LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

MEILUTĖ RAMONIENĖ

A XVIII. SZÁZAD VÉGI, RAGADVÁNYNÉVI EREDETŰ CSALÁDNEVEK KÉPZÉSE

A családnevek szerkezeti-képzéstani szempontú vizsgálata csak egészen nemrég kezdődött. Eddig leginkább a litván személynevek szemantikájára és etimológiájára fordítottak figyelmet.

A családnevek lexikailag zárt, korlátozott nyelvi jelekből álló rendszert alkotnak¹. Képzésük vizsgálatának feladata a családnevek szerkezeti típusainak, legfontosabb szerkezeti jellemzőinek, a névkészlet más rétegeivel és a közszavakkal való kapcsolatának meghatározása, valamint a családnevek szerkezeti-grammatikai kritériumok alapján történő osztályozása.

A litván családnevek képzését már vizsgálták. A XVII. századi litván személyneveket (nem tudni, közülük hány vált már családnévvé), képzésüket is áttekintve, Z. Zinkevičius tárgyalta²; a különböző korszakok személynévképzésével V. Maciejauskienė foglalkozott³. Fontos a különböző korszakok litván családneveinek képzéstani vizsgálata, mivel hosszú kialakulásuk során sokat változtak, és idegen nyelvek hatásának voltak kitéve.

A litván családnevek végleges kialakulásának és meghonosodásának időszakát a XVIII. századra teszik⁴. Hogyan festettek akkoriban a litván családnevek? Képüket a Litván SZSZK Központi Állami Történeti Levéltárában őrzött, az 1795. évi žemaitiai püspökségi keresztelési anyakönyvben⁵ bejegyzett több mint 48 ezer személynév alapján alkothatjuk meg. Ezek közül csaknem 24 ezer férfi családnév; nagy részük köznevekből (háziállatokat, vadállatokat, növényeket, különféle tárgyakat és jelenségeket, valamint elvont fogalmakat jelölő szavakból), különféle képzési formánsokkal vagy azok nélkül, illetve két szó összetételével jött létre. Ezek ragadványnévi eredetű családnevek, amelyek többnyire nem közvetlenül közszavakból, hanem ragadványnevekből alakultak ki; a litvánoknak ősidők óta sok, igen változatos ragadványnevük volt⁶, és ma is gyakran találnak ki újakat⁷. Más népeknek is számos ilyen eredetű családnevük van,

¹ Gala S. O metodzie analizy słowotwórczej antroponimów. — Rozprawy komisji języko-vej, 1977, t. 23, p. 63—77; Сталтмане В. Э. Латышская антропонимия. Фамилии. — М., 1981, с. 31—33.

² Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika. — V., 1977, p. 227—242.

³ Maciejauskienė V. Új, két tövű litván családnevek személynévi összetevővel. — A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei. A sorozat, 1973, 1(42). kötet, 177—181. o.; továbbá ugyanezen szerző. A litván személynevek képzőinek elterjedése a XVII. században. — In: A litván areális nyelvészet kérdései (A litván nyelvtudomány kérdései). V., 1977, 18. kötet, 159—168. o.

⁴ Мацеяускене В. В. Формирование литовских фамилий. Канд. дис. [машинопись]. — В., 1981; Vanagas A. Mūsų vardai ir pavardės. — V., 1982, p. 56—61.

⁵ F 669, ap. 1, b. 9.

⁶ Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika. — V., 1977, p. 230—235.

⁷ Butkus A. Pravardės ir jų kilmė. — Mūsų kalba, 1982, Nr. 3, p. 25—28.

135

pl. lengyelek, oroszok, ukránok, belaruszok. A lettek antroponímiájában is nagy arányt képviselnek az appellatív eredetű családnevek, ám a lett családnevek kialakulásának sajátos története miatt közülük csak kevés tekinthető csúfnévi eredetűnek⁸. Más népek csúfnévi eredetű családnevei különböző jellegűek; például a lengyelek és az oroszok többnyire képzős formákat használnak, míg a belaruszoknak és az ukránoknak sok képzetlen formájuk van.

