Antano Lyberio ir jo darbų atminimui

a munkában. Csakhogy az újítások különféle bevezetéséhez semmilyen feltétel nem állt rendelkezésre. K. Ulvydas szívesen népszerűsítette a nyelvhasználati gyakorlat kérdéseit. Mindig nagyon meggyőzően és érdekesen beszélt. Ezért folyamatosan meghívták különböző közösségekbe előadásokat tartani. Jo élő szavát hallgatták ir az Egyesült Államokban élő litvánok. K. Ulvydas nyugdíjba vonulása után sem szakította meg kapcsolatait a Litván Nyelvi Intézet kollektívájával. A „Kalbos kultūros” szerkesztőbizottságának tagja volt, és csaknem utolsó éveiig az Intézet tudományos tanácsának tagjává választották, ahol tekintélyes szavát mindig nagyra értékelték. 1996 februárjában K. Ulvydast Gediminas-renddel tüntették ki. Munkásságával pedig ő maga állított magának el nem múló emlékművet. Nyugodjék békében Vilnius földjében. Jonas Paulauskas ANTANAS LYBERIS ÉS MUNKÁI EMLÉKÉRE A nagy „Lietuvių kalbos žodynas”- -ban számos szó és mondat mellett feltüntetett kétbetűs Er rövidítés szerény, de sokáig fennmaradó emlékmű két, a Panevėžys járásbeli Ėriškiai faluból származó nyelvész emlékére. Egyikük — a jól ismert pedagógus, Jonas Jablonskis és Kazimieras Būga munkásságának folytatója, Juozas Balčikonis, a másik — annak rokona, Antanas Lyberis. Az utóbbi életpályája megválasztásakor kétségtelenül hatással volt rá idősebb földije élő szava és egyre növekvő tekintélye. Igaz, hogy A. Lyberis, miután 1928-ban elvégezte a Panevėžysi gimnáziumot, csak néhány évvel később (1932) határozta el, hogy a Vytautas Magnus Egyetemen folytatja tanulmányait, a klasszika- -filológiát választva. 1939-ben fejezte be tanulmányait. Mint ahogy az akkoriban tanuló fiatalok közül sokan, A. Lyberisnek már egyetemi évei alatt meg kellett keresnie a megélhetésre valót. Tanulmányai megkezdése után nem sokkal felkérték, hogy dolgozzon a Litván nyelv szótárának szerkesztőségében, amelynek létrehozásával és vezetésével az Oktatási Minisztérium 1930 végén J. Balčikonist bízta meg. A szerkesztőség A. Lyberis számára olyan volt, mint egy második egyetem: a lexikográfia elméleti ismereteit és a szótárírói munka gyakorlati készségeit adta neki. Itt kellett megtanulni az élő nyelvből és különféle írásokból szavakat gyűjteni, rendezni a K. Būgától örökölt, gyorsan bővülő szókartotékot, hozzászokni a szótár szövegének megírásához, korrektúrákat olvasni és egyéb munkákat végezni. Az 1941-ben nyomtatásban megjelent „Litván nyelv szótára” első kötetének (amely az A–B betűkkel kezdődő szavakat tartalmazta) „Előszavában” J. Balčikonis főszerkesztő megjelölte „a szerkesztőség legközelebbi munkatársait, akiknek becsületes munkája és odaadása nélkül e szótár kötete nem jelenhetett volna meg”. E munkatársak között volt A. Lyberis is. Később A. Lyberis a fiatalabb nyelvésznemzedék tagjainak nemegyszer érdekesen, nagyon melegen mesélt az akkori szótárszerkesztőség többi munkatársáról is — Napalis Grigasról, Elzė Mikalauskaitėről, 276 Jonas Mikeliūnasról, Juozas Senkusról, Zenonas Uoselĭsről, Kostas Vosyliusról és másokról. A háború és a megszállások évei szétszórták a Litván nyelv szótára szerkesztőségének kis csoportját. 1942 m. Elhagyja Kaunast ir A. Lyberis. Elkezd dolgozni A Prienai „Žiburys” gimnáziumban 1946-1947 m. — tanárként, majd az iskola igazgatójakir ént. A háború nehéz, ir bonyolult háború utáni éveiben į egyetlen tanulóévfolyne amot kísért végig az életben, akik közül nyelvész, Jonas Kazlauskas, Justinas Marcinkevičius költő, Vytautas Bubnys író, valamint ismert tanárok, orvosok, jogászok, mérnökök, közgazdászok és más szakemberek egész sora került ki. Az iskolai munka nem távolította el A. A litván ir nyelv tudománya számára akkoriban fontos ügyektől való mentesülés. 1950-ben segített a Litván Nyelvi Intézetnek megszervezni az első dialektológiai expedíciót Prienai környékén, amelyet J. Balčikonis és B. Larin vezetett. Ennek során gyakorlatban ellenőrizték a „Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programját” (1951-ben jelent meg, II. kiadás — 1956). A. Lyberis segítsége nagyon hasznosnak bizonyult a Litván Tudományos Akadémia szervezőbizottsága számára, amely a háború borzalmai elől A. Salis, a Litván Nyelvi Intézet igazgatója által megmentett és biztonságosan elrejtett Litván nyelvi szótár cédulaanyagának egy részét kereste (lásd: Mūsų kalba, 1972, Nr. 2, p. 26-31). 1947-től A. Lyberis nemcsak tanár, hanem a Litván Nyelvi (1952-től Litván Nyelvi és Irodalmi) Intézet állandó munkatársa is. Vilniusban gyakran részt vesz a Litván nyelvi szótár összeállítóinak és szerkesztőinek ülésein, 0 Prienai városában pedig a hazahozott cédulagyűjtemény-dobozokból írja vagy szerkeszti a többi munkatárs által megírt szótári szöveget, korrektúrákat olvas. Az utóbbi évtizedekben A. Lyberis, immár állandóan Vilniusban élve, a nagy „Litván nyelvi szótár” egyik fő összeállítója volt. Az ő — a szerkesztőbizottság tagjaként vagy szövegíróként, illetve egyéb munkák elvégzőjeként szereplő — neve e szótár 12 kötetében van feltüntetve. 