LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

EGYES ZEMAJTI SZAVAK HASZNÁLATÁRÓL

V. VITKAUSKAS

A tanulmány néhány, a zemaĭti nyelvjárás bizonyos részére jellemző szót vizsgál: čyrùlis „mezei pacsirta”, krūpis „varangy”, kūlis „kő”, pỹlė „kacsa”, pūrai „őszi búza”. Megadja jelentésüket, származékaikat és használatukat, továbbá érinti eredetük kérdését is. A „Lietuvių kalbos žodynas” és a „Lietuvių kalbos atlasas” cédulaanyaga, valamint a tanulmány szerzőjének feljegyzései alapján a térképek e szavak elterjedési területét ábrázolják.

Cyrulis. A zemaĭti nyelvjárásnak az irodalmi nyelvtől (lk.) való egyik lexikai különbségeként a filológiai szakirodalom leggyakrabban a čyrùlis szót említi – a mezei pacsirta (Alauda arvensis) zemaĭti elnevezését. A jelenleg rendelkezésre álló anyag alapján a čyrùlis szó a zemaĭti nyelvjárásokban a Laižuva – Mažeikiai – Nevarėnai – Telšiai – Žarėnai – Kvėdarna – Vainutas – Ž. Naumiestis vonaltól nyugatra használatos, a donininkai és a nyugati aukštaitok közötti határ mentén, a Nemunasig – Labguváig (lásd az 1. ábrát). Következésképpen a čyrùlis szót ma valamennyi donininkai, a dounininkai többsége (a Vegerių, Akmenės, Papilės, Viekšnių, Tryškių, Eigirdžių, Lauko Sodos és Luokės környéki nyelvjárásokat kivéve), valamint a Švėkšna, Tenenių, Kvėdarna, Vainutas és Ž. Naumiestis környéki dūnininkai ismeri. Ezt a szót, más hangsúlyozással – cyrulỹs –, a Gilija és Labguva környéki kelet-poroszországi nyugati aukštait nyelvjárások is használták¹. Írásaiban M. Valančius, S. Daukantas, a hosszú ideig Žemaitijában élt keleti származású Vaižgantas, a Klaipėda-vidéki sajtó (például a „Lietuviška Ceitunga”) és mások is használták. A szó számos néprajzi gyűjteményben megtalálható (például L. Rėza „Dainos” című művében, M. Valančius „Patarlės žemaičių” című gyűjteményében, az 1913-ban megjelent „Pasakos apie paukščius” című kötetben stb.). A cyrulis szót Ch. G. Milkau, A. Juška, J. Šlapelis, az úgynevezett M. Nyderman és mások szótárai is rögzítik. A nagy „Lietuvių kalbos žodynas” a cyrulis (cyrulỹs) szót széles körűen, írott és élő nyelvi példamondatokkal mutatja be.

Ebből kitűnik, hogy nyelvjárásaink e szó két alakját ismerik: čyrùlis (1) és cyrulỹs (3^b). Az első hangsúlyozással valamennyi zemaĭti ejti e szót, akik a Laižuva – Telšiai – Rietavas – Kintai vonaltól nyugatra élnek (a Klaipėda környékiek kivételével); a harmadik hangsúlyozás a Žarėnai, Rietavas, Judrėnai, Veiviržėnai, Švėkšna, Ž. Naumiestis, Kintai, Šilutė, Rusnė és Klaipėda környéki, valamint a poroszországi litván halászok nyelvjárásaira jellemző (lásd az 1. ábrát). A cyrulis szót, de cirkumflexus hanglejtéssel, a Lett SZSZK-beli Ciskodóban élő litvánok is ismerik².

¹ Žr. Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, Kaunas, 1933, p. 92.

² Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, II (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1959, p. 289–290.

155

A cýrulis (cyrulỹs) szónak kevés származéka van: cýrulė „tehénnév” (Tirkšliai), cyruliuoti „csicseregni” (főként a pacsirtáról) (Šatės), cyruliuoti „ugyanaz”: cýrulis õ’nkštéi pavā-sari prā-ded cī’rōloute (Mosėdis), cýrulūtis „kis mezei pacsirta, pacsirtácska” (Salantai)³, és még egy-két további.

E szó használatáról szólva el kell mondani, hogy az említett zemaĭti nyelvjárásokban ma is nagyon élő, és az irodalmi nyelvi megfelelő nélkül használják. Sok helyen (például,

1. ábra. A cýrulis (cyrulỹs) szó elterjedése a litván nyelvjárásokban (1 – cýrulis, 2 – cyrulỹs)

Judrėnai, Veiviržėnai, Klaipėda, Priekulė, Dovilai, Skuodas, Mosėdis és más helyek környékén) az idősebb nemzedék még az irodalmi nyelvi vieversys, vyturys szavakat sem ismeri, a fiatalabb nyelvjárási beszélők pedig gyakran szintén habozás nélkül a zemaĭti cýrulis (ar cyrulỹs) szót használják. Igaz, e szó elterjedési területének peremén rokon alakokként már meghonosodnak az irodalmi nyelv és a keleti zemaĭti nyelvjárások szavai: vieversys (Mažeikiai, Tirkšliai környékén), vyturys (Tenenių környékén). A teljes cýrulis (cyrulỹs)-használati területen iskolába járt fiatalok mindkét irodalmi nyelvi alakot (vyturys, vieversys) ismerik, és egy irodalmi nyelven beszélő idegennel társalogva felváltva használják őket, ahogy éppen adódik.

³ Plg. Lietuvių kalbos žodynas, II (red. J. Balčikonis), Vilnius, 1947, p. 28.

156

Meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben a čyrulis (čyrulỹs) szó elterjedési területén kívülre is kerül: átvitt jelentésben a Kuršėnai, Vidsodis, Raudėnai, Papilė stb. környéki žemait nyelvjárások is ismerik ezt a szót, amely ott a következőket jelenti: a) „valamilyen kis állat, ember”, például: vari·k tū čīrulī šalin. (Kuršėnai), kǭ·n tas čī·rulis padė·rps (Raudėnai) stb.; b) „ügyetlen, valamire képtelen gyerekek csúfolóneve”, például: čī·ru-li | nešīn (pintinę) | aš pabeñ·ksu pinti (Kuršėnai) stb. A čyrulis (čyrulỹs) szóval kétségtelenül össze kell kapcsolni a kis termetű tyúkfajta nevét is (csak rövid tőmagánhangzóval) — ciruliūkai (ciruliūkas „kis kakas”, cirulikė „kis tyúkocska”). Például: tộ·r gaidō·ka cerplō·ka maž·za (Laukuva), jau· tas kaušēlis mušiet cirulikis vištas (Kuršėnai) stb. Kuršėnai, Vidsodis, Šaukėnai, Raudėnai, Papilė, Tryškiai és néhány más žemait nyelvjárásban, sőt északi aukštait szomszédaik egyes nyugati nyelvjárásaiban is (Žagarė, Šakyna, Gruzdžiai stb.), ahol az Alauda arvensis madarat csak vieversys szóval nevezik, széles körben elterjedtek azok a pásztordalok, amelyekben a szokásos vieversys szó helyett a čyrulis szerepel.

