LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

VINCENTAS DROTVINAS

A „CLAVIS GERMANICO-LITHVANA” SZERZŐJÉRŐL

A leendő litván lexikográfiatörténet megírásához valamennyi legfontosabb szótár külön kutatása szükséges. Egyes szótárakat a szovjet években már tanulmányoztak¹. Kelet-Poroszország lexikográfiai emlékei mindmáig kutatókra várnak. Bár közülük nem egyet áttekintettek, vagy legalább a legáltalánosabb vonásokkal jellemeztek², ez azonban csak a kezdet: e szótárak szókincsét, jelentőségét és a későbbi lexikográfiára gyakorolt hatását alig vizsgálták. Kelet-Poroszország szótárairól beszélve mindmáig általános bibliográfiai-filológiai információkra szorítkozunk: a XVII—XVIII. századi kétnyelvű szótárakat többnyire bibliográfiai tételekként, a litván irodalomtörténet jelenségeiként vagy népi folklórunk forrásaiként említik. E szótárak anyagát az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” nem használta fel teljesen, teljes szókincsükről pedig szinte semmit sem tudunk. Ezek a szótárak lexikológiai és lexikográfiai szempontból egyaránt kevéssé ismertek. Nem egy közülük, például J. Brodovskis litván–német szótára, a háborúk során feltehetően elveszett.

A közvetlen történeti adatok hiánya miatt nehéz bármi világosabbat mondani Kelet-Poroszország legrégebbi szótárairól. Az azonban bizonyos, hogy fennmaradtak³ kéziratos német–litván szótárak: 1) a „Lexicon Lithuanicum”, amelyet a hagyomány D. Kleinnek tulajdonít, 2) az úgynevezett Krauzė-szótár és 3) a „Clavis Germanico-Lithvana”, amelyet F. Pretorius művének tartanak.

A „Lexicon Lithuanicum” azonosítása D. Klein szótárával – ahogyan azt mindmáig teszik – kockázatos volna: túl keveset tudunk mind D. Klein megírt szótáráról, mind magáról a „Lexicon Lithuanicum”-ról. A vízjelek alapján ítélve a szótárat (= másolták)

¹ Lásd J. Kruopas, K. Pakalka, B. Tolutienė és B. Vosilytė munkáit K. Sirvydas, S. Daukantas, J. Pabrėža, D. Sutkevičius, A. Juška, K. Būga és mások szótárairól.

² Žr. Balasaitis A. Žodžiai ir žodynai. — V., 1984. — 142 p.; Palionis J. Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. — V., 1979. — 316 p.; Sabaliauskas A. Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija, iki 1940 m. — V., 1979. — 252 p.; taip pat jo. Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija, 1940—1980 m. — V., 1982. — 265 p.

³ A XVII. században említett, de feltehetően fenn nem maradt kétnyelvű szótárakról – Kristupas Sapūnas, Frydrichas Partacijus és Jonas Hurtelijus szótárairól – nincsenek meggyőzőbb adataink.

102

A XVII. század negyedik–ötödik évtizedében, tehát D. Klein korában⁴. Az úgynevezett Krauzė-szótár papírján található vízjelek általunk végzett vizsgálata azt mutatja, hogy nem XVII. századi műről van szó: a szótárt a XVIII. század harmadik–negyedik évtizedében írták (= másolták), ezért nem tulajdonítható A. Krauzėnek, aki 1585 (1588) és 1655 között élt⁵.

Terjedelmét, szókincsét és annak bemutatását tekintve a XVII. századi kelet-poroszországi litván lexikográfia legjelentősebb kéziratos emléke a német–litván „Clavis Germanico-Lithvana” szótár (a továbbiakban: CGL). Két kötetből áll (I. köt.: Aal–Luft, II. köt.: Maal–Zwölfter), tartalmazza a „Proverbia quedam Litvanica” című folklórfüggeléket és egy szókiegészítést (összesen 2322 oldal). A szótár kutatásának nincs hosszú múltja. Szerzőjéről és keletkezési idejéről több véleményt is megfogalmaztak; ezeket tekintjük át az alábbiakban.

A XIX. század közepén F. Nesselmann szótára előszavában úgy vélte, hogy a CGL a XVIII. század második negyedében készült, és névtelen szótárnak nevezte. Később is, amíg a szótár szerzője ismeretlen volt, a kéziratot a XVIII. században élt személyeknek tulajdonították. A bibliográfusok a szótár kéziratában szereplő két névbejegyzés alapján jutottak erre a következtetésre. Az első, latin nyelvű bejegyzés a CGL I. kötetének üres 9. oldalán található: Sum Christiani Friederici Stimeri Sal. Bor. P. Gerwi…. A bejegyzés valamivel teljesebb változatban megismétlődik a II. kötet első, számozatlan oldalán: Sum Christiani Friederici Stimeri Salav. Bor. Par. Gerwischk. 1746⁶.

