LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997)

Virginija VASILIAUSKIENĖ

A FŐNÉVI ÉS NÉVMÁSI GENITÍVUSZ HELYE A RÉGI LITVÁN NYELVBEN

1. Bevezető megjegyzések

1.1. A litván nyelvben szinte minden főnévnek lehet egyeztetés nélküli jelzője, amelyet főnévi vagy névmási genitívusz fejez ki (Isten akarata, az én könyvem); ráadásul a jelző kifejezésének ez a módja itt sokkal elterjedtebb, mint a rokon szomszédos nyelvekben (vö.: orosz божья воля, моя книга; lengyel wola boska, moja książka; német mein Buch, das Jüdishe Land). A litván nyelv egyeztetés nélküli jelzője tehát bizonyos esetekben pozíciója szerint más nyelvek egyeztetett jelzőjének felel meg. A melléknévi jelző és a főnévi genitívusz párhuzamosan is használható: aranygyűrű/aranyból készült gyűrű. Ez a két jelző eredetével és fejlődésével függ össze. Egyes indoeurópai nyelvek fejlődésének korai szakaszaiban a genitívusz felváltotta a régebbi melléknévi jelzőt, például: latin domus patria; orosz убийство Игорево (Handry 1985: 54; Историческая грамматика русского языка 1978: 149–151). E két jelző használata közel áll egymáshoz. L. Tesnière szerint a genitívusszal kifejezett jelző csak morfológiailag különbözik a melléknévi jelzőtől (Tesnière 1969: 150; 365).

1.2. A mai litván nyelv egyeztetés nélküli, főnév vagy névmás genitívuszával kifejezett jelzője rendszerint a jelzett szó előtt áll (GenN); ez a pozíció semleges, jelöletlen. Kivételt csak a mennyiségi viszonyokat kifejező genitívusz jelent – a köznyelvi norma szerint ez utópozícióban áll (Ambrazas 1986: 96–97; Kniūkšta 1979: 73–74; Lietuvių kalbos gramatika 1976: 420; Dabartinės lietuvių kalbos gramatika 1994: 655–656; Durys 1927: 82). Az utópozícióban használt főnévi genitívusz (NGen) erősen hangsúlyozott, míg a névmási genitívusz utópozíciója esetén általában a jelzett főnék kap hangsúlyt.

A mai nyelvben meghonosodott genitívuszi prepozíció feltűnően eltér az első írott forrásokban rögzített tendenciától, amely szerint gyakrabban használták utópozícióban, például: žwirždai mariu PS 344₁₆, širdis iusu PS 304₁₆; giesmes Angelu BrP 87_16–17; motinos sawa BrP 31₄. Feltételezhető, hogy a genitívusz gyakori utópozíciója szláv vagy más nyelvek hatására alakult ki; valószínűleg a régi írások fordításjellegű volta is jelentős szerepet játszott benne.

104

2. A genitívusz pozíciója a régi litván nyelvben: statisztikai adatok

A genitívusz régi litván nyelvbeli pozíciójának vizsgálatakor K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művének első részére, valamint J. Bretkūnas „Postilė” című művének első száz oldalára támaszkodunk (a választás indoklását lásd: Vasiliauskienė 1995: 125). Kiegészítésképpen J. Bretkūnas bibliafordításának néhány részletében (Rút könyve, Bírák könyve és Leviták könyve) is megvizsgáltuk az egyeztetés nélküli jelző helyzetét¹, hogy összehasonlíthassuk kompilatív (azaz „Postilė”) szövegét a fordításéval. Összesen 3742 olyan szerkezet alkotórészeinek sorrendjét elemeztük, amelyekben az egyeztetés nélküli jelzőt főnévi vagy névmási genitívusz fejezi ki (2197 – a PS-ből; 866 – a BrP-ből és 679 – a BrB-ből). Mindkét fő forrásban a genitívusz utópozíciója dominál: PS 76,4%; BrP 52,5% (1. táblázat); a Biblia részleteiben megfigyelhető prepozíciós túlsúly azzal függ össze, hogy a jelzői pozícióban viszonylag gyakrabban szerepel birtokos névmás, amelyre inkább a prepozíció jellemző (2. táblázat).

1. táblázat. A genitívusz pozíciója a régi írásos szövegekben

Forrás | Összesen | Prepozíciós (db;%) | Utópozíciós (db;%) PS | 2197 | 518 | 23,6 | 1679 | 76,4 BrP | 866 | 411 | 47,5 | 455 | 52,5 BrB | 679 | 414 | 61 | 265 | 39

2. táblázat. A főnévi és névmási genitívusz pozíciója (az evangéliumi részletek nélkül)

Forrás | Főnévi genitívusz: Összesen (db;%), Prepozíciós (db;%), Utópozíciós (db;%) | Névmási genitívusz: Összesen (db;%), Prepozíciós (db;%), Utópozíciós (db;%) PS | 1291 | 58,8 | 247 | 19,3 | 1044 | 80,7 | 906 | 41,2 | 271 | 29,9 | 635 | 70,1 BrP | 510 | 58,9 | 165 | 32,4 | 345 | 67,6 | 356 | 41,1 | 246 | 69,1 | 110 | 30,9 BrB | 333 | 49 | 115 | 34,9 | 218 | 65,5 | 346 | 51 | 299 | 86,4 | 47 | 13,6

K. Sirvydas és J. Bretkūnas műveiben összehasonlítva az egyeztetés nélküli jelző helyét jelentős különbségeket figyelhetünk meg. A névmási genitívuszok esetében a legnagyobb az eltérés

¹ Bretkūnas J. Rinktiniai raštai. V., 1983.

105

pozíció: a „Punktuose sakymų” című műben leggyakrabban a jelzett szó után áll (Po 70,1%), míg a „Postilėje” és a Bibliában fordítva: a prepozíció dominál (Pr: BrP 69,1%, BrB 86,4%). Továbbá, bár minden forrásban egyértelműen a főnévi genitivus posztpozíciója dominál (Po: PS 80,7%, BrP 67,6%, BrB 65,5%), e két szerző szövegeiben az előfordulás gyakorisága is különbözik.

Külön megvizsgáltuk a „Punktų sakymų” és a „Postilė” evangéliumi részleteit. Azt kívántuk ellenőrizni, hogy eltér-e az egyeztetés nélküli jelző helye a fordított, illetve az eredeti vagy félig eredeti szövegben. Kiderült, hogy ezekben a részletekben a genitivus posztpozíciója jóval gyakoribb, mint az alapszövegekben. J. Bretkūnas „Postilė”-jének perikópáiban még a névmási genitivus is leggyakrabban a jelzett főnév után áll (Po 77,4%). A statisztikai adatokat külön táblázat tartalmazza, és azok nem szerepelnek az összesített statisztikában (3. táblázat).

3. táblázat. A genitivus pozíciója a „Punktų sakymų” és a „Postilė” evangéliumi részleteiben

Forrás | Főnévi genitivus: prepozíciós (db.,%) | posztpozíciós (db.,%) | Névmási genitivus: prepozíciós (db.,%) | posztpozíciós (db.,%) | PS | 1 | 1,8 | 54 | 98,2 | 2 | 4,4 | 43 | 95,6 | BrP | 5 | 13,1 | 32 | 86,5 | 7 | 22,6 | 24 | 77,4

Egyébként a „Postilė” evangéliumi részleteit nem maga J. Bretkūnas fordította, hanem B. Vilentas „Evangelijų ir epistolų” című művéből vették át. A genitivus pozícióját összehasonlítva e szerző fordításában, a Bibliában és a legalább részben eredeti „Postilė”-ben, lényeges különbségeket nem tapasztaltunk.

