ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LI (2004), 29–38

Egy 17. századi litván személynevekben előforduló képzőről

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas, Vilnius

A tanulmány a -uitis képzővel foglalkozik, amely 17. századi litván személynevekben adatolható. A litván családnevek és az azok alapjául szolgáló személynevek kialakulásáról már bizonyos mennyiségű kutatás áll rendelkezésre. Az eddig vizsgált történeti forrásokban a -uitis képzőt vagy egyáltalán nem találták meg, vagy csak ritkán fordult elő. Ezért figyelemre méltó, hogy a gruzdžiai plébánia 17. századi egyházi anyakönyveiben a családnevek akár 20,5%-ának képzésére is használják. Az alakokat 1619 és 1690 között jegyezték fel az egyházi házassági anyakönyvben. Az érintett korszak apanévi képzéseiről ismert adatokkal való összevetés alapján arra következtethetünk, hogy a -uitis képző apanévi képző volt. Erre a következtetésre utalnak az újonnan vizsgált forrásdokumentumokban szereplő személynevek képzésének sajátosságai is. A -uitis képző így felvehető a 17. századi adatolt apanévi képzők sorába.

0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A litván történeti antroponímiával foglalkozó, viszonylag szűkös szakirodalom különböző szempontok szerint eltérő.

Egyes munkákban valamilyen célból Litvánia szinte egészének több évszázados antroponímiáját vizsgálják. Itt említhető K. Būga „A litván személynevekről” című tanulmánya, amelyben elemezte a régi kételemű személynevek szerkezetét, tárgyalta, hogyan írták a litván antroponimákat a 13–15. századi dokumentumokban, továbbá a litván nyelvi magánhangzó-váltakozásnak a szókezdő, szóközépi és szóvégi helyzetben orosz magánhangzókkal való helyettesítésére vizsgált példák alapján rekonstruálta kilenc litván uralkodó hiteles névalakját (Būga 1958). Litvánia különböző vidékeinek és évszázadainak antroponímiáját kellett átfogni a litván családnevek kialakulásával összefüggő jelenségek vizsgálatakor is: a kéttagú névadás fejlődését, a családnevek megjelenését és végleges megszilárdulását, a családnevek eredetét és így tovább (Maciejauskienė 1991).

Egyes munkák több történeti forrás antroponímiáját vizsgálják, mások csupán egyét. Ilyen esetekben a vizsgált személynevek használati helye kellően konkrét, a vizsgált időszak pedig viszonylag rövid. Említhető a 17. század eleji Vilnius antroponímiájáról szóló munka (Zinkevičius 1977), a 17. század végi és a 18. század eleji Kriaunų plébánia személyneveinek vizsgálata (Maciejauskienė 1993), a Ragainės járás 18. század második feléből és 19. század elejéről származó családneveinek szentelt munka (Žemienė 2002), vagy a Žemaičių püspökség 1795. évi családneveinek vizsgálata

30 |

VITALIJA MACIJAUSKIENĖ

(Ramonienė 1987) stb. Az eddig említettektől jelentősen eltér a kaunasi polgárok személyneveinek vizsgálata. Ebben az esetben egy konkrét litvániai hely antroponímiáját számos, a XVI–XVIII. századból származó történeti forrásból gyűjtötték össze, így a vizsgált időszak hosszú (Ragauskaitė 2002). Megemlítendő továbbá egy tanulmány a XVI. századi, egyelemű, litván eredetű nevekről, amely egyetlen évszázad, de Litvánia számos különböző helyéről származó forrásokban feljegyzett személyneveket vizsgál (Maciejauskienė 1997).

Magától értetődik, hogy az említett, különböző jellegű munkák kutatási eredményeinek teljessége és pontossága sem lehet azonos. Pontos következtetéseket lehet levonni a történeti személynevek képzéséről (szerkezetéről), eredetük tendenciáiról, a személyek megnevezésének körülményeiről és más releváns kérdésekről azokban az esetekben, amikor egy adott hely egy vagy néhány, rövid időszakot felölelő forrásának antroponímiáját vizsgálják (vö. Zinkevičius 1977, Ramonienė 1987, Maciejauskienė 1993, Žemienė 2002 stb.). Ha azonban egy munka célja és feladatai miatt több évszázad különböző litvániai helyein keletkezett, számos történeti forrásban rögzített személynevet kell áttekinteni, a kutató az eredmények összegzésekor természetesen csupán az addig összegyűjtött adatok elemzésére támaszkodik. Az ilyen munka következtetései nem lehetnek véglegesek. Az elmondottak különösen érvényesek a litván családnevek kialakulásának, eredetforrásainak és a történeti személynevek képzésének vizsgálatára. Hiszen a források további olvasása és az ott szereplő személynevek említett vagy más szempontok szerinti értékelése új, korábban nem tapasztalt adatokat tárhat fel.

A cikk célja egy újabb, a XVII. századi személynevekben az új történeti antroponímiai adatok gyűjtése során megfigyelt képző értékelése, valamint beillesztése az adott korszak személynévképző affixumainak rendszerébe. Ez a -uitis képző.

1. A XVII. SZÁZADI SZEMÉLYNÉVKÉPZÉS RÖVID JELLEMZÉSE

Tiriant lietuvių pavardžių susidarymą (Maciejauskienė 1991) įvairiais požiūriais buvo įvertinta kelių šimtmečių antroponimija. Nustačius, kad intensyviausiai pavardės formavosi XVII a., ypač svarbu buvo aptarti šio laikotarpio dvinarío įvardijimo antruosius asmenvardžius. Kaip tik iš jų turėjo susidaryti dauguma lietuvių pavardžių. Visi jie buvo suskirstyti į patronimus ir asmenvardžius be patroniminių priesagų.

A XVII. században a patronimikumok voltak túlsúlyban. Litván (-aitis, -onis, -ūnas stb.) és szláv (-evič, -ovič) patronimikus képzőkkel alkották őket. Az összegyűjtött adatok azt mutatták, hogy ebben az időszakban különösen gyakoriak voltak a litván patronimikus képzők. Produktivitásuk szerint a képzők a következő sorrendben álltak: -aitis, -onis, -ūnas, -ovič, -evič, -ėnas stb. (igen ritkák). Ezekkel a képzőkkel a patronimikumokat a következőképpen alkották:

különféle nemű keresztény nevekből (teljes alakokból, rövidítésekből, becéző alakokból), pl.: Andreiaitis, Gabraytis, Jurgutaytis; Bagdananis, Grigonis, Jonelonis; Alexieūnas, Mikiūnas, Pronckielun; Jakubowicz, Муковичъ, Wołukowicz; Alexiewicz, Staniewicz, Станюлевич; Powilenas, Kazenas, Stasiulenas stb.;

különféle litván eredetű személynevekből, pl.: Akmenaytis, Baltmiszkaitis, Kieturnitaytis, Szaltnosaytis, Žusinaitis; Burneikonis, Grazulanis, Szyłeikanis, Wanaganis; Ak-

DĖL VIENOS LIETUVIŲ ASMENVARDŽIŲ PRIESAGOS

31

meniunas, Medziunas, Rymkunas, Ziamayciunas; Dziugowic, Kiszkielowicz, Trinitowicz; Budrewicz, Gilewicz, Juodziejwicz; Butenas, Niksztelenas, Plikienas stb.; az utóbbi patronimikumok között olyanok is vannak, amelyek régi kételemű személynevekből származnak, pl.: Daugwitavits, Galminaytis, Narwayszaytis; Dawnaronis, Nartawtanis, Waysznaranis; Girdwaynowicz, Kontrymowicz, Narwilowicz stb.;

különféle szláv vagy más, idegen eredetű személynevekből, pl.: Czebotaraytis, Perwaznikaytis, Žukaytis; Czerniukonis, Stalmakaniš; Kowalun, Krowczunas, Zolnierunas; Byczkowicz, Strycharowicz, Szopowalowicz stb.

A XVII. században a patronimikus képző nélküli, a két tagú névmegjelölés második helyén álló személynevek igen változatosak voltak. Többségük litván eredetű volt, pl.: Ak­menis, Auksz­tawartis, Bat­nagis, Grauz­yk­lis, Kier­deykis, Kupstas, Miltakis, Nareykis, Pakarklis, Silpnis, Szaltenis, Taurakis, Toley­kis, Trejgis, Wabzda, Wanags stb.; köztük régi kételemű személynevek is vannak, pl.: Dauginas, Dawnoras, Dowtort, Jogmin, Kiezgli, Kimont, Syrgied, Skawgird, Surkont, Swirbut, Wilbut, Zutowt stb. Az ilyen típusú, más eredetű személynevek ritkák voltak, pl.: Endrykis, Łukszas, Miceykis, Razmis, Tamolis (keresztény nevek alakjai), Bohumatka, Dobrylo, Merinik, Niewiera; Donmark, Gieyber (más, szláv vagy germán eredetű személynevek).

Miután a személyneveket patronimikumokra és patronimikus képző nélküli nevekre osztottuk, tárgyalatlanul maradtak a kicsinyítő képzőkkel alkotott személynevek: -elis, -elė, -ėlis, -ėlė, -ulis, -utis stb. Ezek nem voltak gyakoriak, pl.: Dagielis, Gierweta, Awinelis, Awizeta, Burbulis, Mažulis, Kiszkucis, Rudutis stb. Ezek litván eredetű személynevek. Keresztény nevekből származó, ilyen típusú személynevek is előfordultak, pl.: Banelis, Bochdanelis, Janel, Tumkielis, Antulis, Stanulis, Szeputis, Walutis stb. Ezeknek a képzőknek patronimikus jelentésük is lehetett, ha az ezekkel alkotott személynevek az apa bármelyik névtagjából (az elsőből, amely a XVII. században már szinte mindig keresztény név volt, vagy a másodikból, amelynek eredete sokféle lehetett) származtak. Másfelől az ilyen személynevek egyszerűen kicsinyítő köznevekből vagy keresztény nevek alakjaiból is kialakulhattak, és semmi közük sem volt a patronimikumokhoz (lásd még Maciejauskienė 1977: 165–166).

Nagyjából így fest a XVII. században használt, két tagból álló személymegjelölések második tagjaként szereplő, potenciális litván családnevek összképe (bővebben lásd róluk: Maciejauskienė 1991: 230–243). Ez kiegészíthető a Gruzdžiai plébánia (Šiauliai járás) XVII. századi antroponímiájáról újonnan összegyűjtött adatok értékelésével.

2. A GRUZDZI PLÉBÁNIA 17. SZÁZADI SZEMÉLYNEVEI

Ezeket a személyneveket a Gruzdzi plébánia 17. századi (1619–1690) házassági anyakönyvi bejegyzéseket tartalmazó könyvéből írták ki (a templom levéltárában őrzik). Összesen mintegy 1900 van belőlük (a férfiak megnevezései 1250-et, a nőké 650-et tesznek ki). A Gruzdzi plébánia személyneveinek leírásakor itt csak a férfiak két tagból álló megnevezésének második antroponimáiról lesz szó. Ennek során ugyanazt a már említett, 17. századi személynevekre vonatkozó értékelési rendszert követjük. Így könnyen észrevehetők a hasonlóságok és a különbségek is.

A Gruzdzi személynevek tehát patronimikumokra és patronimikus képző nélküli nevekre oszlanak. E csoportok mennyiségi aránya azt mutatja, hogy az előbbiek egyértelműen túlsúlyban vannak. A patronimikus képző nélküli személynevek körülbelül 30%-ot tesznek ki. A tárgyalt forrás patronimikumai is azt tanúsítják, hogy jóval népszerűbbek a litván patronimikus képzők, amelyek produktivitás szerint a következő sorrendben állnak:

32 |

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

… patronimikumok azt mutatják, hogy jóval népszerűbbek a litván patronimikus képzők, amelyek termékenységük szerint a következő sorrendben állnak: -aitis (ezzel a patronimikumok mintegy 30,7%-a képződött), -evič (8,9%), -ovič (3,2%), -ūnas (1,4%), -onis (0,08%). Tehát a leggyakoribb patronimikus képző az -aitis, míg a többi litván képző nem jellemző e vidék személyneveire (a XVII. századi személynévi képzők elterjedéséről bővebben lásd még Maciejauskienė 1977).

A Gruzdžiai plébánia patronimikumai az említett képzőkkel a következőkből képződtek: különféle alakú keresztény keresztnevekből (teljes, rövidített, becéző alakokból), például: Ambroziejaytis, Augustinaytis, Bartlomiejaytis, Ambrazaytis, Grigaytis, Stonaytis, Andrutaytis, Czepłutaytis; Brazewicz, Jankiewicz, Iaskiewicz; Bogdanowicz, Gasperowicz; Grigalunas, Gryciunas, Grinciunas és így tovább; különféle litván eredetű személynevekből, például: Balczaytis, Berzaytis, Gaytaytis, Norutaytis; Bangiewicz, Budrewicz, Dargiewicz, Daukƒzewicz, Judrewicz, Noreikiewicz; Girdowicz; Noriunas és így tovább; e patronimikumok között olyanok is vannak, amelyek régi, két tövű személynevekből képződtek, például: Daugintaytis, Daujoytaytis, Miłwidaytis, Radwiłaytis; idegen vagy nem teljesen tisztázott eredetű személynevekből képzett patronimikumok viszonylag ritkák, például: Miernikaytis, Urmonaytis; Ratkunas; Waytonis.

A patronimikus képző nélküli személynevek igen változatosak. Legnagyobb részük litván eredetű, például: Awizius, Batądis, Bauza, Budris, Butkus, Dagis, Daugwedis, Dauksza, Gielzinis, Jodupis, Judrys, Kairis, Kautakis, Lingis, Lepƒza, Łokis, Monstis, Wower e, Żogas, Zwiłga és így tovább; közöttük sok a régi, két tövű személynév, például: Butowt, Dargaudis, Dowgint, Giedwidis, Geystar, Kantminis, Norgietto, Normatis, Skaudwitaƒ, Sugowdz, Towgintt, Waybut, Woyszwiłt és így tovább. A patronimikus képző nélküli egyéb személynevek (keresztnevek alakváltozatai vagy idegen eredetű nevek) nagyon ritkán fordulnak elő, például: Augustinas, Grinius, Mocius; Duleba, Dulicz, Krupo, Starosta, Szapko és így tovább.

A Gruzdžiai plébánia személynevei között olyanok is vannak, amelyek litván kicsinyítő képzőket tartalmaznak: -ėlis, -ytis, -užis, -ulis, -utis, -užis és mások; ezeknek, mint már említettük, patronimikus jelentésük is lehet, például: Treciokielis; Jonktytis, Karkaty tis, Laur ytis, Thomaszytis; Piktuyzis; Baniulis, Kibulis; Barutis, Guzutis, Jokubutis, Maniutis; Darguzis és így tovább. Amint látható, ezek keresztény keresztnevekből keletkezett vagy litván eredetű személynevek. Együttesen a vizsgált személynevek mintegy 4%-át teszik ki.

A Gruzdžiai személynevekről eddig elmondottak alapján úgy tűnhet, hogy semmiben sem térnek el a 17. századi litván antroponímia általános összképétől. Ez azonban nincs így. Igazán különleges sajátosságuk, hogy sok közöttük a -uitis képzős származék. Ezt a képzőt a 17. századi személynevekről szólva eddig még nem említettük, vagyis a korábban olvasott forrásokban nem fordult elő, vagy nagyon ritka volt. A Gruzdžiai személynevek között viszont e képző származékai 20,5 százalékot tesznek ki, azaz gyakoriságukat tekintve a litván patronimikus -aitis képző származékai után a második helyen állnak.

A -uitis képzős személynevek (írásuk rendszerint -uytis, ritkán pedig -u itis, -ujtis) gyakrabban keresztény nevek különféle, viszonylag világosan elkülöníthető változataiból (teljes, rövidített, becéző alakokból) jönnek létre, például: Roman Adamuytis (a teljes kéttagú névforma szerepel, így jobban szemléltethető e személynevek gyakorisága), Aloizius Adomuytis, Izidor Adomuytis, Symon Adomuytis, Simonus Adomuytis, Andreas Andreykuytis, Laurentius Andreykuytis, Simonus Augustinuytis, Martinus Baltramuytis, Ge-

DĖL VIENOS LIETUVIŲ ASMENVARDŽIŲ PRIESAGOS

33

orgius Baltronuytis, Jakobus Baltruytis, Paulus Benedyktytis, Josephus Czepuytis, Paulus Czepuytis, Stephanus Czepuytis, Petrus Dawiduytis, Martinus Gasperuytis, Gasper Grygorytis, Augustinus Grygujtis, Petrus Hryhoruytis, Philipus Iakuytis, Ioannes Iankuytis, Ioannes Jocubuytis, Georgius Jonuytis, Stephanus Ionuytis, Andreas Jonuszkuytis, Andreas Jonuszuytis, Gregorius Josuytis, Nicolaus Iozapuytis, Casimirus Iozuytis, Philipus Iurgieluytis, Hryhory Iusuytis, Martinus Kasporuytis, Adamus Kazimieruytis, Thomas Kazimieruytis, Mathias Krisynuytis, Aloizius Łaurynuytis, Stephanus Łaurinuytis, Stefanus Łukoszuytis, Nicolaus Macuitis, Stefanus Macuytis, Stephanus Martinuytis, Nicolaus Matutuytis, Nicolaus Matutuytis, Andreas Mikieluytis, Andreas Mikoluytis, Casimirus Mikoluytis, Joannes Mikuytis, Andreas Morkuytis, Stanislaus Morkuytis, Samuel Motiejuytis, Valentinus Petrikuytis, Iosephis Petrutis, Martinus Petrvytis, Stefanus Petruytis, Ioannes Powiluytis, Martinus Sabuytis, Mathias Sabuytis, Ioannes Sabuytis, Martinus Sabuytis, Matheus Sabuytis, Nicolaus Sabutuytis, Simon Sabutuytis, Casimirus Simuytis, Paulus Simuytis, Andreas Stankuytis, Gasper Stasiuytis, Andreas Stasiuytis, Sebastianus Staskuytis, Gasper Stasuytis, Martinus Stasuytis, Symonus Stasuytis, Ioannes Szymkuytis, Andreas Szymuytis, Georgius Szymuytis, Sebastianus Sztoczkuytis, Aloisius Tamoszuytis, Josephus Tamoszuytis, Simon Tamutuytis, Andreas Wayciuhytis, Martianus Wayciuhytis, Stanislaus Waytekuytis, Aderbertus Waytiekuytis, Casimiri Waytiekuytis, Martinus Waytiekuytis, Mathias Waytiekuytis, Joannes Valentinuytis, Josephus Walentinuytis, Casimirus Walentinuytis, Andreas Wenckuytis, Nicolaus Wenckuytis, Matheas Woycutuytis, Iosephus Woytiekuytis, Samuelus Woytiekuytis, David Woszkuytis és mások.

Valamivel kevesebb az -uitis képzős származék különféle egyéb személynevekből. Ezek a származékok többnyire litván eredetűek, közöttük vannak régi kéttövű személynevekből alkotottak is. Mások idegen eredetűek, némelyik eredete pedig nem világos vagy nem teljesen tisztázott. Nyilván azért is, mert alakjukat pontatlanul, eltorzítva jegyezték fel. Tekintettel arra, hogy e cikk célja nem az érintett személynevek eredetének precíz meghatározása, valamennyi példát együtt közöljük: David Bajoruvytis, Iacobus Bajoruitis, Adamus Batnuytis, David Batozuytis, Iacobus Batozuytis, Bartholomeus Baltonuytis, David Baltoszuytis, Casimirus Baltozuytis, Adamus Baltytis, Stephanus Barczuytis, Joannes Batwiłuytis, Gasper Ciałkuytis, Nicolaus Daynuytis, Bartholomeus Dantuytis, Ioannes Daukszuytis, Laurentius Didinskyuytis, Casimirus Dykyutis, Casimirus Dityutis, Stephanus Dymfuytis, Stefanus Dyrmuytis, Nicolaus Dumszuytis, Stefanus Dwilitytis, Andreas Galminuytis, Nicolaus Giedwiduytis, Valentinus Gieysztaruytis, Iosephus Gielzinuytis, Casimirus Gihuytis, Iosephis Impokuytis, Stanislaus Jodrujtis, Stan. Joduytis, Barthol. Ioteykuytis, Simonus Iurduytis, Ioannes Kaczuskuytis, Stanislaus Kanczekuytis, Oliasz Kantminuytis, Nicol. Kielnuytis, Paulus Kintaykuytis, Paulus Konteykuytis, Stanislaus Kreputyis, Nicolaus Kulhuytis, David Kunigzgenuytis, Mathias Kupruytis, Petrus Kusuytis, Iacobus Łaguytis, Antonius Łaukuytis, Casimirus Łaukuytis, Jacobuſ Łaumakujtis, Iacobus Łokuytis, Stanislaus Łokuytis, Iacobus Ługuytis, Stefanus Maszkuytis, Stanislaus Melickuytis, Bartholomeus Milwiduytis, Iozephus Narkuytis, Michal Norekuytis, Matheus Platkuytis, Stanislaus Poduytis, Martinus Poinkuytis, Mathias Ponikuytis, Mathias Pupuytis, Valerianus Rakuytis, Simonus Raubuytis, Izidor Razuytis, Martinus Rymkuytis, Matheas Rukuytis, Iosephus Sabutuytis, Ioannes Saguytis,

34 |

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

Ioannes Sakihytis, Joannes Sauguytis, Samuel Skapuytis, Filipus Skupeykuytis, Stephanus Smilguytis, Simon Sorbutuytis, Gasper Sraguytis, Jacobus Strazduytis, Adalbertus Stunguytis, Bartholomeus Swarakuytis, Ioannes Szansztowuytis, Stanislaus Sziautuytis, Andreas Szlupuytis, Steponas Szukuytis, Andreas Triwatakujtis, Laurentius Urmonuytis, Nicolaus Urmonuytis, Bartholomeus Vaideuytis, Martinas Wainuytis, Stanislaus Waynuytis, Valentini Wasgirdutytis, Petrus Viliszkuytis, Paulus Winksznuutis, Valenti Woyzgirdutytis, Iacobus Žaguytis, Franciskus Ząsinuytis, Casimirus Zautkuytis, David Zentuytis, Tomas Zoguytis és mások.

A forrás antroponímiája tanúsítja, hogy gyakran ugyanazokból a személynevekből képződtek patronimikumok is a különösen produktív litván -uitis képzővel, például: Adomaytis, Augustinaytis, Dawidaytis, Iakubaytis, Ianuszkaytis, Ionaitis, Josaytis, Jozaytis, Iozapaytis, Jurgietaytis, Kasparaytis, Casimierytis, Łukofzaytis, Martinaytis, Matuthaitis, Mikielaytis, Morkaytis, Motieyatis, Petraytis, Powitaytis, Symautis, Stasiaučytytis, Szimaytis, Tamaszaytis, Tamofzaytis, Waytekaytis, Valentinaytis, Waszkayt, Wenskaytis, Woytiekaitis stb. (különféle alakú keresztnevekből), valamint Baioraytis, Balczaytis, Batozaytis, Barczaytis, Daukfzaytis, Dumfzaytis, Gitaytis, Iodaytis, Iuodraytis, Łaukaytis, Łaumakaytis, Miłwidaytis, Norkaytis, Rymkaytis, Szaulaytis, Slupaytis, Urmonaytis, Woyzgirdaytis, Ziogaytis, Zogaytis stb. (egyéb, gyakran litván eredetű személynevekből).

A különféle alakú keresztnevekből képzett -uitis képzős származékok többnyire, úgy tűnik, a kéttagú névhasználat első személyneveivel, vagyis keresztnevekkel hozhatók összefüggésbe. Nem csupán e nevek kanonikus alakjaival, amelyeket az egyházi forrásokban szokás volt leírni, hanem a beszélt nyelvben használt keresztnevek rövidített és becéző formáival is (bővebben lásd Maciejauskienė 1991: 38–39). A kéttagú névhasználat második tagjaként ugyanis az ilyen személynevek igen ritkán fordulnak elő (vö. Georgius Augustinas, Jozephus Jurgielis, Martinus Petrutis, Thoma Staniulis, Petrus Stankus, Bartholomeus Stasiulis stb.).

Csak a kéttagú névhasználat második személyneveivel hozhatók összefüggésbe a nem keresztnevekből képzett -uitis képzős származékok. Az ilyen személynevek közül némelyik, amely az elemzett képzővel képzett származékok alapszavának tekinthető, szerepel a forrásban, például: Balcius, Danta, Dauksza, Daukszas, Dikis, Dykis, Dymsza, Dwilis, Geystar, Gielzinis, Giedwidis, Judris, Judrys, Iurd, Iurda, Kantminis, Krepa, Kriepa, Łagis, Laumakis, Łokis, Noreykis, Podzius, Raubis, Rukas, Smilgis, Smyłgis, Szlupas, Szukis, Triwatakis, Urmonas, Waydyta, Weysgirdis, Zasinas, Zogas, Zogis stb. Amint látható, az -uitis képzős származékok alapjául szolgáló személynevek végződése -a, -as, -is, -ys, -ius.

3. AZ -UITIS KÉPZŐ ÉRTÉKELÉSÉRŐL

3.1. Már említettük, hogy a XVII. századi litván antroponímia korábbi vizsgálataiban az -uitis képzőt nem különítették el. Az 1673. évi siauliai gazdaság összeírásának személyneveit tárgyalva és vezetéknevekké alakulásuk szempontjából értékelve, az ezt a képzőt tartalmazó második, kéttagú megnevezések igen ritkák voltak, és a patronimikus képző nélküli személynevek között szerepeltek. Az ilyen típusú, -uitis képzőjű mintegy 400 személynév között csupán 12 volt (Auguytis, Baluytis, Czernuytis, Gatyutis, Gizuvytis, Jasuvtis, Juzuytis, Mankuytis, Paluytis, Skloruytis, Watuytis ir Žakuytis). A forrásban szereplő mintegy 2450 kéttagú megnevezés

DĖL VIENOS LIETUVIŲ ASMENVARDŽIŲ PRIESAGOS

35

név és patronimikum formájában volt lejegyezve, a leggyakoribb patronimikus képző pedig az -aitis volt (lásd Maciejauskienė 1991: 91–99).

Csak a XVII. századi joniškisi polgár férfiak 93 személynevének tárgyalásakor, amelyeket az 1599–1621 közötti joniškisi egyházi keresztelési anyakönyvi regisztrációs könyvből írtak ki, említik a többi kicsinyítő képző között az -uitis képzőt is, és példákat is hoznak származékaira (Biwoñuytis, Buskuytis, Celkuytis, Gnupęutitis, Janutuitis, Jozuitis, Kiepiėtuitis, Lasuitis, Mekuytis, Mitkuitis, Pukuytis stb.) (Ragauskaitė 2002: 32–33). Emellett itt, akárcsak e korszak korábbi antroponímiai vizsgálataiban (Maciejauskienė 1977: 165–166; 1991: 240; 1993: 42), azt is állítják, hogy a kicsinyítő képzők patronimikus jelentéssel is bírhattak.

3. 2. A litván szóképzéssel foglalkozó munkák megemlítik és jellemzik az -uitis képzőt.

P. Skardžius szerint elsősorban a žemaitiai nyelvjárásokban használatos, és K. Būgára támaszkodva kontaminációs képzőnek tekinti, amely az -ūtis és az -ytis képzők keveredéséből keletkezett; így a paukštūtis a paukštūtis + paukštytis alakból származhat (Skardžius 1943: 365). Ugyanezt a véleményt képviseli B. Kabašinskaitė (1996: 27; 1998: 89), valamint S. Ambrazas is. Utóbbi a -uitis képzőnek a žemaitiai és a hozzájuk közelebb eső aukštaitiai nyelvjárásokban való használatáról szólva az élőlényeket megnevező szavakból képzett alakokat (pl.: arkliūtis, kiaulūtis, mergūtis) kicsinyítő képzős alakoknak nevezi (Ambrazas 2000: 105).

Ezt a képzőt valamivel részletesebben a Lietuvių kalbos gramatikoje tárgyalja. Itt a kicsinyítő képzős alakokról szóló részben említik, és csak bizonyos nyelvjárásokra (az északi žemaitiaiakra és a hozzájuk közelebb élő aukštaitiaiakra) jellemző képzőként értékelik. Azt is állítják, hogy az ezzel képzett kicsinyítő alakok kizárólag élőlények megnevezéseiből jönnek létre, és az -uitis származékainak két csoportját különítik el: 1) a valódi kicsinyítő alakokat, amelyeket rendszerint a kis méret, illetve a kedvesség kifejezésére használnak (arkliūtis, kalūūtis, karvūtis, mergūtis, vaikūtis); 2) az állat- és madárkölykök, valamint a gyermekek megnevezéseit, amelyek egyúttal eredetjelentéssel is bírnak (gandriūtis ‘a gólya gyermeke, gólyafióka’, kalakutūtis, katūtis, velnūtis, žąsūtis) (Ulvydas, szerk., 1965: 282). Mindkét esetben a köznyelvi szókészletről van szó.

3. 3. A tulajdonnevek – a személynevek – képzésének összefüggésében az -uitis képzőt a Lietuvių kalbos atlase említik. A nőtlen férfiak (fiúk) vezetékneveinek képzőiről szólva itt az -uitis képzőt is tárgyalják. Megállapítják, hogy származékai főként az északi žemaitiai és néhány más nyelvjárásban használatosak (már kihalóban vannak), és bármilyen tövű apa vezetéknévből képezhetők, például: Dāntuitis (: Dānta), Gėdgauduitis (: Gedgaudas), Keršūitis (: Keršys), Rāštikuitis (: Rāštikis), Rimkūitis (: Rimkus) stb. Azt is állítják, hogy egyes helyeken ezek a származékok jelentésükben eltérnek: fiatalabb, kisebb gyermekek megnevezésére használatosak, vagy pejoratív árnyalatuk van (LKA₃ 119).

3. 4. Az a tény, hogy az -uitis képzővel az apa vezetéknevéből nőtlen férfiak (fiúk) vezetéknevei képződnek, lehetővé teszi, hogy patronimikus képzőként értékeljük. Ezt a köznyelvi használat is alátámasztja: tanúsítja e képző származékait, amelyek állat- és madárkölykök, valamint gyermekek megnevezései, és eredetjelentéssel is bírnak (vö. a Lietuvių kalbos gramatikoje elkülönített, e képzőhöz tartozó második származékcsoporttal). Figyelemre méltó, hogy az említett nőtlen férfiak (fiúk) vezetéknevei nem hivatalosak (az utóbbiak semmilyen módon nem képződnek, hanem változatlan formában öröklődnek az apától). Képzésük az élő beszéd

36 |

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

tény, és ez bizonyos értelemben összekapcsolja ezeket a nem hivatalos személyneveket a XVII. századi személynevekkel. Az utóbbiak, amelyeket a források rögzítenek, szintén nem voltak hivatalosak, gyakran az élő nyelvhasználat jelenségeiről tanúskodtak, változhattak, és fokozatosan családnevekké válhattak, vagy akár családnévvé sem válhattak.

Tehát a XVII. századi Gruzdžiai személyneveiben használt -uitis képzőt patronimikusnak, az ezzel képzett alakokat pedig patronimikumoknak kell nevezni. E képző kizárólag kicsinyítő képzőként való értelmezését többek között gyakorisága sem teszi lehetővé (amint már említettük, képzett alakjai a kételemű névhasználat második tagjainak mintegy 20,5 százalékát teszik ki, míg az összes kicsinyítő képzős alak aránya körülbelül 4 százalék). Az előzőekben közölt adatokból az is látható, hogy a -uitis képzővel alkotott tárgyalt személynevek semmiben sem különböznek sem az egyéb képzőkkel létrehozott XVII. századi patronimikumok általános körétől, sem a leggyakoribb -aitis képzővel alkotott Gruzdžiai patronimikumok körétől. Mindegyik keresztény nevek és más (többnyire litván eredetű) személynevek alapján keletkezett, vagyis az apa kételemű névhasználatának első vagy második tagjából. A forrásban ugyanazon tő számos, -uitis képző nélküli személynévi változata is szerepel. Ezek kétségkívül a tárgyalt patronimikumok, a -uitis képzős alakok alapszavai.

A XVII. században használt litván patronimikus képzők jegyzékét tehát ki kell egészíteni a -uitis képzővel. Nyilvánvaló, hogy csak egyes litvániai területek személyneveire volt jellemző. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a XVII. században Gruzdžiai környékén terjedt el, és már a korszak említett Joniškioi templomi forrásában is feljegyezték, vagyis azokon a területeken, amelyeket a -uitis képzős köznyelvi kicsinyítő alakok használatával, valamint a nőtlen férfiak (fiúk) e képzővel alkotott családneveinek elterjedésével kapcsolatban is említenek (általában a žemaitiai, gyakrabban az északi, valamint a hozzájuk közelebb eső aukštaitiai nyelvjárásterületet). Egyébként a már említett, Joniškio városi lakosainak nevében szereplő -uitis képző használatát az a tanulmány is tanúsítja ezen a vidéken, amely a litván településnevek XVI–XIX. századi forrásokban előforduló alakjairól szól: ugyanebből a forrásból vett keresztelési bejegyzéspéldákat közöl, amelyekben más személynevek mellett a -uitis képzővel alkotott alakok is szerepelnek: Bartlomieus Kraguitis, Vrbons Szaruiitis, Joannis Pirtininkuitis (Garliauskas 1998: 152–153). Feltehető, hogy e képző használatát és gyakoriságát az Észak-Žemaitija, valamint a hozzá közeli területek antroponímiája is igazolná.

4. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

A litván családnevek kialakulásának vizsgálata azt igazolta, hogy a legtöbbjüknek a XVII. században kellett létrejönnie. A családnevek legfontosabb forrásai az akkoriban használt kételemű névhasználat második tagjai, a patronimikumok és más személynevek voltak. Az előbbiek jóval gyakoribbak voltak. Ezt a Gruzdžiai templom XVII. századi forrásának tárgyalt antroponímiája is megerősítette.

A családnévvé vált patronimikumok öröklődővé lettek, és nemzedékről nemzedékre továbbadva el kellett jutniuk napjainkig, vagyis a mai családnevek között kellett fennmaradniuk. A Lietuvių pavardžių žodyno adatai azt mutatják, hogy az elemzett -uitis képzőt tartalmazó családnévből mindössze néhány tucatnyi van: Adomuitis, Jakuītis, Januitis, Jasuītis, Jonuitis, Južuitis, Mačiūitis, Martynuitis, Motejuitis, Motejuitis, Petrūitis, Prančuitis, Pranuitis, Samuitis, Slašiūtis, Tamašiūtis (LPŽ_I, 66, 792, 804, 819, 844, 877; LPŽ_II 129, 169, 273, 274, 447, 503, 505, 671, 810, 1014). Szinte mindegyiket Akmenė, Gruzdžiai (Šiauliai járás), Joniškis, Kartenai környékén jegyezték fel

DĖL VIENOS LIETUVIŲ ASMENVARDŽIŲ PRIESAGOS

37

(Kretinga járás), Klaipėda, Kuliai (Plungė járás), Kuršėnai (Šiauliai járás), Kurtuvėnai (Šiauliai járás), Linkuva (Pakruojis járás), Meškuičiai (Šiauliai járás), Papilė (Akmenė járás), Plungė, Skaistgirys (Joniškis járás), Šiauliai, Šiaulėnai (Radviliškis járás), Užventis (Kelmė járás), Vaškai (Pasvalys járás), Vegeriai (Akmenė járás) és Žagarė (Joniškis járás) környékén, vagyis többnyire azokon a helyeken, ahol a -uitis képzőt használták. Az egy-két kivétel – a Kaunasban, Vilniusban és Žeimiaiében (Jonavos járás) feljegyzett családnevek – könnyen magyarázható e személynevek vándorlásával. Ha tehát feltételezzük, hogy a felsorolt családnevek a XVII. században (vagy korábban) használatos, -uitis képzővel alkotott patronimikumokból származnak, legalább hozzávetőlegesen meghatározhatjuk e képző elterjedési területét. Pontosabb adatokra csak e vidékek XVII. századi (és korábbi) történeti antroponímiájának vizsgálatától lehet számítani.

Tekintettel a XVII. századi Gruzdžiai egyházközségben használt, -uitis képzővel alkotott patronimikumok gyakoriságára és változatosságára, felmerülhet a kérdés, hogy miért van olyan kevés mai családnév ezzel a képzővel. Ez könnyen magyarázható a patronimikus képzők elhagyásának jelenségével. Ennek lényege a következő: a patronimikumok családnévvé válásuk során, illetve a patronimikumokból származó családnevek gyakran elveszítették patronimikus képzőiket. E jelenséggel egyes, a történeti antroponímia kutatásának szentelt munkák foglalkoznak. Megfigyelték, hogy már a XVI. században ugyanazon személyek megnevezésére párhuzamosan használhatták a patronimikus képzővel ellátott és az anélküli személynévalakokat, és ezek egyenértékűek voltak. Ezt a patronimikus képzők elhagyásával hozzák összefüggésbe (Jonikas 1973: 207–208). Egyes vélemények szerint, miután elveszítették régi jelentésüket, a XVII. századi patronimikus képzőket nem Litvánia minden részén, hanem csak bizonyos területeken, például Žemaitijában hagyták el (Salys 1933: 1269). A patronimikus képzők elhagyásának részletesebb vizsgálata azonban mintha nem támasztotta volna alá ezt az állítást (Maciejauskienė 1991: 151–169).

Azt, hogy a XVII. századi Gruzdžiai egyházközségben használt patronimikumok vagy az azokból származó családnevek többsége elveszítette patronimikus képzőjét, a legvilágosabban ugyanennek a templomnak a XVIII. századi (1699–1773) házassági anyakönyveinek antroponímiája tanúsítja (a forrást szintén a templom levéltárában őrzik). Mintegy 1500 férfi kételemű névhasználatának második tagja közül csupán körülbelül 8 százalék tartalmazza a litván patronimikus -aitis képzőt, és körülbelül 1 százalék a -uitis képzőt (a XVII. században ezek aránya 30, illetve 20,5 százalék volt). Feltűnően megnőtt a patronimikus képző nélküli személynevek száma: ezek a kételemű névhasználat második tagjainak mintegy 67 százalékát teszik ki (a XVII. században arányuk körülbelül 30 százalék volt). Feltehető, hogy a -uitis képzőt különösen intenzíven hagyhatták el azért is, mert bizonyos fokig regionális jellegű volt, azaz csak Litvánia egyes területein használt patronimikumképző elem. A litván patronimikus -aitis képző viszont például a XVII. században nemcsak a legtermékenyebb, hanem a Litvánia különböző vidékein legszélesebb körben elterjedt képző is volt (Maciejauskienė 1977: 160–161). Sőt, olyan vélemény is van, hogy a XVI–XVII. században alakult ki, vagy nagyjából ekkorra már kialakult a -aitis képzős személynevek úgynevezett apanévi rendszere, amely az egész etnográfiai Litvániában közös volt (Zinkevičius 1977: 155). Ez minden bizonnyal többek között ahhoz vezetett, hogy a -uitis képző viszonylag sok mai litván családnévben fennmaradt.

A patronimikus képzők elhagyásáról elmondottak újabb érvül szolgálnak amellett, hogy a XVII. századi Gruzdžiai egyházközségben és másutt használt -uitis személynévképzőt patronimikusnak nevezzük.

38 |

VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ

RÖVIDÍTÉSEK

LKA_III – MORKŪNAS, K., felelős szerkesztő, Lietuvių kalbos atlasas 3, Vilnius: Mokslas, 1991.

LPŽ_I–II – VANAGAS, A., felelős szerkesztő, