KAZIMIERAS GARŠVA

Litván Nyelvi Intézet

A SZEMÉLYNEVEK ÍRÁSA A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG DOKUMENTUMAIBAN ÉS AZ ÁLLAMNYELV FUNKCIÓI

KULCSSZAVAK: személynév, keresztnév, vezetéknév, kulturális örökség, államnyelv, alkotmány, nyelvpolitika, szociolingvisztika.

BEVEZETÉS

A közeljövőben a Seimas arra törekszik, hogy döntsön arról, miként írják, ejtik és használják a személyneveket a Litván Köztársaságban. Ez az állam, a nemzet és a nyelv számára igen fontos kérdés. A szerzőt már 20 éve foglalkoztatja ez a több tudományterület metszéspontjában álló kérdés; az Alkotmánnyal összhangban álló törvénytervezeteket véleményezett vagy készített elő.

A személynevek dokumentumokban való írásmódjának megváltoztatására irányuló kezdeményezést nem nyelvészek, hanem elsősorban politikusok vetették fel. Javaslataik indoklásakor a tervezetek előterjesztői a nyelvtudománnyal össze nem egyeztethető és más indokokat soroltak fel, ezekre azonban így is válaszolni kell.

A cikk célja, hogy megvizsgálja a Litván Köztársaság állampolgárai keresztneveinek és vezetékneveinek dokumentumokban való írására vonatkozó legfontosabb elveket, és javaslatot tegyen a legmegfelelőbb törvénytervezetre. A cikk feladatai: röviden áttekinteni a személynevek írásmódjának jelenlegi problémáit, a kutatás módszertanát, a rendelkezésre álló legfontosabb adatokat, a törvénytervezeteket, valamint azok kapcsolatát az államnyelvi funkciókkal.

A SZEMÉLYNEVEK A NYELV RÉSZEI ÉS ELSŐSORBAN A NYELVÉSZETI KUTATÁS TÁRGYAI

A személynevek írásmódjának kérdését nem lehetett és ma sem lehet gyorsan, megfelelően és véglegesen megoldani, mivel a litván nyelvhez más nyelvek ábécéit és helyesírási elveit kívánták hozzáigazítani, és ennek érdekében meghamisították a tudományos adatokat: állítólag 1) a személynevek nem a nyelvhez tartoznak, hanem védjegyek; 2) nem a nyelv, hanem a személyazonosság részei és annak fő ismertetőjegyei; 3) a személynevek írásmódjáról (vagyis a személyazonosságról) nem a társadalomnak, az állami intézményeknek, hanem kizárólag a személynév „tulajdonosának” van joga dönteni; 4) meg kell őrizni a közös családi vezetéknevet (amelyet a megszálló rezsimek is eltorzítottak) – a magánélet részeként; 5) a litván vezetéknevek állítólag kizárólag litvánok, a nem litvánoké pedig nem litvánok; 6) létezik, és léteznie kell a vezetéknevek „eredeti” írásmódjának és kiejtésének; 7) a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika lehetővé teszi, hogy ne tartsák be a litván ábécét és a helyesírási elveket; 8) minden

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos

2

olyan országban (Litvániát és Lettországot kivéve), amelynek nyelve latin betűs írásrendszert használ, a személyneveket az okmányokban „eredeti” formában, vagyis valamennyi latin betűs írásjellel írják; 9) ha az összes nyelv latin betűs írású személyneveit átvennék a litván nyelvbe, mindössze 3 új betű jelenne meg; 10) Litvániában 1938-ban kezdődött meg a vezetéknevek „eredeti” írásmódja stb. (lásd: www.lrs.lt ŽTK, 2014. 12. 03. Név és vezetéknév – a személyazonosság része; XIIP-1653. számú törvénytervezet stb.).

Régóta ismert, hogy minden nyelv szókincséhez köznevek (kisbetűvel kezdődnek) és tulajdonnevek (személynevek, földrajzi nevek stb., nagybetűvel kezdődnek; vö. LKE 305, 379, 396–402) tartoznak.

Teljességgel megalapozatlanul tekintik a személyneveket védjegyeknek. A védjegy minden olyan jelzés, amelynek rendeltetése, hogy megkülönböztesse az egyik személy áruit vagy szolgáltatásait egy másik személy áruitól vagy szolgáltatásaitól, és grafikusan ábrázolható. A védjegy állhat szavak, személyek vezetékneveinek és keresztneveinek, művészneveknek, jogi személyek elnevezéseinek, jelmondatoknak a jelzéseiből, amelyek jogi védelmét a Litván Köztársaság védjegytörvénye határozza meg („A találmányok, a formatervezési minták, a védjegyek és a félvezető termékek topográfiáinak védelmét szabályozó jogszabályok a Litván Köztársaságban” 2013: 253–255). Védjegy lehet földrajzi árujelző – helynév vagy más szó, illetve jelzés, amely alapján közvetlenül vagy közvetve megállapítható, hogy az áru egy bizonyos területről, régióból vagy településről származik, és amely az áru minőségét, hírnevét vagy más lényeges jellemzőit földrajzi eredetéhez kapcsolja (Lietuvos Respublikos prekių ženklų įstatymas. Elérhető az interneten: www.lrs.lt).

