VAIDA BUTVYDIENĖ

Vilniusi Gediminas Műszaki Egyetem

A LITVÁN NYELV OKTATÁSI PROGRAMJAI AZ ELEMI ISKOLÁKBAN, 1915–1939

KULCSSZAVAK: a litván nyelv oktatása; a litván nyelv oktatási programjai; a litván nyelv oktatási programjainak tervezetei; a programok felépítése.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A 20. század első évtizedeiben, amikor Nyugat-Európában Ferdinand de Saussure és tanítványai strukturális nyelvészeti elképzelései uralkodtak, amelyek szerint a nyelvet rendszerként kell vizsgálni (Pupkis 2005: 49), Litvániában 1901-ben Petro Kriaušaitis (Jono Jablonskio) A litván nyelv grammatikája rögzítette a kiválasztott írott norma változatát – elvégezte a norma kodifikálásának alapvető munkáját (Jablonskis [Petras Kriaušaitis] 1901), amelyet J. Jablonskis még Mintaujában élve kezdett el (a Mintauja-korszakról bővebben lásd Piročkinas 1977: 65–90; Čepaitienė 2010: 30–43). A litván sajtótilalom eltörlése megteremtette a feltételeket a közös litván nyelv funkcióinak további fejlődéséhez: elkészültek az első litván nyelvű litván nyelvoktatási programok (a továbbiakban: oktatási programok), iskolai tankönyveket írtak, ezekről recenziók jelentek meg, a sajtóban viták folytak, és megszületett az írott nyelv terminusa.

A harmincas–negyvenes években Nyugat-Európában több iskola fejlesztette tovább F. de Saussure strukturális nyelvészeti elképzeléseit; ezek közül az egyik legjelentősebb a prágai iskola volt. A prágai nyelvészek F. de Saussure tanításának elveire következetesen támaszkodva modern nyelvelméletet alkottak, és sajátos nyelvleíró módszertant dolgoztak ki, amelyben fontos szerepet kapott a köznyelv fogalma (Pupkis 2005: 49). A prágai nyelvészeti iskola eszméit a Gimtoji kalba folyóirat munkatársai terjesztették, akik külföldi tanulmányaik után tértek haza, és megismerkedtek az adott korszak nyelvkutatási és -normázási irányzataival; ezért a litván nyelv normázása és a köznyelv funkcióinak fejlesztése világosabban megfogalmazott normázási kritériumok alapján folyt (vö.: „A modern nyelvészet, különösen a prágai nyelvészeti iskola hatására a nyelvészek egyre inkább figyelembe vették a nyelv strukturális és funkcionális jellegét.” Zinkevičius 1992: 267).

Így a 20. század első évtizedeiben a litván nyelvészekre F. de Saussure és tanítványai strukturális nyelvészeti elképzelései, valamint a nyelvi jelenségek strukturális megközelítése gyakorolta a legnagyobb hatást – erről tanúskodnak J. Jablonskis első munkái; Litvánia függetlenségének visszaállítása után pedig nyilvánvalóvá váltak a Gimtoji kalba munkatársainak kapcsolatai a prágai nyelvészeti iskolával, és különösen a köznyelvről szóló elméleti meglátásokra támaszkodtak. A tisztaság és a helyesség kritériumai, amelyek J. Jablonskis munkáját vezették, továbbra is fontosak maradtak, a normázás azonban differenciáltabbá vált, új értékelési kritériumok jelentek meg, és már nem mindent javítottak szigorúan (bővebben lásd Zinkevičius 1992: 267).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 2

Az első világháború éveiben, különösen pedig Litvánia függetlenségének kikiáltása után a litván nyelv oktatásának kérdései rendkívül fontossá váltak a nemzeti identitás eszméjének kialakításában és terjesztésében, amikor arra törekedtek, hogy megszilárdítsák a litván nyelv államnyelvi státuszát és társadalmi használatát.

A tanulmány célja az 1915–1939 között készült általános iskolai litván nyelvoktatási tantervek sajátosságainak vizsgálata.

Feladatok:

1) a vizsgált időszak litván nyelvoktatási helyzetének áttekintése;

2) a tantervek felépítésének bemutatása;

3) a tantervek közötti hasonlóságok és különbségek feltárása.

A kutatás tárgya az 1915–1939 között írt tantervek tartalma (részletes vizsgálat és összehasonlítás tárgyát 4 hivatalosan jóváhagyott tanterv képezi), valamint a tantervek összehasonlító elemzése. A sajtóban megjelent, említett tantervekre vonatkozó véleményeket is áttekinti.

1. A LITVÁN NYELV OKTATÁSÁNAK HELYZETE 1914–1939 KÖZÖTT

A litván nyelv oktatásának – az egész oktatásügyhöz hasonlóan – a fejlődése az első világháború éveiben (1914–1918) megtorpant. A háború alatt mintegy 60 iskola pedagógusaival együtt Oroszország belső területeire, főként nagyobb városokba menekült: Moszkvába, Petrográdba, Tambovba, Voronyezsbe stb. A menekültekről a Háború Károsultjainak Segélyezésére Alakult Litván Társaság osztályai gondoskodtak (Karčiauskienė 2002: 21; Pukienė 2008: 17–27; Buivydienė 2013: 68–69).

A német megszállás éveiben, mielőtt a megszálló hatóságok intézményei létrejöttek és megerősödtek volna, a litvánok saját kezdeményezésükre iskolákat kezdtek alapítani, ahol minden tantárgyat litvánul tanítottak. Zigmas Zinkevičius szerint „[a]z oktatás bővítése nem volt könnyű. Hiány volt tanárokból, tankönyvekből, tantervekből és az oktatott tantárgyak litván terminológiájából” (Zinkevičius 1993: 153).

1917-től, különösen pedig a függetlenség kikiáltása után, Litvániában oktatási egyesületek kezdtek alakulni, újjáéledt és ismét terjedni kezdett a litván sajtó, valamint megindult a Lietuvos mokykla (1918–1940) című litván folyóirat. Az iskolai tankönyvekkel a Litván Tudományos Társaság foglalkozott.

A történelemben először 1922-ben lett a litván nyelv államnyelv¹ (Zinkevičius 1992: 213). Ez jelentősen kibővítette a litván nyelv használati területeit és funkcióit (az iskolákban, a közigazgatásban, a politikában, a társadalmi életben, valamint a kultúra és a tudomány területén). Az államnyelvi státusz megszilárdítása mindenekelőtt az államnak a nyelv és az azt használó emberek közössége iránti kötelezettségvállalását jelentette (Mikulėnienė 1998: 7–8; Pupkis 2005: 20; Vainiu­tė 2010: 25).

Magdalena Karčiauskienė adatai szerint a két világháború közötti Litvániában az Oktatási Minisztérium nem szabályozta szigorúan az iskolai tankönyveket, azt azonban megkövetelte, hogy azokat a minisztérium mellett működő könyvkiadási bizottságok jóváhagyják. Engedélyezték, hogy ugyanarra az időszakra készült, különböző szerzőktől származó, azonos tantárgyat feldolgozó tankönyveket használjanak (Karčiauskienė 2000: 41).

A függetlenségét visszanyert Litvániában több és jobb minőségű litván ábécéskönyvet kezdtek kiadni. Fejlesztésük kérdéseiről sokat vitáztak a sajtóban (Jablonskis 1920;

¹ Az államnyelvi státuszt Litvánia 1922. augusztus 1-jei alkotmánya rögzítette (Zinkevičius 1992: 213).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 3

1920a; 1922 stb.; Murka 1920; 1923 stb.). Általában véve, Eglė Paškevičiūtė-Kundrotienė szerint (2009: 126) 1918 volt a tankönyvkiadás legtermékenyebb éve².

A középiskolai reformra készülve 1925–1936 között különösen fellendült a tankönyvek értékelése és lektorálása. Az Oktatási Minisztérium 1929-es irányelvei azt javasolták, hogy a Bizottság a taneszközökről készült bírálatait tegye közzé a sajtóban, szervezzen tankönyvpályázatokat, és összehangolt erőfeszítésekkel érje el, hogy a jövőben a litván gyermek tankönyveiből ne hiányozzék a litván szellem (Lomanas 1930: 6–7). A már megjelent és még kiadásra készülő iskolai tankönyvekről szóló bírálatokat, valamint a pedagógia, a litván nyelv, az oktatás és a kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozó cikkeket bőségesen és széles körben közölték a korabeli litván pedagógiai sajtóban: Švietimo darbas (1919–1930), Lietuvos mokykla (1918–1940), Tautos mokykla (1927–1940), Mokykla ir gyvenimas (1921–1941), Mokykla ir visuomenė (1933–1936) és másutt.