Az etimológusok a čyrulis szót kurseni eredetűnek tartják, és a lett cirulis⁴ szóval vetik össze, amely az egész lett nyelvterületen ismert, és a köznyelvi norma része. Ezt a véleményt a szó tövének mássalhangzó-rendszere, a lett megfelelővel egyező hangsúlyviszony, részben pedig a szó földrajzi elterjedése támasztja alá.

A litván (žemait) čyrulis (čyrulỹs) és a lett cirulis szót ugyanakkor az orosz щуркать „csiripel”, a szlovén čiriti „ugyanaz” stb. szavakkal hozzák kapcsolatba.⁵ Véleményem szerint megemlíthető még a litván čirpti „csiripel, béget”, a lett cirkstēt „csiripel”, esetleg a litván čirkšti is; ez pedig már a čyrulis (čyrulỹs) szó hangutánzó eredetére utalhat. A Ciskodóban használt litván čyrulis szó K. Būga véleménye szerint még akkor került át a lettből, amikor a lettek az akut (kritóša) hanglejtést még nem változtatták cirkumflex (stieptá) hanglejtéssé⁶.

Krūpis. Az északi žemaitek a köznyelvi rupūžė (Bufo vulgaris) megnevezéstől teljesen eltérően a krūpis (krūpė, krūpis vagy krūpė) szóval nevezik meg. Így hívják ezt a kétéltűt a žemait nyelvjárásokban Nemirsetától, Jokūbavastól, Endriejavastól, Tveraitól, Viekšnaliaitól, Šaukėnaitól és Kurtuvėnaitól északra, vagyis csaknem valamennyi dounininkas nyelvjárásban, kivéve Gargždų, Endriejavo, Rietavo, Veiviržėnų és Judrėnų környékét, továbbá a Kuršėnai, Vidsodis és Kurtuvėnai környéki dūnininkas nyelvjárásokban (lásd a 2. ábrát). A felsorolt žemait nyelvjárásokhoz hasonlóan az Žagarė, Skaistgirys, Šakyna, Kužiai és Gruzdžiai környéki, Žemaitija alatti aukštaitok is krūpis szóval nevezik ezt az állatot. A szépirodalmi nyelvbe az onnan származó írónők, Lazdynų Pelėda és S. Čiurlionienė-Kymantaitė vezették be. S. Daukanto, A. Juškos, A. Lalio, J. Šlapelio, M. Nydermano és mások szótáraiban is szerepel. A legtöbb adatot az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” közli, ám oda tévedésből olyan mondatok is bekerültek e szóval és változataival, amelyek Panemunėlis (Rokiškio járás), Žemaitkiemis (Ukmergės járás), Vilkaviškis és Šunskai (Kapsuko járás) nyelvjárásaiból származnak.

Amint láttuk, egyes nyelvjárásokban e szó töve változó. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a Šventoji—Nemirseta—Žarėnai—Alsėdžiai közötti négyszögben élő dounininkasok, valamint valamennyien, akik ezt a szót a Bufo vulgaris kétéltű megnevezésére használják, a dūnininkasok pedig krūpė vagy krūpė alakot mondanak (ė-tövű), míg a többi dounininkas a krū- alakot használja.

⁴ Lásd: K. Mūlenbachs, Latviešu valodas vardnīca. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, I, Rīgā, 1923—1925, p. 391.

⁵ Uo., p. 391—392; E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, I, Heidelberg, 1962, p. 70.

⁶ K. Būga, i. m., p. 289—290.

157

pis vagy varangy (ia-tövű) (lásd 2. ábra). A tövek ilyen váltakozása a litván nyelvben gyakori jelenség, és ebben az esetben az ė-tövű alak létrejöttére hatással lehettek a béka, varangy „ilyen szitokszó”, a varangyocska „ugyanaz”, a csúfbéka „Bufo vulgaris”, a varangybéka „ugyanaz” és más szavak. Az észak-aukštaitiai nyugati nyelvjárásokat beszélők, akik ismerik ezt a szót, kizárólag a varangy alakot használják.

A közvetlen jelentésen (Bufo vulgaris) kívül a krūpis szó mind a žemaitiai, mind az említett aukštaitiai nyelvjárásokban igen gyakran más, átvitt jelentésekben is használatos. Mindenekelőtt enyhe szitokszóként használják pajkos gyerekek megfeddésére (jelentése: „kis varangy, csirkefogó”), és olykor közösnemű főnév (substantivum commune): išėk / pažūrėk / ka tas krūpis i šūni nei-rūptu (Šakyna), kũr ta krūpis išėje (Šakyna), néha pedig mozgó nemű főnév (substantivum mobile): a hímnemet kifejező krūpis alak mellett a nőnem jelölésére a krūpė alak is használatos: akšin / pasakyt su / kũ tas krūpis padirba (Kuršėnai), nedūd ta krūpi galvaūs išukūti (Kuršėnai), tũn krū.pi rāda pūpūose (Raudėnai), dõuk tã krūpė i kã-ili e klausīs (Raudėnai) stb.

2. ábra. A krūpis, krūpė szó használata a litván nyelvjárásokban [1 – krūpis (Bufo vulgaris), 2 – krūpė (Bufo vulgaris), 3 – krūpis, krūpė (csak átvitt jelentésekben)]

Ezenkívül a krūpis (krūpis) szó jelentheti azt is, hogy „kisgyermek, alacsony ember, apró jószág vagy általában valamilyen kis termetű tárgy”. Így ebben az esetben a krūpis (krūpis) lehet

158

közösnemű főnév: kā tu krūpis būdams prieš toki vīra šoki (Šakyna), pažūrēt tōki krūpis | susitrāukus | susirāukus | nieka tē tōs žmogi̇stas nė (Šakyna), illetve mozgó nemű főnév: tioks krū.pis tas vā.ks | bei mōndros (Mosėdis), ti̇uoki krō.pe špoulė.le ni šo.pȯnūote (Mosėdis), radāu tris kaušelius lizi̇ tiuokus krūpelūs (Kuršėnai), visā kruṗki dār | su vai.kū bešnekun.ti (Kuršėnai) stb.

Mindkét átvitt jelentésben használja a krūpis szót számos olyan žemaitiai nyelvjárás is, amely a Bufo vulgaris kétéltűt csak a rūpkė szóval nevezi meg – ilyenek az Endriejavas, Veiviržėnai, Judrėnai környéki dounininkai, valamint a Švėkšna, Kvėdarna, Laukuva, Varniai, Užventis, Pavandenė és Šaukėnai környéki dūnininkai (lásd a 2. ábrát). A krūpis szó átvitt értelmű használatának ilyen széles körű elterjedtsége mintha arra utalna, hogy korábban legalább e terület egy részén közvetlen jelentésben is használatos lehetett, másfelől viszont az említett nyelvjárások az északi szomszédaiktól is kölcsönözhették.

