Daiktavardžio ir įvardžio genityvo vieta senojoje lietuvių kalboje

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Virginija VASILIAUSKIENĖ A FŐNÉVI IR NÉVMÁS BIRTOKOS ESETE HELY A RÉGI LITVÁN NYELVBEN 1. Bevezető megjegyzések 1.1. A litván nyelvben szinte minden főnévnek lehet egyeztethetetlen jelzője, amelyet főnév vagy névmás genitivusa fejez ki (Dievo valia, mano knyga), továbbá a jelző ilyen kifejezési módja itt sokkal szélesebb körben honosodott meg, mint a szomszédos rokon nyelvekben (vö.: or. 60X54 BO/IA, MOS KHHra; lengy. wola boska, moja ksiąžka; ném. mein Buch, das Jūdishe Land). Így a litván nyelv egyeztethetetlen jelzője pozícióját tekintve bizonyos esetekben megfelel más nyelvek egyeztetett jelzőjének. A melléknévi jelző és a főnévi genitivus felváltva használható: aranygyűrű/- aranyból készült gyűrű. Ez mindkét jelző eredetével és fejlődésével kapcsolatos. Néhány indoeurópai nyelvben fejlődésük korai szakaszaiban a genitivus felváltotta a régebbi melléknévi jelzőt, pl.: lat.domus patria; orosz yYOxnucTBO HropesBo (Handry 1985: 54; Hcropuueckas TpaMMaTHuKa pycckoro s3bIKA 1978: 149-151). Mindkét jelző használata hasonló. L. Tesnière szerint a genitivusszal kifejezett jelző a melléknévi jelzőtől csak morfológiailag különbözik (Tesnière 1969: 150; 365). 1.2. A mai litván nyelv egyeztetés nélküli, főnév vagy névmás genitivusával kifejezett jelzője rendszerint a jelzett szó előtt áll (GenN), ez a pozíciója semleges, jelöletlen. Az egyetlen kivételt a mennyiségi viszonyokat megnevező genitivus képezi — a köznyelvi norma szerint ez posztpozícióban áll (Ambrazas 1986: 96-97; Kniūkšta 1979: 73-74; Lietuvių kalbos gramatika 1976: 420; Dabartinės lietuvių kalbos gramatika 1994: 655-656; Durys 1927: 82). A posztpozícióban használt főnévi genitivus (NGen) erősen kiemelt, míg a névmási genitivus posztpozíciója esetén rendszerint a jelzett főnév hangsúlyos. A mai nyelvben megszilárdult genitivusi prepozíció feltűnően különbözik az első írott forrásokban rögzített attól a tendenciától, hogy gyakrabban posztpozícióban használják, pl.: žwirždai mariu PS 344, širdis iusu PS 304; giesmes Angelu BrP 87,,,.; motinos sawa BrP 31,. Feltételezik, hogy a genitivus meglehetősen gyakori posztpozíciója szláv vagy más nyelvek hatására alakult ki; nyilvánvalóan jelentős szerepet játszott a régi írások fordításos jellege is. 104 2. A genitivus pozíciója a régi litván nyelvben: statisztikai adatok A genitivus pozíciójának vizsgálatakor a régi litván nyelvben a következőkre támaszkodunk K. Sirvydas „Punktų sakymų” című művének első részére ir J. Bretkūnas „Postilė” című művének első száz oldalára (a választás indoklásáról lásd: Vasiliauskienė 1995: 125). Kiegészítésképpen megvizsgáltuk a nem egyeztetett jelző pozícióját Bretkūnas Biblia-fordításának néhány részletében iš J. (Ruth könyve, Bírák könyve ir Leviták könyve)! az összeálljo ított (azaz a „Postilė“) su szöveget a fordítottal összehasonlítandó. Elemeztük a 3742 főnévi igenév su birtokos esetével kifejezett, egyeztetés nélküli jelzőt ar tartalmazó szerkezetek tagjainak sorrendjét (2197 — iš PS; 866 — iš BrP ir 679 — iš BrB). Mindkét fő forrásban a genitívusz utópozíciója dominál: PS 76,496; BrP 52,596 (1 táblázat), az elöljárószó dominanciája a bibliai részletekben viszonylag gyakoribb su összefüggésben áll a birtokos névmás rá — o jellemző, az elöljárószó használatáv- — al a jelzői pozícióban táblázat). (2 1 táblázat. A genitívusz pozíciója a régi írások szövegeiben Forrás Összesen Prepozíciós Posztpozíciós szám % % PS 2197 518 23,6 1679 76,4 BrP 866 411 47.5 455 52,5 BrB 679 414 61 265 39 2 táblázat. A főnévi ir névmás genitívuszának pozíciója (az evangéliumi részletek nélkül) Šaki A főnév genitívusza A névmás genitívusza is Közös szám Prepozicionális | Posztpozicionális | Közös szám | Prepozicionális | Posztpozicionális szám Yo vö. To vö. vo vö. % vö. | % vö. % PS 1291 | 58,8 247 | 19,3 | 1044 | 80,7 | 906 | 41,2 | 271 | 29,9 | 635 | 70,1 BrP | 510 58,9 165 | 32,4 | 345 | 67,6 | 356 |41,1 | 246 | 69,1 | 110 | 30,9 BrB | 333 49 115 | 349 | 218 | 65,5 | 346 51 299 | 86,4 47 13,6 Az össze nem egyeztetett jelző helyét összehasonlítva K. Sirvydas ir J. Bretkūno műveiben meglehetősen sok különbséget figyelhetünk meg. Leginkább a névmások birtokos esetének !Bretkūnas J. Válogatott írások. V., 1983. 