LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

LAIMUTĖ BALUODĖ

LITUANIZMUSOK A LETT TÓNEVEKBEN

A Lett SZSZK Tudományos Akadémiája A. Upītis Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének limnonima-kartotékában (a tavak névjegyzékében) jelenleg mintegy 4200 tónevet tartanak nyilván (a változatokkal és az ismétlődő nevekkel együtt körülbelül 6800-at). Ezek többsége (mintegy 3800) olyan tónevek, amelyek etimológiai gyökerei magában a lett nyelvben vagy a mai Lettország területén egykor élt balti törzsek nyelveiben rejlenek. A más nyelvekből származó limnonimák viszonylag ritkák — Lettország valamennyi tónevének körülbelül 5%-át teszik ki. E más eredetű tónevek részletesebb csoportosításakor első helyen a szláv etimológiájú limnonimák állnak, amelyekből mintegy 160-at (250-et) tartanak nyilván¹ (Balodė 1987, 12–20). Alkotásuk módja szerint mintegy 45 (105) tónevet tekinthetnénk finnugor eredetű limnonimának. Kétségtelen, hogy az észt, finn és lív nyelvekkel genetikailag összefüggő tónevek száma ennél jóval nagyobb, itt azonban csak azokra a limnonimákra gondolunk, amelyek közvetlenül (lett nyelvi közszói közvetítők nélkül) finnugor nyelvek lexémáiból keletkeztek. A germán nyelvekhez (konkrétan a német nyelvhez és annak nyelvjárásaihoz) kapcsolható hidronimák száma nagy, ám szoros, helynévképzési értelemben vett germanizmusból csak néhány van².

Mintegy 50 (90) olyan lett limnonimát állapítottak meg, amely valamilyen módon kapcsolatban áll a litván nyelvvel, de korántsem nevezhetők mind lituanizmusnak. Csak azok a tónevek tekinthetők a litván nyelvből kölcsönzöttnek, amelyek litván közszavakból keletkeztek. Az ilyen limnonimák, vagyis lituanizmusok száma csekély — 11 (23) név:

Arlaks² Lvv I 42 (|| Arlaka ežers G) Raudában < (?) *Erloks: (?) lit. ėrlos ‘kaszálásra használt rétek’. Vö. lit. Érla u, porosz Arle Apr 11, Erling Apr. 34 stb. (EŽ 100).

Ašera ežers G (||Ašarainis E II 168) Kraslavában³: lit. ešerys (nyj. ašerys) LKŽ II 1164. A lett nyelvjárásokban az ašars ‘sügér’ alakot csak Lettország nyugati részén, a litván határ mentén — Rucavában — jegyezték fel (Laumane 1973, 72). Vö. || Ašāru ežers G — ez birtokos esetű név, amely az Ašāri k oikonimából keletkezett (Uo., E II 168), amely viszont szintén lehet litván eredetű, vagy később keletkezhetett az említett Ašarainis tónévből.

¹Itt és a továbbiakban a zárójelben álló szám a tónevek számát jelöli, a változatokkal és az ismétlődő nevekkel együtt. Természetesen a statisztikai adatokat nem szabad abszolút érvényűnek tekinteni — más forrásokból származó anyaggal kiegészítve ezek a számok változhatnak, mindazonáltal tükrözik az egyes etimológiai csoportok arányait.

² Apie skolintus hidronimus lietuvių kalboje žr. Vanagas 1981, 124–126.

³Hagyományosan a vízrajzi objektum helyét az egykori járás nevével adják meg.

69

Bevorža-tó G Andrupenében <*Bevordis: litván bevārdis LKŽ I 790. Vö. litván Bevārdis tó EŽ 63.

Esis E II 184 (|| Eša-tó E II 184) || (|| Ješs E II 181 || Ješa-tó Pag. apr. 586) Bukmuižában (= Andrupenében): (?) litván ešys ’asys’ LKŽ II 1154. J. Endzelīnas is így etimologizál (kérdőjellel): esiai ’Kannen kraut’ (Endzelin 1934, 142).