Az átvitt jelentésű krūpis (kriūpis), krūpė (kriūpė) szónak igen sok származéka és képzett alakja van, különféle, olykor nagyon ritka képzőkkel. Például: krūpius,-ė „kisgyermek” (Šaukėnai), krūpelis „szitokszó” (Barstyčiai), krūpėkšla „ugyanaz” (Kuršėnai), hibrid krupėlka (mint a bobėlka, kumėlka stb.) „ugyanaz” (Kuršėnai, Šakyna), krūpena (kriūpena) „ugyanaz” (Kuršėnai, Papilė, Raudėnai, Ž. Kalvarija stb.), krupėža (kriupėža) „ugyanaz” (Kuršėnai, Pavandenė, Ž. Kalvarija stb.), krūpkis „ugyanaz”: tō:n krō.pke rē:ks mū:šte | pri svečū:n kē:kas (Judrėnai), kruplėža „ugyanaz” (Varniai), kriūpšena „ugyanaz” (Šatės), krupūitis „ugyanaz”: kropō.itē: | kropiežas | kāš par vīrā (Pavandenė) stb. A žemaitiai nyelvjárásokban számos olyan összetett szó is van, amelynek első tagja a krup- (kriup-) tő. Ide tartoznak az olyan szidalmazó szavak, mint a (bizonytalan képzésű, valószínűleg hibrid) krūpmaūšis | kriūpmaūšis (Kuršėnai, Šakyna, Raudėnai, Tryškiai stb.), krūplaižis (Varniai), kriūpmurza (Šatės), kriūpnagis (Kaltinėnai, Ž. Kalvarija), a hibrid kriupskūris (Šatės) stb.; bizonyos tárgyfajtákat jelölő szavak például: kriūpkartūnis „ilyen kartonvászon” (Šatės), kriūpkelis „rossz, rázós út” (Kartena), kriūpkiaulės „bizonyos fajta sertések” (Šatės), kriūpvarlė „varangy”: krōpvā.rle ruopūo (Šventoji), kriūpvištė „kis tyúk” (Šatės), kriūpvikis „ilyen fajta bükköny” (Seda) stb. A krup- (kriup-) tőből gyakran képeznek igéket is, amelyek rendszerint csúnya, lassú járást jelentenek, például: krupénti (Šatės, Alsėdžiai), krupénti (Mažeikiai, Laukuva), kriupinėti (Kalnalis), krupinėti (A. Juškos szótára⁷, Šilalė, Veiviržėnai), kriupýnoti (Kalnalis), krupinti (Kalnalis), krupinti (A. Juškos szótára⁸) stb.⁹

Szembetűnő, hogy e szavak töve nem egységes: egyes nyelvjárásokban a felsorolt szavak r hangja kemény, másutt lágy. A rendelkezésre álló anyagból kitűnik, hogy a kriup- tövű szavakat csak Šventoji, Salantai, Kalnalis, Mosėdis, Skuodas, Ylakiai, Židikai, Seda, részben pedig Pikelių és Tirkšlių¹⁰ környékének nyelvjárásaiban használják. Ez a határ csak részben esik egybe a krūauti típusú, lágy r-t tartalmazó szavak tövének elterjedési területével: a krūpis || krūpė szóban és származékaiban kemény r-t használnak a žemaitiai – Kretinga, Budriai, Plungė, Papilė, Akmenė, Mažeikiai, Veiviržėnai, Judrėnai – és az aukštaitiai – Šakyna, Gruzdžiai, Žagarė stb. – nyelvjárások, amelyekben sok más szóban lágy r található, például:

⁷ Žr. А. Юшкевич, Литовскій словарь, вып. третій, Петроградъ, 1922, p. 257.

⁸ Lásd ugyanott.

⁹ E fejezet anyagát vö. Lietuvių kalbos žodynas, VI (felelős szerk. J. Kruopas), Vilnius, 1962, 651., 652., 715., 716., 717. o.

¹⁰ Ezekben a nyelvjárásokban így mondják: krū.pis és krū.pis, illetve krō.pe és krō.pe.

159

krõ.sa, krâ'ustuos (Veiviržėnai), srâ.unos, ruoksuojë (Judrėnai), krâus ~ kriaũjas (Tirkšliai), krâ'ui (Žagarė), krõkti (Šakyna) stb., ami már a r későbbi meglágyulását mutatja ebben a szóban és származékaiban az északnyugati žemaitiai nyelvjárásokban. Ugyanezt mutatja a ritkán használt krūpis szó is a lett nyelvben¹¹.

Jelenleg a krūpis (vagy krūpė, krūpis, kriūpė) az említett žemaitiai nyelvjárásokban élő és igen széles körben használt szó, amelyre a köznyelv mindmáig nem gyakorolt, és ma sem gyakorol jelentős hatást. Ezt a szót és származékait különösen gyakran használják az említett átvitt jelentésekben. Némely helyen, a krūpis (krūpė) elterjedési területének peremvidékein (Kurtuvėnai és Vidsodis környékén, Luokė és Kuršėnai környékén igen ritkán) mellette már a rūpkė szó is elhangzik; ezt gyakrabban használja a fiatalabb nemzedék, az idősek pedig csak közmondásokban mondják. Például: i'sikābarā·va kā'p rūpki i' ruokūn.di (Kuršėnai) stb. Minden olyan dounininkai és dūnininkai nyelvjárásban, amely a krūpis szót vagy annak származékait használja, a rūpūžė szó csak szitokszó, és a beszélők talán csak az utóbbi években, a köznyelv hatásának erősödésével kezdték a béka (Bufo vulgaris) nevével összekapcsolni. Azokban az aukštaitiai nyelvjárásokban, amelyek a krūpis szót használják, ezt az állatot párhuzamosan a rūpūžė szóval is nevezik. Itt ez a szó egyre inkább meghonosodik, kiszorítva a krūpis szót.

Az említett litván nyelvjárásokon kívül a lettek is ugyanígy nevezik a Bufo vulgaris-t: krupis (ritkábban krupis¹²). Az óporoszban a crupeyle „béka”¹³ szó volt használatos. J. Endzelīns a lett krupis (krupis) szót a lett krupt „szétrepedni, megrepedezni”, krūpis „varangy”, kraupa „lópörk”, a pedig ezeket az óegyházi szláv krupa „morzsa, törmelék”, az óangol hruf „pörk”, hreof „érdes”¹⁴ szavakkal hozza kapcsolatba. Azokban a litván nyelvjárásokban, amelyekben megvan a krūpis szó, annak változatai vagy származékai, további hasonló tövű szavak is használatosak: krūpti „pörkösödni, kiütésekkel borítottnak lenni” (Kuršėnai, Tryškiai, Šakyna stb.), kriūpti „ua.” (Mosėdis, Salantai stb.), kriupūotas „pörkös, kiütéses” (Šatės), nukrūpėlis „kis pörk” (Kuršėnai), kriupytas „gyöngymintásan kötött”: kūoks če tā·va nę·rtinis / a krūp·c (Mosėdis) stb.