A személynév egy ember tulajdonneve (LKE 27), az ember azonosítására szolgáló konvencionális jel, nem pedig a személyazonosság valódi része. A Jono, Petro, Stepono, Tado, Kotrynos, Teresės és más neveket viselő lakosok nem szentek, és nem azonosak (vagyis nem egyeznek meg, nem egyenértékűek; DLKŽ 830) szent védőszentjeikkel, akikről a nevüket kapták a kereszteléskor. Kirkilas nem kirklys (azaz kiabáló, „kir-kia” hangot adó), Kubilius többnyire már nem kádár, Vilkas pedig nem kutyához hasonló vadállat stb. A Baltakis, Bepirštis, Šaikus, Sysas szebbek lehetnek, mint Gružulis, a Mažylis pedig nagyobb lehet, mint Didžulis vagy Ilgakojis. Ha a személyneveket lengyel betűkkel kezdenék írni, a korábban kelet-felvidéki Varnialo, Žverialo, Žuvialo, Gerul, Gražul, Mažul és mások elveszítenék korábbi identitásukat is.

A köznyelv a személynév viselőjének nevének vagy vezetéknevének írásmódját, kiejtését és hangsúlyozását illetően semmilyen kivételt nem tesz. Sok nő viseli az Asta, Aušra, Dalia, Diana, Edita, Elena, Gražina, Irena, Janina, Jurgita, Kristina, Lina, Loreta, Marija, Rasa, Regina, Renata, Rima, Rita, Roma, Sigita, Vida, Violeta, Vita stb. neveket, és megszokták, hogy nevüket egyes szám alanyesetben és eszközhatározói esetben magánbeszélgetésekben a hátulról számított második szótagon hangsúlyozzák, nyilvános beszédben azonban a szó utolsó szótagjára kell tenniük a hangsúlyt (vö. Mokomasis lietuvių kalbos ir kirčiavimo žodynas 1989: 65).

A vezetéknevek nem csupán a család magánéletének részei – a nyelv, a kultúra és az állam történelmének is részei. Litvánia lakosainak személyneveit 800 éven át 6 különböző nyelven, 6 különböző ábécével írták, és erősen eltorzították, de ettől sok litván identitása lényegében nem változott meg. Az archaikus litván nyelv vezetéknevei csupán a család és a nemzetség közös vezetéknevének gyökét, vagy akár tövét őrizték meg, a nők vezetéknevei azonban különböznek a férfiakétól: például a férj Daukša, a feleség Daukšienė, a lányuk pedig Daukšaitė. Nem érthetünk egyet a Litván Állami Litván Nyelvi Bizottság 2008-as kijelentésével, miszerint „az idegen nyelvek személynevei nem tartoznak a litván nyelv rendszeréhez [...]. Minden nyelvben működik bizonyos mennyiségű más nyelvi tény, köztük személy- és földrajzi nevek” (www.vlkk.lt, 2008. 01. 14. Részletes válasz a „Nagyobb figyelmet a litván nyelv jogi védelmére” című megkeresésre). Bármely nyelv személynevei a litván nyelvben – más indoeurópai nyelvekhez hasonlóan – bizonyos mértékben alkalmazkodnak. A fent említett ellen-

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos 3

az utolsó szótag hangsúlyozásának szabálya Obamà, Irinà, Jelenà, Lenà, Marinà, Natašà, Tatjanà, Žanà és más személynevek a litván nyelv egyes számú alanyesetében és eszközhatározói esetében nem „autentikusan”, hanem litván módra, vagyis a szó végén kapnak hangsúlyt, noha viselőiknek semmilyen kapcsolatuk sem feltétlenül van Litvániával. A litván nyelv szabályai szerint írjuk és ejtjük: nem Pūcin, Lukašenka, hanem Putinas, Lukašenka stb. – ezt sokan értik. A litván állampolgárok vezetékneveit a litván nyelv rendszeréhez igazítják, jóllehet ezeknek csupán 30 százaléka kizárólag litván (litván vagy balti közszavakból, illetve tulajdonnevekből ered), 70 százaléka pedig részben nem litván eredetű (idegen eredetű keresztnevekből, szlávosított litván személynevekből származik, vagy kölcsönzött) (LKE 400–402). Ugyanilyen eredetű vezetékneveik vannak a litvánoknak és a helyi lengyeleknek is.

Az úgynevezett eredeti vezetéknevek betű szerinti írásmódját egyetlen országban sem alkalmazzák pontosan, mivel a nyelvek ábécéi és helyesírása eltérőek. A litvánok a lengyel személyneveket Katarzyna, Malgorzata, Tomaszewski így olvasnák: Ka-tar-zy-na, Mal-gor-za-ta, To-mas-zev-ski, noha a lengyelek kiejtése: Ka-ta-ży-na, Mal-go-ża-ta, To-ma-ševs-ki. Ez bizonyítja, miért célszerű továbbra is a kiejtés, nem pedig az idegen nyelvű írásmód alapján írni a nem litván személyneveket Litvániában.

Az Európai Emberi Jogi Alapítvány (EFHR) közzétett egy „Lépésről lépésre” című útmutatót – változtasd meg a kereszt- és vezetéknevedet, ha „a nevedet vagy vezetéknevedet litvánosították, és azt szeretnéd, hogy eredeti írásmóddal szerepeljen” (www.efhr.eu/asmenvardziu-rasyba). Az alapítvány ingyenesen elkészíti az ilyen panaszokat, a Litván Köztársaság Népesség-nyilvántartási Szolgálatának közel 8800 olyan aktájára hivatkozva, amelyekben külföldiek vezetékneveit vagy litván vezetékneveket jegyeztek be, például Barz-da, Ker-za (vö. litván kerzukas (alacsony termetű ember; nem nő meg). Az említett alapítvány lengyelül olvassa ezeket a vezetékneveket: Baž-da, Ke-ža.

Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos (1994, 1996, 2006) rašybos ir transkripcijos skyriuje, kurį parašė šio straipsnio autorius (su Aleksu Girdeniu), išnašoje paminėta, kad rašant užsieniečių asmenvardžius šalia lietuvių abėcėlės raidžių gali būti vartojamos dar 3 raidės (o rečiau – dar 3) iš kitų kalbų abėcėlių. Ši nuostata apima tik užsienio piliečių pavardžių rašymą mokslinėje literatūroje, o ne dokumentuose.

A latin alapú betűk diakritikus jeleit a személynevekben általában nem használják Lettországban, Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és másutt. Például Rūta Meilutytė külföldön Ruta Meilutyte alakban szerepel; a nők és lányok vezetéknevét gyakran nem különböztetik meg a férfiakétól. Még az említett alapítvány is tudja, hogy a külföldre tanulni vagy dolgozni költöző litván nők kérik litván személyneveik megváltoztatását a „más országokban használt írásmóddal kapcsolatos nehézségek miatt. Például az „Ana” nevű személy a további nehézségek (például adminisztratívak) elkerülése érdekében „Anna”-ra szeretné változtatni a nevét, mivel ebben az országban még az eredeti „Ana” nevet is kettős „nn”-nel írják (www.efhr.eu/asmenvardziu-rasyba). Ha valamennyi, latin alapú ábécével írt nyelv személyneveit átvennénk a litván nyelvbe, nem 3 új betű jelenne meg, hanem mintegy 150 (senki sem számolta meg pontosan őket, nem tudja kiejteni, és még azt sem tudja, mennyibe kerülne Litvániának e betűk használata minden területen).

A közlés szerint 1938. 12. 06-án bekerült a Vezetéknevekről szóló törvénybe egy 22. pont: „A nem litván vezetéknevét a litván nyelv és helyesírás szabályai szerint kell írni, de írható úgy is, ahogyan viselője a saját nyelvén írja, ha ezt kívánja, és ha az adott nyelv betűkészlete litván.” Ebben az esetben hat dolgot elhallgatnak: 1) ez a kiegészítés a Lengyelország Litvániának adott ultimátuma után született; 2) a 22. pont nem jelölte meg, hogy hol és pontosan hogyan alkalmazhatók ezek a kivételek; 3) a gyakorlatban az iratokban nem tartották be ezt a követelményt; 4) akkoriban nem a vezetéknevek litvánosításának eltörléséről, hanem a litvánosításukról szóló törvény megalkotásáról folyt vita; 5) 1939-ben a litván kormány és a litván intézmények azon fáradoztak, hogy a vilniusi térség vezeték- és helyneveinek normatív jellegű litván alakjait mielőbb helyreállítsák és közzétegyék (Salys 1983: 490–670); 6) az említett törvény 22. pontja nem a latin alapú ábécéről, hanem a litván ábécéről szól.

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos 4

Ha törvényesítenék a személynevek általános, idegen nyelvű írását, a 2009. 03. 24-i UNESCO-atlasz a világ veszélyeztetett nyelveiről szóló adatai szerint Litvániában a nyelvi vitalitás 9 kritériumából 3 sérülne: 1) a nyelv nemzedékről nemzedékre történő átadása, 2) a kormány és az intézmények hozzáállása, valamint a nyelvpolitika, 3) a közösség tagjainak viszonya saját nyelvükhöz.

A Litván Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VLKK) szakszerű választ készített a kérdésben, de a külföldiek kereszt- és vezetéknevének írásával kapcsolatban hibákat vét (vö. Astas 2014). Ha egy személynevet a mi okmányainkban más nyelv betűivel írnak, akkor ez a külföldi nyelv a mi Köztársaságunkban is államnyelvként használatos (vö. Kniūkšta 2013: 157, 165). Ebben az esetben más nyelv helyesírási, sőt kiejtési és ragozási szabályait is ráerőltethetik a litván államnyelvre.

A VLKK, amelynek alapszabálya szerint védenie és óvnia kell a litván nyelvet, lépést tett a 110 évvel ezelőtt meghonosodott litván helyesírás megváltoztatása felé. A VLKK álláspontja szerint a Litván Köztársaság állampolgárainak kereszt- és vezetékneveit a személyazonosító okmányokban litván betűkkel kell írni, ugyanakkor „a mai társadalom igényeit figyelembe véve [...]” már nem kell litván betűkkel írni:

a) a Litván Köztársaság állampolgárságát megszerző külföldiek kereszt- és vezetéknevét a Litván Köztársaság által kiállított személyazonosító okmányokba a forrásdokumentum – egy másik állam által kiállított személyazonosító okmány – alapján, latin alapú betűkkel kell bejegyezni (a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a diakritikus jelek technikai lehetőségek hiányában elhagyhatók);

b) annak a Litván Köztársaság állampolgárának a vezetéknevét, aki külföldivel kötött házasságot és felvette annak vezetéknevét, továbbá az ilyen házastársak gyermekeinek vezetéknevét latin alapú betűkkel lehet írni, a forrásdokumentumnak a külföldi személyazonosító okmányát tekintve.

A külföldi állampolgárok személyneveit egyéb okmányokban a VLKK 60. számú határozatában meghatározott elvek alapján kell írni” (www.lrs.lt).

Azt javasoljuk, hogy az idegen nyelvű írásmódot kérésre csak különleges személyazonosító igazolványokon vagy a személynév litván alakja után, zárójelben, illetve az útlevél második oldalán alkalmazzák, sehol máshol: sem a nyilvántartásokban, banki, közlekedési, könyvtári és egyéb okmányokban, sem a sajtóban stb.

