Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
5 short passages of this localized version are shown in the original language because they could not be localized reliably.
Page 1
LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI
LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA
A ŠEŠUPĖ ÉS A JIESIA MELLÉKFOLYÓI
J. SENKUS
I. A nevek áttekintése nyelvtudományi szempontból
A Šešupė és a Jiesia bal felől torkollik a Nemunasba; az előbbi Ragainė közelében, az utóbbi Kaunasnál. A Šešupė medre nagyrészt a kapsai és zanavykai nyelvjárások területén halad, a Jiesia pedig a keleti kapsaiak területén, egy részüket elválasztva a közép-felföldiektől.
A Šešupė és a Jiesia, akárcsak más vízgyűjtők mellékfolyóinak nevei között, jó néhány olyan akad, amely nyelvtudományi szempontból igen érdekes. E nevek jelentős része meglehetősen régi — balti, sőt akár indoeurópai eredetű. A Šešupė és a Jiesia vízgyűjtőjének érdekesebb vagy régebbi folyónevei közül például a következők említhetők: Aistà, Gazdà, Jotijà, Jūré, Keklys, Kisnà, Nóva, Orijà, Pentà, Pilvė, Sasnà, Sūduonìa (Sūduónė), Šeimenà, Vilkaujà stb. A Šešupė és a Jiesia neve is ezek közé tartozik.
A fent említett és néhány hasonló folyónév különféle lejegyzésekben régi dokumentumokban, tudományos munkákban, szótárakban és egyebütt is előfordul. Például a Šešupė nevét a „Scriptores rerum Prussicarum” III. kötetének 189. és 274. oldalán kétféleképpen jegyezték fel, mégpedig: Szeszupe és Suppe. Vytautas 1422-es levelében ez áll: „fluvium S c h r e v i n t a (a továbbiakban S c h i r w y n t a alakban szerepel — J. S.) intrat in fluvium S c h i s s c h u p p a”1. J. Sprogis „XVI. századi ősi szamogit földrajzi szótárának” 332. oldalán Шешупя alakot ír, és a Шетупъ patak nevére utal, amelynek szócikke ismét megadja a Шешупя nevet2. R. Šmitlein szerint a leltárakban a Šešupė neve többféle alakban szerepel, mégpedig: Šešupa, Šesupa, Sesupa, Šešuv i Sesuv. Az utóbbi alakra támaszkodva Šmitlein úgy véli, hogy régebben a Šešupė helyén léteznie kellett
1 Э. А. Волтер, Списки населенных мест Сувалкской губернии, Санктпетербург, 1901, р. 4.
Ebben a cikkben a régi dokumentumokat csak kis mértékben használjuk fel, és a hidronimák korának kritériumait is csupán érintjük. Ezt a jövőben részletesebben igyekszünk megtenni.
2 Lásd: И. Я. Спрогис, Географический словарь древней жемойтской земли XVI столетия, Вильна, 1888.
Nem világos, miért sorolja Sprogis a Šešupėt egy címszó alá a Šetupėvel (Šetupiuval), és hogy itt melyik folyó a Šešupė — a Nemunas bal vagy jobb oldali mellékfolyója.
213
Page 2
a *Šešuva³ lehetett. Kár, hogy a szerző nem jelöli meg, pontosan mely leltárakban írják másként a mai Šešupė nevet. Felmerül a gyanú, hogy Schmittlein nem keveri-e össze ezt a folyót más folyók nevével, ezért maga a magyarázat sem tűnik túl megbízhatónak.
K. Būga munkáiban is gyakran említi a folyóneveket, különösen a régieket, és hivatkozik rájuk. Nem egy, a Šešupė vagy a Jiesia vízgyűjtőjéhez tartozó folyónév keltette fel a figyelmét. Például így ír: „Az összehasonlító módszert alkalmazó nyelvészeknek, úgy vélhető, egész sor olyan folyónevet kell találniuk, amelyeket az indoeurópai alapnyelvből örököltnek kell elismerni. Ilyen neveknek véleményem szerint tekinthetők... a litván Nova⁴. Hangsúlyozni kell, hogy a nyelvészek a korábban említett neveket tartják különösen régi balti vagy indoeurópai neveknek: Jūrė, Keklys, Kirsna, Orija, Pentà, Siesartis, Seimenà, Šešupė, Vilkaujà és mások.⁵ Például a Siesartė tövét az óind sisarti szóval vetik össze, melynek jelentése: „folyik, fut”⁶; a Kirsnát az óporosz kirsnan szóval, jelentése: „fekete”; a Sasnàt a sasnis vagy sasnas szóval, amely az óporoszban „nyulat” jelentett⁷; a Keklys nevet pedig a kurši nyelv maradványának tekintik. Ez utóbbi név azonos lehet az északnyugati Žemaitija egykori területének nevével, amelyet a források kétféleképpen írnak: Ceclis és Cecklis; töve feltehetően kek- (vö. kėkė, kėkulas ’csomó, gombóc’, kek-tà ’csoport, tömeg, fürt’), és más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői.⁸
Az említett folyónevek közül néhánynak más nevekkel is közös a töve. Például a Šuduonià valószínűleg elválaszthatatlan a Šuduvõs névtől. Mint tudjuk, a Nõva folyó nevéhez kapcsolódik a zanavykai nyelvjárás neve, a Jotijõs folyó nevével pedig talán a jótvingiai (jótvingų) elnevezés hozható kapcsolatba. K. Būga rámutat, hogy a jótvingas a *Jotva alapalakból (folyónévből) képzett szó, a Jótvos folyó neve pedig elválaszthatatlan a Jotijà⁹ folyónévtől.