A csúfnévi eredetű családnevek egészét először elsődlegesekre és másodlagosakra lehet osztani. Az elsődlegesek olyan appellatívumok, amelyek családnévvé válásuk során nem kaptak semmilyen formális képzési jegyet. Elsődlegesnek nemcsak az egyszerű (elsődleges) szavakkal egyező családnevek számítanak, hanem azok is, amelyek olyan képzett alakokkal esnek egybe, melyeket olyan képzési formánsok bővítenek, amelyek e szavak, nem pedig a családnevek derivációs körébe tartoznak, például: Bitinas, Girininkas, Rekasius (: rėkašius „síró”). Sok esetben az ilyen családnevek problematikusak, és nehéz megállapítani, hogy elsődlegesek-e, vagy maguk a családnevek keletkeztek az appellatívumok képzési mintája szerint.

A főnévi eredetű elsődleges családnevek vannak többségben. Ezeket néhány jelentős szemantikai csoportra oszthatjuk; például az alábbi családneveket:

1) állatnevekből származók (az eredeti írásmódot megtartva): Asylas, Awel, Balandis, Bite, Briedis, Gaidis, Gaygatas, Garnis, Giarwe, Gienis, Karpis, Karwel, Kiauwna, Kiela, Kiskis, Meleta, Meszka, Prusokas, Stumbras, Szapalas, Wabatas, Wanagas, Wiezys, Wilkas, Ziogas, Zyle, Zwirblis;

2) növénynevekből: Alksnis, Apinis, Dagis, Dobilas, Kalendra, Kandnė, Kwietis, Liepa, Lubin, Miezis, Pupa, Ruta, Szaławija, Zylwitis;

3) mesterséget, foglalkozást vagy társadalmi helyzetet megnevező szavakból: Dragunas, Girininkas, Galwonas (: galvōnas „idősebb, főnök”), Melniks, Muylinik, Murnikas, Seniunas, Szaulis, Waywada;

4) népnevekből: Gudas, Koraim, Latvís, Lenkas, Rusas, Turkas, Žemaytis;

5) az emberek külsejét, viselkedését, jellemét vagy beszédének sajátosságait leíró szavakból: Buksa (: buksà „ujj nélküli ember”), Docius (: dõčius „nagyon nagylelkű ember”), Gawien (: gavėnas „fekete, elhanyagolt ember”), Gikar (: gỹkaras „sovány, magas ember”), Kleywa (: klėiva „aki görbe lábú, sánta, ügyetlen járású”), Klumbis (: klumbis „sánta”), Kudzma (: kudžmà „növésben visszamaradt”), Lemezis (: lėmežis „nem termetes, nyúlánk ember, mamlasz”), Lepkis (: lėpkis „tökfilkó, mamlasz”), Mykis (: mikis „dadogó”) Pluszkis;

6) különféle más, konkrét vagy elvont jelentésű főnevekből: Auszra, Boksz tas, Burna, Dawatka, Duda, Giedra, Gierbybe, Gincezas, Gira, Grdmas, Kablis, Kakta, Kamina s, Kaulas, Kipszas, Kurpalis, Ładas, Łaszas, Molis, Piktis, Plunksna, Ragayszis, Rojus, Skiedra, Sweykata, Szaltis, Szylkas, Tuzynas, Wiesulas, Žiedas, Žiup šnis.

Az elsődleges melléknévi családnevek főnévi eredetű melléknevek. Mindössze néhány ilyen van: Girtas, Kitras, Piktasis.

A másodlagos családnevek különféle képzett alakok (származékok és összetételek). A csúfnévi családnevek jelentős részét a különböző szófajokból képzett származékok alkotják.

⁸ Сталтмане В. Э. Латышская антропонимия. Фамилии, с. 106—107.

