Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkcijos

BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 KAZIMIERAS GARŠVA Lietuvių kalbos institutas A SZEMÉLYNEVEK ÍRÁSA A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG DOKUMENTUMAIBAN ÉS AZ ÁLLAMNYELV FUNKCIÓI KULCSSZAVAK: személynév, keresztnév, vezetéknév, kulturális örökség, államnyelv, Alkotmány, nyelvpolitika, szociolingvisztika. BEVEZETÉS A közeljövőben a Szejm arra törekszik, hogy eldöntse, hogyan írják, ejtik és használják a személyneveket a Litván Köztársaságban. Az állam, a nemzet és a nyelv számára ez nagyon fontos kérdés. A szerző ezzel a több tudomány metszéspontjában elhelyezkedő kérdéssel már 20 éve foglalkozik, alkotmányellenesnek nem minősülő törvénytervezeteket véleményezett vagy készített elő. A személynevek okmányokban való írásmódjának megváltoztatására irányuló kezdeményezést nem a nyelvészek, hanem elsősorban a politikusok terjesztették elő. Javaslataikat indokolva a tervezetek előterjesztői a nyelvtudománynak nem megfelelő és egyéb indokokra hivatkoztak, ezekre azonban mindenképpen választ kell adni. A tanulmány célja a Litván Köztársaság állampolgárai utóneveinek és vezetékneveinek okmányokban való írására vonatkozó legfontosabb elvek vizsgálata, valamint a legmegfelelőbb törvénytervezet javaslata. A tanulmány feladatai: röviden áttekinteni a személynevek jelenlegi írásmódjának problémáit, a kutatás módszertanát, a rendelkezésre álló legfontosabb adatokat, a törvénytervezeteket és azok kapcsolatát az államnyelv funkcióival. A SZEMÉLYNEVEK – A NYELV RÉSZEI ÉS ELSŐSORBAN A NYELVTUDOMÁNY TÁRGYAI A KUTATÁS TÁRGYA A személynevek írásmódjának kérdését nem lehetett és nem lehet gyorsan, megfelelően és véglegesen megoldani, mivel a más nyelvek ábécéinek és helyesírási elveinek a litván nyelvhez való igazítása érdekében meghamisították a tudományos adatokat: állítólag 1) a személynevek nem a nyelvhez tartoznak, hanem védjegyek; 2) ez nem a nyelv, hanem a személyazonosság része és annak fő jelölője; 3) a személynevek írásmódjáról (azaz a személyazonosságról) nem a társadalomnak vagy az állami intézményeknek, hanem kizárólag a személynév „tulajdonosának” van joga dönteni; 4) meg kell őrizni a közös családnevet (amelyet a megszálló rezsimek is eltorzítottak) – ez a magánélet része; 5) a litván vezetéknevek kizárólag litvánok, a nem litvánok pedig nem litvánok; 6) a vezetéknevek „eredeti” írásmódja és kiejtése létezik, illetve ennek kell fennmaradnia; 7) A mai BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos litván nyelv grammatikája lehetővé teszi a litván ábécé és a helyesírási alapelvek figyelmen kívül hagyását; 8) valamennyi olyan országban (Litvánia és Lettország kivételével), amelyek nyelveinek írásrendszere latin betűs alapú, a személyneveket a dokumentumokban „eredeti” módon, azaz valamennyi latin betűs írásjellel írják; 9) ha valamennyi nyelv latin betűs írásmódú személyneveit átültetnék a litván nyelvbe, mindössze 3 új betű jelenne meg; 10) 1938-ban Litvániában kezdték meg a vezetéknevek „eredeti” írásmódját stb. (lásd www.lrs.lt, ŽTK 2014. 12. 03. A keresztnév és a vezetéknév – a személyazonosság része; XIIP-1653. számú törvénytervezet stb.). Régóta ismert, hogy minden nyelv szókincséhez közszavak (kis kezdőbetűvel írandók) és tulajdonnevek (személynevek, helynevek stb., nagy kezdőbetűvel írandók) tartoznak, vö. LKE 305, 379, 396–402). Teljesen megalapozatlanul tekintik a személyneveket védjegyeknek. A védjegy bármely olyan megjelölés, amelynek rendeltetése az egyik személy áruinak vagy szolgáltatásainak a másik személy áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetése, és amely grafikusan ábrázolható. A védjegyet szavak, személyek vezetéknevei, keresztnevei, művészi álnevei, jogi személyek nevei, Lietuvos Respublikos prekių ženklų įstatymu nustatyta teisinė apsauga („Teisės aktai, reglajelmondatok olyan megjelölései alkothatják, amelyek a találmányok, a formatervezési minták, a gą Lietuvos Respublikoje“ 2013: 253-255). Prekės ženklu gali būti geografinė nuoroda – vievédjegyek és a félvezető termékek topográfiáinak oltalmát biztosító … vagy más szó, illetve megjelölés megjelölésével kapcsolatosak, amely alapján közvetlenül vagy közvetve megállapítható, hogy az áru valamely meghatározott területről, régióból vagy helységből származik, és amely az áru minőségét, hírnevét vagy más lényeges tulajdonságait földrajzi származásához kapcsolja (A Litván Köztársaság védjegytörvénye. Elérhető az interneten: www.lrs.lt). A személynév az ember tulajdonneve (LKE 27), az ember azonosítására szolgáló konvencionális jel, nem pedig a személy valódi identitásának része. A Jónás, Péter, István, Tádé, Katalin, Teréz és más neveket viselő lakosok nem szentek, és nem azonosak (vagyis nem