LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Elga KAGAINE

A SZEMANTIKAI ASPEKTUS SZEREPE A NYELVJÁRÁSI SZÓTÁR TÍPUSÁNAK KIVÁLASZTÁSÁBAN

A nyelvjárási lexikográfia mint a lexikográfia külön ága nem vizsgálható az általános lexikográfiától elszigetelten: fejlődése, a különféle nyelvjárási szótárak létrehozása szorosan összefügg az egész nyelv lexikográfiájának színvonalával, a lexikográfiai hagyományokkal és a lexikológia eredményeivel. Az általános lexikográfiához hasonlóan a nyelvjárási lexikográfiában is különféle szótártípusok sokasága létezik (a nyelvjárási szótártípusokról lásd például Bušmane, Kagaine 1980: 59–75); ezekben a kitűzött céloktól és feladatoktól függően a nyelvjárási tények különböző értelmezési lehetőségei jelennek meg. Ezeket objektív tényezők – a rendelkezésre álló anyag mennyisége és minősége, a lexikográfia színvonala, a hagyományok stb. – éppúgy meghatározzák, mint bizonyos szubjektív megfontolások, amikor kiválasztják a lexikográfiai információ domináns elemeit és bemutatásának szempontjait. Ha például a szótár készítői viszonylag bőséges anyaggal rendelkeznek, és céljuk a nyelvjárási lexika és szemantika többé-kevésbé átfogó jellemzése, akkor nyilvánvalóan a nem differenciális szótártípus lehet megfelelő. Ha viszont a cél elsősorban a nyelvjárási sajátosságok feltárása, akkor inkább differenciális szótár jöhet szóba; ha pedig az anyag mennyisége viszonylag csekély és korlátozott, létrehozható a nyelvjárási szavak jegyzéke a lelőhelyek megadásával, a jelentések és a használat magyarázatával. A köznyelvhez hasonlóan különféle aspektusú szótárak is készíthetők. A lexikográfiai szakirodalomban az a gondolat is megfogalmazódott, hogy meghatározott szótárrendszerre, szótáregyüttesre van szükség, ha valamely nyelvjárás vagy nyelvjáráscsoport sajátosságait lexikográfiai eszközökkel a lehető legteljesebben kívánjuk jellemezni. Egy ilyen együttesbe például beletartozhatnának nyelvjárási értelmező szótárak, szinonimaszótárak, tematikus vagy ideografikus szótárak, valamint szóalkotási és szókapcsolati szótárak (erről lásd például Sorokoletov, Kuznecova 1987: 87–92).

A cikk témája a lett nyelvjárási lexikográfia egyik további fontos feladatához, egy új lett nyelvjárási szótár létrehozásához kapcsolódik. A lett nyelv általános használatú és nyelvjárási szókészletének eddigi legátfogóbb gyűjteménye, K. Mīlenbaha Latviešu valodas vārdnīca című szótára és annak kiegészítései (ME I–IV, 1923 – 1932, EH I–II, 1934 – 1946) megjelenése óta már fél évszázad telt el; új tények kerültek elő, új anyagot gyűjtöttek, valamint etimológiai, nyelvföldrajzi és egyéb kutatások jelentek meg. Ezért egy új szótár létrehozása a lett nyelvjárási lexikográfia alapvető feladatának tekintendő (lásd még Kagaine 1985: 64 – 86). A szótárat (nagy vonalakban) nyelvjárási értelmező szótárnak tervezték, amely egyesíti a szinkrónia és a

127

diakrónia elemeit – az ME-hez és az EH-hoz való kapcsolást (diakrón sík), valamint rövid tájékoztatást a szó eredetéről vagy utalást az etimológiai szakirodalomra –, másfelől pedig kísérletet tesz arra, hogy a nyelvjárási lexikát olyan rendszerbe illessze, amely a jelenlegi állapotot tükrözi (szinkrón sík). Mint minden szótárterv kidolgozása során, itt is számos kérdés merül fel, akár problémás, akár vitatható. A cikk csupán néhány olyan szempontot tárgyal, amelyek a nyelvjárási szótárak művelődéstörténeti jelentőségével és a szavak szemantikai szerkezetének bemutatásával kapcsolatosak.

