munkásságában. Az újítások sokféle bevezetéséhez azonban semmilyen feltétel nem állt rendelkezésre. K. Ulvydas szívesen népszerűsítette a nyelvművelés gyakorlati kérdéseit. Mindig nagyon meggyőzően és érdekesen beszélt. Ezért folyton különféle közösségek hívták meg előadásokat tartani. Élőszavát az Egyesült Államokban élő litvánok is hallgatták. Nyugdíjba vonulása után K. Ulvydas továbbra is kapcsolatban maradt a Litván Nyelvi Intézet munkatársaival. A „Kalbos kultūra” szerkesztőbizottságának tagja volt, szinte élete utolsó éveiig az Intézet tudományos tanácsának tagjává választották, ahol tekintélyes szavát mindig nagyra értékelték. 1996 februárjában K. Ulvydast a Gediminas-renddel tüntették ki. Munkásságával pedig maga emelt maradandó emlékművet. Nyugodjék békében Vilnius földjében.

Jonas Paulauskas

ANTANAS LYBERIS ÉS MUNKÁSSÁGA EMLÉKÉRE

A nagyszabású „Litván nyelv szótárában” számos szó és mondat mellett szereplő kétbetűs rövidítés, az Er szerény, de sokáig fennmaradó emlékmű két, az Eriškiai faluból (Panevėžys járás) származó nyelvésznek. Egyikük a neves pedagógus, Jonas Jablonskis és Kazimieras Būga munkásságának folytatója, Juozas Balčikonis, a másik pedig rokona, Antanas Lyberis. Kétségtelen, hogy amikor az utóbbi az életpályáját választotta, hatással volt rá idősebb földije élőszava és egyre növekvő tekintélye.

Igaz, A. Lyberis 1928-ban elvégezte a panevėžysi gimnáziumot, de csak néhány évvel később (1932-ben) döntött úgy, hogy a Vytautas Magnus Egyetemen folytatja tanulmányait, klasszika-filológia szakon. 1939-ben végzett. Az akkoriban tanuló fiatalok többségéhez hasonlóan A. Lyberisnek már egyetemi évei alatt meg kellett keresnie a megélhetését. Alighogy megkezdte tanulmányait, felkérték, hogy dolgozzon a Litván nyelv szótárának szerkesztőségében, amelynek létrehozásával és vezetésével 1930 végén az Oktatási Minisztérium J. Balčikonist bízta meg. A szerkesztőség A. Lyberis számára mintegy második egyetemet jelentett: elméleti lexikográfiai ismereteket és gyakorlati szótárírói készségeket adott. Itt meg kellett tanulnia, hogyan gyűjtse a szavakat az élő nyelvből és különféle írásművekből, hogyan rendezze a K. Būgától örökölt, gyorsan gyarapodó szókartotékot, hogyan írja a szótár szövegét, hogyan korrektúrázzon, és más feladatokat is el kellett végeznie. Az 1941-ben megjelent „Litván nyelv szótára” első kötetének (amely az A–B betűvel kezdődő szavakat tartalmazta) előszavában a főszerkesztő, J. Balčikonis felsorolta „a szerkesztőség legközelebbi munkatársait, akiknek becsületes munkája és odaadása nélkül nem jelenhetett volna meg a szótár e kötete”. E munkatársak között A. Lyberis is szerepelt.

A későbbi nemzedékek nyelvészeinek A. Lyberis többször is érdekes, nagy szeretettel mesélt az akkori szótárszerkesztőség más munkatársairól is: Napalys Grigasról, Elzė Mikalauskaitėról, Jonas Mikeliūnasról, Juozas Senkusról, Zenonas Uoselysről, Kostas Vosyliusról és másokról. A háború és a megszállások évei szétszórták a Litván nyelv szótára szerkesztőségének kis csapatát.

276

A csapatot. 1942-ben A. Lyberis is elhagyta Kaunast. Tanárként kezdett dolgozni a prienai „Žiburys” gimnáziumban, 1946–1947-ben pedig az iskola igazgatója volt. A háború és a háború utáni évek nehéz és bonyolult időszakában több évfolyamnyi diákot bocsátott útjára, akik közül később Jonas Kazlauskas nyelvész, Justinas Marcinkevičius költő, Vytautas Bubnys író, valamint számos neves tanár, orvos, jogász, mérnök, közgazdász és más szakember került ki.

Az iskolai munka nem távolította el A. Lyberist a litván nyelvtudomány akkori fontos ügyeitől sem. 1950-ben segített a Litván Nyelvi Intézetnek megszervezni az első dialektológiai expedíciót Prienai környékén, amelyet J. Balčikonis és B. Larinas vezetett. Az expedíció során a gyakorlatban ellenőrizték „A litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programját” (1951-ben jelent meg, 2. kiadása 1956-ban). A. Lyberis segítsége nagy hasznára volt a Litván Tudományos Akadémia szervezőbizottságának, amely a háború borzalmai elől A. Salis, a Litván Nyelvi Intézet igazgatója által megmentett és biztonságosan elrejtett szótári kartoték megmaradt részét kereste (lásd: Mūsų kalba, 1972, 2. sz., 26–31. o.).

