ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLV (2001), 3–9

Dėl skaitvardinių būdvardžių su priesagomis -(i)okas (-a) ir -(i)opas (-a) kilmės

SAULIUS AMBRAZAS

Litván Nyelvi Intézet, Vilnius

The article deals with the origin of adjectives derived from numerals with the suffixes -(i)okas (-a) and -(i)opas (-a). The analysis confirms that derivatives of this type with the diminutive suffix -(i)okas (-a) are rare already in Old Lithuanian texts of the 16th–17th centuries. They have counterparts in Slavonic and are much older than the suffix -(i)opas (-a) which is commonly used in the derivation of adjectives from numerals in Lithuanian and for which a genetic link with the postposition po is suggested in this article.

Senuosiuose raštuose greta vedinių su -(i)opas (-a), plačiai paplitusių ir dabartinėje lietuvių kalboje (pvz.: dvejópas, trejópas, taip pat tüleriópas ir kt., žr. Valeckienė 1994: 220), buvo vartojami atitinkami skaitvardiniai būdvardžiai su -(i)okas (-a), kurie dabartinėje lietuvių kalboje yra beveik išnykę. Minėtų vedinių su -(i)okas (-a) nykimo ir atitinkamų būdvardžių su -(i)opas (-a) įsigalėjimo tendencija išryškėjo dar prieš lietuviškos raštijos pradžią. Peržiūrėtuose senuosiuose raštuose¹ šių dviejų darybos tipų vediniai santykiauja taip: Mž 2: 0; VLNE, VLNEE 4: 1; BP_I–II 7: 4; C11: 1; DP 9: 3; SP_I–II 3: 3; ¹SD, ³SD 3: 5; ChNT 1 (atitinkami prieveiksmiai su -(i)opai 2): 2 (atitinkami prieveiksmiai su -okai 2); SE 2: 0; Jaknavičiaus 1647 m. Evangelijose pastebėtas tik prieveiksmis ketveriopai 201₉–₁₀. Iš pateiktos statistikos matyti, kad skaitvardinių būdvardžių su -(i)okas (-a) Sirvydo, Chylinskio, iš dalies Bretkūno raštuose yra maždaug tiek pat, kiek ir atitinkamų vedinių su -(i)opas (-a). Kitų skaitvardiniai būdvardžiai su -(i)okas (-a) gerokai retesni arba ir visai nevartojami.

A -(i)okas (-a) képzős származékok elterjedtsége is különbözik. Közülük mindössze kettő ismert széles körben: dvejókas (-a) ’dvejopas’ BP_I–II 4x; C_II 1111; ³SD 56; SP_I–II 2x; (továbbá [K]; P, vö. dvejokai ’dvejopai’ ³SD 56; N; Grž), dvejokias (-ia) SP_I–II 6x; ChNT 4x (továbbá Ds, vö. dvejõks / dvējõks, -ia DAUK; P; KLVrž; Pln, dvejokiai VALAČ, dvejõkiaip ROD – ²LKŽ_II 944);

¹Az anyaggyűjtés során a régi írások kiadásait és szómutatóit, valamint a Litván Nyelvi Intézetben készített számítógépes szóalaktani konkordanciákat használtuk fel: Bretkūnas Postilė (BP_I–II), Vilentas Enchiridionja, (VLNE), Evangéliumai és episztolái (VLNEE), Sirvydas Punktų Sakymų (SP_I–II), valamint Jaknavičius 1647-es evangéliumai esetében. A konkordanciák a Litván Köztársaság államnyelv-használati és -fejlesztési 1996–2005. évi programjának finanszírozásával készültek.

²A nem teljesen világos képzésű vienokas (-a) / vienokias (-ia) származékot nem vettük fel az itt közölt statisztikába (lásd róla alább).

4 |

SAULIUS AMBRAZAS

‘háromféle’ BP₋Ⅱ 4x; ¹SD 182 (továbbá N; KŽ; STr; AD; VRN), ‘háromféle’ SP₋Ⅱ 6x; ¹SD 18; ³SD 446; SLG₋Ⅱ 80 (továbbá Sut, vö. ‘háromféle’ KŽ; M; PRNG; KLT; PLS – LKŽₓᵥₗ 741).