Mint ismeretes, a nyelvjárási szótárak egyszerre szolgálnak a nyelvészeti információ forrásaként és művelődéstörténeti emlékként; lexikográfiai rögzítésükben feltárul a nyelvhasználók asszociatív világképe, történelmi tapasztalata, valamint az anyagi és szellemi élet területeire vonatkozó ismerete. Ezt a feladatot leginkább egy nem differenciális, viszonylag teljes szótár képes ellátni. Az abban szereplő szemléltető anyag nemcsak a szó szemantikai és grammatikai sajátosságait tárja fel, hanem a különféle kifejezőeszközöket, a nyelvjárásban használt szókapcsolatokat (hasonlatokat, frazeologizmusokat), a nyelvjárási terminológiát, valamint a tájegységek néprajzi tárgyi világára, anyagi és szellemi kultúrájára vonatkozó információkat is. Művelődéstörténeti szempontból a nem differenciális szótár igen fontos, mert a nyelvjárások és dialektusok sajátosságairól nemcsak a lexikai és szemantikai különbségekből, hanem az általánosan használt szókincsből és annak lexikai-szemantikai felhasználásából is tájékozódhatunk. A biežputra szó például a sűrű lisztes és darás étel köznyelvi elnevezése (lásd a cikk végén található szócikket); a lett nyelv egész területén előfordul, és a nyelvjárásokban ugyanazokat a jelentéseket hordozza, mint a köznyelvben. Ezért differenciális elvű szótár összeállításakor nem volna indokolt felvenni a nyelvjárási szótárba. A szó azonban nyelvjárási terminusokat alkotó összetett elnevezések gyakori alkotóeleme; ezek az elnevezések és a szemléltető anyag mind a tárgy (ebben az esetben az étel) néprajzi sajátosságait – összetételét és elkészítését –, mind pedig a névalkotást motiváló jegyeket és a névadáskor kialakult asszociációkat tükrözik. Ha az összetett elnevezéseket csak a nyelvjárási elemeknél mutatjuk be, a teljes lexikai-szemantikai csoport szétszóródik; ha viszont az önálló alkotóelemnél egy helyen tárgyaljuk, áttekintést kaphatunk e szócsoport különféle sajátosságairól. Így például az egy helyen bemutatott szócikkből kirajzolódik az az egyedi szemantikai jelenség, hogy a két alapanyagból készített különféle sűrű kásaféléket textíliákra vagy szövésre utaló elnevezésekkel illetik: nātna biezputra, pusnātna biezputra, pusdamaška biezputra, šķēterēta vai šķetināta biezputra, bukstiņu biezputra stb. Hasonló elnevezések (burgonyából és darából vagy lisztből készült kásafélék megnevezésére) a litván nyelvben is előfordulnak (LKA I 1977: 84; Laumane 1979: 154). Ha tehát ilyen elv alapján készül szótár (adatbázis), az érdeklődő meglehetősen széles körű információhoz jut. Hasonlóképpen említhetők más, néprajzi tárgyakhoz és az anyagi kultúra tárgyaihoz kapcsolódó lexémák is. A buōmīs például az általános használatú szókincs része; jelentései a nyelvjárásokban és a köznyelvben megegyeznek. Művelődéstörténeti szempontból itt a germán eredetű szó elterjedése figyelhető meg a különböző lett nyelvjárások szövéssel kapcsolatos szókincsében – az alkatrészek elnevezései között –:

128

a szövőszék részeinek elnevezéseiben: baka buomis, dzeīņa buomis, drēbju buomis, krūšu buomis, šķēru buomis u.c. (lásd a cikk végén található szócikket).

A nyelvjárási szótárakban a többi tájékoztató adattal (például a szó adatolási területével, eredetével, grammatikai sajátosságaival stb.) együtt az egyik legfontosabb szempont a szemantika: az adott nyelvjárásban, nyelvjáráscsoportban vagy dialektusban adatolt szavak és szókapcsolatok jelentése és használata. A szavak szemantikai szerkezetének (egységes rendszerben történő) feltárása a lett nyelvjárási szótár tervezésekor is központi szerepet kapott, és ez bizonyos mértékben a szótártípus megválasztását is befolyásolja. Míg a lett dialektológiában a fonetika, a morfológia és a lexika kutatásának ismert hagyományai és eredményei vannak (mindenekelőtt J. Endzelīns alapvető munkái, a nyelvjárásleírások sorozatai, a lexika tematikus csoportjainak nyelvföldrajzi vizsgálatai stb. említhetők), addig a szemantikai problémák elméleti feldolgozása a lett nyelvészeti szakirodalomban nem kielégítő. Ez a nyelvjárási lexika szemantikájának kutatására is vonatkozik (itt említhetők egyes nagyobb vagy kisebb terjedelmű munkák: Kagaine 1992; Reķēna 1985; Reķēna 1989 stb.), mivel az ilyen kutatásokhoz megfelelő lexikográfiai alap szükséges. Ezért az egyik fő feladat nemcsak a nyelvjárási sajátosságok feltárása, hanem a szavak szemantikai szerkezetének egységes rendszerben való bemutatása is, amely a másodlagos jelentések kialakulását és egymáshoz való viszonyát szintén megmutatja. Mint ismeretes, a differenciális szótárak jól elkülönítik a nyelvjárási sajátosságokat, elsősorban a lexikai dialektizmusokat; ezzel szemben az ilyen típusú szótárakban korlátozottan tárható fel a szemantika, különösen az általánosan használt szavak nyelvjárási jelentései. Az általános használatú szavak, amelyek a nyelvjárási szókincs alaprétegét alkotják, a differenciális szótárakban az anyagkiválasztás és a szerkesztés sajátosságai miatt elveszítik rendszerszerű kapcsolataikat és a másodlagos jelentések kialakulásának asszociatív összefüggéseit; a szó szemantikai szerkezetének fejlődése nem állapítható meg, mivel ha a szótár egy általános használatú szó csupán valamelyik nyelvjárási jelentését veszi fel, akkor feltáratlan marad ennek a nyelvjárási jelentésnek a helye a szó teljes szemantikai szerkezetében. Így a szemantikai információ mennyisége jelentősen csökken. Megjegyzendő, hogy viszonylag kevés az olyan általános használatú lexéma, amely szemantikailag teljesen eltér a köznyelvi megfelelőjétől. Az esetek nagy részében nem a szemantikai szerkezet egészének különbségeiről, hanem csupán egyes nyelvjárási jelentések meglétéről beszélhetünk. Rendszerint a jelentések egy része (vagy legalább egy jelentés) közös a köznyelvi megfelelő szó jelentéseivel, és csak egy részük alakult ki a nyelvjárásokban, összefüggésben a tájegységek művelődéstörténeti és életmódbeli körülményeivel, illetve a helyi idegen nyelvi hatásokkal (Kagaine 1992: 40–45). A differenciális szótárakban a társalgási jelentések bemutatása is problémát jelent: ezek nem nyelvjárási jelentések, mégis nagy súllyal vannak jelen a nyelvjárási beszélők nyelvhasználatában. Ha a szótárban csak a sajátosan nyelvjárási jelentéseket mutatjuk be, az anyagot nem lehet teljes egészében a szó szemantikai szerkezete fejlődésének átfogó sémájába illeszteni, és nem lehet megállapítani a másodlagos jelentések kialakulásának modelljeit sem, amelyek tipológiai összehasonlításokban hasznosíthatók.

