LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993)

PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS

Michał KONDRATIUK

A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK HATÁSAINAK VIZSGÁLATÁVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK A BIAŁYSTOKI RÉGIÓ SZLÁV ANTROPONÍMIÁJÁBAN

Białystok régió vagy Białostocczyzna alatt az északon az Augustówi-csatorna, délen a Bug folyó, keleten a Belarusz Köztársasággal közös államhatár, nyugaton pedig a Netta, a Biebrza, a Narew, a Ślina, a Mień és a Nurzec folyók közötti területet értjük. A jelenleg hatályos (1975. VI. 1-jétől érvényes) közigazgatási felosztás szerint ez Białystok vajdaság egész területe, valamint a vele határos Suwałki és Łomża vajdaság egyes községei. Történelmi szempontból ez az egykori Podlasie egy része (1569–1795 között), továbbá a Litván Nagyfejedelemséghez tartozó Trakai, Nowogródek és Brześć vajdaság nyugati peremvidéke¹.

Ezen a területen a lengyel nyelvjárások mellett mindmáig belarusz és ukrán nyelvjárások is előfordulnak², litván nyelvjárások és összefüggő litván nemzetiségű népcsoportok azonban nincsenek. A litván nyelvjárások és a litván lakosság egykori jelenlétét e területeken számos határ- és helynév³, valamint e vidékek betelepülésére vonatkozó adatok tanúsítják⁴. A vizsgált régió nyelvjárásaiban megfigyelhető litván lexikai hatásokról valamivel korábban írtak⁵. Az utóbbi időben olyan tanulmányok és cikkek is megjelentek, amelyek a litván nyelv fonetikai hatásait vizsgálják Białostocczyzna belarusz és lengyel nyelvjárásaira⁶.

Külön tárgyalást igényelnek a Białystok régió balti antroponímiájának kutatásával kapcsolatos problémák, mind diakronikus szempontból (a

¹ Jakubowski J. Mapa Wielkiego Księstwa Litewskiego w połowie XVI w. // Atlas historyczny Polski. Kraków, 1928; Atlas gwar wschodniosłowiańskich Białostocczyzny. T. 1. Wrocław, 1980 (dalej: AGWB).

² Atlas gwar wschodniosłowiańskich Białostocczyzny. T. 1-2. Wrocław, 1980-1989.

³ Kondratiuk M. Elementy bałtyckie w toponimii i mikrotoponimii regionu białostockiego. Wrocław, 1985 (dalej: KonEB); tenże: Nazwy rodowe od antroponimów litewskiego pochodzenia na terenie północnej Białostocczyzny // Acta Baltico-Slavica. 1987. T. 18. S. 235-249.

⁴ Wiśniewski J. A települések fejlődése a lengyel–rutén–litván határvidéken a XIV. század végétől a XVII. század közepéig // Acta Baltico-Slavica (a továbbiakban: ABS). 1964. T. 1. S. 115-135; ugyanő: Kelet-Białostocczyzna települései, eredetük, fejlődésük, valamint etnikai sokszínűségük és átalakulásuk // ABS. 1977. T. 11. S. 7-80.

⁵ Zdancewicz T. Litván és rutén szókészleti elterjedtség Białostocczyznában // Lengyel szlavisztikai tanulmányok. 2. sorozat. Nyelvtudomány. Warszawa, 1963. S. 287-310; ugyanő: A litván lexikai kölcsönszavak és szláv jelentésbeli megfelelőik földrajza a podlasiei–suwalki nyelvjárásokban // A PAN Társadalomtudományi Kara tudományos munkáiról szóló beszámolók. 1967. T. 10. Zesz. 3. Warszawa, 1968. S. 69-83; Smułkowa E. Litvánizmusok a belarusz mezőgazdasági szókincsben // Lingua Posnaniensis, 1969. T. 14. S. 55-69 és mások.