Tehát a žemaitiai krūpis (krūpė, kriūpis vagy kriūpė) szó, amely régebben „pörkös, göcsörtös állatot” jelentett, közös a megfelelő lett és óporosz szavakkal, és más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői.

Kūlis. A köznyelvi és nyelvjárásaink többségében használatos akmuo szó helyett a Židikėktől, Sedától, Telšiaitól, Žarėnaiktól, Tveraitól, Pajūristól nyugatra, valamint Vainutastól, Ž. Naumiestistől, Ramūčiai, Šilutė és Rusnė térségétől északra élő žemaitiaiak (lásd a 3. ábrát) a kūlis szót használják. A pajūriškiai dounininkai, a kvėdarnai és švėkšnai dūnininkai, valamint a donininkai nyelvjárások többségének e szava az innen származó szerzők — A. Pabrėža, S. Daukantas és A. Kosaževskis — írásaiban is használatos volt; számos néprajzi gyűjteményben megtalálható: S. Daukantas „Abecela…” című művéhez csatolt közmondásgyűjteményben, M. Valančius „Žemaičių patarlės” című művében, C. Jurkšaitis „Pasakos” című gyűjteményében, a „Klaipėdiškių dainos” című kötetben, A. Basanavičius „Lietuviškos pasakos” című művében, a „Tautosakos darbai” VIII. kötetében, valamint a Litván Nyelv és Irodalom Intézet kézirattárában őrzött különféle kéziratos gyűjteményekben. Különféle nyelvészeti kiadványokban is rögzítették, például A. Baranauskas nyelvjárási szövegeiben

¹¹ Žr. K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca. Redigējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, II, Rīgā, 1925–1927, p. 287.

¹² Žr. K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca, t. 2, ten pat.

¹³ Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, I (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1958, p. 427.

¹⁴ Lásd K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca, II, ugyanott. Erről bővebben lásd még E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, 1, Heidelberg, 1962, p. 290.

160

… szövegekben, A. Juška, J. Šlapelis, M. Nyderman és mások szótáraiban. Klaipėda-vidéki szóként G. H. F. Neselman és F. Kuršaitis szótáraiba is bekerült, ezeknek a szerzőknek azonban a szó kūlis, úgy látszik, nem volt jól ismert, ezért ott nem egészen helyesen, nőnemű főnévként szerepel: kulis,-ės15. A kūlis szó az úgynevezett XVII. századi kéziratos Krauzė-szótárban is fel van jegyezve: Baltas Olos Kūlys és mások.

A kūlis szó szócikke megtalálható a nagy „Lietuvių kalbos žodynas”-ban; elterjedési területe megfelelően van feltüntetve, csupán a szó jelentéseire kellett volna figyelmet fordítani, valamint

3. ábra. A kūlis szó használata a litván nyelvjárásokban (1 – kūlis „bármilyen kő”, 2 – csak a girnų kūlys, girnakūlis kifejezések)

nem kellett volna példát közölni a Paringio (Ignalina járás) nyelvjárásból, ahol ez a szó aligha használatos.

Lehetséges, hogy a kūlis szó mai elterjedési területe már nem teljesen egyezik a korábbival. A szót használó žemaitiai többsége ma már jól ismeri az irodalmi litván akmuo szót, és meglehetősen gyakran használja, a többi mássalhangzós tövű főnév rendszeréhez igazítva. Például Švėkšna és Judrėnai környékén még a nyelvjárás legidősebb, 70–80 éves beszélői is, és

¹⁵ Žr. G. H. F. Nesselmann, Wörterbuch der Littauischen Sprache, Königsberg, 1851, p. 208; F. Kurschat, Littauisch-deutsches Wörterbuch, Halle, 1883, p. 208.

11. Užsak. Nr. 174

161

még egymás között beszélgetve is sokkal gyakrabban mondják, hogy akmuo, mint azt, hogy kūlis; a fiatalabb nemzedék pedig itt már csak kivételes esetekben mondja a kūlis szót. Így a žemaitiai kūlis szava, különösen közvetlen, „kő” jelentésében, kezd kikopni. Helyét az irodalmi litvánban és nyelvjárásaink túlnyomó többségében használt akmuo szó veszi át. Hogy ez a folyamat nem mostanában kezdődött, azt különféle írott források bizonyítják. Például a XVIII. században megjelent „Žyvatu…” szerzője így ír: lyipe prypylty siesis sudinus ysz akmenys, ira tay stotkas yszkule¹⁶, tynay… buwa du dydziu akmeniu arba kulu¹⁷. Az akmuo szót Valančius is használta (például: Asz jam su duonu metu, ans man su akmeniu svijde, ar ne bjauri-bė¹⁸). Laukuva környékéről, ahol a kūlis szó nagyrészt eltűnt¹⁹, A. Kosaževskis a kő megnevezéseként a stába kūl’s alakot jegyezte fel, továbbá egy mező nevét: Stabakūlė; ezekről K. Būga ezt írja: „Az említett stába kūl’s a stabo kūlis, azaz olyan kő, amelyből (hajdan) bálványt készítettek”²⁰.

Azokban a žemaitiai nyelvjárásokban, amelyek az irodalmi litván akmuo szó helyett kūlis-t mondanak, számos, ebből a tőből képzett származék és összetett szó is van. Például: kūlėtas „köves” (Gegrėnai), kūlija „köves hely” (Judrėnai, Veiviržėnai, Palanga, Barstyčiai), kūliavà „folyó küszöbe” (Švėkšna), kūlinis „kőből való” (Plateliai, Šatės, Beržoras, Priekulė és mások), kūlgrauža, kūlgraužà „malomkőfaragó” (Skuodas), kūlgraužis „ugyanaz” (Palanga, Kalnalis), kūlgrindà „kövekkel burkolt út” (Kvedarna), kūlgrindai a) „kövekkel burkolt út” (Barstyčiai), b) „titkos víz alatti út” (Plateliai), kūlkalìs „kőszobrok készítője” (Salantai), kūlkerpės „kövön növő zuzmók” (Mosėdis, Palanga, Darbėnai), kūlmušis „kőfejtő” (Saugos, Priekulė, Palanga), kūlskaldìs „ugyanaz” (Kartena), kūlmìldžiai „a malomkövek körül szétszóródott liszt” (Ylakiai), kūlmìltės „ugyanaz” (Barstyčiai), kūlvelkis „kövek szállítására való” (Šatės), kūlvežis 1. „kőhordó”: a pẽnkis mėtūs ǵ.ns tẽn ežb.va oš kūlveži (Mosėdis); 2. „kövek szállítására való” (Šatės) és így tovább²¹.