A POLGÁROK SZEMÉLYNEVEINEK ÍRÁSMÓDJA

Az összes litván állampolgár 1940 előtt viselt családnevét 30 évvel ezelőtt kezdték közölni a Litván családnevek szótárában (1. köt. 1985; 2. köt. 1989), és ez semmilyen vitát nem váltott ki. A Litván Köztársaság Alkotmánybírósága 1999. október 21-i határozatában kimondta, hogy az államnyelv alkotmányos érték, amely „védi a nemzet identitását, integrálja a polgári nemzetet, biztosítja a nemzeti szuverenitás kifejeződését, az állam egységét és oszthatatlanságát, valamint az állami és önkormányzati intézmények zavartalan működését” (Állami Közlöny 1999). A Litván Köztársaság polgárainak hivatalos okmányaiban szereplő adatokat – az érintettek nemzetiségétől és egyéb jellemzőitől függetlenül – litván betűkkel kell írni; ellenkező esetben „nemcsak az államnyelv alkotmányos elve sérülne, hanem az állami és önkormányzati intézmények, valamint más vállalatok, intézmények és szervezetek működése is zavart szenvedne. Emiatt a polgárok nehezebben érvényesíthetnék jogaikat és jogos érdekeiket, továbbá sérülne az Alkotmányban rögzített, törvény előtti egyenlőségük elve” (Állami Közlöny 1999).

Ezek az állítások a névanyag írásmódjára minden litván nyelvű szövegben érvényesek, hiszen a sajtó, a könyvek, a reklámok, a kereszt- és családnevek, a földrajzi nevek, valamint más nyilvános feliratok is az állami élet nyilvános szférái. A litvániai lengyelek családneveit a litván–lengyel szerződés betartásával, hagyo-

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos

5

mányosan a kiejtés szerint írják, és nem litvánosítják – nem toldanak hozzájuk litván végződéseket, nem változtatják meg a magánhangzókat stb., noha a litván családneveket Lengyelországban elpolonizálják. Ennek ellenére továbbra is azt követelik, hogy Litvániában a lengyel ábécét is használják, nyolc további betűvel kiegészítve (nem csupán egyetlen w-vel).

Ha a család- és keresztneveket minden latin betűs írásrendszerrel írnánk, a litván nyelv mintegy 150 új betűvel (valamennyi diakritikus jellel együtt) bővülne, ami az államnyelvben a lehető legnagyobb zűrzavart okozná, hiszen az ismert betűk (32) az adott írásrendszernek még a 20 százalékát sem tennék ki. A vita tehát nem a lengyel családnevek írásmódjáról, hanem a litván államnyelv működéséről és helyesírásáról szól.

Nincs tudomásunk arról, hogy a Litván Köztársaság polgárainak okmányaiban a megszállás előtt a kereszt- és családneveket más nyelvek ábécéjével írták volna. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemzeti kisebbségi főbiztosa kijelentette, hogy a lengyel családnevek írásmódjáról Litvániának magának kell döntenie. Az Alkotmányt a nép egésze népszavazással módosíthatja, nem pedig valamely tisztviselő ígéretei vagy kívánságai.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Mentzen kontra Lettország, ügyszám: 46726/99) már elutasította a Mentzen családnév írásbeli alakjának Mencena formára változtatása elleni kifogást, a Lettországban hatályos, a személynevek okmányokban történő írására és megállapítására vonatkozó szabályok alapján, amelyek előírják, hogy valamennyi lett állampolgár család- és keresztnevét a lett helyesírási szabályok szerint kell átírni, az eredeti nyelvű kiejtés lehető legpontosabb visszaadásával. Hangsúlyozta, hogy az emberek kereszt- és családnevei egészen más kategóriába tartoznak, mint a védjegyek vagy a vállalatnevek, és eltérő szabályozás vonatkozik rájuk. A családnevet nemcsak viselője, hanem a társadalom is használja, ezért a családnevek szabályozásánál az emberek többségének kényelmét kell szem előtt tartani. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azt is kiemelte: Lettország az egyetlen hely a világon, ahol garantálható a lett nyelv, s így a lett nemzet fennmaradása és fejlődése. A lett nyelv használatának megtiltása vagy korlátozása saját államának területén veszélyt jelent a demokratikus államrendre. A kérelmező által „a magánéletébe való beavatkozásnak” nevezett intézkedések jogszerű célt szolgáltak: megvédeni Lettország többi lakosának jogát arra, hogy az ország egész területén szabadon használhassák nyelvüket, vagyis megvédeni az ország demokratikus rendjét (Mentzen kontra Lettország, ügyszám: 46726/99).

Az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely az Alkotmánybírósággal azonos státusszal rendelkezik, nem vonja kétségbe, hogy a családnév okmányokban használt írásbeli alakja közvetlenül hat a nyelvhasználat más területeire, mivel ezek szorosan összefüggenek. Ha az okmányokban csak a külföldi családnevek „eredeti” írásbeli alakját engedélyeznék, az egyre inkább elterjedne a különféle szövegekben. Ez komoly veszélyt jelentene az államnyelv minőségére és egységes rendszerként való működésére. Az államnyelvnek az a károsodása, amelyet a családnevek más nyelvek ábécéjével történő írása okozna, messze felülmúlná azokat az esetleges kellemetlenségeket, amelyeket a mindennapi életben az a személy tapasztalhat, akinek útlevelében a családnevét az államnyelv szabályai és hagyományai szerint írták át. A családnév átírása (transzkripciója) nem annak az államnyelvre történő lefordítása, hanem csupán az államnyelv nyelvtani sajátosságaihoz való igazítása. Mindezek a megállapítások a litván nyelvre is érvényesek.