⁶ Glinka S. Lituanizmy fonetyczne w gwarach białoruskich i polskich Białostocczyzny // Bałto-słowiańskie związki językowe. Pod red. M. Kondratiuka, Wrocław, Warszawa, Kraków, 1990. S. 117-127.

74

az évszázadok során), valamint szinkrón (napjainkban) szempontból is. A középkor és a kora újkor vizsgálatában a régi szláv–litván határvidék etnikai és nyelvi viszonyainak kutatására az egyetlen gyakorlati kritérium — amint azt J. Ochmański⁷ és J. Nalepa⁸ történészek megállapítják — csupán a helynevek és személynevek formájában fennmaradt nyelvi utalások. A helynevek kutatása különösen érdekes eredményekkel járhat azokban az esetekben, amikor pontosan megállapítható, hogy az írott források mikor tanúsítják először litván lakosság jelenlétét is az adott helyeken.

A białystoki régió földrajzi és személynevei településtörténetének, politikai múltjának és változatos természeti viszonyainak tükröződései. Az onomasztikai kutatásnak ezen a vidéken több évtizedes múltja van. Eredményei azonban jóval szerényebbek az ország más régióiban elért eredményekhez képest. Az onomasztika különböző ágainak kutatása is egyenetlenül fejlődött⁹. A földrajzi nevek kutatása sokkal előrehaladottabb, mind az onomasztikai anyag gyűjtése, hozzáférhetővé tétele, mind feldolgozása tekintetében¹⁰. Białystok vidékének antroponímiája egészen a közelmúltig háttérbe szorult, és nem keltette fel a nyelvészek érdeklődését. Elsőként a białystoki vajdaság településneveiből képzett lakosnevek iránt érdeklődtek¹¹. Később megjelentek az első említések a régió személyneveiről. Ezek főként a XVI. századi nyomtatott és kéziratos forrásokban adatolt litván antroponimákra vonatkoztak. A középső Podlasie szláv antroponímiájára gyakorolt balti hatások példáját az 1565-ös knyszyni starostwo leltára¹² és az 1573-as tykocini starostwo leltára¹³ mutatja be. Az elsőben

⁷ Ochmański J. A litván etnikai határ keleten a törzsi kortól a XVI. századig. Poznań, 1981. 6., 14–16., 45–48. o.

⁸ Nalepa J. W sprawie siedzib Jaćwięgów // Rocznik Białostocki. T. 14. Warszawa, 1981. S. 118-119.

⁹ Kondratiuk M. Névkutatási vizsgálatok a Białystoki régióban (helyzet és kilátások) // Białystoki Évkönyv. 14. köt., 305–323. o.

¹⁰ Halicka I. Nazwy miejscowe środkowej i zachodniej Białostocczyzny Cz. 1-2. Warszawa, 1976-1978. Kondratiuk M. Nazwy miejscowe południowo-wschodniej Białostocczyzny. Wrocław, 1974; tenże: Elementy bałtyckie w toponimii i mikrotoponimii regionu białostockiego. Wrocław, 1985; tenże: Nekatoryja asabliv as ci tapanimi uschodniaj Belastocyny // Navukovy zbomik. Belastok, 1974. T. 3. S. 9-36; Trichoniuk B. Odpatełuwne nazwy terenowe południowej Białostocczyzny. Słownik topoosnow. Opole, 1986; Łapicz Cz. Terminologia geograficzna w ruskich gwarach Białostocczyzny na tle wschodniosłowiańskim. Warszawa, 1981. Nyomdai előkészítés alatt áll M. Kondratiuk monográfiája: Nazwy miejscowe północnej Białostocczyzny. A Varsói Egyetem Fehérorosz Filológiai Tanszékén munkacsoportban készül a Słownik mikrotoponimów Białostocczyzny. Itt nem sorolom fel a számos kisebb cikket és tanulmányt.