Mások sokkal ritkábbak, például: ‘négyféle’ BP₋Ⅱ 3x, ‘négyféle’ ‘négyféle’ WP 213b; SP₋Ⅱ 5x (vö. ‘négyféleképpen’ ‘négyféleképpen’ ChNT Lk 19,8), ‘ötféle’ ‘ötféle’ ³SD 291, ‘hétféle’ ‘hétszeres’ ³SD 401 (továbbá Sut; N; [K]), ‘hatféle’ ‘hatféle’ BP₍₁₁₎ 21₁₇ (továbbá KŽ; NdŽ), ‘hatféle’ DP 352₄₃ (vö. ‘hatféle’ M; NdŽ), ‘százféle’ ‘százszoros’ DP 2x; SP₍₃₃₈₁₀₎; ChNT 2x (vö. ‘százféleképpen’ ChNT 2x, ‘százféleképpen’ ⁵SD 353, ‘százféleképpen’ ‘százféleképpen’ ³SD 423), ‘egyfajta’ ‘egyfajta’ DP 445₄₀ (továbbá N, vö. ‘egyfajta’ KŽ; M).

A -(i)okas (-a) képzős számnévi mellékneveknek szláv nyelvi megfelelőik is vannak, vö. lit. dvėjokas és óegyházi szláv dъvъkъ, dъvojакъ, lit. ketveriokas és óegyházi szláv četverakъ, lit. šešeriokas és óegyházi szláv šesterakъ, lit. trejokas és óegyházi szláv trojakъ (Vaillant 1974: 327).

A litván és a szláv nyelvekben hasonló módon képződnek a minőségi névmások is, vö. lit. tók(i)s és óegyházi szláv takъ. Itt csak az a különbség, hogy az ilyen típusú litván névmásoknak a *-āko- képzőn kívül az (i)is névmásból származó képzőjük is van (Rosinas 1988: 214–216). Valószínűleg e névmások hatására a -(i)okas (-a) képzős említett litván számnévi melléknevek némelyike hajlamos (i)io/iā tövű alakokat felvenni.

Megjegyzendő, hogy a vienók(i)s (-ia) képzett alakot a nyelvjárásokban névmásként ‘ilyen, egy’ és melléknévként ‘hasonló, egyforma’ értelemben is használják (LKŽₓᵢₓ 225, 226–227), vö. továbbá vienokias (-ia) ‘hasonló, egyforma’ VLNE 2x; ¹SD 46; ³SD 7, 87; DP 9x; ChNT 4x; VD; KŽ (vö. nevienoki ‘nem egyformák’ SP₁ 184₈, a vienokiai ‘egyformán’ SP₋Ⅱ 2x; SE 2x, nevienokiai ‘nem egyformán’ SP₁ 357₆ határozószóval), vienokas (-a) ‘hasonló, egyforma’ LEX 27a; Q 142; B 389; H; MŽ; Pošk; P; N; K; JN; L; Rtr.

Egyébként az *-ā-ko- képzővel (akárcsak az ide. *-ko- képzőből származó többi képzővel) a balti nyelvekben többnyire kicsinyítő képzős szavakat alkotnak.

A litván nyelvben különösen elterjedtek a -(i)okas (-a) képzős melléknévi kicsinyítő alakok. Már a XVI–XVII. századi írásokban is megtalálhatók, különösen Sirvydas Dictionarium Lithuanicae című művében és a XVII. századi Kis-Litvánia kéziratos szótárában, a Clavis Germanico-Lithvana címűben, például: atstokas ³SD 246 (az u-tövű -okus alakhoz vö. Skardžius 1943: 134; Palionis 1967: 131), baltokas ³SD 13, bėrokas C₁ 389, girtokas ³SD 311, ilgokas BP₋Ⅱ 147₁₅; C₁ 1150, juodokas ³SD 361; C₁ 515, laibokas ³SD 360, lipokas C₁ 1130, minkštokas C₁ 936, raudonokas ³SD 41, 164; C₁ 331, rūgštokas C₁ 372, rūgštokus ³SD 145, saldokas C₁ 573, saldokus ³SD 366, 409, siaurokas ³SD 360, silpnokas ³SD 366; C₁ 507, 524, sunk(i)okus ³SD 360, šiltokas C₁ 1159, šiurkštokas C₁ 560, tamsokus ³SD 360, tolokas ³SD 268, žalोकas ³SD 546; C₁ 331.

