A baltisták talán kissé sajnálják, hogy M. Rudzytė nem lettország dialektológiájáról szóló tanulmányt írt, hanem dialektológiai tankönyvet a diákok számára. A didaktikai célok arra késztették, hogy a dialektológia tudományának néhány elemi kérdését is kifejtse; emellett a tankönyv jellege mintha gúzsba kötötte volna a szerző gondolatait, korlátozta volna önállóságát. Úgy tűnik, tudatosan kerülte a dialektológia történetének bonyolultabb kérdéseit, többnyire beérte nagy tanítómestere, J. Endzelīns akadémikus munkáira való hivatkozásokkal. Ily módon a szerző, mivel nem akarta megfosztani hallgatóit, olykor kissé „megfosztotta” a balti nyelvek kutatóit. Mindenki megérti azonban, hogy ugyanabban a könyvben mindkét félnek megfelelni rendkívül nehéz. Akárhogy is, M. Rudzytė munkája gazdag, igen rendszerezetten bemutatott anyagának köszönhetően (e tekintetben valóban messze túllép a tankönyv keretein) jelentős előrelépés a lett dialektológiában, szerzője pedig valamennyi baltista őszinte köszönetét érdemli.

Még szeretnék felhívni a figyelmet néhány apróságra, amelyek e munka lapozgatása közben tűntek fel. A szerző minden tárgyalt kérdésnél meglehetősen részletesen felsorolja az ahhoz kapcsolódó szakirodalmat, a kurusok problémájáról szólva azonban (vö. 32., 64. o.) valamiért nem említi az e kérdésnek szentelt legjelentősebb munkát: V. Kiparsky „Kurenfrage” című könyvét (Helsinki, 1939). Talán az sem volt indokolt, hogy a kurusokat a poroszokkal egy sorba helyezi (vö. 20. o.), mintegy elkülönítve őket az olyan balti törzsektől, mint a szeleiek vagy a zemgalok. A krustoties terminus abban az értelemben, ahogyan M. Rudzytė használja (vö. 34. o.), nem egészen megfelelő, mivel az utóbbi időben a nyelvtudományban kissé más értelemben használatos.⁴.

A. Sabaliauskas

ÚJ HELYNÉVSZÓTÁR

В. А. Никонов, Краткий топонимический словарь, Москва, 1966, 510 р.

Hazánkban számos helynévszótár jelent meg. Olyanok is napvilágot láttak, amelyek jellegük alapján a recenzált munka előzményeinek tekinthetők¹. Többségük azonban már nyilvánvalóan nem felelt meg sem hazánk, sem a világ toponomikája követelményeinek, noha némelyikük viszonylag nemrég jelent meg. Ezért igen időszerű volt egy, a mai helynévkutatás tudományos alapjaira épülő új szótár elkészítése.

V. Nikonov nemrég megjelent „Rövid helynévszótára” mintegy négyezer nevet tartalmaz a földkerekség települései, folyói, tavai, tengerei és óceánjai, országai, népei és egyéb földrajzi nevei közül. Könnyű elképzelni, mekkora munkát végzett a szerző, amikor kiválasztotta, sőt olykor meg is magyarázta a világ számos nyelvének helyneveit. A helynévkutatás szakirodalma igen gazdag, minősége azonban változó. Ráadásul az egyes országok toponomikai színvonala is nagyon eltérő. Ezért a szakirodalom „megszűrése” és értékelése a gyakorlatban nem könnyű feladat. A fent említett okok kétségkívül oda vezettek, hogy V. Nikonov szótárában sem tökéletes minden, nem min-

⁴ Plg. O. C. Ахманова, Словарь лингвистических терминов, Москва, 1966, p. 417.

¹ М. Н. Мельхеев, Географические имена. Топонимический словарь, Москва, 1961; М. С. Боднарский, Словарь географических названий, изд. 2-ое, Москва, 1958; А. А. Ивановский, Географические имена, Москва, 1914 stb.

Vö. még J. Haliczer, Słownik geograficzny. Pochodzenie i znaczenie nazw geograficznych, Tarnopol, 1935.

198

felhasználták e terület munkáit, egyes helynevek eredetének magyarázatai pedig kétségesek vagy teljesen megalapozatlanok. A szótár terjedelme, jellege, valamint az a körülmény azonban, hogy hazánkban szinte egyáltalán nem voltak megfelelő tudományos színvonalú előzményei, megengedőbbé teszi a benne előforduló pontatlanságokkal és hiányosságokkal szembeni megítélést is.