identikusak, egyenlőek, DLKŽ 830) névadó védőszentjeikkel, akiknek a nevét viselik, amikor megkeresztelték őket. Kirkilas nem kirklys (aki kiabál, rikoltozik), Kubilius – többnyire már nem üstkészítő, Vilkas pedig nem kutyához hasonló vadállat stb. Baltakis, Bepirštis, Šaikus, Sysas szebb lehet Gražulisnál, Mažylis pedig nagyobb lehet Didžiulisnál vagy Ilgakojysnál. Amikor a személyneveket lengyel betűkkel kezdték írni, az egykori keleti aukštaitisok, Varnialo, Žverialo, Žuvialo, Gerul, Gražul, Mažul és mások, nem őrizték volna meg korábbi identitásukat. A köznyelv a személynév tulajdonosának neve vagy vezetékneve írásmódja, kiejtése és hangsúlyozása tekintetében semmilyen kivételt nem tesz. Sok nő van, akinek a neve Asta, Aušra, Dalia, Diana, Edita, Elena, Gražina, Irena, Janina, Jurgita, Kristina, Lina, Loreta, Marija, Rasa, Regina, Renata, Rima, Rita, Roma, Sigita, Vida, Violeta, Vita stb. és megszokták, hogy nevüket egyes szám alanyesetében és eszközhatározói esetében magánbeszélgetésekben az utolsó előtti szótagon hangsúlyozzák, nyilvánosan beszélve azonban ezt a végső szótagon kell tenniük (vö. Mokomasis lietuvių kalbos ir kirčiavimo žodynas 1989: 65). A vezetéknevek nem csupán a család magánéletének részét képezik – a nyelv, a kultúra és az állam történelmének is részei. Litvánia lakosainak személyneveit 800 éven át 6 különböző nyelven, 6 különböző ábécével írták, erősen eltorzították, de ettől a litvánok többségének identitása lényegében nem változott meg. Az archaikus litván vezetéknevek csak a család és a nemzetség vezetéknevének közös gyökerét, sőt akár tőszavát őrizték meg, a női vezetéknevek azonban eltérnek a férfi vezetéknevektől: például a férj Daukša, a feleség – Daukšienė, a lány pedig – Daukšaitė. Nem érthetünk egyet a Valamennyi Litván Nyelv Állami Bizottságának 2008. évi állításával, miszerint „az idegen nyelvű személynevek nem tartoznak a litván nyelv rendszeréhez [...]. Minden nyelvben működik bizonyos mennyiségű más nyelvi tény, köztük személyés helynevek” (www.vlkk.lt, 2008 01 14. Részletes válasz a „Nagyobb figyelmet a litván nyelv jogi védelmére” című megkeresésre). Bármely nyelv személynevei a litván nyelvben, akárcsak más indoeurópai BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 3 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos nyelvekben, bizonyos mértékben adaptálódnak. Az utolsó előtti szótag hangsúlyozásának említett szabálya szerint az Obamà, Irinà, Jelenà, Lenà, Marinà, Natašà, Tatjanà, Žanà és más személynevek a litván nyelv egyes számú alanyés eszközhatározói esetében nem „autentikusan”, hanem litván módon, vagyis a szó végén hangsúlyosak, jóllehet e személynevek viselőinek Litvániához semmi közük nem lehet. A litván nyelv szabályai szerint nem Pūcin, Lukašėnka, hanem Putinas, Lukašenka stb. alakot írunk és ejtünk – ez sokak számára érthető. A litván nyelv rendszeréhez igazítják Litvánia állampolgárainak vezetékneveit, noha ezeknek csupán 30 százaléka tisztán litván (litván vagy balti közszavakból és tulajdonnevekből származik), 70 százalékuk pedig részben nem litván (idegen eredetű keresztnevekből, elszlávosított litván személynevekből vagy kölcsönzött nevekből származik) (LKE 400–402). Ugyanilyen eredetű vezetéknevük van a litvánoknak és a helyi lengyeleknek is. Az úgynevezett eredeti vezetéknevírás pontosan betű szerint egyetlen országban sem használatos, mivel eltérnek egymástól a nyelvek ábécéi és helyesírása. A lengyel Katarzyna, Malgorzata, Tomaszevski személyneveket a litvánok Ka-tar-zy-na, Mal-gor-za-ta, To-mas-zev-ski žy-na, Mal-go-ža-ta, To-ma-ševs-ki. Tai įrodo, kodėl nelietuviškus asmenvardžius Lietuvoje ir módon olvasnák, bár a lengyelek Ka-tatovábbá célszerű a kiejtés szerint írni, nem pedig az idegen Europos žmogaus teisių fondas (EFHR) paskelbė instrukciją „Žingsnis po žingsnio“ – panyelvű írásmódjuk szerint. változtasd meg a keresztnevet és a vezetéknevet, ha „a keresztnevedet vagy vezetéknevedet litvánosították, és eredeti írásmódú bejegyzést szeretnél” (www.efhr.eu/asmenvardziu-rasyba). Az alapítvány az ilyen panaszokat ingyenesen megírja, a Litván Köztársaság lakossági nyilvántartási szolgálatának csaknem 8800 aktájára támaszkodva, amelyekben külföldiek vezetékneveit vagy litván vezetékneveket jegyeztek be: Barz-da, Ker-za (vö. lit. kerzukas (kis termetű ember; törpe). Az említett alapítvány ezeket a vezetékneveket lengyelül így olvassa: Baž-da, Ke-ža. A Kortárs litván nyelv grammatikájának (1994, 1996, 2006) helyesírási és átírási fejezetében, amelyet e cikk szerzője (Aleksas Girdenisszel együtt) írt, a lábjegyzetben megemlítik, hogy külföldiek személyneveinek írásakor a litván ábécé betűi mellett további 3 betű (alkalmanként még 3) is használható más nyelvek ábécéiből. Ez a rendelkezés csak a