129

Illusztrációként megemlíthetjük például a lexikai-szemantikai szómezők jelentésfejlődését, amely a szóbeli kommunikációra jellemző expresszivitáshoz és konnotációhoz kapcsolódik. E tekintetben meglehetősen tipikusak a fizikai hatást kifejező igék, amelyeknek intenzitásjelentés-komponensük van. Ezen igék másodlagos jelentéseiben, amelyek az expresszív jelentések csoportjába illeszkednek, az intenzitás kezd dominálni a cselekvés megnevezése felett, használatuk pedig jelentősen kibővül a különféle szituatív kontextusokban: bliezt ‘erősen üt; vág’ ‘lő’; ‘gyorsan fut’; ‘gyorsan, lendületesen tesz, emel, visz stb.’; ‘eszik (gyorsan, nagyobb mennyiségben)’; ‘beszél; mond, kijelent (élesen, egyenesen, kertelés nélkül)’.

A szó a lett köznyelvi szókincs társalgási rétegébe tartozik (LLVV II: 102), tehát a teljes lett nyelvben ismert és használatos szónak tekinthető. Ha a nyelvjárási szótár csak az irodalmi nyelv szótáraiban nem regisztrált jelentéseket tünteti fel, megszakadnak a szemantikai kapcsolatok az elsődleges és a másodlagos jelentések között, mivel a differenciális szótárak rendszerint nem adnak tájékoztatást a nyelvjárásban és az irodalmi nyelvben közös jelentésekről, így ezek a másodlagos jelentések mintha a közös szemantikai kontextuson kívül, egymástól függetlenül jelennének meg. Ha viszont e lexikai-szemantikai szómező szemantikájának fejlődését egységes rendszerben vizsgáljuk, megállapítható a szemantikai fejlődés bizonyos szabályszerűsége, és létrehozható egy meghatározott fejlődési modell (fizikai hatást kifejező ige + intenzitásjelentés-komponens és deszemantizáció → bármely más intenzív cselekvés); a rögzített anyag pedig további kutatásokban és összehasonlításokban is felhasználható. Az egyes nyelvjárások és nyelvjáráscsoportok közötti eltérések konkrét igék használatában mutatkozhatnak meg: például a már említett bliezt főként a széliai és azokhoz területileg közeli nyelvjárásokban honos, míg más nyelvjáráscsoportokban más fizikai hatást kifejező igék elterjedtebbek; például Észak-Vidzemben a mistīt, mizuot || mizāt (‘lehántja (valamiről) a kérget; lehámozza a külső burkot’ → ‘intenzíven csinál (valamit), dolgozik’ → ‘üt; erősen ver’ → ‘sokat csépel (vesszővel)’ → ‘gyorsan megy, hajt’ → ‘lő’ → ‘eszik (nagy étvággyal)’ → ‘intenzíven elnyel (természeti jelenségekről)’, továbbá a sluodzīt, sukāt stb., de a szemantikai fejlődés tendenciái közösek. Ezek a szemantikai fejlődési modellek több nyelv anyagának összehasonlítására is felhasználhatók. Például a helyi jövevényszavak szemantikai fejlődésének vizsgálatakor arra következtethetünk, hogy e szemantikai csoport szavainál a jelentések ilyen fejlődése nem függ a szó eredetétől – a balti finn nyelvekből származó helyi jövevényszavaknál hasonló, mint az adott lexikai-szemantikai csoport örökölt szavainál: koskāt (< koska; ME II 255 koska...Tannen– od. Fichtenrinde... Nebst kaska wohl aus estn. kosk “Fichtenrinde”) ‘lehántja a fa kérgét’; ‘lehánt, eltávolít (megkeményedett felső réteget, hártyát)’ → ‘nyúz’ → ‘gyorsan megy’ → ‘üt; ver’. Ez felveti annak lehetőségét, hogy több nyelvben közös pszichológiai motivációs tendenciák léteznek, és hogy ez a szemantikai modell különösen produktív a nyelvjárásokban és általában a társalgási nyelvben.

Ez csupán néhány példa a szavak szemantikai fejlődési modelljeinek széles köréből; az anyag mennyiségétől függően ezek többé-kevésbé teljesen feltárulhatnak egy nem differenciális szótárban.