Ismeretes, hogy sok településnév folyónevekből ered. Jó néhány ilyen név a Šešupė vagy a Jiesia mellékfolyóinak nevéből is származik. Erről például úgy győződhetünk meg, ha összevetjük a következő településneveket a folyónevekkel: a) előtag nélküli származékok: Alksnėnai — Alkšnė, Gulbinai és Gulbiniškiai — Gulbinas, Pilviškiai — Pilvė, Pentiškiai — Pentà, Sasnavà — Sasnà, Vilkaviškis — Vilkaujà; b) előtagos alakok, különösen nagy számban a pa- előtaggal: Pajevonys — Jevónis, Pajiesys — Jiesià, Parausiai — Raùsvė, Pasūduonys — Šuduonià, Pašeimeniai — Seimenà; c) a folyónevekből képzett te-
³ Žr. R. Schmittlein, Etudes sur la nationalité des Aestii, t. 1, Toponymie lituanienne, Hofstetten (Bade), 1948, p. 114—115.
⁴ Žr. K. Būga, Upių vardų studijos ir aisčių bei slavėnų senovė, „Tauta ir žodis“, kn. I, Kaunas, 1923, p. 14.
⁵ Plg. K. Būga, min. darbas, p. 17 ir kt., R. Schmittlein, min. darbas, p. 101, 109, 112, 114, 125, 127 ir kt.
⁶ Plg. P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941, p. 24.
⁷ Plg. K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, sąs. II, Kaunas, 1924, p. LXXX ir LXXIII.
⁸ Plg. K. Būga, Lietuvių įsikūrimas šių dienų Lietuvoje, „Tauta ir žodis“, kn. II, Kaunas, 1924, p. 12; V. Grinaveckis, Dėl kai kurių vietovardžių kilmės, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. III, Vilnius, 1960, p. 322, 323.
⁹ Žr. K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, sąs. II, p. LXXXVIII.
214
Page 3
olyan lakóhelyneveket, amelyek szótöve végződésében különböznek, vagy semmiben sem térnek el tőlük: Guzdai — Gazdą, Jūrė — Jūrę, Krosnė — Krosną, Šlavanta, Šlavančiai — Šlavantą, Višakis — Višakį10.
Képzésüket tekintve a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területein található folyónevek jelentős része két tövet tartalmaz. Némelyikük meglehetősen érdekes, bár nem mindig könnyű megmagyarázni őket. Az érdekesebb, két tövet tartalmazó folyónevek közül a következők említhetők: Aukšpirtą, Klūšgiris, Leimantas, Menčtrakis, Mergūtrakė, Nóvar aistis, Sėnšėšupė, Sūrmiškis és mások. Köztük nagyon furcsák is akadnak, például: Striūngia-brūzis, Strūmbagalvė.
Előfordulnak olyan folyónevek is, mint a Višakis, amelyek elmélyültebb vizsgálat nélkül némelyeknek két tövűnek tűnhetnek. Ezért ebben az esetben alaposabb elemzésre van szükség. Višakį K. Būga a Merštakiu nevűvel (a Lielupė egyik mellékfolyójával Žeimeliu közelében), a Smalakiu nevűvel és a Várlakiu nevűvel (Varlakys, „Betygala környékének patakja”) hasonlítja össze; például azt mondja, hogy „a Smalakis folyónév összetételét tekintve semmiben sem különbözik a suvalkiai Višakis folyónévtől”¹¹, továbbá hogy „a Várlakis összetételében semmiben sem különbözik az -akis végződésű többi folyónévtől12”. P. Skardžius a szó -akis összetevőjét kibővült képzőnek nevezi, amely a Merštakis és a Višakis nevekben található13.
A Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak nevei közül alighanem azok vannak a legtöbben, amelyek első tagja különféle köznevek vagy (ritkábban) személynevek töve, a második pedig upė, upis (upys), upa, upelis (upėlis, upaitis), például: Akmėnupis (Akmenupis), Báltupis, Bártupė, Dainupis, Églupis, Gėdupėlis, Gėdup is (Gedupỹs), Girnupėlis, Jótupis, Júodupė, Júodupelis, Kriokupỹs, Kumpupaitis, Lankupà, Molupỹs, Nėnupė, Ožkupỹs, Skriáudupis, Šveintupė, Vilkupis (Vil kupỹs) és mások. A Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területein mintegy 150 ilyen folyónév található. Legtöbbjük Zanavykai vidékén fordul elő. Csak a Nova mellékfolyói között több mint tíz ilyen nevű van. Említésre méltók a következők: Aíksnupis (vagy Eíksnupis), Béržupis, Burliókupis, Kač̌upis, Mõčkupis, Poškupis, Rõgupis, Sparvinupis, Šilupė, Tamõšupis, Vinkšnupỹs. Az efféle képzésű folyónevek Litvánia más vidékein is bőségesen előfordulnak. A Šešupė és a Jiesia e két tövet tartalmazó mellékfolyónevei közül némelyik több pataknak is közös neve,
10 Vö. Ю. Бальчиконис, Названия литовских населенных пунктов от названий рек и озер, „Lingua Posnaniensis“, t. 7, Poznan, 1959, p. 240—252.
Számos olyan településnév van, amelyet hasonló tövű folyónevekkel csak nagy körültekintéssel szabad egybevetni. Például a Kazlų Rūda járásban, Ąžuolų Būda környékén található Pentupiai falu neve nem feltétlenül a Penta folyóról ered: egyrészt abban a járásban jelenleg nincs Penta nevű patak (Pėntos csak a Šakiai járásban található, Pentupiiaitól mintegy 40 km-re), másrészt a Pentupiai név hangalaki úton a Penkupiai alakból is létrejöhetett, mivel valójában öt kisebb patak folyik egymás közelében azon a környéken. Ez a magyarázat azonban a népetimológiára emlékeztet, ezért úgy kell vélnünk, hogy a Penkupiai másképp keletkezett: például az öt kis patak egyikét Pentupėnek nevezhették, s ebből a névből a Pentupiai is kialakulhatott.
11 Lásd K. Būga, Upių vardų studijos ir aisčių bei slavėnų senovė, „Tauta ir žodis“, kn. I, p. 37.
12 Lásd K. Būga, uo., p. 43; továbbá vö. p. 14.
13 Lásd P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 125.
215
Page 4
pl.: Bėržupis, Kiaulupė, Rūd upis egyenként 3-as számmal fordul elő, Juodupė és Mėckupis 4-es számmal, Vil kupis (Vilkupys) pedig 5-össel14.
