogy tisztán nyelvjárási vagy bizonyos nyelvjárási jegyekkel rendelkező beszédmódot halljunk, illetve legalábbis nyelvjárási beszédmódról alkotott képzetekkel rendelkezzünk¹⁶. Ez természetesen a városokba irányuló migráció viszonylag késői kezdetével, és így a városi hagyomány meglehetősen rövid múltjával függ össze.

¹⁶ A „Városok és nyelvek” projekt végrehajtóinak adatai azt mutatják, hogy a legnagyobb városok (Vilnius, Kaunas, Klaipėda) lakói állításuk szerint viszonylag jól meg tudják különböztetni a nyelvjárásokat (lásd Kliukienė 2010: 95, 99).

162

KALBOS KULTŪRA | 85

cija. Másfelől itt fontos a különböző nyelvjárási környezetben élő rokonokkal vagy ismerősökkel fenntartott, úgynevezett társas hálózatok (angl. social network)¹⁷ sűrűsége is, amely legalább a különböző beszédmódok észleléséhez szükséges készségeket meghatározza, következésképpen nemcsak az úgynevezett nyelvjárási, hanem a köznyelvi kompetenciára is hatással lehet.

A három köznyelvi szöveginger értékelését részletezve – amelyeket a kutatási kérdőívben F, I és M betűkkel kódoltak (lásd a 2. ábrát, amely a mentális térképezési feladatot tartalmazó kérdőívrészleteket mutatja¹⁸) – először is megállapítható, hogy a kutatási adatok alapján megalapozottan beszélhetünk a fiatalabb generáció nyelvi közössége tagjainak pontatlan köznyelvi képéről.

Nem lenne teljesen pontos és helytálló kategorikusan kijelenteni, hogy a köznyelv észlelésére vonatkozó kompetencia korlátozott, mivel a vizsgálati személyek mindhárom köznyelvi szövegingert igen magas pontszámmal értékelték a helyesség és a köznyelvhez való hasonlóság kritériuma szerint (a szemantikus differenciál 7 fokú skáláján), így határozottan elkülönítették őket a másik tíz értékelt nyelvjárási szövegingertől (lásd a 2. táblázatot és a 3. ábrát)¹⁹.

2. TÁBLÁZAT. A köznyelvi szövegingerek helyességének és a köznyelvhez való hasonlóságának értékelése (pontszámokban)

Kritérium

Köznyelvi szövegingerek

Vizsgálati csoport

F

I

M

RAp

Helyesség

6,0

5,3

5,8

A köznyelvhez való hasonlóság

5,9

5,2

5,9

PA

Helyesség

6,5

6,2

6,1

A köznyelvhez való hasonlóság

6,5

6,3

6,3

VAš

Helyesség

6,4

6,2

6,2

A köznyelvhez való hasonlóság

6,3

6,1

6,0

¹⁷ Apie socialinių tinklų sampratą daugiau žr. Milroy, Milroy 1992.

¹⁸ Megfigyelhető, hogy a köznyelvi szövegingereket nagyvárosokhoz társítják. Ez a tendencia a vizsgálati csoportok körében az egyik leggyakoribb; lásd a tanulmány további részében.

¹⁹ Már említettük, hogy ebben a tanulmányban a szövegingerek értékelésének adatait nem elemezzük – ez más tanulmányok tárgya. Az összehasonlítás kedvéért röviden megjegyezzük, hogy annak a nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjárású szövegingernek az átlagos helyességi értékelése a legmagasabb, amelyet minden csoport vizsgálati alanyai a legmagasabb pontszámmal értékeltek: 5,5 pont; a standard nyelvhez való hasonlóság legmagasabb átlagos értékelése 5,8 (így értékelik a VŽk csoport vizsgálati alanyai). A többi 9 szöveginger helyességi és a standard nyelvhez való hasonlósági értékelése jóval alacsonyabb. Vö. a déli aukštaitiai szöveginger standard nyelvhez való hasonlóságát 4,1 pontra, helyességét 3,7 pontra értékelik (így értékelik a RAp csoport vizsgálati alanyai); az északi žemaitiai kretingai nyelvjárású szöveginger standard nyelvhez való hasonlóságát 3,2 pontra, helyességét 3 pontra értékelik (így értékelik a PA csoport vizsgálati alanyai) stb.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai

jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

163

A vizsgálati alanyok csoportja | Kritérium | Standard nyelvi szövegingerek | F | I | M | ŠŽt | Helyesség | 6,2 | 5,6 | 6,0 | Hasonlóság a standard nyelvhez | 5,6 | 5,9 | 5,7 | VŽk | Helyesség | 6,6 | 6,4 | 6,5 | Hasonlóság a standard nyelvhez | 6,6 | 6,5 | 6,4 | VAk | Helyesség | 6,3 | 6,1 | 6,3 | Hasonlóság a standard nyelvhez | 6,4 | 6,0 | 6,2

Ez alapvetően arra enged következtetni, hogy a vizsgálati alanyok ezeket valóban nem tartják nyelvjárási szövegeknek. Megjegyzendő, hogy a vizsgálati alanyok nem voltak túl aktívak értékelésük indoklásában, de érveik – bár ritkán fordultak elő – alátámasztják ezt a gondolatot, például: KaunM69²⁰ – helyesen beszélt, nagyon világosan ejtette ki az összes szót; PanvžV159 – teljesen helyes; ŠiaulV201 – igazi litván nyelv; ŠiaulV202 – helyesen ejtette ki a szavakat; AlytV238 – mert minden helyes, hiszen ez a standard nyelv; AlytM270 – teljesen helyes; KlaipV448 – majdnem helyes; KlaipM495 – ugyanolyan, mint a standard nyelv.