A fentieket figyelembe véve elmondható, hogy a szó szemantikai struktúrájának

130

szótári részletes bemutatása (vagyis adatbázis létrehozása különféle szemantikai kutatásokhoz) nagymértékben befolyásolja a szótártípus megválasztását – e feladat elvégzésére éppen a nem differenciális szótár a legalkalmasabb, mivel a differenciális szótárakban (az anyagválogatás és a felépítés sajátosságai miatt) a szavak szemantikája nem vizsgálható egységes rendszerben.

Szócikkminták

biežputra főnév. Sűrű, pépes étel (rendszerint darából vagy lisztből). Különféle sűrű kását főztek, darakását főztek, de az úgynevezett šķēterētā kását is megfőzték. Rozslisztből készült lisztkását is főztek. Krumplikását is főztek Zantēben; ha valaki befejez egy mezei munkát, akkor sűrű kását főznek, hogy jövőre minden sűrűbben nőjön Jerosban; reggel, amikor befejezték a mosást, már megint kását főztek, hogy a ruha ne menjen össze, hanem vastagabb legyen Nicában; sűrű kását főztek, amikor a juhokat nyírták, hogy sűrűbb legyen a gyapjú Kursīšosban; amíg a sűrű kása főtt, a gyerekeknek nem adtak enni belőle félig főtten, nehogy sokat fecsegjenek, és ne járjon a nyelvük: ple, ple! Valmiera környékén. // Krumpliból és darából, ritkábban krumpliból és lisztből főzött, sűrű, pépes étel. ha fehérrépa is van benne és liszt, akkor az igazi sűrű kása Nicában; Felsővidzemben, Vidzemben, Észak-Latgallában. felmelegített (vagy újraforralt) sűrű kása – krumpliból és lisztből készült sűrű kása. újraforralt sűrű kása – a krumplikásához tejet és egy kevés búzalisztet öntenek Snēpelēben; Ārlavāban is. baku biežputra – krumpliból készült sűrű kása. Kazdangāban. fehér (másként fehérrépás) sűrű kása – krumpliból készült sűrű kása. fehérrépás sűrű kása, fehér sűrű kása – így nevezik. Döngölővel törik össze Aizviķosban; fehér sűrű kása, keményítő nélkül összetörve Nicában; a fehér sűrű kása ugyanaz, mint a fehérrépás sűrű kása Kalētosban; továbbá Bārtāban, Dunikāban, Dolēben, Embūtēben, Gramzdāban, Grobiņāban, Laidzēben, Lubezerēben, Nīgrandēben, Nogalēben, Priekulēben, Stel pēben, Upesgrīvāban, Užavāban, Vandzenēben, Vecsaulēben. □ bidelētā biežputra – bidelētából készült rozslisztes sűrű kása. Pociemāban. □ bukstiņ(u) biežputra – a) krumpliból és darából készült sűrű kása Aizupēben, Libāgosban, Pastendēben, Piltenēben, Rendāban, Sabilēben, Valgalēben. b) krumpliból és lisztből készült sűrű kása. Matkulēben. □ csērpuotā (másként kumašinu) biežputra – krumpliból készült sűrű kása reszelt krumpligombócokkal. csērpuotā biežputra – a fehérrépás sűrű kásában a reszelt gombócok olyanok, mint a csērpi; régebben a kumašinu kása úgy készült, hogy lereszelték a fehérrépát, leöntötték a levét, egy kis sót kevertek a reszelékbe, majd kifőzték – ezek a kumašini Nicában. □ glumā biežputra – reszelt krumpliból készült sűrű kása. glumā sűrű kása – lereszelik a fehérrépát, kinyomják, majd a reszelt fehérrépából sűrű kását főznek, tejjel készítik, sót adnak hozzá, evéskor pedig vajat tesznek bele Zantēben. □ iejava (másként iejavas) biežputra – kenyérkovászból főzött sűrű kása. Bārbelēben, Bauskāban, Birzgalēben, Elkšņosban, Lašosban, Nautrēnosban, Sabilēben, Slatēben, Valgalēben, Vecumniekosban, Zasāban. □ igauņu biežputra – krumpliból és darából készült sűrű kása. Cirgaļosban. □ jaukta biežputra – krumpliból és lisztből készült sűrű kása. Bārtāban. □ kraitā biežputra EH I 643 árpadarából és krumpliból készült kása (árpadara- és krumplikása). □ Lambārtes biežputra – krumpliból és darából készült sűrű kása. Főzd meg Lambārte sűrű kásáját! /Lambārte – uradalom Iecavasban