Az említett szótárnak a königsbergi állami levéltárban Msc. 85 in 4, Msc. 86 in 4 jelzetű kötetei voltak. A többi litvániai forráshoz hasonlóan Kazimieras Būga is tanulmányozta az első világháború előestéjén. A J. Balčikonis vezetésével működő „Lietuvių kalbos žodynas” szerkesztősége a szótár kéziratát Kaunasba küldette, hogy szócikkeket írjanak ki belőle. A Nagy Honvédő Háború után (1946-ban) J. Jurginis, J. Kruopas és más tudósok a kelet-poroszországi leletanyagból megtalálták és hazahozták ezt a szótárt J. Brodovskis és K. Donelaitis kézirataival, valamint más litvániai ritkaságokkal együtt. A CGL-t ma a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Központi Könyvtára őrzi.

A szótár szerzőségének kérdését mindmáig talán Jurgis Lebedys vizsgálta a legalaposabban⁷. A szótár példái és az abban megjelölt egyéb források alapján megpróbálta meghatározni a keletkezés hozzávetőleges idejét. A korábbi kutatók véleményeinek áttekintése után arra hajlott, hogy a szótár első kötete 1672-ben készült (amikor a szerző 48 éves volt). Mivel a II. kötetben megemlítik T. Šulcas (Sapūnas) 1673-as művét

⁴ A szótár szerzőségét, a kézirat jellemzőit és a szavak lexikográfiai bemutatását a cikk szerzője által készített „Lexicon Lithuanicum” kiadás tárgyalja, amelyet a „Mokslas” kiadó jelentetett meg (1987).

⁵ Bővebben lásd: Drotvinas V. Mikor készült az úgynevezett Krauzė-szótár. — Baltistica, 1984, t. 20 (2), p. 163—167.

⁶ Kristijonas Frydrichas Štimerist 1746-ban nevezték ki Gerviškenai lelkészévé. A XIX. század elején a szótár Žiliai helységben volt, ahol Pretorius 1695-ig lelkészként szolgált, a kántor Vilhelmas Teodoras Šimelpengis birtokában.

⁷ A litván népi folklór a XVII—XVIII. században. Közmondások, szólások, találós kérdések/Szerk. J. Lebedys. — V., 1956. — 631 p.

103

A „Compendium Grammaticae Lithvanicae” című mű, vagyis ez a szótár 1674 körül, legkésőbb 1675-ben készült el⁸. Ezt a dátumot ma már szinte általánosan elfogadják. A „Lietuvių kalbos žodynas” első kötetének új kiadásában a C rövidítés a „Clavis Germanico-Lithvana” című művet jelöli (a volt königsbergi levéltár kétkötetes, I Msc. 85 in 4, II Msc. 86 in 4 jelzetű kézirata, 1673 és 1701 között íródott)⁹. A szótár keletkezésének dátumát J. Lebedys kutatásai alapján adják meg. A bibliográfiai munkákban F. Pretoriuszt minden fenntartás és megjegyzés nélkül a kéziratban fennmaradt német–litván szótár szerzőjének tekintik¹⁰. Némely nyelvész azonban nem teljesen bizonyos ebben¹¹.

J. Lebedys szerint a szótárhoz szükséges bibliai részleteket maga a szerző fordította; J. Bretkūnas bibliafordítása nem állt rendelkezésére¹². J. Palionis viszont azt állítja, hogy Frydrichas Pretorijus a XVII. század végén írt német–litván szótárában J. Bretkūnas bibliafordításából merített szavakat és kifejezéseket¹³. A CGL-ben használt konkordanciák és J. Bretkūnas fordításának általunk végzett mintavételes összevetése arra utal, hogy a mondatok fordításához aligha használták J. Bretkūnas bibliai kéziratát. A fordítás önálló jellegét a szóválasztás, a szóalakok és szókapcsolatok, a helyesírás, a mondatszerkezetek és a szórend jelentős változatossága, valamint a rövidítések mutatják¹⁴. Mindez lehetővé teszi, hogy Pretoriuszt a Biblia, legalábbis konkordanciái fordítójának tekintsük.