A helyességre és a standard nyelvhez való hasonlóságra vonatkozó adatok diagramja azt mutatja, hogy a standard nyelvi szövegingereket standard nyelviként ismerték fel. Vagyis a vizsgálati alanyok standard nyelvről alkotott képének értékelésekor a tévedés különböző fokozatairól beszélhetünk.

A szövegingerek standard nyelvhez való hasonlóságának értékelése arra enged következtetni, hogy csupán a vizsgálati alanyok igen kis hányadának standardnyelv-észlelési képessége kérdőjelezhető meg. Például az AlytM264 vizsgálati alany kérdőívében az I szöveginger standard nyelvhez való hasonlóságát mindössze 3, az M szövegingerét 2 pontra értékeli; a TelšV391 vizsgálati alany az F szöveginger standard nyelvhez való hasonlóságát 3, az M szövegingerét 2 pontra értékeli; a KlaipV458 vizsgálati alany az I szöveginger standard nyelvhez való hasonlóságát mindössze 2 pontra értékeli, és így tovább. Összefoglalva: az F szövegingert a vizsgálati alanyok mindössze 11,7%-a; az I szövegingert mindössze 14,9%-a; az M szövegingert pedig mindössze 13,7%-a hajlik a standard nyelvhez nem hasonlónak értékelni. A helyességi értékelések alapvetően megfelelnek a hasonlósági értékeléseknek, vö. F

²⁰ A tanulmányban a vizsgálati alanyok kódolt rövidítéseit használjuk: Kaun – a Kaunasi Milikonių középiskola vizsgálati alanya, Šiaul – a Šiauliai Lieporių gimnázium vizsgálati alanya, Panvž – a Panevėžio „Aušros” középiskola vizsgálati alanya, Alyt – az Alytusi Adolfo Ramanausko-Vanago gimnázium vizsgálati alanya, Klaip – a Klaipėdai „Ąžuolyno” gimnázium vizsgálati alanya, Telš – a Telšiai „Džiugo” középiskola vizsgálati alanya. Az M betű női vizsgálati alanyt, a V férfi vizsgálati alanyt jelöl; a szám a kérdőív sorszáma. A megjegyzések és válaszok nyelvét nem javítottuk.

164

KALBOS KULTŪRA | 85

3. ÁBRA. A standard nyelvi szövegingerek helyességi és a standard nyelvhez való hasonlósági értékelései (pontokban)

az F szövegingert mindössze 10,8% tartja helytelennek; az I szövegingert mindössze 14,4% tartja helytelennek; az M szövegingert pedig a vizsgálati alanyok mindössze 13%-a.

A mentális térkép feladat adatainak alapján sokkal pontosabban beszélhetünk arról, mennyire pontatlan a fiatal nyelvközösségi tagok standard nyelvről alkotott képe. Annak ellenére, hogy a vizsgálati alanyok többségének a helyességi és a standard nyelvhez való hasonlósági értékelése arra utalt, hogy felismerték a standard nyelvet, csak kis részük nevezte meg pontosan, vagyis azt, hogy az elhangzó szövegek standard nyelvűek (lásd a 4. ábrát). Az ezt jelző vizsgálati alanyok a mentális térképen egyáltalán nem jelölték meg a szövegeket.

Tehát a kutatási adatokból kiderül, hogy a standard nyelv földrajzi helye csak a tudományos perspektívában lényegtelen; a nyelvközösség tagjainak taxonómiájában ez a kód bizonyos helyekhez kapcsolódik. A helymegjelölés nem sztereotip módon egyértelmű és pontos, de bizonyos tendenciák megfigyelhetők.

Tegyük hozzá, hogy a különböző nyelvi környezetből érkező vizsgálati alanyok eltérő mértékben hajlamosak a standard nyelvet valamilyen helyhez kötni (lásd a 3. ábrát). A kutatási adatok azt mutatják, hogy a PA csoport vizsgálati alanyainak a legpontosabb a standard nyelvről alkotott képe. A PA csoport összes vizsgálati alanyának több mint fele (azaz 54,4%-a) egyáltalán nem jelölte meg a standard nyelvi szövegingereket a mentális térképen. Hangsúlyozandó, hogy a vizsgálati alanyok mindhárom standard nyelvi szövegingert elkülönítették ily módon.

A PA nyelvi környezetből származó vizsgálati alanyok további adatai nem túl reprezentatívak és jelentősek. Maga a standard nyelvi szövegingerek helyhez kötésének tendenciája fontos, azonban

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai165jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

4. ÁBRA. A fiatal válaszadók pontosan megnevezik a köznyelvet

nem állítható, hogy a köznyelvi megnyilvánulás következetesen valamelyik litván városhoz kötődik. A válaszadóknak mindössze 2–7%-a (azaz 1–3 fiatal) helyezte el a köznyelvi szövegingereket valamelyik városban (vö. Vilniusban – 4,3% (az F és I szövegingert); 6,5% (az M-et); Kaunasban – 6,5% (az F-et); Trakaiban – 2,2% (az F, I és M szövegingert); Marijampolėben – 2,2% (az I-t) stb.).