A kūlis szó vagy származékai bizonyos, meghatározott jelentésekben a korábban említettnél nagyobb területen is előfordulnak, vagyis túlnyúlnak saját elterjedési területükön: számos žemaitiai – valamennyi dounininkas Židikiai, Nevarėnai, Telšiai és Žarėnai vidékétől keletre, valamint a dūnininkas Kvedarna és Pajūris vidékétől keletre, Šilalė-től északra, Kražiai, Vaiguva és Kurtuvėnai vidékétől nyugatra (lásd a 3. ábrát) – a malomkövet (a kézimalom kövét) vagy a girnų kūlỹs szókapcsolattal nevezi (Akmenė, Papilė, Laižuva, Pavandenė, Šilalė, Pajūris, Vidsodis, Vaiguva, valamint Kuršėnai környékének egyes falvai és mások), vagy a girnākūlis összetett szóval (Leckava, Pikeliai, Tirkšliai, Nevarėnai, Tryškiai, Raudėnai, Luokė, Varniai, Užventis, Laukuva, valamint Kuršėnai környékének egyes falvai és mások). A girnų kūlỹs kifejezés az északnyugati aukštaitiai Kruopiai és Šakyna nyelvjárásaiban is használatos (ez valószínűleg e nyelvjárások žemaitiai kölcsönszava). Ahogyan az említett nyugati žemaitiai nyelvjárásokban a kūlis szót az akmuo váltja fel, úgy a keleti žemaitiai és a hozzájuk csatlakozó északnyugati aukštaitiai nyelvjárások girnų kūlỹs vagy girnākūlis kifejezését is gyakran, különösen Vaiguva, Kuršėnai, Užventis, Papilė, Šakyna és mások környékén, a girnų akmuo, girnų akminas. szavak váltják fel.

¹⁶ Žr. Žiwatas Pona yr Diewa musu Jezusa Christusa… aprasitas Metusy Pona 1753 … Wilniaw… Metusy Pona 1787, p. 62.

¹⁷ Min. veik., p. 213.

¹⁸ (M. Valančius), Patarlės Žemaičių, Tilžėje, 1867, p. 6.

¹⁹ Laukuva környékén ma a kūlýs szó használatos, „malomkő” jelentésben.

²⁰ Žr. K. Būga, Dievai­tis „jodlum“ (prierašai), „Lietuvių Tauta“, 1, Vilnius, 1907, p. 214.

²¹ Plg. Lietuvių kalbos žodynas, VI (ats. red. J. Kruopas), Vilnius, 1962, p. 828–861.

162

A cikkben közölt számos példából kitűnik, hogy a nyelvjárások ennek a szónak két alakját ismerik: kūlis (2) és kūlys (4). Érdekes, hogy a szó éppen azokban a nyelvjárásokban kap negyedik hangsúlyozást, ahol összetett névben, a malomkövek kūlys megnevezésében használatos. Ez arra utalhat, hogy ez az elnevezés mint a népi tárgyi kultúra terminusa később terjedt el a keleti žemaitiai és a velük szomszédos északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban.

A litván nyelv említett žemaitiai nyelvjárásain kívül más balti nyelvekben nem található meg a kūlis szó. Sajátos žemaitiai szó ez, amelyet feltehetően a kurók is ismertek.

Az etimológusok különféleképpen magyarázzák ezt a szót. K. Būga a litván kūlynas szóval hozza összefüggésbe, amelynek jelentése „egy tönkből kinőtt bokor”, valamint a lettországi Kurzemében használt kūliens²² szóval. Ezzel K. Būga közvetve a kūlis szó kur eredetének gondolatát is felveti.

Pylė. A Židikiai, Seda, Alsėdžiai, Žarėnai, Tverai, Laukuva, Vainutas, Ž. Naumiestis és Šilinininkai térségétől nyugatra élő žemaitiai az irodalmi nyelvtől és a legtöbb nyelvjárásunktól eltérően a házi- és a vadkacsát (Anas) egyaránt pylė szóval nevezik. A mellékelt térképből (lásd a 4. ábrát) látható, hogy a pylė szót valamennyi donininkai, a tengerparti dounininkai és a Kvėdarna, illetve Švėkšna környéki dūnininkai nyelvjárások használják (lásd a 4. ábrát). Ez a szó nemcsak az említett nyelvjárásokban használatos, hanem különféle írott forrásokban is előfordul. Megtaláljuk S. Daukantas és Vydūnas írásaiban, a Klaipėda-vidéki sajtóban („Lietuviškoji Ceitunga”), valamint egyes néprajzi gyűjteményekben: „Klaipėdiškių dainose”, „Pasakose apie paukščius” stb. A Klaipėda-vidéki kacsa neveként a pylė P. Ruigys, Ch. G. Milkus és G. H. F. Neselmanas szótáraiban szerepel. F. Kuršaitis csak kevéssé ismerte ezt a szót (erről K. Būga is írt²³), amit a szó pontatlan, zárójelben szereplő lejegyzése is mutat: pylė,-ės vagy pylis,-ies²⁴. A. Juška is felvette szótárába ezt a szót, K. Jaunius pedig szintén említi. Az újabb szótárakba a pylė szó már ritkán kerül be: csak az úgynevezett M. Nydermano-szótár jegyzi fel, két alakban: pylė és (nyelvjárási alakban!) pylė.

A pylė szót használó žemaitiai szinte mind a második hangsúlyozási típus szerint ejtik; csak Rietavas és Šilutė környékéről jegyezték fel a negyedik hangsúlyozási típussal. Például: tė·p kã·p kóki pi·lė kad ji ēit vi·tódama (Ramučiai, Šilutė járás).

A pylė használati területén számos származéka is él. Közülük leggyakrabban a következők használatosak: pylinas „gácsér” (e szó használati területe nagyjából egybeesik a pylė szóéval), pylūtis „kiskacsa” (Švėkšna, Judrėnai, Saugos stb.), pylėtis „ugyanaz” (Mosėdis), pylėna (pylėna) „kacsahús” (Judrėnai, Veiviržėnai, Priekulė, Švėkšna stb.) és mások. Ezen az egész területen ismertek a pili „kacsahívogató szó” (Judrėnai, Endriejavas), pil’ „ugyanaz” (Švėkšna, Plungė stb.), pylėkšt „kacsaterelő szó” (Mosėdis stb.) és más szavak is, amelyek számos olyan nyelvjárásban is használatosak, amelyek nem ismerik a pylė szót (lásd alább).

A pylė szó jelentése az elterjedési területén messze túl is ismert, például Tirkšliai, Šialė, Skaudvilė és Tryškiai környékén, ezeknek a vidékeknek a žemaitiai mégsem használják, hanem csak az ō·nę (Tirkšliai, Tryškiai, Šialė), illetve az ā·nti (Skaudvilė) szót mondják, és így tovább. Ez a szó elterjedési területén kívül sokfelé előfordul népdalokban. Például: plauki pi·lė·li

²² Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, III (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1961, p. 209. Kaip žodžio kūlis kilmę aiškina E. Frenkelis žr. E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, 1, Heidelberg, 1962, p. 307.

²³ Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, II (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1959, p. 514–515.

²⁴ F. Kurschat, Littauisch-deutsches Wörterbuch, Halle, 1883, p. 311.