A CGL keletkezési idejét vizsgálva tehát mindenekelőtt különbséget kell tennünk a szótár összeállításának kezdete és a szótár megírásának (= befejezésének) évei között. Fontos meghatározni, melyik évben kezdődött a szótár írása. Kezdőéveként az I. kötet 1672-es, a II. kötet 1673-as évét szokták megadni, vagyis a legkésőbb megjelent és a szótárban felhasznált nyelvészeti munka évét. Ez azonban nem vitathatatlan állítás. T. Šulcas (Sapūnas) nyelvtanának megjelenése és felhasználása nem feltétlenül esik egybe; a CGL-t nem szükségszerűen közvetlenül a nyelvtan megjelenése után írták. Mivel 1673 és 1695 között Kelet-Poroszországban sem nyelvészeti műveket, sem vallási írásokat nem adtak ki, T. Šulcas (Sapūnas) nyelvtana később is felhasználható volt. Nyilvánvaló, hogy a CGL összeállítása nem csupán egy-két évig tartott. Hiszen több mint egy évtizeddel később, 1690-ben T. Lepner megállapította, hogy F. Pretorius, a porosz Litvánia legidősebb lelkésze, írt egy szótárt, de nem akadt kiadója¹⁵. Mint ismeretes, F. Pretorius haláláig nem is került elő kiadó. Ennek egyszerű oka az volt, hogy a szótár még nem készült el. Ezt nemcsak az I. kötet elején üresen hagyott 8 oldal bizonyítja (J. Lebedys véleménye szerint ezek a címlapnak és az előszónak voltak fenntartva), hanem az üres oldalak összességében viszonylag nagy száma is: az I. kötetben 121, a II.-ban 88, összesen 209 üres oldal van (a szótár teljes terjedelmének 11,5%-a). A szócikkek anyagát általában egy oldalon helyezik el; minden bizonnyal ezek az oldalak készültek el az „első

⁸ Apró litván népköltészet..., 512. o.

⁹ Lietuvių kalbos žodynas/Ats. red. J. Kruopas. – V., 1968, t. 1, p. XVIII.

¹⁰ Lietuvos TSR bibliografija. A serija. Knygos lietuvių kalba, 1547–1861. – V., t. 1, p. 328.

¹¹ Sabaliauskas A. Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija... – V., 1979, p. 31.

¹² Apró litván népköltészet..., 509. o.

¹³ Jonas Bretkūnas. Rinktiniai raštai/Par. J. Palionis ir J. Žukauskaitė. – V., 1983, p. 25.

¹⁴ Ez a téma külön szövegkritikai vizsgálatot érdemel.

¹⁵ Lepner Th. Der Preußche Lithauer. – Königsberg, 1690, S. 115.

104

szerkesztési” időszakában. A kiegészítések, vagyis az új címszavak beillesztésére, illetve a meglévő szavak bővítésére szánt oldalak különböző mértékben vannak teleírva: a szótár I. kötetében 158, a II.-ban 122 oldal tartalmaz egy-két hozzáfűzést vagy más kiegészítést, összesen tehát 280 oldal, a szöveg 9%-a. Ha összeadjuk az üres és csak megkezdett oldalakat, láthatjuk, hogy a szótár lapjainak egyötöde szöveg nélküli.

Úgy tűnik, a kiegészítések később készültek, de a fő szerző azonos kézírásával. Feltehetően, ha a CGL szerzője a főszöveg írásakor rendelkezett volna valamely szó nyelvi jellemzésével, azt rögtön feljegyezte volna. Más a helyzet néhány személy apróbb, eltérő kézírású betoldásaival. Bármilyen kevés is van belőlük, csak hosszabb idő alatt keletkezhettek, azután, hogy a CGL főszövege elkészült, és a szótár már mások kezébe került.

A CGL megírásának időpontja természetesen nem függ közvetlenül attól, hogy teljesen befejezték-e vagy sem. Fontos szem előtt tartani, hogy egyetlen ember aligha tudott 2–3 év alatt ilyen hatalmas szótárt összeállítani. Hiszen a litván lexikográfiában nem volt hozzá minta (a kétszer-háromszor kisebb és egyszerűbb kéziratos német–litván „Lexicon Lithuanicum”-ot nem számítva), nem léteztek lexikográfiai munkahagyományok, és végül a szótár összeállítása nem F. Pretorius fő munkája volt. Ezért dokumentált tények hiányában aligha indokolt a CGL megírásának évét ilyen szigorúan behatárolni . Mindezeket figyelembe véve célszerűbb úgy vélni, hogy a szótár összeállítása a korábban feltételezettnél hosszabb ideig tartott.

A CGL keletkezési évének pontosításában a szótár papírjának gyártási ideje is segíthet. A szótár papírján található vízjelek elemzése azt mutatja, hogy a papíron négyféle vízjel található.

