RECENZIJOS

187

– 214. o. (az összes žemaitiai nyelvjárásában e szó szótagja -ki-, itt a raseiniaiak megint ennyire sajátosak, eltérnek valamennyi žemaitiaitól, de vö. uuoki.tīs – 39. o., uuoki.cū– 213. o.). Viduklėben 03 03 02 azt kérdezték, hogyan ejtik Jūkainiai falu nevét; két ember jūkain'u alakban ejtette, a jū“kaiń'u alak (69. o.) pedig mintha kétséges volna.

Nagyfokú rövidlátásom miatt nemigen szeretnék sajtóhibákat jelezni, de az olyan adatokat, mint brūol,is (=brúolis) – 151. o., ‘vā.lgi.,dāvā (=vá.lgi.dāva) – 211. o., petri̇nes (=petrīnės) – 213. o., ‘ā.r,klū! (=ārklu) – 69. o., ‘ābu,dū (abūdu) – 74. o., važū“dava (=važū“dava) – 206. o., vištums (=vištums) – 81. o., egyértelműen meg kell említeni.

A fiatal kutatónő sok munkát fektetett bele: több száz négyzetkilométernyi terület nyelvjárásait írta le, amelyekből hiányoznak a szabályos jelenségek és az örökölt nyelvjárási sajátosságok (noha még mindig számos helyen találhatók örökölt, szabályos nyelvjárást beszélők); de amit bemutat, azt Daiva Atkočaitytė bizonyára jól adta elő. A nyelvtörténet szempontjából ez is fontos. Csak az egymással nem egyező, párhuzamos alakokat és szavakat, valamint a pillanatnyi ingadozások kétes eseteit kellett volna kerülni, amikor (fiatal vagy fiatal) kicsinosított lányokkal beszélt. A munka kiadásakor nem volt mellette egyetlen žemaitiai tájszólásban beszélő segítő sem, bár meglehetősen népes tanácsadói és konzultánsi körnek mond köszönetet.

Vytautas Vitkauskas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Lietuva

Beérkezett: 2003. 05. 05.

JOHANNES BRETKE, LABIAU ÉS KÖNIGSBERG I. PR. LELKÉSZE PSALTERIUMFORDÍTÁSÁNAK KRITIKAI KIADÁSA LITVÁN NYELVEN, AZ 1580. ÉVI KÉZIRAT ALAPJÁN, VALAMINT E PSALTERIUM JOHANNES REHSA, KÖNIGSBERG I. PR. LELKÉSZE ÁLTAL ÁTDOLGOZOTT VÁLTOZATÁNAK KRITIKAI KIADÁSA AZ 1625. ÉVI NYOMTATOTT KIADÁS ALAPJÁN, MARTIN LUTHER PSALTERIUMFORDÍTÁSÁNAK NÉMET NYELVŰ, 1545. ÉVI KIADÁSBÓL KÉSZÜLT VÁLTOZATÁVAL, FRIEDEMANN KLUGE KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL.

BEVEZETŐVEL ELLÁTOTTA ÉS KIADTA FRIEDRICH SCHOLZ.

Paderborn, Munich, Vienna, Zürich: Ferdinand Schöningh, 2002, LXXXI + 559 p., ISBN 3-506-71681-6.

(Biblia Slavica, VI. sorozat: Supplementum: Biblia Lithuanica, 2. sorozat: Editionsbände, 6. Kiadja Hans Rothe és Friedrich Scholz Christian Hannick és Ludger Udolph közreműködésével.)

Az előszóban (IX–X. o.) Scholz azt írja, hogy Johannes Bretke (Bretkūnas) 1579 márciusa és 1590 novembere között fejezte be a teljes Szentírás litván fordítását, de eddig nyomtatásban csak a Zsoltárok könyve jelent meg. Ezt az 1580. május 20. és július közepe között lefordított zsoltároskönyvet Johannes Rehsa vette kézhez, átdolgozta, majd 1625-ben Luther német fordításával együtt kiadta a Laurenz Segebad nyomdájában. Az az általánosan hangoztatott állítás, hogy Rehsa változata alig tér el Bretkūnas fordításától, egyszerűen nem igaz, amint a két szöveg összevetése könnyen megmutatja. A jelen kötet Bretkūnas eredeti változatát és Rehsa átdolgozását egymással szemben lévő oldalakon közli. Prof. Jonas Palionis kérésére

188 |

RECENZIJOS

A Vilniusi Egyetem részéről úgy döntöttek, hogy hozzáadnak egy 1580 előtt megjelent Luther-féle német fordítást, mivel ez a fordítás Litvániában nem mindig könnyen hozzáférhető. Ez az oldal alján található.