Anélkül, hogy a teljes szótárt értékelnénk, néhány szót szeretnénk szólni a balti helynevek magyarázatairól. Mindenekelőtt az a tény tűnik fel, hogy a szótár a balti helyneveket sokkal jobban magyarázza, mint a korábbi, hasonló jellegű munkák. Ezt a következő példák mutatják:

Lit. Kaunas. M. Bodnarskis szerint² (amit később M. Melchejevas³ szó szerint megismételt), a város neve állítólag Milda, a mitológiai litván szerelemistennő fiának nevéből ered. J. Haličzer⁴ a Kaunas helynevet a lit. kaunas szóból eredeztette (ennek inkább kaūnis vagy kaūnė, kaunią alakúnak kellene lennie: „harc“). Szótárának megjelenése előtt azonban jóval két sokkal megbízhatóbb hipotézist tettek közzé Kaunas eredetéről⁵, amelyekkel sajnos sem J. Haličzer, sem később M. Bodnarskis és M. Melchejevas nem élt. V. Nikonovas felsorolja a Kaunas helynév eredetére vonatkozó magyarázatok többségét és a kérdés legfontosabb szakirodalmát, köztük a legújabbat is. Igaz, V. Nikonovas szemére vethető, hogy a korábbi véleményeket válogatás nélkül ismerteti, olykor még azt sem mondva meg, melyik a legmegbízhatóbb közülük. Érthető, hogy ez nem mindig állapítható meg, a szóban forgó esetben azonban hozzá lehetett volna tenni, hogy Kaunas összekapcsolása az orosz ковать igével (állítólag „a kovácsmesterség helye“) tudománytalan. Általában is jobb lett volna egy ilyen jellegű munkában teljesen mellőzni a kifejezetten tudománytalan magyarázatokat.

Lit. Nėmunas. M. Bodnarskis⁷ és M. Melchejevas⁸ (utóbbi A. Ivanovskira⁹ hivatkozik) megismétli A. Kočiubinskij múlt század végi naiv eredeztetését, amely a Nėmunas nevet a lit. nãmas szóból vezeti le: ez „a mi, litván folyónk“¹⁰. Még szerencsétlenebb, mondhatni különös V. Žučkevičiusnak a Nemunas eredetére vonatkozó magyarázata, amely az 1961-ben megjelent „A földrajzi nevek eredete (Fehéroroszország toponímiája)“ című munkában szerepel. Eszerint „a Nėmunas folyó alsó folyásánál talán litván tőből ered, a felső folyásánál pedig szláv tőből, a nem tőből, amely számos szó („немой“, „немец“) kiindulópontja, közös lexikai jelentésük pedig „csend, érthetetlen hang, érthetetlen nyelv“¹¹. Hasonló példa lenne, ha azt állítanánk, hogy a Maskvà folyónév felső folyásánál finn, alsó folyásánál pedig szláv eredetű. V. Nikonovas ellen tudott állni e tudománytalan magyarázatok rutinjának, és szinte az összeset bemutatta

² М. С. Боднарский, ор. cit., р. 153.

³ М. Н. Мельхеев, ор. cit., р. 44.

⁴ J. Haličzer, op. cit., p. 142.

⁵ Žr. Lietuvių kalbos žodynas, V, Vilnius, 1959, p. 436.

⁶ Žr. A. Senn, „Tauta ir žodis“, III, 1925, p. 510; D. Studerus, Zum Stadtnamen Kaunas, „Indogermanische Forschungen“, XLVII, 1929, p. 350–356.

⁷ М. С. Боднарский, ор. cit., р. 224.

⁸ М. Н. Мельхеев, ор. cit., р. 62.

⁹ А. А. Ивановский, ор. cit., р. 75.

¹⁰ А. А. Кочубинский, Территория доисторической Литвы, ЖМНП, 1897, январь, р. 81.

¹¹ В. А. Жучкевич, Происхождение географических названий (топонимика Белоруссии), Минск, 1961, р. 13.

199

megbízhatóbb Nėmunas-eredetű hipotéziseket (kivéve, igaz, talán a legfontosabbat – K. Būga későbbi hipotézisét¹²).