131

a faluban/ nálunk errefelé mindenki így mondta. tā / sűrű kása/ Iecavában burgonyából és céklakásából készül. □ kevert sűrű kása – burgonya- és darakása. Mālpilében, Snēpelében. □ kenyérkása – kovászban főzött sűrű kása. Jaunsaulē, Lasos, Skaistkalnē, Varakļānos. □ néma kása – a) olyan sűrű kása, amelyet csendben főznek és újév éjszakáján esznek meg (hogy megálmodhassák a következő év eseményeit). Bunkā, Cīravā, Dunalkā, Embūtē, Gudieniekos, Kazdangā, Priekulē, Raņķos, Rudbāržos, Skrundā. b) reszelt burgonyából (és darából) főzött sűrű kása (gyorsan kell főzni, nehogy odaégjen) Priekulē, Tadaikos. □ mūsinama biezputra. ME II 671, 672 eine von feinem Mehle mit kleinen Stücken Speckes gekochte dicke Grütze (finom lisztből, apró szalonnadarabkákkal főzött sűrű kása). □ nātna biezputra – burgonya- és darakása. nātna biēspūtra – a darát jól puhára főzik, aztán burgonyát tesznek bele Kursīšos; továbbá Ezerē, Zūrās, Kurmalē. □ pétervári kása egyéni használat – burgonya- és darakása. Pēterburgas biēzputra – anyám azt mondja: sokáig forró marad, el lehet vinni Pétervárra Džūkstē. □ pūpuoļu biezputra – virágvasárnap főzött kása, hogy jól fejlődjenek a bárányok. Dikļos. □ pūr(e)nieku biezputra – burgonya- és darakása. Cērē. □ pusdamaška biezputra – burgonya- és dara-, illetve lisztkása. Bārtā, Kalētos, Priekulē, Purmsātos, Virgā; ME III 424 ein Brei aus Mehl und Grütze (lisztből és darából készült kása) Kalētos, vagy burgonyából és lisztből (vagy burgonyából és lisztből) Dunikā. □ pusnātnā biezputra – burgonya- és dara-, illetve lisztkása. pusnātnu biezputru pagatavuoja nuo miežu putraimiem un kartupeļiem Priekulē; továbbá Aizputē, Alsungā, Bunkā, Cīravā, Dunalkā, Embūtē, Gaviezē, Gramzdā, Jūrkalnē, Kalētos, Krotē, Kurmalē, Nīgrandē, Piltenē, Planicā, Rudbāržos, Virgā, Zūrās; ME III 431 Ventspilī. □ reszelt (másutt: reszelve készített) kása – reszelt burgonyából készült sűrű kása. rīvuota biēspūtra... kaŗtufeļus sarīvuoja, nuōspieda meļļuō zupu, lika grāpī, pielēja pienu, maisīja Bārtā; továbbá Cīravā, Dunalkā, Grobiņā, Piltenē, Stendē. □ szalonnás kása – rozslisztből készült kása (régebben pelyvával együtt). Bunkā. □ nyújtott kása – burgonya- és lisztkása. Cīravā. □ keményítős kása – burgonyakása keményítővel. stērķeļu biēspūtra/bija/. paši sarīva rūsešus rāceņus... a' vienu sezdienas vakarīem vārīja tuo biēspūtru. baltus rāceņus nuōkasīja, savārīja, sastūmpāja, ka bi mīksti. ka bi laps saļmnieks, deva pienu, cic tajā pašā zupā /ūdeni, kur vārījušies kartupeļi iēmaisīja tuos stērķeļus, piēbēra sāli pēc vaidzības. maisīja kuōpā uz uguni, lai tie stērķeļi saplūk Nicā. □ szétszedett (másutt: szétbontott) kása – burgonya- és dara-, illetve burgonya- és lisztkása. šķetinātā biēspūtra – burgonya darával együtt. Húst is lehet belefőzni tejjel / szintén megfőzik Zantē; továbbá Aistere, Īvande, Krote, Kurmalē, Piltenē. □ őrült kása – burgonya- és liszt-, illetve burgonya- és darakása. trakā biēspūtra – olyan, mintha megőrülne főzés közben Rudbāržos; továbbá Ugālē. □ vadmalu biezputra – burgonya- és lisztkása Dzīrās. □ a kása mostohalánya – hígabb árpalisztkása (burgonyából is készülhet), apróra vágott és megsütött hússal együtt főzve. Rozēnos. ◊ nyírfa-kása (másutt: nyírfakása) – nyírfaágak; verés

132

nyírfaágakkal: a nyírfa-kása olyan vessző, amellyel a gyerekeket elverik; a gerenda mögé dugva áll Valmiera környékén; „még kapsz nyírfa-kását, ha nem hallgatsz” Kalupē.