Az e munka eredményeit az iskolák már a 20. század 4. évtizedének közepén egyértelműen érzékelték. „Szakmailag képzett tanárokat neveltek, megszilárdult a tantervek tartalma, eredeti tankönyvek készültek, amelyek minősége az időszak kezdetéhez képest jelentősen javult: az egész oktatási rendszert olyan nevelési célok és feladatok fogták egységbe, amelyek a nemzet szellemiségét, erkölcsét, közösségi érzését és kreativitását erősítették” – állítja Jūratė Jagminienė (2013).

A két világháború közötti Litvánia litván ábécéskönyveire és nyelvtanaira nagy hatással volt Rygiškių Jonas (Jono Jablonskio) Lietuvių kalbos gramatika (1922)³ című műve. Ez lett a felsőoktatási hallgatók, a gimnáziumi tanárok és az iskolai tankönyvek szerzői számára az alapvető tudományos kézikönyv.

A nyelv standardizálására J. Jablonskis más munkái is hatással voltak: az 1911-ben írt és kiadott Lietuvių kalbos sintaksė (Jablonskis [Rygiškių Jonas] 1911), valamint a szintaxis tudományának szentelt, 1928-ban megjelent másik könyve, a Linksniai ir prielinksniai (Jablonskis [Rygiškių Jonas] 1928). Mivel Z. Zinkevičius szerint (1992: 153) J. Jablonskis előtt a szintaxis volt talán a litván nyelv oktatásának leggyengébb területe, e munkák rendkívül értékesek és szükségesek voltak az iskolai tankönyvek szerzői számára.

A független Litvániában nemcsak J. Jablonskis érezte a tankönyvek iránti igényt: sok pedagógus és litván nyelvi szakember kezdett ábécéskönyveket, iskolai nyelvtanokat és olvasókönyveket írni. Egyes tankönyveket újra kiadtak és korszerűsítettek, de sok új is készült. A sajtóban élénk viták folytak, és a tankönyveket lektorálták. J. Jablonskis, amennyire lehetőségei engedték, általános tantárgyi tankönyveket is bírált, de kétségtelenül az ábécéskönyveknek és az anyanyelvi tankönyveknek szentelte a legtöbb figyelmet.

² A kiadói tevékenység egyik okát az elvégzett munkákért megállapított konkrét díjak jelentették: a teljes szerkesztői munkával együtt dolgozó fordítók tiszteletdíja ívenként 75 Rub, az eredeti művek szerzőié 112 Rub 50 kap., a korrektúrázóé pedig ennek megfelelően 8 Rub volt (Paškevičiūtė-Kundrotienė 2009: 126).

³ Az 1901-es Lietuviškos kalbos gramatikos után 1919 nyarán jelent meg Kriaušaitis és Rygiškių Jonas neve alatt a Lietuvių kalbos gramatika. Etimologija. Pirmosioms mūsų aukštesniosioms mokslo įstaigoms. Vilnius: Žaibo spaustuvė, 1918 (1919). Arnoldas Piročkinas szerint a két álnévvel aláírt könyv, amelyek az 1901-es nyelvtanhoz fűződő kapcsolatot jelezték, a következő okok miatt nem vált népszerűvé: megjelenésekor Vilnius megszállás alatt állt, és három évvel később, 1922-ben megjelent a nyelvtan átdolgozott változata – Rygiškių Jonas 1922-es Lietuvių kalbos gramatika. Etimologija. Viduriniems mokslo įstaigoms. Második kiadás. Kaunas–Vilnius: Švyturio bendrovės leidinys.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 4

2. AZ 1915–1939 KÖZÖTTI LITVÁN NYELVOKTATÁSI TANTERVEK ÁTTEKINTÉSE

A háború éveiben pedagógusok és nyelvészek foglalkoztak a litván nyelv oktatásával. Vannak adatok arról, hogy 1915-ben két tantervtervezet készült⁴. Mindkét tantervről J. Jablonskis közöl információkat⁵ a Lietuvos balsas című lapban (1915, 4. sz.) megjelent „A litván nyelvi tantervről iskoláink számára” című cikkében (Jablonskis 1915 [1933: 57]). A cikk bírálja a minisztérium⁶ által 1915 márciusában a középfokú oktatási intézmények számára jóváhagyott litván nyelvi tantervet (Программа литовскаго языка для среднихъ учебныхъ заведений).

J. Jablonskis cikke kiemeli, hogy az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott tantervnek „semmi köze ahhoz a tantervtervezethez, amelyet néhány tanárunk egy csoportja a nyári szünidő alatt dolgozott ki” (Jablonskis 1915 [1933: 57]). Vagyis készült még egy litván nyelvi tantervtervezet, amelyet sajnos nem hagytak jóvá. J. Jablonskis nem tárgyalja részletesebben ezt a tervezetet, és pontosabb adatokat sem közöl róla; cikkében csupán az 1915-ös jóváhagyott tanterv hiányosságaira mutat rá: a nem megfelelő tankönyvekre (a helytelen nyelvhasználat és az iskolai oktatás szempontjából nem megfelelő tartalom miatt bírálták a következő tankönyveket: Mūsų Dirva, Skaitymo knyga, Juozas Damijonaitis Trumpa lietuvių kalbos gramatika című műve, Maironis Trumpa lietuvių rašliavos apžvalga című műve stb.); sajnálja, hogy a tanterv sehol sem írja elő, hogy „a tanárnak az iskolában mindenekelőtt az emberek nyelvét – az emberek nyelvének szabályait és törvényszerűségeit – kell előtérbe állítania, és hogy az iskolában olyan műveket és írásokat kell olvasni és elemezni a tanulókkal, amelyek nyelve szép, könnyed, és teljes mértékben megfelel az emberek nyelvi szabályainak” (1915 [1933: 58]).

A bírálat szerint a tanterv túl sok (egészen pontosan 40) litván írót sorol fel a 19. századtól a 20. század elejéig, akik közül nem mindenki érdemes arra, hogy az iskolában olvassák, különösen a nyelvi készségek fejlesztése céljából. A tanterv nem jelöli meg, hány órát kell a litván nyelvre fordítani, és a litván nyelvtanárral szemben támasztott követelményekről sem szól (Jablonskis 1915 [1933: 58]). Ezért a tantervről írt ismertetés azért is érdekes és értékes, mert nemcsak a két 1915-ös litván nyelvoktatási tantervről nyújt információkat, hanem J. Jablonskis litvánnyelv-oktatási felfogásáról is: az ajánlott tankönyvek nyelvezetének szépnek és helyesnek kell lennie, tartalmuknak meg kell felelnie a pedagógiai követelményeknek, a tantervnek segítenie kell a tanárokat abban, hogy „felszínre hozzák az emberek nyelvének szabályait és törvényszerűségeit” (Jablonskis 1915 [1933: 58]); a tankönyvek olvasmányainak természetes, szép nyelven kell íródniuk (J. Jablonskis szerint „a mesterséges nyelven íróknak <...> nincs helyük komoly iskolában”, 1933: 58); a tantervben meg kell jelölni az oktatási órák számát.

A nem jóváhagyott, 1915-ös litván nyelvi tantervtervezetről némi információ található a Vairas folyóirat 19. számában (LD 1915: 310). Egy rövid, névtelen közlemény szerint a litván küldöttség, amelynek tagjai Yčas⁷, Antanas Smetona és Stasys Šilingas voltak, átadta az oktatási miniszternek „a litván pedagógusok csoportja által összeállított, a litván nyelv középiskolai oktatására vonatkozó tantervet” (LD 1915: 310). A cikk röviden tárgyalja a litván nyelv iskolai oktatásának helyzetét, magát a tantervet azonban nem elemzi részletesebben.

1919–1920-ban az iskola átalakítására is sor került; ezek az intézkedések „új tantervek kidolgozásához is vezettek” (Salienė 2009: 31). 1919-ben a Švietimo darbas első számában jelent meg

⁴ E tantervek előtt két, a 20. század elejéről származó litván nyelvoktatási tanterv ismert, az 1906-os és az 1909-es (PLK 1906; LKP 1909). Részletesebben lásd Buivydienė 2011; Buivydienė 2013.

⁵ A cikket a Mokytojas álnévvel írták alá.

⁶ A forrás nem jelöli meg a minisztérium hatáskörét.