105 pozíciója: a „Punktuose sakymų“ című műben leggyakrabban a po jelzett szó (Po 70,1%), o „Postilėben” ir A Bibliában ezzel — szemben a jo prepozíció dominál (Pr: BrP 69,1%, BrB 86,4%). Be annak ellenére, hogy minden forrásban egyértelműen a főnévi genitívusz posztpozíciója uralkodik (Po: PS 80,7%, BrP 67,6%, BrB 65,5%), azonban e két szerző szövegeiben e két forma használatának gyakorisága is eltérő. Külön megvizsgálták a „Punktų sakymų” ir a „Postilės” evangéliumi részleteit. Ellenőrizni kívánták, hogy ar eltér-e a nem egyeztetett jelző helye a fordított, az eredeti és a félig ir eredeti ar szövegben. Kiderült, hogy a genitivus posztpozíciója ezekben a részletekben jóval gyakoribb, mint az alapvető szövegekben. J. Bretkūnas „Postilė”-jének perikópáiban még a névmási genitivus is többnyire a jelzett po főnév (után 77,4%). Adatokat külön táblázatban közlik (az ir į általános statisztikába nem (3 kerültek bele a táblázat). 3 táblázat. A genitívusz pozíciója a „Punktų sakymų”-ban ir A „Postilė” evangéliumi részleteiben Főnévi genitívusz Névmási genitívusz Forrá- | Prepozicionálisak Posztpozicionálisak Prepozicionálisak Posztpozicionálisak sok | db.% db.% db.% db.% PS 1 1,8 54 98,2 2 4,4 43 95,6 BrP 5 13,1 32 86,5 7 22,6 24 77,4 Egyébként a „Postilė” evangéliumi részletei nem maga J. Bretkūnas fordításai, hanem B. Vilento „Evangelijų ir epistolų” című művéből átvett szövegek. Az e szerző által fordított Bibliában és a legalább részben eredeti „Postilėben” a genitivus pozícióját összehasonlítva lényeges különbségeket nem figyeltek meg. K. Sirvydas írásaiban a főnév (GenN) és a névmás genitivusának (Gen N) pozíciója csak kissé tér el: posztpozícióban 80,796 főnév és 70,196 névmás használatos, J. Bretkūnas műveiben azonban a főnévi és névmási jelző helye lényegében különbözik: a GenN, akárcsak a „Punktuose sakymų”- -ban, gyakrabban áll a jelzett szó után (Po: BrP 67,6%, BrB 65,5%), a Gen N-re viszont a prepozíció jellemző (Pr: BrP 69,1%; BrB 86,4%). Az említett eltérések miatt célszerű a főnévi és névmási egyeztetés nélküli jelző helyét a jelzett szóhoz viszonyítva külön vizsgálni, figyelembe véve e mondatrészek sajátosságait, a mondat aktuális tagolását, valamint más nyelvek lehetséges hatását. 3. A főnév genitivusának pozíciója 3.1.1. A genitivus pozíciója ugyanazon főnévhez viszonyítva gyakran változik (bár a posztpozíció dominál). A pozíció váltogatásának nagy lehetőségét mutatja a leggyakrabban használt egyeztetés nélküli Dievo jelző: e jelző prepozíciója és posztpozíciója közötti különbség kisebb, mint amit az általános statisztikai 106 adatok ir mutatnak — „Punktuose sakymų” GenN 3896, NGen 6296; „Postilében“ GenN 58,3%, NGen 41,7% (vö. su 2 táblázat): Isten bölcsessége PS 313,— bölcsesség Isten PS 113, Isten félelme PS 40,, —Isten félelme PS 212,; Isten kegyelme BrP 100, — kegyelem Isten BrP 91,, Isten szemei BrP 91,, „-— szemei Isten BrP 72,.. O A Diewo junginyje az Isten szó dominál a genitívusz prepozíciója (PS 21: 8; BrP 18: 6). 3.1.2. A főnévi genitívusz pozíciója ugyanazokban a szókapcsolatokban jelentősebb jelentéskülönbség be nélkül is változhat: Schwentas Euangelista Lukoschus Schestame pagul. rascha/iog thū cžiesu kaip Jano mokintinei ateia/tadda Kristus buwa begidas daug negalincžiu szmoniu BrP 34. Tadda Kristus roda mokintinems Janosawa darbus/ kaip kada tartu... BrP 342, „, Labai mums priwalu ira szinnoti pilna raschta ape Kristaus uszgimimm a/nesa kas to neszina/tas uszgimimma Kristaus nieku nuleidž... BrP 53,, „„Schiteiponumes Diewo stalop eidami tikekem/iog Dina ir Wina perszegnota imdami drauge gaunam ir imam paties musu Jesaus Kristaus kuna ir kraughi... BrP 66, „. Todelei schita buda niekadai ne turrim apleisti/Bet stalop Diewo eiti/teip mes teip musu waikai...BrP 64,,. Turrim teipaieg dabotissi- /isch kieno isakimo Angelas piemenims Kristaus uszgimim aapsakeBrP 82,,... Schcze szinnok mielas Krikschczonie/Angela piemenims uszgimima Krista us apreischkusi... BrP 82,... Tiesa žmoniu turiwietu kurioy darosi PS 4,. Isten emberei összegyűlnek az igazak között / akik erre vannak állítva PS 4,,,,. Íme, az igaz embereknek / gyakran szükségük van írónokra és tanúkra PS 5,,. A szórend ilyen változatossága a mondatban azt mutatja, hogy a genitívuszi helye a főnévhez képest nincs meghatározva; a pozíciók váltogatása nyilvánvalóan a retorikai nyelv (a prédikációk) egyik kifejezőeszköze volt, amely segített kiemelni a szöveg kívánt szavait vagy azok csoportjait. Ez a kifejezőeszköz bizonyos esetekben más nyelvekből is átkerülhetett. 3.1.3. Vegyük a „Punktuose sakymų“ című műben gyakran előforduló főnévi kapcsolatot: karaliste dungaus/- dungaus karaliste, és nézzük meg, hogyan használják különböző mondatokban: (1)Karaliste dungaus/- aba szwentieii/kurie dunguy su Diewu iau karalauia PS 320, „, (2) Miegas ira mustimas szwentu ir vmžinu dayktu ape Diewu/ape Christu/ ape karalisty dungausirape kitus PS 284, „„ (3) O tokieys turi but ir wisi kriksčionis/kurie wilasi apturetkaralisty dungaus PS299,, (4)... del to nupelno žmogus teysus ažu iuos karalisti dungaus/- kuri praminta ira atgu/karunu teysibes/- grašiu ažu darbu PS 321,. (5) Todrinir karalisty dungaus siula iam kayp grasi/1ey.- .PS 325,,.. (6) Noreio Diewas žmoguy duot karalisty dungauskaypalgu/ape... PS 325 28-30" 107 (7) ... ezért pedig a mennyek országát úgy kínálja neki, mint jutalmat / dolgozzunk kitartóan, mert a maga us idejében aratni fogunk / vagyis a mennyek országában a jó cselekedetekért jutalmat nyerünk PS 284, „„ (8) Grasis užsinori karalystės danguje, žinodamas ga gyvenimą su Dievo... PS 323, ,,. (9) Kad turi galimybę vieną amžinybės laimę dangaus karalystėje, kurią regės šviesiame veide Dievo PS 90. (10) Po kairėje ožiai, a po dešinėje avys stovės paskutinę dieną. Nes ožiai pasmerkti, o avys į dangaus karalystę eis 241, „į (11) ... nes prie jūsų priartėjo ne pragaras, kurį buvote nusipelnę, bet du ngaus karalistePS 130,131, Az első két mondatban (1), (2) új szövegbekezdések kezdődnek; ilyen esetekben a posztpozíció nagyon gyakori (bővebben lásd 3.4.1), továbbá a (2) mondatban a nem egyeztetett jelző csak a mondatrészek egyik homogén tagjához tartozik; A (3) mondatban a genitivus a frázis utolsó, nem emfatikus pozíciójában áll; A (4) mondatban a posztpozíciós genitivus jelzett főneve a mellékes jelzői mondat utalószavaként áll (lásd 3.3.2), de az ellenkező eset is lehetséges (9); A (3) és (4) mondatokban erősebben hangsúlyozódik a jelzett főnév; A posztpozíciós genitivus feltehetően az (5), (6), (7) mondatokban sem hangsúlyos: az (5) mondatban az ir partikula inkább a jelzett főnevet emeli ki, a (6) példában a genitivus helyzetét az egész mondat inverziója idézhette elő; Az összetett állítmányt tartalmazó mondatokban a posztpozíciós genitivus leggyakrabban a névszói rész (8) vagy az alany nem egyeztetett jelzőjeként áll (a tárgyalt szerkezettel példákat nem találtak): Oiog sunus Diewo ira žodis ir iszmintis Tėwo PS 22, „„ (10), (11) mondatokban a genitivus prepozíciósan használatos, az ellentétes kötőszókkal a, bef összekapcsolt homogén mondatrészek egyikének jelzőjeként áll. A lengyel szövegben e genitivusok megfelelői posztpozíciósak: Bo koztowie do piekia/a owce do krolestwa niebieskiego poyda PS 241,,,„... abowiem šię pržybliža do was nie piekto/ktorescie byli zasfužyli/ a krolestwoniebieskie PS 130,-131,. 