1947-től A. Lyberis nemcsak tanár, hanem a Litván Nyelvi Intézet (1952-től a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet) főállású munkatársa is volt. Vilniusban gyakran részt vett a Litván nyelv szótára összeállítóinak és szerkesztőinek ülésein, Prienai városában pedig az elhozott kartotékdobozokból írta vagy szerkesztette a munkatársai által készített szótárszöveget, és korrektúrázott. Az utolsó évtizedekben A. Lyberis, immár állandó vilniusi lakosként, a nagyszabású „Litván nyelv szótára” egyik fő összeállítója volt. Neve – szerkesztőbizottsági tagként, szövegíróként vagy más feladatok elvégzőjeként – a szótár 12 kötetében szerepel. 1965-ben a szótár III–VI. köteteiért további hat szótáríróval együtt Litvánia Állami Díjában részesült.

A. Lyberis az összeállítók és szerkesztők egyike volt egy másik, a nyelvhasználat szempontjából igen fontos mű, a „Mai litván nyelv szótára” (1954; 2. kiadása 1972-ben) esetében is.

A. Lyberis már Prienaiban érdeklődni kezdett a szavak szinonimikája iránt, és megírta, majd 1959-ben megvédte kandidátusi (ma doktori) értekezését, „A litván nyelv szinonimaszótára és összeállításának elvei” címmel. Két évvel később megjelent „A litván nyelv szinonimaszótára” című műve. A litván lexikográfia történetének első ilyen típusú szótárához írt bevezető tanulmányban a szerző ezt írta: „A litván nyelv szókészlete rendkívül gazdag és változatos. A legrégibb, az indoeurópai alapnyelvhez közel álló litván szavakon kívül a litván nyelvben rengeteg, különböző korszakokban, ősi tövekből származó szó található. A litván nyelv gazdagsága azonban nem csupán a szavak mennyiségében rejlik, hanem jelentéseik sokféleségében, kifejezőerejében és a szinonimikus kifejezőeszközök bőségében is.” A szótárban, hogy szemléletesen bemutassa a litván nyelv említett sajátosságait, 720 szinonimacsoport szerepel. Húsz évvel később, 1981-ben A. Lyberis kiadta a jóval bővebb „Szinonimaszótárt”, amely mintegy 5200 szinonimacsoportot, több mint 27 000 szót és frazeologizmust tartalmaz.

A. Lyberis a tanuló ifjúságról sem feledkezett meg. N. Grigasszal együtt összeállította…

277

… és kiadta az „A litván nyelv helyesírási szótára iskolák számára” című művet (1956 és 1980 között 6 kiadása jelent meg), Pr. Kniūkštával együtt pedig „A litván nyelv helyesírási és hangsúlyozási kéziszótárát” (1983 és 1996 között 4 kiadása jelent meg); V. Kosuchinnal együtt az iskoláknak szánt „Litván–orosz szótárt” (1956), K. Gaivėnisszel és V. Šernasszal pedig „Az iskolai litván–orosz szótárt” (1985). A. Lyberis egy nagyobb, szélesebb közönségnek szánt „Litván–orosz szótárt” is összeállított, amelynek első kiadása (1962) mintegy 37 000, második, javított és bővített kiadása (1989) pedig körülbelül 65 000 szót tartalmazott.

A. Lyberis már egyetemi éveiben együttműködött a „Naujoji romuva” című folyóirattal (az 1935-ben megjelent, talán első publikációja J. Balčikonis J. Jablonskis műveinek kiadásával ismertette meg a közönséget); később tudományos kiadványokban és a sajtóban számos cikket közölt a litván lexikográfia, lexikológia, terminológia, a nyelvművelés és más kérdések témájában, valamint jelentős visszaemlékezéseket a litván nyelvtudomány történetéről és egyes nyelvészekről.

1996. november 6-án A. Lyberis 87. születésnapját ünnepelte; ekkor már csaknem hat éve szenvedett súlyos betegségben. November 22-e volt élete utolsó napja. A vilniusi Karveliškės temetőben rokonok, tanítványok, munkatársak és barátok népes csoportja búcsúzott a sokat alkotó, szép munkái gyümölcsét hátrahagyó nyelvésztől, a felejthetetlen tanártól és embertől. Antanas Lyberis és munkássága bevonult a litván nyelvtudomány történetébe.

Kazys Morkūnas

IN MEMORIAM RŪDOLFAS GRABIS (1906-1996)

1996 a lett nyelvtudomány számára a fájdalmas veszteségek éve volt: idő előtt távozott szeretett tudományterületéről a Lett Egyetem professzora, Marta Rudzýte; a megkezdett munkáit befejezetlenül hagyta az emigrációban felnőtt latgall, a Wisconsini Egyetem professzora, Valdis Zepas; december 17-én pedig, miután méltó módon megünnepelte kilencvenedik születésnapját, értékes művekkel ékes földi útja végére ért Rūdolfas Grabis is, az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb lett nyelvkutatója.

R. Grabis 1906. augusztus 11-én született az egykori Kūduoms község „Gribžuose” nevű helyén (Cēsis járásában). 1934-ben végzett a Lett Egyetemen. Tanárai itt Ana Abele, Ludis Berzinis, Janis Endzelynas és korának más neves lett filológusai voltak.

1931-ben a J. Endzelynas szerkesztette lett filológusok társaságának folyóirata, a „Filologu biedrības raksti” közölte R. Grabis első komoly publikációját, amelyet még diákként írt: szülőföldje nyelvjárásának leírását („Kūduoma pagasta izloksnes apraksts”). 1935-ben ugyanebben a folyóiratban jelent meg R. Grabis egy másik dialektológiai tanulmánya, a „Megjegyzések a Straupe-i plébánia nyelvjárásairól” („Piezīmes par Straupes draudzes izloksnēm”).

R. Grabis rigai gimnáziumokban tanított, és a Rigai Tanítóképző Intézetben adott elő.

278