Gīla-tó E II 8 (|| Gīlu-tó Pag. apr. 272) Asytében: (?) litván gylē ’mélység, a tó vagy folyó mély része’ LKŽ III 298. Vö. még a litván személynévvel Gylīs LPŽ I 666, valamint a litván víznevekkel: Gylē folyó, Gyliōkas tó, Gylupīs folyó EŽ 115.

Kulis E II 166 (|| Kuļu-tó G) Skaistojében: litván kulys ’öböl, földnyelv, kanyar, kanyarulat; sarok, szél, darab’ LKŽ VI 836. Vö. litván Kulys tó EŽ 170; vö. továbbá lett kulis ’többes szám: Gesindel, Krethi und Plethi’ ME II 306, ez a lexéma azonban nem tűnik megfelelőnek a víznév motivációja szempontjából. J. Endzelīnas a vizsgált tavat a produktív képző nélküli víznevek közé sorolja (Endzelin 1934, 143).

Kumpotis folyó (|| Kumpota-tó G || Kumpotu-tó Pag. apr. 530 || Kumpoču-tó G) Kurzemében. Vö. „Kumpoce“⁴, a Laucesa-csatorna mellékfolyója, Konv XII 22535=? litván Kumpotē folyó Zarasuose: litván kuñpti LKŽ VI 880. Vö. továbbá e gyökér más litván vízneveivel: Kuñpē tó, Kumpōnas folyó, Kumpuōtē tó, Kumpuōlis tó EŽ 171. De vö. még lett kùmpt ’görbévé válni’ ME II 312, kùmps ’görbe’, kumpis I ’púpos, görbe ember’ ME II 312; továbbá e gyökér más kurzeméi helyneveit: „Kumpin“ vs U V 293, Kumpiniški vs E II 51. A vizsgált tó lett eredete azért is kétséges, mert a -ot- képző nem jellemző.

Kesis + tó Lw II 210 Vilcējében: (?) litván kėsas ’gyepes földhányás, bucka’ LKŽ V 633 (bár hangtanilag kétségeket vet fel). Vö. litván Kėšė folyó, Kesautis folyó, Kesautē folyó, amelyeket A. Vanagas feltevése szerint (bár szabálytalanul) a *Kesē, *Kesautis alakból fejlődtek EŽ 154. Vö. még lett kesis II ’ein Einhauer’ ME II 371, kesis III ’die Kratzbürste’ ugyanott, ezek a lexémák azonban jelentésük alapján kevésbé alkalmasak víznevek motivációjára. Vö. még a lett személynévvel: Kesis (Staltmane 1981, 163).

Samañka U V 293 (|| Samañkas-tó G) Kurzemében = litván Samānis Litvánia TSR területén: litván sāmana LKŽ XII 88. A párhuzamos Samaņu-tó Konv. X 18968 || Samañku-tó Pag. apr. 530 nevek a lett Samani falunévből =, illetve a litván Samāniai falunévből Zarasų raj. Ladms 271. Vö. e gyökér más litván vízneveivel: Samānē tó, Samānius tó, Samanūpis EŽ 289.

Žalva U V 278 kor (|| Žalva U V 278 kor) + tó Asarėje: litván žalvas. Vö. litván Žalvas-tó, Žalvē folyó és tó, Žalvys-tó, amelyek szelón vízneveknek tekintendők EŽ 392 (így Būga RR III 278 is); továbbá litván Žalvē folyó EŽ 397. Itt említendő egy másik tó oikonimából származó neve is: Žalvas-tó 1962 (|| Žalvas-tó Pag. apr. 558 || Zalvu-tó) Agluonoje (= Kapiniuose, Silajaniuose): Žalva² falu Agluonoje 1962, amely viszont feltehetően szintén a fent említett litván (szelón) melléknévből ered.