külföldi állampolgárok vezetékneveinek tudományos szakirodalomban való írására vonatkozik, nem pedig az okmányokra. A latin ábécé alapú betűk diakritikus jeleit a személynevekben általában nem írják Lettországban, Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, az Egyesült Államokban és másutt. Például Rūta Meilutytė külföldön Ruta Meilutyte alakban szerepel, és gyakran nem különböztetik meg a férfiak vezetéknevét feleségeik és lányaik vezetéknevétől. Még az említett alapítvány is tudja, hogy a külföldre tanulni vagy dolgozni utazó litván lányok kérik litván személyneveik megváltoztatását a „más országokban történő írással kapcsolatos nehézségek” miatt. Például az „Ana” nevű személy a további nehézségek (például adminisztratívak) elkerülése érdekében „Anna” névre szeretné változtatni, mivel ebben az országban még az eredeti „Ana” nevét is dupla „nn”-nel írják (www.efhr.eu/asmenvardziu-rasyba). Ha minden, latin ábécén alapuló ábécével írt nyelv személyneveit átültetnék a litván nyelvbe, nem 3 új betű jelenne meg, hanem körülbelül 150 (senki sem számolta össze pontosan ezeket, nem tudja kiejteni őket, sőt azt sem tudja, mennyibe kerülne Litvániának az említett betűk írásának bevezetése minden területen). A közlés szerint 1938 12 06-án a Családnevekről szóló törvénybe beillesztették a 22. pontot: „A nem litván családnevét a litván nyelv és helyesírás szabályai szerint kell írni, de írható úgy is, ahogyan annak viselője a saját nyelvén írja, ha ezt kívánja, és ha e nyelv ábécéje litván“. Ebben az esetben még 6 dolgot elhallgatnak: 1) ez a kiegészítés Lengyelország Litvániának intézett ultimátuma után jelent meg; 2) ez a 22. pont nem határozta meg, hogy ezeket a kivételeket konkrétan hol és hogyan lehet alkalmazni; 3) ezt a követelményt a dokumentumokban a gyakorlatban nem tartották be; 4) abban az időben nem a családnevek litvánosításáról, hanem a litvánosítás visszaállításáról szóló törvényt tárgyalták; 5) 1939-ben Litvánia kormánya és a litván intézmények gondoskodtak arról, hogy a lehető leggyorsabban helyreállítsák és közzétegyék a Vilniusi régió családneveinek és helyneveinek normatív jellegű litván formáit (Salys 1983: 490–670); 6) az említett törvény 22. pontja nem a latin alapú ábécéről, hanem a litván ábécéről szól. BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 4 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkciók Ha legalizálnák a külföldi személynevek általános idegen nyelvű írásmódját, az UNESCO 2009. 03. 24-i, a veszélyeztetett világnyelvek atlasza szerint Litvániában a nyelv vitalitásának 9 kritériuma közül 3 sérülne: 1) a nyelv átadása nemzedékről nemzedékre, 2) a kormány és az intézmények hozzáállása, valamint a nyelvpolitika, 3) a közösség tagjainak viszonya saját nyelvükhöz. A Litván Állami Nyelvi Bizottság (a továbbiakban – VLKK) e kérdésben szakszerű választ készített, de a külföldiek utóneveinek és családneveinek írásában hibákat vét (vö. Astas 2014). Ha egy személynevet a mi okmányainkban más nyelv betűivel írnak, akkor az a külföldi nyelv Köztársaságunkban szintén államnyelvként használatos (vö. Kniūkšta 2013: 157, 165). A litván államnyelvre ilyen esetben egy másik nyelv helyesírási, sőt kiejtési és ragozási szabályai kényszeríthetők rá. A VLKK, amely alapszabálya szerint köteles védeni és oltalmazni a litván nyelvet, lépést tett a 110 évvel ezelőtt meghonosodott litván helyesírás megváltoztatása felé. vardai ir pavardės asmens dokumentuose ir turi būti rašomi lietuviškais rašmenimis, ir nebeA VLKK véleménye szerint a Litván Köztársaság állampolgárainak neveit litván betűkkel kell írni, a) užsieniečių, įgijusių Lietuvos Respublikos pilietybę, vardai ir pavardės Lietuvos Respub- „figyelembe véve a jelenlegi társadalom igényeit […]: a kiadott személyazonosító okmányokban latin alapú betűkkel, a forrásdokumentum – egy másik állam által kiadott személyazonosító okmány – alapján (a nemzetközi gyakorlat szerint a technikai lehetőségek miatt a diakritikus jelek elhagyhatók); b) a külföldivel házasságot kötött és annak vezetéknevét felvett Litván Köztársaság-beli állampolgár, valamint az ilyen házastársak gyermekei vezetékneve latin alapú betűkkel is írható, a külföldi személyazonosító okmányát tekintve forrásdokumentumnak. A külföldi állampolgárok személyneveit más dokumentumokban a VLKK 60. határozatában megállapított elvek alapján kell írni” (www.lrs.lt). Javasoljuk, hogy a kívánság szerinti idegen írásmódot csak speciális személyazonosító igazolványokon vagy a személynév litván formája után zárójelben, az útlevél második oldalán alkalmazzák, és sehol máshol: sem a nyilvántartásokban, banki, közlekedési, könyvtári és egyéb dokumentumokban, sem a sajtóban stb. AZ ÁLLAMPOLGÁROK SZEMÉLYNEVEINEK ÍRÁSMÓDJA Valamennyi litván állampolgár 1940 előtt