LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994)

LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI

Aleksandras VANAGAS

A VÁROS NEVE KRETINGA

Kretinga nevét először 1253-ban említik Henrik kurz püspök kiváltságlevelében. Feltételezhető, hogy itt már a XIII. században is állt egy litván földvár. 1263-ban a keresztes lovagok nagy erőkkel támadták meg Kretingát (6: IV 248). Ez arra utal, hogy a XIII. század közepén Kretinga már stratégiai jelentőségű litván (vagy kurón) védelmi pont volt.

A történelmi dokumentumokban a név különféle alakokban szerepel: Cretyn 1253-ban (3: I 319), Kretėne, Kretėnen 1259-ben (2: I 639), Kertenен 1262-ben (2: II 42), Creten 1285-ben (3: I 417), Creten 1291-ben (4: 28), Sioto Kretynga 1566-ban, 1572-ben, Кретынга 1609-ben, 1756-ban, 1791-ben (1). Кретынговская волость 1584-ben, Кретагская 1584-ben, Кретингская 1589-ben, 1592-ben (5: 147), Gorzdytól Kretyngi 1780-ban, Kretyndze a XIX. század elején (1), Kretinga (7: 41), Kretynga 1855-ben. A németek így írták: Crottingen 1722-ben, Crottinge 1752-ben, Krötïngen 1816-ban (1), Crottingen (7: 41). Előfordulnak olyan írásmódok is, mint Кретингень 1881-ben, 1895-ben, 1915-ben stb. (1). Ez a szláv nyelvekben használatos nemű alak a német Crottingen vagy hasonló formából származik.

A régi, a képzőből hiányzó g betűs írásmódok nagyon megnehezítik a név eredetének magyarázatát. Igaz, egészen viszonylag közelmúltig nem merültek fel komolyabb kétségek a név eredetével és képzésével kapcsolatban: K. Būga és a későbbi szerzők egyöntetűen azt állították, hogy a Kretinga a -ing- képzővel alkotott származék egy kret- tövű szóból. Azt állították, hogy kurón helynév, mivel az -ing- képző különösen jellemző az egykori kurón területek helyneveire: litván Gandingą (falu Plungė járásában), Ablingą (falu Klaipėda járásában), Liólingą (folyó, Šiluva), Veringą (hegy, Vainutas), Būtingę (falu Darbėnai mellett); lett Kuldīga, a Kuldinga alakból, amelyet 1245-ben Goldingen alakban jegyeztek fel (8:III 168). Kurón eredetűnek tartják az -ang- képzővel alkotott származékokat is: litván Alangą (folyó, Tauragė), Čyžangą (folyó, Šilalė), Palangą (folyó, Endriejavas), Palangą (város). Kiderül, hogy a lettországi Kurzeme területén egy másik *Palangos is volt: németül Palangen (8: III 609).

A kret- tő összefüggésbe hozható a litván kretėti szóval: „reszket, rázkódik, remeg, borzong; nehezen, remegve jár”. Jelentése lehetett „ingoványos, remegő hely”, „mocsár” vagy hasonló. Emellett a kret- tő sok más litván helynévben is megtalálható: Kretainis (folyó, Klaipėda), Kretìškis (folyó, Kupiškis), Kretuonà (folyó) és Kretuõnis (tó, Švenčionėliai), Kretuõlė (mocsaras terület, Plateliai) stb.

Komoly alapja van annak, hogy a Krėtingą nevet kurón helynévnek tekintsük, mivel az -ing- képző a kurónokra jellemző. A. Salys a történelmi dokumentumokban a g mássalhangzó nélküli alakokra támaszkodva (Cretyn, Creten, Kretėne, Kretėnen, Kretine stb.) azt a feltevést vetette fel, hogy a név korábbi alakjában nem szerepelt az -ing- képző. Ez az alak a következő volt:

162

* Kretene (* Kretine): ugyanaz a kret- tő és a kurónokra jellemző -ene képző; vö. a XIII. századi forrásokban említett kuršiai helynevekkel: Dvibene, Mutene (Mutina), Twertikene (Twartikini), Duwirstene (Dwiristene), Govrene (9: II 164). A. Salys így indokolja következtetését: „Mivel egy 1285-ös dokumentumban Palanga nevét viszonylag szabályosan Palangen alakban írják, aligha feltételezhető, hogy a Cretyn, Creten, Kretėne(n) csupán torzult alak volna. Valószínűbb, hogy kurón *Kretene (*Kretine) formaként olvasandó, és ezt az alakot a mai Kretingánál korábbinak kell tekinteni” (9: II 164). A szerző véleménye szerint: „Mivel a források tanúsága alapján Pilsoto Twertikene alakja nem különböztethető meg a lakos Twertikė nevének alakjától, feltehető, hogy a régi Kretinga név is személynévből ered.” A. Salys a kret- tövet más, ugyanezt a tövet tartalmazó helynevekkel veti össze: Krēt̄kampis (birtok és falu a vilkijai járásban), Kretiškė (a XVI. században Kretkampio rétje), Kretónis (mai normatív alakja Kretúonas, változata Kretúonis), és rámutat, hogy a Krēt̄kampio és Kretiškės nevek kret- töve a rekonstruált *Krētas vagy *Kretà személynévből származik (uo.). E személynevek egyikéből alakult volna ki a Kretingōs név korábbi változata, a *Kretene (*Kretine) is. Véleménye alátámasztására A. Salys egy további érvet is felhoz: „Hogy a Kretinga névben valóban végbemehetett képzőcsere, arra példa a Būtingė (Darbėnai járásbeli egyházközség), amelyet a helyi lettek Būtini és Būtingi néven hívnak. Az ilyen változást pedig az válthatta ki, hogy a kurón -ene helynévképző szokatlan volt a vidék későbbi lakói, a žemaitok számára” (uo., 165).

Mint látjuk, mindkét vélemény meglehetősen jól alátámasztott, de természetesen csak az egyik helyes. Hogy melyik, azt nehéz megmondani. A legfontosabb annak tisztázása, hogy a Kretingōs eredeti alakjában valóban nem volt-e g (*Kretene vagy *Kretine) mássalhangzó. Ha erre igenlő választ adunk, A. Salys állításával nehéz volna vitába szállni, bár kétségek akkor is maradnának. Például továbbra sem lenne világos, hogy a žemaitok miért cserélték le az -ene vagy -ine képzőt (litván megfelelőjük -enė, -inė) egy másik, a kurónokra jellemző, de a žemaitokra nem jellemző képzőre, az -inga-ra. Az -ing- képzőt általában csak a kurón és a jótving nyelv ismeri (10: 168,410). Būtingė példája sem kifogástalan. Hiszen nincs semmiféle adat arra, hogy korábbi alakjában ne szerepelt volna a g mássalhangzó. Ha történt is itt változás, az inkább a feltételezett *Kretene Kretinga alakra fejlődésével ellentétes irányú lehetett. Más szóval az eredeti, régebbi Būtingė alakot a betelepült lettek (akik közül legalább néhányan kurón leszármazottak is lehettek) a lett lakóhelynevek -iņi képzőjének hatására Būtini alakra változtathatták. Figyelemre méltó, hogy a lettországi oikonimák között különösen gyakoriak az -iņi képzős nevek, jóllehet hangsúlyozni kell: az egyik oikonimaképző másikkal való felváltása meglehetősen ritka jelenség.

Arra a kérdésre, hogy a Kretingōs korábbi alakjából valóban hiányzott-e a képző g mássalhangzója, a következő válasz adható: amint a régi írásmódokból látható, a g nélküli alakok csak a német nyelven írt Német Lovagrendi és Livóniai Kardtestvérek krónikáiban fordulnak elő. A XVI. századtól (azaz 1566-tól) a lengyel és keleti szláv nyelvű dokumentumokban egyértelműen a g-t tartalmazó alakok dominálnak. Ezek nyilvánvalóan az egyedüli alakok voltak, mivel az olyan kivétel, mint a Кретинская vagy hasonló forma, az írnokok által a *Кретингская alakból egyszerűsített változatnak tekinthető. Az élő nyelvben csak a Krētinga. alak ismert.

A korai dokumentumok, amelyekbe a Kretingos név bekerült, németül íródtak. A Baltikumba eljutott dokumentumok többsége alsónémet nyelvjárásban íródott. Ebben a nyelvjárásban a XI—XIV. században a g és j (néha az i) írása teljesen összekeveredett, és így tovább-

163

rezgés — e két hang annyira hasonlóvá vált, hogy az írnokok hosszú ideig igen gyakran g helyett j-t írtak, és fordítva. A g megjelenése azonban a j helyén nem volt teljesen esetleges — általában a g-t az elülső magánhangzók előtt írták a j helyett, különösen a l, r szonoránsok után. A német alsónémet nyelvjárásban, annak újabb fejlődési korszakában is a g szókezdő helyzetben j-ként hangzott; szó belsejében, magánhangzók között g-ként, hátul képzett magánhangzók után γ-ként, elöl képzett magánhangzók és a szonoránsok l, r után pedig j-ként (11: 569).