3.2. Egyes esetekben a genitívuszi pozíció váltakozása motivált lehet: a prepozíció — semleges, jelöletlen, a posztpozíció — inverz. A főnévi genitívusz prepozíciós használata többnyire hangsúlytalan: Wisokias Diewo žodis ira vgningas- /aba kayp vgnies skida wisiemus turintiemus wilti iumpi PS 356, „Labay pridereio idant tasay butu žmoniu mokitoias/ane kas kitas...PS 64, „Ne noreio Christaus aprinkt iž puykos aba širdies auksztibes PS 74,.. O tokiiszmintis ira žmoguy swieto sekietoiuy smetrtis ir prapultis vmzina PS 382,. Vat žmoniu tiesos dažnai reykia turet raysitoiu ir swiedku PS 5,,. Tatai kaip ischtirra Janas kosnodieia/apbara karaliu/bilodams/- Ne gerai darai iog brolio mot e r i sawip laikai BrP 29, „Schestame pagul: rascha/iog thū cziesu kaip Jano mokintinei Kristauspi ateija/tadda Kristus buwa begidas daug negalincziu 108 szmoniu BrP 34,, .. Téyp sakauirant smerties pata 10 atminkem Krisztus bennünk született/ hogy... BrP 84, „. De ez az étel csupán az ember gyomrát és testét ir [tölti meg] BrP 65, .. Amint már említettük, a főnévi genitivus utópozíciója uralkodik valamennyi vizsgált régi írás szövegében (PS 80,796; BrP 67,696; BrB 65,5%). A posztpozicionális genitivus erősebben is kiemelhető: ...Egyes számú, azonosképpen átadott Isten háromféle magot adott a természetnek: a szeretet ajándékát és a dicsőség ajándékátPS 292,—293,. Ez is, amikor önmagáról elmélkedik a bölcsesség miatt Isten ir Az emberekét/a bűnösét..PS 113, . Hogyan is gondoljátok, hogy távolabb van a félelmetesebb büntetésre méltó test, amely fiút Az wo eltapostatottak és a vér tanúsága által, amely által meg lett o/ szentelve, saját értelméért...- PS 156 ,,. Mert a iu lélek az, amely először a testben élt, és saját ereje által a testekbe költözött Ez wo összetört volt PS 88, . Ez Dániel próféta megjövendölte egy kicsinynek a hasonlóságát a k m e n el o/ amely oszlopból vagy rúdból i7 öntött barnás... PS 132, . A harmadikon van...meg kell vizsgálni...nekünk, fáradozóknak Születés Jézusé Krisztus fia Istené ir Mária BrP szerinti 53 „Úr Jézus Krisztus/.../ minket a ne kicsi/ de igen nagy nyomorúságból akart megmenteni/ csak a test nyomorúságából/ hanem a ne test lelkét is..BrP ir 72, ... Sok Zsidó/ nap Se khallásomat említem Szodzio Diewo/Schwentam Péter mondván: „menjetir ek be aratni”, ez a szó a szívbe BrP 95, . Ghis ira Diewo rendelte, hogy bíró legyen g iaz élőknek és holtaknak BrP 20,....azaz a megszületett, akinek fejét a kígyó össze kell törnie... BrP80,. De ezeket a szavakat a Bernélio szájából hallotta: „Angelo volt.” Angelo hallotta. BrP 96,-97.. Az írott nyelv mondatában nem könnyű meghatározni, hogy a névszói kifejezés melyik összetevője hangsúlyosabb, azonban a kontextusból gyakran kiderül, hogy az egyik vagy a másik összetevőt kontrasztív hangsúllyal erősebben kell kiejtenünk. A genitívusz pozíciója motiváltan váltakozik ebben a mondatban: Egy macska megmozdítja és felkavarja a tengert; a hold, amely növekszik, és a víz A TENGER megkeményedik, és mintha növekedne, hogy csökkenjen, elmenjen és elapadjon; és a tenger vize télen lehullik PS 2714, „. Amikor először mondjuk ki, a főnévi genitívusz hangsúlyosabb, mivel új információt közvetít; A mondatban másodszor megismételve már nem olyan fontos információ. 3.3. Bizonyos esetekben a birtokos esetű jelző a jelzett szó mögé kerül annak érdekében, hogy a mondat más szavait vagy szókapcsolatait jobban kiemelje. A jelzős szerkezet helyét a beszélt nyelvben vizsgálva megfigyelték, hogy a frázis végén nagyon gyakoriak az állandó jelzők, amelyek általában nem közvetítenek új információt, és a frázis intonációs szerkezetének lezárására használatosak (Girdenienė 1981:161— 162; Kniūkšta 1979:73-74). 3.3.1. A posztpozitív genitivust (a melléknévi jelzőhöz hasonlóan) leggyakrabban akkor nem hangsúlyozzák, amikor a frázis legvégén áll, amely az igehirdetések rendeltetését ismerve általában kevésbé informatív. Ebben az esetben a frázis utolsó előtti pozíciójában álló jelzett főnév kap nagyobb hangsúlyt: 109 Hogy Zinotumey tieg dow anu D ie w o/ir kas ira/ kuris taw katba/ duok man giert PS 58 , .. Harmadik munka Istené a dicsőség, avagy a királyság k du nkap PS179, ,,. Igazán mondom nektek/ ha meg nem tértek, ir olyanokká lesztek, mint a kisgyermekne ek, úgy mentek be a mennyek királyságába PS299, „De Dinaie van k uaz Krisztusé/és Vynas issilatke krauias KristausBrP 66, . Nauda uszgimimo Kristaus ira schita/ fog ghis szmogumi gimmens/ mus ischgelbeia nig prakeikimo Sokan o BrP 74 .. Schoie pirmoie Aileie Az angyalok minden embert ismernek/ tanítanak/, hogy senki se ne feledje el ezt a kegyelmet Isten pedig semmit sem bocsátott le/ ő pedig semmit sem eresztett le BrP 90,, „Ez a Krisztus, w o/ a bárány, az egész világ bűneit BrP 45, ,.. Az utolsó frázispozíció informatív volta még világosabban látható, amikor benne a névmás genitivusza absztrakt jelentésű szófajként szerepel — (lásd 4.3.4.). Bizonyos esetekben a posztpozitív genitivus a frázis végén valamiféle hozzátoldásként áll; ebben a pozícióban nagyon gyakoriak a terminologizálódott kapcsolatok genitivuszai. 