Az alytusi vizsgálati alanyok egy másik fontos jellemzője, hogy a köznyelvi szövegingert (vagyis az I szövegingert) csak az AlytM266 vizsgálati alany helyezte el Alytusban. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a PA vizsgálati alanyainak csaknem pontos elképzelésük van a nyelvi szülőföld (angl. linguistic homeland²¹) kódjáról. Pontosabb volna azt mondani, hogy a fiatal alytusiak nyelvi szülőföldjük kódját elkülönítik a köznyelvi kódtól. Ezek az adatok a geolingvisztika számára informatívak. A köznyelv ilyenfajta értelmezésének eredményeiből kiderül, hogy Alytusban kisebb-nagyobb kifejezőerővel bíró nyelvjárási kódok (nyelvjárás, regiolektus vagy hasonló) működnek, és fontos, hogy kifejezőerejük elegendő ahhoz, hogy a nyelvi közösség laikus tagjai meg tudják különböztetni saját nyelvjárási jegyekkel jelölt kódjukat a köznyelvhasználókétól. Egyébként a PA csoport vizsgálati alanyai a déli aukštaitiai nyelvjárás szöveg-

²¹ Dėl termino kalbinė gimtinė (angl. linguistic homeland) žr. Diercks 2002: 51.

166

KALBOS KULTŪRA | 85

ingerét (a vizsgálatban ez az A, vagyis az első értékelt nyelvjárási szöveginger volt) meglehetősen pontosan felismerték és helyezték el. A vizsgálati alanyok nem kevesebb mint 65,2%-a a déli aukštaitiai nyelvjárás területére helyezte ezt a szövegingert (leggyakrabban Varėna, Lazdijai és Alytus környékére).

A 4. ábrán látható, hogy a másik csoport, amelynek egyes vizsgálati alanyai csaknem felismerték a köznyelvi szövegingereket, Klaipėda városának vizsgálati alanyai. A vizsgálati alanyok 17,9%-a az F szöveginger beszélőjét a köznyelv képviselőjének tartotta; az I és az M szöveginger beszélőiről pedig a válaszadók 16,1%-a állította, hogy köznyelven beszélnek. Egyébként az egyik vizsgálati alany (KlaipM472) az M szövegingert értékelve még meglepetten meg is jegyzi: bendrinė kalba (vėl?), vagyis valószínűsíthető, hogy a vizsgálati alanyok egy része, mivel nem volt teljesen biztos a dolgában, találgathatott is.

Ha csak a mentális térkép feladatát értékeljük, a VŽk csoport vizsgálati alanyainak adatai valóban nem jelentősek, és úgy tűnhet, nincs alapunk a köznyelvről alkotott kép pontosságáról beszélni. A köznyelvi szövegingerek észlelésére vonatkozó kompetencia, vagyis a köznyelvi szövegingerek köznyelvhez való hasonlóságának és helyességének értékelései (lásd a 2. táblázatot és a 2. ábrát) mégis egyértelműen azt mutatják, hogy a fiatal klaipėdaiak köznyelvről alkotott képe csaknem megfelel a köznyelvnek (a 7 fokú skálán csekély eltéréssel), tehát a képet csak a hely megjelölése torzítja.

Már ebben a vizsgálati csoportban kirajzolódik a köznyelvhasználó szociolingvisztikai portréjának két sztereotip jegye: 1) a köznyelvhasználót gyakrabban társítják nagyvárosokhoz (Vilniushoz vagy Kaunashoz), mint más városokhoz; 2) a köznyelvhasználó lehet a vizsgálati alany nyelvi szülőföldjének kódhasználója. Ezek a tendenciák tehát azt mutatják, hogy a köznyelvi kódhoz a vizsgálati alanyok bizonyos különlegességi konnotációkat társítanak.

A kutatás első köznyelvi szövegingerét (F) értékelve a vizsgálati alanyok közül a legtöbben, vagyis nem kevesebb mint 23,2%-uk, saját szülővárosában, Klaipėdában helyezte el. Természetesen nem zárható ki, hogy a vizsgálati alanyok kalbinės gimtinės kódja valóban megfelel a vizsgálat során hallott és értékelt köznyelvnek, ám ezt a feltevést empirikus megfigyelési adatokkal kellene alátámasztani. A vizsgálati alanyok 17,9%-a úgy vélte, hogy ez a kifejezésmód a vilniusi lakosokra jellemző; a VŽk csoport vizsgálati alanyainak 16,1%-a pedig Kaunashoz társította ezt a köznyelvi szöveget. A mentális térképen szereplő többi jelölés nem tűnik tendenciózusnak: a szöveget egyenként 1–2 alkalommal Alytushoz, Raseiniaihoz, Šiauliaihoz stb. társították. Összesen 11 litvániai települést említettek.

A második köznyelvi szövegingert (I) leggyakrabban Vilniusban helyezték el – a VŽk csoport vizsgálati alanyainak nem kevesebb mint 41,1%-a vélekedett így. A vizsgálati alanyok 7,1%-a Klaipėdához, 3,6%-a pedig Kaunashoz társította a második köznyelvi szövegingert. Ebben az esetben azonban sem Klaipėda, sem Kaunas nem emelkedik ki a többi város közül. Összesen 14 litvániai települést említettek a vizsgálati alanyok, amikor azt mérlegelték, honnan származhat az I szöveginger beszélője.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

167

A harmadik standard nyelvi szöveginger lokalizálása még következetlenebb. Összesen 22 várost említettek, például a VŽk csoport vizsgálati alanyainak 10,7%-a Kaunasban lokalizálta az M szövegingert; Vilniusban 8,9%; Panevėžysben 5,4%; Kėdainiai városában 5,4% stb. Feltételezhető, hogy ez a következetlenség részben a szöveginger vizsgálatban elfoglalt helyével is összefügg. A vizsgálati alanyok utolsóként hallgatták meg ezt a szövegingert. E tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni, másrészt azonban nem is szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani neki, mivel más kritériumok, vö. a helyesség, a standard nyelvhez való hasonlóság és a vonzerő alapján ezt a szövegingert meglehetősen következetesen értékelték; ezt a meglátást a nyílt megjegyzések is alátámasztják.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy Klaipėda város vizsgálati alanyainak standard nyelvről alkotott képe inkább pontos, mint pontatlan, ám a standard nyelv bizonyos városokhoz való sztereotipikus kapcsolása szociolingvisztikai szempontból jelentősen torzítja a standard nyelv általános képét. Rögtön meg kell jegyezni, hogy a VŽk standardnyelv-képének modellje alapvetően a vizsgálat többi csoportjára is jellemző.