viselt vezetéknevét 30 évvel ezelőtt kezdték közzétenni a Litván vezetéknevek szótárában (1. köt. 1985; 2. köt. 1989), és emiatt semmilyen vita nem alakult ki. A Litván Köztársaság Alkotmánybírósága 1999. október 21-i határozatában kimondta, hogy az államnyelv alkotmányos érték, amely „őrzi a nemzet identitását, integrálja a polgári nemzetet, biztosítja a nemzet szuverenitásának kifejeződését, az állam egységét és oszthatatlanságát, valamint az állami és önkormányzati intézmények normális működését” (Valstybės žinios 1999). A Litván Köztársaság állampolgárainak hivatalos dokumentumaiban szereplő bejegyzéseket, az érintettek nemzetiségétől és egyéb jellemzőitől függetlenül, litván betűkkel kell írni – ellenkező esetben „nemcsak az államnyelv alkotmányos elve szenvedne sérelmet, hanem az állami és önkormányzati intézmények, valamint más vállalatok, intézmények és szervezetek működése is zavart szenvedne. Emiatt a polgárok számára nehezebbé válna jogaik és törvényes érdekeik érvényesítése, és sérülne a mindenkit a törvény előtt megillető egyenlőségnek az Alkotmányban rögzített elve” (Valstybės žinios 1999). Ezek az állítások a névanyag egészének helyesírására vonatkoznak minden litván nyelvű szövegben, mivel a sajtó, a könyvek, a reklámok, a keresztés BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 5 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos vezetéknevek, a helynevek, valamint más nyilvános feliratok egyaránt az állami közélet területei. A litvániai lengyelek vezetékneveit, a Litvánia és Lengyelország közötti szerződésnek megfelelően, hagyományosan a kiejtés alapján írják, és nem litvánosítják őket – nem adnak hozzájuk litván képzőket, nem változtatják meg a magánhangzókat stb., jóllehet a litván vezetékneveket Lengyelországban lengyelesítik. Ennek ellenére továbbra is követelik, hogy Litvániában használják a lengyel nyelv ábécéjét is nyolc további betűvel (és ne csupán egyetlen w-t). Ha a vezetékés keresztneveket minden latin betűs írásrendszerrel írnánk, a litván nyelv mintegy 150 új betűvel (az összes diakritikus jellel együtt) gazdagodna, és ez a hivatalos nyelv legnagyobb zűrzavarát okozná, mivel az ismert betűk (32) abban az írásrendszerben még a 20 százalékot sem tennék ki. Tehát nem a lengyel vezetéknevek helyesírásáról folyik a vita, hanem a hivatalos litván nyelv működéséről és helyesírásáról. Nincsenek adataink arról, hogy a Litván Köztársaság polgárainak okmányaiban a megszállás előtt a keresztés vezetékneveket más nyelvek ábécéivel írták volna. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemzeti kisebbségi főbiztosa kijelentette, hogy a lengyel vezetéknevek írásmódjáról magának Litvániának kell döntenie. Az alkotmányt az egész nemzet népszavazása változtathatja meg, nem pedig valamely tisztségviselő ígéretei vagy kívánságai. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Mentzen kontra Lettország, ügyszám: 46726/99) már elutasította a Mentzen vezetéknév írásos formájának a Lettországban hatályos, a nevek és vezetéknevek okmányokban történő írására és megállapítására vonatkozó szabályok szerinti Mencena alakra való megváltoztatásával kapcsolatos kifogásokat; e szabályok megkövetelik, hogy valamennyi lett állampolgár vezetékés keresztnevét a lett helyesírási szabályok szerint, az eredeti nyelvű kiejtést a lehető legpontosabban visszaadva írják át. Hangsúlyozták, hogy az emberek keresztés vezetéknevei teljesen más kategóriába tartoznak, mint a védjegyek vagy a vállalatnevek, és más szabályok szerint szabályozzák őket. A vezetéknevet nemcsak az azt viselő személy használja, hanem a társadalom is, ezért a vezetékneveket az emberek többségének kényelme érdekében kell szabályozni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága továbbá hangsúlyozta: Lettország az egyetlen hely a világon, ahol garantálható a lett nyelv, ezáltal pedig a lett nép fennmaradása és fejlődése. A lett nyelv betiltása vagy korlátozása saját államának területén a demokratikus állami berendezkedés veszélyeztetésének tekintendő. A kérelmező által „a magánéletébe való beavatkozásnak” nevezett intézkedések jogszerű célt szolgáltak: megvédeni Lettország többi lakosának azt a jogát, hogy az állam egész területén szabadon használhassák nyelvüket, vagyis megvédeni az ország demokratikus berendezkedését (Mentzen kontra Lettország, ügyszám: 46726/99). A Konstitucionális Bíróság jogállásával rendelkező Emberi Jogok Európai Bírósága nem kételkedik abban, hogy a vezetéknév dokumentumokban szereplő írásos formája közvetlenül hat a nyelvhasználat más területeire is, mivel ezek szorosan összefüggnek egymással. Ha a dokumentumokban kizárólag az idegen vezetéknevek „eredeti” írásos formájának használatát engedélyeznék, az egyre inkább elterjedne különféle szövegekben. Ez