A lett nyelvben az ilyen, *-āko- képzős melléknevekből középfokú alakok fejlődtek ki, vö. lit. mažókas és lett mazāks ‘kisebb’ (Endzelīns 1951: 360; Fennell 1996–1997; Vykypėl 2001: 212 kk.). Hasonló, *-āko- képzős melléknevek más rokon nyelvekben is vannak, vö. lat. merācus: merus ‘keveretlen, hígítatlan, tiszta; valódi’ (Brugmann 1906: 498–500).

A litván nyelv keleti aukštaitiai nyelvjárásában az *-āko- képzővel főnevekből is széles körben képeznek kicsinyítő alakokat, például: berniokas, arčiokas, akmeniokas (Skardžius 1943: 133–134; Urbutis 1965: 279–280). Ilyen típusú képzett alakok a lett nyelv keleti nyelvjárásaiban is előfordulnak, csak ritkábban, vö. lit. berniokas és lett nyj. bērņāks, bērņāks (Rūķe-Draviņa 1959: 289–294).

DĖL SKAITVARDINIŲ BŪDVARDŽIŲ KILMĖS

5

A *-ko- képzőt (és néhány más, a kicsinyítő képzőkre jellemző affixumot) az indoeurópai nyelvekben ősidők óta nemcsak kicsinyítő képzős alakok, hanem különféle, kicsinyítő jelentéssel nem rendelkező melléknevek alkotására is használják (vö. Jurafski 1996; Shields 2000). Így például a *-i-ko- képzővel a balti (különösen az óporosz, lásd Ambrazas 2000: 87–89) és a szláv nyelvekben (Boškovič 1984: 206–245) széles körben képeznek főnévi kicsinyítő alakokat, míg sok más rokon nyelvben főként birtokos mellékneveket (Brugmann 1906: 488 kk.; Ewald 1924). Másfelől a *-is-ko- képzőt (eredetéről lásd Ambrazas 2000: 101 és az ott idézett szakirodalmat) a balti, szláv és germán nyelvekben (talán még a kelta és a trák, részben pedig a tochár és a luv nyelvekben is; lásd Porzig 1954: 201–202; Ivanov 1988: 53) melléknevek³, az ógörögben viszont főnévi kicsinyítő alakok képzésére használják (Petersen 1913; Chantraine 1933: 405–413).

Az is régi tendencia lehet, hogy *-ko- képzővel számnévi mellékneveket alkossanak; vö. az óegyházi szláv inokъ ‘egy, magányos; szerzetes’, a gót einaha, az ófelnémet einag ‘egyetlen’, az óind ekáka-, ekaká- ‘egyetlen, magányos’, valamint a latin ūnicus ‘egyetlen, különleges’ (Brugmann 1906: 493; Schulze 1966: 75; Vaillant 1974: 462).