3.3.2. A posztpozitív genitivus által jelölt főnév rendszerint akkor is kiemelést kap, amikor a vonatkozói mellékmondat alapszavaként szerepel. A támasztó szó kiemelkedő, hangsúlyos mondatösszetevő. A posztpozíció még inkább kiemeli annak hangsúlyosságát: IZ tu ir iž kitu tumsibiu niekas negafeio patogiaus mum izgetbet- /kayp mokitoias iž dungaus atais Sunus Die wo/kuris ira pati tikra tiesa ir pati iszmintis PS 63,, „„Vntras niekas ira Zmogump iz szalies milistos Diew o/be kurios nieku ira PS 119, „. Ir kiti szmones ne nuleidžia nieku s z odžius Diewo kurie iemus per piemenis sakami buwa BrP 101,,. Winicia namay Israeloaba gimine Zid u/ape kuriu Diewas ipačiu tureio apiwayzdu... PS 320, „A jungó szótól, a kuris-tól elválasztott jelzett főnevet erősebben kell kiejteni, hogy világossá váljon a mellékmondathoz való kapcsolata. És más hasonló esetekben inkább annak a főnévi szerkezetnek a szava kap hangsúlyt, amelyhez a mellékmondati tag kapcsolódik: Kaypgi numanot toli baysesnes nupetno kunčias/- kuris sunu Diewo paminditu/ir krauiutestamento/per kuri buwo paszwistas/ažu pateptu saw iszmanitu... PS 156,,,,....tay ira apgriž Diewop paganus/- Diewo žodžiu/ kuriuo širdis daužis ir trupins... PS 356,, „„ 3.4. A rokon szomszédos nyelvek a genitivust többnyire posztpozícióban használják, így a litván nyelv birtokos esetének posztpozícióját erősebben ösztönözhették, mint a melléknévi jelzőét — a melléknév e nyelvekben gyakrabban áll a főnév előtt, pozíciója változhat. Jól tudjuk, hogy K. Sirvydas és J. Bretkūnas prédikációik írásakor széles körben támaszkodtak más nyelveken írt egyházi művekre. Sok megszentelt, genitívuszos egyházi kifejezés alkotóelemeinek sorrendjét közvetlenül vagy más nyelveken keresztül az elsődleges forrásokból kölcsönözhették: motina Diewo (lat. Mater Dei); sakramentas gaylistos (lat. Sacramentum misericordiae); karaliste dungaus (lat. regnum coeli); , griežimas duntu (lat. stridor dentium) és hasonlók. 110 3.4.1. Leginkább az idegen nyelvek hatására használják a genitívuszt posztpozícióban a címekben, az egyes fejezetek első mondataiban, amelyek röviden összefoglalják a további kommentárok lényegét, illetve azokban az esetekben, amikor valamely gondolatot pontokba szedve fejtenek ki: Kayp priderus buwo ataimas sunaus Diewo swietan iž szalies žmoniu PS 63, „Isten fiának a világba az emberek országából való eljöveteléről” PS228,. Grudas garstičios ira žinklu bažničios PS 298,.. AZutaykimas gimines ir familios aba namuPS 231, „ IZ priežasčiu def kuriu karalus Ziames kariauia/tos rundasi ir Diewiep...2. Turtes Die wo pasawinimas... 3. P aZieydimas Maiestoto...4. Pertraukimas sundaros...5. Isten szolgájának éneke PS 12–13, Milyen volt Krisztus születése BrP 59, „Krisztus tiszta születéséről BrP 54, Krisztus nemzetségéről BrP 56, Első rész: Beszélgetés János kérdéséről. Második rész. Krisztus válaszáról. Harmadik rész. Krisztus szenvedéséről János miatt BrP 30, „. 3.4.2. A litván és a lengyel „Punktų sakymų” szövegében a prepozicionális birtokos jelzők pozíciója több mint egynegyedük esetében nem egyezik. A genitivus utópozíciója itt a szöveg lengyel részére jellemzőbb (lásd a 4. táblázatot): a litván rész prepozicionális jelzőinek (GenN) 22,796 helye a lengyel fordításban megváltozik (NGen): Diewo dowanu —darow Boskich 89,, „; Diewo baymy —boiąžnią Božą 135,; , fortunos atmaynay —odmiane fortuny 184,., welino ira karieywiu — žolniercžem cžartowskim 193,; Dievo malonė — łaska Boża 300,; Dievo tarnai — słudzy Boży 308,,; apie bažnyčios priespaudas — o uciskach Kościoła 225,,,; Dievo teisme — sądzie Bożym 6,, žmogaus būti — być człowieczym 80,,; Kristaus mirčiai — śmierci Chrystusowej 74, „Dievo teisybė — sprawiedliwość Boska161- ,, „Dievo žodis — słowo Boże 307,, „; 304,; 305, „; 139,; ; Dievo sūnus — syn Boży 139,; ant žmonių teismo — na sądzie ludzkim 5; Šventieji Dievo — święci Boży 18; apie Kristaus mirtį — o śmierci Chrystusowej 74, „„ Kristaus Tribunolas — Trybunał Chrystusów 25,,. 