buōmis; buōms főnév. 1. Egyenes, vastag, rendszerint megmunkált fa; vastag fatörzs. A buōmik mindenfélék voltak. Voltak kis buōmīši – rudak, simára gyalulva, hegyes véggel. A kis buōmītivel görgették a rönköket Vecatē; rönkgörgető buōmik. A vontatórúd körülbelül másfél öl hosszú. A kerékküllő sima, hegyes végű, a nyélbe illesztett pecekkel Valmiera környékén; amikor a gabonát az asztagban szárítják, akkor az emberek villával és buōmival hordják szét Jeros; a buōmiņšt a burgonya alá dugja a földbe, és a nagyobb kupacba viszi Laucienā; ha nagy a vontatmány, kiássák a gyökereket, levágják a végeket, és buōmival emelik ki Kursīšos; a vastag buōmikkal is kiemelik az út köveit [a földből ki] Džūkstē; □ olyan lusta, mint a buomis – nagyon lusta. mindig lusta vagy, mint egy buomis Sinolē; lusta, mint a buēms: tologatni és taszigálni kell Mārcienā; továbbá Lazdonā, Praulienā. □ nehéz, mint a buomis – nagyon nehéz. olyan nehéz, mint a buōms Jeros. □ merev, mint a buomis – nagyon merev. merev, mint a buōmis – nem lehet meghajlítani, annyira meg van ütődve Rencēnos; továbbá Rankā. □ lusta buomis. ME I 362 Faulenzep. □ a buomist alá kell tenni – olyan emberről mondják, akit nehéz felébreszteni, felkelteni. ha reggel nem tud felkelni a munkához, akkor buomist kell tenni alá Sinolē. □ úgy megy, mint a buomis. ME I 362 er geht wie ein Peitschenstiel, überall anstossend (úgy megy, mint egy ostornyél, mindenütt nekiütközik valaminek). ◊ (úgy) kell emelni, mint egy buomival – lusta emberről mondják. olyan, mintha buomival kellene emelni, hajtani Valmiera környékén; lusta, nem kel fel, buomival kell felhúzni Sinolē. ◊ mintha buomival vágták volna homlokon (másutt fejen) – akkor mondják, ha valaki váratlan, meglepő dolgot tud meg. olyan szót mondott, mintha buomival vágták volna homlokon Sinolē; mintha buomival vágták volna fejbe, mintha kalapáccsal vágták volna homlokon, mintha bottal vágták volna fejbe – valami váratlan dolog, szörnyű esemény híre Valmiera környékén. // Hosszú, vastag rúd (széna-, gabona- stb. szekér-) rakomány rögzítésére. szénásszekér fölé buōmist kell tenni Limbažos; nagy szekereket rakodtak – keresztben buōmit tettek rá, és a férfiak megkötözték Iecavā; kerékrúd, vagyis a rakományt rögzítő buōm Svētciemā; ez egy olyan buēms, amelyet a gabonás rakomány fölé tesznek Praulienā; buōmist tesznek rá [a rakományra] és háromszoros kötéllel rögzítik Nīgrandā; buōmival kötözték meg a rakományt Kalncempjos; összerakják a rakományt, buōmival átkötik Dignājā. □ kerékrúd – lusta ember. ez a kerékrúd még a józan eszétől sem mozdul el Saikavā; alig bírom megmozdítani ezt a kerékrudat, hogy elvégezze a munkát Praulienā; EH I 259 ein Faulpelz, ein ungeschickter Arbeiter (lusta ember, ügyetlen munkás) Saikavā. buōms Grobiņā, Nīcā, Popē, Rucavā, Strazdē;

LLVV II 109 bomis; EIV I 196 buōmis, ME I 362, EH I 259 buōmis.

2. Szövőszéki vetélő. A 19. század második felében egész Vidzemében a vetélőnek két párhuzamos, közös elnevezése volt – kuoķi és buomji; ezek mellett több régi név is fennmaradt, és néhány új is kialakult. Alsupe DLJ 158; buomis – kerek fa, amelyre szövés előtt feltekerik a láncfonalakat Valmiera környékén; az a szövőszéki rész fordítja a vetülékfonalat a buōmira, aztán ott vannak a niītis, jānīti, majd fésülni kell Jērčenos; van még veļku buōmis, amely köré a veļki feltekerednek, a másik buōmis pedig az, amelyre feltekerednek