Az azonban még nem teljesen világos, hogy a balti nyelvekben mikor alakult ki a *-āko- képzési típus. A litván nyelv -(i)okas (-a) képzős számnévi mellékneveinek ugyanis csak a szláv nyelvekben vannak pontos megfelelőik, más balti nyelvekben nincsenek ilyenek. A porosz nyelvű szövegekben egyáltalán nem jegyeztek fel ilyen típusú számnévi mellékneveket. A lett nyelvben a számnévi melléknevek, valamint az említett minőségi névmások képzésére egészen más eredetű képzőt használnak: *-ā-do-, vö. lit. trejōkas, trejōpas és lett trejāds, lit. kitók(i)s és lett citāds (Endzelynas 1957: 100; Endzelīns 1951: 391). A litván nyelvben ez utóbbi képző igen ritka, vö. lit. kitódas és lett citāds, lit. vienó das és lett vienāds (Skardžius 1943: 100). A *-d(h)- determinatívumból eredő képzős melléknevek néhány más rokon nyelvben is megtalálhatók, vö. óegyházi szláv tvrъdъ ‘szilárd’, latin lūcidus ‘világos, fényes, tiszta’, vīvidus, ír beode ‘életerős, élő’ (Brugmann 1906: 471–472). A *-ā-do- képző számnévi melléknevek képzésére való használata azonban feltehetően a lett nyelv újítása.

Másfelől a -(i)okas (-a) képzős számnévi melléknevek litván nyelvbeli reliktumjellege arra utal, hogy ez a képzéstípus meglehetősen régi. Ezzel szemben a -(i)opas (-a) képzőnek, amellyel a litvánban a számnévi melléknevek többségét alkotják, egyáltalán nincsenek megfelelői más rokon nyelvekben. A kutatók erősen kétlik, hogy az indoeurópai alapnyelvben egyáltalán léteztek-e *-p- elemet tartalmazó képzők (vö. Brugmann 1906: 386; Vaillant 1974: 632). Így a -(i)opas (-a) képző eredetét valószínűleg magában a litván nyelvben kell keresni. Egyelőre azonban még nem sikerült tisztázni. Vaillant (1974: 632) a -(i)opas (-a) képzőt az -p(i) posztpozícióval hozza kapcsolatba, amely az allativusi és adessivusi alakokban található. Szemantikailag azonban közelebbinek tűnik e képző kapcsolata az -p(o) posztpozícióval, amely az -aip(o) képzős határozószókban ismerhető fel (vö. Endzelynas 1957: 209; Otrębski 1956: 300–301). Ezek csaknem szinonimái az -(i)opai, -okai képzős határozószóknak (lásd Ulvydas 1971: 435–436); vö. a korábban említett dvejōkai ir dvejōpai, dvejaip, dvejaipō TVR (²LKŽₙ 946). Valaha a *dvejai po mellett létezhetett—

³ A balti, szláv, germán és talán néhány más nyelvet valószínűleg nemcsak a *-isko- melléknévképző, hanem annak birtokos képzőfunkciója is összeköti; vö. az óegyházi szláv božьskъ, a gót gudisks ‘Istené’, valamint a dieviškas képzett alak hasonló használata a régi litván írásokban, például: giwena iš galibes Die=wißkos SPₙ 227₂₈–₂₉. Ez azonban már egy másik cikk témája.

6 |

SAULIUS AMBRAZAS

ta, és a *dvėjo po⁴ szerkezet is, amelyből határozószóvá válva a dvėjopai alak keletkezett. Később, amikor az -(i)opai és az -(i)okai képzős határozószók versengtek egymással, a -(i)okas (-a) képzős számnévi melléknevek mintájára feltehetően létrejöttek a megfelelő, -(i)opas (-a) képzős származékok is. Ezek hamar igen népszerűvé váltak. Ahogy ugyanis egyre inkább elterjedt a -(i)okas (-a) képzős származékok kicsinyítő használata, igény támadt arra, hogy legyen egy külön képző a számnévi melléknevek képzésére. Talán hasonló affixumspecializációs okokból terjedtek el a lettben a megfelelő, *-ādo- képzős származékok.

FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEI

Ad – Adutiškis, Švenčionys járás.

B – LEXICON GERMANICO=LITHUANICVM [...] Jacobo BRODOWSKIJ (18. század eleji kéziratos szótár) műve.

BP. – POSTILLA Tatai eſti Trumpas ir Praſtas Iſchguldimas Euangeliu / ſakamuiu Baſniczoie Krikſchczoniſchkoie / nůg Aduento ik Weliku. Per Iana BRETKUNA Lietuvos Plebona Karalaucżuie Pruſuju. Iſſpaude Karalaucżuie Iurgis Oſterbergeras. Maėta Pono 1591.