8-9’ 4. lentelė. A genitívusz pozíciója a litván és lengyel „Pontmondások” szövegében A genitívusz pozíciója megegyezik A genitívusz pozíciója eltér Pr-Pr Po-Po Pr-Po Po-Pr % % % % táblázat. A genitívusz pozíciója GenN 181 73,3 1044 100 66 26,7 = — Gen,N 224 82,7 629 99,1 47 17,3 6 0,9 111 5 J. Bretkūnas „Postilės” című művének evangéliumi részleteiben ir M. Luther Bibliájában A genitívusz pozíciója megegyezik A genitívusz pozíciója eltér Pr-Pr Po-Po Pr-Po Po-Pr sz. % sz. % sz. % sz. % GenN 5 83,3 26 76,5 1 16,7 8 23 Gen N 11 100 — — - — 19 100 A litván nyelv egyeztethetetlen jelzőjének a lengyel szövegben nagyon gyakran egyeztetett jelző felel meg. A két szövegben leggyakrabban nem egyezik meg a főnév birtokos esetű wo Diepozíciója (a lengyel nyelvben megfelelőik — melléknevek) — 6996 az összes eltérésből: Diewo milista taska — Bože (8 kartus); Diewo žodis — sfowo Bože (6 kartus); Diewo sunus — syn Božy (5 kartus) ir stb. Így a „Punktuose sakymų“-ban leggyakrabban használt egyeztethetetlen jelző pozíciója a litván és a ir lengyel szövegrészekben tér el a leginkább. A posztpozitív genitivus helye a szöveg mindkét részében mindenütt megegyezik, azaz ha a litvánban posztpozitív használatú, akkor lengyel szövegbeli megfelelője sem kerül soha a jelzett főnév elé. A lengyel nyelv hatását csak az eredeti lengyel szövegek litván nyelvű fordításaikkal való összehasonlítása tenné világosabbá. 3.4.3. Ha összehasonlítjuk ennek a jelzőnek a helyzetét J. Bretkūnas „Postilė“ című művének evangéliumi részleteiben és M. Luther Bibliájában, azt látjuk, hogy a német szöveg prepozitív jelzője a litván szövegben a főnév után állhat —23,596 (5. táblázat), pl.: des menschen Son (Lukács ev. 21. fejezet) —Sunu szmogaus BrP 15,; inn der Konige heuser (Máté ev. 11. fejezet) -Namuosu karaliu BrP 28.; Engel úr (Lukács evangéliuma 2. fejezet) —Angelas Wieschpaties BrP 50,; inn das Jiidische land (Lukács ev. 2. fejezet) —ing szeme Sžidu BrP 58; die menge der himelischen Heerscharen (Lukács ev. 2. fejezet) —daugybė pulku dangaus BrP 51,,; Így a posztpozitív genitivus használatát itt a latin nyelv ösztönözhette. 3.4.4. A korábban már említett, a jelzett szó után álló hangsúlyos (emfatikus) genitivus használata itt-ott szintén átvehető lehetett a latin vagy a lengyel nyelvből, a retorikai nyelv kölcsönzött mondatmodelljével együtt. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy a kevésbé egyértelműen indokolt genitívuszi posztpozíció mindig csak idegen nyelvek hatására alakult ki — a régi litván nyelvben a váltakozás nyilvánvalóan azért volt lehetséges, mert e jelző szabadabban helyezkedhetett el a főnévhez képest. A szigorú norma hiánya lehetővé tette a genitívusz helyének váltakozását annak érdekében, hogy a főnévi frázis egyik vagy másik összetevőjét jobban kiemeljék, hangsúlyozzák. A pozíció miatt a névszói frázis összetevője. Az írott nyelv mondatában gyakran nehéz megállapítani, hogy a főnévi szerkezet melyik tagját kellene erősebben hangsúlyoznunk. 112 Egyes esetekben a posztpozíció indokai nem teljesen világosak. Más nyelvek hatása nem lehetett a főnévi genitívusz oly gyakori posztpozíciójának egyetlen lehetséges oka. 2. A névmási genitívusz főnévhez viszonyított helye világosabban indokolt, mint a főnévié: gu (a) a névmási genitívusz prepozícióban nem hangsúlyos; (b) a névmás genitivusa posztpozícióban használatos a jelzett főnév kiemelésére; (c) a latin és a PS lengyel nyelv hatására a névmási genitivus posztpozíciója dominál; (d) ir a BrP-ben és a BrB-ben a névmási genitivus prepozíciója dominál; A BrP-ben és a BrB-ben számos esetben fordul elő a névmási genitivus posztpozíciója, noha ezek a művek német források alapján íródtak; A genitivus posztpozíciója itt részben a latin nyelv hatására alakulhatott ki, de leggyakrabban a főnévi csoportban érvényesülő nem szigorú szórendet tükrözi. 