komoly veszélyt jelentene az államnyelv minőségére és egységes rendszerként való működésére. Az államnyelvet érő kár, amelyet a vezetéknevek más nyelvek ábécéivel történő írása okozna, messze felülmúlja azokat az esetleges kellemetlenségeket, amelyeket a mindennapi életben az a személy tapasztalhatna, akinek útlevelében a vezetéknevét az államnyelv szabályai és hagyományai szerint írták át. A vezetéknév átírása (transzkripciója) nem annak államnyelvre való lefordítása, hanem csupán az államnyelv grammatikai sajátosságaihoz való igazítása. Mindezek a megjegyzések a litván nyelvre is érvényesek. A Litvánia és Lengyelország közötti szerződés 14. cikkének megsértésével a lengyelországi litvánok sok keresztnevét és vezetéknevét nem a kiejtés szerint írják, hanem ellengyelesítve és erősen megváltoztatva, lengyel toldalékokkal, a nemek megkülönböztetése nélkül stb. : Birgelis, Birgelienė azonosan – Birgel –, Malinauskas – Malinowski –, Vitkauskas – Witkowski –, Valinčius – Wołyniec –, Zakarauskas – Zakrewski –, Vaicekauskienė – Wojciechowska – és így tovább. Elméletileg nagyon nehéz és kényelmetlen körülmények között a lengyel útlevélben megengedett az autentikus írásmód is, de az ilyen okmányok nem érvényesek a bankokban, nyilvántartásokban és másutt, ezért a vezetéknév litván alakját tartalmazó okmányokkal a litvánul beszélő, saját etnikai területeiken élő litvánok mindössze 0,2 százaléka rendelkezik. Mindannyiuk vezetékneve szerepel és megvitatásra kerül Zigmas Zinkevičius Lietuviškas paveldas Suvalkų ir Augustavo krašto Lenkijoje pavardėse (2010) című könyvében. BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 6 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos funkciói A NÉVTÁR TÖRVÉNYTERVEZETEI ÉS AZ ÁLLAMNYELV FUNKCIÓI Irena Šiaulienė és Gediminas Kirkilas által benyújtott, a Litván Köztársaságban a nevek és vezetéknevek okmányokban történő írásáról szóló törvénytervezet megváltoztatja az államnyelvi politikát, a névtár írásmódját, a kiejtés szabályait és az államnyelv funkcióit. A tervezet célja nem a Litván Köztársaság állampolgárai neveinek és vezetékneveinek – a Litván Nagyfejedelemség kulturális örökségének – jogi védelmét biztosítani, hanem annak megszüntetése. A közös családi vezetéknév részben biztosított a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának 1991. 01. 31-i, „A nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében történő írásáról” szóló határozatának harmadik pontjával, amely lehetővé teszi a személynevek az elsődleges okmányok alapján történő írását. 1000 külföldihez férjhez ment litván állampolgár közül aláírták az államnyelv és a területi integritás védelmét követelő petíciót, elutasítva az idegen betűket a vezetéknevükben. A törvénytervezet második cikkének harmadik részét a következőképpen kellene megfogalmazni: „A dokumentum forrása – a Litván Köztársaság illetékes intézménye által kiadott“. A tervezet sérti a litván helyesírás alapelvét – a különböző hangokat (fonémákat) különböző írásjelekkel jelölni –, a 32 litván betűhöz további mintegy 150 új betűt ad hozzá, amelyek közül egyiket sem tudja senki kiejteni, leírni, és amelyek egyetlen ábécében sem találhatók meg. A törvénytervezet ellentétes a Litván Köztársaság alkotmányának preambulumával („A litván nemzet, amely megőrizte szellemét, anyanyelvét, írását és szokásait“), a 3. cikkel („Senki sem korlátozhatja vagy szűkítheti a Nemzet szuverenitását, és senki sem sajátíthatja ki az egész Nemzetet megillető szuverén hatalmakat“), a 7. cikkel („Semmilyen, az alkotmánnyal ellentétes törvény vagy más jogi aktus nem érvényes“), a 10. cikkel („A Litván Állam területe egységes, és nem osztható fel semmilyen állami képződményre“), valamint a 14. cikkel („Az államnyelv – a litván nyelv“). A Litván Köztársaság Alkotmánybírósága (a továbbiakban – LRKT) kizárólag a Litván Köztársaság állampolgárai keresztés vezetéknevének az Alkotmány 14. cikkével való összhangját vizsgálta. Az 1999-10-21-i határozatban „A Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának 1991-01-31-i, »A nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében būti rašomi valstybine kalba. Kitaip būtų paneigtas konstitucinis valstybinės kalbos statusas“. való írásának a Litván Köztársaság Alkotmányával való összhangjáról« szóló határozatáról“ az būti nustatytos ir kitokios asmens vardo ir pavardės rašymo LR piliečio pase taisyklės nei nuAlkotmánybíróság bizonyította, hogy „a személy keresztnevének és vezetéknevének az állampolgár útlevelében … kell, hogy legyen“. A 2014. évi határozatban az LRKT ezen rendelkezések egyikét sem cáfolta meg és nem vetette el, megjegyezve: „…megváltoztathatók a Legfelsőbb Tanács 1991-01-31-i, »A nevek és vezetéknevek az LR állampolgárának útlevelében való írásáról« szóló határozatának 