¹¹ Kondratiuk M. Szóképzési tendenciák a lakosnevekben a lengyel–belarusz–ukrán határvidéken // Tanulmányok a lengyel és a szláv filológiából, 8. köt., Warszawa, 1969. 191–200. o.; ugyancsak ő: A kelet-belostoki nyelvjárásokban a falvak és városok nevéből képzett lakosnevek // Belarusz és szláv nyelvtudomány. Minsk, 1972. 183–190. o.

¹² Kondratiuk M. A litván hatásról Közép-Podlasie szláv hely- és személynévanyagára a XV–XVII. században // Balto-szláv etnolingvisztikai kapcsolatok történeti és areális szempontból. A II. balto-szláv konferencia előadásainak tézisei. M., 1983. 28–30. o.; ugyancsak ő: Balto-szláv nyelvi kapcsolatok a XVI. században a Belostoki vajdaság területén az antroponímia adatai alapján // Nyelvészek Nemzetközi Kongresszusa. Berlin, 1987. augusztus 10–15. A CIPL védnöksége alatt szervezve (nyomdában).

¹³ Kondratiuk M. A jobbágyok balti személynevei az 1573-as tykocini starostwo leltárában

75

A felsorolt cikkekben több tucat biztos és feltételezett személynevet mutatok be, amelyek elemzésére a Moszkvában megrendezett Második Balto-szláv Konferencián tartott előadásom során került sor (1983. XI. 29. – XII. 2.); a konferenciát a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete szervezte. Az előadás közzétett tézisei nehezen hozzáférhetők, ezért szeretném teljes egészükben idézni az ott tárgyalt antroponimákat, a forrásban szereplő írásmódjuk szerint. A személynevek a következők: Bartulis, Bełdyka, Brozis Litwin, Brozius, Bubil Pilis, Dauksiewicz, Dojnis, Dojgiało, Dojgielewicz, Dougielo, Dubinis, Dzidziulis, Giń, Giniewicz, Gierwa, Gudzio, Jurgis Mużejko, Jurgis Golejewicz, Kieturko, Kibiłda, Kibułda, Kyrwielis, Kiskielin, Krowluczys, Kuliens, Kuprelis, Malis, Mielwid, Mieskucis, Miskinis, Moczius, Maskielewicz, Nosuta, Nosutka, Narmunt, Onelis, Paczejko, Parejko, Maris Palwinis, Pilwinis, Pilis Czepielewicz, Pienkuczis, Rekiecz, Reklis, Rimsis, Romiejko, Sarejko, Smilginis, Stanelis, Szala, Szeluginis, Szepiel, Szubzda, Szupiet, Trojgieł, Trompik, Warszylis, Grygus Wierklis, Zdanierko, Żagus, Żakus, Żegoń, Żybelis, Żubielis, Żylis, Żwerblis.

A fent említett jobbágyok bizonyára litvánok voltak, egyesek pedig talán a jatvingok leszármazottai. E jobbágyok nevei a knyszyni starostaság több falujából származnak. E falvak közül némelyiknek balti eredetű a neve, például: Jaćwież, Jaświły, Jowniki, Rekle, Romiejki¹⁴.

Az említett leltárban szereplő parasztok nevei között a balti elemek hozzávetőleges arányát ma már lehetetlen meghatározni, mivel a leltár kézirata nem maradt fenn napjainkig, a fent felsorolt személynevek pedig a Podlasie északi peremén a litván jelenlét nyomait bizonyítani hivatott, A. Jabłonowski által közzétett leltárrészletekből származnak.¹⁵

Az 1573-ból fennmaradt tykocini starostaság leltárának kéziratában¹⁶ az ott felsorolt mintegy 570 jobbágy, kertész, molnár és kovács közül hozzávetőleg 115-nek balti eredetű, vagy a litván nyelv valamely elemét tartalmazó személyneve van. E nevek teljes jegyzékét a forrásdokumentációval, a megfelelő névcsoportba való besorolással és a balti nyelvterületen található párhuzamos antroponimák megadásával együtt a már említett cikk tartalmazza (Balti személynevek a tykocini starostaság jobbágyai között az 1573. évi leltárban. Általános jellemzés)¹⁷. Itt a balti eredetűnek tekintett tárgyalt antroponimák jegyzékét közlöm. Az idézett nevek helyesírása modernizált. Íme:

Matys Ginwiło, Jan Ginwiłowicz, Jakub Golginowicz, Miśko Orsz; Andruk, po Andrukach, Bierć Szostak, Rymko Biercisz, Bierciusz Rymkowicz, Biercio Jasiowic, Jan Bierciowic, Staś Bierciulowic, Mikołaj

1573 r. (Ogólna charakterystyka) // Bałto-słowiańskie związki językowe. S. 199-214.

¹⁴ Kondratiuk M. Elementy bałtyckie... Op. cit.

¹⁵ Jabłonowski A. Polska XVI wieku pod względem geograficzno-statystycznym. T. 6. Podlasie. Warszawa, 1910. Cz. 3. (Źródła dziejowe. T. 17. Cz. 3). S. 233-234.

¹⁶ Rękopis przechowywany jest w Archiwum Głównym Akt Dawnych w Warszawie. ASK, LVI. T. 4.

¹⁷ Por. przypis 13.

76

Jurgielewicz, Jan Gryguciewicz, az ő testvére, Szczepan Gryguciewicz, Grzegorz Marculewicz, Grzegorz Mikuciewicz, Pietruć Stroczewic, Jakub Tomuciewicz, Michał Tomuciewicz, Paszuta, Janiejko, Janiejko Ciwon, Staś Janiejkowic, Paweł Koziejko;

Matys Bondykowic, Miśko Buciewicz, Gawlik Burnoszewic, Bartosz Cikuć, Jan Doinis, Maciej Doinis, Gryko Doiniewicz, Staś Duiniewicz, az ő testvére, Gryko, Dołkas Ławnik, Szyman Dzidzielo, a néhai Jan Dzidziel után, Jakub Dzidziul, Jan Dzidziulewicz, Tomko, Piotr és Paweł Dzidziulewicz, Wojtko Gelaszko, Andruk Gerwelis Szczęsnemmel, Gurbile után, Staś Intupa, Janie Jagiełczyko után, Jededczyk Matys, Paweł Jodkiewicz, Marcisz Jodkówić, a néhai Maciej Jodku után, Staś Jodo, Staś Jodowic, Michał Jodzio, Paweł Kieciewicz, az elhunyt Andrzej Kieciowa után, Michał Kierżula, Jan Kieturka, Bartosz Kieturka, Jan Kiezielo, Maciek Klikcik, Marcisz Kodzisz, Piotr Kudzisz, Jakub Kozonogis, az ő testvére, Jan, Maciej Kudra, Marcisz és Janek Kudrzyk, Iwan Kukisz, Maciej Kuta, Tomko Łankos, Ławryn Mieszk(u)ć, Jakub Mieszkuciu után, Jan Mojgus, Jakub Mojgus, Szyman Najkuciewicz, a néhai Jan Nosuta után, Wojtko Odega (2 alkalommal), Jan Panielowicz, Paniuta Kuzik, Bartosz Pieszejko, Józef Piewlinis, Jan Pogrандzis, Piotr Poswirk, Wojtko Poswirko után, Krzysztof Pyńto, Matys Pyńcie után, Marcisz Rakuciewicz, Jakub Paszkowic a néhai Michał Rekliu után, Czech Rolinga, Wojtko Saroń (2 alkalommal), Jakubowa Skilowa után, Jakub Skrablenio, Mikołaj Sodop, Paweł Sodupa, Tomek Stybulis, Uścian Surma, Szyman Śmilgiń, Maciej Trejgo, Stanisław Tuinis, Marcin Pasunek Tuiniow, Szymon Tuiniow pasunek, Staś Tuinis után, Wojtkowa Tujniowa, Matys Tujniow, a veje, Michał Tujniewicz, Szyman Wieruć, Wask Żolna;

Paweł Lićwiak, Paweł Litwinek, Andrzej Łotwinowic, Marcin Żydelis (2 alkalommal).