A litván–lengyel szerződés 14. cikkének megsértésével a lengyelországi litvánok többségének kereszt- és családnevét nem kiejtés szerint írják, hanem elpolonizálják és jelentősen megváltoztatják, lengyel végződéseket kapnak, nem tesznek különbséget a nemek között stb.: Birgelis, Birgelienė alakját egyformán írják – Birgel, Malinauskas – Malinowski, Vitkauskas – Witkowski, Valinčius – Wołyniec, Zakarauskas – Zakrewski, Vaicekauskienė – Wojciechowska stb. Elméletileg, igen nehéz és kényelmetlen körülmények között, a lengyel útlevélben az eredeti írásmód is megengedett, de az ilyen okmányok bankokban, nyilvántartásokban és másutt nem érvényesek. Ezért az etnikai földjükön élő, litvánul beszélő litvánoknak mindössze 0,2 százaléka rendelkezik olyan okmánnyal, amelyben családnevük litván alakban szerepel. Családnevüket mind felsorolja és tárgyalja Zigmas Zinkevičius Litván örökség a lengyelországi Suwałki- és Augustów-vidék családneveiben (2010) című könyve.

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos 6

NÉVÁLLOMÁNYI TÖRVÉNYTERVEZETEK ÉS AZ ÁLLAMNYELV FUNKCIÓI

Irena Šiaulienė és Gediminas Kirkilas által benyújtott, a személynevek és családnevek okmányokban történő írásáról szóló Litván Köztársaság-beli törvénytervezet megváltoztatja az államnyelv-politikát, a névanyag helyesírását, a kiejtés szabályait és az államnyelv funkcióit. A tervezet célja nem a Litván Köztársaság polgárai személyneveinek és családneveinek – a Litván Nagyfejedelemség kulturális örökségének – jogi védelme, hanem annak felszámolása. A közös családnevet részben az 1991. 01. 31-i, „A Litván Köztársaság polgárainak útlevelében a személynevek és családnevek írásáról” szóló legfelsőbb tanácsi határozat harmadik pontja biztosítja, amely lehetővé teszi a személynevek elsődleges dokumentumok szerinti írását. Több mint 1000, külföldihez feleségül ment litván állampolgár írta alá az államnyelv és a területi integritás védelmét követelő petíciót, elutasítva az idegen betűket a családnevükben.

A törvénytervezet második cikkének harmadik részét a következőképpen kellene megfogalmazni: „A dokumentum forrása – a Litván Köztársaság illetékes intézménye által kiállított dokumentum”.

A tervezet megsérti a litván helyesírás alapelvét, amely szerint a különböző hangokat (fonémákat) különböző betűkkel kell jelölni: a 32 litván betűhöz hozzáad még mintegy 150 új betűt, amelyeket senki sem tud mind kiejteni vagy leírni, és amelyek közül egyik sem található meg egyetlen ábécében sem. A törvénytervezet ellentétes a Litván Köztársaság alkotmányának preambulumával („A litván nép, amely megőrizte szellemét, anyanyelvét, írását és szokásait”), a 3. cikkével („Senki sem korlátozhatja vagy csorbíthatja a Nemzet szuverenitását, és nem sajátíthatja ki az egész Nemzetet megillető szuverén hatásköröket”), a 7. cikkével („Érvénytelen minden olyan törvény vagy más jogi aktus, amely ellentétes az Alkotmánnyal”), a 10. cikkével („A Litván Állam területe egységes és semmilyen állami alakulatokra nem osztható fel”), valamint a 14. cikkével („Az államnyelv a litván nyelv”).

A Litván Köztársaság Alkotmánybírósága (a továbbiakban: LRKT) kizárólag annak vizsgálatával foglalkozott, hogy a Litván Köztársaság polgárainak személynevei és családnevei írása megfelel-e az Alkotmány 14. cikkének. Az 1999. 10. 21-i határozatában, amely „A Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának 1991. 01. 31-i, „A személynevek és családnevek Litván Köztársaság polgárának útlevelében történő írásáról” szóló határozata alkotmányosságáról” címet viseli, az Alkotmánybíróság bizonyította, hogy „a polgár útlevelében a személynevet és a családnevet az államnyelven kell írni. Ellenkező esetben sérülne az államnyelv alkotmányos státusza”. Az LRKT 2014-es határozata nem vonta kétségbe és nem vetette el ezeket az állásfoglalásokat; megjegyezte: „...a személynévnek és családnévnek az LR polgárának útlevelében való írására a Legfelsőbb Tanács 1991. 01. 31-i, „A személynevek és családnevek LR-polgár útlevelében történő írásáról” szóló határozatának 2. pontjában meghatározottaktól eltérő szabályok is megállapíthatók, ha azok módosítását a Litván Köztársaság törvényei alapján hivatásos nyelvészekből – a litván nyelv szakértőiből (és a törvények által megengedett mértékben más nyelvészeti ágak képviselőiből) – álló, az államnyelv védelmével megbízott állami intézmény javasolja”.

A 2014. április 1-jén nyilvántartásba vett tervezet szerzői az indokolásban alaptalanul állítják, hogy „a tervezet kidolgozását az LRKT 2014. 02. 27-i határozata ösztönözte. Ez a határozat például nem javasolja, hogy „a litván állampolgárok személyneveit és családneveit idegen betűkkel írják”. Az Alkotmány, a törvények és az LRKT határozata alapján a Litván Köztársaság polgárának útlevelében a személynév és a családnév írására vonatkozó, a fent említett 2. ponttól eltérő szabályok csak olyanok lehetnének, amilyeneket Vincas Urbutis javasolt (2007: 16 és köv.): „2. A nem litván nemzetiségű LR-polgárok személyneveit és családneveit a litván nyelv betűivel, kiejtés szerint és nyelvtanilag integrálva kell írni, megőrizve az autentikus személyneveket, valamint az államnyelv kiejtési, ragozási és helyesírási normáit.”