2. pontjában foglaltak szerint, amikor azok megváltoztatását a Litván Köztársaság törvényei alapján hivatásos nyelvészekből – a litván nyelv szakértőiből (és annyiban, amennyiben azt a törvények lehetővé teszik, más nyelvészeti ágak képviselőiből) – álló, az államnyelv védelméről való gondoskodásra felhatalmazott állami intézmény javasolja“. A 2014. április 1-jén nyilvántartásba vett tervezet szerzői indokolásukban minden alap nélkül állítják, hogy „a projekt elkészítését a 2014-02-27-i LRKT-határozat ösztönözte“. Ebben a határozatban például nem javasolják, hogy „a litván állampolgárok keresztés vezetéknevét idegen betűkkel írják“ . Az Alkotmány, a törvények, valamint az Alkotmánybíróság határozata alapján a személy keresztés vezetéknevének a Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében való írására vonatkozó, a fent említett 2. pontban szereplő szabályoktól eltérő szabályok csak olyanok lehetnének, amilyeneket Vincas Urbutis javasolt (2007: 16 és köv.): „2. A nem litván nemzetiségű litván állampolgárok keresztés vezetékneveit a litván nyelv betűivel, BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 7 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos hangzás szerint és nyelvtanilag ragozva kell írni, megőrizve a személynevek autentikus alakját, valamint az államnyelv kiejtési, ragozási és helyesírási normáit.” funkciói Az Alkotmánybíróság azt sem javasolta, hogy a pártok arra kényszeríthessék a hivatásos nyelvészek intézményét, hogy bármely párt akaratát hajtsa végre, vagy hogy új nyelvészi intézményt hozzanak létre, amely pontosan és operatívan végrehajtaná a pártok utasításait. Az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy „amikor a jogalkotó a személy keresztés vezetéknevének a litván állampolgár útlevelében való írására vonatkozó jogi szabályozást állapítja meg, speciális ismeretekre van szükség; hivatalos következtetést, világosan kifejtett álláspontot és egyértelmű javaslatokat kell kapnia szakmai ismeretekkel rendelkező személyektől (intézményektől), amelyekre a jogalkotó nem lehet tekintettel nem lévő”. Ilyen egyértelmű javaslatokat már megfogalmazott Pranas Kniūkšta Tarp gramatikos ir politikos című könyvének „Milyen lehetne a keresztés vezetéknevek dokumentumokban való írásáról szóló törvény” című alfejezetében (2013: 145–170). Erről műveikben Z. Zinkevičius (Lietuvių asmenvardžiai, 2008; Vilnijos lenkakalbių pavardės, 2012), Vitalija Maciejauskienė, Vincas Urbutis, Vitas Labutis, Arnoldas Piročkinas, Alvydas Butkus és mások is írtak. És egyikük sem javasolta a vezetéknevek idegen betűkkel való írását. Az Alkotmánybíróság határozata láthatóan tudatosan nem a hivatásos nyelvészek egyetlen intézményéről, hanem intézményekről beszél. A VLKK-n kívül működik még a Litván Nyelv Intézete is, amelynek Névtani Osztálya van (2014. 12. 05-től a Balti Nyelvek és Névtani Kutatások Központja), és amely a szabályzat értelmében a névtani kutatás és használat stratégiáját, valamint taktikáját alakítja a Litván Köztársaságban. 2008-ban az Intézetben hivatásos nyelvészek szemináriumára került sor, amely a vitákat követően azt javasolta, hogy a litván állampolgárok utóés vezetékneveit az okmányokban az államnyelv ábécéjével írják. Az Intézetben 2014-ben megtartott második névtani szeminárium ezeket az álláspontokat ismét megerősítette. Az említett törvénytervezet nem tartja be a legújabb LRKT-határozatot sem: a hivatásos nyelvészek intézményeivel folytatott bármiféle konzultáció nélkül a Kormány kidolgozza és jóváhagyja az utóés vezetéknevek írásának szabályait, valamint kidolgozza és végrehajtja a nyilvántartások és az állami információs rendszerek átalakítását. Mindezt sürgősen és önkényesen, „e törvény hatálybalépéséig” teszik, jóllehet ennek ellentmond a továbbra is hatályos, 1991. 01. 31-i I-1031. számú határozat „A nevek és vezetéknevek Litván Köztársaság állampolgárának útlevelében való írásáról” (Valstybės žinios 1991, Nr. 5-132), amely csak e törvény hatálybalépésével veszíti hatályát. Az utóés vezetéknevek okmányokban való írásáról szóló törvény hasonló tervezetét 2010-ben benyújtották a Szejmnek, amelyet a Szejm többsége elutasított, megvitatásra pedig az Alkotmánnyal összeegyeztethető tervezetet választották, amely szerint miután a Litván Köztársaság állampolgárának útlevelébe az utóés vezetéknevet az államnyelven bejegyezték, kitokiais, nelietuviškais rašmenimis ir nesugramatinta forma, jeigu jis to pageidauja. ugyanazon útlevél egyéb bejegyzésekre szolgáló rovatában meg lehet adni a személy utóés kančios išlygos nenumatytos. Lietuvos Respublikos piliečio prašymu jo pavardė turi būti rašovezetéknevét. I. Šiaulienė és G. Kirkilas tárgyalt tervezetében a Litván Köztársaság Alkotmányának megfelel a „nem litván, latin alapú