Latvių kalbotyros veikalai Australijoje

amely sok esetben érdekes és hasznos a litván nyelv kutatói számára is. Hiszen összefoglalja a lett nyelv lexikájának több évtizedes kutatásait; még e szótár hiányosságai vagy hibái is ösztönzést adnak majd a további kutatásokhoz. Algirdas Sabaliauskas LETT NYELVÉSZETI MŰVEK AUSZTRÁLIÁBAN Fennell T. G. The First Latvian Grammar J. G. Rehehusen's "Manuductio ad linguam lettonicam...”. Fakszimile szöveg jegyzetekkel ellátott fordítással és kommentárral. Latvian Tertiary Committee. Melbourne 1982. —369 p. Seventeenth Century Latvian Grammatical Fragments. Szöveg, fordítás és kommentár. Latvian Tertiary Committee. Melbourne 1982. —322 o. Georg Dreszell: Gantz kurtze Anleitung zur Lettischen Sprache. Szöveg, fordítás, kommentár, konkordancia. Lett Felsőoktatási Bizottság. Melbourne 1984. —452 p. Az ausztrál nyelvész, Trevor G. Fennell gyermekkorában lett emigránsok gyermekeivel érintkezve valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy ez az iskolapadbeli barátság és az első aktív lett nyelvórák meghatározzák majd leendő tudósi pályafutását. Talán kijelenthetjük, hogy a lett nyelvészet egész történetében egyetlen más ország nyelvészét sem találjuk, aki annyit dolgozott volna a lett nyelvészet területén, mint T. G. Fennell. Elég csak felidézni a lett emigráns Henrik Gelsennel közösen készített, háromkötetes lett nyelvkönyvét, az "A Grammar of Modern Latvian” című művet (Vol. 1—3, The HagueParis-New York, 1980. 1370 Számos cikk a lett nyelv történetének kérdéseiről. T. G. Fennell azonban különösen sokat tett a lett nyelvészetért a régi lett nyelvi emlékek publikálásával és kutatásával. Három ilyen kiadványt szeretnénk itt bemutatni. Az első könyvben az 1644-ben kiadott első lett nyelvtan jelenik meg — Johann Georg Rehehusen "Manuductio ad linguam lettonicam” című műve, amely T. G. Fennello szerint „mindenféle hiányossága ellenére igen érdekes a lett nyelvtani elmélet keletkezése és fejlődése iránt érdeklődő tudósok számára”. Ez a kiadvány azért nagyon fontos, mert mindeddig az eredeti egyetlen fennmaradt példánya volt ismert, amelyet az Uppsalai Egyetem könyvtárában őriznek. Igaz, 1901-ben August Bielenstein kiadta ezt a nyelvtant. — Ezt azonban a megfelelő másolatok alapján készítette el, és természetesen nem kerülhette el bizonyos hiányosságokat. Ezúttal a nyelvtan fakszimile szövege jelenik meg angol fordítással párhuzamosan. Ezt nagyon részletes kommentárok, valamint az összes lett szó jegyzéke követi. A címszavak a mai lett helyesírással szerepelnek benne (a főnevek alanyeseti, az igék főnévi igenévi alakjai). Ezeket angolra is lefordították, alakjaikat pedig regisztrálták (az eredeti helyesírásban közölve). Egy ilyen regiszter valamikor nagyon hasznos lesz a leendő történeti lett nyelvi szótárhoz 1 Vö. Blinkena A. A lett nyelvtan idegen nemzetiségűek szemszögéből. —ZA Vėstis, 1982, 4. 135–137. o.; Schmalstieg VW. R. (Rec.) — Általános nyelvészet, 1982. V. 22, č. 2. 139–142. o. 188 szervezőknek. A könyvben megtalálható az 1930-ban az „Izglitibas ministrijas ménesraksts” című folyóiratban megjelent, P. Berents „Pirmas latviešu valodas macibas sastaditajs” című cikkének fénymásolata is. Tény, hogy ez mindmáig J. G. Rehehusen legteljesebb életrajza, bár nem tudni, hol és mikor született, hol tanult, illetve mikor halt meg. Ismeretes, hogy 1628 körül Kurzemben evangélikus-lutheránus lelkésszé szentelték. Feltételezik, hogy felesége révén rokona lehetett Johan Langijónak, a lett lexikográfusnak. Ez a tanulmány szintén le van fordítva angolra. Az angol fordítással együtt a könyv A. Bylenstein német nyelvű tanulmányának fakszimiléjét is közli J. G. Rehehusen 1901-ben kiadott grammatikájából. Így ez az ausztrál nyelvész által oly gondosan összeállított könyv mintegy az első lett grammatika sajátos enciklopédiája, amelyben egy helyen gyűjtötték össze az eddig különböző kiadványokban szétszórtan megjelent anyagot, részletesen elemezték a grammatika szövegét, az angol fordítások pedig nagymértékben megkönnyítik majd ezen anyag használatát a lett kultúra és nyelvtörténet iránt érdeklődő kutatók szélesebb körei számára. Hasonló elv alapján állították össze T. G. Fennell második könyvét is, amelynek címe: „Seventeenth Century Latvian Grammatical Fragments- ”. Ebben a könyvben a lett nyelv grammatikájával kapcsolatos két fontos, XVII. századi dokumentumot közölnek — az úgynevezett „Einhorni szinopszist” („Declinationum Letticarum ex D. Einhornij contra Rehehusium tractatu Synopsis brevis”) és a „Biuchner-- töredékeket”. A fakszimile szöveg, az angol fordítás és a terjedelmes kommentárok mellett itt közlik A. Bylenštein, A. Augstkalnis és J. Zēvers „Einhorni szinopszis- ”-kiadásait is. A „Biuchner- -töredékek” közlése főként L. Arbuzovs kiadásán alapul („17.g.s. latviešu gramatika bij. Kurzemes hercogu biblioteka Peterpili”. — Filologu biedribas raksti, 1925, 5, p. 106—125). Az angol fordításokkal együtt itt közlik továbbá A. Augstkalnis „Veclatviešu rakstu apskats” című cikkének (Rakstu krajums, 1930, 20, p. 109—110), J. Zēvers „Veci latviešu valodas piemenekli rokrakstos” című cikkének (Izglitibas ministrijas menešraksts, 1937, 5, p. 619—621) részleteit, valamint K. Dravinis „Latviešu gramatikas materiali Martina Bichnera albuma” című cikkét (In honorem Endzelini, Chicago, 1960, p. 107—113). A harmadik könyvet az 1685-ben Rigában kiadott Georg Dresel (Dreszell) „Gantz kurtze Anleitung zur Lettischen Sprache” című grammatikájának szentelik. Közlik a grammatika fakszimile szövegét, angol fordítását, igen terjedelmes (p.147—421) kommentárjait és a lett szavak jegyzékét. Nagyon örvendetes, hogy Ausztráliában források (The Australian Research Grants Committee) állnak rendelkezésre ilyen művek kiadására, de természetesen az a legfontosabb, hogy ott egy olyan ember dolgozik, aki képes ilyen műveket; elkészíteni. Algirdas Sabaliauskas —EMLÉKMŰ AZ ŐSÖK NYELVÉNEK Váratlan sorsfordulatok. Néha az, ami már, úgy tűnik, örökre elveszett, ismét váratlanul életre kel, és egy pillanatra teljes ragyogásában felcsillan, hogy új 189