Žirgds-tó G Lyksnoje: litván žirgas ’ló’. Párhuzamos elnevezései: Zirgežers Pag. apr. 562 || Zirgu-tó G: lett zirgs ’a ló’ ME IV 726. Vö. a litván víznevekkel: Žirgupē folyó, Žirgupis stb. EŽ 403.

⁴Az ellenőrizetlen, kétséges helynévi alakokat, amelyek többnyire írott forrásokból származnak, idézőjelben hagyjuk.

70

Ezeken a limnonimákon – a tulajdonképpeni lituanizmusokon – kívül a lett nyelvhez kapcsolódnak azok a lett tónevek is, amelyek lett közszavakból, azaz lituanizmusokból erednek, például⁵:

Dagų ežers G Bebrenėje: lett dagis (feltehetőleg lituanizmus) ME I 430 = dad zis ‘die Klette, lanzettblättrige Kratzdistel (cirsium lanceolatum)’ ME I 429. De vö. az oikonimával is Dag[i] vs (Uo., E II 49), valamint a lett személynévvel Dagis (Staltmanė 1981, 141), ezért nagyon is lehetséges, hogy a vizsgált limnonima oikonimából vagy személynévből alakult.

„Kraipė“ E I 106 Lielstraupėje: (?) lett kr aipīt ‘verzichen, krümmen’ (Mežuotnēben, Elējában, azaz a litván határvidéken jegyezték fel — ez azonban nem egyezik a tó fekvésével) ME II 256; J. Endzelynas szintén „?”-lel etimologizálja így (Endzelin 1934, 143).

Līņģis Lvv II 310 || Līņģu ežers G) Burtniekuose: lett liņgāt I, linguot ‘schleudern’ ME II 472, liņgāt II, linguot ‘sich wiegen, schweben; wackeln’, amelyet J. Endzelynas vagy a kurusból, vagy a litvánból származtat (Uo.). Ebben az esetben a limnonima litván eredete nagyon kétséges. Vö. a szemantikailag közeli Līnga tó Nuogalėje E II 118: līņģa ‘die Schleuder; Schlinge, der Umweg, die Brandung’, amely valószínűleg finnugor eredetű (lí v. līnga, észt liņg ‘schleuder’) ME II 471. Erről a tőelemről a helynevekben lásd még Dambe 1963, 251; Rudzīte 1968, 186; Duridanov 1969, 44; 1976, 40–41 stb. Vö. a litván Lingis tóval is, amelyet A. Vanagas a litván lingė ‘kanyar’ LKŽ VII 526, lėngė ‘hajlat; völgy, mélyedés, katlan, gödör’ LKŽ VII 330 szavakkal hoz kapcsolatba (EŽ 192). J. Endzelynas szintén a litván helynevekkel veti össze a vizsgált limnonimát: Lingė k, Lingėnai k Lvv II 310.

Tēviški² 1960 (|| Tēvišku ezers Konv. III 5034) Demenėje-ben (= Silenėje-ben): lett tēviški, tēviška I ‘vecsaimnieka daļa (az idős gazda része)’; 2. ‘das Vaterland, der Geburtsort’, amelyet J. Endzelynas lituanizmusnak tart ME IV 177.

A lett limnonimák jelentős része más lett helynevekből származik, köztük olyanokból is, amelyeket maguk is lituanizmusnak kell tekintenünk, például:

– más hidronimákból:

Ķekavas (dzirnavu) ezers Pag. apr. 20 Duolėje: Ķekava folyó a Daugava mellékfolyója E I 115. Vö. az oikonimákkal is: Ķekava falu, Ķekavas muiža birtok E I 38. K. Būga feltevése szerint ezek a lett helynevek litván eredetűek (Būga RR III 624). Vö. a litván Kekupys névvel is, bár e potamonima (folyónév) eredete nem teljesen világos EŽ 151. Vö. még a litván Kekuvà folyónévvel és a porosz Keckowa tó névvel Lvv II 203.