⁷ Vardas nenurodytas. Tikėtina, kad tai buvo Martynas Yčas (1885–1941).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 5

A Kezdőiskolák ideiglenes programjában közzétették a négyéves, elemi osztályoknak szóló litván nyelvi programot is (PMLP 1919: 10–11), lásd az 1. táblázatot. Egy évvel később a Švietimo darbe című kiadványban (RP 1920) közzétették az Oktatási Minisztérium általános műveltséget nyújtó iskolák reformjára vonatkozó tervezetét. A reformtervezet a litván nyelv (és a világirodalom) programját is tartalmazta; ebben előirányozták a nyelvtan tanítását, az irodalomelmélet és az írásbeliség rövid áttekintését (1–4. osztály⁸), valamint a litván irodalom történetének áttekintését és a 20. század elejének irodalmi örökségét (RP 1920: 25–26). Vilija Salienė szerint a programnak hiányosságai is voltak, mivel „nem hangsúlyozta kellőképpen a litván és a világirodalom kapcsolatát, továbbá a nyelvtan és az irodalom anyagának koncentrikus elrendezése egyenetlen volt” (Salienė 2009: 31).

A litván nyelv és az egyetemes irodalom új programját 1923-ban hagyták jóvá, de nem sokáig használták (lásd az 1. táblázatot). 1929-ben új program készült a litván nyelv és a világirodalom tanítására, amelyben V. Salienė (2009) szerint már viszonylag nagyobb figyelmet fordítottak az oktatás és nevelés általános kérdéseire, valamint a litván nyelv tanítására vonatkozó tudományos és gyakorlati ajánlásokra.

Az iskola reformját követő programtervezet 1937-ben jelent meg (VMP 1937). Ez a tanterv nagy figyelmet fordított a köznyelvre, annak fejlődésére, valamint a tanulók helyi nyelvjárásához való viszonyára. Csökkentették egyes, a köznyelvhez kevéssé kapcsolódó tantárgyak (a dialektológia és az összehasonlító indoeurópai nyelvtan) anyagát⁹. A nyelvtani tananyagot következetesen és rendszerezetten állították össze.

Így viszonylag rövid idő alatt számos különféle és eltérő tanterv készült (lásd az 1. táblázatot).

1. TÁBLÁZAT. Litván nyelvi tantervek 1915–1940 között

Sorszám

Megnevezés

Jellemzők / leírás

1.

Litván nyelvi program középiskolák számára, 1915.

1915 márciusában jóváhagyták a középiskolai intézmények litván nyelvi programját. J. Jablonskis recenziója (Jablonskis 1915: 57).

2.

Mokytojų būrelio sukurtas lietuvių kalbos programos projektas (Vairas, 1915, Nr. 19).

1915-ben a Vairas 19. számában (310. o.) arról számoltak be, hogy az Yčasból, Antanas Smetonából és Stasys Šilingasból álló litván küldöttség átadta az oktatási miniszternek „a litván pedagógusok körének összeállításában készült, a középiskolai litván nyelv tanítására vonatkozó programot”.

⁸ Az új tanterv szerint „az általános műveltséget nyújtó iskoláknak három fokozatát határozták meg” (RP 1920: 17): bevezették a négyéves elemi oktatást, amely felváltotta a két- és háromosztályos elemi iskolákat, és kisiskolának (kezdőiskolának) nevezték; a második fokozat a középfokú iskola volt (a szerzők szerint a progimnáziumnak felelt meg), a harmadik pedig a felsőfokú iskola (a szerzők szerint a gimnázium felsőbb osztályainak felelt meg) (RP 1920: 17). Az új tantervet az 1920-ban az Alkotmányozó Seim által elfogadott elemi iskolai törvény alapján dolgozták ki, amely négyéves kötelező alapfokú oktatást írt elő. A törvény értelmében a falvakban többnyire három tagozatos, a városokban pedig két párhuzamos osztállyal működő, négy- vagy öttagozatos elemi iskolák működtek. A négyéves elemi iskola kiépülésekor a kötelező iskolalátogatást a megfelelő intézményhálózat hiánya miatt fokozatosan vezették be. A tanárok munkáját az Oktatási Minisztérium által kinevezett megyei iskolafelügyelő ellenőrizte. 1925-ben módosították az elemi iskolai törvényt. Megerősítették az Oktatási Minisztérium központosított hatalmát. Az önkormányzatokra csak az iskolák anyagi ügyeinek intézését hagyták. Az új törvény kimondta, hogy az elemi iskoláknak felsőbb tagozataik is lehetnek. A hatosztályos elemi iskolákat 1933-tól kezdték létrehozni. 1936-ban új elemi iskolai törvényt adtak ki (bővebben lásd Bukauskienė 1995).

⁹ Plačiau žr. (Salienė 2009).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 6

Sorsz.

Megnevezés

Jellemzők / leírás

3.

Pradedamųjų mokyklų laikinoji programa (Švietimo darbas, 1919, Nr. 1).

A programot az Oktatási Minisztérium meg nem nevezett munkatársai és pedagógusok — Murka, Vokietaitis, Tallat-Kelpša zenész és Sklerius festő¹⁰ — készítették. A program négy évre szóló litván nyelvoktatást foglal magában. Meghatározza az olvasás, a szóbeli elbeszélés, az írás és a nyelvtan témáit, valamint ajánlott tankönyveket és más oktatási eszközöket.

4.

Lietuvių kalbos (ir pasaulio literatūros) programa (Švietimo darbas, 1920, Nr. 6–7).

A litván nyelv programja (az iskola második és harmadik fokozatára) tömören került bemutatásra; a teljes nyelvi tananyagot nyelvtannak nevezik. A nyelvoktatás (I. osztály) fonetikával kezdődik (magánhangzók, mássalhangzók, kettőshangzók). Az első tanévben a nyelv valamennyi szófaját, a mondat fő részeit, a mondat alárendelt részeit (röviden), valamint a fő- és mellékmondatokat kell tanulni. A második és harmadik évben a nyelv valamennyi szófaját, a mondatrészeket és a mondatfajtákat kell tárgyalni. A negyedik év a nyelvtörténetnek van szentelve (Írásbeliségünk nevezetes történelmi mozzanatai [e mozzanatok rövid történeti áttekintése], 24. o.). Az ötödik osztályban a nyelvi ismeretek ismétlése és elmélyítése, valamint a nyelvjárások rövid bemutatása javasolt. A hatodik és hetedik osztály számára már nem jelölnek ki nyelvi témákat.

5.

A litván nyelv és az egyetemes irodalom programja, Kaunas, 1923.

Újdonság: az irodalomelméletet irodalmi szövegek példái szemléltetik; az egyetemes irodalmat műfajok szerint kapcsolják össze a litván irodalommal.

6.

A litván nyelv és a világirodalom programja, Kaunas, 1929.

A nyelvtani tananyag részletesebbé vált, és sajátos szempontokat is kiemel: például a nyolcadik osztályban az összehasonlító indoeurópai történeti nyelvtan alapjait kell tanítani. A litván irodalom programja is részletesebben szerepel.

7.

A litván nyelv és irodalom programja (tervezet) (Középiskolai programok [tervezetek]), Kaunas, 1937.

A hangsúly a nyelven, annak történetén és a tanulók anyanyelvjárásához fűződő viszonyán van. A nyelvtani tananyag következetes, rendszerezett formában jelenik meg. A program nagy figyelmet fordít a stilisztikára; a helyesírási kérdéseket a morfológiai témáktól elkülönítve, a központozással együtt tárgyalja. A stilisztikához a mai szemlélet szerint a szókincs tananyagának számos eleme tartozik (például a harmadik osztályban a jövevényszavak és az idegen szavak); a nyelvi témák a nyelvtörténethez kapcsolódnak.

8.

Az általános iskola litván nyelvi programja (Az általános iskola programjai. Az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott tervezet), Kaunas, 1939¹¹.

Az I–VI. évfolyam programjai¹². Az I. és II. évfolyam programjának témái három tevékenység (beszéd, olvasás, írás) szerint tagolódnak, valamint környezetismereti témákat tartalmaznak; a II–VI. évfolyaméi a beszéd, az olvasás és az írás köré rendeződnek. Megadják a heti óraszámot (heti 8-tól 5 óráig). A megjegyzések szerint „a program csak magát a tananyagot jelöli ki. Annak csoportosítása és megtervezése a tanár feladata” (10. o.).

¹⁰ A forrásban a nevek nincsenek feltüntetve.

¹¹ E tervezet alapján 1940-ben jelent meg a már jóváhagyott Alapiskolai program (PMP 1940); annak A tanítóhoz című előszava szerint a tervezet programját kissé szűkítették (7. o.).