1. Az 1. számú vízjel egy tölgyfán ülő három pintyet és a NK. betűket ábrázolja. Az egy, két vagy három pintyet ábrázoló papírt (németül Einfinkenpapier, Zweifinkenpapier, Dreifinkenpapier) a kelet-poroszországi Finken papírmalom 1680-tól a XVIII. század végéig gyártotta. A pintyek száma csupán a papírlap méretét jelezte. A CGL lapja a „Hárompinty-papír” (38 cm × 42 cm) félméretű lapja¹⁶. A könyvtárosok által megadott CGL-formátum (20,2 cm × 16,3 cm) pontatlan – a ténylegesnél jóval kisebb. Az NK betűk a műhely alapítójának és mesterének (N)icolaus (K)rüger kereszt- és vezetéknevét jelölik¹⁷. E vízjel azonosítását az is segíti, hogy a pintyes papírt Litvániában is széles körben használták¹⁸.

¹⁶ Laucevičius E. Popierius Lietuvoje XV–XVIII a. – V., 1967, p. 138 (vandenženklių atlaso pozicija Nr. 2172). Dėl įrišimo vandenženklis atsidūrė skirtinguose puslapiuose ir sunkiai per vidurį matomas.

¹⁷ Žr. Kohtz H. Die Herkunft ostpreussischer Papiermacher//Papiergeschichte. Mainz, 1954, Jahrgang 4, S. 3; taip pat jo: Papiermachen und Familienforschung mit besonderer Berücksichtigung Ostpreußens//Ostdeutsche Familienkunde. Göttingen, 1954, H. 3, S. 119.

¹⁸ E. Laucevičius által említett dokumentumok: 1) a vilniusi V. Kapsukas Egyetem Tudományos Könyvtárának kézirattára, F–7, lp. 2 – a raseiniai žemaitiai bíróságok könyvének ófehérorosz nyelvű bejegyzése – Bazyliaus Skirmantas és felesége 1683. július 1-jei nyilatkozata, amelyben azt kérik, hogy az özvegy Judita, korábban Rasmusavičienė, Mikalojus lánya (felesége), Songailienė ismerje el a zálogszerződést; 2) a vilniusi V. Kapsukas Egyetem Tudományos Könyvtárának kézirattára, F–7, lp. 2 – a žemaitiai hercegség várbírósági könyveinek ófehérorosz és lengyel nyelvű bejegyzése – az 1636. november 18-i okirat, amellyel Konstantas Lukas Šemiota és felesége, született Komorovska, elzálogosítja Krizostimas Ostrovski számára a Viečiškių birtokrészt és a Lydvėnai uradalom földjét. – In: Popierius Lietuvoje…, p. 205.

105

2. A 2. számú vízjel liliomokat és koronát ábrázol (németül Lilienpapier). E vízjelet egyelőre nem sikerült megtalálni és azonosítani. A CGL 2. számú vízjeléhez leginkább E. Laucevičius említett atlaszának 2172. számú vízjele hasonlít, amelyet egy 1685-ben Panevėžysben írt okmányon találtak¹⁹.

3. A 3. számú vízjel elemeiben nagyon hasonlít a 2. számúra, csupán annak módosított változata. Noha E. Laucevičius több mint 120, különféle heraldikai liliomot ábrázoló vízjelet közöl, ez a CGL-papírvízjel sincs benne az atlaszban, valószínűleg azért, mert az atlasz nem használta fel az összes kelet-poroszországi forrást. A liliomokkal (önmagukban vagy más attribútumokkal együtt) díszített papírt egyébként igen széles körben gyártották Litvániában és Lengyelországban. A kettős heraldikai liliom ugyanis közel 120 családi címer eleme volt. E. Laucevičius csak a XVIII. századból 10, liliomokat ábrázoló vízjelváltozatot sorol fel. Nem kétséges, hogy a liliomok már korábban, vagyis a XVII. század utolsó negyedében is megjelentek a vízjeleken. Ebből következően azt mondhatjuk, hogy a 2. és 3. számú vízjellel ellátott papír is feltehetően nagyjából ugyanebben az időben készült.

4. A 4. számú vízjel babérkoszorút ábrázol, fölötte koronával, alul pedig keresztbe tett ágakkal és a DVG (DOG?) betűkkel. A betűk rendszerint a papírmalom tulajdonosának vagy mesterének vezetéknevét és keresztnevét jelölik. E vízjel attribútumait egyelőre nem sikerült tisztázni.