Ezeknek az összetett neveknek az első tagja érdekesebb; emellett a második tag változatai is sajátos érdeklődésre tarthatnak számot15, különösen pedig az upa tag (Lankupė) tővégi része. Feltételezhető, hogy ezek az összetett folyónevek nem nagyon régiek; pontosabban fogalmazva, a második tagjuk nem régi. Hogy ez valóban így lehet, arra legalább részben a korábban említett Šešupė-példa alapján is következtethetünk, amelynek régi alakja talán Šešuva volt.
A szókapcsolatokból létrejött folyónevek, azaz összetett folyónevek viszonylag ritkák — mindössze a következőket sorolhatnánk fel: Barčių upėlis, Barsukyno upėlis, Mažoji Aukspirta, Palaičių upėlis, Paukštynių upėlis, Strepetinės upėlis. Az ilyen folyónevek nem régiek. Litvánia más vidékein is viszonylag kevés van belőlük. Litvániában valamivel több a birtokos esetű összetett tó név.
Azok közül az összetett folyónevek közül, amelyek első tagja névmási melléknév, jóformán csak a következőt említhetjük: Mažoji Aukspirta.
A Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak nevei között kevés az előtaggal képzett név. A világosabb és gyakoribb előtagos folyónevek csak a pa- előtaggal fordulnak elő, például: Pabališkis, Pagrau žys, Pašiekštupis. Más előtagokkal — az at- és az už- előtagú mindössze két nevet leszámítva, nevezetesen: Atšlėtė, Užupis, úgy tűnik, e vidék folyónevei között nincs ilyen.
Az Ańtupelis név, noha mellékhangsúlyos, talán kétgyökű, és hasonló képzésű, mint például az Ančiupis.
Külön említést érdemelnek a képzővel alkotott folyónevek. A Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak neveiben előforduló mássalhangzós képzők közül a következők említendők: -i j a (Jotija, Orija, Reketija), -e i k a (Judreika), -e i k i s (Brideikis), -u k a s, -u k ė (Jiesiūkė, Judriūkė, Lembūdukas, Trumpūkas, Žasinūkas), -i š k i s, -i š k ė (Adverniškė, Bagdžiškė, Dūdiškis, Kiauliškė, Pabališkis), -k l ė (Kafklė), -l y s (Krioklys), -e l i s, -e l ė (Graižėlis, Novėlė, Žarstėlė, Želsvėlė), -ė l i s (Ežerėlis, Šešupėlis), -a m a s (Dótamas), -i m a s (Lydimas), -e n a (Bambenà), -m e n a (Šeimenà), -i n i s, -i n ė (Eglinis, Dóvinė, Kermušinis, Meškinis, Meškinė, Plaušinė, Stirninė, Stumbrinė, Šarinis, Vilktinis, Žagarinis), -i n a s (Gulbinas), -y n a s, -y n ė (Kermušynas, Klio kynė, Ruškynas), -o n a (Lieponà), -o n i s, -u o n y s (Jevónis, Girmuonys), -r ė (Jūdrė), -o r ė (Kalnórė), -s ė (Bálsė), -a š a (Lašąšà), -y t ė (Vasakýtė), -o t a s (Laukščiotas), -u t ė (Pentūtė), -a n t a (Šlavantà), -a n t ė (Kregždantė), -a i t i s (Keklāitis, Kumpupaitis, Nópaitis), -(s)vė (Raušvė), -u v a (Valčiuvà).
Előfordulnak ugyanannak a tőnek a nevei kicsinyítő képzővel is, mégpedig: Jiesia és Jiesiūkė, Jūdrė és Judriūkė, Keklys és Keklaitis, Nóva és Novėlė, Pentà és Pentūtė, Šešupė és Šešupėlis.
14 Természetesen más képzésű folyónevek is ismétlődnek, például: Gulbinas, Orija, Pentà, Rūdė.
15 Gyakran ugyanannak a pataknak a második tagja két, egymás mellett használt alakban fordul elő: azonos nemben, de eltérő tővégi magánhangzóval, vagy eltérő nemben, például: Gėdup is és Gedupys, Ožkupis és Ožkupys, Skriaudupė és Skriaudupis.
216
Page 5
Ez csupán a Šešupė és a Jiesia mellékfolyói neveiben jellemző képzők egy része. Természetesen előfordulnak olyan folyónevek is, például: Amalvė, Šeimena, amelyek képzője ritka, vagy értelmezése és magyarázata nem egységes.
Egyes forrásokban a Pentalė név is szerepel — ez a Pentos II jobb oldali mellékfolyója; a Pentos II a Pentos I-be torkollik, az utóbbi pedig a Novába16. Tudjuk, hogy az -alė képző — a substantivum mobile szavakat, például a dreiskalius, -ė alakokat kivéve — žemaitiai nyelvjárási. Ezért a zanavykai Pentalė folyónév, ha nem sajtóhiba, érdekes nyelvi tény lehet, amely a žemaitiai és zanavykai nyelvjárások egykori közelségének maradványaira utal.
Külön is meg kell említeni a kapsai (Pajevonys) Smailiūtis folyónév -(i)ūtis képzőjét, amelynek ezen a vidéken a köznyelvi szókincsben egyáltalán nincs megfelelője. Itt családnevekben sem hallottam.
Megjegyzendő, hogy a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területének folyóneveiben a tövek és képzők — nagyon kevés kivételtől eltekintve — litván vagy balti eredetűek. Újabb, idegen eredetű nevek, illetve az azokat alkotó elemek csak elvétve fordulnak elő, és rendszerint csak kis vagy kevéssé ismert patakok megnevezésére használatosak, például: Brazamōskas, Brōkinis, Reketkà (ritk.) a Reketijos, Ute-linka mellett. Mint már említettük, e terület folyóneveinek egy része indoeurópai eredetű, bár egyesek, például a Šeimenos etimológiája többféleképpen is magyarázható17. Sok folyónév keletkezett újabb időben is. Ezek közül talán a korábban említett, második tagként -up- elemet tartalmazó, két tövű folyónevek vannak a legtöbben.
A Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területén a folyók és patakok neveinek jelentős része jelentésénél vagy eredeténél fogva a meder, a partok vagy a víz különféle tulajdonságaihoz kapcsolódik; ezek alapján nevezték el az emberek a folyókat különféle módokon. E tulajdonságok és sajátosságok, valamint az ezek alapján adott folyónevek például a következők:
a) a víz színe: Juodupė, Juodupis, Raudenyčia, Rausvė, Rūdė, Skāistis; ide sorolható a Kirsnà is, amely az óporosz nyelvben „fekete [folyót], fekete patakot” jelentett;
b) a folyó (víz) sodrása és áramlása — a folyás módja: Jūdrė, Judriū-kė, Grāužė, Grāužupis, Krioklys, Kriokupys;
c) a folyó mérete, mélysége vagy általános alakja: Didupis, Ežerėlis, Prūdupėlis, Smailiūtis, Trumpūkas;
Természetesen ezek a sajátosságok — például a víz színe — a folyómeder aljától is függhetnek; ezért a folyónevek keletkezését a fent említett sajátosságok alapján sem lehet mindig szigorúan egyetlen valamelyikükhöz kötni, például a folyónév
16 Például lásd M. Lasinskas, J. Macevičius és J. Jablonskis, Lietuvos TSR upių kadastras, d. 1, Vilnius, 1959, p. 188. Ebben a kiadványban további olyan nevek is előfordulnak, amelyek nem felelnek meg a mai népnyelvi adatoknak, például Rokupė.
17 Lásd Die altpreussischen Ortsnamen gesammelt und sprachlich behandelt von G. Gerullis, Berlin und Leipzig, 1922, p. 251; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 233; A. Vanagas, Akmena, Lašmuo ir kiti panašios darybos upėvardžiai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 4, Vilnius, 1961.
217
Page 6
A Rūdupis név kialakulását nemcsak medrének sajátosságával, hanem a víz színével is összefüggésbe hozhatjuk; a Geležynupis, Geležūpis nevek pedig nemcsak a folyómederrel, hanem a víz hőmérsékletével is; vagy például a Krioklys, Kriokupys folyónevek hangutánzóknak tekinthetők, és elválaszthatatlanul összefüggnek az áramlás és a sodrás erejével is.
Jelentős számban vannak olyan folyónevek is, amelyek különféle fák, növények, madarak, vadállatok, háziállatok, halak, rovarok és más élőlények nevéből erednek, például:
e) rovarokról és más élőlényekről: Blūsupis, Dėlupis, Vaŕliaupis, Vėžupis.
A folyónevek keletkezéséről szólva, amely a folyó vagy patak fizikai, illetve egyéb sajátosságaival függ össze, meg kell jegyezni, hogy előfordulhatnak olyan folyók és patakok, amelyek nevének jelentése ma nem felel meg fizikai vagy hasonló valóságuknak, sőt akár teljesen ellent is mond annak; például a Novos és Pilvė mellékfolyói, Didupis ir Didžupis, egészen apró patakok. Vagy például az Blūsupis nevet valószínűleg azért kapta, mert kicsi.
A Šešupė és a Jiesia mellékfolyói között akadnak olyanok, amelyek személynevekből (leggyakrabban vezetéknevekből) vagy településnevekből (falvak stb.) kapták nevüket, például: Močkupis, Pračkūpis, Švedupys, Tamošupis. E néhány példából már látjuk, hogy két tőből állnak, amelyek közül a második elem a up-. e tő. Az ilyen eredetű folyónevek nincsenek nagy számban, és valószínűleg nem régiek.
Hangsúlyozni kell, hogy a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területének folyónevei között mintegy 50 olyan van, amelyek Litvánia más vidékein, illetve más vízgyűjtők mellékfolyóinak nevei között nem fordulnak elő. Ezek nagyobb részét és a fontosabbakat itt felsoroljuk, mégpedig: Aistą, Aukspirta, Dōvinė, Gazdą, Ūglė, Jevōnis, Jotiĭa, Jōtupis, Keklys, Keklaitis, Krosną, Laukščiōtas, Nėnupė, Nōva, Novėlė, Pāikis, Pentā, Pentūtė, Pilvė, Sasna, Sūduonia, Sėdvyga, Šeimenā, Šiulė, Tūrupis, Vaňdupė, Vasakytė, Viemuonia, Višakis, Žarstėlė.
Ide lehetne sorolni továbbá olyan, tudományos szempontból érdekes, egyedülálló litván folyóneveket is, mint Vabalkšnė, Vilkauja, noha gyökük más helynevekben is ismétlődhet.
A kevésbé érdekes folyónevek közül megemlíthetők a Šešupė vízgyűjtőjének olyan személynévi eredetű folyónevei, mint: Milupė, Noreikupė, Tamošupis stb., amelyek szintén sehol másutt nem fordulnak elő.
A folyónevek egy másik nagy csoportját azok alkotják, amelyek nemcsak a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területeinek mellékfolyóit nevezik meg, hanem más litván folyók mellékfolyóit is. A Litvánia területén kétszer, háromszor vagy még többször előforduló nevek közül érdekesebbek például a következők: Balsė, Gulbinas, Jūdrė, Jārė (: Jūria — Tauragės raj.), Juodupė, Orijà, Siesartis, Šaltupis, Širvinta, Švent-
218
Page 7
folyó (Šventupis), Vėžupis (Vėžupis), Vinkšnupis (Vinkšnupis, Vinkšnupys). Ezek közül talán a leggyakoribb (néhány tucat előfordulással) a Juodupė (Juodupis) és a Šalupis.
Vannak olyan vélemények18, amelyek szerint a gyakran ismétlődő víznevek régiségre utalnak, ez a vélemény azonban nem minden névre, különösen a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtőjének mellékfolyóneveire érvényes. Feltételezhető, hogy a Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak számos neve, mivel sehol másutt nem fordul elő a Litván SZSZK területén (bár természetesen némelyik ilyen folyónévnek más balti nyelvekben lehetnek hasonló megfelelői), a legrégibbek közé tartozik. Hasonlítsuk össze a fent említett folyóneveket, például: Aista, Gazda, Jotija, Keklįs, Penta, Sūduonia, Šeimena stb.