¹² Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1920-ban adta ki az Alapiskolai törvényt, amely négy évben határozta meg a kötelező alapfokú iskolai képzés időtartamát. Az Alapiskolai törvényt 1925-ben módosították. A törvény úgy rendelkezett, hogy lehetnek alapfokú

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 7

Az 1915–1939 közötti tantervek tehát intenzív ütemben készültek az elemi és középiskolák számára. Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a tantervekben kirajzolódik a nyelvi tananyag bizonyos szerkezete: fonetika, morfológia, szintaxis, helyesírás, stilisztika, nyelvi készségfejlesztés. A tantervek természetesen terjedelmükben, az anyag elrendezésében és a témák felosztásában is különböztek. Az 1937-es tantervben csökkentették a köznyelvhez és annak oktatásához kevéssé kapcsolódó tárgyak arányát: kevesebb dialektológia, valamint az 1929-es tantervhez képest kevesebb összehasonlító indoeurópai nyelvtan szerepelt benne. Az 1937-es tanterv nagy figyelmet fordított a stilisztikai kurzusra; a nyelvi tárgyakat összekapcsolta a nyelvtörténettel és a nyelv fejlődésével. A tantervek az írásbeli munkákat fogalmazásoknak nevezték.

3. AZ 1919–1939 KÖZÖTTI ELEMI ISKOLAI LITVÁN NYELVI TANTERVEK ELEMZÉSE

A nyelv oktatása, valamint az elemi osztályok tanárai és a tankönyvszerzők számára fontos volt az 1919-ben kiadott Az elemi iskolák ideiglenes tanterve (lásd a 2. táblázatot). Ez volt az első, négy tanévre szóló litván nyelvi tanterv az elemi osztályok számára.

A tanterv részletesen közölte a beszélgetések témáit (például az első év beszélgetési témái: az osztály, a tanulók, a tanító, az iskola, az otthon és más hasonló dolgok, illetve a gyermekek által látott képeik; a világ négy tája, ezek megismerése az iskolában, otthon és másutt stb., 10. o.), valamint az olvasási, írási és elbeszélési feladatokat (például könnyű tartalmú elbeszélések, történetek, mesék olvasása és feldolgozása. A felolvasottak szellemes visszaadása, valamint könnyű versek és mesék emlékezetből való elmondása – a második évben, 10. o.). A nyelvtudományi témák mind a négy évre kiterjedtek, és a nyelvi ismeretek évről évre bővültek – vagyis koncentrikus elrendezésű oktatás folyt (lásd a 2. táblázatot).

2. TÁBLÁZAT. Az 1919-es elemi iskolai ideiglenes tanterv litván nyelvi oktatási témái¹³

Fejezet

Fonetika (kiejtés)

Morfológia (helyesírás)

Szintaxis (központozás)

Szófajok

I (heti 10 tanóra¹⁴)

Magánhangzók, kettőshangzók és mássalhangzók, keménységük és lágyságuk megértése. A kiejtett „i”; a lágyító „i”; hosszú és rövid magánhangzók, valamint megőrzésük kiejtéskor. Hangok (10. o.)

Szavak, szótagok, hangok jelölése, nagy- és kisbetűk (10. o.).

Mondatok (10. o.).

iskolákkal és a felsőbb osztályokkal. A hatosztályos elemi iskolák létesítése 1933-ban kezdődött. Az elemi iskolákról szóló törvényt 1936-ban fogadták el; ebben megmaradt a hatéves elemi oktatás (Bukauskienė 1989: 10).

¹³ A témák megfogalmazása és helyesírása itt és a továbbiakban az eredeti formában marad.

¹⁴A heti órák száma a négyéves, négy osztályos kezdőiskolában (PMLP 1919: 21).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 8

Fejezet

Fonetika (kiejtés)

Morfológia (helyesírás)

Szintaxis (központozás)

Szófajok

II (heti 9 óra)

Hang. Magánhangzók és kettőshangzók; kemény, lágy, folytonos és nem folytonos mássalhangzók (10. o.).

Szó, szótag, betű (10. o.).

Mondat, a mondatrészek kérdésekkel történő elemzése, szakkifejezések nélkül. Pont, kérdőjel, felkiáltójel, vessző (10. o.).

Főnevek, melléknevek, nemük és számuk. Igék, számuk, személyük, igeidejük, felszólító és feltételes módjuk (10. o.).

III (heti 6 óra)

A névszók végződéseiben az orrhangú magánhangzók, valamint az y, e, ė, o, a. A ne, nė, nie, nei szócskák írása (10. o.).

A mondat és részei, a mondatrészek megnevezése; az irány és a közbevetett szavak. Összetett mondatok és elválasztó jeleik (10. o.).

A ragozható szófajok. Esetek. Ragozási típusok. Ige. Személyragozás és igeragozási típusok, a melléknévi igenevek nélkül. Az igetövekben és végződésekben: a—o—i, e—ė, i—y, u—ū. Melléknévi igenevek, igeidejük, végződéseik helyesírása, kiejtésük az anyanyelvi és az írott nyelvjárásban. Határozószó; helyesírása. Névutók és kötőszók. Névutók és igekötők. -el, -ėl, -yn, -in, -ūn, -ing képzők (10. o.).

IV (heti 4 óra)

A szavak felépítése; szótő, előtag, képző, rag. Egyszerű és összetett szavak. A szavak rokonsága (11. o.).

A körülményeket kifejező szavak – idő-, hely-, mód-, ok- és célhatározók. Több szóval kifejezett mondatrészek. Az összetett, alárendelt, fő- és mellékmondatok megértése, valamint a központozási jelek használata (11. o.).

A beszéd minden része és azok alakjai. Melléknévi igenevek, határozói igenevek és féligenévi alakok. Főnévi igenév (és határozói igenév) (11. o.).

A tantervben megadott témákból látható, hogy az előkészítő iskola első osztályában a tanterv készítői elsősorban az írás és olvasás tanítását, valamint a magánhangzók, mássalhangzók és kettőshangzók felismerését és megkülönböztetését javasolják. A nagy- és kisbetűk írásmódját is tanítani kell. A második évtől a tanterv már a beszéd részeinek és a mondatrészeknek a tanítását is előírja, miközben folytatódik az első évben megkezdett témák tanítása: a magánhangzók, mássalhangzók és kettőshangzók oktatása. A harmadik évben a helyesírási és központozási szabályok következnek, továbbá a beszéd részeinek és a mondatrészeknek a tanítását javasolják. A negyedik évben a szó részeinek és a mondatrészek összetettebb eseteinek tanítása ajánlott, valamint a beszéd valamennyi részének átismétlése

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 9

; emellett a melléknévi igenevek, a határozói igenevek, a féligenévi alakok és a főnévi igenév tanításának témái is szerepelnek. Látható, hogy az oktatást koncentrikus felépítésben javasolják: például a második évben a mondatrészeket szakkifejezések nélkül tárgyalják, a harmadik és negyedik évben viszont már a terminusok tanítását is előírják. A beszéd részeinek bemutatását szintén fokozatosan javasolják.

Elképzelhető, hogy a tanterv készítői ismerték J. Jablonskis 1909-ben kidolgozott litván nyelvi tantervét is, mivel vannak hasonlóságok (lásd a 3. táblázatot).

3. TÁBLÁZAT. Az 1909-es és az 1919-es általános iskolai litván nyelvi tantervek témái

Tanítási év

Heti óraszám

Jono Jablonskis tanterve (1909)

Heti óraszám

Az 1919-es tanterv

I

3

Magánhangzók és mássalhangzók. A mássalhangzók meglágyulása az ą, o, ų előtt (valamint ą, ų, ū). Az į és y, valamint az ū, e, ė használata. Kettőshangzók (ai, ei, au, ui), ie, uo. Az ą, ę, į kiejtése (a tanulók nyelvjárása és a könyvnyelv szerint). A szavak szótagokra osztása és egyik sorból a másikba való átvitele. Kis- és nagybetűk. Hangsúlyok (1. o.).

10

Nyelv, mondatok, szavak, szótagok, hangok, a hangok jelölése, nagy- és kisbetűk. Magánhangzók, kettőshangzók és mássalhangzók, keménységük és lágyságuk megértése. A kiejtett „i” és a lágyító „i”: hosszú és rövid magánhangzók, valamint ezek megtartása kiejtéskor (10. o.).