133

ruha Iecavában; ha felvetik [a láncfonalat] erre a rúdra, akkor azt csak Bruknában tekerik fel a fonalhengerre; □ baķa buomis – láncfonalhenger Rozēnos, dzeiņa buomis Lielvārdē, Rembatē, džiju buomis Kārķos, mētu buomis Allažos, uzgriežamais buomis Alsvīkos, Cirgaļos, Dūrē, Koknesē, Priekuļos és uzveļkamais buomis Lizumā. Alsupe DLJ I 160–161. □ dzīvu buomis – láncfonalhenger. dzīvu buōmis, ku dzīves tinās riņķī EĪV I 196. □ lielas buomis – láncfonalhenger. ez a hátsó vagy nagy henger [a szövőszéken], amely körül a fonalak futnak; a láncfonalat a nagy hengerről engedik le Jeros; továbbá Kārķos, Bruknā; Baižkalnā, Koknesē, Rozēnos és Vecpiebalgā. Alsupe DLJ I 161. □ pakaļas buomis – láncfonalhenger. a hátsó hengerre tekerik fel a meg nem szőtt fonalakat Sinolēben; továbbá Jerosban; pakaļējais buomis Bilskában, Vecpiebalgāban. Alsupe DLJ I 161. □ šķēru buomis – láncfonalhenger. a láncfonalhengert fával forgatják Baunāsban; azt hívták láncfonalhengernek, amelyre a felvetőfonalat feltekerik EĪV I 196. □ drēb(j)u buomis – szövet henger. ez a szövethenger, erre tekeredik fel a szövet EĪV I 196. □ ieaužamais buomis – szövet henger Mālupēben, iegriežamais buomis Lubānāban, ragača buomis Mālupēben, šķīvja buomis Ozolosban, Vainižosban, Vecpiebalgāban, uztīnamais buomis Lubānāban és zvaigžņu buomis Liepāban. Alsupe DLJ I 158. □ lejas buomis – szövet henger. az alsó henger régen kerek volt; csak az egyik oldalába vájtak vájatot, hogy bele lehessen illeszteni a szövetet és a vetélőt Vecpiebalgāban; továbbá Mālupēben és Skujenēben. Alsupe DLJ I 158. □ ragainais buomis – szövet henger. annak [a hengernek] vannak azok a szarvai, amelyekkel elfordítják; szarvas hengernek nevezik Kārķosban; továbbá Suntažosban. □ krišu buomis – henger, amelyen át a megszőtt vásznat vezetik. a szövőszék krišu hengere az első henger, arra kerül át a kész szövet Sinolēben; a mellkas felőli henger a mellkas felőli oldalon szolgál szövésre Praulienāban; ott van a renc-henger, amely körbeforog, és a mellkas felőli henger, amelyen át a szövet halad Trikatāban; továbbá Baunāsban, Burtniekosban, Jērcēnosban, Mālpilīben, Rencēnosban, Valmiera környékén, Vecpiebalgāban; EĪV I 196; ME I 362. □ ceļu buomis – keresztléc a vászon feszességének növelésére, és arra, hogy a szövő lábát elválassza a szövethengertől. Allažosban, Alsvīkēben, Annāban, Cēsīsben, Dzērbenēben, Ilzenēben, Katlakalnāban, Lielvārdēben, Lizumāban, Mārcienāban, Mēdzulāban, Priekuļosban, Rīgāban, Siguldāban, Skujenēben, Turaidāban, Vaidavāban, Vainižosban, Vecatēben, Veclaicenēben, celgalu buomis – Liepāban, Morēben, Sērmūkšosban, kāju buomis – Baunāsban, Cirgaļosban, Launkalnēben és Vijciemāban. Alsupe DLJ I 164. □ kemlādes buomis – a szövőszék része: fa, amelyhez a kemlādi rögzítik (azt az alkatrészt, amelybe a bordát helyezik). az alsó nyüsttartónál van a kemlēdes buōmis Vecpiebalgāban. □ sistavas buomis – a szövőszék része: fa, amelyhez a sistavu rögzítik Rankāban. □ nīšu buomis – a szövőberendezés tartója. Alojāban, Birzuļosban, Cēsīsben, Ērgļosban, Jaunpiebalgāban, Kosāban, Lielvārdēben, Limbažosban, Rozēnosban, Sērmūkšosban, Smiltenēben, Trikatāban, Turaidāban, Vainižosban, Vecpiebalgāban és Viļķenēben. Alsupe DLJ I 165. □ palaidžamais buomis – a láncfonalhenger forgatására való pálca Svētciemāban és Vecatēben. Alsupe DLJ I 164.

LLVV II 109 elavult; EĪV I 196; ME I 362; EH I 259.

3. Különféle szerszámok, szerkezetek, konstrukciók alkatrésze. a borona fából vagy vasból készül, amely minden boronában van Laucienāban; [a fa borona] fából való hengerekkel és facsapokkal Kursīšosban; [az eke] elöl és hátul voltak hengerek Iecavāban; a nagy kerekű szekereknek négy hengere van, mindegyik keréknek egy henger jut. A kerékagytengely fenyőből, a kerékabroncs nyírból való

134

ugyanígy, hogy a kerék könnyebben forogjon Dundagāban; vitorlarúd, amelyet a vitorla rögzítésénél használnak, és amelyre a fő szélfogó vitorla sarka kerül Ničában; az [tutaj] evezője a mellkas felőli hengerből áll ki; ezzel az evezővel választják szét a vizet Sinolēben. // A rokka alkatrésze (az úgynevezett rokka mellkasára erősítve), amelybe két kis oszlopot illesztenek az orsó tartására. a kis hengerekbe kis oszlopokat illesztettek Baunāsban; mellkas felőli henger: oszlopok, amelyekre az orsókat teszik. a mellkas felőli henger a rokka mellkasából áll ki Sinolēben. ME I 362 buomītis, a rokka egy része fa, amely a répakéregre van rögzítve, és amelyben a küllők állnak. // EH I 259 a szekér szélei alatt található hat- vagy nyolcszögletű fadarab, amely összetartja a szekér többi részét (hat- vagy nyolcszögletű fadarab a szekér szélei alatt, amely összetartja a szekér többi részét) Džūkstēben.

4. Keresztrúd; akadály. ne hajts oda, nézd, hogy a híd előtt gerendát emelünk; amikor felhúzzuk a gerendát, át lehet hajtani Ziemeriben; régebben a híd előtt volt akadály – lóval a pallókon átmenni nem volt szabad Lazdonāban.

Kölcsönszó; lásd ME I 362, továbbá litván bōmas „emelőrúd” és észt pōm ugyanilyen jelentésben; az alsónémet bōm „fa” szóból.

LITERATŪRA

B u š m a n e B., K a g a i n e E. 1980: Izlokšņu vārdnīcu tipi un latviešu dialektālo vārdnīcu veidošanas jautājumi. – LPSR ZA Vēstis 8, Rīgā: Zinātne, 59–75.

DLJ I – Dialektālās leksikas jautājumi 1, Rīga: Zinātne, 1986.

EH I–II: E n d z e l ī n s J. un H a u z e n b e r g a E. Papildinājumi un labojumi K. Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai 1–2, Rīgā, 1934–1946.

