Friedrich Scholz, eds. “Textkritische Edition der Übersetzung des Psalters in die litauische Sprache von Johannes Bretke”

RECENZIÓK | 187 —o. 214 (a szótag a szóban minden žemaitisnál -ki-, itt a raseiniškiaiiak ismét olyan önállóak, eltérnek minden žemaitistól, de vö. uuoki.tis —р. 39, uuoki.čū—- p. 213). Vidūklėben 03 03 02 azt kérdezték, hogyan ejtik Jūkainiai falu nevét; két ember jurkain'- u-nak ejtette, mintha kétséges volna az уга јӣ“Каій- 'и alak is (p. 69). A nyomdahibákat, mivel nagyfokú rövidlátásban szenvedek, nemigen akarom megjelölni, de az olyan adatokat, mint a britoļis (=brūolis) —р. 151, *va.lgi.,daw“ (=va.lgidava) —o. 211, petrines (=petrinés) —o. 213, ‘d.rklu! (=arklu) —o. 69, 'abu,dū (abūdu) —o. 74, važū*dava (=važū*dava) —o. 206, vištums (=vištums), egyértelműen jelezni kell. A fiatal kutatónő sok munkát fektetett bele, több száz négyzetkilométernyi terület beszédvált- – р. 81, ozatait írta le, amelyekből hiányoznak a szabályszerűségek, a nyelvjárás örökölt sajátosságai (bár még sok helyen megtalálhatók az örökölt szabályos nyelvjárást használók is), de hogy mit mutat ez, azt valószínűleg Daiva Atkočaitytė is bemutatta. A nyelvtörténet számára ez is fontos. Csak az egymással nem egyező párhuzamos alakokat és szavakat, a pillanatnyi ingadozások kétséges eseteit kellett volna elkerülni, amikor (egy fiatal vagy fiatal) kicsinosított lánykákkal beszélünk. A munka kiadásakor nem volt mellette egyetlen szegény žemaitis segítő sem, noha meglehetősen nagy számú tanácsadónak és konzultánsnak mond köszönetet. Vytautas Vitkauskas Beérkezett: 2003. 05. 05. Litván Nyelvi Intézet, P. Vileišio utca 5., 2055 Vilnius, Litvánia A ZSOLTÁR LITVÁN NYELVRE FORDÍTÁSÁNAK SZÖVEGKRITIKAI KIADÁSA JOHANNES BRETKE, LABIAUI ÉS KÖNIGSBERG I. PR. LELKÉSZE, 1580-BAN KÉSZÜLT KÉZIRATA ALAPJÁN) ÉS E ZSOLTÁR JOHANNES REHSA, KONGSBERG I. PR. LELKÉSZE ÁLTAL ÁTDOLGOZOTT VÁLTOZATÁNAK KIADÁSA AZ 1625-BEN NYOMTATOTT KIADÁS ALAPJÁN, TOVÁBBÁ A ZSOLTÁR MARTIN LUTHER ÁLTAL NÉMET NYELVRE FORDÍTOTT VÁLTOZATA AZ AUSGABE AUS DEM ÉVEK 1545 UNTER KÖZREMŰKÖDÉS VON FRIEDEMANN KLUGE. BEVEZETŐVEL ELLÁTTA ÉS KIADTA FRIEDRICH SCHOLZ. Paderborn, München, Bécs, Zürich: Ferdinand Schoningh, 2002, LXXXI + 559 o., ISBN 3-506-71681-6. (Biblia Slavica, VI. sorozat: Supplementum: Biblia Lithuanica, 2. sorozat: Kiadási kötetek, 6. Kiadta Hans Rothe és Friedrich Scholz Christian Hannick és Ludger Udolph közreműködésével.) In az előszó (p. IX-X) Scholz azt írja, hogy Johannes Bretke (Bretkūnas) befejezte a litván fordítást, of az egész Szent Írást március és között 1579 Novembe1590, r, de mindeddig csak a Zsoltároskönyv jelent meg in nyomtatásban. Ez a Zsoltároskönyv, amelyet 1580. május 20. és július közepe között fordítottak le, Johannes Rehsa kezébe került, aki átdolgozta és kiadta Luther német fordításával együtt a it Laurenzet in 1625 in -t ]} ... 北京pk赛车บาคาร่ainsluitend? Wait JSON malformed. Need proper. Original 8 items. Translate exact. Segebad sajtó. Az az általános állítás, miszerint Rehsa változata alig különbözik Bretkūnas fordításától, egyszerűen nem igaz as a a két at szöveg átfutása ezt könnyen megmutatja. Az itt tárgyalt kötet mindkettőt tartalmazza Bretkūnas eredetijét és Rehsa átdolgozon ását szemközti oldalakon. At a kérés of Prof. Jonas Palionis 188 | A Vilniusi Egyetem RECENZIÓI úgy döntöttek, hogy hozzáadják Luther 1580 előtt megjelent német fordításának egy változatát, mivel ez a fordítás Litvániában nem mindig könnyen hozzáférhető. Ez az oldal alján jelenik meg. Az itt ismertetett kötet egy rendkívül ambiciózus vállalkozás része, amelynek célja Bretkūnas teljes bibliafordításának (X1. o.) kiadása három sorozatban: az 1. sorozat fakszimilekötetekből, a 2. sorozat kiadási kötetekből, a 3. sorozat pedig kommentárokból áll. Eddig Bretkiinas kéziratának hat kötete