II

3

A mondat és részei. A dolgot, annak módját és a cselekvést kifejező szavak. Főnév, szám, nemek és az esetek ragjai a kérdések szerint. A főneveket helyettesítő névmások. Melléknév, egyeztetése a főnévvel nemben és számban, az esetek ragjai a kérdések szerint (a mellékneveket a főnevekkel együtt ragozzák). Ige, személyek és igeidők, egyszerű igemódok. Előtag, egybe- és különírása a szóval. Az ą, ę, į, ų használata a legfontosabb esetekben (a szó közepén és végén). A pont, a kérdőjel és a felkiáltójel használata a legfontosabb esetekben; kettőspont (azonos típusú szavak felsorolása előtt és idegen nyelvű szöveg előtt), vesszők (idegen szavak bevezetésekor), kötőjel.

9

Mondat, szó, szótag, hang, betű. Magánhangzók és kettőshangzók; kemény, lágy, hosszan ejtett és röviden ejtett mássalhangzók. Főnevek, melléknevek, nemeik és számaik. Igék, számaik, személyeik, igeidejük, felszólító és feltételes módjuk. Mondat; a mondatrészek elemzése kérdések segítségével, szakkifejezések nélkül. Pont, kérdőjel, vessző (10. o.).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 10

Tanév

Heti óraszám

Jono Jablonskio programja (1909)

Heti óraszám

Az 1919. évi program

III

2

Tulajdonnevek és köznevek, kizárólag többes vagy egyes számban használt főnevek. Gyűjtőnevek. Melléknevek, a melléknevek fokozása, egyszerű és összetett melléknevek¹⁵. Névmások, fajtáik és ragozásuk. Számnevek és ragozásuk. Igék¹⁶, valamennyi mód és idő. A többi szófaj. A mondat és részei: alany, elbeszélés, állítmány és határozók. Egyszerű és összetett mondatok.

6

Ragozható szófajok. Esetek. Ragozási típusok. A ragozható szófajok végződéseiben szereplő nazális ą, ę, į, ų. Az ige. Személyragozás és igeragozási típusok a melléknevek nélkül. Az igetövekben és -végződésekben az a-o-i, e-ė, į-y, u-ū. Melléknévi igenevek, igeidejük, végződéseik írásmódja, kiejtésük az anyanyelvi és az írott nyelvjárásban. Határozószó; írásmódja. Elöljárószók és kötőszók. Elöljárószók és igekötők: su, są, į, ant, pri, pry, prie, api, apy, at, par, per, nu, nuo; a ne, nė, nie, nei partikula írása; az el, ėl, yn, in, ūn, ing képzők. A mondat és részei: a mondatrészek elnevezése; irányt jelölő és közbevetett szavak. Összetett mondatok és írásjeleik (10. o.).

IV

4

A határozók – idő-, hely-, mód-, ok- és célhatározók. Több szóval kifejezett mondatrészek. Minden szófaj és alakjaik. Melléknévi igenevek, határozói igenevek és féligenévi alakok. Főnévi igenév (és módhatározói igenév). A szavak felépítése; tő, előtag, képző, végződés. Egyszerű és összetett szavak. Szavak rokonsága. Az összetett, mellérendelt és alárendelt mondatok megértése, valamint az írásjelek használata (11. o.).

Mindkét tanterv az első évben a magánhangzók, mássalhangzók és kettőshangzók tanítását, valamint a palatalizáció eseteinek bemutatását javasolja – ez fontos az írás és olvasás tanításában; a helyes kiejtésre is figyelmet fordítanak, és szerepelnek a nagy- és kisbetűk írásának témái is. Az 1919. évi tanterv nemcsak az első tanévben nem említi a hangsúlyozást, hanem a teljes négyéves tantervben sem.

A második év tananyagának terjedelme különbözik a leginkább: az 1919. évi tanterv a magánhangzók, mássalhangzók és kettőshangzók, a főnév, a melléknév és az ige tanítását javasolja, és bevezeti a tanulókat a mondatrészekbe, míg J. Jablonskis tanterve a főnevet, a melléknevet, az igét és a névmá-

¹⁵Javítva. Az eredetiben – főnevek.

¹⁶Sajtóhibát javítottunk: versksmažodžiai (= igék).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 11

… a szókezdő elemek helyesírása. Mindkét tanterv a második évben ajánlja a központozás tanítását. Az 1919-es tantervben a harmadik és negyedik évben jóval több témát szentelnek a helyesírás gyakorlati kérdéseinek és a szóalkotásnak (például az igeragozható szófajok ragjaiban álló nazális magánhangzók. Az igetövekben és -végződésekben a–o-i, e-ė, i-y, u-ū. Melléknévi igenevek, igeidejük, végződéseik helyesírása, a melléknevek kiejtése az anyanyelvi és az írott nyelvjárásban. Határozószó; helyesírása stb., 10. o.). Így az 1919-es tanterv inkább a gyakorlati nyelvtanra összpontosít¹⁷.

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 12

4. TÁBLÁZAT. Az elemi iskola 1939-es litván nyelvi tantervének témakörei

Témakör, óraszám

Beszéd

Olvasás

Írás

I. témakör, heti 8 óra

A gyermekek kötetlen beszámolója, valamint a tanító és a tanulók beszélgetése érdekesebb élményekről, benyomásokról, kalandokról, a mindennap használt tárgyakról. Beszélgetés képek és rajzok nézegetése közben. A tanító felolvasásának (prózának vagy versnek) és az elmondott mesének figyelmes hallgatására nevelés. Kísérlet az olvasott rövid szövegek elmondására.

Az olvasás kezdete. Rövid kifejezések és szövegek olvasása az ábécéskönyvből. Hosszabb szövegek és könnyű versek olvasása (felkészüléssel és anélkül). Egy-egy vers elszavalásának, egy-egy rövid mese elmondásának megtanulása. A pont figyelembevétele olvasáskor. A hosszú és rövid magánhangzók hallás utáni megkülönböztetése.

Előkészítő írásgyakorlatok a kéz és a szem fejlesztésére. Betűk és szavak írása. Szavak és könnyű mondatok írása hallás után és másolással. Könnyű mondatok alkotása és leírása. Nagybetű a pont után és a nevekben; az y, i, ū, u írása a szóban. Nazális magánhangzók a ragokban. Az o szótagolása. A szó átvitele egyik sorról a másikra.

II. témakör, heti 10 óra

A gyermekek kötetlen beszámolója élményeikről és benyomásaikról. Beszélgetések rajzok és képek nézegetése közben. Bevezető beszélgetések az osztályban olvasott szövegekhez. Visszamondás megadott kérdések alapján és azok nélkül. Versek megtanulása kívülről, dramatizálás, színre alkalmazás. Az olvasott rövid szövegek tartalmának megbeszélése. Elbeszélő népköltészeti alkotások előadása. A világos és hangos beszéd fejlesztése. A gyermekek beszédhibáinak javítása.

A gyermekekhez közel álló témájú szövegek, versek és népköltészeti alkotások hangos és néma olvasása. A vessző, a felkiáltójel és a kérdőjel figyelembevétele olvasáskor. A hosszú és rövid magánhangzók, valamint a kettőshangzók helyes kiejtése. Önálló otthoni olvasás.

Rövid mondatok alkotása és írása. Látható tárgy közös (az egész osztállyal végzett) leírása és egyszerű esemény írásbeli elbeszélése. Írásbeli válaszadás a megadott kérdésekre, írás közben és írás nélkül. Gyakoroltatás a hosszú és rövid magánhangzókat (i, y; u, ū, ų; e, ė; ę; a, ą), valódi kettőshangzókat (ai, au, ei, ie, uo, ui), összetett mássalhangzókat (dz, dž, c, č), valamint az a, ą, o, ū, u előtt álló lágyító i-t és a j-t tartalmazó szavak hallás utáni helyes leírására. Az orrhangú betűk írásának gyakorlása a mit? és miből? kérdésekre válaszoló alakokban. Az e szóvégi írásának gyakorlása a hol? kérdésre válaszolva. Gyakorlás annak ellenőrzésére, hogy b vagy p, d vagy t, g vagy k írandó-e. Néhány, a tőben nazális magánhangzót tartalmazó szó megjegyzése (például žąsis, ąžuolas, grįžo, drįso). A nagybetűk írásának szabályai. A hang és a betű közötti különbség. Magánhangzók, mássalhangzók, kettőshangzók. Az ábécé kívülről való megtanulása.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 13

Fejezet, óraszám

Beszéd

Olvasás

Írás

A szó és a szótag. Gyakorlat annak hallás utáni felismerésére, hogy melyik szótag hangsúlyos a szóban. A szavak csoportosítása azok szerint a kérdések szerint, amelyekre válaszolnak: ki? Milyen? Milyen? Mit csinál? (Ezzel együtt annak megfigyelése, hogy az egyes csoportok szavai mit jelentenek, mit fejeznek ki – tárgyat, tulajdonságot, cselekvést). A főnév, a melléknév és az ige elnevezése. Hogyan változnak a szavak, amikor ezekre a kérdésekre válaszolnak: ki, kinek a, kinek, kit, mivel, miben? Milyen, milyen? stb., milyen, milyenek? stb.; mit csinál, mit csinált stb. Másolás és tollbamondás a helyesírás tanulásakor.