Šķirnds ezers U V 285 (|| Šķirnas² ezers 1960) Demenėje-ben: Škirna folyó Kurcuméban U V 293. Vö. a „Škirna“ névvel is E II 50 Demenėje-ben. De vö. a Šķirnas tóval is Smalvose-ben (ugyanaz a tó?), amelyet A. Vanagas a litván Skernė folyóval vet össze EŽ 304. Ezek a litván víznevek feltehetőleg a sker-, skir-: skeryčiuoti, skerloti, skerlà tőből, illetve a litván skirti igéből keletkeztek (részletesebben lásd EŽ 303), (EŽ 304).

Šunas ezers Konv. III 4792 (|| Šuņa ezers E II 170 || Šunęzers 1962) Lyksnoje-ben: Šuņa folyó, a Daugava Daugpils melletti mellékfolyója. Nem zárható ki kategorikusan a litván šuo ‘kutya’ szóval való esetleges kapcsolat sem. Vö. azonos jelentéskörű víznevekkel: litván Šunija u, Šunyks-tà u, Šunupis u EŽ 336, porosz Suna u, Sune tó Apr. 176.

⁵ A tanulmány terjedelmi korlátai miatt csak példákra szorítkozunk.

71

– a litván eredetű oikonimokból:

Bedušų ezers G (|| Beduša ezers G) Silenėben: Beduši vs E II 49, amelyet J. Endzelynas (kérdőjellel) a litván bedūšiai (Lvv I 94) <bedūšis LKŽ I 712 szóval hoz kapcsolatba.

„Kaitras ezers“ Lvv II 6 Asūnében: Kàitra k (Uo., E II 164)<litván kaitrā LKŽ V 82 (J. Endzelynas is így veti össze kérdőjellel – Lvv II 6).

Mindaugas ezers Pag. apr. 583 Barkavoje: Mindauga² vs (Uo., E II 183) <litván személynév Mindaugas, ezért a limnonima személynévi eredete sem zárható ki. J. Endzelynas e tő lett helyneveit a litván Mindaugė k, Mindaugiškiai k nevekkel állítja párhuzamba (Lvv II 439). K. Būga sem kételkedik e lett toponimák litván eredetében (Būga RR III 624).

Pilvelų ezers Konv. XIX 37086 Rūžinában: Pilvelis² || Pilveļi² k (Uo., E II 186 kor.) <litván pilvas (kicsinyítő képzős alakja pilvelis) LKŽ IX 1025 vagy <litván pilvė ’iszap, mocsaras terület’ LKŽ IX 1027. Ez utóbbi litván közszóval a Pilvė u, Pilvija +u, Pilvinas ež, Pilvis ež, Pilvignis ež litván víznevek is kapcsolatba hozhatók (EŽ 259). Vö. továbbá a porosz–jatving Pilwag, Pilwung ež (Leyding 1959, 44, 60), Pilwin ež, Pilwen u Apr. 123. V. Dambe az elemzett limnonimát a lett bal(i)-, pal(i)- tövekkel hozza kapcsolatba, amelyek jelentése ’nedves hely’ (Dambe 1972, 142).

Smelines ezers G (|| Smelīnes ezers G || Smelina ezers G || Smelinskas ezers U V 293 || Smelinu ezers Konv. X 18969) Kurcumében: Smeline ap 1970 = Smēlyne k Ladms 284 <litván smėlynė ’homokos talaj, mező, föld’ LKŽ XIII 153, smėlis, smėlys (Uo.). Vö. a litván Smėlynė ež névvel Smalvose EŽ 308 =(?) tó Kurcumében.