136

Az apai nevekből keletkezett családnevek közül sok a -aitis, -onis, -ūnas, képzőt tartalmazza, például -aitis: Bitinaitis, Gudadytis, Kalnaitis, Katwaytis, Katynaitis, Kazokaitis, Krauleydytis, Kreywaytis, Pisoraytis, Piworaytis, Preykszaytis, Purwaytis, Ragayszaytis, Uzkuraytis, Wanagaytis, Žemdaytytis; -onis: Daylidonis, Kaukonis, Žydonis, Žwalonis; -ūnas: Kaylunas, Kaktunas, Krauciunas, Meylunas, Meszkunas, Strelcziunas, Tylunas.

A XVIII. századi dokumentumokban a családneveket erősen lengyelesített formában írják. A lengyelesítés fő módja a lengyel képzők hozzáadása a litván családnevekhez, illetve a litván képzők lengyel képzőkkel való felcserélése. A csúfnevekből származó családnevek között is soknak van szláv képzője. Legtöbbjük a már korábbi évszázadokban is népszerű, szláv eredetű -ovič és -evič képzővel fordul elő, például: Auksutowicz, Barzdowicz, Dobilowicz, Drasutowicz, Gielzynowicz, Kaktowicz, Kubitowicz, Melnikowicz, Raudonowicz, Stumbrowicz, S zu dowicz, Tilwikowicz, Wowerowicz, Žemdaytowicz, Žydowicz, Žuwelowicz; Ausewicz, Baublewicz, Burnewicz, Dyglewicz, Dundulewicz, Kubilewicz, Kuysewicz, Lalewicz, Meylewicz, Szawklewicz, Szerkszniewicz, Oszkiewicz, Pluszkiewicz, Wilkiewicz.

A XVIII. század végén a legnépszerűbb lengyel eredetű képzők a -ski (-owski, -ewski, -duski, -inski, -ecki, -icki, -ucki). Lengyelországban régtől fogva helynevekből képeztek személyneveket -ski képzővel, később azonban ez a képző igen divatossá vált, és Litvániában a patronimikus képzők — -ovič, -evič — felváltására kezdték használni. A -ski képzővel csúfnévi tövű családnevek is vannak, például: Bakanowski, Bumblowski, Burnecki, Ezerowski, Gabalewski, Grazbarzdowski, Gribowski, Gudowski, Yawłowski, Jowarowski, Kisielewski, Kupetowski, Meszkowski, Ragowski, Szerniewski, Wanagowski, Wilkowski.

A XVIII. század végén meglehetősen gyakoriak voltak a csúfnévi eredetű, -elis, -ėlis képzős családnevek (a tökéletlen helyesírás miatt nem lehet megkülönböztetni őket), például: Auxelis, Dwarelis, Gienelis, Kunelis, Medelis, Nyksztel, Ozelis, Penelis, Ponialis, Pukielis, Szawk sztelis, Tewe lis, Uselis, Wanagielis, Warnelis, Žydelis. Ugyanezeket a képzőket kicsinyítő-becéző köznevek alkotására is használják, ezért szinte lehetetlen megállapítani, hogy az e képzőkkel ellátott családnevek közül melyek nem származékosak, hanem kicsinyítő köznevekből keletkeztek, és melyek jöttek létre nem származékos személynevekből e képzőkkel. A litvánok nagyon kedvelik és nagy számban használják a nevek kicsinyítő alakjait. A Litván nyelvatlasz anyaga azt mutatja, hogy nyelvjárásainkban a gyermekek (fiúk, serdülők, ifjak) családnevét gyakran az apa családnevéből képzik a -elis, -ėlis képzővel. A XVII. századi dokumentumokban találni olyan példákat, amikor ugyanazt a személyt eltérően jegyezték fel: az egyik helyen kicsinyítő képzős személynévvel, máshol már patronimikus alakkal⁹. Talán az említett, XVIII. század végi családnevek közül némelyekben a -elis, -ėlis képző bizonyos esetekben patronimikus is lehet.