III. fejezet, heti 7 óra

A gyermekek élményeinek, tapasztalatainak szabad elbeszélése. Képek tartalmának elmondása. A gyermekek által olvasott könyvek és újságocskák érdekesebb részleteinek elbeszélése. Az osztályban olvasott szövegek megbeszélése, elmondása. Dramatizálás és színre állítás. Versek előadása. Találós kérdések megfejtése, közmondások és szólások magyarázata. A beszédhangok helyes kiejtése.

Elbeszélések, versek, népköltészeti szövegek és nagyobb szépirodalmi művek részleteinek hangos és néma olvasása. Verses és prózai szövegek kifejező és szép olvasásának gyakorlása (írásjelek, szó- és logikai hangsúly, a hang alkalmazása a tartalomhoz). Önálló olvasás.

Mondatok alkotása és írása. Egyszerű esemény írásbeli elmondása. Egy rövid olvasott cikk írásbeli elmondása. A zöngés és zöngétlen mássalhangzók helyesírása: b, p; d, t; g, k; z, s; ž, š. A fontosabb igekötők helyesírása: į-, są-, san-, at-, ap-, už-, iš- stb. A fontosabb képzők helyesírása: -elė, -elis, -ybė, -ynas, -imas, -umas, -ūnas stb. Szavak képzése igekötőkkel. Az st-, sč-, št-šč, zd-zdž hangkapcsolatokat tartalmazó szavak írása. Összetett szavak helyesírása. Az orrhangú magánhangzók (ą, ę, į, ų) írása, a melléknévi igenevek kivételével. Ragozható és ragozhatatlan szavak. A szó részei: gyök, képző, igekötő, tő. Ragozható szófajok. Főnév, melléknév, névmás, számnév. Fajtáik, nemeik, számaik, eseteik. Ragozás (a névszói alakok nélkül).

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 14

Tantárgy, heti óraszám

Beszéd

Olvasás

Írás

Az ige, személyei, száma és igeidői. A kijelentő mód személyragozása (összetett alakok nélkül). A beszéd és a mondat. A pont. Kérdő, felkiáltó és felszólító mondat – kérdőjel, felkiáltójel a mondat végén. Alany és állítmány. Másolás és tollbamondás a helyesírás tanulásakor. A megtanult versek emlékezetből való leírása.

IV. évfolyam, heti 6 óra

A gyermekek élményeinek és benyomásainak szabad elbeszélése. Beszélgetések az önállóan olvasott könyvek és versek tartalmáról. Bevezető beszélgetések az osztályban olvasott művekről. Az olvasott művek alaposabb elemzése, a szereplők tulajdonságainak és viselkedésük indítékainak jellemzése. Az olvasott mű tartalmának tömör elbeszélése, egy látott esemény ismertetése. Vers- és szépirodalmi prózarészletek szavalása emlékezetből. Színpadra állítás és dramatizálás.

Különféle költészeti és prózai művek kifejező olvasása (ismert szerzők művei és népköltészet). Ismerkedés jelentősebb magyar íróinkkal: Donelaitis, Daukantas, Valančius, Baranauskas, Basanavičius, Maironis, Vaičaitis, Kudirka, Žemaitė, Šatrijos Ragana, Lazdynų Pelėda, Vaižgantas, V. Krėvė, Biliūnas, Vienuolis, A. Smetona, Simonaitytė, Mykolaitis-Putinas és mások; műveik kiválasztott részleteinek olvasása és életrajzuk egy-egy jellemző mozzanatának bemutatása. A kifejező olvasás technikájának tökéletesítése. Önálló olvasás.

Megtapasztalt és átélt események írásbeli elbeszélése. Látott tárgy leírása. Gyakorlás a szabad fogalmazás írásában. Gyakorlati jellegű írásművek: levelek, kérvények, számlák, postai pénzutalványok stb. Az elvégzett nyelvtani tananyag ismétlése és elmélyítése: magánhangzók, mássalhangzók, kettőshangzók és típusaik; hangsúly és hanglejtés; a szó részei; ragozható szófajok (a névszók névelős alakjaikkal, a ragozott ige valamennyi módban, összetett igeidőkben és visszaható alakokban). Melléknévi igenevek és helyesírásuk. Határozói igenevek. Igenévi alakok. Ragozhatatlan szófajok. Egyszerű mondat. Alany és állítmány. Bővítmények. Vessző az egyszerű mondatban. Az összetett mondatok megértése. A vessző legegyszerűbb esetei az összetett mondatban. Egyenes beszéd. Gyakorlat annak elkülönítésére. A megtanult versek és prózai művek emlékezetből való leírása.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 15

Fejezet, óraszám

Beszéd

Olvasás

Írás

V. fejezet, heti 5 óra

Az órán olvasott művek feldolgozása: a mű gondolatának megértése, a szereplők jellemzése. Dramatizálás és színrevitel. Hosszabb mű tartalmának tömör elbeszélése. Beszámoló az osztály előtt az előre elkészített terv alapján egy megtörtént kirándulásról, sétáról vagy valamely más feladat önálló teljesítéséről.

Költészetünk és prózánk szemelvényeinek néma és hangos olvasása. Válogatott részletek Donelaitis „Évszakok” című művéből; Daukantas „A szokásokról” című művéből; Valančius „Gyermekkönyvecskéjéből”; a „Palangai Juzė” című műből; „Antanas Tretininkas elbeszéléseiből”, Baranauskas dalai és „Az anykščiai erdő” című műve; Maironis és mások művei. A tárgyalt szerzők rövid életrajza. Elbeszélések és versek a Litvánia függetlenségéért vívott harcokról. A szépolvasás technikájának fejlesztése. Válogatott költészeti és prózai szemelvények memorizálása. Önálló olvasás.

A megtapasztaltak írásbeli elbeszélése (terv nélkül). Könnyű, önálló fogalmazások a tárgyalt témáról. Fogalmazások megadott terv alapján. Közös (az egész osztály részvételével történő) tervezés és fogalmazásírás a terv alapján. Szabad fogalmazások. Hivatalos ügyiratok (a IV. fejezet programjában megjelölt tananyag ismétlése és kiegészítése). A hangtani és alaktani ismeretek (fonetika és morfológia) rendszerezett ismétlése. A tanult helyesírási ismeretek elmélyítése. A memorizált tananyag leírása. Beszéd és írás. Nyelvjárás és köznyelv.

VI. fejezet, heti 5 óra

Beszélgetések az olvasott művek és az aktuális események témáiról. Az olvasott mű tartalmának tömör elbeszélése. A memorizált versek és prózai részletek elmondása. Dramatizálás és színrevitel. Beszámolók az osztály előtt, az elkészített terv alapján, egy megtörtént kirándulásról, sétáról vagy valamely más feladat önálló teljesítéséről. Beszélgetések az olvasott művek témáiról. Ismerkedés a dallal, a mesével, a mondával (legendával), a találós kérdéssel, a közmondással, a szólással és a népköltészettel. Ismerkedés az eposszal, a lírával és a drámával. A ritmus és a rím megértése.

Népköltészeti szemelvények és írói művek részleteinek hangos és néma olvasása: Basanavičius „Aušra” című művének előszavából és más részletekből, Kudirka „A haza harangjai” és „A híd emlékei” című műveiből és másokból, Vaižgantas „A fény derengései” című művéből (az Alauš-tó harangja, a litván szó, vilniusi mese), Smetona írásaiból (Tanulmányaim, Žalgirisre emlékezve), Žemaitė „A meny” című művéből; Šatrijos Ragana „Vincas Stonis” című művéből; Lazdynų Pelėda „Anyácska elringatott” című művéből; Biliūnas, Vienuolis, Vincas Krėvė, Simonaitytė, Mykolaitis-Putinas és mások műveiből. A tárgyalt szerzők rövid életrajza. Elbeszélések és versek a Litvánia függetlenségéért vívott harcokról. A legújabb költészeti és prózai szemelvények. A szépolvasás technikájának fejlesztése. Válogatott költészeti és prózai szemelvények memorizálása. Önálló olvasás.