11*

163

par nemunėli lendrelės laužė dama (Pagramantis)²⁵, plaukė pylelė per ežerėlį (Upyna, Šilalė járás, sőt Panevėžys)²⁶ és mások. Az említett pili, pil’ (pil’) vagy pȳli szavakkal szinte valamennyi žemaitiai (a Tauragė és Raseiniai környékiek kivételével), a Šiauliaitól északra élő nyugati aukštaitiai, a Joniškis környéki középső aukštaitiai, valamint a Linkuva, Pakruojis, Pasvalys és Biržai környéki keletiek hívják a kacsákat és a kiskacsákat. A Kuršėnai, Pavandenė, Raudėnai stb. környéki žemaitiai nyelvjárásokban a kacsaterelő pylėkš(t), pilėkš(t). szó is használatos. A pilì, pil’ (pil’), pȳli hangutánzó szavakból kiindulva egyes žemaitiai, akik általában nem használják a pylė szót, a kiskacsákat a következő szavakkal nevezik: pȳliai, pyliukai, piliukai, pylėlės,

4. ábra. A pylė szó használata a litván nyelvjárásokban

pilinukai és hasonlók. Például: čė rė·ks mõ·n pilė·ms (Iesti) padiete (Viekšniai), pi·likes pi·likes / lėsket mažilė·les / lėsket (Kuršėnai), padėk pelōkā·ms lė·ste (Vidsodis), a pilėlė palėsė (Raudėnai) és mások. Ez bizonyára e szavak későbbi elterjedésének eredménye; egyes helyeken, például Biržai, Pakruojis, Žeimelis környékén ez talán nem a lett nyelv hatása nélkül ment végbe.

A kelet-poroszországi német nyelvjárásokban használatos volt a Pile szó „Rufname der Ente” („a kacsa hívóneve”) jelentésben; ezt a litván pylė, a lett pile és más német nyelvjárások szavaival vetik össze

²⁵ P. Jonikas, Pagramančio tarmė, Kaunas, 1939, p. 91.

²⁶ Példák a „Lietuvių kalbos žodynas” cédulaanyagából.

164

Bile²⁷. Véleményem szerint a német Pile szóból származhatott K. Donelaitis írásaiban a pylė szó is: Kišk žąsis, pylės, vištas į didelį puodą²⁸, mivel e szó földrajzi elterjedése nem utal arra, hogy a legrégebben éppen Kelet-Poroszország legdélibb nyelvjárásaiban lett volna használatos, annál is inkább, mert maga K. Donelaitis is úgy tűnik, gyakrabban használja az antis szót²⁹.

A pylė szót használó žemaitiai többsége, különösen a fiatalabb nemzedék, a köznyelvi ántis szót is ismeri, amelyet saját nyelvjárásának hangtani és alaktani szabályai szerint ejt, vagyis a köznyelvi an kettőshangzót on-ra változtatja, a szó tövét pedig módosítja: ọ·nte (Švėkšna, Alsėdžiai stb.). Igaz, ezt a szót leggyakrabban nem egymás között beszélgetve használják, hanem olyan ismeretlen emberekkel beszélve, akik valamelyik aukštaitiai nyelvjárást vagy a köznyelvet beszélik. Az Alsėdžiai, Ylakiai és Kvėdarna környéki žemaitiai nyelvjárásokban valamivel gyakrabban használják az ántė szót a pylė helyett; vagyis azokban a nyelvjárásokban, amelyek a pylė elterjedési területének határán vannak. Ugyanez érvényes a pýlinas szóra is: Švėkšna, Kvėdarna, Ylakiai, Židikai és más települések környékén már gyakrabban használják a gaigalas szót, bár még hallani, különösen az idősebb nyelvjárási beszélőktől, a pýlinas szót is. Ahol a kacsát pyle néven nevezik, a anties (pylės) húsát néhány žemaitiai vidéken ma már gyakran az ántiena szóval nevezik. Például: ọ·ntienas sve-tė·ms devà·u (Mosėdis).

A litván nyelv žemaitiai nyelvjárásain kívül a lettek is ugyanígy nevezik ezt a madarat: pīle. K. Būga szavaival élve: „a hangsúly arra utal, hogy a žemaitiaiak a pylė szóval a kuróktól ismerkedtek meg”³⁰. K. Būga azon állítását, hogy a pylė szó a kuróktól származik, teljes mértékben alátámasztja használatának földrajzi elterjedése (lásd a 4. ábrát). K. Būga³¹, J. Endzelynas³², majd később E. Frenkelis³³ ezt a szót a kelet-poroszországi német nyelvjárások pīle, a bolgár пиле ’csirke’, a szerb-horvát pile ’ugyanaz’, a szorb pilo ’kiskacsa’ és más szavakkal hozzák kapcsolatba. A lett pīle és a litván (žemaitiai) pylė szóval M. Fasmer az orosz пилюк ’bagolyfióka’, az ukrán пилюк ’keselyű’, a szerb-horvát piljuga ’héja’ és más szavakat kapcsol össze, megerősítve K. Būga véleményét³⁴, miszerint a pylė szó lehet hangutánzó eredetű³⁵.

Voltak kísérletek arra, hogy a žemaitiai pylė szót germanizmusnak tekintsék. E teória híve, K. Alminauskis³⁶ F. Kuršaitis e szóhoz pontatlanul feljegyzett pýlė alakját vette alapul (holott Alminauskis saját nyelvjárásában is a pýlė forma használatos!), és kizárólag a ritkán használt német pile szóval kapcsolta össze, teljesen figyelmen kívül hagyva más nyelvek — konkrétan a keleti és délszláv nyelvek — adatait. Más nyelvészek (K. Būga, J. Endzelynas, E. Frenkelis, M. Fasmer) nem tekintik ezt a szót germanizmusnak.

Tehát a žemaitiai nyelvjárások pylė szava régi, valószínűleg még a kuróktól átvett, feltehetően hangutánzó eredetű szó, amelynek más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői.

Pūrai. A žemaitiaiak, akik Pikeliųtől, Sedától, Telšiaitól, Žarėnaikéntől, Tveraitól, Kvėdarnától, Ž. Naumiestistől nyugatra, Šilutė, Rusnė északra laknak, az őszi búzát (Triti-

²⁷ Žr. H. Frischbier, Preussisches Wörterbuch..., II, Berlin, 1882, p. 143.

²⁸ Žr. K. Donelaitis, „Metai“, Vilnius, 1955, p. 91.

²⁹ Žr. J. Kabelka, Kristijono Donelaičio raštų leksika, Vilnius, 1964, p. 51.

³⁰ Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, II (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1959, p. 300.

³¹ Min. veik., p. 514.

³² K. Mülenbacha Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, II, Rīga, 1927–1929, p. 232.

³³ E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, 1, Heidelberg, 1962, p. 589, 590.

³⁴ K. Būga, min. veik., p. 300.

³⁵ M. Vasmer, Russisches etymologisches Wörterbuch, II, Heidelberg, 1955, p. 357.

³⁶ K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen, Kaunas, p. 100.