BP₁₁ – POSTILLA tatai eſti Trumpas ir Praſtas Iſchguldimas Euangeliu / ſakamuiu Baſniczoie Krikſchczoniſchkoie nůg Weliku ik Aduento. Per Iana BRETKUNA Lietuvos Pruſuju. Iſſpausta Karalaucżuie / Iurgio Oſterbergera. Maėta Pono 1591.

C – Clavis Germanico-Lithvana (idézve: V. DROTVINAS, szerk., Clavis Germanico-Lithvana 1–4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1995–1997).

ChNT – S. B. CHYLINSKIÚJ Újszövetség-fordítása átírt kiadása: Cz. KUDZINOWSKI, J. OTREBSKI, Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament 2, Tekst, Poznań: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1958 (felhasználták még: Cz. KUDZINOWSKI, Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament 3, Indeks, Poznań: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1964).

Dauk – Simono DAUKANTO (1793–1864) írásai.

DP – Poſtilla CATHOLICKA. Tai eſt: Iſguldimas Euangeliu kiekwienos Nedelos ir ƀwetes per wſſus metus. Per Kúnigą MIKALOJŲ DAVKSZĄ Kanoniką Médniku / iž kėliſkó pergùldita. [...] W Wilniui / Drukárnioi Akademiós SOCIETATIS IESV. A. D. 1599 (felhasználták: Cz. KUDZINOWSKI, Indeks-słownik do „Daukšos Postilė“ 1–2, Poznań: Wydawnictwo Uniwersytetu im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, 1977).

Ds – Dūsetos, Zarasai járás.

Grž – Grūžiai, Pasvalys járás.

H – VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM ET GERMANICO-LITTHVANICVM [...] Friederich Wilhelm HAACK által kiállítva [...] Halle, [1730] Stephanus Orban, az egyetem nyomdásza.

Jn – Kazimieras JAUNIUS (1848–1908) írásai.

K – F. KURSCHAT, Littauisch-deutsches Wörterbuch. Halle a. S.: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1883 (a [K] jellel Kuršaitis szögletes zárójelben közölt szavait jelölik).

Klt – Kaltanėnai, Švenčionys járás.

KlvrŽ – Žemaičių Kalvarija, Plungė járás.

KŽ – A. KURŠAITIS, Lietuviškai-vokiškas žodynas 1–4, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1968–1973.

L – Lietuviškos ir angliškos kalbos žodynas. Antanas LALIS szerkesztésében [...] Chicago, 1915.

⁴ Figyelembe kell venni, hogy a po elöljárószó a litván nyelvben ősidők óta több esetben is használatos. Egyes szerkezetek közvetlenül versengenek egymással, például: po dešinei és po dešinės, po tam és po to stb. (mindezekről lásd: Fraenkel 1929: 144 kk.). Hasonlóképpen egykor a megfelelő po posztpozíció is használatban lehetett; vö. a -p(i) posztpozícióval álló helyhatározóragok kapcsolatát a prie(g) elöljárószós szerkezetekkel a régi írásokban (lásd: Rosinas 2001: 136 kk.).

DĖL SKAITVARDINIŲ BŪDVARDŽIŲ KILMĖS

7

LEX – Lexicon Lithuanicum (idézet: V. DROTVINAS, szerk., Lexicon Lithuanicum, Vilnius: Mokslas, 1987).

LKŽ – A litván nyelv szótára 1–17, Vilnius.

M – M. MIEŽINIS, Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkas žodynas, Tilžė, 1894.

Mž – Martyno MAŽVYDO (1520–1563) raštai (remtasi: D. URBAS, Martyno Mažvydo raštų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996).

MŽ – Littauſch=deutſches und Deutſch=littauiſches Wörter=Buch [...] bővítette és javította [...] Chriſtian Gottlieb MIELCKE, pillkalleni kántor. [...] Königsberg, 1800. A Hartung-féle udvari nyomda nyomtatásában és kiadásában.