K. Sirvydas írásaiban a főnévi genitivus (GenN) és a névmási birtokos eset (Gen N) pozíciója csak kis mértékben tér el: posztpozícióban a főnevek 80,7%-a és a névmások 70,1%-a fordul elő, J. Bretkūnas műveiben azonban a főnévi és a névmási jelző helye alapvetően különbözik: a GenN, akárcsak a „Punktuose sakymų”-ban, gyakrabban áll a jelzett szó után (Po: BrP 67,6%, BrB 65,5%), a Gen N-re viszont, épp ellenkezőleg, a prepozíció jellemző (Pr: BrP 69,1%; BrB 86,4%). Az említett eltérések miatt célszerű külön megvizsgálni a főnévi és névmási, egyeztetés nélküli jelző helyét a jelzett szóhoz képest, figyelembe véve e mondatrészek sajátosságait, a mondat aktuális tagolását és más nyelvek lehetséges hatását.

3. A főnévi genitivus pozíciója

3.1.1. A genitivus pozíciója ugyanazon főnévhez viszonyítva gyakran változik (bár a posztpozíció dominál). A pozíció gyakori váltakozásának lehetőségét a leggyakrabban használt, egyeztetés nélküli jelző mutatja, a Dievo: e jelző prepozíciója és

106

a prepozíciók és posztpozíciók aránya kisebb, mint amit az általános statisztikai adatok mutatnak – a „Punktuose sakymų” című műben a GenN 38%, az NGen 62%; a „Postilėje” című műben a GenN 58,3%, az NGen 41,7% (vö. a 2. táblázattal): Diewo išmintį PS 313₂₈– išmintį Diewo PS 113_24–25; Diewo baymes PS 40₁₂ – baymes Diewo PS 212_8–9; Diewo malone BrP 100₁ – malone Diewo BrP 91₂; Diewo akim BrP 91_16–17 – akim Diewo BrP 72₂₃. A Diewo žodis kifejezésben a genitivus prepozíciója dominál (PS 21: 8; BrP 18: 6).

3.1.2. A főnévi genitivus pozíciója ugyanazon szókapcsolatokban is változhat, jelentősebb jelentéskülönbség nélkül:

Schwentas Euangelista Lukoschus Schestame pagul. rascha/ jog thū cžiesu kaip J a n o m o k i n t i n e i ateia/ tadda Kristus buwa begidas daug negalinčziu szmoniu BrP 34_10–14. Tadda Kristus roda m o k i n t i n e m s J a n o sawa darbus/ kaip kada tartu... BrP 342_23–24. Nagyon szükséges számunkra ismerni a K r i s t a u s u s z g i m i m m a/ teljes írását, mert aki ezt nem ismeri/ az u s z g i m i m m a K r i s t a u s semmibe vesz... BrP 53_18–20. Schiteipo nu mes D i e w o s t a l o p eidami tikekem/ jog Dūna ir Wina perszengnota imdami drauge gaunam ir imam paties musu Jesaus Kristaus kuna ir kraughi... BrP 66_20–23. Ezért ezt a szokást soha nem szabad elhagynunk/ hanem D i e w o e stalo p-hoz járulnunk/ így mi és gyermekeink...BrP 64_19–20. Hasonlóképpen ügyelnünk kell arra is/ kinek parancsára hirdette az Angelas a pásztoroknak K r i s t a u s u s z g i m i m a-t BrP 82_12–14. Schcze szinnok mielas Krikschczonie/ Angela piemenims u s z g i m i m a K r i s t a u s apreischkusi... BrP 82_12–14. T i e s a ž m o n i u turi wietu kurioy darosi PS 4_5–6. T i e s o n ž m o n i u susirinka tiesadari ey/ kurie ira unt to pastatiti PS 4_22–24. Vnt ž m o n i u t i e s o s/ dažnai reykia turet rayšitoiu ir swiedku PS 5_9–11.

A szórend ilyen változatossága a kifejezésben azt mutatja, hogy a genitivus helye a főnévhez képest nincs meghatározva; a pozíció váltogatása nyilvánvalóan a retorikus beszéd (prédikációk) egyik kifejezőeszköze volt, amely a szöveg kiemelni kívánt szavainak vagy szókapcsolatainak hangsúlyozását szolgálta. Ez a kifejezőeszköz bizonyos esetekben más nyelvekből is átkerülhetett.

3.1.3. Vegyük a „Punktuose sakymų” című műben gyakran előforduló karaliste dunga us/dungaus karaliste főnévi szókapcsolatot, és nézzük meg, hogyan használatos különböző mondatokban:

(1) K a r a l i s t e d u n g a u s/ aba szwentieji/ kurie dunguy su Die w u iau karalauia PS 320_17–20.

(2) Miegas ira mustimas szwentu ir vmžinu dayktu ape Diewu/ ape Christu/ ape k a r a l i s t y d u n g a u s ir ape kitus PS 284_23–27.

(3) O tokieys turi but ir wisi krikščionis/ kurie willasi apturet k a r a l i s t y d u n g a u s PS 299_13–16.

(4) ... del to nupelno žmogus teysus ažu iuos k a r a l i s t i d u n g a u s/ kuri praminta ira algu/ karunu teysibes/ grasū ažu darbu PS 327_22–27.

(5) Todrin ir k a r a l i s t y d u n g a u s siula iam kayp grasī/ iey...PS 325_14–16.

(6) Noreio Diewas žmoguy duot k a r a l i s t y d u n g a u s kayp algu/ ape... PS 325_28–30.

107

(7)... amíg a munka ideje tart, dolgozzunk, mert a maga idejében aratni fogunk, vagyis a mennyek o r s z á g a jó cselekedetekkel jutalmaz majd bennünket PS 284^20–22.

(8) A gazdag ember a m e n n y e k o r s z á g á t kívánja, vagy az örök életet Istennel... PS 323^9–11.

(9) Hogy részesülhessen az örök boldogságban, a m e n n y e k o r s z á g á b a n, amelyben világosan láthatóvá válik Isten arca PS 90^6–10.

(10) A bal oldalon a kecskék, a jobb oldalon pedig a juhok állnak majd az utolsó napon. Mert a kecskék a kárhozatra jutnak, a juhok pedig a m e n n y e k o r s z á g á b a PS 241^9–13.

(11)... mert közel jutott hozzátok a pokol, amelyet megérdemeltetek, hanem a m e n n y e k o r s z á g a PS 130²⁴–131².

Az első két mondattal (1), (2) új szövegbekezdések kezdődnek; ilyen esetekben a posztpozíció igen gyakori (bővebben lásd 3.4.1), továbbá a (2) mondatban a jelző nélküli módosító csak az egyik mellérendelt mondatrészhez tartozik; a (3) mondatban a genitivus a frázis utolsó, nem emfatikus pozíciójában áll; a (4) mondatban a posztpozíciós genitivus jelzett főneve a mellékmondati jelző visszautaló szava (lásd 3.3.2), de az ellenkező esetre is van példa (9); a (3) és (4) mondatokban a jelzett főnék hangsúlyosabb; a posztpozíciós genitivus feltehetően az (5), (6), (7) mondatokban sem kap hangsúlyt: az (5) mondatban az irányultságjelölő partikula jobban kiemeli a jelzett főnevet, a (6) példában a genitivus helyét az egész mondat inverziója határozhatta meg; összetett állítmányú mondatokban a posztpozíciós genitivus leggyakrabban a névszói rész (8) vagy az alany jelzőjeként, egyeztetés nélkül szerepel (az említett szerkezetre nem találtunk példát):

És hogy az I s t e n F i a az Atya szava és bölcsessége PS 22^21–23.

A (10), (11) mondatokban a genitivus prepozíciós helyzetben áll, és az ellentétes kötőszóval, a-val, illetve a bettel összekapcsolt mellérendelt mondatrészek egyikének jelzője. A lengyel szövegben ezeknek a genitivusoknak megfelelő alakok posztpozíciósak:

Mert a kecskék a pokolba, a juhok pedig a m e n n y e k o r s z á g á b a mennek PS 241^12–14:... mert nem a pokol közeledik hozzátok, amelyet kiérdemeltetek, hanem a m e n n y e k o r s z á g a PS 130²⁵–131².

