S. AMBRAZAS. A főnevek képzésének fejlődése (a litván nyelv igéből képzett származékai). Vilnius, 1993, 296 p.

Ez terjedelmes könyv, amely a litván nyelv szóalkotását vizsgálja; itt „a figyelem legnagyobb része a szóalkotás jelentéstani (szemantikai) aspektusára irányul, amelyet eddig vizsgáltak a legkevésbé” (4. o.). A szerző természetesen nem a semmiből fog hozzá ehhez a munkához ebből a szempontból: előtte van P. Skardžius Lietuvių kalbos žodžių daryba című könyve, valamint V. Urbšys professzor kutatásai, amelyekre itt szépen támaszkodik.

S. Ambrazas különféle írott forrásokból, különösen a LKŽ-ből, annak cédulaanyagából és az LKA köteteiből sok anyagot gyűjtött össze, és igyekezett azt összefoglalni, majd elemezni. A szerző érdekes könyvet írt, és néhány kérdésben eredeti, súlyos szavát is hallatta.

A szerző állításainak többsége jól átgondolt; a különféle tényeket megfelelően mutatja be és találóan magyarázza. Sok munka van benne, ezért olykor sajnálatosak a különféle pontatlanságok, amelyek félrevezethetik az olvasókat.

Példából sajnos nincs hiány. A žemaitėi nyelvjárások közül sokban a nyomatékos gyökkel rendelkező igékből -imas képzővel alkotott főnevek a gyökön hangsúlyosak: lūžimas, dirbimas stb. szabályszerűen — Krs, Rdn, Eig, Trš, Tl, Pj, Lkv, Šll stb., nem pedig „jelenségeket találunk” (26. o.). A tamsė(je) a žemaitėi nyelvjárások nagy részében a tamsis főnév helyhatározó esete (33. o.), akárcsak a mėdie, kėlie, važie stb. szóalakok. A maldą szó nemcsak M. Daukša számára jelentett „kérést” (37. o.), hanem a mai žemaitėieknek is, amint ezt a g’i-va maldą pra-ša kifejezés mutatja Rdnben stb. Valamiért a -čia képzőhöz nem sorolták a kalčia, kerčia, verčia, grižčia „vissza, visszafelé” jelentésű alakokat és másokat (48. o.) — a megfelelő példákat nem kutatták fel. A risčia határozószónak aligha van köze a -čia képzőhöz (nem kölcsönszó?) — 48. o. A Straumė Plngben az úgynevezett kuršiai falvakból való, és egyáltalán nem a litván nyelv kincse (56. o.). A imbinginiu határozószóból főnevet, imbingynės-t alkotni (64. o.) egyáltalán nem meggyőző (vö. LKŽ IV 64). Miért smárvė a *smárdvė-ből (72. o.), ha ilyen alak Kelet-Litvánia — Ukm, Ln — nyelvjárásaiban is hallható? Karklenuose az ajū’t’e~ėjūtė alak használatos, nem pedig az ėjūtė (82. o.). Miért csak a kritinė került be a žemaitėi -ynė (köznyelvi -ienė) képzős, ételeket megnevező származékok közül (-ynė és -ienė viszonyát nem mutatják be) — 96. o. (ráadásul ez nem leves, hanem összetört, szétfőtt burgonya, a šūtynės egyik fajtája). A kūpita szóban szereplő -ita képzőt a žemaitėi nyelvjárásokban még bizonyítani kellene, itt viszont fenntartás nélkül közlik — 94. o. A tryškiai griuženos (LKŽ III 627) bizonytalanul feljegyzett alak — a nyelvjárásban nincs -rū- hangkapcsolat (csak -rū-). Ez a szó az egyes számú griužena alakból képződött, a szerző maga pedig megadta a hangsúlyát (95. o.). S. B. Chilinskis Šventėzerio környékéről származott, ezért nem lehetett közép-aukštaitėi (113. o.) — ma már ilyen nyelvjárási felosztás sincs. Veiviržėnuose és Kalținėnuose a krūokla||krūokla~krōkla alak használatos, nem a kriókla (118. o.). A pakarāila szót Papilyje-ben használják, nem Papilėben (123. o.). A Žd-ben használt išmėžena szó egyáltalán nem világos (126. o.). Miféle gyök ez, honnan származik ez a szó — nehéz megmondani! A -ina képzőnek (-ena mellett) a žemaitėi nyelvjárásokban általában véve még bizonyításra és vitára van szüksége (ahogy a aditos esetében is) — 127. o. Lehetetlen, hogy a barškynė Klp, Tl, Užv nyelvjárásában használatos legyen (128. o.) — mindenütt jártam ott, és csak ezt hallottam: barškynė (bār’s’k’ī’n’ė). A dusmenysi krausóčius (132. o.) nem létező