írásjegyekkel” való írás, ha a vezetéknevet ezekkel az írásjegyekkel írták be a dokumentum forrásában, és nem tesznek kivételt a megszállási időszakok dokumentumaival kapcsolatban sem, amikor a személyneveket erőszakkal szlávosították. A törvénytervezet indokolása nem számol az elfogadott törvény lehetséges negatív következményeivel, jóllehet az Alkotmány 28. cikkének, valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény 4., 5., 6., 20. és 21. cikkének megsértésével e törvény korlátozná az őslakosok és a lakosság többségének – a litvánoknak, valamint a Litvániában élő más nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségek – jogait és szabadságait. Az Alkotmány 29. cikke tiltja az emberi jogok és szabadságok korlátozását, és nem engedi meg kiváltságok biztosítását nemzetiség, nyelv vagy nézetek alapján. A törvény előterjesztői elhallgatják, hogy a Lengyel Választási Akció valamennyi panaszát elutasították az Európai Unióban, akárcsak a lett állampolgár Mencena panaszát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007-ben megtagadta a litvániai lakos, M. Klečkovskis vezetéknevének írásmódjára vonatkozó panaszának megvizsgálását, 2011-ben pedig az Európai Unió Bírósága BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 8 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos M. Runevič-Vardyn ügyében kimondta, hogy a Bíróság nem dönt arról a kérdésről, hogyan biztosítható az olyan házastársak vezetéknevének azonossága, akik közül az egyik külföldi állampolgár, és lehetőséget biztosít az államoknak arra, hogy e kérdésben saját belátásuk szerint határozzák meg a nemzeti jogi szabályozást (vö. Kuzborska 2012: 175). A tervezet tévesen állítja, hogy a keresztés vezetéknevek latin alapú betűkkel való írása „minden olyan országban (Litvánia és Lettország kivételével) megszokott, amelynek írásrendszere latin alapú” (4. o.). Elhallgatják, hogy a lengyelországi etnikai litván területeken ilyen írásmód nem létezik, továbbá a világ számos más államában (Csehország kivételével) nincsenek meg a č, š, ž, ė, ū stb. betűk, és a férjezett és hajadon litván nők vezetéknevének képzőit sem írják ki. Az államok többsége a vezetékés keresztneveket kiejtés szerint, saját helyesírási szabályai alapján írja. A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény 11. cikke lehetőséget hagy az államoknak arra, hogy valamennyi személynevet az államnyelv szerinti kiejtés alapján írják („az országok jogrendszerében meghatározott feltételek szerint”). E cikk alapján Litvániában és Lettországban a helyneveket és az utcaneveket nem szükséges államnyelven kívüli nyelven írni, mivel ez nem felel meg az államok jogrendszere követelményeinek, sérti a lakosság többségének jogait (20. cikk), különösen pedig az államok szuverenitásának, egyenlőségének, területi integritásának és politikai függetlenségének elveit (21. cikk). E keretegyezmény kommentárjának 68. pontja megismétli: „a felek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy vezetéknevét (vezetékneveit) a hivatalos nyelv betűivel, kiejtés szerint írhatják”. Az 1994-ben aláírt litván–lengyel baráti együttműködési és jószomszédi szerződés 14. cikke a vezetéknevek hangzás szerinti írását írja elő, és a szerződést Litvániában – Lengyelországgal ellentétben – pontosan végrehajtják. Az elvégzett felmérések szerint a litvániai lengyeleknek csupán 20–40 százaléka szeretné vezetéknevét idegen ábécé betűivel írni. Egy részük így még gyorsabban elveszítené anyanyelvét, az egyszerű nyelvet. A litván tárgyalóknak és a szóban forgó tervezet szerzőinek mindeddig nem sikerült megfelelően elmagyarázniuk a lengyel képviselőknek és a közvéleménynek, hogy Litvániában kevés a tisztán lengyel eredetű vezetéknév (ahogyan a tisztán litván eredetűek aránya is csak mintegy 30 százalék). A vezetéknevek többsége a Litván Nagyfejedelemség régi kulturális örökségének része (ezt lituanika néven említik), amely az etnikai litván területeken honosodott meg, és alkalmazkodott a helyi lakosság nyelvéhez. Ezt civilizált pártoknak és országoknak nem kellene megkísérelniük kisajátítani. Lengyelország nem ismerte el sem az általa 1920–1939 között végrehajtott Kelet-Litvánia és a történelmi Litvánia évszázados fővárosa, Vilnius megszállását, sem a litván személyés helynevek erőszakos ellengyelesítését, a megszállás időszakában pedig ráerőltetett nem hiteles feliratok Lietuvoje gaivintų tos okupacijos padarinius. A projekt szerzőiként aláíró parlamenti képviselők, I. Šiaulienė és G. Kirkilas, továbbra sem mojo rašto 12 klausimą – kiek valstybės ir savivaldybių biudžetų bei kitų valstybės įsteigtų válaszolnak arra, hogy a törvény végrehajtásához mennyi alap szükséges. A nyilvántartások és rendszerek átalakításának szükségességét, a szükséges pénzeszközök iránti igényt, valamint a határidőket még csak ígérik felmérni. A válaszban valami „egységes személyazonosításról” esik szó. Helytelenül közlik, hogy e törvénytervezet előkészítése során nem érkeztek szakértői értékelések és következtetések. Ez a tervezet nem új – meg kellett volna említeni a korábbi tervezeteket és azok értékeléseit. 