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos

7

Az LRKT azt sem javasolta, hogy a pártok arra kényszeríthessék a hivatásos nyelvészek intézményét, hogy bármely párt akaratát teljesítse, vagy új nyelvészi intézményt hozzanak létre, amely pontosan és haladéktalanul végrehajtja a pártok utasításait. Az LRKT határozata kimondja, hogy „amikor a jogalkotó szabályozza a személynév és a családnév LR-polgár útlevelében való írását, különleges szaktudásra van szükség; ezért szakmai ismeretekkel rendelkező személyektől (intézményektől) hivatalos véleményt és egyértelműen megfogalmazott álláspontot, illetve világos javaslatokat kell kapnia, amelyeket a jogalkotó nem hagyhat figyelmen kívül”. Ilyen világos javaslatok már megfogalmazást nyertek Pranas Kniūkšta Tarp gramatikos ir politikos című könyvének „Milyen lehetne a személynevek és családnevek okmányokban való írásáról szóló törvény” című fejezetében (2013: 145–170). Erről műveikben Z. Zinkevičius (Lietuvių asmenvardžiai, 2008; Vilnijos lenkakalbių pavardės, 2012), Vitalija Maciejauskienė, Vincas Urbutis, Vitas Labutis, Arnoldas Piročkinas, Alvydas Butkus és mások is írtak. Közülük pedig senki sem javasolta, hogy a családneveket idegen betűkkel írják.

Az LRKT határozata feltehetően tudatosan nem egyetlen hivatásos nyelvészi intézményről, hanem intézményekről beszél. A VLKK-n kívül működik a Litván Nyelvi Intézet is, amelynek névanyagi osztálya van (2014. 12. 05. óta a Balti Nyelvek és Névanyag Kutatóközpont); az intézet alapokmánya szerint ez alakítja a Litván Köztársaság névanyag-kutatásának és -használatának stratégiáját és taktikáját. Az Intézetben 2008-ban hivatásos nyelvészi szemináriumot tartottak, amely a vita után azt javasolta, hogy a litván állampolgárok személyneveit és családneveit az okmányokban az államnyelv ábécéjével írják. Az Intézetben 2014-ben megrendezett második névanyagi szeminárium ismét megerősítette ezeket az állásfoglalásokat.

Az említett törvénytervezet nem tartja tiszteletben az LRKT legújabb határozatát sem: a Kormány a hivatásos nyelvészi intézményekkel való bármiféle konzultáció nélkül elkészíti és jóváhagyja a személynevek és családnevek írására vonatkozó szabályokat, valamint előkészíti és végrehajtja a nyilvántartások és az állami információs rendszerek átalakítását. Mindez sürgősen és önkényesen, „e törvény hatálybalépéséig” történik, noha ennek ellentmond a még hatályban lévő, 1991. 01. 31-i, I-1031. számú, „A személynevek és családnevek Litván Köztársaság polgárának útlevelében történő írásáról” szóló határozat (Valstybės žinios 1991, Nr. 5-132), amely csak e törvény hatálybalépésével veszti hatályát.

A személynevek és családnevek okmányokban történő írásáról szóló hasonló törvénytervezetet 2010-ben terjesztették a Seimas elé; azt a Seimas többsége elutasította, a tárgyalásra pedig egy, az Alkotmánnyal összeegyeztethető tervezetet választott, amely szerint a Litván Köztársaság polgárának útlevelébe a személynevet és a családnevet az államnyelven jegyzik be, ugyanakkor ugyanazon útlevél egyéb bejegyzései között az érintett kérésére a személynév és a családnév más, nem litván betűkkel, nyelvtanilag integrálatlan formában is feltüntethető.

I. Šiaulienė és G. Kirkilas tárgyalt tervezete nem tartalmaz a Litván Köztársaság alkotmányával összhangban álló kivételt. A Litván Köztársaság polgárának kérelmére családnevét „nem litván, latin alapú betűkkel” kell írni, ha a családnév ezekkel a betűkkel szerepel a dokumentum forrásában; ez alól nem tesznek kivételt a megszállási időszakok dokumentumai sem, amelyekben a személyneveket erőszakkal szlávosították.

A törvénytervezet indokolása nem számol az elfogadott törvény esetleges kedvezőtlen következményeivel, holott az Alkotmány 28. cikkét, valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény 4., 5., 6., 20. és 21. cikkét megsértve a törvény korlátozná az őshonos lakosság, valamint a lakosság többségét alkotó litvánok és a Litvániában élő más nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait. Az Alkotmány 29. cikke tiltja az emberi jogok és szabadságok korlátozását, és nem engedi, hogy nemzetiség, nyelv vagy meggyőződés alapján kiváltságokat biztosítsanak.

A törvény előterjesztői elhallgatják, hogy a Lengyel Választási Akció valamennyi, az Európai Unióban benyújtott panaszát elutasították, ahogyan a lett állampolgár, Mencena panaszát is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007-ben elutasította, hogy tárgyalja a Litvániában élő M. Klečkovskio családnév-írásra vonatkozó panaszát, 2011-ben pedig az Európai Unió Bírósága M. Runevič-Vardyn ügyében kimondta, hogy a Bíróság nem dönt

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos 8

a házastársak családneveinek egységességével kapcsolatos problémát, ha egyikük külföldi, és lehetővé teszi az államok számára, hogy e kérdésben saját belátásuk szerint határozzák meg a nemzeti jogi szabályozást (vö. Kuzborska 2012: 175).