Az, hogy sok folyónév több litván SZSZK-beli területen is ismeretes, K. Būga szerint valójában nem meglepő: ezek a nevek, bár nem mindegyik, még ma is köznevek, vagy köznevekből képzett alakok19. Emellett a folyónevek egy része át is kerülhetett ide máshonnan. K. Būga például a Suwałki-vidék nevének tekinti a Širvirta és Siesartis folyóneveket. Szerinte e folyónevek ősi szülőföldje Kelet-Litvánia, az ő megfogalmazásában Vilnius vidéke, ahol a mai napig megtalálható a Širvintā és Siesartis20.
A folyónevek hangsúlyozására is érdemes figyelmet fordítani.
A folyónevek hangsúlyozásában több archaizmus maradt fenn, mint a köznevekben. Például az -aitis és -ytė folyónévképző kicsinyítő képzőkben megőrződött az ősi, emelkedő hangsúly; a köznevekben e képzők hangsúlya ezen a vidéken általában már eső. Hasonlítsuk össze például a Keklaitis, Kumpupaitis, Vasakytė folyóneveket a kepalaitis, vežimaitis, mergytė, žuvytė köznevekkel. A folyónevek archaikus hangsúlyozása abból is kitűnik, hogy némelyikük, például az -inė képzős Dóvinė, Žvikinė, a tőn, nem pedig a képzőn kap hangsúlyt.
Az idősebbek mindig emelkedő hangsúllyal ejtik az olyan folyóneveket, mint a Gráužė, Páukis, Pilvė, Váiliškas; a fiatalabbak néha már eső hangsúllyal, például a Pilvė21.
A folyónevekben nemcsak alakváltozatok, hanem kettős hangsúlyozás és váltakozó hangsúlyozás is előfordul. Így például az upis második taggal, illetve szóval alkotott összetett folyónevek hangsúlyozása kétféle lehet: az első és a második tagban, pontosabban: a) az első szó tövében vagy képzőjén, b) a második szó tövében. Az első szó tövén, esetenként képzőjén hangsúlyozottak közül például a következők említhetők: Gražupis, Girnupis, Klamupis, Skriāudupis, Sparvinupis, Šiekštupis, Tamošupis, Tūrupis, Vilkupis, Vỹžupis. Kevesebb olyan folyónév van, amelynek hangsúlya a második szó tövére esik; például a következők említhetők:
18 Vö. R. Schmittlein, i. m., 76. o.
19 Lásd K. Būga, Upių vardų studijos ir aisčių bei slavėnų senovė, „Tauta ir žodis“, I. kötet, 16. o. Azt is feltételezhetjük, hogy minden helynév köznevekből vagy személynevekből keletkezett.
20 Lásd K. Būga, ugyanott. A keleti vidéken a Širvinta forrása Nemenčinė járásában, a Siesartisé Molėtai járásában van; mindkettő a Šventoji folyóba torkollik.
21 Természetesen vannak hasonló folyónevek is, amelyeket ősidők óta eső hangsúllyal ejtenek, például a Graižė.
219
Page 8
Geležupis, Gražupis, Obelupis, Sakalupis, Samanupis. Ennek a kettős hangsúlyozásnak láthatóan nem lehet egyértelmű okát megállapítani. Még ugyanazok a folyónevek (ugyanazon vagy egy másik, azonos nevű pataké) is előfordulnak kétféle hangsúlyozással, például: Akmenupis és Akmenupis, Vėžupis és Vežupis. Úgy tűnik, az első hangsúlyozás lehet a régebbi. Emellett a hangsúlyozás talán a szóalkotással is összefügg.
Más esetekben is előfordulnak egymás melletti hangsúlyozási változatok, például: a) eltérő hangsúlyhely és hangsúlyozási típus: Jūdrė és Judrė, Orijà — birtokos esetben Orijos és Orijõs (vö. Jotijà, Jotijõs); b) eltérő szótaghanglejtés, például: Naũsupė és Náusupė (ritka). Itt a kezdőhangsúlyos emelkedő lejtés feltehetően újabb keletű, talán nyelvjárási sajátosság vagy egyéb okok miatt alakult ki.
A Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak neveiben az egyik legnehezebb és legbonyolultabb kérdés a nyelvjárási a és e viszonya a szó elején. Ez a kérdés különösen fontos a hely- és víznevek szabványosításakor, ezért itt jelentős körültekintésre van szükség. Például a zanavykai nyelvjárásbeli Álnupio folyónevet nem lehet Elnupis alakra visszaállítani, mert először is a zanavykaiak a köznyelvi szókezdő a-t e-ként ejtik — például így mondják: ekėčios, ekmuõ — ezzel a folyónévvel azonban nem így járnak el; másodszor nincs náluk elnias szó, hanem briedisnek nevezik; harmadszor pedig ebben a folyónévben valóban szerepelhet az ősi al- tő, amelyet más folyó- és tónevek is tanúsítanak, például: Alnà (patak Lazdijai járásban), ugyanott egy tó, Al̃nas22; továbbá vö. Álnis (tó Molėtai járásban), ugyanott az Álnės upėlis nevű patak.
Hogy még az egyértelmű, szókezdő a-t és e-t tartalmazó esetekben is előfordul zavar, azt jól mutatja, hogy ugyanannak a nevű két mellékfolyónak a nevét olykor kétféleképpen írják: egyes szabványosító szótárak a nyelvjárást figyelembe véve például az Álksnė és az Elksnė alakot írják23. Bár abban a kapsai nyelvjárási területben, ahol mindkét folyónév ismert, valóban kétféle a kiejtés, mégpedig a kapsai II. nyelvjárásban (Kapsukas és környéke) — Álksnė, míg a kapsai I. nyelvjárásban egyes helyeken, például Pilviškiai környékén — Elksnė, mégis úgy tűnik, egyértelmű, hogy a köznyelvi alak csak Álksnė lehet.