A felsorolt balti eredetű személynevek általában szlávosított formában fordulnak elő, ami megnehezíti az azonosításukat a litván személynevekkel (utónevekkel és vezetéknevekkel), valamint a közszavakkal.

A balti elemeket Észak-Białostocczyzna 16. századi antroponímiájában Lilia Kruk tárja fel és elemzi¹⁸, Dél-Białostocczyzna antroponímiájában, vagyis a Narew és a Bug között pedig Bazyli Tichoniuk tárgyalja őket¹⁹. Mindkét tanulmány a térség személynévanyagának a 16. és 17. században készülő, illetve már megjelent feldolgozásai kapcsán született²⁰. L. Kruk cikkének anyagi alapja az Inwentarza przyjęcia dworów starostwa grodzieńskiego z 1578 roku című kézirat, valamint a Rejestry pomiary.

¹⁸ Kruk L. Balti elemek Észak-Białostocczyzna 16. századi antroponímiájában // Balto-szláv nyelvi kapcsolatok. 229–236. o.; ugyanő: Az észak-białostocczyznai antroponímia 16. századi kérdéseiről // Kwartalnik BTN „Białostocczyzna”. Białystok, 1988. 2(10). szám. 1–3. o.; Kondratuk M., Kruk L. Lengyel–belarusz és szláv–balti nyelvi kapcsolatok a 16. századi Észak-Białostocczyznában a személynevek tükrében // Kelet és Nyugat között. Nyelvi jelenségek a lengyel–rutén határvidéken. Lublin (megjelenés alatt).

¹⁹ Tichoniuk B. Balti elemek Dél-Białostocczyzna 16. századi antroponímiájában // Balto-szláv nyelvi kapcsolatok. 355–363. o.

²⁰ Tichoniuk B. Antroponimia południowej Białostocczyzny w XVI wieku. Opole, 1988, ss. 122. B. Tichoniuk opracowuje antroponimię tego terenu też dla wieku XVII, a L. Citko-Kruk opracowuje monografię nazw osobowych XVI-XVIII w. z obszaru północnej Białostocczyzny.

77

włócznej miast, starostw i włości z lat 1558-1563, opublikowane w dwóch tomach zatytułowanych: Piscovaja kniga Grodnenskoj ekonomii s pribavlenijami, Vilna 1881-1882. Bazą materiałową artykułu B. Tichoniuka są opisy wojsk litewskich, inwentarze miast Brańska, Kleszczel i Narwi, akta przysięgi szlachty podlaskiej na wierność Koronie oraz inne materiały, których pełną bibliografię zamieszcza opublikowana monografia (Antroponimia południowej Białostocczyzny w XVI wieku, Opole, 1988).

Białostocczyzna történeti antroponimáit számos más, különböző szerzőktől származó tanulmány is bemutatja²¹. Ezek főként a 16. századra vonatkoznak. A balti elemek a 17. századi és későbbi névadásban eddig nem képezték átfogó elemzés tárgyát. Bizonyára helyet kapnak majd a vizsgált terület teljes szláv és balti antroponímiáját feldolgozó munkákban. Erre utal a térség antroponímiája iránti egyre fokozódó érdeklődés.

A Białystok régió mai antroponímiájában található balti elemek kutatását átfogóan kell végezni. Ennek ki kell terjednie a régióban használatos valamennyi vezetéknévre, utónévre, ragadványnévre és melléknévre, figyelembe véve a térség nyelvi, nemzetiségi és vallási sokszínűségét. A nyelvi határvidékek és a kétnyelvű vagy vegyes területek vizsgálatakor a tulajdonnevek mai hivatalos alakjai mellett a különféle történeti forrásokban rögzített névalakokat, valamint a helyszínen használt élő nyelvjárási formákat is figyelembe kell venni.