Az olvasottak és a megtapasztaltak írásbeli elbeszélése. Önálló fogalmazások megadott témáról. Fogalmazások tervezése és írása terv alapján. Hivatalos ügyiratok. Rövid mondattani kurzus: egyszerű mondat és részei; összetett mondat és típusai; egyenes és függő beszéd; központozás. A tanult helyesírási ismeretek elmélyítése.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 16

A nyelvtani témák tehát az írás és az olvasás témái közé kerültek. Az írási témáknál a morfológiai és a központozási kérdéseket is magyarázzák; még a második év fonetikai témáit is az írás témáiként tüntetik fel: A hang és a betű különbsége. Gyakorlat annak megtalálására hallás után, hogy a szó melyik szótagja hangsúlyos (PMPP 1939: 6). Az olvasási témák tanításakor pedig arra ösztönöznek, hogy (olvasás közben) fordítsanak figyelmet az írásjelekre.

A 4. táblázat oszlopaiban feltüntetett nyelvi témákból látható, hogy a teljes nyelvi tananyag alapjainak csaknem egészét az első három tanév során kell megtanítani, a negyedik évben pedig a nyelvi ismereteket el kell mélyíteni és bővíteni. Az első évben a fő hangsúly a helyes kiejtés kialakításán, valamint a helyesírás és a központozás alapjain van. A program szerzőinek véleménye szerint a második évben tovább kell fejleszteni a helyes kiejtést, meg kell tanítani a helyesírás alapjait, el kell kezdeni a fonetika tanítását és a hangsúlyos szótag meghatározását. A harmadik évben fontos a köznyelvi kiejtés helyességének fejlesztése; továbbá összetettebb helyesírási esetek tanítása, a tanulók megismertetése a szó részeivel és a szófajokkal, valamint az írásjelek és a mondatrészek tanításának megkezdése javasolt. A negyedik évben már nincsenek kiejtésfejlesztő témák, de ismétlik a megtanult fonetikai témákat, és bevezetik a hangsúlyt és a hanglejtést. A program a korábban tanult szófajok ismétlését is előirányozza (az ezekre vonatkozó ismeretek elmélyítését és más szófajok tanítását). Ezt követik a központozás és a mondattan tanításának témái. Az ötödik évben már csak kevés nyelvi témát tárgyalnak: főként ismétlést (fonetikából, a szófajokról és helyesírásból). Az új témák: a nyelv és az írás, a nyelvjárás és a köznyelv. A hatodik évben a tanároknak leginkább a mondattanra és a központozásra kell összpontosítaniuk (az összetett és egyszerű mondatok központozása, egyenes és függő beszéd; a helyesírási szabályok ismétlése). Az ötödik és hatodik évben a program összeállítói több témát szánnak az irodalomelméletnek és -történetnek.

5. TÁBLÁZAT. Az általános iskola litván nyelvi programja témáinak megoszlása

Fejezet

Témák

I. fejezet

Kiejtés: 1. A gyermekek beszédének jelentősebb hibáinak javítása. 2. A hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetése hallás után. Helyesírás, központozás: 1. Nagybetű pont után és nevekben. 2. Az y, į, ū, u írása a szóban. 3. Nazális betűk a ragok végén. 4. Szavak elválasztása egyik sorból a másikba.

II. fejezet

Kiejtés: 1. A tiszta és hangos beszéd fejlesztése. 2. A hosszú és rövid magánhangzók, valamint a kettőshangzók helyes kiejtése. Helyesírás: 1. A hosszú magánhangzóké. 2. A kettőshangzóké. 3. Az összetett mássalhangzóké. 4. Az i lágyságjel magánhangzó előtt. 5. A zöngés mássalhangzók párosainak megkülönböztetése. 6. Nazális betűk a szó tövében. 7. Nagybetűk.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 17

Fejezet

Témák

Fonetika, hangsúlyozás:

1. A hang és a betű közötti különbség.

2. Magánhangzók, mássalhangzók, kettőshangzók.

3. Ábécé.

4. A hangsúlyos szótag meghatározása.

Szófajok:

1. A szavak kérdések szerinti csoportokba sorolása.

2. Főnév, melléknév és ige.

3. Ragozás kérdések szerint.

III. fejezet

Kiejtés:

A köznyelvi hangok helyes kiejtése.

Helyesírás:

1. A mássalhangzók helyesírása.

2. Az előtagok helyesírása.

3. Az utótagok helyesírása.

4. Hangkapcsolatokat tartalmazó szavak helyesírása.

5. Az összetett szavak helyesírása. A nazális magánhangzók helyesírása.

Szóképzés:

1. Ragozható és nem ragozható szavak.

2. A szó részei.

Szófajok:

1. Főnév, melléknév, névmás, számnév.

2. Fajtáik, nemeik, számaik, eseteik.

3. Ragozás.

4. Ige, személyei, számai, igeidői.

5. A kijelentő mód ragozása.

Központozás, mondattan:

1. Pont.

2. Kérdőjel, felkiáltójel a mondat végén.

3. Alany és állítmány.

IV. fejezet

Fonetika, hangsúlyozás. Ismétlés:

1. Magánhangzók, mássalhangzók, kettőshangzók és típusaik.

2. Szóhangsúly és hanglejtés.

Szóképzés: a szó részeinek ismétlése.

Szófajok. Ismétlés:

1. Ragozható szófajok (a főnév- és melléknévragozás névmási alakokkal, a ragozott ige valamennyi módja, összetett igeideje és visszaható alakja).

2. Melléknévi igenevek.

3. Főnévi igenevek.

4. Határozói igenevek.

5. Nem ragozható szófajok.

Helyesírás: a melléknévi igenevek és helyesírásuk.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 18

Fejezet

Témák

Mondattan (a mondat részei), központozás:

1. Egyszerű mondat.

2. Alany és állítmány.

3. A mondat másodlagos részei.

4. Vessző az egyszerű mondatban.

5. Összetett mondatok.

6. A vesszőhasználat legegyszerűbb esetei az összetett mondatban.

7. Egyenes beszéd, gyakorlás annak felismerésére.

V. fejezet

Fonetika: Ismétlés.

Szófajok: Ismétlés.

Helyesírás: A tanultak elmélyítése.

Egyéb:

1. Nyelv és írás.

2. Nyelvjárás és köznyelv.

VI. fejezet

Mondattan és központozás:

1. Az egyszerű mondat és részei.

2. Az összetett mondat és típusai.

3. Egyenes és függő beszéd.

4. Központozás.

Helyesírás: A tanult helyesírási ismeretek elmélyítése.

A hat év összes témáját százalékban kiszámítva látható, hogy az elemi iskolában a litván nyelv tanításakor a legtöbb figyelmet a helyesírásra és a nyelvtani kategóriákra (lásd a 2. ábrát), valamint a központozásra és a mondattanra fordították. A többi témára (a kiejtésre, a fonetikára és a szóalkotásra) a tantervben kevesebb téma jutott.

2. ÁBRA. Az 1939. évi elemi iskolai litván nyelvi tanterv témáinak százalékos aránya

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 19

A 2. ábra diagramján bemutatott adatokat az 1919. évi program témáinak diagramjával összevetve (lásd a 3. ábrát) a következő különbségek láthatók: az új programban jóval nagyobb figyelmet fordítottak a helyesírásra, a központozásra és a kiejtésre. Vannak hangsúlyozási témák is, amelyek az 1919. évi programban nem szerepeltek.

3. ÁBRA. Az 1919. és 1939. évi litván nyelvoktatási programok témáinak összehasonlítása

Az 1939. évi program tehát, amelyet a hatéves elemi oktatás jóváhagyásakor készítettek, már különbözött a korábbi programoktól, így nyilvánvaló, hogy a programhoz igazodó új tankönyvekre is szükség volt. A program felépítése a litván nyelv elemi iskolai oktatásának kialakult szerkezetét mutatja: helyesírás, szófajok, mondattan és központozás, szóalkotás, kiejtés, fonetika és hangsúlyozás.

KÖVETKEZTETÉSEK

1915–1939 között Litvániában oktatási egyesületek alakultak, gyorsan terjedt a litván nyelvű sajtó kiadása, az iskolai tankönyvekkel pedig a Litván Tudományos Társaság kezdett foglalkozni. 1922-ben a litván nyelv államnyelvi státuszának megadása kiterjesztette a litván nyelv használatának területeit és funkcióit.

