MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985)

OJAR BUSS, JURISZ BALDUNCSIKISZ

A LEXIKAI INTERNACIONALIZMUSOK (ELSŐSORBAN AZ EURÓPAI NYELVI TÉRSÉGBEN JELLEMZŐ) ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK KRITÉRIUMAIRÓL¹)

A modern korszakra, a tudományos-műszaki forradalom korára jellemző az ún. nemzetközi szókészlet mennyiségének igen jelentős növekedése és funkcionális térnyerése szinte valamennyi fejlett nyelvben (bizonyos mértékig kivételt képeznek azok a nyelvek, amelyekben hagyományosan erősek a purista törekvések, mint az izlandi, a finn és a magyar, ám ezeknek a nyelveknek sem sikerül teljesen kívül maradniuk az uralkodó tendencián). A szókészlet internacionalizálódása különösen intenzíven zajlik az utóbbi 20–30 évben. Ugyanerre az időszakra esik a nemzetközi szókészlet nyelvészeti értelmezésére irányuló legkomolyabb kísérletek mindegyike. E szókészleti réteg sajátosságának kezdeti, intuitív érzékelését felváltotta annak intenzív nyelvtudományi vizsgálata.

A sikeres tudományos elemzéshez azonban világos elképzelésre van szükség az elemzés tárgyának határairól. A lexikai internacionalizmusok esetében ez egyelőre nincs így: e réteg elkülönítésének kritériumairól alkotott elképzelések nemcsak a különböző szerzőknél térnek el, hanem nem ritkán ugyanannak a nyelvésznek a különböző munkáiban is. E különbségekről részleges, de szemléletes képet kaphatunk, ha összevetjük az internacionalizmusok enciklopédiákban szereplő meghatározásait (БСЭ, БелСЭ, LPE), vagy például megismerkedünk az internacionalizmusoknak szentelt kollektív monográfia szerzői kutatási tárgyukra vonatkozó eltérő értelmezésével ² (В. В. Акуленко, Ю. А. Жлуктенко, Э. Г. Туманян és mások). Természetesen az internacionalizmusok valamennyi meghatározásának vannak közös elemei is, amelyek e kategória szavainak alapvető jegyét tükrözik: a különböző nyelvek kölcsönösen megfeleltethető lexémáinak bizonyos fokú alaki és jelentésbeli hasonlóságát. Ez a megfogalmazás megfelel annak a félig intuitív elképzelésnek a lexikai in-

¹ Az „európai nyelvi térség” megnevezés pontosabban felel meg a jelenség lényegének, mint az azonos értelemben szokásosan használt „európai térség” vagy „európai-amerikai térség”.

² Интернациональные элементы в лексике и терминологии.— Харьков: Вища школа, 1980.— 208 с.

34

ternacionalizmusokról, amely napjainkra kialakult a nyelvtudományban (és bizonyos mértékig a különböző meghatározások invariánsának nevezhető). Az eltérések főként részletkérdéseket érintenek, ám éppen ezektől függ a nemzetközi szókészlet határainak kijelölése, valamint e szókészlet felismerésére és elkülönítésére szolgáló többé-kevésbé világos kritériumok megfogalmazásának lehetősége.

A határok elmosódottsága jelentősen megnehezíti e szókészleti réteg tudományos értelmezését, ezért a cikk szerzői újabb kísérletet tettek e határok pontosítására (a viszonylag kis létszámú népek nyelveinek kutatásából származó tapasztalatok bevonásával). Ehhez néhány részletkérdés megoldását kellett keresni: 1) az eredeti és a kölcsönzött elemek viszonyát a nemzetközi szókészletben; 2) a nemzetközi szókészlet areális jellemzését, beleértve az internacionalizmusok elterjedésének minimális határát; 3) a nemzetközi szókészlet tematikus jellemzését, beleértve a nemzetközi és az egzotikus szókészlet közötti viszony tisztázását.