A vezeték- és utónevek hivatalos alakjai mellett meg kell adni nyelvjárási formáikat is (az utónevek esetében a becéző és hipokorisztikus alakokat is), közvetlenül a helyszínen rögzítve; kétnyelvű lakosság esetében pedig célszerű lenne a vezetéknevek népi kiejtését mindkét nyelvi változatban feljegyezni. Az egész Białostocczyzna területéről így összegyűjtött anyag jó alapot teremt a balti hatások megállapításához e térség antroponímiájában, valamint a szláv nyelveken belül (lengyel–belarusz, lengyel–ukrán és belarusz–ukrán) kialakuló kölcsönös kapcsolatok és interferenciák feltárásához, továbbá a szláv és balti nyelvek közötti érintkezések vizsgálatához.

Tájékoztathatom Önöket, hogy Białostocczyzna mai antroponímiájának kutatását előkészítő munkálatok már megkezdődtek a PAN Szlavisztikai Intézetében, Varsóban, valamint a Varsói Egyetem białystoki fiókjának Orosz Filológiai Tanszékén²². E munka legfontosabb jövőbeli eredménye a következő lesz: „Białostocczyzna lakosainak vezetéknevei szótára”. A szótár az ábécérendbe sorolt vezetéknevek mellett adatokat tartalmaz majd az adott vezetéknevet viselő családok számáról és előfordulási területéről, valamint

²¹ Kisebb terjedelmű munkákról van szó: Z. Abramowicz, L. Dacewicz, M. Kondratiuka, L. Citko-Kruk, B. Tichoniuka és mások tanulmányairól.

²² Białystok vajdaság különböző községeiből nyelvjárási és hivatalos anyagokat gyűjtenek és rendszereznek, valamint készül a vezetéknevek kartotéka.

78

a vezetéknév rövid magyarázata, az A. Vanagas szerkesztésében, a Litván Tudományos Akadémia Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében összeállított „Litván családnevek szótára” mintájára²³.

A már összegyűjtött anyag alapján példaként felsorolok néhány balti eredetű családnevet, amelyek jelenleg Białostocczyzna területén használatosak. Zárójelben megadom litván megfelelőiket, amelyeket az említett szótárból vettem át (Lietuvių pavardžių žodynas. T. 1. A-K, a továbbiakban LPŻ). Hely hiányában nem közlöm a bemutatott családnevek pontosabb földrajzi elterjedését, és etimológiájukat, illetve szóalkotási szerkezetüket sem magyarázom. Íme Białostocczyzna lakosainak néhány családneve:

Ausztol (vö. a litván családnévvel: Aukštuōlis, az aukštuōlis szóból: áukštas LPŻ),

Bajgus (vö. a litván családnévvel: Baigỹs, talán a litván baigti igéből LPŻ),

Banel (vö. a litván családnévvel: Banėlis: Bãnis, Banỹs — Benediktas keresztnév LPŻ),

Bejnarowicz (litvánul: Beinarãvičius, Beinorãvičius: Beĩnoras LPŻ),

Bergiel (vö. a litván családnevekkel: Bėrgelis, Bérgelis, Bérgas, Bérgis LPŻ),

Bierć (vö. a litván családnevekkel: Bertỹs, Bértulis, Bertulỹs LPŻ),

Bildzia (vö. a litván családnevekkel: Bildžiukas, Bildžiūkas: Bilda — bilda, bildà, bildėti LPŻ 257),

Bilmin (vö. a litván családnevekkel: Bílminas, Bilvinas LPŻ, valamint Bilminy helynév KonEB),