165

cum hiemales) a pūrai szóval nevezi (vagy ritkábban pūrai) (lásd az 5. ábrát). Ezt a szót S. Daukantas és M. Valančius írók használták. A pūrai szó számos néprajzi gyűjteményben is megtalálható: S. Daukantas „Dainės Žemaičių” című művében, a „Klaipėdiškių dainos”-ban és másutt. Ezt a szót Sutkevičius a litván–lengyel kéziratos szótárban, A. Juška, K. Jaunius a „Lietuvių kalbos gramatikoje”³⁷ című műben jegyezte fel; J. Jablonskis 1916-os szójegyzékében is szerepel, írásaiban pedig K. Būga³⁸ tárgyalta behatóan. A pūrai szót F. Kuršaitis is ismerte, de a nem egészen pontos lejegyzésből (purai, -ų³⁹) látható, hogy saját nyelvjárásában nem létezett ez a szó.

5. ábra. A pūrai szó használata a litván nyelvjárásokban

A szó újabb szótárakba is bekerül (például M. Nyderman szótárába, a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas”-ba és másokba).

Napjainkra a pūrai szó az említett žemaitiai nyelvjárásokban, bár az idősebb nemzedék még jól emlékszik rá, és gyakran használja, már kezd visszaszorulni. Švėkšna, Žarėnai, Seda, Pikeliai és más nyelvjárásokban különösen ritkán használják. Valószínűleg azért tűnik el, mert ugyanazokban a nyelvjárásokban, ahol a pūrai szó használatos, a... szó is él.

³⁷ Žr. K. Явнисъ, Грамматика литовскаго языка, Петроградъ, 1908—1916, p. 14.

³⁸ Žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, II (parengė Z. Zinkevičius), Vilnius, 1959, p. 388, 527.

³⁹ F. Kurschat, Littauisch-deutsches Wörterbuch, Halle, 1883, p. 336.

166

kviečiai, vagyis „tavaszi búza”⁴⁰; emellett az utóbbi időben különösen megerősödött az irodalmi litván nyelv hatása és a szomszédos nyelvjárások kölcsönhatása. A pūrai szó használati területére Litvánia más vidékeiről érkező emberek, különösen a mezőgazdasági szakemberek, egyáltalán nem használják ezt a szót, sőt alig értik, mit jelent. Mindkét búzafajtát egyetlen szóval nevezik: kviečiai. A helyi lakosok lassanként hozzájuk igazodnak, és az említett nyelvjárásokban kezd meghonosodni az irodalmi litván norma, a kviečiai forma.

A nyelvjárásokban a pūrai szót leggyakrabban a negyedik hangsúlyozási paradigma szerint hangsúlyozzák, egyes helyeken azonban a második szerint is — pūrai (Kvedarna, Klaipėda, a Židikai környéki Skliaustės falu stb.). Az ilyen hangsúlyozásbeli váltakozás a litvánban gyakori és természetes jelenség: például az irodalmi litvánban és a legtöbb nyelvjárásban kaulai, míg egyes helyeken, például a Kelmė nyelvjárásban kaulai; az irodalmi litvánban és a legtöbb nyelvjárásban diržai, Šakyna, Žagarė és másutt pedig diržai; az irodalmi litvánban és a nyelvjárások túlnyomó többségében pūodai, Šakyna, Žagarė és másutt pedig puodai⁴¹; Alsėdžių és Veiviržėnų kráuklai alakja helyett például a Kvedarna nyelvjárásában krauklai használatos, és így tovább. Pikeliai és Židikai településen, vagyis a pūrai szó elterjedési területének határán fekvő nyelvjárásokban, ahol e szó már visszaszorulóban van, és néha talán véletlenül a „gabona súlymértéke”⁴² jelentésű pūras szóval társul, a pūrai alakot is mondják (a pūrai mellett). Ez a nyelvi jelenség, amely nagyon kis területen fordul elő, valószínűleg új keletű, és aligha vonhatók le belőle messzemenő következtetések⁴³.

A dalokban ez a szó valamivel szélesebb körben ismert. Például megtalálható A. Juška „Lietuviškos dainos” című művében. Stiláris megfontolásból ezt a szót használták az Iliász 1930-as fordításában is (igaz, nyilván tévedésből, rövid gyöktőhangzóval). Az irodalmi litvánban azonban nem honosodott meg, és mindenütt szűk körben használt dialektizmusként tartják számon.

A pūrai szónak kevés származéka van: mindössze a pūrena (pūrienė) szót jegyezték fel, jelentése: „olyan hely, ahol téli búza, pūrai termett”. A. Juška szótárának kéziratos részében és a nagy „Lietuvių kalbos žodynas” cédulagyűjteményében találjuk; Alsėdžiai, Plungė és Švėkšna környékéről jegyezték fel.

A žemaitiai nyelvjárási pūrai szónak van lett megfelelője — pūri, ritkábban pūri⁴⁴ (az ia-tövű alak feltehetően a rudzi, kvieši hatására alakult ki⁴⁵), valamint ugyanebből a tőből származó szavak az óporoszban⁴⁶. A lett pūri (pūri) Mühlenbachs–Endzelīns szótára szerint dialektizmus; Lettország nyugati részén, a mai Liepāja, Talsi, Aizpute, Tukums, Saldus és Kuldīga körzetében használatos. A lett pūri törő intonációja arra utal, hogy eredetileg a szóvégi szótag volt hangsúlyos, tehát a hangsúly szempontjából teljesen megegyezett a žemaitiai pūrai szóval. Az etimológusok a lett pūri és a litván (žemaitiai) pūrai alakot az óegyházi szláv пы́во „búza, köles” és a szerb-horvát pir szóval hozzák kapcsolatba. „ilyen au-

⁴⁰ Plg. А. Сабаляускас, Относительно происхождения названий растений в балтийских языках, „Rakstu krājums veltījums akad. prof. dr. J. Endzelīnam…“, Rīga, 1959, p. 222.

⁴¹ Žr. A. Jonaitytė, Šakynos tarmės daiktavardžio kaita, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, II, Vilnius, 1960, p. 99.

⁴² Žr. А. Сабаляускас, ten pat.

⁴³ Lásd S. Karaliūnas, Baltų ir slavų akcentuacijos klausimai (rec.), „Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida“, Vilnius, 1964, p. 235. Lásd ugyanott a pūrai forma földrajzi elterjedésének leírását is, amely nem egészen pontos lejegyzéseken alapul.

⁴⁴ Žr. K. Mühlenbacha Latvieu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns, III, Rīgā, 1927–1929, p. 449.

⁴⁵ Ugyanott.

⁴⁶ Lásd А. Сабаляускас, i. m., 223. o.

167

vég (Triticum spelta)”, cseh pýr „egy ilyen gyomnövény (Agriopyrum repens)”, görög πυρός „búza”⁴⁷ stb. Mivel földrajzi elterjedését, valamint a lett nyelv azonos szavával való teljes egyezését tekintve a žemaitiai pūrai más, egyértelműen kur eredetű szavak (pl. cīrulis, pyle) elterjedéséhez hasonló, teljesen lehetséges és igen valószínű, hogy a žemaitiai pūrai (ritkábban pūrai ar pūrai) kur eredetű, és más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői. A žemaitiai pūrai kur eredetét a lett pūri (pūri) szó elterjedési területe is megerősítheti, amely szinte egybeesik a kur eredetű reliktumokat őrző lett nyelvjárások területével⁴⁸.