В. В. Акуленко lehetségesnek tartja, hogy lexikai internacionalizmusnak tekintsük a rokon nyelvek hasonló jelentésű és alakú szavait akkor is, ha ezek a szavak valamennyi ilyen nyelvben genetikailag közös szókincshez tartoznak³. Így a „legközelebbi elterjedésű” internacionalizmusok közé tartozhatna például a litván ирё ’folyó’ és a lett ире, vagy az észt és finn рӓӓ ’fej’. Ez az értelmezés egyáltalán nem felel meg a terminus belső formájának (etimológiájának), és aligha tekinthető célszerűnek, ha figyelembe vesszük a lexikai internacionalizmusokról a tudományban kialakult elképzelést, amely szerint ezek túlnyomórészt kölcsönszavak (vö.: „…az egyes nyelvi rendszerek számára az internacionalizmusok túlnyomórészt kölcsönzések…” — Ю. А. Жлуктенко⁴). Ugyanakkor kétségtelenül indokolt és megalapozott В. В. Акуленко azon gondolata, hogy az ilyen, genetikailag rokon, hasonló jelentésű és alakú szavakat külön kategóriába kell sorolni, hogy speciális kutatás tárgyává válhassanak. Sikeres az általa javasolt modell is a megfelelő terminusok képzésére, például: interszlavizmusok, interskandinavizmusok, intertürkizmusok⁵; hasonlóképpen alkothatók olyan elnevezések, mint az interbalti, interfinn, interindoeurópai szavak. Ugyanez a modell használható több, egy államon belüli nyelvben előforduló, hasonló jelentésű és alakú szavakra is, például interjugoszlávizmusok (de: interdélszlávizmusok — a délszláv nyelvek genetikailag közös szavai), interkínaizmusok stb. Ugyanebben az összefüggésben talán interszovjetizmusokról is beszélhetünk. Az „internaciona-” megnevezés jogossága pedig

³ Nemzetközi elemek a szókészletben és a terminológiában, 27., 37. o.

⁴ Uo., 47. o.

⁵ Uo., 27. o.

35

a szovjet areál internacionális elemeinek” kérdése még pontosításra szorul az egységes szovjet nép kialakulásának fényében.

Ha az internacionalizmusok közé csupán a túlnyomórészt kölcsönzéseket soroljuk, világosan szem előtt kell tartanunk az őshonos és a kölcsönzött elemek viszonyával kapcsolatos további szempontot: a „kis” nyelvekben minden lexikai internacionalizmus (néhány kivételtől eltekintve) kölcsönzés, ezért az interlingvisztikai összehasonlításban a kölcsönzött szókészlet külön alcsoportjaként vizsgálhatók, amely bizonyos mértékig egybeesik az úgynevezett „idegen szavakkal”; valamely „nagy” nyelv szókészletének elemzésekor viszont külön figyelembe kell venni azoknak a szavaknak a sajátosságait, amelyek areális szempontból lexikai internacionalizmusok, ám az adott nyelvben az őshonos szókészlet részét alkotják⁶.

Az „internacionalizmus” terminus tisztán „etimológiai” megközelítése szerint a nemzetközi szókészlet szavai (az úgynevezett polilexémák) akár mindössze két nyelvben is előfordulhatnak⁷. Más javaslatok is születtek a nemzetközi szókészlet (az európai nyelvi areál) elterjedtségének minimális küszöbére; kritériumként leggyakrabban azt jelölik meg, hogy az interlexéma három nemzetközi jelentőségű nyelvben (angol, német, francia, spanyol, olasz, orosz) is jelen legyen⁸. Véleményünk szerint célszerű figyelembe venni az internacionalizmusok sajátosságát, vagyis azt, hogy többnyire kölcsönzött szavak, és a következőképpen fogalmazni: egy szó (polilexéma) akkor nevezhető az európai nyelvi areál internacionalizmusának, ha kölcsönzésként legalább két nemzetközi jelentőségű nyelvben, vagy egy nemzetközi jelentőségű nyelvben és legalább két másik nyelvben is előfordul (nem teljesen világos, hogyan ítéljük meg azt a polilexémát, amelyet számos kisebb nyelv kölcsönzött, de egyik nemzetközi jelentőségű nyelvben sem szerepel kölcsönzésként). Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden polilexéma természetesen abban a nyelvben (azokban a nyelvekben) is jelen van, amelyben az őshonos szókészlethez tartozik, vagy amelyben létrejött (illetve elnyerte mai jelentését).

A polilexémák elterjedtségének kritériumát figyelembe véve célszerű a nemzetközi szókészlet két altípusát megkülönböztetni: a szubareálist és az areálist. A minimális elterjedtség elegendő ahhoz, hogy a lexikai internacionalizmust a szubareális altípusba soroljuk; az areális altípusba soroláshoz viszont a polilexémának legalább az indoeurópai nyelvcsalád három legnagyobb európai csoportjának (germán-

⁶ Vö.: Сорокин Ю. С. Развитие словарного состава русского литературного языка в 30—90-е годы XIX века. — М.—Л., 1965, с. 158.