Bołtuć (vö. a litván családnévvel: Baltūtis: Baltà — litván bál tas LPŻ),

Boużyk (vö. a litván családnevekkel: Bãuža, Baužà, Baũžas, Baužỹs, Bãužis LPŻ),

Boublej, Bublej (litván családnevek: Baublỹs, Bublỹs, Būblỹs — baublỹs LPŻ),

Bryzgiel (feltehetően a litván *Brizgelis: Brizgỹs — brizgis, -ius LPŻ alakból),

Bugieda (talán a litván személynévből: Būgà, Būgas — litván būgùs, bugùs LPŻ),

Burnewicz (litván családnév: Burnėvičius: Burnius, Burnỹs — burnà LPŻ),

Czepel, Czepiel (vö. litván vezetéknév: Čepėlė, Čepėlis: Čėpas LPŻ),

Czeszel (vö. litván vezetéknév: Česėlis: keresztnév: Čėsas — lengyel Czesław LPŻ),

Dajnowicz (litván Dainãvičius: Dainỹs, Dainius — dainỹs, dainius LPŻ),

Dargiewicz (litván Dargėvičius: Dárgis — litván dargùs LPŻ),

Dojlida (litván vezetéknév: Dailidà, Dailidė, Dailydė — dailidė, dailýda),

Dojna (litván vezetéknév: Dainỹs, Dainius, vö. személynév: Dajnowicz LPŻ),

Dowgier, Dowgiert (litván vezetéknév: Daugertis, Daugirtas LPŻ),

Downar, nyj. Daunar (litván vezetéknév: Daũnoras — Daugnoras LPŻ),

Dragunajtys (litván vezetéknév: Dragūnaitis: Dragūnas: Drãgas LPŻ),

Ejsmont (vö. litván személynév: Eisimontas, Eismantas, Eismontas LPŻ),

Gabiec, Gobiec, Gobcewicz (vö. litván vezetéknév: Gabỹs, Gãbė, Gabė, Gãbis, Guobỹs, valamint litván guõbti, góbti, gobùs, guõba LPŻ),

Gagień (vö. litván személynév: Gaginas: Gagỹs — gãgis, gagénti ZinLA 139),

Gedutis (litván vezetéknév: Gedūtis, Gedžius — litván gedėti, gedus LPŻ),

Giegiel (litván Giėgelis, Gegỹs — litván gegė, gegė „kakukk” LPŻ),

Giejdel, Gejdel (vö. litván vezetéknév: Gėida, Geidūtis — geidùs, geĩsti),

²³ Lietuvių pavardžių žodynas. T. 1. A-K. Ats. red. A. Vanagas. Autoriai: A. Vanagas, V. Macijauskienė, M. Razmukaitė. V., 1985.

79

Gielażyn (litván Gelažinis, Geležinis: Gelāžius, Gelėžius — gelāžius),

Gierejkiewicz, Giero, Giro (litván Girà, Gyrà, Gireika LPŽ, ZinLA),

Gogiel (vö. litván Gõgelis, Gogėlis, Gõgas, Gõgis — gõgelis LPŽ),

Gojlik (vö. litván Gáilis, Gáilis, Gáilus, Gáila, Gailėvičius, Gailiūnas),

Gredel (litván családnevek: Grãdelis, Gridelis, Gredelis LPŽ, KonEB 33),

Grygiel, Grygielko (litván Grigėlis, Grýgelis: Grìgas — Gregorius),

Gudel, Gudaleski (litván Gudėlis, Gudalevskis: Gūdas — gùdas LPŽ),

Gurgut* (vö. litván *Gurgutis, *Gurgutaitis személynevek — gurgūtis LPŽ),

Guziejko, Guziel (litván családnevek: Guzėlis: Gūzas — gūzas vagy gūžas LPŽ),

Hrynczal (vö. litván Grinčėlis, Grinčėlaitis, nyelvjárási Grinčalas LPŽ),

Janiel, Januć (litván Janėlis, Jonėlis, Januitis személynevek: Jānas LPŽ),

Jakuć (litván családnév: Jakutis; személynevek: Jakas, Jakys, belarusz Jakub, Jakov),