Az itt ismertetett kötet egy rendkívül ambiciózus projekt része, amelynek célja Bretkūnas teljes bibliafordításának (XI. o.) kiadása három sorozatban: az 1. sorozat fakszimilekötetekből, a 2. sorozat kritikai kiadású kötetekből, a 3. sorozat pedig kommentárokból áll. Bretkūnas kéziratából eddig hat kötet jelent meg négy fakszimilekötetben. Ezenkívül Jochen D. Range kommentárkötete, a Bausteine zur Bretke-Forschung is megjelent. Ezt az utóbbi kötetet és a Zsoltároskönyv fakszimilekötetét 1993-ban ismertettem a Lituanus 39 (3), 72–84. oldalain. Várom Scholz most készülő kommentárjának megjelenését, amely Bretkūnas Zsoltároskönyv-fordításával foglalkozik. Scholz itt a Rehsa-féle fordítással való összehasonlítást, valamint Bretkūnas fordításának különféle forrásaihoz — Luther fordításához, a héber eredeti szöveghez, a Septuagintához és a Vulgatához — fűződő viszonyának vizsgálatát ígéri.

Scholz azt is elbeszéli, hogyan ismerkedett meg először Bretkūnas bibliafordításának kéziratával 1949-ben Göttingenben, Prof. Reinhard Wittram irodájában, majd hogyan helyezték el a kéziratot a berlini Geheime Staatsarchivban. Szerencsére Scholznak sikerült elnyernie a rendkívül hozzáértő Jochen D. Range, majd később Friedemann Kluge segítségét.

A bevezetésből megtudjuk, hogy bár a fakszimilekiadás általában véve igen jó, a lapszéli javítások és glosszák némelyike alig vagy egyáltalán nem olvasható. Néhány esetben a verzóoldali szavak utolsó betűi vagy a rektóoldali kezdőbetűk olyan közel estek a kézirat hajtásában a szöveg széléhez, hogy a kamera nem tudta rögzíteni őket. Aki ismeri Bretkūnas helyesírását és nyelvtanát, többnyire gond nélkül ki tudná egészíteni ezeket, bár itt is érnek bennünket meglepetések. A tinta változó jellemzői olykor segíthetnek az eredeti alak meghatározásában. Ha betűket vagy szótagokat törölnek, és az eredetire újakat írnak, az eredeti sötétebb tintája néha átüt a javítás világosabb tintáján, így mind az eredeti, mind a javított alak megállapítható (XX. o.). Mivel mind az eredeti szöveg, mind a javított változat csak a kézirat alapján állítható helyre, a fakszimilekiadás mellett a szöveg kritikai kommentárjára is szükség van.

A bevezetés (XXI–XXIV. o.) Bretkūnas és Rehsa rövid életrajzát, valamint munkásságuk értékelését is közli. Ezt a szöveg és a kiadásra való előkészítés módjának ismertetése követi. Bretkūnas kezdeti változata (Grundschicht, rövidítve GS) szolgál az itt közölt szöveg alapjául. Ugyanakkor a közvetlenül vagy röviddel a kezdeti változat lejegyzése után végrehajtott javításokat a, b, c stb. betűkkel jelölik, és a kezdeti változat alatt jegyzetként közlik. Ezeket a javításokat Sfk-val (= Sofortkorrektur) jelölik; a későbbi javítások jelölése KS (= Korrekturschicht). A bevezetés szerint (XXXVI. o.) Daniel Gallus 28 javítást végzett (jelölésük G), Rehsa pedig 136-ot (jelölésük R). (A XVIII. oldalon a KS és R rövidítések magyarázata kétszer szerepel, ami nyilvánvaló korrektúrahiba.)

A Palionis 1983-as kiadása és Scholz kiadása közötti különbségek már az első zsoltár első verséből is nyilvánvalók: Scholz helyreállítása szerint az eredeti (GS) (6. o.): Gerai tam, kurfai newaikſch= || czoia rode Diewa neſibijancʒu, nei eit kieliu grieſhniu nei ſedzia || kur apioktieghi ſiedzia; Palionis szerint (1983: 183): Palaimintas <bijans Diewo teisus> ira tas wiras, kursai ne waikſchczoio surinkime Diewo neſibijanczuiu, nei sussisedȩghime apioktiuiu se