3.2. Egyes esetekben a genitivusi pozíció váltakozása motivált lehet: a prepozíció semleges, jelöletlen, míg a posztpozíció inverz.

A prepozíciósan használt főnévi genitivus többnyire hangsúlytalan:

Mindenféle I s t e n s z a v a lángoló, vagy mint a tűz, úgy szétárad mindazokhoz, akik reménységüket belé vetik PS 356^3–7. Nagyon illik, hogy ő az e m b e r e k t a n í t ó j a legyen, és ne valaki más...PS 64^1–2. Nem akarta Krisztus kiválasztani a g ő g v a g y a s z í v k e v é l y s é g e miatt PS 74^16–18. És az ilyen bölcsesség a v i l á g i e m b e r e k n é l halál és örök pusztulás PS 382^7–10. Az igazság e m b e r é n e k gyakran szüksége van írókra és tanúkra PS 5^9–11. Ezért, ahogyan János prédikálja és meginti a királyt, mondván: Nem teszed jól, hogy a t e s t v é r e d f e l e s é g é t magadnál tartod BrP 29^4–7. A hatodik helyen így írja le: hogy abban az időben, amikor K r i s z t u s h o z J á n o s t a n í t v á n y a i jöttek, Krisztus sok beteget meggyógyított

108

szmonių BrP 34^11–13. Így mondom, és a halálos ágyon Krisztusra emlékeztetek, aki értünk született, hogy... BrP 84^22–23. De ez a büntetés csak az emberi testet, a testet sújtja BrP 65^4–5.

Mint már említettük, a főnévi genitivus posztpozíciója minden vizsgált régi szövegben dominál (PS 80,7%; BrP 67,6%; BrB 65,5%). A posztpozíciós genitivus erősebben is hangsúlyozható:

...vnt tos teypagi paseio Diewas treiokiu sėklu dowanu prigimtuiu/ d o w a n u m i l i s t o s ir d o w a n u g a r b o s PS 292^26–2932. Ezt látva önmagáról, Isten bölcsességéről és az emberekről kérdezősködött... PS 113^23–26. Hogyan is sejthetnétek a távoli, félelmetes mélységet, amelyet Isten Fia taposott meg, és a testamentum vérét, amely által meghintetett, hogy megtisztítsa önmagát... PS 156^18–24. Mert azok a lelkek, amelyek először testben éltek, testükbe Isten hatalma által tértek vissza PS 88^2–6. Dániel próféta leírta egy kis kő távoli hatalmát, amelyet egy oszlop vagy rúd formájában durva ércből öntöttek... PS 132^26–30. Harmadszor kell... reszketve... megkérdeznünk: mivel szolgáltunk rá, mi nyomorultak, Jézus Krisztusnak, Isten Fiának és Máriának a születésére? BrP 53^1–4. Az Úr Jézus Krisztus /.../ nem kevés, hanem nagy szenvedéssel akart megváltani minket: nemcsak a test szenvedéseitől, hanem a test és a lélek szenvedéseitől is... BrP 72^13–16. Sok zsidó, pünkösd napján hallgatva Isten igéjét, Szent Péter prédikációja közben, szívükbe fogadták ezt az igét BrP 95^4–6. Őt Isten rendelte, hogy az élők és a holtak bírája legyen BrP 20^13–14....az született, aki a kígyó fejét össze fogja zúzni... BrP 80⁴. De azt terjesztették, hogy ezt a beszédet a Gyermek szájából hallották, az Angyal szájából BrP 96^26–972.

Az írott nyelvi mondatban nem könnyű megállapítani, hogy a főnévi csoport melyik összetevője kap nagyobb hangsúlyt, de a kontextusból gyakran kiderül, hogy az egyik vagy a másik összetevőt a kontrasztív hangsúly miatt erősebben kell kiejtenünk.

A genitivusi pozíció váltakozása motivált ebben a mondatban:

Végül a hónap megmozgatja és felkavarja a tengert; ahogy nő, a TENGER VIZE is megkeményedik, és mintha nőne; amikor fogy és hanyatlik, a TENGER VIZE is alábbhagy télen PS 274^1–8.

Első említésekor a főnévi genitivus nagyobb hangsúlyt kap, mert új információt közöl; ugyanabban a mondatban másodszor megismételve már nem annyira fontos információ.

3.3. Egyes esetekben a birtokos eset a jelzett szó után kerül, hogy a mondat más szavait vagy szókapcsolatait erősebben hangsúlyozza. A beszélt nyelvben az egyeztetett jelző helyét vizsgálva megfigyelték, hogy a frázis végén nagyon gyakoriak az állandó jelzők, amelyek rendszerint nem közölnek új információt, és a frázis intonációs szerkezetének lezárására szolgálnak (Girdenienė 1981:161–162; Kniūkšta 1979:73–74).

3.3.1. A posztpozíciós genitivus (a melléknévi jelzőhöz hasonlóan) többnyire hangsúlytalan, ha a frázis legvégén áll; az igehirdetések célját ismerve ez a rész rendszerint kevésbé informatív. Ebben az esetben nagyobb hangsúlyt kap

109

az utolsó előtti frázispozícióban álló jelölt főnév: Kad žinotumey tieg d o w a n u D i e w o/ ir kas ira/ kuris taw kalba/ duok man giert PS 58^13–17. Treti darbav Diewo ira garbos aba k a r a l i s t e s d u r- g a u s PS 179^20–22. Pateysey bilau iemus/ iey nopsigrišite ir stositės kayp mažin- teley ne ieysite k a r a l i s t e n d u n g a u s PS 299^16–17. Bet Dūnaie ira k u- n a s K r i s t a u s/ ir Wine issilaike k r a u i a s K r i s t a u s BrP 66^8–10. Nauda uszgimimo Kristaus ira schita/ jog ghis szmogumi gimmens/ mus ischgelbeia nūg p r a k e i k i m o S o k a n o BrP 74^1–3. Schoie pirmoie Aileie Angelai koszna szmogu/moka/ idant ne wienas neuszmirschtu schos m a l o n e s D i e- w o/ alba ana nieku nenuleistu BrP 90^16–18. Tas Kristus esti a w i n e l i s D i e- w o/ neschans wiso swieto griekus BrP 45^23–24.

Az utolsó frázispozíció informatív értékének hiánya még világosabban látható, amikor ott egy absztrakt jelentésű szófaj, azaz egy névmási genitivus áll (lásd 4.3.4.). Egyes esetekben a posztpozíciós genitivus a frázis végén bizonyos utólagos hozzáfűzésként jelenik meg; ebben a pozícióban igen gyakoriak a terminologizálódott szerkezetek genitivusai.

3.3.2. A posztpozíciós genitivus jelölt főneve rendszerint akkor is hangsúlyos, amikor egy alárendelt jelzői mondat támasztószavaként szerepel. A támasztószó a mondat kiemelkedő, hangsúlyos összetevője. A posztpozíció még inkább kiemeli ezt a hangsúlyosságot:

Iž tu ir iż kitu tumšibiu niekas negateio patogiaus mum iżgetbet/ kayp mokitoias iż dangaus atais S u n u s D i e w o/ kuris ira pati tikra tiesa ir pati išmintis PS 63^15–22. Vntras niekas ira žmogump iż szalies m i l i s t o s D i e- w o/ be kurios nieku ira PS 119^22–25. Ir kiti szmones ne nuleidžia nieku s z o- d ž i u s D i e w o kurie iemus per piemienis sakami buwa BrP 101^3–4. Winícia namay Israelo aba g i m i n e ž i d u/ ape kuriu Diewas ipačiu tureio apiwayz- du... PS 320^3–6. A kuris kötőszótól elkülönülő jelölt főnevet erőteljesebben kell kiejteni, hogy kirajzolódjon az alárendelt mondathoz fűződő kapcsolata. Más hasonló esetekben is a főnévi szerkezetnek az a szava kap nagyobb hangsúlyt, amelyhez az alárendelt tagmondat kapcsolódik:

Hogyan gondoljátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki Isten Fiát megtapodja, és a s z ö v e t s é g v é r é t, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja... PS 156^18–24....azaz a pogányok Istenhez térnek, I s t e n s z a v á h o z, amely összetöri és porrá zúzza a szívet... PS 356^24–27.

3.4. Minden rokon szomszédos nyelv többnyire posztpozícióban használja a genitivust, így ezek a nyelvek erősebben ösztönözhették a litván genitivus posztpozícióját, mint a jelzői melléknévét – ezekben a nyelvekben a melléknév gyakrabban áll a főnév előtt, pozíciója változhat. Jól tudjuk, hogy K. Sirvydas és J. Bretkūnas prédikációik írásakor széles körben támaszkodtak más nyelveken írt egyházi művekre.

A genitivusos összetevőket tartalmazó, megszentelt egyházi frázisok számos tagjának sorrendje közvetlenül vagy más nyelvek közvetítésével az eredeti forrásokból kerülhetett át: Diewo motina (lat. Mater Dei); gaylistos sakramentas (lat. Sacramentum misericordiae); kara-

110

dangaus királyság (lat. regnum coeli); fogcsikorgatás (lat. stridor dentium) stb.

3.4.1. Valószínűleg az idegen nyelvek hatására használják a genitivust posztpozícióban a címekben, az egyes fejezetek nyitómondataiban, amelyek röviden összefoglalják a további magyarázatok lényegét, illetve azokban az esetekben, amikor valamely gondolatot pontokba szedve fejtenek ki:

Kaip priderus buwo a t a i m a s s u n a u s D i e w o swietan iż szalies żmoniu PS 63₂–₄. Apie p r i e ż a s t i s m o t e r i s t e s PS 228₂₈. G r u d a s g a r s t i c i o s ira žinklu bażniczios PS 298₂–₃. A ż u f a y k i m a s g i m i n e s i r f a m i l i o s a b a n a m u PS 231₃–₄. Iż prieżasciu dėl kuriu karalus žiames kariauia/ tos rundasi ir Diewiep... 2. T u r t e s D i e w o pasawinimas... 3. P a ż i e y d i m a s M a i e s t o t o... 4. P e r t r a u k i m a s s u n d a r o s... 5. T a r n u D i e w o iżgiedinimas PS 12₆–₁₃₂. Koksai ira buwes u s z g i m i m a s K r i s t a u s BrP 59₁₇–₁₈. Ape Čžista Vs z g i m i m a K r i s t a u s BrP 54₉. Ape G i m i n e K r i s t a u s BrP 56₉. P i r m a d a l i s Kosanies Ape k l a u s i m a J a n o. Antra dalis. Ape a t s a k i m a K r i s t a u s. Trečia dalis. Ape l i u d i m a K r i s t a u s Jano delei BrP 30₄–₇.

3.4.2. A litván és lengyel nyelvű „Punktų sakymų” szövegében a prepozíciós genitivusi jelzők több mint negyedének pozíciója eltér. A genitivus posztpozíciója itt a lengyel szövegrészre jellemzőbb (lásd a 4. táblázatot): a litván rész prepozíciós jelzőinek (GenN) 22,7%-a a lengyel fordításban más pozícióba kerül (NGen): Diewo dowanu – darow Boskich 89₂₃–₂₄; Diewo baymy – boiążnią Bożą 135₃; fortunos atmaynay – odmiane fortuny 184₁₃; welino ira kariewwiu – żolnierczem czartowskim 193₂₃; Diewo milistu – łaską Bożą 300₄; Diewo tarnay – słudzy Boży 308₁₄; ape bażniczios priespaudas – o vćiskach Kościóła 225₂₁–₂₂; Diewo tiesoy – sądzie Bożym 6₄; žmogaus buyti – byt człowieczy 80₂₉–₃₀; Christaus smerti – śmierci Chrystusowey 74₈–₉; Diewo teysibe – sprawiedliwość Boska 161₁₁; Diewo žodis – słowo Boże 307₁₁–₁₂; 304₁₁–₁₂; 305₃; 139₂–₃; Diewo sunus – syn Boży 139₈–₉; vnt žmoniu tiesos – na sądzie ludzkim 5₉; Szwyntieji Diewo – swęći Boży 18₈; ape Christaus smerti – o śmierci Chrystusowey 74₈–₉; Christaus Trybunalas – Trybunał Chrystusow 25₇–₈.

4. táblázat. A genitivus pozíciója a „Punktų sakymų” litván és lengyel szövegében

A genitivus pozíciója megegyezik | A genitivus pozíciója eltér Pr–Pr | Po–Po | Pr–Po | Po–Pr sz. |% | sz. |% | sz. |% | sz. |% GenN | 181 | 73,3 | 1044 | 100 | 66 | 26,7 | – | – GenNₚ | 224 | 82,7 | 629 | 99,1 | 47 | 17,3 | 6 | 0,9

111

5. táblázat. A genitivus helye J. Bretkūnas „Postilės” című művének evangéliumi részleteiben és M. Luther Bibliájában

A genitivus pozíciója megegyezik | El–El: 5. sz., 83,3%; Ut–Ut: 26. sz., 76,5% | A genitivus pozíciója eltér | El–Ut: 1. sz., 16,7%; Ut–El: 8. sz., 23%

Genₙ | 5 | 83,3 | 26 | 76,5 | 1 | 16,7 | 8 | 23

GenₚN | 11 | 100 | – | – | – | – | 19 | 100

A litván nyelv egyeztetést nem mutató jelzőjének a lengyel szövegben nagyon gyakran egyeztető jelző felel meg.

Mindkét szövegben leggyakrabban a főnévi genitivus Diewo helye tér el (a lengyel megfelelői melléknevek) – az összes eltérés 69%-ában: Diewo milista – łaska Boże (8 alkalommal); Diewo žodis – słowo Boże (6 alkalommal); Diewo sunus – syn Boży (5 alkalommal) stb.

Így a „Punktuose sakymų” című műben leggyakrabban használt, egyeztetést nem mutató jelző helye tér el a leginkább a litván és a lengyel szövegrészben.

A posztpozíciós genitivus helye a szöveg mindkét részében mindenütt megegyezik, vagyis ha a litván szövegben posztpozícióban áll, akkor a lengyel szövegben sem kerül a jelzett főnév elé a megfelelője.

A lengyel nyelv hatását csak az eredeti lengyel szövegek és azok litván fordításainak összevetése tenné világosabbá.

3.4.3. Ha összevetjük e jelző helyét J. Bretkūnas „Postilės” című művének evangéliumi részleteiben és M. Luther Bibliájában, láthatjuk, hogy a német szöveg prepozíciós jelzője a litván szövegben a főnév után is állhat – 23,5%-ban (5. táblázat), például: des menschen Son (Lukács evangéliuma, 21. fejezet) – Sunu szmogaus BrP 15₂; inn der Könige heuser (Máté evangéliuma, 11. fejezet) – Namuosu karaliu BrP 28₁₂; des Herrn Engel (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – Angelas Wieschpaties BrP 50₈; inn das Jüdische land (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – ing szeme Szidu BrP 58₁₀; die menge der himelischen Heerscharen (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – daug ybe pulku dangaus BrP 51₂–₃.

Ezért a posztpozíciós genitivus használatát itt a latin nyelv ösztönözhette.

3.4.4. A korábban már említett, nyomatékosító (emfatikus) genitivus használata a jelzett szó után bizonyos esetekben szintén átkerülhetett a latin vagy a lengyel nyelvből, a retorikai nyelv kölcsönzött mondatmintájával együtt. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy a kevésbé egyértelműen motivált, posztpozíciós genitivus minden esetben kizárólag idegen nyelvek hatására alakult ki – a régi litván nyelvben a változatosságot feltehetően e jelzőnek a főnévhez viszonyított szabadabb helye tette lehetővé. A szigorú norma hiánya lehetővé tette a genitivus helyének változtatását, hogy a névszói szerkezet egyik vagy másik összetevőjét jobban kiemeljék, hangsúlyozzák. A helyzet tekintetében

112

A régi szövegek szerzői számára a határozatlanság miatt könnyebb volt a latin vagy lengyel szórendi mintákat átültetni a litván nyelvbe.