A tervezet tévesen állítja, hogy a keresztnevek és családnevek latin betűs írása „minden (Litvánia és Lettország kivételével) olyan országban szokásos, amelynek írásrendszere latin betűs” (4. o.). Elhallgatja, hogy a lengyelországi etnikai litván területeken nincs ilyen írásmód, és hogy a világ számos más országa (Csehország kivételével) nem használja a č, š, ž, ė, ū stb. betűket, és a férjezett, illetve hajadon litván nők családnévi képzőit sem írja. Az országok többsége a családneveket és keresztneveket kiejtésük szerint, saját helyesírási szabályainak megfelelően írja. A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény 11. cikke lehetővé teszi az államok számára, hogy minden személynevet a hivatalos nyelv kiejtése szerint írjanak („az országok jogrendszerében meghatározott feltételek szerint”).

E cikk értelmében Litvániában és Lettországban nem szükséges a helységneveket és utcaneveket nem államnyelven írni, mivel ez nem felel meg az államok jogrendszere követelményeinek, sérti a lakosság többségének jogait (20. cikk), különösen az államok szuverenitásának, egyenlőségének, területi integritásának és politikai függetlenségének elveit (21. cikk). Az egyezmény kommentárjának 68. pontja megismétli: „a felek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy családnevét (családneveit) a hivatalos nyelv betűivel, kiejtés szerint írhatják”.

Az 1994-ben aláírt litván–lengyel baráti együttműködési és jószomszédi szerződés 14. cikke a családnevek kiejtés szerinti írásáról rendelkezik, és a szerződést Litvániában – Lengyelországgal ellentétben – pontosan végrehajtják. Az elvégzett felmérések szerint Litvániában a lengyelek mindössze 20–40 százaléka szeretné családnevét idegen ábécé betűivel írni. Közülük sokan így gyorsabban veszítenék el anyanyelvük egyszerű, köznyelvi változatát.

A litván tárgyalók és a szóban forgó tervezet szerzői mindmáig nem tudták megfelelően elmagyarázni a lengyel képviselőknek és a közvéleménynek, hogy Litvániában kevés a tisztán lengyel eredetű családnév (ahogyan tisztán litván eredetű is csak mintegy 30 százalék van). A családnevek többsége a Litván Nagyfejedelemség régi kulturális öröksége (az úgynevezett lituanika), amely az etnikai litván területeken honosodott meg, és alkalmazkodott a helyi lakosság nyelvéhez. Ehhez a civilizált pártoknak és országoknak nem szabadna hozzányúlniuk. Lengyelország nem ismerte el sem az általa 1920–1939 között végrehajtott, Kelet-Litvániát és Vilniust, a történelmi Litvánia évszázados fővárosát érintő megszállást, sem a litván személy- és helységnevek erőszakos elpolonizálását; a megszállás idején rákényszerített, nem hiteles feliratok litvániai felújítása pedig a megszállás következményeit élesztené újjá.

A tervezetet jegyző parlamenti képviselők, I. Šiaulienė és G. Kirkilas, továbbra sem válaszolnak az indokolás 12. kérdésére: mekkora összegre lesz szükség az állami és önkormányzati költségvetésekből, illetve más, az állam által létrehozott alapokból a törvény végrehajtásához. A nyilvántartások és rendszerek átalakításának szükségességét, a szükséges forrásokat és a határidőket még csak ígérik felmérni. Válaszként valami olyasmiről beszélnek, hogy „egységes legyen az azonosítás”. Tévesen közlik, hogy a törvénytervezet kidolgozása során nem kaptak szakértői értékeléseket és véleményeket. Ez a tervezet nem új – meg kellett volna említeni a korábbi tervezeteket és azok értékelését. Húsz év alatt nem is egy gyűlt össze.

A javasolt tervezet elfogadásával lemondanánk a balti népek kulturális egységéről, az államnyelv funkciói pedig beszűkülnének, hagyományos, sajátos nyelvi rendszere felborulna. I. Šiaulienė és G. Kirkilas parlamenti képviselők az XIIP-1653. számú törvénytervezettel együtt a Polgári Törvénykönyv 3.282. cikkét módosító XIIP-1654. számú törvénytervezetet is benyújtották; ez utóbbi szerint a keresztneveket, családneveket és helységneveket a litván nyelv szabályai szerint kell írni, ha más törvények nem rendelkeznek eltérően. Az államnyelvről, az oktatásról szóló és minden más törvény mindeddig nem rendelkezett „eltérő” írásmódról, a készülő keresztnév- és családnévtörvényben, valamint a nemzeti kisebbségekről szóló törvényben azonban éppen az alkotmány megsértésére törekednek.

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos

9

A megszálló rendszerek által megváltoztatott, nem hiteles helységnevek Wilno, Kowno, Memel, Szawli, Poniewież stb. törvényesítésével azt ismernék el, hogy a Litván Köztársaság területén az alkotmánya már nem érvényes, és nem védi a hiteles névanyagot, ahogyan a határon túli etnikai litván területeken sem, ahol Tilžė neve Sovietsk, Ragainė–Nieman, Vidugiriai–Widugiery, Vilkapėdžiai–Wilkopędzie, Gervėčiai–Gierwiaty, Gardinas–Grodno lett stb. Ezzel a 14. cikket is támadják az államnyelvről szóló törvényben („a Litván Köztársaság hivatalos, szabványosított helységneveit államnyelven kell írni”), a 17. cikket („Litvániában a nyilvános feliratokat államnyelven kell írni”), valamint a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság döntéseit („Az alkotmány alapján az államnyelv státuszát elnyert litván nyelvet minden állami és önkormányzati intézményben, Litvánia valamennyi intézményében, vállalatában és szervezetében kötelező használni”).