Az említett forrásban más kicsinyítő képzőkkel ellátott családnevek is előfordulnak, például -(i)ukas képzővel: Sprindžiukas, Pakalniukas, Piecziukas; -utis képzővel: Ahutis, Kalnutis, Kraujutis, Lėkutis, Laywutis, Starkutis.

Némely főnevekből képzett családnév olyan képzőt tartalmaz, amely személyek származás vagy hovatartozás szerinti megnevezésére szolgál, például -inis: Galinis, Griki-

⁹ Zinkevičius Z. Lietuvių антропонимика, 238. o.

137

nis, Gubinis, Liepinis, Meszkinis, Pilwinis, Pupinis, Raginis, Ruginis, Szilinis; -iškis képzővel: Dwaryszkis, Galiszkis, Pakalniszkis.

A melléknévi tulajdonság birtokosát megnevező képzőket is használják. Az általunk összegyűjtött családnevek közül ide tartoznak a főnévi családnevek -eika, -eikis képzővel, például: Burnevkis, Kiawlevkis, Kuneyko, Kuszleyko, Medeykis, Sauleyko, Sodeyko, Szyleyko, Szudeykis.

Ezekkel a képzőkkel melléknevekből képzett alakok is előfordulnak, például: Godeykis, Jodeykis, Mažeyko, Rudeyko, Žaleykis.

Hasonló jelentésű az -enis képző, amelynek szintén van néhány melléknévből képzett származéka, például: Szaltenis, Szymenis.

Melléknevekből más képzőkkel ellátott családnevek is előfordulnak, például -okas képzővel: Baltoks, Jodokas, Szlapokas; -ulis képzővel: Didžiulis, Dorulis, Gierulis, Mažiulis, Rupulis, Senulis, Siurmulis; -utis képzővel: Baltutys, Mazutis, Drąsutis; -užis képzővel: Piktužis, Raybužis.

A cselekvőre, illetve a cselekvésből eredő tulajdonság birtokosára utaló képzők az igékből létrejött családnevekre jellemzők, például -eika, -eikis képzővel: Bijeyko, Brazdeyko, Mileyko (: mylėti vagy milenti „szeretgetni, kedveskedni”), Strypeyko (: stripinėti), Wedeykis; -lys képzővel: Bumblis, Bublys, Burblys, Kaulklis, Kwiklys (némelyikük alapszó is lehet); -ulis képzővel: Bumbulis, Puciulis (: pūcyti „tisztítani, súrolni”, vagy „falánkul enni, zabálni”), Skarul is (: skārti „tépni, nekirugaszkodni, foszlani”), Srebulis.

A végződéses származékok közé soroljuk azokat a származékos családneveket, amelyekben a derivációs jel a származék végződése. Ezekben az esetekben meglehetősen nehéz, néha pedig lehetetlen megállapítani, mely családnevek végződéses származékok, és melyek alapszavak, amelyek származékos köznevekből erednek. Főnevekből képzett végződéses származéknak tekintenénk az -is vagy -ys végű családneveket (a helyesírás tökéletlensége és a lengyelesítés miatt nehéz megkülönböztetni őket): Dobilis, Gabalis, Karklis, Krutinis, Kuodis, Łaywis, Morkis, Nagis, Nugaris, Rakis, Rutys, Szalnis, Szarkis, Warsz kis, Woweris, Žiemis; -ius végűek: Barzdzius, Blazdzius, Bruknius, Kulnius, Linius, Kalnius, Kaulus, Kašzius, Rublius, Szernius, Warnius; melléknevekből, például: Lauka, Rayma (: raimas, -a „tarka”); -is vagy -ys végűek: Bayksztis, Klubis (: klūbas „béna, sánta”), Plok sztis, Puykis, Raudonis, Si duris, Smaylis, Smulkis, Szwelnis; -ius végűek: Baykszczius, Balczius, Budrius, Greicius, Jawnius, Płonius; igékből, például -a végűek: Auga, Bimba, Dunda, Kiurna (: kiurnėti „morogni”); -as végűek: Augas, Krypas, Skubas, R aukas, Roczds (: rōčyti „kegyeskedni, szíveskedni”); -is vagy -ys végűek: Dziaw gis, Gaylis, Girgzdis, Kław sis, Kiezyys (: keizotis „rugdalózni, ficánkolni”), Rayzgis, Sprog is, Szaukis; -ius végűek: Bildzius, Ciaduszkus, Gignius (: gigny ti „valamit nehezen csinálni, húzni, vinni”), Skirius (: skirti), Linkius, Ludzius, (: lūdz yti „kérni”).