A RAp, VAš, VAk és ŠŽt területek vizsgálati adatainak összegzéseként elmondható, hogy a vizsgálati alanyok általában nem hajlanak arra, hogy az I, F és M szövegingerek beszélőiről azt állítsák, hogy standard nyelven beszélnek; ezt csupán a vizsgálati alanyok igen kis része gondolja így (lásd 3. ábra). A RAp nyelvi környezet vizsgálati alanyainak 7,6%-a az F és M szövegingereket, 3,8%-a pedig az I szövegingert nevezi standard nyelvinek. A VAš nyelvi környezet válaszadóinak 5%-a az F szövegingert tartja standard nyelvinek, és csupán 2,5%-uk ítéli így az I és M szövegingereket. A ŠŽt nyelvi környezet vizsgálati alanyainak 4,3%-a hajlik arra, hogy az F és M szövegingereket standard nyelvinek tekintse, 2,2%-uk pedig az I szövegingert értékeli így. A standard nyelvet még szigorúbban megítélő vizsgálati alanyok a VAk nyelvi környezetből kerülnek ki: mindössze 5,7%-ukat győzi meg az F szöveginger nyelvi megformálása, az I és M szövegingerek közül pedig egyet sem soroltak a standard nyelvi változathoz.

Megjegyezzük, hogy azok a vizsgálati alanyok, akik rendszerint azt állítják, hogy a meghallgatott szöveginger standard nyelvi, maximálisra értékelik a szöveg standard nyelvhez való hasonlóságát, vagyis a szemantikus differenciálskálán 7 pontot jelölnek meg. Például a PanvžM92 vizsgálati alany a szöveg standard nyelvhez való hasonlóságának értékelésekor 7 pontot ad az F szövegingernek; a ŠiaulV219 7 pontot ad az F és I szövegingereknek; a KaunM58 7 pontot ad az F szövegingernek; a TelšM405 pedig mindhárom, a vizsgálatban szereplő standard nyelvi szövegingernek egyaránt 7 pontot ad stb.

A tárgyalt csoportok (RAp, VAš, VAk és ŠŽt) standard nyelvfelismerése tehát nyíltan csupán néhányszor jelent meg (vagyis csoportonként mindössze 1–3 vizsgálati alany nevezte meg, hogy standard nyelvet hall, és nem kötötte a szövegingert Litvánia valamely konkrét helyéhez). Ezekben az esetekben tehát csak a standard nyelv megértésének viszonylag jó kompetenciájáról beszélhetünk, amelyet a standard nyelvhez való hasonlóságra és a helyességre adott értékelések mutatnak

168

KALBOS KULTŪRA | 85

(lásd a 2. táblázatot és a 2. ábrát). E csoportok mentális térképpel kapcsolatos feladatának adatai még inkább megerősítik, hogy a nyelvi közösség fiatal tagjainak pontatlan képük alakult ki a standard nyelvről.

Elmondható, hogy a RAp, VAš, VAk és ŠŽt csoportok standardnyelv-képe a standard nyelv fő litvániai nagyvárosokhoz kapcsolására irányuló hajlam miatt megfelel a VŽk standardnyelv-képének, egyes csoportokban pedig még hangsúlyosabb is (lásd 4. ábra).

Az F szövegingert a RAp csoport vizsgálati alanyainak 39,6%-a Vilniushoz rendeli; a ŠŽt csoport tagjainak 32,6%-a; a VAš csoport tagjainak 22,5%-a, a VAk csoport tagjainak pedig 14,3%-a. Ezt a szöveget a VAš csoport tagjainak nem kevesebb mint 57,5%-a hajlik Kaunasban lokalizálni; a fiatal kaunasiak 34,3%-a szintén meg van győződve arról, hogy az F szöveginger a saját nyelvi környezetéből származik, akárcsak a ŠŽt csoport tagjainak 17,4%-a, míg a RAp vizsgálati alanyainak 13,2%-a az első standard nyelvi szöveget Kaunasban lokalizálja.

A második és harmadik standard nyelvi szöveginger értékelésekor a vizsgálati alanyok már nem ennyire következetesek, ám a nagyváros nem tűnik el a standard nyelv használójának szociolingvisztikai portréjából. Bár a részletes adatok nem mind egyformán jelentősek (lásd 5. ábra), mindazonáltal megállapítható a nyelvi közösség fiatal tagjainak alapvető hajlama: a standard nyelvet gyakrabban kapcsolják Vilniushoz és Kaunashoz, mint Litvánia más városaihoz.

RAp VAš F I M F I M Vilnius 39,6 17,0 15,1 22,5 25,0 15,0 Kaunas 13,2 18,9 15,1 57,5 15,0 5,0 VAk ŠŽt Vilnius 14,3 28,6 5,7 32,6 21,7 17,4 Kaunas 34,3 17,1 20,0 17,4 21,7 8,7

5. ÁBRA. A standard nyelv nagyvárosokhoz rendelésére irányuló hajlam

Fontos megjegyezni, hogy sem a RAp, sem a VAš, sem a ŠŽt vizsgálati csoportjaiban nem rajzolódott ki olyan hajlam, hogy a standard nyelvi szövegingereket nyelvi szülőföldjükkel kapcsolják össze.