EGYES ŽEMAITI SZAVAK HASZNÁLATÁRÓL

В. ВИТКАУСКАС

Összefoglalás

A cikk néhány olyan szót tárgyal, amely csak a žemaiti nyelvjárások egy részére jellemző: cīrulis (cīrulys) „pacsirta” (irodalmi nyelvi vieversys, vyturys), krūpis (krūpė, krūpiš, krūpė) „varangy” (irodalmi nyelvi gīpūžė), kūlis „kő” (irodalmi nyelvi akmuō), pylė (pylė) „kacsa” (irodalmi nyelvi antis), pūrai (pūrai, pūrai) „őszi búza” (irodalmi nyelvi kviečiai), e szavak jelentését, változatait és származékaikat. A térképek e szavak elterjedési területét mutatják be a Tudományos Akadémia Litván Nyelvi Szótárának cédulaanyaga, a Litván Nyelvatlasz, valamint a cikk szerzőjének feljegyzései alapján.

Az összegyűjtött teljes anyag elemzése alapján a következő megállapítások tehetők:

1. Cīrulis „pacsirta” – kurizmus (a kur törzs nyelvének maradványa); hangutánzó eredetű szó, amelynek más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői. Még élő szó, és az ismert žemaiti nyelvjárásokban gyakran használják.

2. Krūpis „varangy” közös szó a lett krupis „varangy” és az óporosz crupeyle „varangy” szóval; más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői. E žemaiti szó használata és elterjedése mindeddig semmilyen változást nem szenvedett az irodalmi nyelvi norma, a gīpūžė hatására.

3. Kūlis „kő” – a žemaiti nyelvjárásoknak csak egy részére jellemző szó – egykor talán a kur törzs nyelvében is használatos volt. Napjainkban a kūlis szó egyértelműen eltűnőben van: gyakran felváltja az irodalmi nyelvi norma szerinti akmuō.

4. Pylė „kacsa” – kurizmus, valószínűleg hangutánzó eredetű. Még élő, gyakran használt szó, de már enyhe eltűnési tendenciát mutat: fokozatosan kiszorítja az irodalmi nyelvi norma szerinti antis.

5. Pūrai „őszi búza” – kurizmus, amelynek más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői. Az irodalmi nyelv és azoknak a nyelvjárásoknak a hatására, amelyekben ez a szó nem fordul elő, a pūrai helyét az irodalmi nyelvi kviečiai veszi át, az idősebb nyelvjárási beszélők azonban még jól ismerik, és meglehetősen gyakran használják.

⁴⁷ Lásd K. Mülenbach, Latviešu valodas vārdnīca, III, 449., 450. o.; E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, 2, Heidelberg, 1962, 657. o.

⁴⁸ Plg. latvių tarmių žemėlapi kn.: M. Rudzīte, Latviešu dialektoloģija, Rīga, 1964, p. 408.

168

LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

EGYES NYELVJÁRÁSI LEXIKAI FORMÁK IRODALMI ALAKJÁRÓL

J. KLIMAVIČIUS

A nyelvjárási lexikai formák irodalmi alakjának meghatározása néha problémát okozhat. Egyes esetekben a nyelvjárás hangtani szabályainak ismerete nem elegendő, mert ezek alapján két- vagy háromféle rekonstrukció is lehetséges. Ilyenkor a szó földrajzi elterjedése és etimológiája nyújt segítséget. Ezt egy-két szemléletes példával próbáljuk illusztrálni.

A keleti dzsukok területén használatos egy étel — tört burgonyapüré — neve, amelynek a következő nyelvjárási változatai vannak: ciulčienė Lkm (Gmž), Dglš, Vdš, Ml, Dkšt; ciulčienis Švnč, Prng, Ml; cilčienė Tvr, Dsn, Ml; cilčienis Tvr, Ad, Dglš, Plš, Švnč²; ciuncielius Prng; cinčielius Dkšt, Rš, Dglš; cincielis Dglš.

Hogyan kellene ezeket a változatokat az irodalmi nyelvbe átültetni?

A „Lietuvių kalbos žodynas” II. kötetében (Vilnius, 1947) címszóként szerepel a cilčienė Tvr, cilčienis (< tiltienis?) Dglš, cinčielius Rš, Dkšt, cincielis Dglš és čilčienis Švnč, Plš, čiulčienis Prng, Švnč, čiulčienė Lkm (Gmž), Dglš. A „Lietuvių kalbos žodynas” cédulagyűjteményében megtaláljuk még a tiltienė Dsn (K. Būg), Ml, Švnč és a tiltienis J. Balč alakot is (a cilčienis alakból rekonstruálva, OG67 és OG365). Tehát háromféle átültetésünk van: c ~ c, c ~ č és c ~ t³. Ez a háromféleség nem lehetséges.

Mindenekelőtt a harmadik változat (c ~ t) nem lehetséges. Ezt a Tvr, Ml, Švnč alakokból lehetne rekonstruálni, de azokon a területeken (Dglš, Plš, Dkšt, Rš, Vdš, Lkm, Prng) ez a rekonstrukció lehetetlen, ahol nincs jelen az úgynevezett második dzsukálás (c < t)⁴. Tehát a szó földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy a tiltienė, tiltienis alakok nem lehetségesek.

Jóval összetettebb kérdés, hogy ebben az esetben a dzsukoknál lehetséges-e a c ~ č megfelelés, vagy meg kell tartani a c-t. Azt is meg kell állapítanunk, hogyan viszonyul egymáshoz a ciulčienė és a cilčienė változat,

¹ A cikk a „Lietuvių kalbos žodynas” rövidítéseit használja.

² A „Lietuvių kalbos žodynas” cédulagyűjteményében van egy cilčienio cédula Marcinkonysból. Tévedésből ez a szó (~ čilčienis) erről a településről a II. kötetbe is bekerült. Ez lehetetlen. Egyrészt ezt a szót a többi nyugati dzsuk sem használja; ők a grūdėliai~grūdėlius „tört burgonyapüré (néha kenderrel vagy mákkal)” szót használják Mrc (Zervynos), Vrn, Knv, Dv, Lš, Lzd, Lp, Nč, Rod, Plš területén. Másrészt a mondatban szereplő másik szó, a čiulė~čiulė sem jellemző a nyugati dzsukokra; elterjedési területe egybeesik az általunk vizsgált keleti dzsuk ételnevének területével.

³ Még ugyanazok a szerzők is egyes esetekben így, más esetekben másként rekonstruálták. Pl.: K. Būga: tiltienė Dsn és čiulčienė Lkm (Gmž), J. Balčikonis: cilčienis Tvr és tiltienis Tvr (OG67 és OG365).

⁴ Ezért a cilčienis (< tiltienis?) Dglš alak (a „Lietuvių kalbos žodynas” II. kötetében) felvétele indokolatlan.

169