Naujas požiūris į lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipus pagal natūraliosios morfologijos teoriją

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 79–98 Naujas požiūris į lietuvių kalbos A főnév ragozási típusai a természetes morfológia elmélete szerint INETA SAVICKIENĖ, ASTA LAURA KAMANDULYTĖ Vytauto Didžiojo universitetas KAZLAUSKIENĖ, Nincsenek olyan újabb tanulmányok, amelyek a litván főnévragozás új megközelítéseit tükröznék. Ebben a tanulmányban a főnévi osztályok új osztályozását vezetjük be, amely Dressler (1995–1996) fogalmain és a Természetes Morfológia keretében kidolgozott definíciókon alapul. Ez a főnévi osztályok hierarchikus szerveződését foglalja magában, amelynek szintjei a mikroosztály, az al-alosztály, az alosztály, az osztály és a makroosztály. Egy paradigma egy szó valamennyi ragozott alakját foglalja magában. Az izolált paradigma olyan paradigma, amely morfológiailag vagy morfonológiailag különbözik minden más paradigmától. A tematikus jel egy ragozási osztály ragozási jele. Egy osztály paradigmák halmaza. Olyan alosztályokat foglal magában, amelyek csak morfológiai vagy morfonológiai részletekben különböznek egymástól. Közös tematikus jel határozza meg. Hierarchikusan különböztetünk meg: makroosztályt és annak egymást követő részhalmazosztályait: osztályt, (al)alosztályt, mikroosztályt. A mikroosztály egy inflexiós osztály legkisebb részhalmaza. A makroosztály az osztály legmagasabb szintű, legáltalánosabb típusa, amely több osztályt, alosztályt vagy mikroosztályt foglal magában. Az inflexiós produktivitás annak képessége, hogy szabályokat (pl. az inflexiós paradigmákat jellemző szabályokat) új szavakra alkalmazzunk. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A litván nyelv főneveinek ragozási típusait a különböző szerzők eltérően határozzák meg. A főnevek osztályozásának problematikusságát az is mutatja, hogy a litván nyelvészek ugyanazon jelenségek megnevezésére különböző terminusokat használnak, pl.: ragozási osztály (Danielius Kleinas, Jonas Jablonskis, Adelė Laigonaitė, Aldona Paulauskienė), ragozási típus (Aleksas Girdenis, Adelė Valeckienė), illetve eltérő számú osztályt határoznak meg. Ebben a tanulmányban a természetes morfológia (Dressler 1995–1996, 1998) elméleti koncepcióira támaszkodva kísérletet teszünk a főnévi osztályok rendszerének új megközelítésére, valamint új osztályozást mutatunk be. Nemcsak a végződések, hanem az azonos morfémákban bekövetkező akcentusbeli és morfonológiai változások figyelembevételével fog létrejönni. A főnevek új osztályozásakor különös figyelmet fordítunk majd a paradigmákban előforduló flexiós hasonlóságokra, valamint azok ikonicitásának jegyére. Ez az osztályozás, amely a főnév flexiós rendszerének sokféleségét, illetve a végződések és a prozódiai elemek kapcsolatát igyekszik kidomborítani, feltárhatja a litván nyelv grammatikai rendszerének összetettségét és sokféleségét. A főnevek ragozási típusainak osztályozását Wolfgang Dressler által javasolt terminusok és fogalmak segítségével fogjuk jellemezni (1995-1996: 2-3). 80 | INETA SAVICKIENĖ et al. PARADIGMA valamennyi eset konkrét alakjainak összessége. IZOLIUOTA PARADIGMA — olyan paradigma, amely morfológiai, morfonológiai vagy prozódiai elemeiben különbözik a paradigmák rendszerének összes többi paradigmájától. KLASĖ — különböző alosztályok (osztályok, alosztályok, mikroosztályok) általánosított típusa. Olyan alosztályokat foglal magában, amelyek morfológiai vagy morfofonológiai jegyben különböznek. Az osztályt egy bizonyos tematikus jelölő alapján különítik el. TEMATIKUS JELÖLŐ — olyan kiválasztott elem, amelynek alapján az osztályt elkülönítik. Ebben a munkában a tematikus jelölőnek a főnév egyes számú nominativusi flexióját tekintjük. Pl. a litván nyelv főneveinek osztályozásakor a paradigmák hasonlóságai alapján tematikus jelölőként a -(i)as, -is/-ys flexiópárt választjuk. ALOSZTÁLY — az osztályoknak a tematikus jelölő változatai alapján elkülönített típusa. Ha az osztály tematikus jelölője -(i)as, -is/-ys, akkor ezt az osztályt két alosztályra osztjuk: -(i)as és -is/-ys. ALOSZTÁLY — az alosztály kisebb fajtája. Pl., az -(i)as alosztálynak két alosztálya van: -as és -ias. MIKROOSZTÁLY — az osztályok legkisebb fajtája, amelyet közös akcentusbeli és morfonológiai jegyek alapján különítenek el. Ebben a munkában a mikroosztályokat az akcentusbeli változások alapján különítik el. Pl., az -as alosztályba tartozó klausimas, kvietimas, augalas, vardas főnevek, amelyek az első, a második, a harmadik és a negyedik hangsúlyozási típushoz tartoznak, különböző mikroosztályokat képviselnek. A mikroosztálynak egy vagy két változata lehet, amelyeket a tövekben végbemenő morfonológiai (mássalhangzós) változások alapján állapítanak meg. Pl., az -is/-ys alosztály első mikroosztályának két változata van: az egyikben változás megy végbe (pojūtis — pojūčio), a másikban —ne (testvér —testvéré). MAKROOSZTÁLY — az osztályok legnagyobb általánosított fajtája, amely különböző osztályokat foglal magában. A litván nyelv főneveit a grammatikai nem kategóriája alapján makroosztályokba sorolják. A morfológiai rendszer gazdagságát bizonyos osztályok produktivitási modelljei tanúsítják, a nem produktív osztályok elkülönítése pedig megerősíti, hogy a nyelv morfológiai rendszere nemcsak gazdag, hanem igen összetett és változatos is (Dressler, Gagarina 1999; Dressler 2001). A litván nyelv flektáló rendszerének összetettsége szorosan összefügg a produktivitással, azonban a produktív szó jelentése a litván nyelvészetben nincs egyértelműen meghatározva. Ezt a terminust gyakran kizárólag a szinkrón nyelvészet fogalmaként tartják számon (Gaivenis 1990: 161). Ezenkívül néha mennyiségi jellemzőként értelmezik. Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban használnak egy bizonyos affixumot, annál produktívabb (Urbutis 1978: 264). Mindazonáltal figyelmen kívül marad az a tény, hogy a régi szavakat gyakrabban használják a nyelvben, mint az új szavakat, ezért nem ritkán a nem produktív típusú képzett szavakat gyakrabban használják, mint a produktív típusúakat (Urbutis 1978: 264). Dressler szerint a produktivitás — a toldalékoknak az új szavak létrehozására való képessége (Dressler et al. 1997b; Dressler, Ladanyi 2000). Minél gyakrabban vesz részt egy toldalék új szavak képzésében, annál produktívabb. Itt a produktivitás — nem mennyiségi, hanem minőségi jellemző. Ezenkívül a természetes morfológia teoretikusai szerint (Wurzel 1984; Dressler et al. 1995-1996) a produktivitás meghatározásában több kritérium is fontos, mégpedig: a kölcsönszavak integrációja, új szavak képzése, a flexiók változása a főnévi osztályokban. A litván nyelv főneveinek új ragozástípus-osztályozását bemutatva támasz- A FŐNEVEK RAGOZÁSTÍPUSAI | 81 azoknak a nyelvészeknek a munkáira fogunk támaszkodni, akik a természetes morfológia alapján új főnévi vagy igei osztályok létrehozására tettek kísérletet (latin —Dressler 2001; orosz —Dressler, Gagarina 1999; lengyel —Dressler et al. 1995-1996, 1997; litván —Savickienė 2003; német, litván, török, magyar, finn, francia, német —Dressler et al. 2004). Úgy véljük, hogy jelentősek és fontosak azoknak a litván nyelvészeknek a munkái is (Girdenis, Rosinas 1977; Valeckienė 1998; Zavadskaitė-Ivanauskienė 2000), amelyekben a főnévi nemeket, valamint a paradigmák egymás közötti hasonlóságait figyelembe véve kísérletet tesznek a litván nyelv főneveinek ragozástípusaitól eltérő módon történő osztályozására. A litván nyelvészetben nem bővelkedünk olyan munkákban, amelyekben a természetes morfológia elméletét alkalmazták volna, kivéve Ineta Savickienė „A litván gyermek főnévi morfológiája” (1999) című doktori disszertációját, valamint The Acguisition of Lithuanian Noun Morphology (Savickienė 2003) című monográfiáját. A Vytautas Magnus Egyetem Litván Nyelvi Tanszékének néhány alapképzéses szakdolgozatában (Valentinaitė 2002; Kamandulytė 2003) szintén kísérletet tesznek a főnévi ragozási típusok osztályozásának áttekintésére, valamint a litván nyelvi főnevek flexióinak produktivitását is tárgyalják. A főnévi ragozási típusok szerkezetének új szempontú vizsgálatára, a litván nyelv grammatikai rendszerének összetettségét és változatosságát, a flexiók és a prozódiai elemek kapcsolatát bemutató részletes főnévi osztályrendszer kidolgozására irányuló kísérlet több szempontból is hasznos. Elsősorban azért, mert a mai litván nyelv főnévi deklinációs sémája nagyobb változtatások nélkül már több száz éve létezik (Klein grammatikájának kora óta). Másodszor, a főnévi ragozási típusok részletes osztályozása nemcsak a ragozási rendszer egészének feltárását és a flexiós osztályok produktivitásának meghatározását segítené, hanem lehetővé tenné a nyelvi változások tendenciáinak előrejelzését, valamint e változások okainak vizsgálatát is. Az e dolgozatban elvégzett statisztikai elemzés megmutatja, milyen kapcsolat van a ragozási típusok és a hangsúlyozási osztályok között, illetve mely hangsúlyozási osztályok jellemzők az adott végződésű főnevekre. A statisztikai adatok a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas negyedik kiadása (2000) alapján kerülnek bemutatásra. Sok esetben nem teljesen pontosak. Ezt számos dolog befolyásolja, például a homonimák: vytis (2) „lovas küldönc” (hímnem) és vytis (4) „vessző” (nőnem). Az ilyen szavakat igyekeztünk beírni mindkét megfelelő paradigmacsoportba. Elutasítottuk az -imas, -ymas, -umas képzős igei absztraktumokat (összesen 18,7 ezer; közülük az 1. hangsúlyozásúak — mintegy 12 ezer, a 2. hangsúlyozásúak — 6 ezer). A DLKŽ-ben mintegy 1,5 ezer olyan főnév található, amely mellett a dgs. jelzés áll. Azokban az esetekben, amikor e szavak egyes számban is használatosak, a szavakat elutasítottuk. Ha egy főnévnek csak többes számú jelentései vannak, akkor a megfelelő paradigmacsoport főnevei közé kerül, például: a sultys az -is végű nőnemű főnevekhez. ; a žirklės az -ė végű főnevekhez. A szótárban vannak olyan főnevek (leggyakrabban cselekvő személyek megnevezései), amelyek címszóalakja csak hímnemű, de nőnemű alakjuk is használatos. Az ilyen nőnemű főneveket a megfelelő végződésosztályokhoz írtuk hozzá (közel 1 ezret az -ia-hoz és közel 2 ezret az -ė-hez). Előfordulhat azonban, hogy a fent említett esetek némelyikét nem vettük észre. A DLKŽ adatainak ilyen kiegészítő feldolgozása miatt a leírt adatok nem feltétlenül egyeznek meg teljesen más szerzők, például az ADLKŽ adataival. 82 | INETA SAVICKIENĖ et al. 2. A LITVÁN NYELV FŐNEVEINEK RAGOZÁSI TÍPUSAI A litván nyelv főneveit a flexiók sokfélesége és a ragozási rendszer összetettsége jellemzi, ezért nem egyszerű világos és átfogó ragozási osztályozást összeállítani. Az első öt ragozási típust 1653-ban Danielius Kleinas különítette el (Kruopas 1957). A főnevek egyes számú alanyeseti, birtokos eseti és részes eseti végződései alapján öt ragozási osztályt állapított meg. Jonas Jablonskis 1922-ben megjelent nyelvtanában (lásd Jablonskis 1922/1997) szintén öt ragozási osztályt különít el, azonban az ezekhez tartozó főnevek végződései eltérnek a Klein által elkülönített ragozási típusokétól. Osztályozásában Jablonskis a legfontosabb mutatónak az egyes szám alanyesetének flexióját tartja. Azt is állítja (Jablonskis 1922/1997: 19), hogy „a nyelvtani esetek alakjai gyakran a hangsúlyokban is különböznek egymástól”, és példákat hoz az egyes ragozási osztályok különböző hangsúlyozási változataira. Ez érdekes gondolat, azonban hosszú ideig nem vették figyelembe a főnevek ragozási típusainak valamennyi osztályozásában. A Jablonskis által összeállított, a litván főnevek ragozási osztályait bemutató rendszer az 1965-ben kiadott Lietuvių kalbos gramatika című nyelvtanban is szerepel (Ulvydas, szerk., 1965). Ebben a ragozási osztályokat részletesebben írják le, és az osztály meghatározásában nemcsak az egyes szám alanyesetének, hanem az egyes szám birtokos esetének végződése is hangsúlyos szerepet kap. Jablonskishož hasonlóan Alfred Senn (1966) is az egyes szám alanyesetének végződése alapján különíti el a főnevek ragozási osztályait. A ragozási osztályokat azonban még részletesebben csoportosítja, a domináns jellemző — az egyes szám alanyesetének végződése, a nyelvtani nem vagy a tő végződése — alapján. Később a litván főneveket a tővégek szerint kezdték osztályozni, amelyek legkönnyebben a többes szám részes esetének alakja alapján határozhatók meg — a végződés -ms mássalhangzói előtt álló magánhangzó alapján (Ambrazas, szerk., 1997: 69). A Mai litván nyelv grammatikájában (1997) öt ragozási osztályt különböztetnek meg: (i)a, egy összetett ragozási (iu, (i)o, ė ir i. Kiekvienoje linksniuotėje pagal atskirų linksnių formų ypatybes skiriamos linksniavimo paradigmos. Ši klasifikacija yra aiškesnė ir detalesnė už Kleino rendszert. A ragozáson belül nagyon fontos az egyetlen nyelvtani nemet felölelő paradigmák kiemelése, mivel a litván főnevek rendelkeznek a nyelvtani nem kategóriájával, és nem úgy változnak nem szerint, mint szám vagy eset szerint. Ez a besorolás egyszerűbb is, mivel a ragozási osztály meghatározásához elegendő a többes szám részes esete. Ebben a főnevek flexióit világosabban osztályozták, mint Jablonskis és Senn munkáiban, mivel a különböző flexiókat nem sorolják egyetlen osztályba. Összetettebb, de átfogóbb és részletesebb főnévragozási rendszert dolgozott ki Adelė Valeckienė (1998). Szerinte egyes, különböző tövű főnevek hasonló végződésrendszerekkel rendelkeznek, máskor viszont — az azonos tövű főnevek bizonyos végződésekben különböznek egymástól (Valeckienė 1998: 319). A Valeckienė által bemutatott felosztás közel áll a természetes morfológia elmélete szerinti osztályozáshoz, mivel figyelembe veszi a paradigmák egymáshoz való hasonlóságát. A főnévi tövek és a toldalékrendszerek hasonlósága alapján három ragozási típust különít el ((i)a; (i)o, é és (i)u, i, en, er, es), és a tövek alapján paradigmákba sorolja őket. Ebben a felosztásban azonban bonyolultnak tűnik a harmadik ragozási típus — különböző tövű főnevek tartoznak hozzá, ráadásul mindkét nyelvtani nem szavai bekerülnek. Az első két típust Valeckienė a tövek és a végződések hasonlósága alapján különíti el, a harmadik típushoz pedig az összes kevésbé produktív és gyakori főnévi ragozási típust sorolja, már nem véve figyelembe a paradigmán belüli hasonlóságokat. Ezért a harmadik típus végződései nagyon különbözőek, egyes paradigmák szinte egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, pl.: a nyolcadik és a tizennegyedik — ugyanaz a, lágyságban különböző flexió csak az egyes szám részes esetének, valamint a többes szám birtokos, tárgyés helyhatározói esetének alakjaiban található meg; a kilencedik és a tizenharmadik — csak a többes szám birtokos esetének flexiói azonosak, és csak lágyságukban különböznek. Nem világos az (i)o és az ė tövek egy ragozási típusba sorolása sem — minden alakban különbözőek a flexiók. DAIKTAVARDŽIO LINKSNIAVIMO TIPAI | 83 Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas (1977) a főnevek ragozási típusait a diakrón vizsgálatok, valamint az egyes ragozási típusok másokra gyakorolt hatása alapján osztályozzák. Megállapítják, hogy az egyik tőtípushoz tartozó szavak csak bizonyos más tőtípusokhoz tartozó szavakra vannak hatással (pl. az a-tő az —u-tőre). Girdenis és Rosinas (1977: 338) tehát hangsúlyozzák, hogy a ragozási típusoknak nemcsak feltételes, hanem természetes hierarchiája is létezik, amely a különböző paradigmákban egybeeső ragok gyakorisága alapján állapítható meg. Fontos, hogy a szerzők a hierarchia terminust használják, ezzel hangsúlyozva, hogy nem minden ragozási típus egyformán elterjedt és produktív. Más litván nyelvészek munkáiban a rendszer terminust használták, figyelmen kívül hagyva a ragozási típusokhoz tartozó szavak egyenetlen elterjedtségét. Girdenis és Rosinas hierarchikus csoportosítási fát állítottak össze, amelyben három ragozási típust különítenek el. Ezeket a tőkék alapján részletesen felosztják. Girdenis és Rosinas azonban a különböző végződésű paradigmákat, ha hasonlóak, egy csoportba sorolják (pl. az ués iu-, valamint a Cmés Cf-tövekét). Valeckienė-től eltérően megkülönböztetik az (i)aés az e-tövű főneveket. A hierarchikus csoportosítás módszerére támaszkodva Girdenis és Rosinas (1977: 342) megállapítják, hogy elterjedtségük szerint a ragozási típusok a következőképpen helyezkednek el: nőnemű, hímnemű, vegyes. Ebben a munkában, akárcsak a Girdenis és Rosinas által összeállított főnévragozási-típusok osztályozásában, a hierarchikus fa terminusát fogjuk használni. Bár Girdenis és Rosinas —ahogyan azt a természetes morfológia elmélete hangsúlyozza— figyelembe veszik a paradigmák hasonlóságait, a végződések egybeeséseit és az egyes ragozási típusoknak a többi típusra gyakorolt hatását, ebben az elemzésben még részletesebb osztályozás kidolgozására teszünk kísérletet, figyelembe véve a paradigmák legkisebb eltéréseit is, mivel éppen ezek határozzák meg a flexiók egyik paradigmából a másikba való átmenetét vagy szabálytalan használatukat a beszéd folyamatában. A litván főnevek osztályozásakor ebben a munkában két hierarchikus fát hozunk létre, amelyek megkülönböztető jegye —a grammatikai nem kategóriája. A korábbi osztályozásokban nem sikerült elkerülni a két nem egyetlen osztályban való összekeverését, ami megnehezíti a főnévragozási típusok sokféleségének és rendszerűségének megértését. Így a litván főneveket az itt bemutatott osztályozásban először nemük szerint a legnagyobb osztályokba —makroosztályokba— soroljuk. A litván főneveket a tematikus jelölő —a többes szám? Wait— A flexió tematikus jelölőként való választása kényelmes, mivel minden litván főnév tőalapú flexiókkal (angl. stem-based inflection) rendelkezik, amelyek Dressler (1995–1996: 5) szerint akkor léteznek, amikor a gyökhöz egy bizonyos tematikus jelölő járul. Azonban felmerül a probléma — hogy a flexióhoz soroljuk-e a tővéget. Valeckienė (1998: 294—295) kijelenti, hogy annak ellenére, hogy „a verbális tővégek önálló flexiós morfémákként való elkülönítése lehetővé teszi az igei flexió leírásának egyszerűsítését”, jobb a verbális tővégeket a toldalékokhoz sorolni. A névszói tővégek jobban összeolvadtak a toldalékokkal. 84 | INETA SAVICKIENĖ et al. A névszók nemi kategóriáját jelölik, bár nem mindig következetesen (Valeckienė 1998: 295). A nes tokia fleksija kompleksiškai žymėtų visas tris kategorijas: laiką, asmenį, skaičių. nemet a tővégek jelölik: az (i)aés u-tövű főnevek hímneműek; az (i)oés ė-tövűek —nem csupán a tövek vagy a toldalékmorfémák, hanem a tőalapú flexiók (tővég + toldalékmorféma) alapján is osztályozódnak. A főnevek ragozási típusainak osztályozásában fontos az ikonicitás jegye. ]} Doe? Wait output malformniausiai moteriškosios (yra išimčių); i kamieno — ir vyriškosios, ir moteriškosios. Galūninis formantas žymi skaičių ir linksnį. Taigi šiame darbe daiktavardžiai bus klaed? Need exact JSON no extra. Fix last string. Also preserve text. Need translate Egy osztályhoz azok az alosztályok tartoznak, amelyeknek magas az ikonicitási foka — sok egyező flexióval rendelkeznek. Tehát a főnévi osztályok, alosztályok és al-alosztályok egy bizonyos hasonlósági indikátor szerint kapcsolódnak össze — a paradigmákban egyező flexiók száma alapján. A főnévi osztályokat hierarchikus fa módszerével rendezik el, amelyben a legmagasabb szintről a legalacsonyabbra haladva öröklődési elv érvényesül (Dressler, Gagarina 1999: 755), azaz az alacsonyabb osztályok rendelkeznek a magasabb osztály alapvető sajátosságával. A főnévragozási típusok osztályozásában a legalacsonyabb szintet — a mikroosztályok — láncszeme is elkülönül. Ez a legkisebb flexiós osztályok (al-alosztályok vagy alosztályok) sokféleségét mutatja be hangsúlyés mássalhangzó-változások szerint. A mikroosztályok mennyiségi produktivitását alább tárgyaljuk, azonban ez a bemutatott hierarchikus faábrákon (lásd az 1. és 2. ábrát), valamint a mellékletekben található táblázatokban is látható, amelyek a litván főnévragozási típusok osztályozását mutatják be, és részletes statisztikát közölnek a hangsúlyparadigmákról és a morfonológiai változatokról. Az anyag elemzése során három példaalakra támaszkodtunk — az egyes szám alanyesetére, a többes szám részes esetére és a többes szám tárgyesetére. Az egyes szám alanyesete és a többes szám részes esete fontos a ragozási típus meghatározásában, míg a többes szám tárgyesete a többes szám részes esetével együtt — a litván nyelv hangsúlyozási típusainak megfelelő mikroosztályok meghatározásában játszik szerepet. Egyes mikroosztályok esetében egy negyedik alakra is szükség volt, amelynek tövében morfonológiai változások mennek végbe. 2.1. A hímnemű makroosztály A -(i)as, -is/-ys osztályba azok a főnevek tartoznak, amelyek egyes szám alanyesetében eltérő -as, -ias, -is, -ys végződéssel, többes szám részes esetében pedig -(i)ams végződéssel rendelkeznek. Ez a legnépesebb osztály: csaknem az összes főnév fele tartozik ide (mintegy 14 ezer, az -imas, -ymas, -umas képzős igei absztraktumok nélkül). Az -as és -ias végződéseket (7,3 ezer, azaz az összes főnév 28%-a) egy alosztályba sorolhatjuk, mivel a magánhangzósor (vagy a tő végi mássalhangzó lágysága), az -ias alalosztály egyes szám helyhatározói alakja, valamint az egyes szám megszólító esetének alakja különbözteti meg őket (lásd az 1. táblázatot). A magánhangzósor eltérése miatt az említett végződések különböző alalosztályokba tartoznak. A megszólító eset alakjainak különbségei nem jelentősek, mivel ezek még az -as alalosztályon (klausime, tėvai), valamint az -ias alalosztályon (kely, kirpėjau, elni) belül is előfordulnak. A második alosztályt az -is és -ys végződésű szavak alkotják (6,5 ezer, vagyis az összes főnév 25 96-a). A ragozási paradigmákban ezek a flexiók teljesen megegyeznek, csak az egyes számú alanyeset és megszólító eset végződésének magánhangzó-hosszúságában különböznek. FŐNÉVI RAGOZÁSI TÍPUSOK | 85 Fontos, hogy nem minden, megfelelő tematikus jelölővel — az egyes számú alanyeset -is végződésével — rendelkező hímnemű főnév tartozik az -is/-ys alosztályba. Azok a főnevek, amelyeknek egyes számú alanyeseti végződése -is, többes számú részes esetben pedig -ims (dantis, dantims), a nőnemű makroosztály nem egységes alosztályába (angl. Macroclass of default Feminine Gender) sorolandók. A nemi kritérium ilyen figyelmen kívül hagyását a természetes morfológia elve határozza meg: a nyelvelsajátítás és -tanulás természetességének, valamint az ikonicitás és az egyszerűség jegyeinek figyelembevétele. A nőnemű -is osztály főnevei szinte minden alakjukban ikonikusak a hímnemű -is osztály azon főneveihoz képest, amelyeknek többes számú részes esetben -ims flexiójuk van (csak az egyes számú részes eset végződése különbözik: žuviai /dančiui). Így e főnévi osztályok rendszerét egyszerűbb megtanulni vagy elsajátítani végződéseik azonosításával vagy összehasonlításával. Az ikonicitás elve alapján az -(i)as és az -is/-ys alosztályok egy osztályba sorolódnak, mivel többes számú alakjaik azonosak, egyes számban pedig csak az alanyés tárgyeseti alakok különböznek. A szubklasszisok ilyen csekély különbsége hatással van a nyelv elsajátítására és megtanulására. Ezeknek a ragoknak a formáit gyakran összekeverik (az elnią helyett elnį-t mondanak, a žvejys helyett pedig —žvejas-t). Az efféle variációk nagyon gyakoriak a gazdag flektáló rendszerrel rendelkező nyelvekben (Dressler 1998). Jakulytė (1996: 195) szerint az olyan morfológiai szintű jelenségek, mint a tövek vagy a végződések változása, a nyelv egyszerűsödésének megnyilvánulásai. A természetesség elve miatt az egyik szubklasszis flexióit a másik szubklasszis flexiói helyett használják. 1. TÁBLÁZAT. -(i)as, -is/-ys OSZTÁLY RAGOZÁSI PÉLDÁI! Egyes szám Többes szám Szubklasszisok -as -ias -is/-ys -as -ias -is/-ys N. vard-as kel-ias sen-is, vabzd-ys vard-ai kel-iai sen-iai, vabzdz-iai Birt. vard-o kel-io sen-io, vabzdz-io vard-y kel-iy sen-iy, vabzdz-iy Részes. vard-ui kel-iui sen-iui, vabzdz-iui vard-ams kel-iams sen-iams, vabzdz-iams Tárgy. vard-a kel-ia sen-j, vabzd-i vard-us kel-ius sen-ius, vabzdz-ius Eszk. egy-egy név, út, öreg, rovar neveivel – egy-egy névvel, úttal, öreggel, rovarral; Ht. névben, úton, öregben, rovarban; nevekben, utakban, öregekben, rovarokban 5 névben, úton, öregben, rovarban; nevek, utak ~~ öregek, rovarok atyák, szarvasok, szelek A ragok alakjainak különbsége félkövérrel kiemelve. INETA SAVICKIENĖ és munkatársai (r) sey —| (p) sepiea pom || "Popu p zp/p spzqea (p) s4įzaa sewpaa (£) | | || (g) sejedne g ‘Pon p y poop p "poniu ¢ ‘Prony € (p)snduep | | zp/p sKpzkard (€) s4jongo (z) sew | | | (2) sewnany Pos g g poop € V. pou ¢ "az úrnak g Pou g (z) leereszkedik | (g)smay | | Zp/p S1poz (2) suas (1) sefoa (1) sewisnejy ‘Prout g Pou yovi g Pony g V ‘poop g | |) || oop (1) snizwe (T) sndim snufod 2) sij019 (1) selsepony || g g p || pjovi | Vou oyu | asopyqnsgng asvpjansans * | ] I snįsnsK-/s1se(l)onpuea (¢) 2svpjans asDpjans osvpijans osDpijans || | | | | onsn(r)- SA-/s1- *se(1)sey Ea) sey | || ] I sepjo.njew spud SoISONSIIAA 86 "(ALONIDAIX 0dOY ASONTITALSNVITIAS SNIDIVIS) SIGANW SINIHOYVYHIH SISVINOUYAVIAN SANINWID SOISOASIIAA VWAHOS I | 87 X FŐNÉVRAGOZÁSI TÍPUSOK T 2 snuep (p) eruod (p) euarp ponui g poop p p |) || poopy (p) stuondo1 sous LJ (p) sianz eRede (¢) | | || (£) eared V pos p g Posy p V. pjovi p Pony ¢ Pon € (g) s1saqap p/psipiis | | | (£)s1ago ppp | (r) 2zop (7) souew || || (2) eyues Pou € g omni ę || Vor ę | |g poopay | | | te Pong Posy Z (2) stuonuriid yssosted | | | (7) skmp Pape | | (€) 248184 (1) efrad | || (D) eurey pporynu Į A vágtam g V pjorynu | |g póni g V Púna € Posy I Ploy I -— (1)skuonzajad gpsneunel | | | (1) sisou /Mq | (7) adn elBPoy Į g Poop Į V. plop Į q pong || | yopyonynu g (p) naew ‘ned| | asopygnsqng asvpygnsqng sĮsĮasyfaoa2 rea| | | (1) 9aozrep I B(1)- | ] | ] || | sĮ- > I-e(n)sey asepy sey SIAANW SINIHOYVIHIH SASVINOUAVIN SANINWID SOISOASIYILON SOISOSILNAIAIN 'VWAHOS I || asepjo.njew spur sorsoysiajow Įf05S1)UJIAJN (HLONIDAUI 0A0Y SONITALSNVITAS SNIDIVIS) 94 | INETA SAVICKIENĖ és munkatársai Csak az egyes számú részes eset ragja különíti el a nőnemű alcsoportot a hímnemű alcsoporttól (nosiai /ropuoniui). Az ilyen magas fokú ikonikusság miatt a hímnemű -is alcsoport a nőnemű -is makroosztály nem egységes -is osztályához tartozik. A nőnemű -is alcsoportnak három domináns mikroosztálya van. Az első egybeesik az első hangsúlyozási típussal (50 főnév). Ennek két változata van: 39 szó tövében mássalhangzó-változások mennek végbe (kliūtis /kliūčių). A harmadik hangsúlyozási típus gyakoribb mikroosztályába tartozik, amelyben szinte minden főnév (a 94-ből 84) a tő végi £, d mássalhangzók váltakozásán megy keresztül. A negyedik hangsúlyozási típushoz 99 főnév tartozik (közülük 76 morfonológiai mássalhangzó-váltakozást mutat). E szubklasszisnak csak két szava tartozik a 2. hangsúlyozási osztályba: gaištis, slistis. A hímnemű -is osztály főnevei közül a legtöbb (24-ből 19) a 3. hangsúlyozási osztályba tartozik, pl.: žvėris, debesis; egy-egy szó az 1. (geležuonys), illetve a 2. (pirmuonys) hangsúlyozási osztályba, 3 szó pedig a 4. hangsúlyozási osztályba sorolódik: petys, ropuonis, dantis. Az utóbbi szó tövének mássalhangzója morfonológiai váltakozáson megy keresztül: dantis /dančiui. A DLKŽ 6 főnevet ad meg közösneműként: grobuonis (2, 3*), žiniuonis (2, 4), palikuonis (2, 3*"), delsuonis (3), giežuonis (3°), vagis (4). Az első három szót a szótárak változatokban hímnemű -is főnevekként is megadják. Az -is osztályba tartozó egyes szavaknak a többes szám genitivusában kemény vagy lágy tőkezdő mássalhangzójuk van. Kemény tőkezdő mássalhangzója 28 szónak van: durys, grindys, obelis, geležis, kepenys, šaknis, žąsis, ausis, naktis, krūtis, žuvis, pušis, dantis, debesis, smegenys, gelmenys, šermenys, sėdmenys, ėdmenys, žiodmenys, audmenys, žiomenys, riedmenys, vedmenys, ašmenys, nešmenys, putmenys, antruonys. A többi szónak lágy tőkezdő mássalhangzója van, pl.: nosis, širdis, antis stb. A litván nyelvben vannak olyan nőnemű főnevek, amelyek ragozásukkal a paradigmában egyetlen említett osztállyal sem egyeznek meg. Ezek az izolált paradigmák. Ide tartoznak a rokonságot jelölő régi litván főnevek — a duktė és a sesuo (lásd a 8. táblázatot). 8. TÁBLÁZAT. AZ IZOLÁLT NŐNEMŰ PARADIGMÁK RAGOZÁSA Vns. Dgs. Vns. Dgs. V ses-uo seser-ys dukt-é dukter-- ys K. seser-s sese-rų dukter-s dukter-ų N. seser-iai seser-ims dukter-iai dukter-ims G. seser-j seser-is dukter-j dukter-is In. seser-imi seser-imis dukter-imi dukter-imis A FŐNEVEK RAGOZÁSI TÍPUSAI | 95 8. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Vns. Dgs. Vns. Dgs. Vö. seser-yje seser-yse dukter-yje dukter-yse $ seser-ie seser-ys dukter-ie dukter-- ys E főnevek paradigmái kevéssé különböznek. A sesuo és duktė főnevek ragozásajos skiriasi tik vienaskaitos vardininke, o visos kitos formos yra identiškos. Sie daiktavardžiai yra trečiosios kirčiuotės. 3. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Ebben a munkában két hierarchikus fa készült, amelyek legfelső szintjén a grammatikai nem kategóriája alapján elkülönített makroosztályok állnak. A nemek keveredése a makroosztályokban nem volt elkerülhető a hímnemű -is alosztály és a nőnemű -is alosztály magas ikonikus fokozata miatt, amely nagyon fontos a természetesség elmélete számára. Figyelmet érdemel, hogy a hímnemű makroosztályban nincsenek nőnemű példák, míg a nőnem minden ragozási alakjához találtunk hímnemű szavakat. Igaz, az arány nem nagy (az összes főnévnek mindössze 0,2%-a), ebbe a csoportba azonban valóban régi, a tényleges használatban némelykor meglehetősen gyakori szavak kerülnek. Ezért a hímnemű főnevek ragozási változatossága jóval nagyobb. Érdekes egy másik statisztikai adat eredménye is: a litván nyelvben a főnevek 55%-a hímnemű, 45%-a nőnemű (lásd a 9. táblázatot). Hasonló adatokat kapott Žilinskienė (2002: 106–116) is, aki a nemek eloszlását a tényleges nyelvhasználatban vizsgálta: a használt főnevek csaknem 60 96-a hímnemű, 40%-a — nőnemű. 9. TÁBLÁZAT. A FŐNEVEK ELOSZLÁSA OSZTÁLYOK SZERINT IR HANGSÚLYOZÁSOK Osztály Egyes szám Nem Hangsúlyozás Közelítő- -Összesen nom. sajátosságok rag 1 2 3 38 3 3% 346 4 -(i)a, -i -a nőn. 1571 635 19 58 369 16 1 405 26 3100 5385 hímn. 1 11 O 0 0 0 0 0 0 12 (21%) közösnemű 207 32 3 1 6 0 0 16 1 266 -ia, -ja nőn. 1821 114 0 0 22 0 0 43 5 2005 -i nőn. 0 0 0 0 0 0 0 2 0 2 96 | INETA SAVICKIENĖ és mtsai. 9. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Vins osztály. Nem Hangsúly Greti-Összes név. ség végződése 1 2 3 3? 3 34 34 4 4 4 nőn. 2668 289514 30 125 14 1 202 59 6008 6031 férf. O 4 0 0 0 0 00. 0 0 4 (23%) közös. 2 6 0 0 7 0 0 4 0 19 -is nőn. egyes szám alanyeset. 50 2 7 10 76 1 0 99 10 255 290 férf. 1 1-2 46240 9 1°33 27 (1%) bendr. 0 0..0.0.3 0 1 1.3 8 -(i)as, -as vyr. 1907 3499 90 35 393 48 5 340 94 6411 -is/-ys «ias, vyr. 921 16 1 0 0 0 0 6 0 944 13893 Jas (53%) -is vyr. 3085 2188 0 0 0 0 0 0 22 5295 -ys vyr. O 0 16 192 581 48 25 282 102 1246 -(i)us -ius, vyr. 186 314 O 0 1 0 0 2 1 504 523 Jus (2%) -us hímnemű O 7 2 0 0 0 0 10 0 19 -uo -uo hímnemű O 0 0 23 38 1 0 0 1 63 A litván köznyelvben a hímnemű nem jelöletlen, és a hozzá tartozó főneveket valamivel gyakrabban használják, mint a nőneműeket, azonban a hímnemű alosztályok a nőnemű makroosztály flexióival is rendelkezhetnek. Ezért néha nehéz meghatározni a főnév nemét, különösen az olyan főnevekét, amelyek egyes számú nominativusi végződése -is, genitivusi végződése pedig -ies, például a vinis főnevet gyakran hímnemű főnévnek tekintik, noha a DLKŽ (2000) szerint nőnemű. Mindkét makroosztálynak három osztálya van, a nem egységes nőnemű makroosztály -(i)a, -i és -is osztályai, valamint a hímnemű makroosztály -(i)as, -is/-ys és -(i)us osztályai két-két alosztállyal rendelkeznek. A -(i)as, -(i)a alosztályoknak további két-két al-alosztálya van. Az al-alosztályok, vagyis a legalacsonyabb szintű alosztályok, sőt osztályok is (például a -ė) különböző számú domináns mikroosztállyal és azok változataival rendelkeznek. Az -as, -ias és -a, -ia al-alosztály főnevei több A FŐNÉV RAGOZÁSI TÍPUSAI | 97 mikroosztállyal rendelkeznek, amelyeket a hangsúlyozás alapján különböztetnek meg. Az -is/-ys alosztályhoz négy mikroosztály tartozik, amelyeknek egyenként két változatuk van, a tő mássalhangzóinak változásai alapján megkülönböztetve. Ilyen összetett mikroosztályrendszerrel rendelkezik a nőnemű -ė alosztály és a nőnemű -is alosztály is. Összesen mindkét hierarchikus fában 50 mikroosztályváltozat található. Vagyis ennyi főnévváltozatunk van, amelyeket a morfológiai, hangsúlybeli és a tövek mássalhangzóiban bekövetkező változások alapján különböztetünk meg. A mikroosztályok nagy száma a főnévragozás, illetve általában a litván nyelv grammatikai rendszerének összetettségét és gazdagságát mutatja. A főnév mikroosztályai r aa amas a pa a hímnemű 50 makroosztály nem egységes nőnemű makroosztály r a ee Pr Sn nőnemű 24 hangsúlybeli változás mássalhangzó-változás hangsúlybeli változás mássalhangzó-változás változatai változatai változatai változatai 17 4 20 9 A nem egységes nőnemű makroosztály több mikroosztállyal rendelkezik, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyikükre jellemző lenne a nőnem grammatikai kategóriája. Az ehhez a makroosztályhoz tartozó öt mikroosztály hímnemű. Fontos, hogy a makroosztályok meghatározása nem rendeli magukat a főneveket egyik nyelvtani nemhez sem, hanem az ikonicitás fokozata alapján a flektáló osztályokat a nőnemű és hímnemű ragozási típusokhoz kapcsolja. RÖVIDÍTÉSEK ADLKŽ – A mai litván nyelv visszafelé rendezett szótára, szerk. V. Žilinskienė. Vilnius: Matematikos ir informatikos institutas, 1995. DLKZ – A mai litván nyelv szótára, felelős szerkesztő S. Keinys. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadóintézet, 2000. IRODALOM AMBRAZAS, V., szerk., 1997: A mai litván nyelv grammatikája, 3. kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. DRESSLER, W. U. 1998: A produktivitás mint a grammatikai (különösen a flexiós morfológiai) rendszeradekvátság központi fogalma. Terzvan-Kopecky, szerk., II. Nemzetközi szimpózium a természetességelmélet témakörében: tanulmánykötet, Maribori Egyetem: Pedagógiai Kar, 113–124. DRESSLER, W. U. 2001: Latin inflexiós osztályok és paradigmák családjai. MS. DRESSLER, W. U.,DRAZYK, R. és D., DZIUBALSKA-KOLACZYK, K. & JAGLA, E. 1995-1996: A lengyel deklináció elsajátításának legkorábbi szakaszairól. Wiener Linguistische Gazette 53–54, 1–21. DRESSLER, W. U., DzIUBALSKA-KOLACZYK, K. 1997a: A lengyel fonológia és morfológia elsajátításából származó hozzájárulások az elméleti nyelvészethez. Eliasson, S., Jahr, E. H., szerk. A nyelv és ökológiája. Einar Haugen tiszteletére írt tanulmányok, Berlin, New York: Mouton de Gruyter, 379–399. DRESSLER, W. U.,DzIUBALSKA-KOLACZYK, K., FABISZAK M. 1997b: A lengyel inflexiós osztályok a természetes morfológián belül, Bulletin de la Société Polonaise de Linguistique 53, 95–119. 98 | INETA SAVICKIENĖ et al. DRESSLER, W. U., GAGARINA, N. V. 1999: Alapkérdések a kortárs orosz igeosztályok meghatározásában. Fleishman, L. et al., szerk., Esszék a poétikáról, az irodalomtörténetről és a nyelvészetről. Festschrift V. V. Ivanov, Moszkva: OGI, 754–760. DRESSLER, W. U., KILANI-SCHOCH, M., KLAMPFER, S. 2002: Hogyan ismeri fel a gyermek a morfológiát? MS. DRESSLER, W. U., KILANI-SCHOCH, M., PESTAL, L., GAGARINA, N., POCHTRAGER, M. 2004: Az inflexiós osztályrendszerek topológiájáról. 11. Nemzetközi Morfológiai Találkozó: Absztraktok, 44–45. DRESSLER, W. U., KLAMPFER, S., RAVID, D., KORECKY-KROLL, K., LAAHA, G. 2002: A főnevek korai többes száma a németben: szabályosság, produktivitás vagy alapértelmezett alak? MS. DRESSLER, W. U., LADANYI, M. 2000: A szóalkotás produktivitása (WF): morfológiai megközelítés. Acta Linguistica Hungarica 47 (1-4), 103–144. GAIVENIS, K., KEINYS, S. 1990: A nyelvészeti terminusok szótára, Kaunas: Šviesa. GIRDENIS, A., ROSINAS, A. 1977: A litván nyelv főneve ragozási típusainak hierarchiája és változásának fő tendenciái (a köznyelv és a žemaitis nyelvjárás adatai alapján). Baltistica 13 (2), 338-348. JABLONSKIS, J. 1922/1997: A litván nyelv grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. JAKULYTĖ, D. 1996: A főnévi tövek keveredése a „Knygoje nobažnystės” című műben. Acta Linguistica Lithuanica 36, 120-126. JUDZENTIS, A. 2002: Új megközelítés a litván nyelv főneveinek nyelvtani nemi kategóriájához. Acta Linguistica Lithuanica 46, 39–47. KAMANDULYTE, L. 2003: A litván nyelv főnévi osztályai és produktivitásuk. Bakaláriusi dolgozat, Kaunas: VDU. KRruoras, J., szerk., 1957: Az első litván nyelvtan, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957. PAULAUSKIENĖ, A. 1994: A litván nyelv morfológiája, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. SAVICKIENĖ, I. 1999: A litván gyermek főnévi morfológiája. Doktori disszertáció, Kaunas: VDU. SAVICKIENĖ, I. 2003: A litván főnévi morfológia elsajátítása, Bécs: Osztrák Tudományos Akadémia. SENN, A. 1966: A litván nyelv kézikönyve I, Heidelberg: Winter. UrLvypaAs, K., szerk., 1965: A litván nyelv grammatikája 1: Fonetika és morfológia, Vilnius: Mintis. URBUTIS, V. 1978: A szóképzés elmélete, Vilnius: Mokslas. VALECKIENĖ, A. 1998: A litván nyelv funkcionális grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VALENTINAITĖ, L. 2002: A litván főnév flexióinak produktivitása. Bakaláriumi dolgozat, Kaunas: VDU. WURZEL, W. U. 1984: Inf­lexiós morfológia és természetesség, Berlin: Akademie-- Verlag. ZAVADSKAITĖ-IVANAUSKIENĖ, A. 2000: Mikalojaus Daukšas Postillájának főnévi deklinációs típusainak hierarchiája. Acta Linguistica Lithuanica 43, 11-17. ZILINSKIENE, V. 2002: A szóalakok használata a litván nyelv szakmai és publicisztikai stílusának adatai alapján. Lituanica 1 (49), 106–116. Ineta Savickienė Beérkezett: 2004. 04. 02. Asta Kazlauskienė Laura Kamandulytė Vytauto Didžiojo universitetas S. Daukanto g. 28, 3000 Kaunas, Litvánia [email protected] [email protected]