Jaświłowicz (a litván Jãs-vil-as, Jos-vil-as személynevekből LPŽ, KonEB 36),

Jekel (litván családnevek: Jėkelis, Jākėlis: Jākas — Jakub, Jakim személynevek LPŽ),

Jodkowski (litván Jodkãuskas, Jodkóvskas: Jodkà — Juodkà — juódas),

Joka (vö. litván Jākas, Jókas személynevek, Jok-āitis: Jokā — Jakób ZinLA),

Jurgiel, Jurgielewicz (lit. Jūrgėlis, Jurgelėvičius: Jūrga, -is),

Karwel, Karwiel (litván vezetéknév Karvėlis — lit. karvėlis „galamb” LPŽ),

Kiertowicz (vö. litván vezetéknév Kertėnis, valamint ap. kertė, kėrti LPŽ),

Kiersnowski (lit. Kersnāuskas, Kirsnāuskas, Kirsnỹs — kiršnas LPŽ),

Kiewłak, nyj. Keulak (lit. Kiauliakỹs: Kiaulỹs — kiaulỹs, kiaũlė),

Klisz (litván vezetéknév Klišas, Klišys, Klišius — lit. klišas, klišys, klišius „görbelábú, dongalábú, sánta; ügyetlen” LPŽ, ZinLA),

Kojo (litván vezetéknév Kailis, Kailius — lit. káilis „juhbőr”, kailius „szűcs” LPŽ, KonEB 43–44, Kojły falu neve),

Kumeta (litván vezetéknév Kùmeta, Kùmetas, Kùmetis — lit. kùmetis, kùmietis „mezőgazdasági bérmunkás, béres” LPŽ),

Kuprel (litván vezetéknév Kuprėlis: Kuprỹs — kùpris, kuprỹs, kuprius LPŽ).

A felsorolt vezetéknevek többsége szlávosított alakú: a hangsúly megváltozott, a litván végződéseket elhagyták vagy kicserélték, a képzőalapokat fonetikailag adaptálták, és szláv utótagokat illesztettek hozzájuk: -ец, -ik, -ewicz, -owicz, -ewski, -owski. A személynevek szlávosításának módjait részletesen az egész antroponimikai anyag összegyűjtése után, jóval gazdagabb anyag alapján lehet majd tárgyalni. Ekkor azt is össze lehet majd hasonlítani, milyen hasonlóságok és különbségek mutatkoznak a földrajzi nevek²⁴ szlávosításában a személynevek körében megfigyeltekhez képest.

²⁴ Lásd Kondratiuk M. A balti földrajzi nevek szlávosításának módszerei a lengyel–belarusz és belarusz–litván határvidéken // Lengyel szlavisztikai tanulmányok. 7. sorozat. Warszawa, 1988.

80

A litván nyelvjárások hatásának kutatási problémái a Białystok régió szláv antroponímiájára

Összefoglalás

A tanulmány az antroponímia szempontjából folytatja a litván nyelvi szubsztrátum vizsgálatát a szláv nyelvekben. Felsorolja a litván (balti) eredetű antroponimákat, amelyeket a szerző az 1565. évi knyšyni uradalom leltárában talált. Ezen antroponimák egy része jotving eredetű lehet. Az 1573. évi tykocini uradalom leltárában feljegyzett mintegy 570 személynév közül körülbelül 115 lehet balti eredetű.

A tanulmány adatokat közöl a szóban forgó régió 16. századi személyneveit kutató más szerzők eredményeiről.

A 17. századi és későbbi balti elemek mindeddig nem kaptak kellő figyelmet.

A tanulmány a jelenlegi Białystoki vajdaság teljes antroponímiájának átfogó vizsgálatának szükségességéről szól; ez a munka már megkezdődött. Ennek egyik első eredménye a „Białystok régió lakóinak vezetéknevei”. Ebbe a jegyzékbe a balti eredetű elemek is bekerülnének, amelyek egy részét a tanulmány ismerteti.

81