A szótár további pozitívumának kell tekintenünk azt is, hogy következetesen érvényesíti a helynevek toponimikai megközelítését. V. Nikonov az előző toponimikai szótárak szerzőitől eltérően például a város nevét, a Vilnius nevet helyesen nem közvetlenül a vilnis köznévből eredezteti, hanem a folyó nevéből (lásd erről alább); a Pum (Roma) nevet pedig a Ruma folyónévből, nem pedig egy folyást jelentő köznévből¹³, és így tovább. A szótárhoz minden szükséges mellékletet csatoltak: bevezetést, valamint az irodalom, a terminusok és a rövidítések jegyzékét. Ezenkívül nemcsak a fontosabb földrajzi objektumok nevének etimológiáját adják meg, hanem magukról az objektumokról is közölnek történelmi, földrajzi és egyéb ismereteket.

Noha V. Nikonov a balti helynevek eredetének magyarázatában túljutott az ilyen munkák korábbi szerzőin (A. Ivanovskin, M. Bodnarskin, M. Melchejeven és másokon), „Rövid toponímaszótára” e szempontból mégis hiányosságokat mutat. Mindenekelőtt a balti helynevek etimologizálásának pontatlanságairól van szó, amelyek főként abból erednek, hogy V. Nikonov nem mindig használta fel a balti toponimikáról jóval korábban megjelent munkákat. A szótár értékét csökkentő másik tényező az, hogy olykor nem egészen pontosan ismerteti más tudósok véleményét, vagy általában nem kellő pontossággal mutatja be az anyagot. Például a Kaunas eredetét magyarázva a szerző ezt írja: „Más etimológiák: a balti nyelvekből: »ilyen kard (палаш)«, átvitt értelemben »vágó, (fegyverrel) lesújtó, gyalogos«, sőt »szégyen«; a gót. hauns szóból: »alacsony« vagy »alázatos«.” Ezt úgy is lehet érteni, hogy a litván Kaūnas nevet nemcsak a litván „ilyen kard; vágó, lesújtó” jelentésű szóból, sőt a „szégyen” szóból, hanem a gót hauns szóból is eredeztették. Valójában a Kaūnas nevet csupán a lett kauns „szégyen” szóval hozzák kapcsolatba, az utóbbi szó jelentésének magyarázatához pedig a gót hauns „niedrig, demütig”¹⁴ szót idézik. Más szóval itt a Kaūnas nevet nem a „szégyen” stb. jelentésű balti szóból vagy a gót hauns szóból eredeztetik; e szavak alapján csupán annak a köznévnek a toponímia előtti jelentését próbálták rekonstruálni, amelyből a szóban forgó helynév kialakulhatott. Vagy ismét: a Klaipėda eredetét magyarázva V. Nikonov a számos vélemény közül csak G. Gerulisét említi. Ráadásul az utóbbi véleményét sem adja vissza egészen pontosan: G. Gerulis szerint a Klaipėda név valamely tulajdonnévből vagy köznévből, a klaipėda szóból ered¹⁵; ezért nem helyes azt mondani, hogy a Klaipėda helynév második tagja a pėda »terület« szóból származik.

Az általánosabb megjegyzésekhez még hozzá kell fűznünk, hogy egyes helynevek eredetét túlságosan pártatlanul magyarázza. A „Rövid toponímaszótár” kétségtelenül nem annyira szakembereknek, mint inkább a széles olvasóközönségnek szól, ezért nemcsak tárgyilagos ismeretközlőnek, hanem útmutatónak is kellene lennie. Jó, ha az olvasó megismeri mind a szerző véleményét, mind a kérdés valós állását. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szótár szerzőjének véleménye nem látható, az olvasóra hagyva, hogy maga válassza ki, melyik

¹² A Nėmunas eredetéről K. Būga két hipotézist tett közzé; az elsőről lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1958, p. 466; a másodikról lásd ugyanott, II, Vilnius, 1959, p. 214, 280–284; III, Vilnius, 1961, p. 534, 875. V. Nikonov szótárában K. Būga hipotézisei közül csak az elsőt említi.

¹³ М. Н. Мельхеев, op. cit., p. 71.

¹⁴ G. Studerus, op. cit., p. 350–356.

¹⁵ Žr. „Archivum Philologicum“, I, p. 208; E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, I, p. 263.