N – Wörterbuch der Littauischen Sprache G. H. F. NESSELMANN tollából. Königsberg: Verlag der Gebrüder Bornträger. 1850.

NdŽ – M. NIEDERMANN, A. SENN, A., BRENDER, A. SALYS, Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 1–5, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1932–1968.

P – Jurgis PABRĖŽA (1771–1849) írásai.

Pln – Plungė.

Plng – Palanga.

Pls – Peleša, Varanavo járás, Fehéroroszország.

Pošk – Dionizas POŠKA (kb. 1757–1830) írásai.

Prng – Paringys, Ignalina járás.

Q – 17. századi kéziratos szótár (a Lexicon Lithuanicum és a Clavis Germanico-Lithvana című művekhez közel álló), amely a második világháború előtt a Königsbergi Egyetem könyvtárában volt (Msc. 83).

Rod – Ródūnia, Varanavo járás, Fehéroroszország.

RTr – J. RYTERIS, Lietuviškai-latviškas žodynas, Ryga, 1929.

¹SD – K. SIRVYD első szótára (a következő kiadás alapján: K. PAKALKA, szerk., Senasis Konstantino Sirvydo žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997).

³SD – DICTIONARIVM TRIVM LINGVARVM In ſum Studioſæ Iuventutis, AVCTORE CONSTANTI-NO SZYRWID [...] Tertia editio recognit & aucta. VILNÆ, Typis Academicis Societatis JESV. Anno Domini M. DC. XLII. (a következő kiadás alapján: K. PAKALKA, szerk., Pirmasis lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslas, 1979).

⁵SD – DICTIONARIVM TRIVM LINGVARVM In ſum Studioſæ Iuventutis, AVCTORE R. P. CONS-TANTIN SZYRWID [...] Quinta editio recognita & aucta. VILNÆ, Typis Academicis Societatis JESU. Anno Domini M. DCC. XIII.

SE – SUMMA Abá Trumpas išguldimas EWANIELIV / SZWENTU Per Wīlus meatus / dienomis Nedelos / Báž=ničioje Krikščioniſkoje ſkaytoma [...] KIEDAYNISE, DRVKA WOLA, IOCHIMAS IVRGIS RHE-TAS, Meatu Poná, 1653 (hivatkozás: A. JAKULIS, „Knygos Nobažnystės“ leksika 1, Klaipėda: Sauliaus Jokužio leidykla-spaustuvė, 1995).

SLG – GIESMES TIKIEJIMY KATHOLICKAM PRIDARANCIAS [...] Auctore SALOMONE MOZER-KA SLAWOCZYNSKI [...] VILNÆ, Typis Academicis Societatis IESV, Anno Dni 1646 (idézi: J. LEBEDYS, szerk., S. M. Slavočinskis. Giesmes tikėjimui katalickam priderančios, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958).

SP – PVNKTY KAZAN od Adwentu až do Poſtu, Litewskim językiem, z wytłumaczeniem na Polskie Kiadta KONSTANTY SZYRWYD tisztelendő atya [...] Vilniusban, a Jézus Társasága Akadémiájának nyomdájában, az Úr 1629. évében.

Str – Strūnáitis, Švenčionių r.

Sut – Žodini̇kas Letuwiszkay-Łotiniszkay-Lenkiszkas. Kuniga Dominika SUTKIEWICZE, Domikona, a valódi letuwiszkai, nagy fáradsággal készített szótára (1848) (kézirat).

TVr – Tverėčius, Ignalinos r.

Valanč – Motiejus VALANČIUS (1801–1875) írásai.

VD – VYDŪNAS (Vilius STOROSTA, 1868–1953) írásai.

8 |

SAULIUS AMBRAZAS

VLNE – ENCHIRIDION Kis katekizmus / a megsegített plebánosok és káplánok számára / Német nyelven írta Dr. Martin Luther. Német nyelvről teljesen és hűségesen litvánra fordította Baltramiejus WILLENTHA, a karaliaučiai plebános, Steindammben. Karaliaučiban nyomtatta Iurgis Oſterberger / az Úr 1579. esztendejében.