3. A régi írások nyelvére feltehetően hatással volt a latin és a lengyel nyelvekre jellemző attributív szerkezet modellje, amelyben a melléknév gyakrabban áll a főnév előtt, a genitivust pedig posztpozícióban használják. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a posztpozíció „magas stílusú” státuszt kapjon. | A litván nyelvben, amint már említettük, az attributív genitivus sokkal gyakrabban fordul elő, mint a szomszédos nyelvekben (a genitivus helyett ezekben gyakran egyeztetett jelzőt használnak). Emellett a mano, tawo, sawo birtokos névmási alakok nem egyeztethetők a főnevekkel. Ez magyarázza a névmási birtokos genitívusz meghatározottabb pozícióját a főnévi genitívuszhoz képest; a névmási birtokos genitívusz eltérése az uralkodó sorrendtől világosabban indokolt. Az összevetésből látható, hogy a régi litván nyelv jelzős szerkezetének modellje eltért a litván és a lengyel nyelvétől, azonban nem volt szigorúan meghatározott, ezért az említett nyelvek jelzős szerkezeteinek szórendi modelljei bizonyos esetekben átkerülhettek a régi litván írásbeliség nyelvébe. 4. J. Greenberg második univerzáléja szerint a prepozíciós nyelvekben a genitívusz posztpozíciója dominál (Greenberg 1966: 78). Így a mai litván nyelvben szintén a GenN dominanciáját várnánk, azonban tudjuk, hogy benne a prepozíciós genitívusz uralkodik. Feltételezik, hogy a litván nyelvben megváltozott a mondatmag komponenseinek sorrendje SOV-ről SVO-ra (Ambrazas 1982: 101— 104). Így a prepozíciós genitívusz tipológiailag összeegyeztethető lehetett az SOV-vel és a posztpozíciós konstrukciókkal (a Greenberg-féle 4. univerzálé szerint az SOV nyelvekben gyakoribbak a posztpozíciók)? Viszont nehéz megmagyarázni, miért uralkodik a prepozitív genitivus a mai litván nyelvben, amikor az ólitvánban nagyon gyakran posztpozitívan használták; a genitivus posztpozíciójának a prepozíciók dominanciája miatt kellett volna gyakoribbá válnia. M. S. Drayer több legújabb cikkében azt állítja, hogy az SOV-modellű nyelveket nagyon erős implikáció kapcsolja össze a GenN-nel, 2 J. Hawkins úgy véli, hogy az ólitván prepozíciós volt (Hawkins 1990: 120-121). 119 azonban az SVO-nyelvekben lehetséges ir GenN, ir NGen (Drayer 1988: 192-193; 1991: 464-465; 1992: 91). A jo kutatások azonban azt is kimutatták, hogy Greenberg második univerzáléja helyes a prepozíciós — nyelvekben dominál NGen. Vagyis a litván nyelv kivételt képez e iš Greenberg-univerzáliából. RÖVIDÍTÉSEK BrB — Biblia tatai asti Wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Janą Bretkuną... Königsbergben (1579-1590). BrP - Postilla tatai esti Trumpas ir prastas ischguldimas Evangeliu... Per Jana Bretkuna.- .. Karaliaucziuie... 1591. GenN főnév - genitívusza; prepozitív főnévi genitívusz. Gen N - névmási genitívusz; prepozitív névmási genitívusz. NGen - posztpozitív főnévi genitívusz. NGenp - posztpozitív névmási genitívusz. [0] - tárgy. Posztpozitív után. Pr prepoziciniy. PS -Pvnkty kazan... Litewskim i¢zykiem z wytlumaczeniem na Polskie przez Kšiędza Konstantego Szyrwida... W Vilnius... 1629. S — szubjektas. V —veiksmažodis. IRODALOM Ambrazas V. 1986: A mai litván nyelv szórendjének modelljei. —A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei, A sorozat. 3(96), 92—102. Ambrazas V. 1982: A szórend és a balti nyelvek mondattípusának rekonstrukciója. —Baltistica, 18(2), 92-102. A jelenlegi litván nyelvtan, Vilnius: Mokslas, 1994. Dryer M.S. 1988: Az objektum–ige sorrend és a melléknév–főnév sorrend: egy mítosz eloszlatása. —Lingua 74, 77-109. Dryer M.S. 1991: Az SVO nyelvek és az OV:VO tipológia. —Journal of Linguistics 27, 443— 482. Dryer M.S. 1992: A greenbergi szórendi korrelációk. —Language 68(1), 81-138. Durys M. 1927: A litván nyelv szintaxisa, Kaunas. Faarlund J. T. 1990: Szintaktikai változás: A történeti szintaxis elmélete felé. —Winter | W.