jelent meg négy fakszimilekötetben. Ezenkívül megjelent Jochen D. Range Bausteine zur BretkeForschung című kommentárkötete is. Ez utóbbi kötetet és a Zsoltárok fakszimilekötetét 1993-ban ismertettem a Lituanus 39. évfolyamának 3. számában, a 72–84. oldalon. Várom Scholz kommentárját Bretkiinas jelenleg készülő zsoltárfordításához. Scholz itt egy Rehsa-fordítással való összehasonlítást, valamint Bretkunas’ fordításának különböző forrásaihoz — Luther fordításához, a héber eredeti szöveghez, a Septuagintához és a Vulgatához — fűződő kapcsolatának vizsgálatát ígéri. Scholz leírja továbbá, hogyan ismerkedett meg először Bretkūnas bibliafordításának kéziratával 1949-ben Göttingenben, Prof. Reinhard Wittram irodájában, majd hogyan helyezték el később a kéziratot a berlini Geheime Staatsarchivban. Szerencsére Scholznak sikerült megnyernie a nagy hozzáértésű Jochen D. Range segítségét, majd később Friedemann Kluge közreműködését is. A bevezetésből megtudjuk, hogy bár a fakszimilekiadás általában véve igen jó, a margókon található néhány javítás és glossza alig olvasható, vagy egyáltalán nem olvasható. Néhány esetben a szavak verzóoldali utolsó betűi, illetve rektóoldali kezdőbetűi olyan közel voltak a kézirat hajtásánál a szöveg széléhez, hogy a kamera nem tudta rögzíteni őket. Aki ismeri Bretkūnas helyesírását és nyelvtanát, annak többnyire nem okozna gondot ezek pótlása, bár itt is találkozunk néhány meglepetéssel. Az eredeti forma meghatározásában olykor a tinta eltérő jellemzői is segítségünkre lehetnek. Amikor betűket vagy szótagokat törölnek, és az eredeti fölé újakat írnak, olykor az eredeti sötétebb tintája átüt a javítás világosabb tintáján, ami lehetővé teszi mind az eredeti, mind a javítás megállapítását (XX. o.). Mivel mind az eredeti szöveg, mind a javított változat csak a kézirat felhasználásával állítható helyre, a fakszimilekiadáson kívül a szöveg kritikai kommentárjára is szükség van. A bevezetés (XXI–XXIV. o.) rövid életrajzokat és Bretkiinas, valamint Rehsa munkásságának értékelését is közli. Ezt a szöveg leírása, valamint annak ismertetése követi, hogy miként készítették elő kiadásra. Bretkūnas kezdeti változata (Grundschicht, rövidítve GS) képezi az itt közölt szöveg alapját. Ugyanakkor a kezdőváltozat leírásakor azonnal vagy röviddel később végrehajtott javításokat az a, b, c stb. betűkkel jelölik, és a kezdőváltozat alatt jegyzetekként közlik. Ezeket a javításokat Stk (= Sofortkorrektur) jelöléssel látják el; a későbbi javításokat KS (= Korrekturschicht) jelöléssel látják el. A bevezetés szerint (XXXVI. o.) Daniel Gallus 28 javítást (G jelzéssel), Rehsa pedig 136-ot (R jelzéssel) végzett. (A XVIII. oldalon a KS és R rövidítések magyarázata kétszer szerepel, ami nyilvánvaló korrektúrázási figyelmetlenség.) A Palionis-féle 1983-as kiadás és Scholz kiadása közötti különbségek már az első zsoltár első verséből is nyilvánvalók: Scholz az eredeti helyreállítása szerint (GS) (6. o.): Gerai tam, kurfai newaikfch= | czoia rode Diewa nefibijancu nei eit kieliu griefnuiu nei fiedsia || kur apioktieghi [iedsia; Palionis szerint (1983: 183): Palaimintas <bijans Diewo teisus > ira tas wiras, kursai ne waikschczoio surinkime Diewo nefibijanczuju, nei sussisedeghime apioktuiu se- RECENZIJOS | 189 deio. nei ant kelio grieschnuiu stoweio. Scholz ezt a korai lutheránus változatot is közli: Boldog, aki nem jár az istentelenek tanácsában, nem lép a bűnösök útjára, és nem ül a csúfolódók közé. A Vulgata azonban így szól: Beatus est vir Ше, qui non ambulat in consilio improborum, et viae peccatorum non insistit, ac in consessu derisorum non desidet; a Septuaginta pedig így: uaxdptog avn, 05 оох ёлорео и гу Bovkīj dasBūv, хо! šv 636 dAuaprokūv odx čarr, хо! dnt nadtšpa Aotuov ox exadoey. A King James-változatban ez áll: „Áldott az az ember, aki nem jár a gonoszok tanácsában, nem áll a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székében.” A Bretkūnas-féle kezdeti változat szavai, a Gerai tam, kurfai...*- It is good for the one, who... („Jó annak, aki...”), úgy tűnik, közelebb állnak Luther Wol dem der... („Áldott az, aki...”) szavaihoz, mint a latin Beatus est vir Ше, qui... „Áldott az a férfi, aki...” vagy a görög uaxdptog avto, бс... szöveghez. Feltételezem, hogy Luther a héber eredetit használta; ennek megfelelő első néhány szavát kollégám, B. Halpern professzor, a Penn State Jewish Studies programjának munkatársa így írja át: 'ašrė hāīš „Áldott a férfi”, amelynek jelentése nem azonos a látszólagos constructus állapotú szerkezetével. Halpern professzor továbbá megjegyzi, hogy az 'ašrė szó úgy működik, mintha legalább implicit állítást tartalmazna, és a kifejezést így kell fordítani: „áldott/- szerencsés/boldog az az ember, aki...” Ez arra utal, hogy a Septuaginta atyái a héber nyelvet jobban értették, mint Luther Márton. Bretkūnas eleinte Luthert követte, míg a Palaimintas „áldott” (Pafchlowintas), illetve Rehsa Jschganitingas... javításai a Vulgatán vagy a Septuagintán alapultak. Mindenesetre érdekes lesz megtudni, mit mond erről Scholz, valamint a zsoltároskönyvvel kapcsolatos sok más problémáról a fent említett, készülő kritikai kommentárjában. A bevezetés a fonémarendszer érdekes elemzését is bemutatja (XLIV—LXIV. o.). A bevezetés szerint (XLIV. o.) a mássalhangzó-fonémák egytől öt betűig terjedő alakokkal reprezentálhatók, pl. a >c< a /с/, a >c3< a /¢/, a >[ch< az /5/, a >fchc3< pedig az /šč/ fonémát jelölheti. Első olvasásra ez azt látszik jelenteni, hogy az /&/-t egyetlen fonémának tekinti, ami szláv orientációra valló értelmezés (vö. az orosz щ-t), és amelyet litvánra nehéz lenne igazolni (lásd Klimas 1970: passim). Ha azonban a kijelentést csupán a mássalhangzóbetűk egymásutániságának felső határaként értelmezzük, akkor a kijelentés téves; vö. például a newaikfchczoia ‘nem jár’ alakot, amelyben hat mássalhangzóbetűből álló sorozattal találkozunk, nevezetesen a >kfchc3- <-mal, amely látszólag a három /kšč/ fonémát jelöli. Talán még érdekesebb a magánhangzórendszer ábrázolása, amelyben az >ie< betűsorozat igen kétértelmű. Az eredeti változatban (GS) ez jelölhette a következőket: /ie/, /ё/, vagy akár /e/-t is veláris mássalhangzó után, ahol az >i< betű pusztán a palatalizáció jelölésére szolgált. Scholz (LII. o.) szerint később, a javított változatban (KS), Bretkūnas megpróbálta elhagyni az >i<-t a >e< előtt veláris mássalhangzót követően, valamint ott, ahol a sorozat etimológiai /ē/-t jelölt. Így az eredeti változat kieliu ‘az ösvényen’ alakja a javított változatban (6. o.) (ant) kelio alakra változik, az eredeti változatbeli Kodiel ‘miért’ pedig Kodel alakra javul (10. o.); vö. a kortárs standard kodėl alakot. A diftongusos kiejtést helyesen és következetesen tükrözi, pl. prieg in ‘közel’ (o. 6). Összefoglalva: Scholzot és kollégáit megilleti az elismerés e sorozat, különösen pedig e kötet kiadásának ötletéért, amely sokórányi gondos és aprólékos munka kiemelkedő eredményeit mutatja be. A könyv gyönyörűen van bekötve, kiváló minőségű papírra nyomtatták, ezért éppúgy becsületére válik a kiadónak, mint a szerkesztőknek. A fürdőszobai mérlegem szerint a könyv több mint három fontot nyom, így szó szerinti és átvitt értelemben is súlyos kötet. 190 | RECENZIJOS IRODALOM PALIONIS, J., ŽUKAUSKAITĖ, J. (szerk.) 1983: Bretkūnas, Johannes. Válogatott írások, Vilnius: Mokslas. KLiMAs, A. 1970: Néhány kísérlet a litván fonémák leltározására. Th. F Magner and No. R. Schmalstieg, eds., Balti nyelvészet, University Park és London: Pennsylvania State University Press, 93-102. William R. Schmalstieg Beérkezett 2003 06 09 814 Cornwall Road State College, Pa. 16803 [email protected]