amely sok tekintetben érdekes és hasznos a litván nyelv kutatói számára is. Hiszen összegzi a lett szókincs évtizedeken át folytatott kutatásait; még e szótár hiányosságai vagy hibái is további kutatásokra ösztönöznek.

Algirdas Sabaliauskas

LETT NYELVÉSZETI MŰVEK AUSZTRÁLIÁBAN

Fennell T. G. The First Latvian Grammar J. G. Rehehusen’s ”Manuductio ad linguam lettonicam...”. Fakszimile, jegyzetekkel ellátott fordítással és kommentárral. Latvian Tertiary Committee. Melbourne 1982. — 369 p. Seventeenth Century Latvian Grammatical Fragments. Szöveg, fordítás és kommentár. Latvian Tertiary Committee. Melbourne 1982. — 322 p. Georg Dreszel’s Gantz kurtze Anleitung zur Lettischen Sprache. Szöveg, fordítás, kommentár, konkordancia. Latvian Tertiary Committee. Melbourne 1984. — 452 p.

Az ausztrál nyelvész, Trevor G. Fennell gyermekkorában lett emigránsok gyermekeivel barátkozott; valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy ez az iskolapadból eredő barátság és az első lett nyelvórák meghatározzák majdani tudósi pályáját. Talán kijelenthetjük, hogy a lett nyelvészet egész történetében nem találunk más országból származó nyelvészt, aki annyit tett volna a lituanisztika területén, mint T. G. Fennell. Elég felidézni a lett emigráns Henrik Gelsennel közösen készített, háromkötetes lett nyelvkönyvét, az ”A Grammar of Modern Latvian” című művet (Vol. 1—3, The Hague-Paris-New York, 1980. 1370 p.)¹, valamint a lett nyelv történetével foglalkozó számos cikkét. T. G. Fennell azonban különösen sokat tett a lett nyelvészetért azzal, hogy régi lett nyelvemlékeket tett közzé és kutatott. Itt három ilyen publikációt szeretnénk bemutatni.

Az első könyvben az 1644-ben megjelent első lett nyelvtan, Johano Georgo Rehehuseno ”Manuductio ad linguam lettonicam” című műve lát napvilágot, amely T. G. Fennell szerint „minden hiányossága ellenére rendkívül érdekes azoknak a kutatóknak, akiket a lett nyelvtani elmélet keletkezése és fejlődése foglalkoztat”. A kiadvány igen fontos, mivel eddig mindössze egyetlen fennmaradt eredeti példányról tudunk, amelyet az uppsalai egyetemi könyvtár őriz. Igaz, 1901-ben Augustas Bylenšteinas kiadta ezt a nyelvtant. Azonban a megfelelő másolatok alapján állította össze, és természetesen nem kerülhette el bizonyos hiányosságok becsúszását. Ezúttal a nyelvtan szövege fakszimile formában, angol fordítással együtt jelenik meg. Ezt igen részletes kommentárok, majd valamennyi lett szó jegyzéke követi. A címszavak a mai lett helyesírás szerint szerepelnek benne (a főnevek alanyesetű, az igék főnévi igenévi alakban). Angol fordítást is kaptak, és alakjaikat is felsorolja a jegyzék (az eredeti helyesírást használva). Ez a jegyzék egykor nagy hasznára lesz a lett nyelv történeti szótára leendő szerkesztőinek

¹ Plg. Blinkeną A. Latviešu gramatika cittauteišu skatijumā. — ZA Vēstis, 1982, 4. P. 135—137; Schmalstieg W. R. (Rec.) — General Linguistics, 1982. V. 22, No. 2. P. 139—142.

188

.

A könyvben az ”Izglītības ministrijas mēnešraksts” folyóirat 1930-as számában megjelent P. Berents ”Pirmās latviešu valodas mācības sastādītājs” című cikkének fénymásolata is megtalálható. Ez tulajdonképpen J. G. Rehehusen mindmáig legrészletesebb életrajza, noha nem tudjuk, hol és mikor született, hol tanult, és mikor halt meg. Annyi ismeretes, hogy 1628 körül Kurzemében evangélikus lelkésszé szentelték. Feltevések szerint felesége révén rokona lehetett a lett lexikográfusnak, Johano Langijónak. A cikket szintén lefordították angolra. Az angol fordítás mellett a könyv A. Bylenštein 1901-es, J. G. Rehehusen nyelvtanának kiadásából származó német cikkének fakszimiléjét is közli.

Ez a gondosan összeállított könyv tehát mintegy az első lett nyelvtan enciklopédiája: egy helyen gyűjti össze a különböző kiadványokban szétszórtan közölt anyagot, részletes elemzést ad a nyelvtan szövegéről, angol fordításai pedig nagyban megkönnyítik az anyag használatát a lett kultúra és a lett nyelvészet története iránt érdeklődő kutatók szélesebb köre számára.

Hasonló elvek alapján készült T. G. Fennell második könyve, a ”Seventeenth Century Latvian Grammatical Fragments” is. A könyv két fontos, a lett nyelvtanhoz kapcsolódó 17. századi dokumentumot közöl: az úgynevezett ”Einhorno sinopsist” (”Declinationum Letticarum ex D. Einhornij contrà Rehehusium tractatu Synopsis brevis”) és a ”Biuchnerio-töredékeket”.

A fakszimile szöveg, az angol fordítás és a terjedelmes kommentárok mellett itt A. Bylenštein, A. Augstkalnis és J. Ževeris ”Einhorno sinopsisa” kiadásai is megjelennek.

A ”Biuchnerio-töredékek” közlése főként L. Arbuzovs kiadásán alapul (”17.g.s. latviešu gramatika bij. Kurzemes hercogu bibliotēkā Pēterpilī”. — Filologu biedrības raksti, 1925, 5, p. 106—125). Angol fordítások kíséretében közlik továbbá A. Augstkalnis ”Veclatviešu rakstu apskats” című cikkét (Rakstu krājums, 1930, 20, p. 109—110), J. Ževeris ”Veci latviešu valodas pieminekļi rokrakstos” című cikkének részleteit (Izglītības ministrijas mēnešraksts, 1937, 5, p. 619—621), valamint K. Dravinis ”Latviešu gramatikas materiāli Mārtiņa Bichnera albumā” című cikkét (In honorem Endzelini, Chicago, 1960, p. 107—113).

A harmadik könyv a Georg Dreszel (Dreszell) által írt, 1685-ben Rigában kiadott ”Gantz kurtze Anleitung zur Lettischen Sprache” című nyelvtant mutatja be. Közli a nyelvtan szövegének fakszimiléjét, angol fordítását, igen terjedelmes (p.147—421) kommentárját és a lett szavak jegyzékét.

Örvendetes, hogy Ausztráliában forrásokat (The Australian Research Grants Committee) biztosítanak ilyen művek kiadására, de természetesen a legfontosabb, hogy ott dolgozik valaki, aki képes ilyen műveket elkészíteni.

Algirdas Sabaliauskas

EMLÉKMŰ AZ ŐSÖK NYELVÉNEK

A sors váratlan fordulatai. Néha az, ami már, úgy tűnik, örökre elveszett, ismét váratlanul életre kel, és egy pillanat alatt teljes ragyogásában felcsillan, hogy új

189