VLNEE – Evangéliumok és levelek / a vasárnapok és ünnepnapok olvasmányai / a keresztény egyházakban / teljesen és hűségesen litván nyelvre fordította Baltramiejus WILLENTA / karaliaučiai plebános Steindammben [...] Karaliaučiban nyomtatta Iurgis Oſterberger / 1579-ben.

VRN – Varėna.

WP – a 16. századi Wolfenbütteli Postilla kézirata: ISCHGVLDIMAS EVANGELIV PER WISVS METVS. SVRINKTAS DALIMIS ISCH DAVGIA PASTILIV [...] (idézve innen: J. KARACIEJUS, szerk., Wolfenbütteli Postilė, Vilnius: Žara, 1995).

LITERATŪRA

AMBRAZAS, S. 2000: Daiktavardžių darybos raida II. Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

BOŠKOVIČ, R. 1984: Основы сравнительной грамматики славянских языков. Фонетика и словообразование, Москва: Высшая школа.

BRUGMANN, K. 1906: Grundriss der vergleichenden Grammatik der indogermanischen Sprachen Bd. 1. T. 2, Strassburg: Karl J. Trübner.

CHANTRAINE, P. 1933: La formation des noms en grec ancien, Paris: Librairie ancienne Honoré Champion.

ENDZELĪNS, J. 1951: Latviešu valodas gramatika, Rīgā: Latvijas Valsts izdevniecība.

ENDZELYNAS, J. 1957: Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

EWALD, F. 1924: Die Entwicklung des k-Suffixes in den indogermanischen Sprachen, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

FENNELL, T. G. 1996–1997: Comparatives and superlatives in early Latvian grammars. Linguistica Baltica 5–6, 115–127.

FRAENKEL, E. 1929: Syntax der litauischen Postpositionen und Präpositionen, Heidelberg: Carl Winter’s Universitätsbuchhandlung.

IVANOV, V. V. 1988: Балто-славяно-тохарские изоглоссы. Балто-славянские исследования 1986, Москва: Наука, 45–60.

JURAFSKI, D. 1996: Universal tendencies in the semantics of the diminutive. Language 72 (3), 533–578.

OTREBSKI, J. 1956: Gramatyka języka litewskiego 3. Nauka o formach, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe.

PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis.

PETERSEN, W. 1913: The Greek Diminutive Suffix -ισκο-, -ισκη, New Haven-Connecticutt: Yale University Press.

PORZIG, W. 1954: Die Gliederung des indogermanischen Sprachgebiets, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

ROSINAS, A. 1988: Baltų kalbų įvardžiai, Vilnius: Mokslas.

ROSINAS, A. 2001: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

RŪKE-DRAVINA, V. 1959: Diminutive im Lettischen, Lund: Håkan Ohlssons Boktryckeri.

SCHULZE, W. 1966: Kleine Schriften, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

SHIELDS, J. K. 2000: The Hittite word for ‘son’ and the origin of the Indo-European diminutive suffix *-lo-. Indogermanische Forschungen 105, 17–142.

SKARDŽIUS, P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvos mokslų akademija.

Dėl skaitvardinių būdvardžių kilmės

9

Ulvydas, K. 1971: Prieveiksmis. Ulvydas, K., red., Lietuvių kalbos gramatika 2, Vilnius: Mintis, 425–542.

Urbutis, V. 1965: Daiktavardžių daryba. Ulvydas, K., red., Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis, 261–473.

Vaillant, A. 1974: Grammaire comparée des langues slaves 4, Paris: Editions Klincksieck.

Valeckienė, A. 1994: Būdvardžių daryba. Ambrazas, V., red., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 141–238.

Vykypėl, B. 2001: Zwei lettonistische Bemerkungen. Šefčík, O., Vykypėl, B., eds., Grammaticvs. Studia linguistica Adolfo Erharto quinque et septuagenario oblata, Brno: Masarykova universita v Brně, 211–223.

Saulius Ambrazas Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected]

Gauta 2001 12 10