200

a felsorolt vélemények vagy hipotézisek közül melyik helyesebb. De vajon hány olvasó lesz képes erre tévedés nélkül? Például V. Nikonov Litvánia nevének eredetét magyarázva egymás után ismerteti J. Otrembski és K. Kuzavinis véleményét, de nem mondja meg, melyiküké a meggyőzőbb, holott ebben az esetben a toponímiai szakember számára világosnak kellene lennie, hogy az „utolsó szó” K. Kuzavinis magyarázata. Ezenkívül egyes esetekben, amikor nehéz eldönteni, hogy a sok magyarázat közül melyiket részesítsük előnyben, a szerző a „többség” („большинство”) szót használja. Ez a szó („többség”) olykor önálló érvként szerepel, noha egy vélemény híveinek nagy száma még nem jelenti azt, hogy maga a vélemény is a legmegbízhatóbb. Például az európai folyó nevének eredetéről szólva azt mondják, hogy „a tudósok többsége a kelta eredet mellett foglal állást”. Mindazonáltal a „többség” ellenére jelenleg V. Georgiev hipotézise a legmeggyőzőbb, amely szerint a Duna (alsó folyása és középső folyásának egy része) dák-miz név, mivel jól megmagyarázza mind magának a névnek az eredetét, mind a *Dānavi(s) és a román Dunăre, valamint a szláv Dunaj és Dunav közötti kapcsolatot. Litvánia¹⁶DunojauDunojauDunojus*Dānavi(s)DunăreDunajDunav¹⁷

A továbbiakban szeretnénk felhívni a figyelmet a balti helynevek magyarázataiban előforduló konkrét pontatlanságokra (a szótárban összesen mintegy 45 szerepel Litvániából, Lettországból és az egykori balti területekről).

Cna (Цна). A nyolcadik sorszám alatt feltüntetett Cnát így lokalizálja: az Uša jobb oldali mellékfolyója Litvániában. Csakhogy sem az Uša, sem a Cna nem folyik át Litvánián. Ez egyértelmű lokalizációs hiba. Cna

Kur-öböl. Ezt a helynevet a szótár oroszul Курский залив alakban írja, és mellette változatként a Куршский залив alakot adja meg. A helynevet a кур etnonimából származtatja. A Курский залив forma, amelyet az utóbbi időben meglehetősen gyakran használnak az orosz írásokban, helytelen. Magának az öbölnek a neve etnonimikus eredetű — a balti törzs, a kurši (lettül kursi¹⁸) nevéből származik. Ezért a Kur-öböl orosz neve csakis ez lehet: Куршский залив. A kuršokat oroszul кур alakban nevezni szintén helytelen. Ez a forma feltehetően régi német vagy latin dokumentumokból származik, amelyekben a kuršokat Cori, Curones, Kuren, Curi stb. néven említik. A dokumentumokban szereplő, az r után š (vagy s) mássalhangzót nem tartalmazó alakok azonban másodlagos eredetűek, és a kuršok lív elnevezéséből, a *kora(s) arba *kura(s)¹⁹ alakból származnak. A lív elnevezés pedig egy régebbi alakra vezethető vissza: *kurha < *kurša(s)²⁰. Továbbá nem helytálló azt állítani, hogy 1946-ig a Kur-öblöt csak „Куршш-гаф (нем.)” néven hívták, hiszen már 1946 előtt is általánosan használatos volt a litván Kuršių marios név.

Kurzemē. A купел etnonimából eredezteti. Mint fentebb már elhangzott, az etnonim nem курпы, hanem курши (litvánul kurok, lettül kurši).

Lettország. Csak annyit közöl, hogy az etnonima eredete nem világos. A szótárba azonban sokkal kevésbé egyértelmű helynevek is bekerültek, mint Lettország, és eredetükre vonatkozó hipotéziseket is közöl (például Moszkva, a Nemunas, a Volga stb.). Ezért ebben az esetben feltétlenül meg kellett volna említeni K. Būga meglehetősen megbízható véleményét a Lettország etnonima hidronim eredetéről²¹.

K. Kuzavinis vezetéknevét súlyosan eltorzítva írták le: K. Kuravinij.¹⁶

¹⁷ Вл. Георгиев, Дунай, Дунав, Dunăre, „Studia linguistica in honorem Thaddaei Lehr-Splawiński“, Warszawa, 1963, p. 87 tt.

¹⁸ K. Būga, op. cit., III, p. 246.

¹⁹ K. Būga, op. cit., III, p. 249.

Bővebben K. Būga magyarázza ezeket az alakokat — op. cit., III, p. 249 tt.²⁰

²¹ K. Būga, op. cit., III, p. 530, 629.

201

Lydà. A város neve a köznyelvi, „irtást, vágást” jelentő szóból származtatható²². Valójában a város neve a Lydà folyónév eredménye²³.