A CGL-papír vízjeleinek elemzése tehát egyelőre kevéssé segít a szótár keletkezési idejének pontosabb meghatározásában. A CGL keletkezési idejére vonatkozó következtetéseinket azonban ma is módosíthatjuk.

Ha a papír egy része 1680 után készült, és ha ez a papír nem valamilyen külön betét, amelyet később illesztettek be, mint a szótár többi papírját²⁰, akkor fel kell tételeznünk, hogy a papír egésze (legalábbis külön-külön, kötetenként vizsgálva) sem korábbi ennél. Még ha feltételezzük is, hogy az 1683-as és 1686-os okmányokhoz használt papír két-három évvel korábban készülhetett, nem túl merész-e továbbra is azt a véleményt vallani, hogy a teljes CGL 1672 (1673)—1675 között íródott? A papír vízjelei alapján ezt a dátumot 10 évvel későbbre kellene tenni, és a CGL-t a XVII. század nyolcvanas éveinek alkotásaként kellene számon tartani.

A CGL keletkezési dátumának pontosítása nem mond ellent kortársaink azon véleményének, hogy szerzője F. Pretorijus lehetett. Nincsenek olyan további ellenérvek sem, amelyek megcáfolhatnák e kortársi véleményeket. Ellenkezőleg: F. Pretorijus filológiai képzettségéről és litván nyelvészeti elkötelezettségéről meglévő ismereteink, valamint magának a szótárnak a jellege és lexikográfiai minősége alapján arra következtethetünk, hogy a XVII. század második felében nem volt F. Pretorijusszal egyenrangú ember.

F. Pretorijus CGL-jének bibliai és mindennapi köznyelvi szókészlete, valamint annak bemutatásmódja képviseli a legjobban a XVII. századi kelet-poroszországi írott emlékek (részben a nyelvjárások) szókincsét. Mindezek miatt a „Clavis Germanico-Lithvana” minden tekintetben megérdemli a lexikográfusok és a körz-

¹⁹ Lásd a Vilniusi V. Kapsukas Egyetem Tudományos Könyvtárának Kézirattárát, F—8, 423, 3. lap, mérete 33 cm × 20 cm; lengyel nyelven írták 1685. szeptember 19-én (nem 1681-ben, ahogyan E. Laucevičius jelzi) — az okiratban Zagrobskiak és Ciemnolonskiak elismerik Petras Blūšius upytėi kerületi elöljáró palėvenėi birtokjogát (a vízjel az okirat harmadik oldalán található).

²⁰ A szótár papírlapjai közül a három kakassal jelölt papírt csak két alkalommal találták meg: a CGL első kötetének 228 (229)–234 (235), valamint 244 (245)–250 (251) oldalain.

106

ezért felkeltette a nyelvészek figyelmét. Örvendetes, hogy a régi terv – a lexikográfiai emlékek között a „Clavis Germanico-Lithvana” kiadása is²¹ – végre megvalósul. A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Központi Könyvtára tervezi, hogy kiadja F. Pretorijus e cikk szerzője által előkészített szótárának négykötetes kiadását (a litván szavak mutatójával együtt).

A „CLAVIS GERMANICO-LITHVANA” SZÓTÁR SZERZŐJÉRŐL

Összefoglaló

A cikk a „Clavis Germanico-Lithvana”, a Kelet-Poroszországban a XVII. században készült legnagyobb német–litván kéziratos szótár szerzőségének és keletkezési körülményeinek pontosításával foglalkozik.

A szótár terjedelme és tartalma megerősíti a kortársak tanúságtételeit, és alapot ad annak megállapítására, hogy a „Clavis Germanico-Lithvana” szerzője Friedrich Pretorius (1624—1695), aki énekek fordítója, tagja volt a D. Kleinas nyelvtanának és énekeskönyvének átdolgozására létrehozott bizottságnak, továbbá a litván nyelv kiváló ismerője.

A cikk szerint a német Biblia konkordanciáját a szótár számára a szerző maga fordította litvánra, és nem a korábbi fordításokat használta.

F. Pretorius szótára lényegét tekintve fordítási szótár volt, amelynek nem akadt párja a litván lexikográfiában. Ezért meg kell különböztetni a szótár előkészítésének időszakát a közvetlen megírásának idejétől. A vízjelek azonosítása révén megállapították, hogy a szótár papírja nem készülhetett 1680 előtt, ezért a „Clavis Germanico-Lithvana” megírásának 1672—1675 közötti időszakát tíz évvel későbbre kell tenni.

²¹ Palionis J. A litván nyelvtudomány eredményei a szovjet rendszer éveiben. – Kalbotyra, 1958, t. 1, p. 13.

107