A RAp csoportban az F szövegingert mindössze két vizsgálati alany (PanvžV100 és PanvžV101) lokalizálta Panevėžysben; az I szövegingert csak egy (PanvžV99) vizsgálati alany; az M szövegingert pedig szintén csak egy (PanvžV84) vizsgálati alany. A VAš csoportból csak egy vizsgálati alany (ŠiaulM213) sorolja a harmadik standard nyelvi szövegingert (M) a nyel-

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai

jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

169

nyelvi szülőföldjéhez, azaz Šiauliaiba. Természetesen nagyon is várható és várt eredmény, hogy az ŠŽt csoport egyetlen vizsgálati alanya sem kapcsolta a bk kódot nyelvi szülőföldjéhez. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen adatok geolingvisztikai szempontból is fontosak. Tehát látható, hogy a markáns nyelvjárási réteg pontosítja a bk kompetenciáját.

A nyelvi szülőfölddel kapcsolatos más megfontolásokra ösztönöznek a kaunasi városi (VAk) vizsgálati alanyok bk szövegingerekkel kapcsolatos értékelései. Beszélhetünk a fiatal kaunasiak autósztereotipikus beállítódásáról: Kaunasban beszélnek a leghelyesebben, tehát bk nyelven beszélnek. Kaunas városának litván jellege nem kérdőjelezhető meg, ezt a szociolingvisták legújabb adatai is alátámasztják (vö. Ramonienė 2011); ebből a szempontból teljesen indokoltnak tűnik, hogy a bk szövegingereket Kaunashoz rendelik. A kutatók megjegyzik (vö. Milroy 2001: 539), hogy a nyelvi közösség hétköznapi tagjai gyakran azonosítják a standard nyelvet (a vizsgálat esetében a bk-t) a nemzeti nyelvvel. Valószínűsíthető, hogy ebben az esetben is összemosódnak az elvont nyelvi fogalmak, vagyis a bk és a nemzeti nyelv. A vizsgálati alanyok egy része a leghelyesebbnek, a bk-hoz leginkább hasonlónak ítélt (amit a megfelelő értékelések is feltárnak) szövegingereket Litvánia leglitvánabb városához rendeli. Természetesen a már említett nyelvi szülőföld tényezője sem zárható ki. Logikus és szabályszerű tendencia, hogy a legmagasabb pontszámmal értékelt szöveget a saját lakóhelyükhöz kötik. Ez különösen akkor érvényes, ha az értékelők nyelvileg biztonságban érzik magukat, és kódjuk nyílt presztízzsel rendelkezik. Valószínűsíthető, hogy a bk és a saját nyelvi kód összevonásának éppen ez a modellje lehet jellemző egyes fiatal kaunasiakra.

A VAk vizsgálati csoportjáról szólva meg kell említeni, hogy egy további tendenciát is rögzítettek. A kaunasi városi vizsgálati alanyok egy része a bk szövegingereket Kaunashoz minél közelebb eső helyekre lokalizálta, például Kėdainiai-ba (az F szövegingert 17,1 százalék, az I szövegingert 5,7 százalék), Kaišiadorysba (az I szövegingert 8,6 százalék, az M szövegingert 5,7 százalék). Ezeket az adatokat részben a már említett nyelvi szülőföld tényezője magyarázhatja – a következő gondolatmenet szerint érvelhettek: így beszélnek, ha már nem a közvetlen környezetben, akkor biztosan valahol a közelben.

Általánosságban egyes vizsgálati csoportok adatai arra engednek gondolni, hogy léteznek a nagyvárosok közelében bk-zónák. A vizsgálat szerint Kaišiadorys, Kėdainiai, Vilkaviškis, Šakiai és Trakai tartozik a bk-zónába.

Csak a PA csoport vizsgálati alanyai nem rendelték a bk szövegeket Kaišiadoryshoz. Kėdainiaihoz valamennyi csoport vizsgálati alanyai legalább egyszer, legalább egy bk szöveget lokalizáltak (már említettük, hogy a VAk csoport vizsgálati alanyai körében még erre irányuló tendencia is megfigyelhető volt). Vilkaviškishez és Šakiaihoz kapcsolódóan szintén minden csoportban akadtak olyan vizsgálati alanyok, akik legalább egy bk szöveget ezekhez a városokhoz rendeltek.

170

KALBOS KULTŪRA | 85

Valószínűsíthető, hogy a vizsgálati alanyok gyakran bk-zónaként jelölik meg Trakait, és nem különítik el Vilniustól. Másképp nem magyarázható, miért olyan fontos zóna Trakai a mentális térképen; vö.: a VAš csoport vizsgálati alanyainak 27,5 százaléka ebben a városban lokalizálja az I szövegingert, 10 százalékuk pedig az M szövegingert; az ŠŽt csoport 10,9 százaléka szintén Trakaihoz rendeli az M szövegingert; a RAp csoport 5,7 százaléka ugyancsak Trakaiban lokalizálja az M szövegingert.