226

A forma az úgynevezett „hazugok alapjából” származik; ezenkívül létrehozták a kranksóčius(!) alakot is. Sehol sincs bizonyítva, hogy a -ikė kicsinyítő képzőnek volt -ikas párhuzamos megfelelője (a porosz nyelvi példák aligha támasztják alá sem a tövet, sem akár a létezését) — 137. o. Obėliaiban a kiščiukas alak fordul elő, nem kiščiukas (138. o.). Kvėdarnában az ėjuoks szót ejókas alakban kell átírni, nem ejókas alakban (141. o.). Jurbarkában sudž’u·vūt’is alakot mondanak; ezt a köznyelvi helyesírás szerint sudžiūvūtis alakban kell írni, nem sudžiūvūtis alakban — 142. o. A -inykas képzőt (146. o.) a žemaitiai (Kl, Slnt, Yl) ma nem használják. A merūnas (149. o.) teljes egészében kölcsönszó, nem pedig az -ūnas képzővel alkotott származék (emlékeztetőül: a plyšūnas Rmč (149. o.) hibásan lejegyzett szó; csak plyšūnas létezik). Šiaulėnai a nyugati aukštaitiai nyelvjárásterülethez tartozik, ezért a pakarūklius (156. o.) kizárólag a žemaitiaihoz sorolása aligha volna helyénvaló. Az Šd és Pl területéről származó paist(u)oklis szót (LKŽ IX 124) nem kellett volna a žemaitiaihoz sorolni (Sd, Kl) (156. o.). M. Valančius girtuklis szava (157. o.) kétségkívül a girtūklis szó számos žemaitiai, sőt poroszországi litván alakjának átírása: Krš, Užv, Rdn, Pvn, Tl, Plt, Klp, Sg, StngŽ. A Dglšből adatolt nesūdera (159. o.) helyesen nesūdėra. Nehéz megmondani, miért tekintik a hiátus miatt szabályosan létrejött a+e=a alakot a régi, nem adatolt nepaitūvas < *nepaitūvas példájának (160. o.). Dzūkija déli részén (Nč, Knv, Rtn, Drsk) bad_l kšl’is szó használatos ⊥-vel, nem budikšlis (178. o.); a žemaitiai kaišėklis szót pedig kaišėklis alakban kell írni (174. o.), mert itt a regresszív hasonulás által érintett ė~ė magánhangzó áll. A nyelvjárásokban (Vkš) feljegyzett dėglas „fáklya” neologizmus (lásd LKŽ II¹ 248, 1947, továbbá vö. LKK XXVI 15), amelyet az emberek fesztiválokon tanultak meg. Ugyanilyen újítás a Kairiai és Baisóg alosból származó papuošalas is (192. o.). Aligha kellene ilyen újdonságokra támaszkodni a történeti kutatásokban. Az atāšlina szó (195., 231. o.) kétségkívül nem az egyetlen bemutatott, -ina képzővel alkotott származék — vajon tényleg csak -šl- volna a tő (hiszen az atā- előtag). A Vilnius vidékén élő kétnyelvű lakosok dengėja „tetőfedő szerszám” szava, akárcsak a halászok vedėja szava, aligha adhat okot arra, hogy kétségbe vonjuk a -ėjas, -a képző használatát eszközök vagy tárgyak megnevezésére (202., 230. o.). A kuršėnaiji malomalkatrész pá.tvara nevét nem lehet pervarà alakban rekonstruálni (204. o.). A szinte kizárólag Grūžiai településen feljegyzett adýklis (a nyelvjárási ad’ž.kl’/s alakból) (229., 230. o.) alighanem olyan átíratlan alak, amelyet a szótárkészítők terjesztettek el. Az augintuvė alakot (211. o.) Tryškiaiban, Pāvandėnėben és másutt nem találni — csak augtūvė van; a sandėlis, sandėlyš alakok pedig Užv és Vl területén (216. o.) teljesen új keletűek (50 évesek), és még az Užvben érvényes an>on hangváltozási törvénynek sem felelnek meg, így történeti kutatásokban aligha használhatók.