⁷ Nemzetközi elemek a szókincsben és a terminológiában, 15. o.

⁸ См. Laua A. Latviešu leksikoloģija. — Rīga: Zvaigzne, 1981, 114. lpp.

36

csoportjából, a román és a szláv nyelvcsoportból egy-egy nemzetközi jelentőségű nyelvben jelen kell lennie (ebben az esetben a fent említett hat nyelvvel a lengyel és talán a svéd is egyenértékűnek tekinthető). A polilexéma két vagy több areál nyelveiben is előfordulhat, például az európai és az indiai areálban. Ha a lexikai internacionalizmus egy másik areál nyelveiben (nyelvében) fordul elő, a transzareális nemzetközi szókészlethez sorolható ⁹; ha pedig a szó két (vagy több) areálban is areális lexikai internacionalizmus, akkor a bia­reális (poliareális) nemzetközi szókészlet részét képezi. Valószínűleg a lexikai internacionalizmusok elkülönítésekor nem kell figyelembe venni azokat a lexémákat, amelyek csupán az adott nyelv legperiférikusabb alrendszereiben fordulnak elő, ez a kérdés azonban még további vizsgálatot igényel. Különösen aligha hagyható teljesen figyelmen kívül ebből a szempontból a szókészlet olyan rétege, mint a köznyelvi szleng; nagy érdeklődésre tarthat számot a tengerészek szakmai szlengje is, amely széles körben használ lexikai kölcsönzéseket (különösen anglicizmusokat). Talán indokolt bizonyos esetekben interszlengizmusokról beszélni, bár ez a kategória elkerülhetetlenül átfedésbe kerül a nemzetközi szókészlet többi részével.

A lexikai internacionalizmusok elkülönítése olykor tematikus kritériumokon is alapul: ilyenkor csak a terminológiai jellegű szavakat (БСЭ; БелСЭ), illetve a nemzetközi jelentőségű fogalmakat jelölő szavakat ismerik el internacionalizmusnak¹⁰. A. Laua véleménye szerint ez a megközelítés nem elfogadható, mivel a nyelvi tényeket a logika kategóriáival helyettesíti¹¹. Kétségtelen, hogy a szó jelentése nyelvi tény, mégis célszerűbbnek tűnik a tematikus sajátosságot másodlagosnak tekinteni, amely annak a nemzetközi szókészletnek az elemzése során tárul fel, amelyet már a megfogalmazott kritériumok alapján határoltunk körül. Ugyanakkor az egzotizmusok különleges megközelítést igényelnek: vagy nem kellene őket a nemzetközi szókészletbe sorolni, vagy annak igen sajátos részeként kellene kezelni ¹², mivel a megfelelő reáliák leírásakor „elkerülhetetlen” a kölcsönzésük.

Összefoglalva, a lexikai internacionalizmusok elkülönítésének fő kritériumaként célszerű a kölcsönzés elterjedtségét elismerni (a célszerűség vagy célszerűtlenség elvét kell követni, mivel a nemzetközi szókészlet végső soron inkább nyelvészeti kategória – és természetesen interling-

⁹ Vö.: Baldunčiks J. Anglicismu funkcionālais raksturojums mūsdienu latviešu valodā.— LPSR ZA Vēstis, 1981, Nr. 11, 64. lpp.

¹⁰ Акуленко В. В. Существует ли интернациональная лексика? — ВЯ, 1961, № 3, с. 61. Впоследствии В. В. Акуленко, по-видимому, от этого критерия отказался.

¹¹ Laua A. Latviešu leksikoloģija, 114. o.

¹² Vö.: Крысин Л. П. Иноязычные слова в современном русском литературном языке.— М.: Наука, 1968, с. 47.

37

… inkább nyelvészeti, mint nyelvi). Ezzel együtt a következő minimális követelményrendszert javasoljuk ahhoz, hogy egy szót egy konkrét (európai nyelvi) areál nemzetközi szókincséhez soroljunk: lexikai internacionalizmusoknak nevezzük a különböző nyelvek azon szavait, amelyeket jelentésük és alakjuk hasonlósága kapcsol össze, és amelyeket legalább két nemzetközi jelentőségű nyelv, vagy egy nemzetközi jelentőségű nyelv és legalább két másik nyelv átvett.