Megjegyezzük, hogy meglepő: Marijampolė nem kerül be a bk városok sztereotipikus körébe²². Ehhez a városhoz a bk szövegingereket csupán néhányszor rendelték: az F szövegingert a VAš és az ŠŽt csoport vizsgálati alanyai egy-egy alkalommal lokalizálták; az I szövegingert a PA, a VAk és a VAš csoport vizsgálati alanyai egy-egy alkalommal rendelték ide; egy VŽk vizsgálati alany pedig Marijampolėhez rendelte az M szövegingert. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy egészen… Lehetséges, hogy Marijampolė a nyelvi közösség hétköznapi tagjai számára nagyobb geolingvisztikai jelentőséggel bír, vagyis inkább a nyelvjárási beszédhez, mint a bk-hoz kapcsolódik. Másfelől az is valószínű, hogy a bk megjelenéséről alkotott, éppen a kifejezésmód tekintetében pontatlan kép annyira eltávolodott a valóságos bk-tól, hogy a nyelvi közösség hétköznapi tagjai már nem tekintik a bk-hoz hasonlónak az objektíve ahhoz közelebb álló kódokat. Ez kétségtelenül a nyelvi közösség hétköznapi tagjai bk-kompetenciájának különösen alacsony szintjére utalna. Természetesen, mivel csak attitűdadatok állnak rendelkezésre, helytelen volna szigorú általánosításokat tenni. A vizsgálati alanyokat nem kérdezték arról, hol beszélnek a leghelyesebben, hol beszélnek bk nyelven, hol beszélnek a bk-hoz leginkább hasonlóan, és így tovább. Tehát nem lehetünk biztosak abban, hogy ha más kérdéseket és más szövegértési feladatokat adtak volna, Marijampolėt ugyanígy olyan jelölt városként értékelték volna, amely nem a bk-hoz, hanem a tk-hoz kapcsolódik.

Elmondható, hogy a vizsgálati alanyok a mentálistérkép-feladatban összesen 41 települést (várost vagy kisvárost) jelöltek meg (a 3. táblázat azt mutatja, hogy az egyes esetekben hány különböző várost említettek). Egyes városok (települések) már kezdenek prototipikus bk-városként (településként) értéket nyerni (a Vilnius városának ilyen értékeléséről lásd Čičirkaitė, Vaicekauskienė 2011: 57–76). Ez természetesen,

²² Vö.: felidézhető Laima Grumadienė 1980-as, szociolingvisztikai módszerekkel végzett vizsgálata a nyelv szubjektív értékeléséről. A kutató adatai korábban fennálló, eltérő attitűdökre utaltak. Akkor a vizsgálatban 45 felső tagozatos középiskolás diák vett részt vilniusi iskolákból. A megkérdezettek 44 százaléka úgy vélte, hogy Vilnius város lakói normatív nyelven beszélnek. A tanulók csaknem ugyanekkora hányada azt jelölte meg, hogy Suvalkijában és Kapsukasban (a mai Marijampolėben) beszélnek irodalmi nyelven (azaz bk nyelven) (mindkét esetben 42 százalék); a válaszok 31 százaléka szerint a kaunasi lakosok beszéde normatív, 24 százaléka szerint pedig a kelet-aukštaitijaiaké. Amikor a kérdőívben arra kérték őket, válaszoljanak, hogy a vilniusiak vagy a suvalkijaiak beszéde hasonlít-e jobban az irodalmi nyelvre, a megkérdezettek 56 százaléka a suvalkijaiakat, 27 százaléka a vilniusiakat jelölte meg, a többiek nem válaszoltak a kérdésre. Amikor arra kérték őket, hasonlítsák össze a marijampolėiek és a kaunasiak beszédét, a tanulók 49 százaléka inkább a marijampolėiekét, 22 százaléka pedig a kaunasiakét értékelte magasabbra (bővebben lásd Grumadienė 1980: 91–93).

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai 171 jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

a beállítódások és meggyőződések szintjén megjelenő kérdések. A standard nyelv szociolingvisztikai felfogása, amely a köznyelvet a változatok rendszerében különíti el, a vizsgálati alanyok számára nem világos. Másfelől csak a kódok szisztematikus megfigyelését célzó kutatások biztosíthatnák a nyelvi valóság (ném. Sprachwirklichkeit) (H. Būildas nyelvi valóság és nyelvérzék közötti különbségtételéről bővebben lásd Goeman 1999: 136) adatainak feltárását, és alapot teremthetnének ahhoz, hogy a standard nyelv pontos vagy pontatlan képéről beszéljünk; ez azonban már más kutatások célja.

3. TÁBLÁZAT. A mentális térképen megnevezett városok és kisvárosok száma

Vizsgálati csoportMegnevezett városok és kisvárosokF szövegingerI szövegingerM szövegingerRap 16 16 20PA 9 10 8Vaš 7 13 17ŠŽt 14 12 16VŽk 11 14 22Vak 11 15 15

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS FELTEVÉSEK

A kutatási kérdésre válaszolva – hogy miért válik a standard nyelv a laikus nyelvi közösségi tagok nézőpontjából helyhez kötött kóddá – két fő szempontot kell megemlíteni. A percepciós vizsgálat adatait diagnosztikai jellegűként értékeltük. Egyrészt feltárul a népi taxonómia per se, másrészt ily módon kézzelfoghatóvá válnak a nyelvkutatók alkalmazott, gyakorlati tevékenységének irányai, pontosíthatók a nyelvi nevelés irányelvei stb.

A fiatal nyelvi közösségi tagok standard nyelvvel kapcsolatos jó értési kompetenciája arra enged következtetni, hogy a standard nyelv kétségtelenül működik az oktatás területén; másfelől a mentálistérkép-feladatból kiderül, hogy ez a kód nincs egyértelműen konceptualizálva, vagyis a nyelvi nevelés folyamatában nem különül el megfelelően a regionális, társadalmi változatoktól stb. A kutatási eredmények világosan mutatják, hogy a normatív nyelvészet és a szociolingvisztika paradigmájában kínált standardnyelv-felfogás a vizsgálati alanyok számára kevéssé ismert, és tudatukban a standard nyelv helyhez kötött kóddá válik, vagyis szinte a regionális változatok rendszerébe kerül. Természetesen alapvetően hibás azt állítani, hogy a standard nyelv a regionális változatok rendszerének tagja

172

KALBOS KULTŪRA | 85

Ez hibás. A standard nyelv észlelésének ilyen paradox sémája azonban működik a nyelvhasználók körében, és feltehetően még a nyelvhasználók nyelvi ízlésére és nyelvi preferenciáira is hatással lehet.