Érdekes a kapsai Aistà folyónév. Ma már nem merik Eistà alakra változtatni, ezért az ebből származó falu, Aistiškiai nevét sem kellene Eistiškiai alakra javítani, ahogyan azt egyes kiadványok teszik24. Bár annak a kapsai nyelvjárási résznek a területén, ahol az Aistà a legismertebb, a köznyelvi e-t a-vá alakítják, ennek a tőnek a helyneveiben az a és e viszonyának kérdését nem olyan könnyű megoldani, ezért nem tekinthető nyelvjárási alaknak sem az Aistõs, sem az ugyanebből eredő Aistiškių. Vö. még például az Aisė (patak Kretinga járásban), az Aisetas (tó Labanoras környékén) és más neveket.25
22 A folyónevet, Alnà, K. Būga jotving eredetűnek tartja (lásd Lietuvių kalbos žodynas című művét, I. füzet, 63. o.).
23 Žr. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, Kaunas, 1948, p. 384, 393. Be to, ypač nevykusiai daroma, rašant upėvardį Elksnė, o iš jo kilusį ten pat esantį gyvenamosios vietos vardą — Alksnėnai.
24 Lásd például: Lietuvos TSR administracinis-teritorinis suskirstymas, Vilnius, 1959, 687. o.
25 Bővebben lásd: K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, I. füzet, 24., 25. o.; B. Savukynas, Ežerų vardai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 3. kötet, 292. o.
220
Page 9
Vannak más, nehezebben magyarázható, talán a nyelvjárással összefüggő jelenségek is, például mindig Yglė-nek ejtik és írják (a Kapsukasi járás egyik patakja), de — Igliūka és Igliškėliai (az ugyanott található települések nevei)26.
Az itt áttekintett folyónevek mind egyes számúak. Általában a folyónevek többes száma meglehetősen ritka jelenség. A tavak neveiben fordul elő gyakrabban.
Természetesen sokkal részletesebben és még néhány más szempontból is át lehetne és kellene tekinteni, illetve vizsgálni az itt bemutatott folyóneveket, a szerző azonban mindenekelőtt arra törekszik, hogy amennyire lehet, minél részletesebben és teljesebben közölje magát az anyagot. E célból csatolja a Šešupė és a Jiesia mellékfolyóinak betűrendes jegyzékét — egy kis szótárt.
Az ilyen vagy hasonló jellegű víznevek közlésének megkezdése, különösen pedig a folyók és tavak névjegyzékének kiadása jó alapot teremt majd értékes és jelentős magyarázatokhoz, valamint átfogó következtetésekhez. Feltehetően ez a helynévkutatás munkájának és vizsgálatának ésszerű menete.
A kis szótár több mint 400 folyó és patak nevét tartalmazza. Mintegy 50 folyónak és pataknak ismétlődő neve van, például: Juodupė, Rūd-upis, Skriaudupis, Vilkupis stb.; így a különböző tövű nevek száma körülbelül 350, amelyek legnagyobb része a Šešupė vízgyűjtőjéhez tartozik, és csupán kis részük — mintegy 30 név — a Jiesia vízgyűjtőjének folyóihoz és patakjaihoz.
Ez a kis szótár elsősorban a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben őrzött, a népnyelvből gyűjtött helynévanyag (kartoték és jegyzékek) alapján készült. Ennek az anyagnak jelentős részét maga a szótár összeállítója jegyezte fel, aki 25 évvel ezelőtt kezdte gyűjteni. A kis szótárban megadott, nagyobb (idősebb) folyóba torkolló folyók és patakok meghatározása főként a fent említett anyag adatai és a „Litván SZSZK folyóinak katasztere”27 alapján történt. Néhány, különösen kisebb patak torkolatát nem sikerült megállapítani, illetve más módon sem sikerült helyhez kötni. A kis szótár összeállítója igyekezett, amennyire lehetséges volt, megadni a hangsúly helyét és a hanglejtést, illetve a hangsúlyozási típust, de nem minden név hangsúlyozását vagy egyéb jellemzőjét sikerült kideríteni és meghatározni, noha az utóbbi időben egy-két nyelvjárási adatközlőt is megkérdezett, illetve különféle más forrásokat is igénybe vett28. Néhány kisebb patak, amelynek nevét régebben feljegyezték, ma a melioráció vagy hasonló okok miatt eltűnt. Gyakran már a nevük sem ismert, ezért azokat ma a nyelvjárási adatközlőktől szinte lehetetlen pontosítani.
Itt csak a Litván SZSZK területén található és korábban létezett folyók és patakok neveire szorítkozunk. A kalinyingrádi területen és a Lengyel Népköztársaság területén található Šešupė-medencei folyók és patakok nevei nem kerültek be a kis szótárba. Ismertebb közülük például a kalinyingrádi területen: Aiksnupė, Bālupė, Bādūpė, Dirvōnupė, Ežerūpė, Liepond, Lėpupė, Prūdūpė,
26 Néhány más nyelvjárási sajátosságról lásd a mellékelt kis szótár megjegyzéseit.
27 Vö. M. Lasinskas, J. Macevičius és J. Jablonskis, Lietuvos TSR upių kadastras, Vilnius, 1959, I. rész.
28 Pl. M. Paškevičiūtė, Kalvarijos rajono vietovardžiai, szakdolgozat, 1960 (kézirat a Vilniusi Állami V. Kapsukasi Egyetem Litván Nyelvi Tanszékén). A dolgozatban igen kevés folyó- és pataknév szerepel, és azok feljegyzése sem a legjobb.
221
Page 10
Raušvė, Skūrupė, Vėžupė; a Lengyel Népköztársaság területéről: Juodupė, Peisė, Vižainė.