ĒIV I – K a g a i n e E., R a g e S. Ērģemes izlokšņu vārdnīca 1, Rīgā: Zinātne, 1977.

K a g a i n e E. 1985: Apvienotās latviešu izlokšņu vārdnīcas veidošanas problēmas. – Valodas aktualitātes 1984, Rīgā: Zinātne, 64–86.

K a g a i n e E. 1992: Semantiskie dialektismi Ziemeļrietumvidzemes izlokšņēs, Rīgā: Zinātne.

L a u m a n e B. 1979: Lietuviešu valodas atlants. – LPSR ZA Vēstis 2, Rīgā: Zinātne, 150–155.

LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1, Leksika, Vilnius: Mokslas, 1977.

LLVV II – Latviešu literārās valodas vārdnīca 2, Rīgā: Zinātne, 1973.

ME I–IV – M ü l e n b a c h s K. Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns 1–4, Rīgā: K ultūras fonda izdevus, 1923–1932.

R e ķ ē n a A. 1985: Par augšzemnieku dialekta Kalupes izlokšnes priedēkļverbu semantiskajām atšķirībām no latviešu literārās valodas. – Valodas aktualitātes 1984, Rīgā: Zinātne, 87–97.

R e ķ ē n a A. 1989: Aizguvums – semantikas diferencētājs. – Baltistica 3 (1) priedas, Vilnius: Mokslas, 173–178.

S o r o k o l e t o v F. P., K u z n e c o v a O. O. 1987: Očerki po russkoj dialektnoj leksikografii, Leningrad: Nauka.

SEMANTINIO ASPEKTO VAIDMUO PASIRENKANT TARMIŲ ŽODYNO TIPĄ

Santrauka

Vienas iš svarbiausių tarminių žodyno aspektų yra semantika. Todėl žodyno tipo pasirinkimą iš dalies sąlygoja išplėstinė žodžių semantinės struktūros charakteristika, kurią kaip darnų kalbos

135

sistemą galima geriau parodyti būtent nediferenciniame žodyne. Jeigu žodyną sudarytume pagal diferencinių žodynų principus, t.y. vien iš semantinių tarmybių ir bendrinės kalbos žodžių tarminių reikšmių, ši sistema būtų suardoma, konkrečios tarminės reikšmės vieta bendrojoje žodžio semantikos struktūroje nebūtų aiški. Šitaip gerokai sumažėtų informacijos kiekis, tokios medžiagos nebūtų galima įtraukti į bendrąją žodžio reikšmių analizės schemą. Žodžių semantinės struktūros kaip darnios sistemos parodymas leidžia atskleisti reikšmių raidos asociatyviuosius bei kitokius ryšius, genetines ir tipologines paraleles ir kitus aspektus. Tada ir tarmių semantinius duomenis galima įtraukti į bendrąjį kontekstą.

DIE ROLLE DES SEMANTISCHEN ASPEKTS BEI DER TYPUWAHL FÜR MUNDARTWÖRTERBÜCHER

Zusammenfassung

In dialektalen Wörterbüchern ist neben anderen informativen Angaben (z. B., über das Fixierungsareal eines Wortes, seine Herkunft, grammatische Besonderheiten u. dgl.) der semantische Aspekt, Angaben zu Bedeutungen und zum Gebrauch in einer Mundart, Mundartgruppe oder einem Dialekt aufgezeichneter Wörter am wesentlichsten. Eine eingehende Charakteristik der semantischen Wortstruktur im Wörterbuch beeinflußt in hohem Maße auch die Wahl des Wörterbuchtyps. Zur Bewältigung dieser Aufgabe ist gerade nichtdifferenzierendes Wörterbuch am optimalsten, denn in differenzierenden Wörterbüchern läßt sich die Wortsemantik (wegen Materialauswahl und Aufbauspezifik) nicht in einem einheitlichen System betrachten. In differenzierenden Wörterbüchern wird auch die Wortsemantik differenziert widergespiegelt (semantische Dialektismen, dialektale Bedeutungen allgemeingebräuchlicher Wörter); derart werden bei allgemeingebräuchlichen Wörtern, die den Grundfonds des mundartlichen Wortschatzes bilden, in differenzierenden Wörterbüchern die systemischen Relationen und die assoziativen Verbindungen zur Bildung von sekundären Bedeutungen aufgehoben. Bei Widerspiegelung im Wörterbuch nur einer dialektaler Bedeutung des allgemeingebräuchlichen Wortes bleibt das Faktum der Plazierung dieser dialektalen Bedeutung in der semantischen Gesamtstruktur des Wortes ungezeigt. Somit wird der Umfang der semantischen Information merklich reduziert, und es ist nicht mehr möglich, das Material ins Schema der semantischen Wortanalyse einzufügen, (regelmäßige und unregelmäßige) Übertragungen der Wortbedeutungen sowie Bildungsmodelle der Bedeutungen festzustellen. Die Widerspiegelung der semantischen Wortstruktur in einem einheitlichen System dagegen läßt die assoziativen Relationen zur Bildung von Bedeutungen, genetische und typologische Parallelen in der Struktur von Wörtern bestimmter Semantik u. ä. Aspekte aufdecken und somit auch Fakta der mundartlichen Semantik in den gemeinsamen Forschungskontext einbeziehen.

136