20 év alatt nem is egy gyűlt össze belőlük. A javasolt tervezet elfogadásával lemondanánk a balti népek kulturális egységéről, az államnyelv funkciói pedig beszűkülnének, a hagyományos, sajátos nyelvi rendszer pedig felborulna. I. Šiaulienė és G. Kirkilas parlamenti képviselők a XIIP-1653 számú törvénytervezettel együtt a Polgári Törvénykönyv 3.282. cikkének módosításáról szóló XIIP-1654 számú törvénytervezetet is nyilvántartásba vetették, amely szerint a keresztnevet, a vezetéknevet és a helyneveket a litván nyelv szabályai szerint írják, ha más törvények másként nem rendelkeznek. Az államnyelvről, az oktatásról és minden egyébről szóló törvények eddig nem rendelkeztek „másként” történő írásról, de a készülő nevek és vezetéknevek, valamint a nemzeti kisebbségek törvényeiben éppen az alkotmányt kívánják megsérteni. BENDRINĖ KALBA | 87 (2014) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 9 KAZIMIERAS GARŠVA. Asmenvardžių rašymas Lietuvos Respublikos dokumentuose ir valstybinės kalbos A megszálló rendszerek nem hitelesen megváltoztatott Wilno, Kowno, Memel, Szawli, Poniewiež stb. helyneveinek törvényesítése azt ismerné el, hogy a Litván Köztársaság területén alkotmánya már nem hatályos, és nem védi többé a hiteles névanyagot, ugyanúgy, mint a határon túli, etnikailag litván földeken, ahol Tilžė neve Sovietsk, Ragainė–Nieman, Vidugiriai–Widugiery, Vilkapėdžiai–Wilkopędzie, Gervėčiai–Gierviaty, Gardinas–Grodno stb. lett. Kísérlet történik továbbá az államnyelvről szóló törvény 14. cikkének („a helynevek hivatalos, szabványosított alakjait a Litván Köztársaságban az államnyelven írják”), 17. cikkének („Litvániában a nyilvános feliratokat az államnyelven írják”), valamint a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság határozatainak („A litván nyelvet, amely az Alkotmány alapján elnyerte az államnyelv státuszát, minden állami és önkormányzati intézményben, minden Litvániában működő intézményben, vállalatban és szervezetben kötelező használni”) megsértésére. Javasoljuk a Litván Köztársaság Alkotmányával ellentétes törvénytervezet elutasítását, és az Alkotmánnyal összeegyeztethető, a Szejm által 2010-ben kiválasztott, jelenleg 12 parlamenti képviselő – Valentino Stundžio, Ryto Kupčinsko, Algirdo Patacko és mások – által kidolgozott, a nevek és vezetéknevek okmányokban történő írásáról szóló XIP-1675 számú törvénytervezet további tárgyalását. Ezt az álláspontot a Litván Köztársaság 70 000 polgára, a hivatásos nyelvészek szemináriumai, valamint állami és társadalmi szervezetek is támogatták. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A régi Litván Nagyfejedelemség vezetéknevei nem Lengyelország, Belarusz vagy Oroszország, hanem Litvánia kulturális örökségét képezik. 2. Litvánia lakóinak személyneveit 800 éven át hat nyelven írták, és hitelesnek a személynevek jelenlegi, megszilárdult írásmódja tekinthető. Az emberek identitása nem változott meg a személyneveik írásmódjának megváltoztatása miatt. A személynevek írásmódja nem mindig egyezett meg az adott személy anyanyelvével. 3. A litvániai lengyelek személyneveinek állami litván nyelven történő írásmódja nem a lengyel személynevek, hanem a litván nyelv működésének kérdése. 4. A lakossági felmérések szerint a személynevek okmányokban való lengyel nyelvű írását elfogadná 5 iki 40 procentų Vilniaus, Šalčininkų rajonų gyventojų, o tam pritartų tik 1–10 procentų A Litván Köztársaság állampolgárai. 70 ezer litván állampolgár és több mint 1000, olyan užsieniečiais tam nepritarė, pasirašydami Reikalavimą ginti Lietuvos Respublikos valstybinę személlyel házasságot kötött állampolgár, aki osztozik a nyelvben és a területi egységben. 5. Más ábécék betűi az útlevélben és az új írásmódelvek a Litván Köztársaság alkotmányának, az állami nyelvről szóló törvénynek a módosítását jelentenék. Az alkotmányellenes törvénytervezet e cikk elején tárgyalt tíz helytelen állításon alapul. 6. Az Igazságügyi Minisztériumnak jogszabály előkészítését javasolják annak érdekében, hogy a Jedinskij, Kvietkovskij, Tomaševskij stb. eloroszosított lengyel vezetékneveket kívánság szerint könnyebben lengyelre lehessen változtatni (a szóvégi j mássalhangzó nélkül). 7. Javasolják, hogy a Litván Köztársaság dokumentumaiban a más ábécék betűivel írt valamennyi személynevet csak kiegészítő információként tüntessék fel. Így figyelembe vennék a 2008-ban és 2014-ben a Litván Nyelvi Intézetben megtartott nyelvészi szemináriumok ajánlásait.