A standard nyelv Vilniusszal és Kaunasszal való társításának erősödő tendenciája azt mutatja, hogy a fiatal generáció nyelvi közösségi tagjainak összekeveredtek a társadalmi-kulturális vonzásközpontokról és a nyelvi ideálokról alkotott képzetei. A standard nyelv ilyen helyhez kötését a fővárosra és általában a nagyvárosra jellemző sajátos komplexussal lehet magyarázni. Természetesen ez a laikus beszédértékelő esetében nagyon is logikus és természetes. A nagyváros társadalmi vágykép, tehát nyelvi vágyképpé is válik. Ezért a laikus értékelő nézőpontjából a standard nyelvi kód is inkább a nagyváros, nem pedig valamely másik város kódja. Nagyon is várható, hogy a versengő viszonyok éppen Vilnius és Kaunas között rajzolódnak ki: Vilnius esetében a már említett fővárosi státusz, Kaunas esetében pedig a leginkább litván város képe a meghatározó. A különböző országok perceptuális dialektológiájának képviselői²³ hasonló adatokat kapnak, vagyis a pozitív kulturális és társadalmi konnotációjú helyek rendszerint pozitív értékelést kapnak az értékelők mentális beszédváltozat-térképein is. Ugyanez mondható el általában a nyelvi szülőföld képéről is a mentális térképeken (a jelen vizsgálatban a standard nyelv kapcsán csak Klaipėda és Kaunas említhető). A nyelvi közösség laikus tagjainak meggyőződéseit és képzeteit tehát semmiképpen sem szabad lebecsülni.

A nyelvi közösség laikus tagjának pontatlan képzete nem tekinthető tévesnek. Egyszerűen világosan külön kell választani a kutató és a nyelvhasználó nézőpontját. A kutató nézőpontjából téves volna azt állítani, hogy a standard nyelv lokalizált kód, mivel a standard nyelv tudományos meghatározásának, általában pedig konceptualizációjának adataival dolgozik. A nyelvhasználó, vagyis a nyelvi közösség laikus tagja nézőpontjából helyes azt állítani, hogy a standard nyelv helyhez kötött kód, mivel a nyelvhasználó szilárdan rögzült²⁴ vagy igen múlékony sztereotípiákra, beállítódásokra, nyelvi ízlésre stb. támaszkodik, vagyis olyan tényezőkre, amelyekre egyáltalán nem alkalmazható a hibakritérium, mert ebben az esetben a nyelvi közösség laikus tagját azonnal a szakértők szintjére emelnénk. Ezáltal a szakember és a laikus két tudásrendszere is összekeveredne, ez pedig olyan kognitív kérdés, amelyet figyelembe kell venni. Kétségtelen, hogy a nyelvi közösség laikus tagjainak pontatlan standardnyelv-képzetei különálló és meglehetősen fontos kutatási tárgyat jelentenek.

²³ Pavyzdžiui, tirti prancūzų kalbos variantai Kanadoje Kvebeke (žr. Evans 2002b: 83–86), Turkijos dialektai (žr. Demirci, Kleiner 1999: 263—282), olandų bk ir tarmės Olandijoje (žr. Bezooijen 2002: 13–30) ir kt.

²⁴ El kell ismerni, hogy egyes állításoknak még valós alapjuk is van – vö. Kaunas a leglitvánabb város, akkor hol máshol lehetnének a standard nyelv használói?

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai

173

jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

LITERATŪRA

Ali-Hindawe J. 1996: Considerations when Constructing a Semantic Differential Scale. – La Trobe Papers in Linguistics 9, [1–9].

Aliūkaitė D. 2006: Perceptyvinės dialektologijos tyrimai: dialekto vaizdinys. – Valoda dažādu kultūru kontekstā. Zinātnisko rakstu krājums 16, Daugavpils: Saule, 87–95.

Aliūkaitė D. 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. Daktaro disertacija, Vilniaus universitetas.

Aliūkaitė D. 2009a: Bendrinės kalbos vaizdiniai: kvazistandarto problema. – Respectus Philologicus 16 (21), 160–187.

Aliūkaitė D. 2009b: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15 (20), 164–179.

Aliūkaitė D., Merkytė E. 2009: Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas. – Kalbos kultūra 82, 259–274.

Bellmann G. 1998: Between Base Dialect and Standard Language. – Folia Linguistica XXXII 1–2, 23–34.

Chambers J. K., Trudgill P. 1998: Dialectology. Second Edition. Cambridge: Cambridge University Press.

Clopper C. G. 2004: Linguistic Experience and the Perceptual Classification of Dialect Variation. Dissertation, Stanford.

Čičirkaitė R., Vaicekauskienė L. 2011: Vilniaus klausimas bendrinės lietuvių kalbos sampratose: metalingvistinių vilniečių komentarų tyrimas. – Darbai ir dienos 56, 57–76.

Demirci M., Kleiner B. 1999: The Perception of Turkish Dialects. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 263–282.

Diercks W. 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70.

Evans B. 2002a: An Acoustic and Perceptual Analysis of Imitation. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 95–112.

Evans B. 2002b: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93.

Goeman A. C. M. 1999: Dialects and the Subjective Judgments of Speakers: Remarks and Controversial Methods. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 135–146.

174

KALBOS KULTŪRA | 85

Grumadienė L. 1980: Subjektyvycis kalbos vertinimas. – Kalbos kultūra 39, 91–93.