4. A névmási genitívusz pozíciója

4.1. A névmási genitívusz pozíciója K. Sirvydas és J. Bretkūnas műveiben jelentősen eltér: a „Punktuose sakymų” című műben a posztpozíciója dominál (70,1%), míg a „Postilėje” és a Bibliában jóval ritkább – BrP 30,9%; BrB 13,6% (lásd a 2. táblázatot). A birtokos névmási genitívusz használata (a terminusról lásd Žulys 1969: 167–177; Rosinas 1988: 23–24) révén a litván nyelv különbözik a szomszédos nyelvektől – a lett, lengyel, német és orosz nyelvben ez a névmás többnyire egyezik a főnévvel (kivéve a lett és a szláv nyelvek 3. személyű névmását, például:его книга, ее книга, их книга; vina gramata, vinas gramata, vinu gramata).

4.2. J. Bretkūnas a mano, tavo, savo névmások végződésében -a-t ír; az -o nagyon ritka, például: mano atėjimo_82₁₂; sawo sunaus_42₇; sawo tarno_59₁₄. Az -a-s savo alakban való írása (grafikailag) egybeesik a manas, tavas, savas névmások hímnemű egyes számú genitívuszával és akuzatívuszával, illetve nőnemű egyes számú nominativuszával, akuzatívuszával és instrumentálisával, ezért úgy tűnhet, hogy ezek a főnévvel esetegyeztetésben állnak: sawa sunu_88₂₀; tawa szodi_102₇; dusche mana_91₆; sawa Tiewo_7₁₃; tawa akim_66₁₄; tawa dusche_68₂₂. Ez azonban csupán írásbeli egybeesés, mivel más főnévi esetekkel együtt szerepelve ezek a névmások nem változtatják meg alakjukat: tawa prisakimus_93₃; sawa Gromatoie_64₃; sawa giwenime_9₄; sawa Ponui_86₇; mana szodžius_4₃; tawa pergaleghimas_75₁₈. Következésképpen teljes joggal tekinthetjük őket birtokos genitívuszoknak, amelyekben megőrződött a régi hosszú a.

4.3.1. A névmási genitívusz (Gen_N) prepozíciója általában semleges:

Saját ismerete által/ s z o l g á m/ sokakat tesz igazzá BrP 11_₇–₈. Ők látva, mennyi jót tesz az Úristen a világgal/ amikor a j a j á n a k a t adja neki... BrP 90_{₁₁–₁₂}.... nem fél, és magának a királynak is meri mondani, hogy ne szeresse az életet, és megfeddeni őt BrP 37_₅–₆.... ahogy ez már nemcsak kenyér, hanem a kenyérben vagy a kenyérrel az én barátom teste is, amely a t i g r e k e i t e k miatt hamarosan meg lesz feszítve és megöletik BrP 65_{₁₂–₁₅}. Azt mondom, mindenható Úr, képes arra, hogy az ő t e s t e é s v é r e kenyérben és borban számunkra láthatatlan módon megmaradjon BrP 66_{₁₇–₁₉}. Hogy mi is, amikor Isten szavából halljuk, amit a m i é s z ü n k nem fog fel, ne csodálkozzunk rajta, és ne is kárhoztassuk... BrP 101_₂₆–102_₂. Íme, a t e k i r á l y o t koldusként jön hozzád, szamáron ülve, a munkához szokott szamár hátán BrP 9_{₁₀–₁₂}. Senki sem mondhatja el, milyen nehezen viselik ezt azok a betegek, akik a s a j á t b ű n e i k miatt nyögnek PS 161_{₂₇–₃₀}.... és súlyos lett volna a sérelem, ha a z ő f e l e s é g é r e támadt volna... PS 374_₆–₈. Azt kell felelnem, hogy a n e v e m nem az, engem nem úgy hívnak PS 79_₂₉–80_₂. Ha pedig az Írás azt mondja, hogy az embernek szeme, füle, keze és más testrészei vannak, ezt a m i é r t e l m ü n k kedvéért mondja PS 96_{₁₈–₂₂}. Ez a bénult a t e k...

113

rieywis/kuris prieš manotarnu kariauia... PS 259^3–6. Örvendjetek, hogy nevetek fel van írva az égbe PS 152^13–15.

4.3.2. Azokban az esetekben, amikor a névmási genitívusz posztpozícióban áll, inkább nem maga a névmás, hanem a főnév kerül hangsúlyos helyzetbe:

Mert az ő Atyja minden gazdagság Ura/ és parancsol... PS 378^23–25. Vigyázzatok, nehogy szívetek elnehezüljön a mértéktelenségtől és a részegségtől PS 304^15–17. Ajándékokat dolgoztam annyit/ ok nélkül/ hiábavaló erővel, és hőségben gyötörtem/ pusztítottam/ teljesen kimerítettem magam^25–29. Mutasd meg nekem arcodat. Mert szép a te arcod PS 175^31–176₂. Hozzátok be az egész tizedet az én tárházamba/ hogy legyen készlet az én házamban BrP 13^5–7. Így mi sem szerettük őt, mert arcát elrejtettük előle/ és semmibe vettük őt BrP 19. De az ő királysága nemcsak az emberekre terjed ki, hanem az ördögre, a pokolra és a halálra is BrP 10^22–23. És az ő királysága nem fog elenyészni, elveszni, megsemmisülni, hanem örökké fennmarad BrP 10^23–25. Szemeiddel kívánd látni a drága Úr Krisztust, ahogyan Szent Simeon örvendezett, amikor meglátta Krisztust BrP 96^1–3.... hogy te se felejtsd el Istennek azt a szavát, ne vesd meg, hanem tartsd emlékezetedben és őrizd meg a szívedben BrP 96^1–3.

4.3.3. A posztpozíciós névmási genitívuszhoz tartozó jelzett főnév akkor kap erős hangsúlyt, ha egy alárendelt jelzői mellékmondat támaszszavaként szerepel:

... és igazságosan vette át a jutalmat az ő fiától, aki értünk szenvedett és meghalt PS 61^12–16. De itt sincs összehasonlítás a mi Urunkkal, aki saját hadviselése által, felfoghatatlan győzelemmel legyőzte minden ellenségünket PS 185^13–18.... következtetéseiből tehát megérthető az ő műve, amelyet azon a helyen végez, vagy hely nélkül is... PS 351^5–8.

4.3.4. A mondat végére kerülő birtokos genitívusz rendszerint nem közvetít jelentős információt, csupán segít kiteljesíteni a mondat intonációs mintázatát azáltal, hogy a főnevet erősebb, utolsó előtti pozícióba helyezi (Kniūkšta 1979: 73–74):

Mert Isten nem parancsolta neki, hogy akkoriban égessen; ezért megfeledkezett saját természetéről, hogy hallgasson Istenre, az ő teremtőjére PS 264^24–29. Íme, törvénytelenségben fogantam, és bűnökben fogant engem az én anyám PS 229^14–16. Azoktól a teremtményektől tanuljuk meg, hogy természetünk szerint engedelmeskedjünk Istennek/ vagyis teljesítsük az ő tíz parancsolatát/ amely természetünknek megfelelő.../ és amelyek be vannak írva saját értelmünkbe PS 265^20–29. Ezért úgy tűnik, nem kell Istent a mi munkánkért bérért szolgálnunk, vagyis fizetést követelnünk, hiszen Isten a mi Atyánk PS 324^5–12. Ezek a dolgok a mi lelkünk tápláléka BrP 65^26–66₁. A test Krisztusé, az ember gyomrának kielégítésére; a mi lelkecskéink viszont Isten kegyelmére éheznek és szomjaznak BrP 66^1–3.