1965-ben a szótár hat másik munkatársával együtt a szótár III-VI. köteteiért Litván Állami Díjat kapott. A. Lyberis az „A jelenlegi litván nyelv szótára” (1954; II. kiadás — 1972) című, a nyelv gyakorlata szempontjából szintén igen fontos mű egyik összeállítója és szerkesztője volt. A. Lyberis már Prienuose érdeklődni kezdett a szavak szinonimikája iránt, és megírta, majd 1959-ben megvédte kandidátusi (ma doktori) értekezését „A litván nyelv szinonimaszótára és összeállításának alapelvei” címmel. Két év múlva megjelent nyomtatásban „A litván nyelv szinonimaszótára” című műve. A litván lexikográfia történetében első ilyen típusú szótár bevezető tanulmányában a szerző ezt írta: „A litván nyelv szókészlete nagyon gazdag és változatos. A legrégibb litván szavak mellett, amelyek közel állnak az indoeurópai alapnyelvhez, a litván nyelvben óriási számban vannak különböző korszakokban régi gyökerekből származó szavak. A litván nyelv gazdagsága azonban nem csupán a szavak mennyiségét jelenti, hanem jelentéseik változatosságát, kifejezőerejét és a szinonim eszközök bőségét is.” Ebben a szótárban, a litván nyelv fent említett sajátosságainak szemléletes bemutatására törekedve, 720 szinonimacsoportot mutatott be. Húsz évvel később (1981) A. Lyberis már egy jóval terjedelmesebb „Szinonimaszótárt” adott ki, amely mintegy 5200 szinonimacsoportot tartalmaz, több mint 27 000 szót és frazeologizmust foglalva magában. A. Lyberis a tanuló ifjúságról sem feledkezett meg. N. Griguval együtt összeállította és kiadta a „Lietuvių 277 kalbos rašybos žodyną mokykloms” című kiadványt (1956–1980 között 6 kiadása jelent meg), Pr.-sal Kniūkšta — „A litván nyelv helyesírási és hangsúlyozási tanulószótárát” (1983–1996 között 4 kiadása jelent meg), V. Kosuchinnal együtt az iskola számára készült „Litván–orosz szótárt” (1956), K. Gaivenyisszel és V. Šernasszal együtt pedig a „Litván–orosz iskolai szótárt” (1985). A. Lyberis összeállított egy nagyobb, szélesebb közönségnek szánt „Litván–orosz szótárt” is, amelynek 1. kiadásában (1962) mintegy 37 000, a 2., javított és kiegészített kiadásában (1989) pedig mintegy szó szerepel. 65000 A. Lyberis már tanulmányi évei alatt együttműködött a „Naujoji romuva” című lappal (az 1935-ben megjelent, alighanem első publikációja megismertette a társadalmat J. Balčikonis által kiadott J. Jablonskis Raštais című műveivel), később tudományos kiadványokban és folyóiratokban számos cikket tett közzé a litván lexikográfia, lexikológia, terminológia, nyelvművelés és más kérdésekről, valamint jelentős visszaemlékezéseket a litván nyelvészet történetéből és egyes nyelvészekről. 1996. november 6-án A. Lyberis a 87. születésnapját csaknem hat éve súlyos betegségtől gyötörten érte meg, november 22. pedig élete utolsó napja volt. A vilniusi Karveliškių temetőben rokonok, tanítványok, munkatársak és barátok nagy sokasága búcsúzott a sokat alkotó, munkájának szép gyümölcseit hátrahagyó nyelvésztől, a fényes emlékű tanártól és embertől. Antanas Lyberis és munkássága bekerült a litván nyelvészet történetébe. Kazys Morkūnas IN MEMORIAM RUDOLFAS GRABIS (1906–1996) Az 1996-os év a lett nyelvészet számára fájdalmas veszteségek éve: túl korán hagyta el oly nagyon szeretett tudományterületét a Lett Egyetem professzora, Marta Rudzyte; nem fejezte be megkezdett munkáit a kivándorlásban felnőtt latgall, a Wisconsini Egyetem professzora, Valdis Zeps; december 17-én pedig, miután szépen megünnepelte kilencvenedik születésnapját, és értékes munkákkal ékesítette földi útját, befejezte földi pályáját Rūdolfas Grabis is, a lett nyelvészet utóbbi évtizedeinek egyik legjelentősebb kutatója. R. Grabis 1906. augusztus 11-én született az egykori Kūdumo járás „Gribžu” nevű helyén (Cēsis körzetében). 1934-ben végzett a Lett Egyetemen. Tanárai itt Ana Abelė, Ludis Berzinis, Janis Endzelynas és a kor más neves lett filológusai voltak. 1931-ben J. Endzelynas szerkesztésében a Lett Filológusok Társaságának „Filologu biedribas raksti” című folyóiratában jelent meg a még hallgató R. Grabis első komoly publikációja — szülőföldje nyelvjárásának leírása („Kūduma pagasta izloksnes apraksts- ”). 1935-ben ugyanebben a folyóiratban jelent meg R. Grabis másik dialektológiai tanulmánya, a „Megjegyzések a straupei plébánia nyelvjárásairól” („Piezimes par Straupes draudzes izloksném- ”). R. Grabis rigai gimnáziumokban tanított, és a rigai tanárképző intézetben oktatott. 278