Természetesen a szójegyzék nem tart igényt arra, hogy a tárgyalt terület folyóinak és patakjainak teljes és pontos jegyzéke legyen. Az itt közölt nevek közül némelyeket, amint már említettük, még nem tisztáztak véglegesen. A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet toponimikai kartotékában szereplő folyónevek egy részét, például Arkliūnykė (Šilavotas), nem vettük fel a szójegyzékbe, mivel egy vagy más okból kétségesnek tekinthetők. A szójegyzéket és a jegyzéket a jövőben bővíteni és pontosítani lehet. További anyagot különösen a félreesőbb helyeken találhatnánk. Hogy ez valóban így lehet, azt a sajtóban nemrég megjelent, a Kazlų Rūda járásbeli Ąžuolų Būda erdőgazdaság Mikolavos erdejének patakjairól szóló tájékoztatás is mutatja; itt ezt írják: „A helyiek nem tévesztik össze őket (azaz a patakokat — J. S.). Mindegyiknek van neve: Šaltinbalis, Klevelių, Širvintos, Alkšnės, Lukošbalių, Gylės, Vabalkšnės és más patakok”29.
A szójegyzékben először (az I. rovatban) a folyó és a patak alanyesetű neve szerepel, rendszerint feltüntetve a hangsúlyt, majd megadjuk (a II. rovatban) a hangsúlyozási típusát. Amint már említettük, néhány név, különösen a kisebbek hangsúlyát és hangsúlyozási típusát nem sikerült tisztázni. Ezután lehetőség szerint feltüntetjük a folyó és a patak fekvését: a) melyik oldalról (d. — jobb, k. — bal) és melyik nagyobb (jelentősebb, idősebb) folyóba torkollik (III., IV. rovat), b) valamely közeli települést (várost, kisvárost, környéket, falut), amely mellett a folyó vagy patak folyik, illetve ahol a neve ismertebb, hallották és feljegyezték. A külön megadott rövidítésjegyzékben szereplő rövidítések rendszerint nagyobb települést jelölnek, némelyik patak nevéhez pedig, különösen a kisebbek esetében, a falu neve is hozzá van fűzve. Itt nem sikerült nagy pontosságot vagy egységességet elérni.
Az utolsó (VI.) rovatban időnként különféle jellegű megjegyzések szerepelnek (természetesen többet is kellene közölni). Továbbá, ha egy név a népnyelvben széles körben elterjedt egy, az irodalomban kevésbé ismert nyelvjárási alakban, akkor ezt az alakot is felvesszük a szójegyzékbe, de a megjegyzésekben (VI. rovat) utalunk az irodalmi nyelvi alakra, például: Overupelis lásd Vóverupelis. A szójegyzékbe azonban nem kerültek be:
a) a nagyon egyértelmű, szabályos és széles körben ismert fonetikai nyelvjárási sajátosságok, például: Aglinis, Ekmenupė, Elksnė;
b) a szóalakok és a hangsúlyozás némely torzulása, például: Suduonia, Šūduonia.
Az előforduló párhuzamos alakokat rendszerint külön címszóként közöljük. Az északabbra használt, illetve az irodalmi nyelvben nem ajánlott alakokat többnyire az alapformákhoz utaljuk, de szigorúbb normatív szabályozásra itt nem törekedtünk — csupán arra, hogy a tényeket így vagy úgy rögzítsük.
29 G. Isokas, „Tiesa”, 1961. III. 1.
222
Page 11
A Šešupė vízgyűjtő területe
Page 12
II. A Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területéhez tartozó folyók és patakok névjegyzéke
A folyó vagy patak neve | Hangsúlyozás | A torkolat partja | Mibe torkollik | Egy közeli település | Megjegyzések | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6
Vabal(k)šnė 2 k. Pilvė ĄžB. Vö. Vabal(k)šnė-Pavobelkė Kad.
Vailiškas 1 Žal. Így nevezik a Širvinta II-t Vailiškių falu közelében.
Vaiponė 2 Lásd: Vaiponia
Vaiponia 4 k. Gazda Klvr., Vaiponiškiai
Vaitiekupis 1 d. Aukspirta I Snt., Vaitiekupiai
Vaitupė 1 d. Vandupė Grš., Kubiliškė
Vaitupis 1 Lásd: Vaitupė
Valčiuvà I 3b f. Sasna Ss., Tautkaičiai
Valčiuvà II 3b t. Šešupė Igl., Kuktai
Valkupis 1 t. Lenkupys Lkš., Zypliabūdis
Vandupė 1 t. Šešupė Br.
231
Page 21
Lentelės tęsinys
1 2 3 4 5 6 Varliaupis 1 Pjv., Ėglupiai Varnupelis 1 f. Dovinė Ldvn., Varnupis Vasakytė 1 Slavanta Ss., Pavasakė Vö. Kad. Vasakė Vasakūtė 2 Lásd: Vasakytę Velniadaubė 1 Širvinta I Alvt., Dailučiai Velnupis 1 t. Šešupė Köl., Slv. Vėmbrė 2 f. Seimena VIkv., Pavembriai Vešnė 2 f. Širvinta I Alvitas, Versnupiai Versnupė 2 Lásd: Versnė Vėrupis 1 t. Višakis KzR., Bagauskai Vėžupis I 2 t. Rausvė I Kt., Navininkai Vėžupis II 1 t. Milupė Žvr., Pavengrūpiai Vyčius 4,2 t. Jiesia Grl., Margininkai Viemuonė 2 Lásd: Viemuonia Viemuonia 3a f. Jiesia Skrd. Vijūnupis 1 t. Širvinta I Kbr., Slibinai Vikšrupis 1 Orija I Šk., Prūseliai Vilkaujā I 3b t. Seimena VIkv. Vilkaujā II 3b t. Seimena VIkv., D. Selviai A vasútállomás mellett folyik el Vilkabalė 1 Juodupė I Žal. Vilktinis 2 f. Penta III Snt., Pavilktiniai Vilkupis I 1 f. Siesartis Lkš., Vilkupis Vilkupis II 1 f. Penta I Grš., Pentiškiai Vilkupis III 1 Silupė II Ikš., Akėčiai Vilkupis IV 1 f. Seimena Žal., Vilkupiai Vilkupys 3b Lásd: Vilkupis IV Vingelupis Snt., Kiaunupiai Vingrė f. Šešupė Kad. Vö. Vingrupis Vingrupis I 1 t. Seimena Žal., Vilkupiai Vingrupis II 1 t. Milupė Žvr., Pavingrupis Taria ir Vengrūpis, Pavengrūpiai Vinkšnupys 3a f. Nova Jnk., Vinkšnupiai Viršrūdė 1 Višakis KzR., Kardokai Višakis 1 t. Šešupė VšR. Višakūtis (2) Plv., Jurkšai Vyžupis 1 f. Šešupė Klvr., Akmenynai Voverupelis 1 Sasna Ss., Barsukinė Taria Overupelis: overė Zalburgis 1 Nova Grš., Mureikai Zanyla 2 f. Širvinta I Pjv., Kletkininkai Zebrys 4 Slavanta Gdl., Skėšbalai Zomč(ia)upelis 1 Jiesia Igl., Zomčinė Žagarinis 2 Brt., Daukšaičiai Žarstėlė 2 t. Jiesia Šil. Vö. Zorstrata Kad. Žąsinukas 2 Ančiupis Šil., Liepalotas Želsvėlė 2 t. Šešupė Ldvn., Paželsviai Žydgrabė 1 Šešupė Kps. Žilupis 1 Rausvė I Gž. Žiogas t. Bartupė Kad. Žiogys 4 VIkv., Kisiniškiai
232
Page 22
Lentelės tęsinys
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6
Žolupis | 1 | | Lenkupys | Lkš., Akėčiai
Žvikine | 1 | f. | Siesartis | Lkš., Žvikinei
Žvirblupis | 1 | | Višakis | Jnk., Karališkė
Žvirgždė | 2 | f. | Šešupė | Šn., Bebrininkai
Žvirgždukas | 2 | f. | Žvirgždė | Šn., Oželiai
RÖVIDÍTÉSEK
Alk. — Alksnėnai, Vilkaviškio járás.30
Alvt. — Alvitas, Vilkaviškio.