A posztpozíciós névmási genitívusz ilyen használata a „Punktuose sakymų” című műre jellemzőbb.

4.3.5. A kontextus hatása vagy a szó mondatbeli funkciójának megváltozása azt eredményezheti

114

megváltoztatni a Gen N és a NGenₚ közötti említett különbséget.

Az emberi természet szerint Krisztusnak illik a föld és az emberek fölött ítélkeznie, akiket megítél. Az ő földje, mert minden felsőbbség őt illeti, ezért... PS 22₃₀–₂₃₂. Hogy ők mind az ő gyermekeiket, az ő fiaikat, az ő családjukat, az ő alattvalóikat és hallgatóikat Krisztushoz küldjék, hogy... BrP 32₂₂–₂₄.

Az első példában az io posztpozíciós használatú névmás kontrasztív hangsúlyt kap, a másodikban pedig a felsorolt főnevek előtt többször megismételt sawo segít kiemelni őket (hasonlóan az ir partikula szerepéhez).

4.4.1. Az egyes névmások használati tendenciái kissé eltérhetnek az általános statisztikai átlagtól, a szövegben domináló pozíció azonban mindig megmarad (lásd a 6. és 7. táblázatot). J. Bretkūnas „Postillájában” gyakrabban fordul elő a musu névmás posztpozíciója (Po 43,5%). Ez a névmás posztpozícióban, állandóan ismétlődő, értelmezővel álló szerkezetekben használatos: Ponas musu Jesus Kristus BrP 5₄–₅; Ischgelbetoias musu Kristus BrP 59₁₅–₁₆; Ischganitoio musu Jesaus Kristaus BrP 69₁₃–₁₆. Ezekben az esetekben nyilvánvaló a kanonizált latin szerkezet hatása, amely a megfelelő lengyel kifejezésekben is megfigyelhető. Az értelmezőt az említett szerkezetekben kétféleképpen emelhetjük ki: a prepozíciós értelmező után használjuk a musu névmást, vagy magát az értelmezőt a főnév után mondjuk ki (a második esetben a szórend litván):

Az igaz Úr, a mi Jézus Krisztusunk első alkalommal a földön nagyon szegény módon, egy másik szegény emberhez hasonlóan jelent meg... BrP 19₅–₇. Ezt jól jegyezzük meg, hogy tudjuk, hol a mi Megváltónk, Krisztus született BrP 59₁₅–₁₆... figyeljünk arra, hol, vagy melyik városban született a mi Megváltónk, Krisztus BrP 58₅–₆.

A posztpozíciós értelmező még hangsúlyosabb, ha utána a névmás genitivusa is következik:

Ezt tudván, a mi Urunk, Krisztus eljöveteléről nagy vágyakozással készülünk várni az ítélet napját BrP 20₁–₃.

Ez a szerkezet a latinból vett szó szerinti fordítás, vö.: ...de adventu Christi Domini nostri...

6. táblázat. A névmási genitivus pozíciója J. Bretkūnas „Postillájában”

A névmás genitivusa | Prepozíciós | Posztpozíciós | db. |% | db. |% | io (ios, iu) | 46 | 78 | 13 | 22 | iusu | 4 | 80 | 1 | 20 | mana (-o) | 24 | 85,7 | 4 | 14,3 | musu | 39 | 56,5 | 30 | 43,5 | sawa (-o) | 110 | 67,5 | 53 | 32,5 | tawa (-o) | 23 | 71,6 | 9 | 28,1

115

7. táblázat. A névmási genitívusz pozíciója K. Sirvydas „Punktuose sakymų” című művében

Névmási genitívusz | Prepozíciós | Posztpozíciós | db |% | db |% | io (ios, iu) | 118 | 39,9 | 178 | 60,1 | iusu | 1 | 11,1 | 8 | 88,9 | mana | 3 | 4,4 | 65 | 95,6 | musu | 11 | 13,1 | 73 | 86,9 | sawa | 134 | 33,9 | 261 | 66,1 | tawa | 1 | 2,3 | 42 | 97,7

J. Bretkūnas prédikációiban legritkábban posztpozícióban használt névmások a mano (Po 14,3%) és az iusu (Po 20%), ám a szövegben túl kevés előfordulásuk van ahhoz, hogy statisztikailag megalapozott következtetéseket lehessen levonni.

A „Punktuose sakymų” című műben használt mano (Po 95,6%) és tawo (Po 97,7%) genitívuszokra szinte kizárólag a posztpozíció jellemző, a K. Sirvydas művében leggyakrabban használt névmások, az io (ios, iu) és a sawo pozíciója azonban változatosabb (Po 60,1%, illetve 66,1%).

Az egyes névmások pozíciója a két prédikációgyűjteményben általában eltér: K. Sirvydas a mano névmást szinte mindig posztpozícióban használja (Po 95,6%), míg a „Postilė”-ben ezt a névmást használják legritkábban posztpozícióban (Po 14,3%); hasonló eltérés mutatkozik a tawo névmás használatában is (Po: PS 97,7%; BrP 28,1%); talán csak az io (ios, iu) névmást használják mindkét forrásban a többihez képest gyakrabban prepozícióban (Pr: PS 39,9%; BrP 78%).

Egyébként a latinban az első és második személyű birtokos névmások szinte mindig posztpozíciósak (az emfatikus eseteket kivéve), míg a harmadik személyűeket (pl. eius) prepozícióban is használják. E tekintetben J. Bretkūnas „Postilė”-je jelentősen eltér a latintól. Ezt megerősíti az összehasonlítás B. Vilentas perikópáival, amelyekre nyilvánvalóan hatott a latin szöveg.

4.4.2. Korábban már említettük, hogy a fordított szövegben – az evangéliumi részletekben – a névmási genitívusz sokkal gyakrabban fordul elő posztpozícióban, mint magukban a prédikációkban (Po: PS 95,6%; BrP 77,4%). Ez az eltérés különösen a „Postilė”-ben szembetűnő: a főszövegben a névmási genitívusz prepozíciója dominál (Pr 69,1%), míg a B. Vilentas „Evangelijų ir epistolų” című művéből átvett perikópákban a posztpozíció (Po 77,4%). J. Bretkūnas M. Luther Bibliájából fordított részleteiben a névmási genitívusz gyakrabban szerepel prepozícióban, mint a kompilációs „Postilė”-ben (Pr: BrP 69,1%; BrB 86,4%) – a németben a birtokos névmás a főnév előtt áll. Ezért M. Luther Bibliájában a perikópák valamennyi posztpozíciós genitívuszának prepozíciós forma felel meg (100%; lásd az 5. táblázatot): dein König (Máté evangéliuma, 21. fejezet) – karalius tawa²; ire kleider (Máté evangéliuma, 21. fejezet) – rubus sawa²; ewer heubter (Lukács evangéliuma, 21.

116

fejezet) – galwas jusu 15₄; maine wort (Lukács evangéliuma, 21. fejezet) – žodžei mana 15₁₄; meinen Engel (Máté evangéliuma, 11. fejezet) – Angela mana 28₁₇; inn seine stad (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – miestana sawa 48₂₀; inn irem hertzen (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – schirdije sawa 48₂₀; mein leib (Korinthusi levél, 11. fejezet) – kunas mana 62₉; seine mutter (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – motina io 102₁₇; ire kinder (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – vaikus sawa 103₁₇; seines vaters (Lukács evangéliuma, 2. fejezet) – Tiewo sawa 104₁₀.

Amint láthatjuk, a német forrás nem ösztönözhette a névmási genitívusz posztpozíciós használatát az evangéliumi részletekben, sőt inkább az ellenkezőjére hathatott. A birtokos névmások posztpozícióját feltehetően a latin eredeti szövegek, illetve általában a latin nyelvi hagyomány hatása ösztönözte.