Javasoljuk, hogy utasítsák el a Litván Köztársaság alkotmányával ellentétes törvénytervezetet, és folytassák az alkotmánnyal összhangban álló, a Seimas által 2010-ben kiválasztott, jelenleg 12 parlamenti képviselő – Valentino Stundžio, Ryto Kupčinsko, Algirdo Patacko és mások – által kidolgozott, a személynevek okmányokban való írásáról szóló XIP-1675. számú törvénytervezet tárgyalását. Ezt az álláspontot a Litván Köztársaság 70 000 polgára, a hivatásos nyelvészek szemináriumai, valamint állami és társadalmi szervezetek is támogatták.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A régi Litván Nagyhercegség családnevei nem a lengyel, a belarusz vagy az orosz, hanem a litván kulturális örökség részét képezik.

2. Litvánia lakosainak személyneveit 800 éven át hat nyelven írták, és a jelenleg megszilárdult személynévírás tekinthető hitelesnek. Az emberek identitása személynevük írásmódjának megváltoztatása miatt nem változott meg. A személynevek írásmódja nem mindig egyezett meg az adott személy anyanyelvével.

3. A litvániai lengyelek személyneveinek államnyelven, litvánul történő írása nem a lengyel személynevek, hanem a litván nyelv működésének kérdése.

4. A lakossági felmérések szerint Vilnius és Šalčininkai járások lakosainak 5–40 százaléka lenne hajlandó a személyneveket lengyelül beíratni az okmányokba, míg ehhez a Litván Köztársaság polgárainak mindössze 1–10 százaléka járulna hozzá. A Litván Köztársaság 70 ezer polgára és több mint 1000 külföldivel házasságot kötött személy ellenezte ezt, amikor aláírta a Litván Köztársaság államnyelvének és területi integritásának védelmére irányuló követelést.

5. Más ábécék betűinek használata az útlevélben és az új írásmódelvek a Litván Köztársaság alkotmányának és az államnyelvről szóló törvénynek a módosítását tennék szükségessé. Az alkotmányellenes törvénytervezet e cikk elején tárgyalt tíz téves állításon alapul.

6. Az Igazságügyi Minisztériumnak olyan jogszabály kidolgozását javasolják, amely lehetővé tenné, hogy a lengyelek kívánságuk szerint könnyebben lengyel formára változtathassák az oroszosított családneveket, például Jedinskij, Kvietkovskij, Tomaševskij stb. (a szóvégi j nélkül).

7. Javasolt, hogy a Litván Köztársaság okmányaiban más ábécék betűivel írt személynevek kizárólag kiegészítő információként szerepeljenek. Ez figyelembe venné a 2008-ban és 2014-ben a Litván Nyelvi Intézetben tartott nyelvészi szemináriumok ajánlásait.

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos 10

LITERATŪRA

Astas V. 2014: Kam tarnauja Valstybinė lietuvių kalbos komisija? Prieiga internete: www.alkas.lt. Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994, 1996, 2006.

DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, red. S. Keinys, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 2000.

Europos žmogaus teisių fondo svetainė. Prieiga internete: www.efhr.eu/asmenvardziu-rasyba.

Kniūkšta P. 2013: Tarp gramatikos ir politikos, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Kuzborska E. 2012: Teisinė tautinių mažumų padėtis Lietuvoje, Vilnius: Vaga.

Lietuvos Respublikos prekių ženklų įstatymas. Prieiga internete: www.lrs.lt; Teisės aktai, reglamentuojantys išradimų, dizaino, prekių ženklų ir puslaidininkinių gaminių topografijų apsaugą Lietuvos Respublikoje, p. 253–297.

LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija, sud. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 2008.

Lietuvių pavardžių žodynas. T. A–K, sud. A. Vanagas, V. Maciejauskienė, M. Razukaitė, Vilnius: Mokslas, 1985.

Lietuvių pavardžių žodynas. T. L–Ž, sud. A. Vanagas, V. Maciejauskienė, M. Razukaitė, Vilnius: Mokslas, 1989.

Lietuvos Respublikos Konstitucija. Prieiga internete: www.lrs.lt.

Lietuvos Respublikos Konstitucinio Teismo 1999 m. spalio 21 d. nutarimas, Valstybės žinios, 1999, Nr. 90-2662.

Lietuvos Respublikos Seimo svetainė. Prieiga internete: www.lrs.lt ŽTK 2014-12-03. Vardas ir pavardė – asmens tapatybės dalis; įstatymo projektas XIIP-1653 ir t. t.

Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatymas. Prieiga internete: www3.lrs.lt.

Mokomasis lietuvių kalbos kirčiavimo žodynas, sud. P. Kniūkšta, A. Lyberis, Vilnius: Šviesa, 1989.

Salys A. 1983: Raštai 2. Tikriniai vardai, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija.

Urbutis V. 2007: Lietuvių kalbos išdavystė. Vilnius: Margi raštai.

Valstybinės lietuvių kalbos komisijos išvada dėl Lietuvos Respublikos vardų ir pavardžių rašymo dokumentuose įstatymų projektų Nr. XIIP-1653 ir Nr. XIIP-1675. Prieiga internete: www.lrs.lt.

Valstybinės lietuvių kalbos komisijos svetainė. Prieiga internete: www.vlkk.lt.

Zinkevičius Z. 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius, Lietuvių kalbos institutas.

Zinkevičius Z. 2010: Lietuviškas paveldas Suvalkų ir Augustavo krašto Lenkijoje pavardėse: polonizacijos apybraiža, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Zinkevičius Z. 2012: Vilnijos lenkakalbių pavardės, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Gauta 2014 11 24

KAZIMIERAS GARŠVA

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204