Az előtagokkal történő képzés nem jellemző a litván családnévképzésre. Forrásunkban csak az alábbi előtagos származékokat jegyeztük fel: pa- előtaggal: Pabarzdis, Papiewis, Padaubis; už- előtaggal: Uzbalis, Uzpurwis, Uzwitkis, Užgalis, Užm izskis, Užpalis. A be- előtagos Bedarbis, Berankis családnevek valószínűleg alapszavak.

A litvánoknak számos összetett személynevük van. Az ősi, két tövű személyneveket jól tanulmányozták. A csúfnévi eredetű összetett családnevek valamivel újabbak. Összetételi tagjaik:

a) főnév + főnév, pl.: Gudgalis, Gudlenkis, Gumbakis, Jawtakis, Kaulakis, Kiaulakis, Laukzemys, Łaumakis, Miltakis, Ozakis, Udrakis, Warnakis,

138

Szylbioris. Néha az egyik, sőt akár mindkét összetevő keresztnévi eredetű, pl.: Gudionis, Gudžiurgis, Jaspelkis, Jurionas, Wayciurgis; b) melléknév + főnév, pl.: Aukšztkalnis, Baltmyszkis, Baltaragis, Didzpet(r)is, Jodakis, Jodpalis, Lignugaris, Platakis, Rudasparnis; c) számnév + főnév, pl.: Dewendonis, Kiaturakis, Trijonis, Szeszplaukis; d) főnév + ige, pl.: Gudsziepis, Žemgulis, Žemrieta.

Az összetett vezetékneveket legnagyobb számban Szamogitiában jegyezték fel; Aukštaitijában alig fordultak elő.

Itt csupán a népszerűbb névalkotási típusokat és a gyakoribb képzőkkel létrehozott származékokat tekintettük át; számos olyan képzőt nem említettünk, amelyekkel mindössze egy vagy két vezetéknevet jegyeztek fel.

A ragadványnévi eredetű vezetéknevek névalkotásának áttekintése azt mutatja, hogy a 18. század végén a litvánoknak sokféle módon képzett közszói eredetű vezetéknevük volt. Legnagyobb számban elsődleges főnévi vezetéknevek, képző- és végződéses származékok, valamint összetett nevek fordultak elő; kevés volt az előtagos vezetéknevek száma, a legkevesebb pedig az elsődleges melléknévi vezetékneveké.

A RAGADVÁNYNÉVI EREDETŰ VEZETÉKNEVEK KÉPZÉSE A 18. SZÁZAD VÉGÉN

Összefoglaló

A cikk a 18. század végéről származó, ragadványnévi eredetű litván vezetékneveket vizsgálja szóalkotási szempontból. A kutatás anyagának forrása a samogitiai püspökség 1795. évi keresztelési anyakönyvének összesítő regisztere. Az anyakönyvben szereplő antroponimák strukturális-szóalkotási elemzése alapján meghatározott szóalkotási csoportokat különít el, amelyek számszerű megoszlása a következő: elsődleges főnévi eredetű vezetéknevek, szuffixumos és flexiós származékok, összetett vezetéknevek, prefixumos származékok, valamint elsődleges melléknévi eredetű vezetéknevek.