Šešku ezers 1963 (|| Šešku ezers G) Škiaunében: Šeški k p || Šeški ap 1942 < litván šeškas. Vö. e tő litván potamonimáival: Šeškinė u, Šeškynė u, Šeškinis u, Šeškupė u, Šeškupis u, Šeškupys u EŽ 329.

Špaku ezers 1975 Silajaniuose: Špaki k (Uo., E II 187)<(?) a litván špōkas.

Urvy ezers Pag. apr. 501 (|| Urvas ezerinš 1960) Elkšniūose: Urvas vs (Uo., E II 58)<litván ūrvas. Lehetséges, hogy a tó neve közvetlenül a litván közszóból keletkezett (e hipotézisnek a közszó jelentése sem mond ellent). Vö. a litván Urvenų u névvel EŽ 355. Ugyanakkor vö. a lett urva I ‘eine Vorrichtung zum Anbinden von Kühen — ein hölzerner Pflock’ ME IV 308 szóval, vagy a ūrva II ‘Schimpfname für ein Schwein’ szóval (Uo.).

Néhány litván személynévből képzett lett limnonimát is feljegyeztek, például:

Jonužd ezerinš Lvv I 391 Neretojében: litván személynevek: Jonišis, Jonušys LPŽ I 844.

Petrauskų² ezers 1956 Kaunatában: litván személynév: Petrauskas LKil.

Rimšas² ezers 1962 Medniuose: litván személynév: Rimša LKil, de vö. a lett személynévvel is: Rimša (Staltmanė 1981, 119). Vö. továbbá a Rimšas² k oikonimával (Uo., E II 173), a limnonima egyes számú birtokos esetű alakja azonban arra utal, hogy a tó neve mégis személynévi eredetű lehet. Itt meg kell említeni egy másik lett limnonimát is: a Rimšu ezers G nevet Nirzában, amely valószínűleg közvetlenül a Rimši² k oikonimából keletkezett (Uo., E II 179). K. Būga e tő lett helyneveit litván eredetű toponimáknak tekinti (Būga RR III 624). Vö. a litván potamonimákkal: Rimšiškė, Rimšupis, Rimšupys, Rimšulys – ezek is többnyire feltehetően személynévi eredetű nevek (EŽ 278).

72

Šumsku ežers Konv. VIII 15462 Silajanjuose: litván személynév Šumskas LKil (de kapcsolat lehetséges az azonos lengyel vagy lett vezetéknévvel is).

Az itt elemzett lett limnonimák egy része eredetét tekintve többé-kevésbé hipotetikus; még bizonytalanabb az alább említett tónevek eredete, amelyek mégis összefügghetnek a litván nyelvvel, például:

Asva E II 168 (|| Asvas ezers G || Osvas ezers G) Kraslava mellett: (?) litván ašva ‘kanca’ (így a „??” jelzéssel Endzelin 1934, 119 is). Vö. a litván Ašvà folyó, Ašvijà folyó, Ašvinė folyó, Ešvinė folyó EŽ 50, továbbá Asswene folyó, Asswaylen Apr. 12. E tő helynevekben való előfordulásáról lásd: Būga RR III 536; Walde, Pokorny 1930, 54; Endzelin 1934, 119; Jonikas 1950–1951, 15; Porzig 1954, 206; Lvv I 45; Otrębski 1965, 37; Toporov 1988,I 136–137; e kapcsolatot illetően azonban bizonyos kétségek merülnek fel (lásd Vanagas 1970, 145; EŽ 50).