A német nyelvnek ez a sajátossága hatással volt Litvánia és más balti területek helyneveinek írásmódjára is. Így például a folyónevek Dānija, Minija, Gilija alakja Dānge, Minge, Gilge, *Nerija pedig Neringa, *Labjavā pedig Labguvā alakra változott, és így tovább (12: 307—308, 310; 13: 186—188; 14: 317—319). Más jellegű, mondhatni fordított változások is előfordultak. Például még napjainkban is a helyi lakosok olykor Pagėgiai, Gėniškė helyett Pajėgiji, Jėniškė alakban ejtették e helyneveket (14: 318). A középkorban a város Kretingā nevét a helyi németek talán *Kretinja, *Kretinje, *Kretenje alakban ejthették (ha a XIII. század közepén a rövid i hangot már nyíltabban ejtették), vagy hasonlóképpen, mivel a g mássalhangzó itt az n szonoráns után áll, amelyet egy elöl képzett i magánhangzó előz meg. Valószínűleg éppen ezt a kiejtést tükrözi a rendi krónikákban a g mássalhangzó nélküli írásmód (Kretēne, Kretēnen, Creten stb.).

Más a helyzet a Palangà névvel. A. Salys helyesen jegyezte meg, hogy ezt a nevet a rend oklevelei következetesen g mássalhangzóval írják: g: Palange 1253-ban, Palange 1372-ben, Palangen 1425-ben stb. A dolog lényege az, hogy az alsónémet nyelvjárásban az -ang- hangkapcsolatban a g mássalhangzó nem alakult át j hanggá; például a gegangen szót jegangen alakban ejtették és írták (14: 319).

Ebből tehát nem lehet arra következtetni, hogy a város Kretingā nevében akkoriban egyáltalán nem volt g mássalhangzó.

Nem teljesen világos, mikor jelennek meg az írásos forrásokban az -ing- alakok. Az azonban kétségtelen, hogy például a XVI. században már ismertek voltak — vö. az 1581-es feljegyzéssel: „Кротинская или Кротинская королевская волость“. Később különféle írásmódok fordulnak elő: Crotinğe 1757-ben, Crotingen 1772-ben, Krötingen 1816-ban és így tovább (1).

Így tehát a város neve, Kretingā, a kurš nyelvre jellemző -ing- képzővel áll. A kret- tőből képzett szavakból ered, amelyeknek talán a hullámzó, örvénylő helyre vagy hasonlóra utaló általánosabb eredeti jelentésük volt.

LITERATŪRA

1. Lietuvių kalbos instituto abėcėlinė istorinių vietovardžių kartoteka.

2. Scriptores Rerum Prussicarum. Leipzig, 1861—1874. T. I—V.

3. Liv-Esth- und Curländisches Urkundenbuch nebst Regesten. Herausgegeben von Dr. Friedrich Georg Bunge. Reval, 1853. Bd 1.

4. Holowinski J. Telšių ir Žemaičių vyskupystės vietovardžių rankraštinis sąrašas, saugomas Lietuvių kalbos institute.

5. Спрогис И. Географический словарь древней Жомойтской земли XVI столетия. Вильна, 1888.

6. Kviklys B. Mūsų Lietuva. T. I—IV. Boston, 1963—1968.

7. Kalwaitis W. Lietuwiszkų Wardų Klėtele su 15000 wardų. Tilžėje, 1910.

8. Būga K. Rinktiniai raštai. T. I—III. V., 1958—1961.

9. Salys A. Raštai. T. II. Roma, 1983.

164

10. Vanagas A. Lietuvos TSR hidronimų daryba. V., 1970.

11. Жирмунский В. Немецкая диалектология. М.-Л., 1956.

12. Mažulis V. Dėl Neringos vardo // Lietuvių kalbotyros klausimai. T. III. V., 1960. P. 301—315.

13. Vanagas A. Dėl vietovardžio Labguva darybos ir kilmės // Baltistica, 1966. T. I(2). P. 185—189.

14. Vanagas A. Dėl upės vardo Danė (Danija, Dangė) // Lietuvių kalbotyros klausimai. T. III. V., 1960. P. 317—319.

DER STADTNAME KRETINGĀ

Zusammenfassung

Von zwei Hypothesen über die Herkunft und Bildung dieses Ortsnamens wird im Artikel die erste unterstützt: Kretìngā ist Ableitung aus krētḗ ”zittern, heben” mit dem charakteristischen kurischen Suffix -ing. Die Idee von A. Salys, daß die frühere Form ein anderes Suffix hatte, nämlich -ene oder -ine, läßt Zweifel deshalb aufkommen, weil die Form Kretene oder ähnlich in den Chroniken des Kreuzordens nur das Ergebnis der Verwirrung der Orthographie und Aussprache von Konsonanten g und j ist.

165