RECENZIJOS

| 189

deio. nei ant kelio grieschniu stoweio, Scholz ezt a korai lutheránus változatot is közli: Wol dem der nicht wandelt im Rat der Gotlofen, Noch trifft auff den Weg der Sünder, Noch sitzet da die Spötter sitzen. A Vulgatában viszont ez áll: Beatus est vir ille, qui non ambulat in consilio improborum, et viae peccatorum non insistit, ac in consessu derisorum non desidet; a Septuagintában pedig: μακάριος ἀνήρ, ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν, καὶ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν οὐκ ἔστη, καὶ ἐπὶ καθέδρα λοιμῶν οὐκ ἐκάθισεν. A King James-változatban ez olvasható: „Boldog az az ember, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll a bűnösök útjára, és nem ül a csúfolódók székébe.” Bretkūnas kezdeti változatának Gerai tam, kurfai... („Jó annak, aki…”) szavai közelebb állnak Luther Wol dem der... fordulatához, mint a latin Beatus est vir ille, qui... („Boldog az az ember, aki…”) vagy a görög μακάριος ἀνήρ, ὃς... alakhoz. Úgy vélem, Luther a héber eredetit használta; ennek megfelelő első néhány szavát kollégám, Prof. B. Halpern, a Penn State zsidó tanulmányok programjának munkatársa így írja át latin betűkkel: ’ašrē hā-’îš ‘šer, amelynek jelentése nem felel meg a látszólagos constructus állapotnak. Prof. Halpern azt is megjegyzi, hogy az ’ašrē szó úgy viselkedik, mintha legalábbis implicit predikációt tartalmazna, ezért a kifejezés így fordítandó: „boldog/szerencsés/jó sora van annak az embernek, aki…”. Ez arra utal, hogy a Septuaginta atyái jobban értették a hébert, mint Martin Luther. Bretkūnas kezdetben Luthert követte, később azonban a Palaimintas („áldott”; Paſchlowintas) szóval végzett javításai, illetve Rehsa Jschganitingas... megoldása a Vulgatán vagy a Septuagintán alapult. Mindenesetre érdekes lesz megtudni, mit mond erről és a Zsoltároskönyv számos más problémájáról Scholz fentebb említett, készülő kritikai kommentárjában.

A bevezetés a fonémarendszer érdekes elemzését is bemutatja (XLIV–LXIV. o.). A bevezetés szerint (XLIV. o.) a mássalhangzó-fonémákat egytől öt betűig terjedő betűsorokkal lehet jelölni, például >c< jelölheti a /c/-t, >cʒ< jelölheti a /č/-t, >ſch< jelölheti a /š/-t, >ſchcʒ< pedig a /šč/-t. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy ez azt jelenti: a /šč/-t egyetlen fonémának tekintik, ami szláv szemléletre vall (vö. az orosz u-val), és ezt a litvánra nehéz lenne igazolni (lásd Klimas 1970: passim.). Ha az állítást csupán úgy kell értelmezni, hogy a mássalhangzókat jelölő egymás utáni betűk maximális számát adja meg, akkor az állítás téves; vö. például a newaikſchcʒoia ‘nem jár’ alakot, amelyben hat egymást követő mássalhangzóbetű található, mégpedig >kſchcʒ<, amely láthatólag a három /kšć/ fonémát jelöli. Talán még érdekesebb a magánhangzórendszer ábrázolása, ahol az >ie< betűsor igen kétértelmű. Az eredeti változatban (GS) jelölhette az /ie/, az /ē/, vagy akár az /e/ hangot is veláris mássalhangzó után, ahol az >i< betű csupán a palatalizáció jelölésére szolgált. Scholz szerint (LII. o.) később, a javított változatban (KS) Bretkūnas megpróbálta elhagyni az >i<-t az >e< előtt, ha az veláris mássalhangzót követett, és a betűsor etimológiai /ē/-t jelölt. Így az eredeti változat kieliu ‘az úton’ alakja a javított változatban (6. o.) ant kelio alakra változik, az eredeti változat Kodiel ‘miért’ alakját pedig Kodel alakra javítják (10. o.); vö. a mai köznyelvi kodėl alakkal. A kettőshangzós kiejtést helyesen és következetesen jelöli például a prieg ‘közel’ alakban (6. o.).

Összefoglalva: Scholz és munkatársai elismerést érdemelnek e sorozat, különösen pedig e kötet kiadásának ötletéért, amely sokórányi gondos és fáradságos munka kiváló eredményét mutatja be. A könyv gyönyörű kötésű, kiváló minőségű papírra nyomtatták, így a kiadónak éppúgy dicsőségére válik, mint a szerkesztőknek. Fürdőszobai mérlegemen megmérve a könyv súlya meghaladja a három fontot, tehát szó szerinti és átvitt értelemben is súlyos kötet.

190 |

RECENZIJOS

REFERENCES

PALIONIS, J., ŽUKAUSKAITĖ, J. eds. 1983: Bretkūnas, Johannes. Rinktiniai raštai, Vilnius: Mokslas.

KLIMAS, A. 1970: Some attempts to inventory Lithuanian phonemes. Th. F. Magner and W. R. Schmalstieg, eds., Baltic linguistics, University Park and London: Pennsylvania State University Press, 93–102.

William R. Schmalstieg

814 Cornwall Road

State College, Pa. 16803

[email protected]

Gauta 2003 06 09