4.4.3. A névmási genitívusz pozícióját K. Sirvydas prédikációinak litván és lengyel részeiben összehasonlítva azt látjuk, hogy az eltérések következetes irányúak (a főnévi genitívuszhoz hasonlóan): a litván szöveg prepozíciós genitívuszainak 17,3%-a a lengyel fordításban a főnévhez viszonyítva helyet változtat (4. táblázat): sawo vmžio 135₃₁–136₁ – wieku swego; sawo pagiwenimo 116₄–₅ – żywota swego; sawo essiby 173₃ – istotę swoie; sawo nuodemes 161₂₁–₂₂ – grzechy swe; io dowanu 171₁₅ – daru iego; io giereby 37₂₀ – dobroć iego; io drauginikay 213₉ – towarzysze iego; io pedus 68₆ – trapow iego; musu karalistey 55₂₂–₂₃ – w państwie naszym; iusu warday 152₁₄ – imiona wasze; tawo pačios dusū 163₉ – duszę twa; sawo Wieszpatiemus 135₂₁–₂₂ – panom swoim; iu iztrinimu 111₁₀–₁₁ – zgładzenie ich; iu wałdonay 124₁₇ – poddani ich; pagal sawo noro 168₂₃–₂₄ – widług woley sweiey; sawo piktu darbu 8₉ – złych spraw swoich; ažusiginimas io waldžios 12₁₁–₁₂ – nieprzyznanie władziey iego; wisus sawo nusideimus 237₂₅–₂₆ – wszystkie grzechy swoie; musu galiausia ir didžiausia taymibe 336₁₁–₁₂ – naostateczneysze y nawjększe błogoskawienstwo nasze.

Leggyakrabban a sawo névmás pozíciója tér el: 23,1%-ban. A iusu, musu, sawo, tawo birtokos genitívuszok lengyel megfelelői egyeztetődnek a hozzájuk tartozó főnevekkel; a genitívuszi esetet csak az io (ios, iu) névmás őrzi meg minden esetben.

A litván szöveg posztpozíciós névmási genitívusza a lengyel szöveg megfelelő helyein mindössze 6 alkalommal kerül a hozzá tartozó szó elé (a litván szöveg valamennyi posztpozíciós névmásának 0,9%-ában): nasis iu 256₂₀ – ich nozdrą; apsigrižimo iu 243₁₁–₁₂ – ich nawrocenia; gražibey ios 170₁₈–₁₉ – iey piękności; deł szwento vżaukfeimo iu 212₁₆–₁₇ – dla Świętego ich wychowania; atilisi sawo 352₁₆ – swoy odpocżynek; wiresnius sawo 126₄–₅ – swymi przełożoniemi.

A „Punktuose sakymų”-ben más nyelvek hatása erősebb lehetett, mivel a névmási genitívusz posztpozícióját a latin és a lengyel nyelv egyaránt ösztönözte. A posztpozícióra az akkori keleti nyelvjárások tendenciái is hathattak. E kérdés pontosabb megválaszolásához a régebbi kelet-aukštaitis nyelvjárási feljegyzések és a folklór összehasonlítása nyújthat segítséget.

4.4.4. Mindkét vizsgált forrásban előfordulnak olyan mondatok, amelyekben a genitívusz kizárólag prepozícióban szerepel, amikor a prédikációk szerzői eltérnek a kanonizált szövegektől:

117

A tengernek is megvan a maga határa.../ és ott összegyűlnek hullámai: úgy a világnak/azaz az embereknek is megvannak a maguk útjai/ amelyeken járva elhagyják gőgjüket/ megalázzák szívük kevélységét/végül lecsendesednek... PS 271 ^14–22.... vagyis olyan nagy a kegyelem, mint amekkorát Krisztus saját akaratából rendelt. Mert ő érdemelte ki nekünk a kegyelmet és minden mennyei ajándékot a halálával: ezért az Úr érdeme vagy mindenféle ajándéka szerint részesít mindenkit, ahogyan akarja PS 179 ^9–19. Tanuljunk hát mi is, emberek, hálát adni Istennek, hogy el ne felejtsük az ő drága ajándékát, a mi Megváltó Krisztusunkat BrP 89 ^11–12.

E példák szintén alátámasztják azt a korábban kifejtett gondolatot, hogy más nyelvek hatással voltak a birtokos genitivus posztpozíciójára a régi írásokban.

5. A kétértelműségek kialakulásának okai

A genitivusnak a jelzett szóhoz viszonyított viszonylag szabad helyzete miatt nem mindig világos, hogy a két főnév közül valójában melyikhez tartozik a genitivus; mindkettőhöz kapcsolható:

Szutwerimai wadinas k i e l a y D i e w o r a s z t y/ ezért bennük olyanokat látunk, mint az ő nyomai... PS 351^20–23. A zsidók között ez a szó volt elterjedt, vagyis az Isten Fia emberré lévén először a zsidókhoz küldetett... PS 342–343. Értelmünk a testbe merülve, mintha mocsárba süllyedt volna... nem alkalmas Isten értelmének befogadására... PS 210^23–26. Ez pedig az emberek születésekor, bűneik miatt, szívükben... egyikük sem volt kivétel... BrP 91^14–16.

A „Punktų sakymų” lengyel részében nincs ilyen kétértelműség, vö.:

... ezért nevezik Isten útjainak az Írásban, ezért... PS 351^20–21.... vagyis Isten Fia emberi természetet öltve először a zsidókhoz küldetett... PS 342–343. Értelmes ember, aki testbe merült... PS 210^23–24.

Amint látjuk, a szigorúan nem rögzített helyzet kétértelműségekhez vezethet, különösen akkor, ha két főnév között a névmás genitivusa áll.

Feltételezik, hogy a genitivus gyakoribb posztpozíciója a mai litván nyelvben valós kétértelműségi veszélyt teremtene (Knüükšta 1979: 73), például: vártam a nővérem férjét. Kétértelműségek azonban számos nyelvben előfordulnak. Elkerülésükben rendszerint a szemantika és/vagy a kontextus, illetve a helyzet segít (lásd Faarlund 1990: 53–54). A kétértelműség veszélye nem bizonyítja, hogy a posztpozíciós genitivus idegen volna a litván nyelvtől (a szigorúan rögzített posztpozíció is segítene elkerülni a kétértelműségeket).

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A főnévi genitivus prepozíciós használata általában nem hangsúlyos. A főnévi genitivus posztpozíciós használata esetén a hangsúly a következőkre eshet: (a) a főnévi genitivusra; (b) a jelzett főnévre; (c) a főnévi frázis egyik összetevőjére sem.

118

Az írott nyelvi mondatban gyakran nehéz megállapítani, hogy a főnévi szerkezet melyik összetevőjét kellene erősebben hangsúlyoznunk. Egyes esetekben a posztpozíció okai nem teljesen világosak. Más nyelvek hatása nem lehetett a főnévi genitivus ilyen gyakori posztpozíciójának egyetlen lehetséges oka.

2. A névmási genitivus helye a főnévhez képest világosabban motivált, mint a főnévi genitivusé: (a) a prepozíciós névmási genitivus nem hangsúlyos; (b) a névmási genitivust posztpozíciósan használják a jelzett főnév hangsúlyozására; (c) a PS-ben a névmási genitivus posztpozíciója dominál a latin és a lengyel nyelv hatására; (d) a BrP-ben és a BrB-ben a névmási genitivus prepozíciója dominál; a BrP-ben és a BrB-ben számos esetben fordul elő a névmási genitivus posztpozíciója, noha ezek a művek német források alapján készültek; a genitivus posztpozíciója itt részben a latin nyelv hatására jöhetett létre, de leggyakrabban a főnévi frázisban érvényesülő kötetlen szórendet tükrözi.

3. A régi írásbeliség nyelvére feltehetően hatott a latinra és a lengyelre jellemző jelzős szerkezet mintája, amelyben a melléknév gyakrabban áll a főnév előtt, a genitivus pedig posztpozíciós. Ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a posztpozíció „emelkedett stílusú” státuszt kapjon.