A tankönyvek, programok és recenziók írását az első világháború lelassította, ám 1915–1917-ben már két litván nyelvoktatási programtervezet is készült, amelyekben kezdtek kirajzolódni a litván nyelv oktatásának irányelvei.

A tankönyveket a hivatalosan jóváhagyott elemi iskolai programok (1919 és 1939) alapján írták: az 1919. évi elemi iskolai litván nyelvoktatási program négy tanévre szólt, és főként a szófajok tanítására összpontosított, de számos más témát is tartalmazott (szóalkotás, mondattan, helyesírás, kiejtés, fonetika és központozás); az 1939. évi program hatéves volt – új témák jelentek meg benne, például a hangsúlyozás, más témákat (például a helyesírást, a központozást és a kiejtést) pedig részletesebben javasolt tanítani.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 20

Az 1939. évi litván nyelvi program témái már az elemi iskolai litván nyelvoktatás megszilárdult szerkezetét mutatják (helyesírás, szófajok, mondattan és központozás, szóalkotás, kiejtés, fonetika és hangsúlyozás); ez az akkori litván nyelvi tankönyvekben is tükröződött.

Az 1915–1939 közötti litván nyelvoktatási programok és recenzióik szerepet játszottak a köznyelv funkcióinak terjesztésében, és meghonosították a köznyelvi nevelés kritériumait. A programok és recenzióik vizsgálata feltárta, hogy ebben az időszakban olyan felfogás alakult ki, amely szerint az elemi iskolai litván nyelvi tankönyveknek a) szabályos nyelven kell íródniuk (a nyelvi tisztaság kritériuma), b) a gyermekek számára érthetőnek kell lenniük (az érthetőség kritériuma), c) a helyesírás és a kiejtés szabályosságára kell tanítaniuk (a helyesség kritériuma) – és így kell fejleszteniük a köznyelvet.

ŠALTINIAI

Jablonskis J. [Petras Kriaušaitis] 1901: Lietuviškos kalbos gramatika, Tilžė: spausdinta pas Otto v. Mauderode.

Jablonskis J. [Rygiškių Jonas] 1911: Lietuvių kalbos sintaksė, Seinai: „Šaltinio“ knygynas.

Jablonskis J. [Mokytojas] 1915 [1933]: Dėl lietuvių kalbos programos. – Lietuvos balsas 4. Jablonskio raštai 2. Švietimo reikalai. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys, 57–58.

Jablonskis J. [R. J.] 1920: A. Jakučionis. Kelias į šviesą, skaitymo ir rašymo mokslas. Aštuntas pataisytas leidimas. Kaina 3 auks. 50 sk. Tilžė, 1920. – Švietimo darbas 10, 45–57.

Jablonskis J. 1920a: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Lietuva 164, 2–3; 165, 2.

Jablonskis J. [Rygiškių Jonas] 1922: Lietuvių kalbos gramatika: vid. mokslo įstaigoms. 2-asis leid. Kaunas; Vilnius: „Švyturio“ b-vė.

Jablonskis J. [Rygiškių Jonas] 1928: Linksniai ir prielinksniai ir jų vartojimas mūsų kalboje: jų vartojimas mūsų kalboje, Kaunas: „Sakalo“ b-vė.

LD 1915: Lietuvių delegacija in žm. šviet. ministeri. – Vairas 19, 310.

LKP 1909 Lietuvių kalba žemesniosiose mokyklose ir lietuvių kalbos mokytojai. – Mokykla 2, 1–2.

Lomanas P. 1930: Pradžios mokyklų įstatymai. Taisyklės, instrukcijos, aplinkraščiai ir programos, Kaunas.

Murka J. 1920: Atviras laiškas A. Jakučioniui. – Mokykla ir gyvenimas 4 (viršeliuose).

Murka J. 1923: Mašiotas Pr. Ašakaičio abecėlė. Tilžė, 1921. – Švietimo darbas 3–4, 268–270.

PLK 1906: Pavyzdinis lietuvių kalbos mokymo programas žemesnėms ir vidutinėms mokslo įstaigoms Vilniaus, Kauno, Gardino ir Suvalkų gub. – Vilniaus žinios, 1906, gegužės 10 (23), Nr. 99 (417), 1.

PMLP 1919: Pradedamųjų mokyklų laikinoji programa. – Švietimo darbas 1 (priedas).

PMP 1940: Pradžios mokyklos programos, Kaunas: Švietimo ministerijos knygų leidimo komisijos leidinys.

PMP 1939: Pradinės mokyklos programos. Švietimo ministerio patvirtintas projektas. Kaunas: „Šviesos“ spaustuvė.

RP 1920: Lietuvių kalba (ir pasaulio literatūra). Švietimo Ministerijos bendrojo lavinimo mokyklos. Reformos projektas. – Švietimo darbas 6–7, 24–25

VMP 1937: Vidurinių mokyklų programos (projektai), Kaunas: „Spindulio“ bendrovės spaustuvė.

LITERATŪRA

Buivydienė V. 2011: Lietuvių kalbos mokymas XX a. pradžioje: pirmosios lietuvių kalbos mokymo programos ir to laikotarpio vadovėliai. – Naujausi kalbų ir kultūrų tyrimai. Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 4, Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija; UAB „Petro ofsetas“, 183–223.

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

VAIDA BUIVYDIENĖ. Pradinių mokyklų lietuvių kalbos mokymo programos 1915–1939 metais | 21

Buivydienė V. 2013: XX amžiaus pirmosios pusės pradžios mokyklų gimtosios kalbos vadovėlių turinio ir kalbos norminimo bruožai. Daktaro disertacija, Vilnius.

Bukauskienė T. 1989: Lietuvos mokykla ir pedagoginė mintis 1918–1940 m. Vilnius: LTSR liaud. Švietimo m-ja.

Bukauskienė T. 1995: Lietuvos mokykla ir pedagoginė mintis 1918–1940 m., Trečias, papildytas leidimas, Vilnius: Leidybos centras.

Čepaitienė G. 2010: Jonas Jablonskis – varpininkas (Mintauja, ėjimas į Varpą). – Kalbos kultūra 83, 30–43.

Jagminienė J. 2013: Inteligentai – pirmieji lietuviškų vadovėlių autoriai. Prieiga internete: http://www.bernardinai.lt/straipsnis/2013-02-08-jurate-jagminiene-inteligentai-pirmieji-lietuvisku-vadoveliu-autoriai/95146 (žiūrėta 2013 04 17).

Karčiauskienė M. 2000: Lietuviškų elementorių raida. – Lietuviški elementoriai, Kaunas: Šviesa, 11–75.

Karčiauskienė M. 2002: Lietuvos mokyklos ir pedagoginės minties raidos bruožai: 1863–1918 m. – Lietuvos mokykla ir pedagoginė mintis. XIX a. antroji pusė–XX a. pradžia. Antologija. Sud. M. Karčiauskienė, Kaunas: Šviesa, 9–25.

Mikulėnienė D. 1998: Valstybinės kalbos statusas de jure ir de facto: jo įgyvendinimo ir tvarkybos problemos. – Valstybinė kalba ir integracija (Estija, Latvija, Lietuva): seminaro tezės, Vilnius, 7–8.

Paškevičiūtė-Kundrotienė E. 2009: LMD leidybinė veikla. – Mokslo ir technikos raida 1(1), 124–138.

Piročkinas A. 1977: Prie bendrinės kalbos ištakų: J. Jablonskio gyvenimas ir darbai 1860–1904, Vilnius: Mokslas.

Piročkinas A. 2011: Erškėčiuotu keliu lydėjo kalbą į mokyklą (2). – Mokslo Lietuva 1 (445), 5–11.

Pukienė V. 1994: Lietuvių švietimo draugijos XX amžiaus pradžioje (1906–1915 metais), Vilnius: A. Varno personalinė įmonė.

Pupkis A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius: Gimtasis žodis.

Salienė V. 2009: Lietuvių kalbos didaktikos raida, Vilnius: Vilniaus pedagogikos universitetas.

Vainiutė M. 2010: Lietuvių kalbos kaip valstybinės statusas: pagrindiniai aspektai. – Jurisprudencija 4(122), 25–41.

Zinkevičius Z. 1992: Lietuvių kalbos istorija 5: Bendrinės kalbos iškilimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Zinkevičius Z. 1993: Rytų Lietuva praeityje ir dabar, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Gauta 2015 04 07 Priimta 2015 09 25

BENDRINĖ KALBA | 88 (2015) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204