Ādmenis Lvv I 64 Sinuolėnél: (?) litván *odmuo, odmenis ‘folyótorkolat’ LKŽ VIII 995. Vö. a litván Odmuo folyónévvel is EŽ 234. Párhuzamos lett tónevek: || Ādmiņa ezers E I 83 || Ādmiņu ezers G || Ādmaņa ezers E I 83, feltehetőleg később, az Ādmiņi falu nevéből keletkeztek E I 82; ez talán a lett ādminis ‘der Gerber’ ME I 236 szóval hozható kapcsolatba. Ebben az esetben az elemzett limnonima -men- elemét azzal lehetne magyarázni, hogy a képzőkben néha i>e váltakozik (LGr 35 § b, Lvv I 65). A litván nyelv hatása a tó földrajzi helyzete (Lettország északkeleti része) miatt kétséges, a hidronima motivációjához azonban a litván közszó szemantikája megfelelőbbnek tűnik.

Indra E II 166 (|| Indras ezers Pag. apr. 572) Skaistban: (?) litván indrė ‘nád’ LKŽ IV 108. Vö. más hidronimákkal: lett Indra folyó Skaistban Pag. apr. 572, „Indrica“ folyó E II 190, litván Indrailìs tó, Indrajà folyó, Indrajỹs tó, Indrinis tó; A. Vanagas ezeket szintén az említett litván közszóval hozza összefüggésbe (EŽ 130). Az elemzett limnonimáról lásd még Endzelin 1934, 142, ahol a produktív képző nélküli hidronimák közé sorolja; Lvv I 362; Būga RR I 444, III 525.

„Kulpines ezers“ Lvv II 169 Viļakában: (?) Kūlpė folyó, amelyet A. Vanagas hipotetikusan a litván kulpėti, kūlpinti, kulpyti ‘ütni, verni’ LKŽ VI 847 szavakkal hoz összefüggésbe, de más kapcsolatok is lehetségesek; vö. felsőszorb. kolp, kaš. kelp ‘hattyú’ LEW 175 (EŽ 171). J. Endzelin ezt a lett limnonimát az említett litván folyónévvel, valamint a litván Kulpidai patakkal és a szláv *kolpb ‘hattyú’ szóval veti össze (Lvv II 169). M. Rudzytė ezt a tónevet a lett Kulpjupīte folyóval és az észt Kulpjärv tóval veti össze (Rudzīte 1968, 184). V. Zeps is lehetséges finnugor eredetű névként kezeli (Zeps 1977, 429).

„Skabu ezers“ E II 151 Puopében: litván skabùs ‘éles, könnyen vágó, metsző’ LKŽ XII 652. Ebben az esetben a litván eredet nem túl valószínű az objektum fekvése miatt – Kurföld északnyugati részén. Vö. e tő más lett helyneveivel: Skabij falu E II 189 Vidsmuižában, Skabis falu E I 35 Ādažiban, Skabi falu E II 71 Zasában.

Šlapuk 1962 Skaistban (e név hitelessége nagyon kétséges): (?) litván šlāpias LKŽ XIV 1015. Vö. a Šlapuki tanyanévvel Salienában, valamint e tő litván hidronimáival: Šlapės folyó, tó, Šlapikė folyó, Šlapýtė folyó, Šlapiukai folyó, Šlāpuņis folyó EŽ 333.

A lett és litván hidronimák elemzésekor és összehasonlításakor számos közös eredetű, közös tövű szót találunk – ezek balti, indoeurópai lexémák. Viszont nagyon kevés olyan tónevet találunk, amelyet a litván nyelvből kölcsönöztek. Ahogy az várható volt

73

feltételezhető, hogy a legtöbb lett limnonima, amelyet nagyobb kétség nélkül a szó valódi értelmében vett lituanizmusnak nevezhetnénk, a litván határvidéken, a Lett SZSZK délkeleti részén került feljegyzésre.