Hilton N. H. 2010: Regional Dialect Levelling and Language Standards: Changes in the Hønefoss Dialect. PhD thesis, University of York.

Hoppenbrouwers C. A. J. 1982: Language change: A Study of Phonemic and Analogical Change with Particular Reference to S.E. Dutch Dialects, Meppel: Knips Repro.

HPD1 1999: Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

HPD2 2002: Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Inoue F. 1999: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–160.

Jafte A. 2000: Introduction: Non-standard Orthography and Non-standard Speech. – Journal of Sociolinguistics 4/4, 497–513.

Kliukienė R. 2010: Tarmės mieste: mokėjimas, vartojimas ir kalbinės nuostatos. – Miestai ir kalbos, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 91–105.

LKTCH 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija (su kompaktine plokštele). Sudarytojai R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Long D. 1999: Mapping Nonlinguists’ Evaluations of Japanese Language Variation. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 198–226.

LT 2005: Lietuvių tarmės, 2 dalis. Sudarytojai R. Bacevičiūtė, K. Juškevičius, A. Leskauskaitė, K. Morkūnas, D. Mikulėnienė, E. Ožeraitis, L. Telksnys, D. Vaišnienė, A. Vidugiris ir kt. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Matematikos ir informatikos institutas.

Milroy J. 2001: Languages Ideologies and the Consequences of Standardization. – Journal of Sociolinguistics 5/4, 530–555.

Milroy L., Milroy J. 1992: Social Network and Social Class: Toward an Integrated Sociolinguistic Model. – Language in Society 21, 1–26.

Pakerys A., Pupkis A. 2004: Lietuvių kalbos bendrinė tartis (su kompaktine plokštele), Vilnius: Gimtasis žodis.

PD 2010: Perceptual Dialectology: Neue Wege der Dialektologie. Ed. by Ch. A. Anders, M. Hundt, A. Lasch. Berlin, New York: De Gruyter.

Preston D. R. 1988: Methods in the Study of Dialect Perceptions. – Methods in Dialectology. Ed. by A. R. Thomas. Clevedon: Multilingual Matters, 373—395.

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

175

Preston D. R. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics, Dordrecht: Foris.

Preston D. R. 1999: Introduction. — Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. by D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl.

Ramonienė M. 2011: Kalbų vartojimas darbe didžiuosiuose Lietuvos miestuose. – Lietuvių kalba 5, [1–15].

Tamaševičius G. 2012: Žiniasklaidos lyderių lingvistinė kompetencija visuomenės transformacijų kontekste. Daktaro disertacija, Vytauto Didžiojo universitetas. Lietuvių kalbos institutas.

Trudgill P. 1983: Sociolinguistics: an Introduction to Language and Society. London: Penguin Books.

Van Bezooijen R. 2002: Aesthetic Evaluation of Dutch. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 13–30.

Wales K. 1999: North and South: A Linguistic Divide? – Inaugural Lecture, June 10.

Gauta 2012 11 05

REGIONS OF THE STANDARD LANGUAGE FROM THE POINT OF VIEW OF YOUNG MEMBERS OF THE LITHUANIAN LANGUAGE COMMUNITY: COMPETENCE AND IMAGES

Summary

System of factors which is referred to when modelling a representative of a standard language includes education as well as social and cultural experience of a user. User’s profession or activity could also become a clear reference to the potential representative of the standard language speakers. From a theoretical perspective location mark is not one of the important factors, though theoretical models not always precisely correspond to the system of user’s attitudes and beliefs.

The aim of this article is to discuss why the standard language becomes a localized code in the point of view of the young members of the language community. The researched problem – regions of the standard language from the point of view of the young members of the Lithuanian language community – is being discussed researching the images of the standard language variants prevalent in this group of users. Linguistic attitudes of the language users and estimators towards correctness, intelligibility, similitude to the standard language and appeal of text-

176

KALBOS KULTŪRA | 85

stimuli and localization of text-stimuli in so-called mental maps provide more or less an objective projection of these images.

The investigation of the standard language localization issue is based on a part of the data collected during a complex research of perceptual dialectology carried out in November 2009, December 2010 and January 2011.

A task of mental map of perceptual dialectology is the most important for the research of this issue. The research was carried out in schools and gymnasiums of Kaunas, Klaipėda, Panevėžys, Šiauliai, Telšiai and Alytus. A total sample of the research included 276 respondents at the age of 14–18.

The research data shows that the standard language is unlocalized only in scientific perspective. In the taxonomy of the members of the language community this code is associated with particular places. The place marker is not stereotypically unambiguous and accurate, but certain trends can be established.

Two clear markers of the sociolinguistic portrait of the standard language user can be brought out: more frequently the standard language user is associated with major cities of Lithuania (Vilnius or Kaunas) rather than other towns and the standard language user can be the user of the respondent’s linguistic homeland code.

Data from some of researched groups suggests an idea about the standard language zones near the cities or major towns. The research shows that Kaišiadorys, Kėdainiai, Vilkaviškis, Šakiai and Trakai could be included into such zones.

During the task of mental mapping the participants of the research marked 41 places (large or small towns) in total. Some of these places start gaining the value of prototypic standard language place. This is the matter of attitudes and views and the respondents are not aware of the sociolinguistic concept of standard language. Only systemic research of the code observation would ensure “linguistic reality” of the data and become the basis for talking about the precise image of the standard language.

KEYWORDS: standard language, regions of the standard language, ordinary member of the language community, standard language competence, standard language image, perceptual dialectology.

DAIVA ALIŪKAITĖ

Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas

Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas

[email protected]

ERIKA MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ

Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas

Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas

[email protected]

D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ-ŠVARCIENĖ. Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai

177