(szerk.). Trends in Linguistics. Berlin, New York: Mouton de Gruyter. Girdeniené D. 1971: Az aktuális tagolás, valamint szerepe és kifejezési módjai a litván nyelvben. —Nyelvtudomány, 22(1), 35–47. Girdeniené D. 1981: A jelzős szerkezetben álló jelző helye a nyelvjárási és a köznyelvi litvánban. —Baltistica, 17(2), 1981, 156–169. o. Greenberg J.H. 1966: A grammatika néhány univerzáléja, különös tekintettel a jelentéssel bíró elemek sorrendjére. —Greenberg J. H. (szerk.). A nyelv univerzáléi, 2. kiadás, Cambridge, Mass. : MIT Press, 72–113. Handry J. 1985: Az indoeurópaiak, Párizs. Hawkins J. A. 1990: A változás motivációinak keresése a tipológiai változatosságban. —Tanulmányok a tipológiáról és a diakróniáról. Joseph H. Greenbergnek 75. születésnapjára bemutatott tanulmányok, Amszterdam/Philadelphia: 120 John Benjamins Kiadó Társaság. Kniūkšta P.,Girdenienė D.,Girdenis A. 1979: A nyelv „fényűzésir éről”, a szavak rendjéről. — Kulturális területek 1, 73-74. Litván nyelvtan, Vilnius: Mokslas, 1976. Palionis J. 1967: Litván irodalmi nyelv XVI–XVII. század, Vilnius: Mintis. Rosinas A. 1988: A balti nyelvek névmásai, Vilnius: Mokslas. Tesniėre L. 1969: Elemei de Szintaxis Strukturális, Párizs. Vasiliauskienė V. 1994: On a genitívuszi jelző of elhelyezése in Régi Litván. — Tanszék. of Általános Nyelvészet Egyetem of Umed, jelentés 35, 99-115. Vasiliauskienė V. 1995: A jelzős szerkezet helye a régi litván nyelvben. — A litván nyelvészet kérdései 33, 124-142. Žulys V. 1969: Az úgynevezett változatlan névmások helye a litván nyelv grammatikai rendszerében. — Baltistica, 5(2), 167-177. TpaMMarHuka JiuTOBCKOTO A36IKa, BuwibHioc: Mokcnac, 1985. Hcropraeckas rpammaTika pycckoro A3sika. Currakcuc. ITpocroe npewroxerue, Mocksa, 1978. A ELHELYEZÉSE OF A GENITÍVUSZI JELZŐ IN RÉGI LITVÁN Összefoglaló 1. A legtöbb esetben a prepozícióban álló Gen hangsúlytalan. A posztpozícióban álló Gen esetében különböző összetevők lehetnek hangsúlyosak: bizonyos esetekben a genitívuszi főnév, más esetekben pedig a fejfőnév. Néha azonban úgy tűnik, hogy a posztpozícióban álló Genn-t tartalmazó főnévi csoportokban egyetlen összetevő sem hangsúlyos. Ilyen esetekben a posztpozícióban álló Gen funkciója az ólitvánban nem világos. Arra a következtetésre jutunk azonban, hogy más nyelvek hatása nem lehet az egyetlen lehetséges magyarázata a Gen_ oly gyakori posztpozíciójának az ólitvánban. Ahhoz, hogy a Gen ilyen váltakozó elhelyezése egyáltalán lehetséges legyen, a nyelvnek bizonyos értelemben felkészültnek kell lennie rá. Ezért feltételezzük, hogy a jelző helye az ólitvánban kevésbé volt szigorúan meghatározva, mint a modern litvánban, és hogy ez megkönnyítette az adott korszak szerzői számára, hogy átvegyék a főnévi csoport latin vagy lengyel formáját. 2. A birtokos névmások helye egyértelműbben meghatározott, mint a birtokos főneveké, és a domináns szórendtől való csaknem valamennyi eltérést meg tudjuk magyarázni. A tények a következők: (a) a megelőző Gen jelöletlen; (b) amikor a Gen, utána áll, a fejfőnév hangsúlyos; (c) a PS-ben az utána álló Gen, ’ dominál a latin és a lengyel hatására; (d) a BrP-ben és a BrB-ben a megelőző Gen, dominál; (e) noha az utóbbi művek német nyelvűek, ezekben a forrásokban nem kevés példát találunk a névutóhasználatra; ez részben a latin hatásának tulajdonítható, más esetekben azonban az ólitván jellegzetes vonását tükrözi, nevezetesen azt, hogy a főnévi csoportban bizonyos szabadságot enged a szórend tekintetében. 3. Azt várnánk, hogy a modern litvánban túlnyomórészt a genitívuszi jelzők utópozícióban álljanak, mivel a nyelv prepozíciókat, nem pedig posztpozíciókat használ (Universal 2; Greenberg 1966:78). Több kutató szerint a litván nyelv az SOV-ről az SVO-ra tért át. A genitívuszi jelző prepozíciója így egy korábbi, SOV szórendű és névutókat használó nyelvtan maradványa lehet. Furcsa azonban, hogy a genitívuszi jelzők prepozíciója ma gyakoribb, mint az ólitvánban volt. Azt várnánk, hogy a genitívuszi jelzők utópozíciója idővel a prepozíciók rovására növekedjen, nem pedig fordítva. A modern litván tehát továbbra is ellenpélda marad. 121