Nėmunas. Már szó esett arról, hogy e név eredetének magyarázatakor K. Būga két etimológiája közül csak az egyiket, mégpedig az elsőt említik, amelytől maga K. Būga később elállt²⁴. Ezt különösen hangsúlyozni kell, mert néhány más kutató is megfeledkezik K. Būga második véleményéről²⁵, amely szerint a Nėmunas a nem- tőből olvasandó (vö. nėm-uogė, nem-ūnė, latin nemus ’ligeterdő, szent berek, kis erdő’, görög νέμος ’legelő, kis erdő’ stb.²⁶), valamint a -unas képzőből (vö. egyes žemaitiaiak Nėmanas alakjával).

Ryga. A város neve nem közvetlenül az appellatívumból (litván ringė), hanem a *Riga (< *Ringā) folyónévből származtatható; vö. az 1297-es és 1304-es okleveleket, amelyekben ez áll: Riga flumen²⁷.

Šiauliai. V. Nikonovas megismétli R. Šmitlein semmivel sem alátámasztott hipotézisét, amely szerint a város Šiauliai neve a germán Saul vagy Savilis személynévből ered. R. Šmitlein véleményének téves voltára már a szakirodalomban rámutattak²⁸. A Šiauliai viszonylag világos eredetű helynév: a Šiaulys személynév (vagy a šiaulys appellatívum) többes számából keletkezett. E helynév balti eredetét K. Būga több alkalommal részletesen kifejtette²⁹, R. Šmitlein és V. Nikonovas azonban nem támaszkodnak ezekre a magyarázatokra.

Ventà. A szerző több magyarázatot is ad e név eredetére, de talán a legfontosabbat — K. Būga későbbi magyarázatát — nem említi. K. Būga kezdetben a folyó nevét a szláv vęto- ’nagy’ szóval hozta kapcsolatba³⁰, később azonban elvetette ezt a véleményt, és a Ventà nevet a balti vent- ’hajlít: hajlik’ tőből származtatta; vö. vénteris³¹.

Vilnius. Helyesen hidronimikus eredetű helynévnek tartják, de valószínűleg nem a szótárban említett Vilija (Neris) folyónévből, hanem a Vilnia névből (a Neris bal oldali mellékfolyója) ered. Úgy tűnik, a városnév régebbi (vagy párhuzamos) alakja nőnemű volt: Vilnius helyett Vilnia. Vilniust ma is így nevezik Panevėžys, Šeduva, Ukmergė, Gervėčiai³² és Zietela³³ környékének egyes lakói.

²² Talán a litván lydimas ’kiirtott erdei terület, irtás, vágás; kiirtott erdő helyén művelt föld’ értendő.

²³ K. Būga, op. cit., III, p. 492, 787.

²⁴ K. Būga, op. cit., III, p. 875.

²⁵ Pavyzdžiui, M. Vasmer, Russisches etymologisches Wörterbuch, II, Heidelberg, 1955, p. 211.

²⁶ K. Būga, op. cit., II, p. 280–284; III, p. 534, 875.

²⁷ Lásd A. Bielenstein, Die Grenzen des lettischen Volksstammes und der lettischen Sprache in der Gegenwart und im 13. Jahrhundert. St. Petersburg, 1892, p. 37, 38. A. Bylenšteinon kívül K. Būga is úgy vélte, hogy a Ryga városnév a folyónévből ered (lásd K. Būga, op. cit., III, p. 515).

²⁸ Lásd A. Vanagas. Dėl kai kurių Lietuvos miestų vardų etimologijų, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, VI, Vilnius, 1963, p. 333.

²⁹ K. Būga, op. cit., II, p. 98, 349, 588.

³⁰ K. Būga, op. cit., I, p. 490, 519 tt.; III, p. 546.

³¹ K. Būga, op. cit., III, p. 243, 244.

³² Lásd И. Бальчиконис, Названия литовских населённых пунктов, образованные от названий рек и озер, „Lingua Posnaniensis“, VII, p. 241.

³³ A. Vidugiris, Zietelos lietuvių tarmė (filol. m. kand. disertacija, mašinraštis), Vilnius, 1961, p. 469, 471.

202

Az egyéb apróságok közül még megemlíthető a pontatlan bangus forma (67. o.), amelyet a lit. baugùs helyett adtak meg.

Az itt említett hiányosságok és pontatlanságok szinte mindegyikét, különösen a balti toponimák magyarázatát érintőket, a „Rövid toponimaszótár” szerzője könnyen elkerülhette volna, ha — amint láttuk — jobban hasznosította volna K. Būga munkáit.

A. Vanagas