ĄžB. — Ąžuolų Būda, Kazlų Rūdos.
Bg. — K. Būga.
Bgt. — Bagotoji, Kazlų Rūdos.
Br. — Barzdai, Vilkaviškio.
Brt. — Bartninkai, Vilkaviškio.
Būbl. — Būbleliai, Šakių.
d. — jobb oldali, jobb oldal.
Dkš. — Daukšiai, Kapsuko.
dv. — egykori uradalom.
ež. — tó.
Gdl. — Gudeliai, Prienų.
Gl. — Gelgaudiškis, Šakių.
Graž. — Gražiškiai, Vilkaviškio.
Grl. — Garliava, Kaunas megye.
Grš. — Griškabūdis, Šakiai megye.
Gs. — Geistarai (Didvyžiai), Vilkaviškis megye.
Ig. — Igliauka, Kapsukas megye.
Igl. — Igliškėliai, Kapsukas megye.
Iš. — Išlaužas, Prienai megye.
Jnk. — Jankai, Kazlų Rūda.
k. — bal oldali, bal.
Kad. — A Litván SZSZK folyóinak katasztere, 1. rész, Vilnius, 1959.
Kbr. — Kybartai, Vilkaviškis megye.
Kdl. — Kiduliai, Šakiai megye.
Klvr. — Kalvarija.
km. — falu.
Kps. — Kapsukas (Marijampolė).
Krsn. — Krosna.
Kt. — Keturvalakiai, Vilkaviškis megye.
KzR. — Kazlų Rūda.
Lbv. — Liubavas, Kalvarijos.
Ldvn. — Liudvinavas, Kapsuko.
Lkš. — Lukšiai, Šakių.
Lzd. — Lazdijai.
mš. — erdő.
Nm. — Kudirkos Naumiestis, Šakių.
Pjv. — Pajevonys, Vilkaviškio.
Plk. — Plokščiai, Šakių.
Plv. — Pilviškiai, Vilkaviškio.
pvd. — vezetéknév.
30 A rövidítések jegyzékében a továbbiakban ez a rövidítés nem szerepel.
233
Page 23
Ras. — Rasiai, Kalvarijos.
Rdm. — Rudamina, Lazdijų.
Iš. — írott nyelvi alakok.
Pns. — Punskas (Lengyel Népköztársaság).
Sdr. — Sudargas, Šakių.
Skrd. — Skriaudžiai, Kazlų Rūdos.
Škv. — Slavikai, Šakių.
Smn. — Simnas, Alytaus.
Snt. — Sintautai, Šakių.
Ss. — Sasnava, Kapsuko.
Šil. — Šilavotas, Prienų.
Šk. — Šakiai.
Šn. — Šunskai, Kapsuko.
t. — ejti, nyelvjárásban.
Ūt. — Naujoji Ūta, Prienų.
VIkv. — Vilkaviškis.
Vrb. — Virbalis, Vilkaviškio.
VšR. — Višakio Rūda, Kazlų Rūdos.
Všt. — Vištytis, Vilkaviškio.
Vv. — Veiveriai, Kazlų Rūdos.
Žal. — Žalioji, Vilkaviškio.
ŽD — P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941.
Žvr. — Žvirgždaičiai, Šakių.
A Szeszupė és az Jėsia folyók mellékfolyói
И. СЕНКУС
Összefoglalás
A cikk két részből áll: I. a nevek nyelvészeti szempontú áttekintéséből, II. a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területéhez tartozó folyók és patakok neveinek szótárából.
Az első rész a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területéhez tartozó folyók és patakok nyelvészeti szempontból legfontosabb neveinek rendszerezett áttekintését nyújtja. A legrégebbi és legérdekesebb nevek a következők: Aista, Gazda, Jotija, Jūrė, Keklys, Kirsna, Nova, Orija, Penta, Pilvė, Sasna, Siesartis, Sūduonia, Šeimena, Vilkauja és mások. Például a Siesartis tő az óind sisarti „folyik, fut” szóval, a Kirsna pedig az óporosz kirsnan „fekete” szóval vethető össze.
Meg kell jegyezni, hogy a Šešupė és a Jiesia vízgyűjtő területéhez tartozó folyónevek tövei és képzői – nagyon kevés kivételtől eltekintve – litván vagy balti eredetűek.
A szótár több mint 400 folyónevet tartalmaz, amelyek közül mintegy 350-nek különböző a töve.