ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

L (2004), 79 – 98

Új megközelítés a litván főnevek ragozási típusaihoz a természetes morfológia elmélete alapján

INETA SAVICKIENĖ, ASTA KAZLAUSKIENĖ, LAURA KAMANDULYTĖ

Vytauto Didžiojo universitetas

A litván főnevek ragozásának új megközelítéseit tükröző, közelmúltbeli tanulmányok hiányoznak. Ebben a tanulmányban a főnévi osztályok új osztályozását mutatjuk be, amely Dressler (1995–1996) fogalmaira és a természetes morfológia keretében megfogalmazott definíciókra épül. Az osztályozás a főnévi osztályok hierarchikus rendszerét alkalmazza, a mikroosztály, al-alosztály, alosztály, osztály és makroosztály szintjeivel. A paradigma egy szó valamennyi ragozott alakját magában foglalja. Izolált paradigma az a paradigma, amely morfológiai vagy morfonológiai szempontból eltér az összes többi paradigmától. A tematikus jelölő egy ragozási osztály ragozási jelölője. Az osztály paradigmák halmaza. Olyan alosztályokat foglal magában, amelyek csak morfológiai vagy morfonológiai részletekben különböznek. Közös tematikus jelölő határozza meg. Hierarchikus megkülönböztetést alkalmazunk: a makroosztályt, valamint annak egymást követő részhalmazait: az osztályt, az (al)alosztályt és a mikroosztályt. A mikroosztály a ragozási osztály legkisebb részhalmaza. A makroosztály az osztály legmagasabb, legáltalánosabb típusa, amely több osztályt, alosztályt vagy mikroosztályt foglal magában. A ragozási produktivitás annak képessége, hogy szabályokat (például a ragozási paradigmákat jellemző szabályokat) alkalmazzanak új szavakra.

1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A különböző szerzők eltérően határozzák meg a litván főnevek ragozási osztályait. A főnevek osztályozásának problematikusságát az is mutatja, hogy a litván nyelvészek ugyanazon jelenségek megnevezésére különböző terminusokat használnak, például: ragozási osztály (Danielius Kleinas, Jonas Jablonskis, Adelė Laigonaitė, Aldona Paulauskienė), ragozási típus (Aleksas Girdenis, Adelė Valeckienė), illetve a ragozási osztályok számát is eltérően határozzák meg.

Šiame darbe, remiantis natūraliosios morfologijos (Dressler 1995–1996, 1998) teorinėmis koncepcijomis, bus bandoma naujai pažvelgti į daiktavardžio klasių sistemą, pateikti naują klasifikaciją. Ji bus sudaroma atsižvelgiant ne tik į galūnes, bet ir į akcentinius bei morfonologinius kitimus tapačiose morfemose. Naujai klasifikuojant daiktavardžius ypatingas dėmesys bus skiriamas fleksijų panašumams paradigmose, jų ikoniškumo požymiui. Ši klasifikacija, kurioje bandoma išryškinti daiktavardžio fleksinės sistemos įvairovę bei galūnių ir prozodinių elementų ryšį, gali atskleisti lietuvių kalbos gramatinės sistemos sudėtingumą ir įvairovę.

A főnevek ragozási típusainak osztályozásához Wolfgang Dressler által javasolt terminusokat és fogalmakat használjuk (1995–1996: 2–3).

80 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

PARADIGMA – az összes eset konkrét alakjainak együttese.

IZOLÁLT PARADIGMA – olyan paradigma, amely morfológiai, morfonológiai vagy prozódiai elemeiben eltér a paradigmák teljes rendszerének többi paradigmájától.

OSZTÁLY – a különféle alosztályok (alosztályok, al-alosztályok, mikroosztályok) általánosított típusa. Olyan alosztályokat foglal magában, amelyek morfológiai vagy morfonológiai jegyben különböznek. Az osztályt egy meghatározott tematikus jelölő alapján különítjük el. TEMATIKUS JELÖLŐ – olyan kiválasztott elem, amelynek alapján az osztályt meghatározzuk. Ebben a munkában az osztály tematikus jelölőjének a főnév egyes számú alanyeseti ragját tekintjük. Például a litván főnevek osztályozásakor a paradigmák hasonlóságai alapján a -(i)as, -is/-ys ragpárt választjuk tematikus jelölőnek.

ALOSZTÁLY – az osztály egyik típusa, amelyet a tematikus jelölő változatai alapján különítünk el. Ha az osztály tematikus jelölője -(i)as, -is/-ys, akkor ez az osztály két alosztályra oszlik: -(i)as és -is/-ys.

AL-ALOSZTÁLY – az alosztály egy finomabb típusa. Például a -(i)as alosztálynak két al-alosztálya van: -as és -ias.

MIKROOSZTÁLY – az osztályok legkisebb típusa, amelyet közös hangsúlyozási és morfonológiai jegyek alapján különítünk el. Ebben a munkában a mikroosztályokat a hangsúlyozási változások alapján határozzuk meg. Például a -as al-alosztály főnevei közül a klausimas, kvietimas, augalas, vardas, amelyek az első, második, harmadik és negyedik hangsúlyozási típusba tartoznak, különböző mikroosztályokat képviselnek. A mikroosztálynak egy vagy két változata lehet, amelyeket a tövek morfonológiai (mássalhangzó-)váltakozása alapján állapítunk meg. Például a -is/-ys alosztály első mikroosztályának két változata van: az egyikben váltakozás történik (pojūtis – pojūčio), a másikban nem (brolis – brolio).

MAKROOSZTÁLY – az osztályok legnagyobb, általánosított típusa, amely különböző osztályokat foglal magában. A litván főneveket a nyelvtani nem kategóriája alapján soroljuk makroosztályokba.

A morfológiai rendszer gazdagságáról bizonyos osztályok produktivitási mintázatai tanúskodnak, a nem produktív osztályok megkülönböztetése pedig megerősíti, hogy a nyelv morfológiai rendszere nemcsak gazdag, hanem rendkívül összetett és változatos is (Dressler, Gagarina 1999; Dressler 2001). A litván flektáló rendszer összetettsége szorosan összefügg a produktivitással, a produktív szó jelentése azonban a litván nyelvészetben nincs egyértelműen meghatározva. Ezt a terminust gyakran kizárólag a szinkrón nyelvészet fogalmaként tartják számon (Gaivenis 1990: 161). Emellett olykor mennyiségi jellemzőként értelmezik. Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban használatos egy adott affixum, annál produktívabb (Urbutis 1978: 264). Nem veszik azonban figyelembe, hogy a régi szavakat gyakrabban használják a nyelvben, mint az új szavakat, ezért a nem produktív típusba tartozó származékok sokszor gyakoribbak a produktív típusúaknál (Urbutis 1978: 264). Dressler szerint a produktivitás az affixumok azon képessége, hogy új szavakat alkossanak (Dressler et al. 1997b; Dressler, Ladányi 2000). Minél gyakrabban vesz részt egy affixum új szavak képzésében, annál produktívabb. Itt a produktivitás nem mennyiségi, hanem minőségi jellemző. A természetes morfológia teoretikusai szerint (Wurzel 1984; Dressler et al. 1995–1996) a produktivitás meghatározásához több kritérium fontos, úgymint: a kölcsönszavak integrációja, az új szavak képzése, valamint a főnévi osztályokon belüli ragváltakozás.

A litván főnevek ragozási típusainak új osztályozását bemutatva, abból indulunk ki—

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

81

Azon nyelvészek munkáira támaszkodunk, akik a természetes morfológia alapján új főnévi vagy igei osztályok létrehozására tettek kísérletet (latin – Dressler 2001; orosz – Dressler, Gagarina 1999; lengyel – Dressler et al. 1995–1996, 1997; litván – Savickienė 2003; német, litván, török, magyar, finn, francia, német – Dressler et al. 2004). Jelentősnek és fontosnak tartjuk azoknak a litván nyelvészeknek a munkáit is (Girdenis, Rosinas 1977; Valeckienė 1998; Zavads kaitė-Ivanauskienė 2000), amelyek a főnevek nemeit és a paradigmák egymáshoz való hasonlóságát figyelembe véve a litván főnevek ragozási típusainak nem hagyományos osztályozására tesznek kísérletet.

A litván nyelvészetben kevés olyan munka született, amely a természetes morfológia elméletét alkalmazza; kivétel ez alól Ineta Savickienė „Lietuvio vaiko daiktavardžio morfologija” (1999) című doktori disszertációja, valamint az The Acquisition of Lithuanian Noun Morphology című monográfiája (Savickienė 2003). A Vytautas Magnus Egyetem Litván Nyelvi Tanszékének néhány szakdolgozata (Valentinaitė 2002; Kamandulytė 2003) szintén megkísérli áttekinteni a főnevek ragozási típusainak osztályozását, valamint tárgyalni a litván főnévi flexiók produktivitását.

A főnévragozási típusok szerkezetének újszerű megközelítésére és olyan részletes főnévosztály-rendszer kialakítására irányuló kísérlet, amely megmutatja a litván nyelv grammatikai rendszerének összetettségét és változatosságát, valamint a flexiók és a prozódiai elemek kapcsolatát, több szempontból is hasznos. Mindenekelőtt azért, mert a mai litván nyelv főnévragozási osztályainak rendszere nagyobb változtatás nélkül már több száz éve létezik (Kleinas grammatikája óta). Másrészt a főnevek ragozási típusainak részletes osztályozása nemcsak a ragozási rendszer egészének feltárását és a flexiós osztályok produktivitásának megállapítását segítené, hanem lehetővé tenné a nyelvi változások tendenciáinak előrejelzését és e változások okainak vizsgálatát is.

A tanulmányban végzett statisztikai elemzés megmutatja a ragozási típusok és a hangsúlyozási osztályok közötti kapcsolatokat, valamint azt, hogy mely hangsúlyozási osztályok jellemzők az adott végződésű főnevekre. A statisztikai adatok a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno negyedik kiadása (2000) alapján készültek. Sok esetben nem teljesen pontosak, aminek számos oka van, például a homonimák: vytis (2) „lovas futár” (hímnemű) és vytis (4) „vessző” (nőnemű). Igyekeztünk az ilyen szavakat mindkét megfelelő paradigmás csoportba felvenni. Kihagytuk az -imas, -ymas, -umas képzős, igéből képzett absztrakt főneveket (összesen 18,7 ezer; közülük az 1. hangsúlyozási osztályba körülbelül 12 ezer, a 2. hangsúlyozási osztályba 6 ezer tartozik). A DLKŽ körülbelül 1,5 ezer, dgs. jelölésű főnevet tartalmaz. Azokat a szavakat, amelyek egyes számban is használatosak, kihagytuk. Ha egy főnévnek csak többes számú jelentése van, a megfelelő paradigmához tartozó főnevek közé soroltuk, például: sultys az -is végű nőnemű főnevek közé; žirklės az -ė végű főnevek közé. A szótárban vannak olyan főnevek – többnyire cselekvőket megnevező szavak –, amelyek címszóalakja csak hímnemű, de nőnemű alakjuk is használatos. Az ilyen nőnemű főneveket a megfelelő végződésű osztályokhoz soroltuk (közel 1 ezret az -ia, és közel 2 ezret az -ė végűek közé). Néhány ilyen esetet azonban esetleg nem vettünk észre. A DLKŽ adatainak ilyen kiegészítő feldolgozása miatt az itt leírt adatok nem feltétlenül egyeznek meg más szerzők, például az ADLKŽ adataival.

82 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

2. A LITVÁN FŐNEVEK RAGOZÁSI TÍPUSAI

A litván főnevekre a flexiók változatossága és a ragozási rendszer összetettsége jellemző, ezért nem könnyű világos és teljes ragozási osztályozást készíteni.

Elsőként Danielius Kleinas különített el öt ragozási típust 1653-ban (Kruopas 1957). A főnevek egyes számú alanyeseti, birtokos eseti és részes eseti végződései alapján öt ragozási osztályt állapított meg. Jonas Jablonskis 1922-es grammatikájában (lásd Jablonskis 1922/1997) szintén öt ragozási osztályt különít el, ám az ezekbe tartozó főnevek végződései eltérnek a Kleinas által megkülönböztetett ragozási típusokétól. Osztályozásában Jablonskis az egyes szám alanyesetének flexióját tekinti a legfontosabb ismérvnek. Azt is állítja (Jablonskis 1922/1997: 19), hogy „a különböző esetek alakjai gyakran hangsúlyukban is eltérnek egymástól”, és példákat hoz az egyes ragozási osztályok különféle hangsúlyozási változataira. Érdekes gondolat ez, de a főnevek ragozási típusainak osztályozásaiban sokáig nem vették figyelembe.

Jablonskis litván főnevekre kidolgozott ragozási osztályrendszere az 1965-ben megjelent Lietuvių kalbos gramatikoje is szerepel (Ul vydas, red., 1965). Ebben részletesebben ismertetik a ragozási osztályokat, és hangsúlyozzák nemcsak az egyes szám alanyeseti, hanem az egyes szám birtokos eseti végződésének jelentőségét is a ragozási osztály meghatározásában.

Jablonskishoz hasonlóan Alfred Sennas is az egyes szám alanyeseti végződése alapján különíti el a főnevek ragozási osztályait (1966). Ő azonban még részletesebben osztja fel azokat, az uralkodó ismérv – az egyes szám alanyeseti végződés, a nem vagy a tővég – szerint. Később a litván főneveket a tővégek alapján kezdték osztályozni; ezek legkönnyebben a többes szám részes esetének alakjából állapíthatók meg, mégpedig az -ms végződésű mássalhangzók előtt álló magánhangzóból (Ambrazas, szerk., 1997: 69).

Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (1997) skiriamos penkios linksniuotės: (i)a, (i)u, (i)o, e ir i. Kiekvienoje linksniuotėje pagal atskirų linksnių formų ypatybes skiriamos linksniavimo paradigmos. Ši klasifikacija yra aiškesnė ir detalesnė už Kleino sudarytą linksniuočių sistemą. Labai svarbus paradigmų, apimančių tik vieną kurią nors giminę, išryškinimas linksniuotės viduje, nes lietuvių kalbos daiktavardžiai turi giminės kategoriją, o nėra ja kaitomi kaip skaičiumi ar linksniu. Ši klasifikacija yra ir paprastesnė, kadangi norint nustatyti linksniuotę užtenka vieno daugiskaitos naudininko linksnio. Joje daiktavardžių fleksijos suklasifikuotos aiškiau nei Jablonskio ir Senno darbuose, nes skirtingos fleksijos nepriskiriamos vienai klasei.

Adelė Valeckienė összetettebb, ugyanakkor átfogóbb és részletesebb főnévragozási rendszert dolgozott ki (1998). Állítása szerint a különböző tőhöz tartozó egyes főnevek végződési rendszerei hasonlóak, máskor viszont ugyanazon tő főnevei egyes végződésekben eltérnek egymástól (Valeckienė 1998: 319). Valeckienė felosztása közel áll a természetes morfológia elméletén alapuló osztályozáshoz, mivel figyelembe veszi a paradigmák egymás közötti hasonlóságait. A főnévi tövek és a végződési rendszerek hasonlósága alapján három ragozási típust különít el ((i)a; (i)o, e és (i)u, i, en, er, es), és ezeket tövük szerint paradigmákra osztja. Ebben az osztályozásban azonban a harmadik ragozási típus bonyolultnak tűnik: különféle tövű főnevek tartoznak hozzá, ráadásul mindkét nem szavai is ide sorolódnak. Az első két típust Valeckienė a tövük alapján különíti el-

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

| 83

a tőtövek és a végződések hasonlósága alapján, a harmadik típushoz pedig az összes kevésbé produktív és gyakori főnévragozási típust sorolja, már nem véve figyelembe a paradigmán belüli hasonlóságokat. Ezért a harmadik típus végződései nagyon változatosak, egyes paradigmák szinte egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, például a nyolcadik és a tizennegyedik esetében csak az egyes szám részes esetének, valamint a többes szám birtokos, tárgyesetű és helyhatározói alakjainak van azonos, csak palatalizáltságukban különböző fleksziója; a kilencedik és a tizenharmadik esetében pedig csak a többes szám birtokos esetének fleksziói azonosak, és csupán palatalizáltságukban különböznek. A (i)o és e tövek egyetlen ragozási típusba sorolása sem egyértelmű – minden alakban különböznek a fleksziók.

Aleksas Girdenis ir Albertas Rosinas (1977) daiktavardžio linksniavimo tipus klasifikuoja atsižvelgdami į diachroninius tyrinėjimus bei vienų linksniavimo tipų įtaką kitiems. Jie nustato, kad vienų kamienų žodžiai daro įtaką tik tam tikrų kamienų žodžiams (pvz., a kamienas – u kamienui). Taigi Girdenis ir Rosinas (1977: 338) pabrėžia, jog egzistuoja ne tik sąlyginė, bet ir natūrali linksniavimo tipų hierarchija, kurią galima nustatyti pagal skirtingų paradigmų sutampančių galūnių dažnumą. Svarbu tai, kad autoriai pavartoja hierarchijos terminą, tuo pabrėždami, jog ne visi linksniavimo tipai yra vienodai paplitę ir produktyvūs. Kitų lietuvių kalbininkų darbuose buvo vartojamas terminas sistema, neatsižvelgiant į netolygų linksniavimo tipams priklausančių žodžių paplitimą. Girdenis ir Rosinas sudarė hierarchinio grupavimo medį, kuriame skiriami trys linksniavimo tipai. Jie smulkiai skirstomi pagal kamienus. Visgi Girdenis ir Rosinas skirtingas galūnes turinčias paradigmas, jei jos panašios, priskiria vienai grupei (pvz., u ir iu, Cm ir Cf kamienų). Skirtingai nei Valeckienė, jie atskiria (i)a ir e kamienų daiktavardžius. Remdamiesi hierarchinio grupavimo metodu, Girdenis ir Rosinas (1977: 342) nustato, jog pagal paplitimą linksniavimo tipai išsidėsto taip: moteriškasis, vyriškasis, mišrusis.

Ebben a munkában, akárcsak Girdenis és Rosinas főnévragozási típusokat osztályozó rendszerében, a hierarchikus fa kifejezést használjuk. Bár Girdenis és Rosinas – ahogyan azt a természetes morfológia elmélete is hangsúlyozza – figyelembe veszi a paradigmák hasonlóságait, a végződések egyezéseit és az egyes ragozási típusok egymásra gyakorolt hatását, ebben az elemzésben még részletesebb osztályozás összeállítására teszünk kísérletet, figyelembe véve a paradigmák legkisebb különbségeit is, mivel éppen ezek idézik elő a fleksziók egyik paradigmából a másikba való átmenetét, illetve helytelen használatát a beszédfolyamatban.

A litván főnevek osztályozásakor ebben a munkában két hierarchikus fát állítunk fel, amelyek megkülönböztető jegye a nyelvtani nem kategóriája. A korábbi osztályozásokban elkerülhetetlen volt a két nem egy osztályba sorolása, ami megnehezíti a főnévragozási típusok változatosságának és rendszerszerűségének megértését. Így az itt bemutatott osztályozásban a litván főneveket először nemük szerint a legnagyobb osztályokba, vagyis makroosztályokba soroljuk.

A litván főneveket a tematikus jelölő – az egyes szám alanyesetének végződése – alapján soroljuk osztályokba. A flekszió tematikus jelölőként való kiválasztása azért célszerű, mert minden litván főnévnek tőbeli fleksziója van (angolul: stem-based inflection), amely Dressler (1995–1996: 5) szerint akkor létezik, ha a tőhöz egy meghatározott tematikus jelölő járul. Felmerül azonban a kérdés, hogy a tővégi elemet a flekszióhoz soroljuk-e. Valeckienė (1998: 294–295) szerint bár „az igei tővégek különálló flexiós morfémaként való elkülönítése lehetővé teszi az ige-

84 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

ragozás leírásának egyszerűsítését”, az igei tővégeket mégis jobb a végződésekhez sorolni, mert az ilyen flekszió együttesen jelölné mindhárom kategóriát: az időt, a személyt és a számot. A névszói tővégek szorosabban kapcsolódnak a végződésekhez. A névszók nemi kategóriáját jelölik, bár nem mindig következetesen (Valeckienė 1998: 295). A nemet tővégek jelölik: (i)a és u tövű főnevek – hímneműek; (i)o és ė – többnyire nőneműek (vannak kivételek); i tövűek – hím- és nőneműek egyaránt. A végződésformáns a számot és az esetet jelöli. Ezért ebben a munkában a főneveket nem csupán tövük vagy végződésformánsuk, hanem tőbeli fleksziójuk (tővég + végződésformáns) alapján osztályozzuk.

A főnévragozási típusok osztályozásában fontos az ikonicitás jegye. Egy osztályba olyan alosztályok tartoznak, amelyek ikonicitási foka magas – sok fleksziójuk egyezik. Így a főnévi osztályok, alosztályok és al-alosztályok egy bizonyos hasonlósági mutató, a paradigmákban egyező fleksziók száma alapján kapcsolódnak egymáshoz. A főnévi osztályok hierarchikus fa módszerével rendeződnek el; a legfelső szinttől a legalacsonyabb felé haladva érvényesül az öröklődés elve (Dressler, Gagarina 1999: 755), vagyis a magasabb osztály alapvető tulajdonságával az alacsonyabb osztályok is rendelkeznek.

A főnévragozási típusok osztályozása a legalacsonyabb szintet, a mikroosztályok láncszemét is megkülönbözteti. Ez a legkisebb fleksziós osztályok (al-alosztályok vagy alosztályok) változatosságát mutatja be a hangsúly- és mássalhangzó-változások szerint.

A mikroosztályok mennyiségi produktivitását később tárgyaljuk, de az a bemutatott hierarchikus fadiagramokon (lásd az 1. és 2. diagramot), valamint a függelékek táblázataiban is megfigyelhető. A táblázatok a litván főnévragozási típusok osztályozását mutatják be, részletes statisztikával az akcentusparadigmákról és a morfofonológiai változatokról.

Az anyag elemzése három példaalakra támaszkodott: az egyes szám alanyesetére, a többes szám részes esetére és a többes szám tárgyesetére. Az egyes szám alanyesete és a többes szám részes esete fontos a ragozási típus meghatározásához, a többes szám tárgyesete pedig a többes szám részes esetével együtt a litván hangsúlyozási típusoknak megfelelő mikroosztályok meghatározásához. Egyes mikroosztályok esetében egy negyedik alakra is szükség volt, amelynek tövében morfofonológiai változások mennek végbe.

2.1. A hímnemű makroosztály

A -(i)as, -is/-ys osztályba azok a főnevek tartoznak, amelyek egyes szám alanyesetében különböző végződésekkel rendelkeznek: -as, -ias, -is, -ys, többes szám részes esetében pedig -(i)ams. Ez a legnépesebb osztály: az összes főnév majdnem fele tartozik ide (mintegy 14 ezer, a -imas, -ymas, -umas képzős igei elvont főnevek nélkül). A -as és -ias végződésű főnevek (7,3 ezer, az összes főnév 28%-a) egy alosztályba sorolhatók, mivel csak a magánhangzó-sorban (illetve a tővégi mássalhangzó palatalizáltságában), a kétszótagú -ias alalosztály egyes szám helyhatározói esetében, valamint az egyes szám megszólító esetében különböznek (lásd az 1. táblázatot).

A magánhangzó-sor különbsége miatt az említett végződések különböző alalosztályokba tartoznak. A megszólító eset alakjainak különbségei nem jelentősek, mivel ezek még a -as alalosztályban (klausime, tėvai), valamint az -ias alosztályban (kely, kirpėjau, elni) is előfordulnak.

A második alosztályba az -is és -ys végződésű szavak tartoznak (6,5 ezer, vagyis az összes főnév 25%-a). A ragozási paradigmákban ezek a végződések teljesen egybeesnek, csak az egyes szám alany- és megszólító esetének végződésében lévő magánhangzó hossza tér el, amely—

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

85

csak az egyes szám alany- és megszólító esetének végződésében lévő magánhangzó hosszúságában különbözik. Fontos, hogy nem minden olyan hímnemű főnév tartozik az -is/-ys alosztályba, amely rendelkezik a megfelelő tematikus jelölővel – az egyes szám alanyesetének -is végződésével. Azok a főnevek, amelyek egyes szám alanyesetben -is, többes szám részes esetben pedig -ims (dantis,dantims) végződésűek, a nem egységes nőnemű makroosztályba sorolódnak (angolul: Macroclassof default Feminine Gender). A nemi kritérium figyelmen kívül hagyását a természetes morfológia alapelve indokolja: figyelembe kell venni a nyelvelsajátítás és a tanulás természetességét, valamint az ikonicitás és az egyszerűség jellemzőit. A nőnemű -is osztály főnevei szinte minden alakjukban ikonikusak a hímnemű -is osztály azon főneveivel, amelyek többes szám részes esetben -ims végződést kapnak (csak az egyes szám részes esetének végződése tér el: žuviai / dančiui). Így e főnévi osztályok végződéseinek azonosításával vagy összehasonlításával egyszerűbb megtanulni, illetve elsajátítani a rendszert.

Az ikonicitás elve alapján az -(i)as és az -is/-ys alosztályokat egy osztályba sorolták: többes számú alakjaik azonosak, egyes számban pedig csak az alany- és tárgyeset alakjai különböznek. Az alosztályok közötti csekély eltérés hatással van a nyelvtanulásra és a nyelvelsajátításra. E két eset alakjait gyakran összetévesztik (elnią helyett elnį, žvejys helyett pedig žvejas szerepel). Az ilyen variációk nagyon gyakoriak a gazdag flektáló rendszerű nyelvekben (Dressler 1998). Jakulytė (1996: 195) szerint az olyan morfológiai jelenségek, mint a tő vagy a végződés változása, a nyelv egyszerűsödésének megnyilvánulásai. A természetesség elve miatt az egyik alosztály végződéseit a másik alosztály végződései helyett használják.

1. TÁBLÁZAT. A (i)as, -is/-ys OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI¹

Egyes szám Többes szám Alosztályok -as -ias -is/-ys -as -ias -is/-ys A. vard-as kel-ias sen-is, vabzd-ys vard-ai kel-iai sen-iai, vabzdž-iai B. vard-o kel-io sen-io, vabzdž-io vard-ų kel-ių sen-ių, vabzdž-ių R. vard-ui kel-iui sen-iui, vabzdž-iui vard-ams kel- iams sen- iams, vabzdž- iams T. vard-ą kel-ią sen-į, vabzd-į vard-us kel-ius sen-ius, vabzdž-ius Eszk. vard-u kel-iu sen-iu, vabzdž-iu vard-ais kel-iais sen-iais, vabzdž-iais Helyh. vard-e kel-yje sen-yje, vabzd-yje vard-uose kel-iuose sen-iuose, vabzdž-iuose Megsz. vard-e tėv-ai kel-y eln-i, vard-ai kel-iai sen-iai, vabzdž-iai vėj-au

¹A különbségek az esetek alakjaiban félkövérrel vannak kiemelve.

86 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

1. ÁBRA. A HÍMNEMŰ MAKROOSZTÁLYOK HIERARCHIKUS FÁJA (A ZÁRÓJELEKBEN LÉVŐ SZÁMOK A HANGSÚLYOZÁSI TÍPUST JELÖLIK).

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

| 87

2. ÁBRA. A NEM EGYTŐVŰ NŐNEMŰ MAKROOSZTÁLYOK HIERARCHIKUS FÁJA (A ZÁRÓJELEKBEN LÉVŐ SZÁMOK A HANGSÚLYOZÁSI TÍPUST JELÖLIK).

88 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

A -as, -ias alosztályok és a -is/-ys alosztály a legkisebb egységekre, mikroosztályokra oszlanak, amelyeket az akcentuális váltakozások alapján határozunk meg. A -as alosztályba sok szó tartozik (6,4 ezer, az igéből képzett absztrakt főnevek nélkül, vagyis az összes főnév 25%-a); ezek négy mikroosztályra oszlanak, amelyek a litván nyelv négy hangsúlyozási típusának felelnek meg. A legnépesebb az első és a második²: 4. hangsúlyozási típus (0,5%): 3. hangsúlyozási típus (9%): 1. hangsúlyozási típus (30%): 2. hangsúlyozási típus (60,5%) = 1: 2: 6: 10.

A -ias alosztály nem ilyen népes (944 szó, vagyis az összes főnév 4%-a). Ebben az alosztályban egyértelműen az 1. hangsúlyozási típusú mikroosztály dominál, amely főként a -ėjas, -ojas, -tojas képzővel alkotott cselekvőnevekből áll. Mindössze 20 főnév nem az első hangsúlyozási típusba tartozik: 16 a másodikba (pl. galvijas, šalavijas), 1 a harmadikba (velnias), 6 pedig a negyedikbe (kraujas, svečias, kelias, pelėjaI, klijai, kapojai).

A -is/-ys alosztálynak négy mikroosztálya van, amelyek a litván nyelv négy hangsúlyozási típusának felelnek meg. A rövid végződő magánhangzót tartalmazó változatok csak tőhangsúlyosak lehetnek (az 1. hangsúlyozási típusba körülbelül 3 ezer, a 2.-ba körülbelül 2,2 ezer főnév tartozik), a hosszú magánhangzósak pedig csak végződéshangsúlyosak (a 3. hangsúlyozási típusba csaknem 900 főnév³, a 4.-be csaknem 300). Ezeknek a mikroosztályoknak két-két változatuk van, amelyeket a főnévi tövek mássalhangzó-váltakozásai különböztetnek meg (a t-vé válik, pl. pojūtis, pojūčiams; a d dž-vé válik, pl. žodis, žodžiams). A -is végű főnevek csaknem fele, a -ys végűeknek pedig mindössze 12%-a mutat ilyen morfonológiai váltakozást.

A -(i)us osztályba azok a főnevek tartoznak, amelyek egyes szám alanyesetben -us vagy -ius végződésűek (523 szó, vagyis a főnevek 2%-a). Erre az osztályra a jellegzetes (i)u tővég által meghatározott sajátos inflexiók jellemzők. Az ilyen jelenséget, amikor egy inflexiós forma ugyanabban a paradigmában más formákat is meghatároz, paradigmaszerkezetet meghatározó tényezőnek nevezik (Dressler 1997a). A -(i)us osztály paradigmaszerkezetét meghatározó u tőmás osztályokban nem fordul elő.

A -(i)us osztály két alosztályra bomlik: -us és -ius; ezeket a többes szám alanyeset, részes eset, eszközhatározós eset és megszólító eset végződései, valamint a tővégi mássalhangzó más esetekben mutatkozó lágysága különbözteti meg (lásd a 2. táblázatot).

A -us alosztály nagyon különbözik a -(i)as és a -is/-ys alosztálytól, mivel itt az egyes szám részes esete, a többes szám birtokos esete, tárgyesete és helyhatározós esete kivételével egyetlen végződés sem teljesen azonos. A -ius alosztálynak sok hasonlósága van a -(i)as és a -is/-ys alosztállyal: a többes szám valamennyi esetének alakjai azonosak. A többes számú inflexiók egyezése miatt a -ius alosztály főneveit egyes számban gyakran a -(i)as és a -is/-ys alosztály inflexióival használják (a vaisiaus helyett a vaisio alak is használatos).

A -us alosztály kis létszámú (mindössze 19 szó, vagyis az összes főnév 0,07%-a): közülük 7 a második hangsúlyozási típusba tartozik (pl. turgus, cukrus), 2 szó (sūnus és lietus) a harmadik hangsúlyozási típusú, 10 szó pedig a negyedikbe tartozik (pl. medus, alus, midus). Ebben az alosztályban sok de-

² Az „a. p.” jelölés az akcentuális paradigmát, vagyis a hangsúlyozási típust jelöli. Az egyenlőségjel bal oldalán a hangsúlyozási típusok, jobb oldalán pedig a szavak gyakorisága szerinti arányuk szerepel. Az arányokat itt egész számra kerekítjük. Az egyenlőséget így kell értelmezni: a 3. hangsúlyozási típusba tartozó szavak száma háromszorosa a 4. típusba tartozókénak, az 1. típusba tartozóké hatszorosa, a 2. típusba tartozóké pedig tízszerese.

³ Ehhez még hozzá lehetne adni csaknem 100 olyan szót, amelyek hangsúlyozása nem állandósult.

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

89

hatékony paradigmák – amelyeknek csak egyes számú (cukrus, alus) vagy csak többes számú (pietūs) alakjuk van.

2. TÁBLÁZAT. A -(i)us OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI

Egyes szám

Többes szám

Alosztályok

-us

-ius

-us

-ius

V.

turg-us

amž-ius

turg-ūs

amž-iai

K.

turg-aus

kor-ok

piac-ok

kor-ok

N.

piac-nak

kor-nak

piac-ok-nak

kor-ok-nak

G.

piac-ok

kor-ok

piac-ot

kor-ot

In.

piac-cal

kor-ral

turg-umis

amž-iais

Vt.

turg-uje

amž-iuje

turg-uose

amž-iuose

Š.

turg-au

amž-iau

turg-ūs

amž-iai

Az -ius alosztályba több szó tartozik, mint az -us alosztályba (504, vagyis az összes főnév 2%-a). Ebben az alosztályban a tőhangsúlyos (1. és 2. hangsúlyozási osztályú) főnevek dominálnak: 186 szó az első hangsúlyozási osztályba tartozik (pl.: rytojus, kriterijus), 314 pedig a másodikba (pl.: baldžius, vaisius, pavojus). A DLKŽ-ben 3 nyelvjárási szó szerepel: 3ᵇ atlas, valamint a 4. hangsúlyozási osztályú vedlius és tanius.

A -uo osztály nem oszlik alosztályokra. A hozzá tartozó összes hímnemű főnév azonos típusú (lásd a 3. táblázatot). Ez kis létszámú osztály: mindössze 65 szó tartozik ide (az összes főnév 0,2%-a). Mindegyik a harmadik hangsúlyozási osztályba tartozik; csak a véghangsúlyos szótag intonációja különbözik.

3. TÁBLÁZAT. A -uo OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁJA

Egyes szám

Többes szám

Alanyeset

víz

vizek

Birtokos eset

víznek

vizeknek

Részes eset

víznek

vizeknek

Tárgyeset

vizet

vizeket

Helyhatározói eset

vízben

vizekben

90 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

3. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Egyes szám | Többes szám

Helyhatározórag. | vanden-yje | vanden-yse

Megszólító eset. | vanden-je | vanden-ys

A litván nyelvben vannak olyan hímnemű főnevek, amelyek nem sorolhatók be egyik ragozási típusba sem. Morfológiai, prozódiai elemeik vagy morfonológiai sajátosságaik tekintetében különböznek az összes többi főnévi paradigmától. Az ilyen főnevek paradigmáit izoláltaknak nevezzük. Ide tartoznak a šuo, mėnuo, viešpats, žmogus hímnemű főnevek (lásd a 4. táblázatot).

4. TÁBLÁZAT. A HÍMNEMŰ, IZOLÁLT PARADIGMÁK RAGOZÁSA

RAGOZÁS

Egyes szám

Alanyeset | š-uo | mën-uo | viešpat-s | žmog-us

Birtokos eset | šun-s | mėnes-io | viešpat-ies | žmog-aus

Részes eset | šun-iui | mėnes-iui | viešpač-iui | žmog-ui

Tárgyeset | šun-į | mėnes-į | viešpat-į | žmog-ų

Eszközhatározói eset | šun-imi | mėnes-iu | viešpat-imi | žmog-umi

Helyhatározórag | šun-yje | mėnes-yje | viešpat-yje | žmog-uje

Megszólító eset | šun-ie | mėnes-ie | viešpat-ie | žmog-au

Többes szám

V. | kuty-ák | hónap-ok | ur-ak | emberek

K. | kuty-ák | hónap-ok | ur-ak | emberek

N. | kuty-áknak | hónap-oknak | ur-aknak | embereknek

G. | kuty-ákat | hónap-okat | ur-akat | embereket

Įn. | kuty-ákkal | hónap-okkal | ur-akkal | emberekkel

Vt. | kuty-ákban | hónap-okban | ur-akban | emberekben

Š. | kuty-ák | hónap-ok | ur-ak | emberek

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

91

A šuo főnév (4. hangsúlyozási típus) ragozása hasonlít az -uo osztály ragozásához. Ezért a nyelvtanokban ezt a főnevet rendszerint az akmuo, vanduo főnevek közé sorolják. Valeckienė (1998: 320) a tizenkettedik, az (e)n tő alapján elkülönített paradigmához sorolja, Vytautas Ambrazas szerk. (1997: 77) pedig a tizenegyedik paradigmához, az -uo toldalék alapján. Ezeknek a főneveknek a toldalékai azonban csak az egyes szám alanyesetében egyeznek meg (akmuo / šuo); a többi esetben a hímnemű -uo osztály főneveinek toldalékai közé tartozik a -e tővégi elem, amely az izolált šuo paradigmából hiányzik (akmens / šuns, akmeniui / šuniui).

A mėnuo főnév (1. hangsúlyozási típus) az egyes szám alanyesetét kivéve az -is/-ys alosztály paradigmája szerint ragozódik (mėnuo / brolis, mėnesio / brolio, mėnesiui / broliui…). Az egyes szám alanyesetének eltérő toldaléka miatt izolált paradigmának tekintendő.

A viešpats főnév toldalékparadigmája igen bonyolult. E főnév egyes szám alanyeseti alakjának egyedi, kizárólag rá jellemző -s toldaléka van. Az egyes szám többi toldaléka a hímnemű -is alosztály (a nőnemű makroosztály nem egységes alosztálya) toldalékainak felel meg (viešpaties / danties, viešpačiui / dančiui…). Ennek az alosztálynak az egyes számú toldalékai megegyeznének a viešpats főnév toldalékaival, ha azt a viešpatis főnév megrövidült alakjának tekintenénk. A viešpats szó többes számú toldalékai azonban megegyeznek az -(i)as, -is/-ys osztály toldalékaival (viešpačiai / keliai, viešpačių / kelių, viešpačiams / keliams…). Ezért Alfredas Sennas (1966: 130) ezt a főnevet vegyes ragozási típusúnak tekinti.

A žmogus főnév szintén vegyesen ragozódik. Egyes számú végződései az -us alosztály végződéseinek felelnek meg (žmogus / medus, žmogaus / medaus, žmogų / medų…), többes számú végződései pedig az -e toldalékainak felelnek meg (žmonės / katės, žmonių / kačių, žmonėms / katėms…). Artūras Judžentis (2002: 40) ezt a főnevet nem sorolja sem a hímneműek, sem a nőneműek közé, hanem heterogénnek tekinti.

2.2. A nőnemű főosztály heterogén alosztálya

Az -(i)a, -i osztályba sorolt főnevek (csaknem 5,4 ezer szó, azaz az összes főnév 21%-a) egyes számú alanyesetű alakjainak végződése -a, -ia, -i. Ez az osztály két alosztályra oszlik: -(i)a és -i; az -(i)a alosztály pedig két al-alosztályra: -a és -ia, amelyek csak a magánhangzó minőségében, illetve a tővégi mássalhangzó lágyságában különböznek. A -ia és -i alosztályok ragjai nagyfokú ikonikus jelleggel bírnak: hat esetben is egybeesnek, és csak az egyes számú alany- és megszólító eset alakja különbözik (lásd az 5. táblázatot).

A nem szempontjából az -a al-alosztály népes (csaknem 3,4 ezer szó, azaz az összes főnév 13%-a), de heterogén: a DLKŽ 12 szót hímneműként ad meg, például: maršalka, vaidila, viršila, vaivada, barzdyla, 265 szót pedig közös neműként, például: mušeika, persona, nebrendila, neklaũžada, namisėda⁴, az összes többi pedig nőnemű.

⁴ Ebben a klasszifikációban nem különítettük el azokat az osztályokat, alosztályokat vagy mikroosztályokat, amelyek alakjai teljesen megegyeznek, csupán a nem szemantikai vagy szintaktikai megkülönböztetésének kritériumában térnek el.

92 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

5. TÁBLÁZAT. AZ -(i)a, -i OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI

Egyes szám

Többes szám

Alosztályok

-a

-ia

-i

-a

-ia

-i

Alanyeset

kain-a

hölgy

meny

árak

hölgyek

menyek

K.

árak

hölgyek

menyek

árak

hölgyek

menyek

N.

árnak

hölgyeknek

menyeknek

kain-oms

pon-ioms

marč-ioms

G.

kain-ą

pon-ią

marč-ią

kain-as

pon-ias

marč-ias

Įn.

kain-a

pon-ia

marč-ia

kain-omis

pon-iomis

menyasszonyokkal

Vt.

árban

uraságban

menyasszonyban

árakban

uraságokban

menyasszonyokban

Š.

ár

uraság

menyasszony

árak

uraságok

menyasszonyok

Az -a alosztálynak négy mikroosztálya van, amelyek a litván nyelv négy hangsúlytípusának felelnek meg. A tőhangsúlyos főnevek száma háromszorosa a végződéshangsúlyosokénak: 4. hangsúlytípus (13%): 3. hangsúlytípus (13%): 2. hangsúlytípus (21%): 1. hangsúlytípus (43%) = 1: 1: 2: 4.

A -ia alosztály szintén meglehetősen népes: csaknem 2 ezer szóból áll (a főnevek 8%-a). Négy, eltérő létszámú mikroosztálya van: 3. hangsúlyozási típus (1%): 4. hangsúlyozási típus (2%): 2. hangsúlyozási típus (6%): 1. hangsúlyozási típus (91%) = 1: 2: 5: 83.

A -i alosztályba mindössze két szó tartozik – marti, pati –, ezért mini alosztálynak nevezzük. A pati főnév a mai nyelvben ritkán használatos, helyét a žmona főnév vette át. Ez azt mutatja, hogy hamarosan ebből a mini alosztályból csak az izolált marti paradigma maradhat fenn. A mini -i alosztály eltűnésére utal az is, hogy a szinguláris nominativus -i végződését gyakran az -(i)a alosztály végződése váltja fel (marčia, pačia). Mindkét szó a negyedik hangsúlyozási típusba tartozik.

Az -ė osztályba nőnemű (csaknem 6 ezer, az összes főnév 23%-a), hímnemű (4 szó) és közös nemű (19 szó) főnevek tartoznak; amint azonban már említettük, bennünket csak a nőnemű főnevek érdekelnek, mivel a többi nemű főnevek alakjai teljesen azonosak a nőneműekével (lásd a 6. táblázatot).

A nőnemű -ė alosztály a legnépesebb a nőnemű osztályok közül. Az alosztály valamennyi főneve négy, a hangsúlyozási típusok szerint elkülönülő mikroosztályba sorolható. Az alosztály csaknem 6 ezer főneve közül mindössze 185 tartozik a 3. hangsúlyozási típusba, 202 pedig a negyedikbe; az összes többi tőhangsúlyos: 3. hangsúlyozási típus (3%): 4. hangsúlyozási típus (3%): 1. hangsúlyozási típus (45%): 2. hangsúlyozási típus (49%) = 1: 1: 15: 16.

Ezeknek a mikroosztályoknak két-két változata van, amelyeket a tőben végbemenő mássalhangzó-változások különböztetnek meg (vaivorykštė / vaivorykščių, bitė / bičių, aikštė / aikščių, kėdė / kėdžių). Ilyen morfonológiai változáson az alosztály főneveinek egynegyede megy át (az 1. hangsúlyozási típus 15%-a, a 2. típus 35%-a, a 3. típus 23%-a, a 4. típus 12%-a).

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

93

6. TÁBLÁZAT. AZ -ė OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI

Egyes szám Többes szám Az alosztályok nőnemű -ė hímnemű -ė nőnemű -ė hímnemű -ė N. bit-ė dėd-ė bit-ės dėd-ės B. bit-ės dėd-ės bič-ių dėdž-ių R. bit-ei dėd-ei bit-ems dėd-ems T. bit-ę dėd-ę bit-es dėd-es Eszk. bit-e dėd-e bit-ėmis dėd-ėmis Helyh. bit-ėje dėd-ėje bit-ėse dėd-ėse Sz. bit-e dėd-e bit-ės dėd-ės

A 4 hímnemű szó a második hangsúlyozási típusba tartozik. Hímnemű személyeket jelölnek (dėdė, tėtė, ciucė, dailidė).

A DLKŽ 19 főnévnemű főnévként sorol fel, amelyek mind a 4 hangsúlyozási típushoz tartozhatnak, például: garsenybė (1. hangsúlyozási típus), tauškalyne (2. hangsúlyozási típus), mėmė (4. hangsúlyozási típus), spiegėlė (3ⁱ hangsúlyozási típus).

Az -is osztályba csaknem kizárólag nőnemű főnevek tartoznak (245 szó, azaz az összes főnév 1%-a), valamint hímnemű főnevek (24 főnév) (lásd a 7. táblázatot).

7. TÁBLÁZAT. AZ -is OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI

Egyes szám Többes szám Az alosztályok nőnemű hímnemű nőnemű hímnemű N. nos-is ropuon-is nos-ys ropuon -ys B. nos-ies ropuon -ies nos-ių ropuon -ių R. nos-iai ropuon -iui nos-ims ropuon -ims T. nos-į ropuon -į nos-is ropuon -is Eszk. nos-imi ropuon -imi nos-imis ropuon -imis Helyh. nos-yje ropuon -yje nos-yse ropuon -yse Sz. nos-ie ropuon -ie nos-ys ropuon -ys

94 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

Csak az egyes szám részes esetének ragja különbözteti meg a nőnemű alosztályt a hímnemű alosztálytól (nosiai / ropuoniui). Az ikonikus jelleg ilyen nagy fokára tekintettel a hímnemű -is alosztályt a nőnemű -is makroosztály nem egységes osztályába soroljuk.

A nőnemű -is alosztálynak három domináns mikroosztálya van. Az első az első hangsúlyozási osztállyal esik egybe (50 főnév). Két változata van: 39 szó tövében mássalhangzó-váltakozás figyelhető meg (kliūtis / kliūčių). A harmadik hangsúlyozási osztály mikroosztálya népesebb; ebben a főnevek csaknem mindegyikénél (94-ből 84-nél) a tővégi mássalhangzók t, d váltakozása figyelhető meg. A negyedik hangsúlyozási osztályba 99 főnév tartozik (közülük 76 morfonológiai mássalhangzó-váltakozást mutat). Ennek az alosztálynak mindössze két szava tartozik a 2. hangsúlyozási osztályba: gaištis, slistis.

A hímnemű -is osztály főnevei közül a legtöbb (24-ből 19) a 3. hangsúlyozási osztályba tartozik, például: žvėris, debesis; egy-egy főnév az 1. (geležuonys) és a 2. (pirmuonys) hangsúlyozási osztályba tartozik, 3 szó pedig a 4. hangsúlyozási osztályba sorolódik: petys, ropuonis, dantis. Az utóbbi szó tövének mássalhangzója morfonológiai váltakozást mutat: dantis / dančiui.

A DLKŽ 6 főnevet sorol az általános neműek közé: gobuonis (2, 3ᵃ), žiniuonis (2, 4), palikuonis (2, 3⁴ᵇ), dels(u)onis (3ᵇ), giežuonis (3ᵇ), vagis (4). Az első három szó a szótárakban változatként hímnemű -is főnévként is szerepel.

Az -is osztály egyes szavainak többes számú birtokos esetében a tőmássalhangzó kemény vagy lágy. A kemény tőmássalhangzó 28 szóban fordul elő: durys, grindys, obelis, geležis, kepenys, šaknis, žąsis, ausis, naktis, krūtis, žuvis, pušis, dantis, debesis, smegenys, gelmenys, šermenys, sėdmenys, ėdmenys, žiodmenys, audmenys, žiomenys, riedmenys, vedmenys, ašmenys, nešmenys, putmenys, antruonys. A többi szóban a tőmássalhangzó lágy, például: nosis, širdis, antis stb.

A litván nyelvben vannak olyan nőnemű főnevek, amelyek paradigmájuk ragjaival nem illeszkednek egyik említett osztályba sem. Ezek az izolált paradigmák. Ide tartoznak a rokonságot jelölő régi litván főnevek: duktė ir sesuo (lásd a 8. táblázatot).

8. TÁBLÁZAT. A NŐNEMŰ IZOLÁLT PARADIGMÁK RAGOZÁSA

Egyes szám

Többes szám

Egyes szám

Többes szám

E. sz.

ses-uo

seser-ys

dukt-ė

dukter-ys

B.

nővér-e

nővér-ek

lány-a

lány-ok

R.

nővér-nek

nővér-eknek

lány-nak

lány-oknak

T.

nővér-eket

nővér-t

lány-okat

lány-t

H.

nővér-imi

nővér-imis

lány-imi

lány-imis

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

| 95

8. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Egyes szám Többes szám Egyes szám Többes szám Helyhatározó eset seser-yje seser-yse dukter-yje dukter-yse Vocativus seser-ie seser-ys dukter-ie dukter-ys

E főnevek paradigmái csak kis mértékben térnek el egymástól. A sesuo és a duktė főnév ragjai csak az egyes szám alanyesetében különböznek, minden más alakjuk azonos. Ezek a főnevek a harmadik hangsúlyozási típusba tartoznak.

3. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

Ebben a tanulmányban két hierarchikus fát állítottunk össze, amelyek legfelső szintjén a nyelvtani nem kategóriája alapján megkülönböztetett makroosztályok állnak. A nemek keveredése a makroosztályokban elkerülhetetlen volt a hímnemű -is alosztály és a nőnemű -is alosztály nagyfokú ikonicitása miatt, amely igen fontos a természetességelmélet számára. Figyelmet érdemel, hogy a hímnemű makroosztályban nincsenek nőnemű példák, míg az összes nőnemű raggal hímnemű szavak is előfordulnak. Igaz, arányuk nem nagy (az összes főnévnek csupán 0,2%-a), de ebbe a csoportba igazán régi, a tényleges nyelvhasználatban némely esetben meglehetősen gyakori szavak tartoznak. Ezért a hímnemű főnevek ragjainak változatossága jóval nagyobb.

A statisztikai adatok egy másik eredménye is érdekes: a litván nyelvben a főnevek 55%-a hímnemű, 45%-a nőnemű (lásd a 9. táblázatot). Hasonló adatokat kapott Žilinskienė (2002: 106–116) is, aki a nemek tényleges nyelvhasználatbeli megoszlását vizsgálta: a használt főnevek csaknem 60%-a hímnemű, 40%-a pedig nőnemű.

9. TÁBLÁZAT. A FŐNEVEK ELOSZLÁSA OSZTÁLYOK ÉS HANGSÚLYOZÁSI TÍPUSOK SZERINT

Osztály Egyes szám Nem Hangsúlyozási típusok Variánsok Összesen alanyeseti végződés 1 2 3 3ᵃ 3ᵇ 3⁴ᵃ 3⁴ᵇ 4 -(i)a, -i -a nőn. 1571 635 19 58 369 16 1 405 26 3100 5385 hímn. 1 11 0 0 0 0 0 0 0 12 (21%) közös nemű 207 32 3 1 6 0 0 16 1 266 -ia, -ja nőn. 1821 114 0 0 22 0 0 43 5 2005 -i nőn. 0 0 0 0 0 0 0 2 0 2

96 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

9. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

Osztály Vsz. Nyelvtani nem Hangsúlyozás Váltako-zások Összesen alanyeseti végződés 1 2 3 3^a 3^b 3^4a 3^4b 4 -Ė -ė nőnemű 2668 2895 14 30 125 14 1 202 59 6008 6031 hímnemű 0 4 0 0 0 0 0 0 0 4 (23%) közös nemű 2 6 0 0 7 0 0 4 0 19 -is -is nőnemű 50 2 7 10 76 1 0 99 10 255 290 hímnemű 1 1 2 6 10 0 1 3 3 27 (1%) közös nemű 0 0 0 0 3 0 1 1 3 8 -(i)as, -as hímnemű 1907 3499 90 35 393 48 5 340 94 6411 -is/-ys -ias, hímnemű 921 16 1 0 0 0 0 6 0 944 13893 -jas (53%) -is hímnemű 3085 2188 0 0 0 0 0 0 22 5295 -ys hímnemű 0 0 16 192 581 48 25 282 102 1246 -(i)us -ius, hímnemű 186 314 0 0 1 0 0 2 1 504 523 -jus (2%) -us hímnemű 0 7 2 0 0 0 0 10 0 19 -uo -uo hímnemű 0 0 0 23 38 1 0 0 1 63

A hímnem a sztenderd litván nyelvben jelöletlen, és az ide tartozó főneveket valamivel gyakrabban használják, mint a nőneműeket, a hímnemű alosztályok azonban a nőnemű makroosztály inflexióit is felvehetik. Emiatt néha nehéz meghatározni a főnév nemét, különösen azokét, amelyek egyes szám alanyesetben -is, birtokos esetben pedig -ies végződésűek; például a vinis főnevet gyakran hímneműnek tekintik, holott a DLKŽ (2000) nőneműként sorolja be. Mindkét makroosztálynak három-három osztálya van; a nőnemű, nem egységes -(i)a, -i és -is osztályoknak, valamint a hímnemű makroosztály -(i)as, -is/-ys és -(i)us osztályainak két-két alosztálya van. A -(i)as, -(i)a alosztályoknak további két-két al-alosztályuk van. Az al-alosztályok, illetve a legalacsonyabb szintű alosztályok vagy akár osztályok (pl. -ė) eltérő számú domináns mikroosztályt és azok változatait foglalják magukban. Az -as, -ias és -a, -ia al-alosztályok főnevei több

DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI

97

mikroosztállyal rendelkeznek, amelyeket a hangsúlyozás alapján különböztetünk meg. Az -is/-ys alosztályba négy mikroosztály tartozik, mindegyik két-két változattal, amelyeket a tő mássalhangzóinak váltakozása különböztet meg. Ilyen összetett mikroosztályrendszer jellemzi a nőnemű -ė alosztályt és a nőnemű -is alosztályt is.

A két hierarchikus fában összesen 50 mikroosztály-változat található. Vagyis ennyi főnévváltozatunk van, amelyeket morfológiai, hangsúlybeli és tőbeli mássalhangzó-váltakozások alapján különböztetünk meg. A mikroosztályok nagy száma a főnévragozás, valamint általában a litván nyelv nyelvtani rendszerének összetettségét és gazdagságát mutatja.

A főnév mikroosztályai

A nőnemű, nem egységes makroosztálynak több mikroosztálya van, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyikre a nőnem grammatikai kategóriája jellemző. Az ehhez a makroosztályhoz tartozó mikroosztályok közül öt hímnemű. Fontos, hogy a makroosztályok meghatározása nem sorolja be magukat a főneveket valamelyik nembe, hanem az ikonicitás mértéke szerint a flektáló osztályokat a nőnemű és hímnemű ragozási típusokhoz rendeli.

RÖVIDÍTÉSEK

ADLKŽ – A mai litván nyelv szótárának visszafelé rendezett változata, szerk. V. Žilinskienė. Vilnius: Matematikos ir informatikos institutas, 1995.

DLKŽ – A mai litván nyelv szótára, felelős szerk. S. Keinys. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000.

LITERATŪRA

AMBRAZAS, V., red., 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, 3 leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

DRESSLER, W. U. 1998: Produktivität als Zentralbegriff der grammatischen (bes. Flexionsmorphologischen) Systemadäquatheit. Terzvan-Kopecky, Hrsg., II. Internationales Symposium zum Thema Natürlichkeitstheorie: Sammelband, Universität Maribor: Pädagogische Fakultät, 113–124.

DRESSLER, W. U. 2001: Latin Inflection Classes and Paradigm Families. MS.

DRESSLER, W. U., DRAŻYK, R. and D., DZIUBALSKA-KOŁACZYK, K. & JAGŁA, E. 1995–1996: On the earliest stages of acquisition of Polish declension. Wiener Linguistische Gazette 53–54, 1–21.

DRESSLER, W. U., DZIUBALSKA-KOŁACZYK, K. 1997a: Contributions from the acquisition of Polish phonology and morphology to theoretical linguistics. Eliasson, S., Jahr, E. H., eds. Language and its Ecology. Essays in honour of Einar Haugen, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 379–399.

DRESSLER, W. U., DZIUBALSKA-KOŁACZYK, K., FABISZAK M. 1997b: Polish inflection classes within Natural Morphology, Bulletin de la Société Polonaise de Linguistique 53, 95–119.

98 |

INETA SAVICKIENĖ et al.

Dressler, W. U., Gagarina, N. V. 1999: Basic questions in establishing the verb classes of contemporary Russian. Fleishman, L. et al., eds., Essays in Poetics, Literary History and Linguistics. Festschrift V. V. Ivanov, Moscow: OGI, 754–760.

Dressler, W. U., Kilani-Schoch, M., Klampfer, S. 2002: How does a child detect morphology? MS.

Dressler, W. U., Kilani-Schoch, M., Pestál, L., Gagarina, N., Pöchtrager, M. 2004: On the Topology of Inflection Class Systems. 11th International Morphology Meeting: Abstracts, 44–45.

Dressler, W. U., Klampfer, S., Ravid, D., Korecky-Kröll, K., Laaha, G. 2002: Early noun Plurals in German: Regularity, productivity or default? MS.

Dressler, W. U., Ladányi, M. 2000: Productivity in Word Formation (WF): a morphological approach. Acta Linguistica Hungarica 47 (1–4), 103–144.

Gaivenis, K., Keinys, S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa.

Girdėnis, A., Rosinas, A. 1977: Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos (bendrinės kalbos ir žemaičių tarmės duomenimis). Baltistica 13 (2), 338–348.

Jablonskis, J. 1922/1997: Lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Jakulytė, D. 1996: Daiktavardžių kamienų mišimas „Knygoje nob[a]žnystės“. Acta Linguistica Lithuanica 36, 120–126.

Judžentis, A. 2002: Naujas žvilgsnis į lietuvių kalbos daiktavardžių giminės kategoriją. Acta Linguistica Lithuanica 46, 39–47.

Kamandulytė, L. 2003: Lietuvių kalbos daiktavardžio klasės ir jų produktyvumas. Bakalauro darbas, Kaunas: VDU.

Kruopas, J., red., 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1957.

Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Savickienė, I. 1999: Lietuvio vaiko daiktavardžio morfologija. Daktaro disertacija, Kaunas: VDU.

Savickienė, I. 2003: The Acquisition of Lithuanian Noun Morphology, Wien: Österreichische Akademie der Wissenschaften.

Senn, A. 1966: Handbuch der litauischen Sprache I, Heidelberg: Winter.

Ulvy das, K., red., 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis.

Urbutis, V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslas.

Valekienė, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Valentinaite, L. 2002: Lietuvių kalbos daiktavardžio fleksijų produktyvumas. Bakalauro darbas, Kaunas: VDU.

Wurzel, W. U. 1984: Flexionsmorphologie und Natürlichkeit, Berlin: Akademie-Verlag.

Zavadskaite-Ivanauskienė, A. 2000: Mikalojaus Daukšos Postilės daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija. Acta Linguistica Lithuanica 43, 11–17.

Žilinskienė, V. 2002: Žodžių formų vartojimas lietuvių kalbos dalykinio ir publicistinio stiliaus duomenimis. Lituanica 1 (49), 106–116.

Ineta Savickienė Asta Kazlauskienė Laura Kamandulytė Vytauto Didžiojo universitetas S. Daukanto g. 28, 3000 Kaunas, Lietuva [email protected] [email protected]

Gauta 2004 04 02