A szóalakok hangsúlyozása meglehetősen hiányos, gyakran történetietlen, és sérti a fontos hangtani törvényeket. A történeti, ősi hangsúlyozás šilauogė, nem šilāuogė (9. o.). Ritka, új keletű a suvéizdėjo, pavéizdėti hangsúlyozása (talán még Žemaitė írásaiból tudta meg) a Marijámpolė környékén (23., 101. o. stb.), míg a žemaitėi örökség veiz(d)ėti, véiz(d)a, -(d)ėjo; išdūkenia (65. o.) = išdūkenia (magát az alakot kell javítani); párteklius (70. o.) = párteklius Rsn; láisvas (72. o.) = láisvas; dōras (79. o.) = dōras; gīrnkelis (80. o.) = gīrnkelis; gniūžtė (90. o.) = gniūžtė; plėšti (93. o.) = plėšti (ha nem csupán sajtóhiba); ārklas (153., 171., 173., 207., 292. o.) (városi embereké, akik eltávolodtak a nyelvjárásoktól, és újonnan tanulták meg) = ārklas; žvejóklis Tv (155. o.) = žvejóklis; kerėkšla (156. o.) = kerėkšla; pakartūvė (160. o.) = pakartūvė; lebeida (!) (161., 227. o.) = a hazugok feljegyzése, nem létező

227

tény; čiupėiza (163., 227. o.) = čiupėiza; nemėiša (167. o.) = nemėiša; mūgšis (166. o.) = mūgšis (regresszív magánhangzó-asszimiláció) Kl és mások, nakviša (!) (167. o.) = nakviša; bėris stb. (170. o.) = bėris; irklas (172., 207. o.) = irklas; dėklas (172. o.) = dėklas; rėklės (173. o.) = rėklės; salykhlas (177. o.) = salykhlas; salykla (176. o.) = salykla; vežėčios (186. o.) = vežėčios; grąžtas (189. o.) = grąžtas; piesta (188. o.) = piesta; helynév Upytė (197. o.) = Upytė; dažyve (198. o.) = dažyve; preikalas (203. o.) = preikalas; skiedra (223. o.) = skiedra; duokle (223. o.) = duokle; terliuža (!) (227. o.) = terliuža; kramuila (!) (228. o.) = kramuila; pakarukla(!) (228. o.) = pakarukla; turėkla (!) (229. o.) = turėklą vagy talán turėklė stb. Leginkább az zavaró, hogy a példák egy részében figyelmen kívül hagyja F.Saussure törvényét, ami sok fiatalabb kutatót félrevezethet.

Eddig nem ismert hangsúlyozási esetekből is van még jó néhány, például: šūnui (36. o.) = šūnui; álstogos (84. o.) = álstogos; mėšlas (98. o.) = mėšlas; spjāudalas (99. o.) = spjāudalas; pýliava (101. o.) = pýliava; grūodas (104. o.) = grūodas; grūdas (104. o.) = grūdās; šlūžė (107. o.) = šlūžė; riekė (107. o.) = riekė; gimdývė (135. o.) = gimdývė; raudónas (138. o.) = raudónas; viršūnė (150. o.) = viršūnė; palydōvas (153. o.) = palydōvas; palýda (153. o.) = palydā; valdōvas (153. o.) = valdōvas; veltūžas (164., 229. o.) = veltūžas; nusodīntojas (202. o.) = nusodīntojas; Tūrmantas (234. o.) = Tūrmantas; mušėika (!) (290. o.) = mušėika vagy mušėikà; baidýklė (290. o.) = baidýklė; lebedā (291. o.) = lėbedā; landýnė (294. o.) = landýnė; sostà (294. o.) = sósta stb.

Hibás írásmód: atgrāžčios (48. o.) = atgrāžčios; bjurti (49. o.) = bjurti; pražutuvės (50. o.) = pražutuvės; pražutis (50. o.) = pražutis; neužauga (126., 156., 163. o.) = neužauga; nudvėsėlis (133. o.) = nudvėsėlis; vyliūgas Vkš, Vdk (162. o.) = viliūgas; smalyžius (162. o.) = smaližius; vašīukas (200. o.) = vašiūkas; sandėlys (211. o.) = sándėlis stb.

A fiatal tudós sokat dolgozott, sok mindent merített az örökölt szakirodalomból és tanárától, V.Urb učius professzortól, de kevesebb figyelmet fordított a tényekre, ezért sok helyütt szenvedett kárt az elemzett anyag és annak értelmezése.

Vytautas Vitkauskas

228