RÖVIDÍTÉSEK

ap – lakott hely

avd. – személynév

brus. – belarusz

dem. – kicsinyítő képzős alak

dial. – nyelvjárási elem

dš. – jobb oldali (mellékfolyó)

dv. – egykori uradalom

est. – észt

ež – tó

+ ež – lecsapolt vagy feltöltődött tó

jotv. – jotving

k – falu

kaš. – kasub

kln – hegy

kor. – korrigált

kr. – bal oldali (mellékfolyó)

lat. – lett

lyb. – lív

liet. – litván

p – kiegészítések

plg. – vesd össze

pr. – porosz

sorb. – szorb

u – folyó

vs – tanya

|2∧2 – a hanglejtések egyezése

1962... – a regisztrálás (expedíció) éve

LITERATŪRA

Apr. – Gerullis G. Die altpreussischen Ortsnamen. Berlin, 1922.

Balode 1987 – Balode L. Slāvu cilmes limnonīmi Latvijas PSR teritorijā // Onomastikas apcerējumi. Rīga, 1987. P. 12—20.

Būga RR I—III – Būga K. Rinktiniai raštai. T. 1—3. V., 1958—1961.

Dambe 1963 – Dambe V. Daži vērojumi Latvijas PSR dienvidrietumu daļas toponīmikā // Lietuviešu kalbotyros klausimai. 1963. T. 6. P. 247—267.

Dambe 1972 – Dambe V. Saknes bal(i)-, pal(i)- (skaņu mija) ar slāpas vietas nozīmi vietvārdos // Veltījums akadēmiķim Jānim Endzelīnam. Rīga, 1972. P. 125—150.

Dambe 1987 – Dambe V. Ieskats Latvijas PSR hidronīmu semantikā // Onomastikas apcerējumi. Rīga, 1987. P. 32—47.

Duridanov 1969 – Duridanov I. Thrakisch-dakische Studien. T.1: Die thrakisch und dakisch-baltischen Sprachbeziehungen. Sofia, 1969.

Duridanov 1976 – Дуриданов И. П. Езикът на траките. София, 1976.

E I, II – Endzelīns J. Latvijas vietu vārdi. D. 1.: Vidzemes vārdi. Rīga, 1922; D. 2.: Kurzemes un Latgales vārdi. Rīga, 1925.

EH – Endzelīns J., Hauzenberga E. Papildinājumi un labojumi K. Mīlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai. S. 1.—2. Rīga, 1934—1946.

Endzelin 1934 – Endzelin J. Die lettländischen Gewässernamen // Zeitschrift für slavische Philologie. Wiesbaden, 1934. Bd. 2, H. 1/2. S. 112—150.

EŽ – Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. V., 1981.

G – P. Stučkos LVU Geografijos mokslinio tyrimo sektoriaus kartoteka.

Jonikas 1950/1951 – Jonikas P. Zu den litauischen Ortsnamen // Beiträge zur Namenforschung. Heidelberg, 1950—1951. Bd. 2. S. 1—32.

Konv. I—XXII – Latviešu konversācijas vārdnīca. Rīga, 1927—1940. S. 1—22.

Ladms – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1976. T. 2.

Laumane 1973 – Laumane B. Zivju nosaukumi latviešu valodā. Rīga, 1973.

74

Leyding 1959 — Leyding G. Słownik nazw miejscowych okręgu mazurskiego. Cz. 2: Nazwy fizjograficzne. Poznań, 1959.

LEW — Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg; Göttingen, 1955–1965.

LGr — Endzelīns J. Latviešu valodas gramatika. Rīga, 1951.

LKil — Lietuvių kalbos ir literatūros instituto kartoteka.

LKŽ I–XIV — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1968–1986. T. 1–14.

LPŽ I — Lietuvių pavardžių žodynas. V., 1985. T. 1.

Lw I–II — Endzelīns J. Latvijas PSR vietvārdi. Rīga, 1956. S. 1. D. 1; Rīga, 1961. S. 1. D. 2.

ME I–IV — Mīlenbachs K., Endzelīns J. Latviešu valodas vārdnīca. Rīga, 1923–1932. S. 1–4.

Otrębski 1965 — Otrębski J. Gramatyka języka litewskiego. W-wa, 1965. T. 2.

Pag. apr. — Salnais V., Maldups A. Pagastu apraksti. Rīga, 1935.

Porzig 1954 — Porzig W. Die Gliederung des indogermanischen Sprachgebiets. Heidelberg, 1954.

Rudzīte 1968 — Rudzīte M. Somugriskie hidronīmi Latvijas PSR teritorijā // Latviešu leksikas attīstība. Rīga, 1968. P. 175–197.

Staltmanė 1981 — Сталтмане В. Э. Латышская антропонимия: Фамилии. М., 1981.

Toporov I — Топоров В. Н. Прусский язык: Словарь. М., 1975–1984. Т. 1–4.

Toporov 1988 — Топоров В. Н. Заметки о латышских мифологических именах (Рукопись вручена „Onomastica Lettica“).

U IV — Plāķis J. Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi. D. 1: Kurzemes vārdi // Latvijas universitātes raksti. Filoloģijas un filozofijas sērija. Rīga, 1936. S. 4. Nr. 1. P. 3–305.

U V — Plāķis J. Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi. D. 2.: Zemgales vārdi // Turpat. S. 5. Nr. 5. Rīga, 1939. P. 213–528.

Vanagas 1970 — Vanagas A. Lietuvos TSR hidronimų daryba. V., 1970.

Vanagas 1981 — Vanagas A. Lietuvių hidronimų semantika // Lietuvių onomastikos tyrinėjimai (Lietuvių kalbotyros klausimai. T. 21). V., 1981. P. 4–154.

Walde, Pokorny 1930 — Walde A. Vergleichendes Wörterbuch der indogermanischen Sprachen / Herausgegeben und bearbeitet von Pokorny J. Berlin; Leipzig, 1930. B. 1–2.

Zeps 1977 — Zeps V. Critique of Proposed Finnic Hydronyms in Latgola // Studies in Finno–Ugric Linguistics. 1977. Vol. 131. P. 427–440.

ЛИТУАНИЗМЫ В ЛАТЫШСКОЙ ЛИМНОНИМИИ

Резюме

Лимнонимы ЛатвССР, которых насчитывается около 4200 (с вариантами и повторяющимися названиями около 6800), по своему происхождению являются не вполне однородным слоем лексики. Подавляющее большинство (около 3800 лимнонимов) — это названия озер, образованные на базе латышского языка. Лимнонимы иноязычного происхождения, т. е. образованные от иноязычных appellативов, составляют около 5% всех названий озер Латвии (лимнонимов славянского происхождения — около 160 (250), финно-угорского — около 45 (105) и т. д.).

Названий озер ЛатвССР, которые с топодеривативной точки зрения можно назвать литуанизмами, немного — около 11 (23), напр.: Ašarainis, Bevorža ezers, Gīļa ezers, Kulis, Kesis. Это лимнонимы, образованные непосредственно от литовских appellативов. Абсолютное большинство латышских лимнонимов-литуанизмов обнаруживаем неподалеку от границы Литвы, главным образом в юго-восточной части республики.

75

Латышских лимнонимов, генетически связанных с литовским языком, несколько больше — около 50. Это названия, образованные от латышских апеллятивов, которые в свою очередь являются литуанизмами, напр.: Dagū ežers: лтш. dagis < лит. dagýs; Deguta ežers: лтш. deguts < лит. degūtas; Tēvišķe? лтш. tēvišķe < лит. tēviškė. В определенном смысле с литовским языком связаны также лимнонимы, образованные от других латышских топонимов-литуанизмов или фамилий литовского происхождения, напр.: Durbes ezers: Durbė река < (?) лит. durbė; Šešku ezers: Šeški деревня < лит. šeškas; Jonuša ezeriņš: лит. фамилия Jonušis, Jonušys. Немало и таких латышских лимнонимов, которые можно связывать с литовским языком только с большой долей гипотетичности, напр.: Asva, Ādmenis, Indra, Kulpines ežers, Skabu ežers.