Skip to document
Back
Go to original Localized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…

ANTUONINA REKENA EMLÉKÉRE

(1928–1998)

Lett testvéreink ismét elveszítették anyanyelvük jeles kutatóját: 1998. február 25-én, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Antuonina Rekena (Antoņina Reķēna, Jurgelāne), a Liepājai Felsőfokú Pedagógiai Iskola professzora.

Az elhunyt Litvánia határának közelében, a Daugavpils járásbeli Kalupes községben született (ma Baluožkalns, Ruozkalns község, Preiļi járás). Középiskolába Daugavpilsben és Preiļiben járt. 1952-ben végezte el a Lett Állami Pedagógiai Intézet (Riga) lett nyelv és irodalom, valamint logika és pszichológia szakát. 1952–1953-ban pszichológiát tanított a Cēsisi Tanárképző Intézetben. 1953-tól a Liepājai Felsőfokú Pedagógiai Iskolában dolgozott, pszichológiát, lett dialektológiát, történeti nyelvtant és baltisztikát tanított. 1998 elején A. Rekena megkapta az állami emeritus tudós tiszteletbeli címet.

1962-ben a nyelvész megvédte „A kalupéi nyelvjárás” című doktori disszertációját. A témáról több tanulmányt publikált. A litván nyelv kutatói számára különösen érdekesek azok az írásai, amelyek e nyelvjárás litván és szláv nyelvekkel való kapcsolatait vizsgálják1. A lett nyelvi litvánizmusok kérdéseit A. Rekena Rainis „Faust”-fordításának nyelvéről szóló tanulmánya is érinti2.

1975-ben jelent meg A. Rekena terjedelmes monográfiája: „A kézművesség szókincse Latgale néhány déli nyelvjárásában, és kapcsolatai a szláv nyelvek megfelelő elnevezéseivel” (Amatniecības leksika dažās Latgales dienvidu izloksnēs un tās sakari ar atbilstošajiem nosaukumiem slāvu valodās. Rīga, 1975). Ez a monográfia a litván szókincs kutatói számára is rendkívül értékes. 1978-ban ezért a könyvért A. Rekena megkapta a Jānis Endzelīns-díjat. Néhány más tanulmányával együtt ez képezte az 1993-ban Rigában megvédett habilitált doktori disszertációja, „Dél-Latgale nyelvjárásainak szókincse” alapját.

Röviddel halála előtt A. Rekena még megérhette élete fő művének, a kétkötetes „A kalupéi nyelvjárás szótárának” (Kalupes izloksnes vārdnīca 1, A-M, 2, N-Ž, Rīga, 1998) megjelenését. E rendkívül szép kiállítású mű befejezésében Sarmytė Lagzdinia, Tamara Elste, Valija Sarkanė, Astra Kremane-Treimane és Jānis Elksnis segített a szerzőnek, a nyomdai előkészítést pedig végül barátunk, Albertas Sarkanis dr., Litvánia egykori lettországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végezte el.

1 R e ķ ē n a A. Az előtag da- és a segédszó da jelentései és használata a felvidéki dialektus nyelvjárásaiban, összehasonlítva a litván és szláv nyelvekkel. – A lett nyelv elméletének és gyakorlatának kérdései. Riga, 1967, 81–93; A lett nyelv kapcsolatai a litván nyelvvel és a szláv nyelvekkel a Kalupes helynevek tükrében. – A lett nyelv és irodalom problémái. Riga, 1970, 152–165, és mások.

2 R e ķ ē n a A. Apvidvārdu lietojuma īpatnības „Fausta“ atdzejojumā. – Raiņa gadagrāmata 1988. Rīga, 1988, 86–112.

259

A. Rēkena egyik utolsó jelentősebb munkája a vilniusi „Baltisticában” jelent meg: „A dél-latgalei nyelvjárások és a litván nyelv szóképzési párhuzamai” (Dienvidlatgales izloksņu un lietuviešu valodas paralēles vārd­darināšanā, 1996, 31 (1), 53–70).

Antonina Rēkena legtermékenyebb évei Liepājában teltek, de kollégái szerint „szívében egész életében a latgalei parasztok lánya maradt: szorgalmas, kitartó, ugyanakkor olyan érzékeny és másokkal együttérző”. Antonina Rēkena barátai számára is ilyen maradt Litvániában.

Algirdas Sabaliauskas

260

Document details