A litván nyelvben, amint arról már szó esett, az attribútív genitivus sokkal gyakrabban fordul elő, mint a szomszédos nyelvekben (ezekben genitivus helyett gyakran egyeztetett jelzőt használnak). Emellett a mano, tavo, savo birtokos névmási alakok nem egyeztethetők a főnevekkel. Ez magyarázza a névmási birtokos genitivusnak a főnévi genitivushoz képest meghatározottabb helyét; a névmási birtokos genitivus eltérése az uralkodó szórendtől világosabban motivált. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a régi litván nyelv attribútív szerkezeti mintája különbözött a litván és a lengyel nyelvétől, de nem volt szigorúan meghatározva, ezért az említett nyelvek attribútív szerkezeteinek szórendi mintái bizonyos esetekben átkerülhettek a régi litván írott nyelvbe.

4. J. Greenberg második univerzáléja szerint az elöljárószós nyelvekben a genitivus posztpozíciója dominál (Greenberg 1966: 78). Ezért a mai litvánban is a GenN dominanciáját várnánk, de tudjuk, hogy ebben a nyelvben a prepozíciós genitivus az uralkodó. Feltételezések szerint a litván nyelvben a mondat magjának összetevői SOV-ról SVO-ra változtatták sorrendjüket (Ambrazas 1982: 101–104). Így a prepozíciós genitivus tipológiailag összhangban lehetett az SOV-val és a névutós szerkezetekkel (a Greenberg-féle 4. univerzálé szerint az SOV nyelvekben gyakoribbak a névutók)². Nehéz azonban megmagyarázni, miért dominál a prepozíciós genitivus a mai litvánban, amikor a régi litvánban nagyon gyakran posztpozíciósan használták – a genitivus posztpozíciójának az elöljárószók dominanciája miatt kellett volna gyakoribbá válnia. M. S. Drayer több legújabb cikkében azt állítja, hogy az SOV mintájú nyelveket igen erős implikáció kapcsolja össze a GenN-nel,

² J. Hawkins mano, kad senoji lietuvių kalba buvusi prielinksninė (Hawkins 1990: 120–121).

119

tačiau SVO kalbose galima ir GenN, ir NGen (Drayer 1988: 192–193; 1991: 464–465; 1992: 91). Bet jo tyrinėjimai taip pat parodė, kad Greenbergo antroji universalija yra teisinga – prielinksninėse kalbose dominuoja NGen. Vadinasi, lietuvių kalba yra išimtis iš šios Greenbergo universalijos.

RÖVIDÍTÉSEK

BrB – Biblia tatai asti Wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Janą Bretkuną... Karaliaucziuie (1579–1590).

BrP – Postilla tatai esti Trumpas ir prastas ischguldimas Evangelíu... Per Janą Bretkuną... Karaliaucziuie... 1591.

GenN – főnévi genitivus; prepozíciós főnévi genitivus.

GenₚN – névmási genitivus; prepozíciós névmási genitivus.

NGen – posztpozíciós főnévi genitivus.

NGenp – posztpozíciós névmási genitivus.

O – tárgy.

Po – posztpozíciós elemek.

Pr – prepozíciós.

PS – Pvnkty kazan... Lengyel nyelvű magyarázattal litván nyelven Konstanty Szyrwid pap által... Vilnában... 1629.

S – szubjektum.

V – ige.

LITERATŪRA

Ambrazas V. 1986: Dabartinės lietuvių kalbos žodžių tvarkos modeliai. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai, A ser. 3(96), 92–102.

Ambrazas V. 1982: Žodžių tvarka ir baltų kalbų sakinio tipo rekonstrukcija. – Baltistica, 18(2), 92–102.

Dabartinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslas, 1994.

Dryer M. S. 1988: Object-verb order and adjective-noun order: dispelling a myth. – Lingua 74, 77–109.

Dryer M. S. 1991: SVO languages and the OV:VO typology. – Journal of Linguistics 27, 443–482.

Dryer M. S. 1992: The Greenbergian word order correlations. – Language 68(1), 81–138.

Durys M. 1927: Lietuvių kalbos sintaksė, Kauna.

Faarlund J. T. 1990: Syntactic change: Toward a theory of historical syntax. – Winter (ed.). Trends in Linguistics. Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

Girdenienė D. 1971: Aktualioji skaida ir jos vaidmuo bei reiškimo būdai lietuvių kalboje. – Kalbotyra, 22(1), 35–47.

Girdenienė D. 1981: Derinamojo pažyminio vieta tarmėje ir bendrinėje lietuvių kalboje. – Baltistica, 17(2), 1981, p. 156–169.

Greenberg J. H. 1966: Some universals of grammar with particular reference to the order of meaningful elements. – Greenberg J.H.(ed.). Universals of language, 2nd edn., Cambridge, Mass.: MIT Press, 72–113.

Handry J. 1985: Les Indo-Europeans, Paris.

Hawkins J. A. 1990: Seeking motives for change in typological variation. – Studies in typology and Diachrony. Papers presented to Joseph H. Greenberg on his 75th

120

birthday, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Kniūkšta P., Girdenienė D., Girdenis A. 1979: Apie kalbos „prabangą“ ir žodžių tvarką. – Kultūros barai 1, 73–74.

Lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslas, 1976.

Palionis J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis.

Rosinas A. 1988: Baltų kalbų įvardžiai, Vilnius: Mokslas.

Tesnière L. 1969: Elements de Syntaxe Structurale, Paris.

Vasili auskienė V. 1994: On the placement of the genitive attribute in Old Lithuanian. – Dept. of General Linguistics University of Umeå, Report 35, 99–115.

Vasiliauskienė V. 1995: Derinamojo pažyminio vieta senojoje lietuvių kalboje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 33, 124–142.

Žulys V. 1969: Vadinamųjų neįtomųjų įvardžių vieta lietuvių kalbos gramatinėje sistemoje. – Baltistica, 5(2), 167–177.

Грамматика литовского языка, Вильнюс: Мокслас, 1985.

Историческая грамматика русского языка. Синтаксис. Простое предложение, Москва, 1978.

THE PLACEMENT OF THE GENITIVE ATTRIBUTE IN OLD LITHUANIAN

Summary

1. In most cases a preposed Gen_n is unstressed. In the case of postposed Gen_n different constituents can be stressed: in certain cases the genitive noun and in other cases the head noun. However, sometimes no constituent seems to have stress in noun phrases with a postposed Genn. In such cases the function of the postposed Gen_n in Old Lithuanian is unclear. We conclude, however, that influence of other languages cannot be the only possible explanation of the so frequent postposition of Gen_n in Old Lithuanian. For such alternation of placement of Gen_n to be possible at all, the language must be, in a sense, prepared for it. We therefore assume that the position of the attribute was less strictly determined in Old Lithuanian than is the case in Modern Lithuanian, and that this made it easy for the authors of the period to take over the Latin or Polish form of the noun phrase.

2. The position of the genitive pronouns is more clearly determined than that of genitive nouns, and we can explain almost all deviations from the predominant word order. The facts are as follows: (a) preposed Gen_p is unmarked; (b) when Gen_p is postposed, its head noun is stressed; (c) in PS postposed Gen_p predominates, because of the influence of Latin and Polish; (d) in BrP and BrB preposed Gen_p predominates; (e) even though the latter works are based on German, we find not a few examples of postposition in these sources, which partly could be due to the influence of Latin, but in other cases reflect a characteristic feature of Old Lithuanian, that of allowing some freedom of word order in the noun phrase.

3. We would expect Modern Lithuanian to have predominantly postposed genitive attributes, since it has prepositions, not postpositions (Universal 2; Greenberg 1966:78). According to several researchers Lithuanian has undergone a change from SOV to SVO. Preposition of the genitive attribute could thus be a remnant of an earlier grammar with SOV order and postpositions. It is odd, however, that preposition of the genitive attributes is more predominant now than was the case in Old Lithuanian. We would expect postposition of genitive attributes to increase over time, at the expance of prepositions, not the other way around. So Modern Lithuanian remains a counterexample.

121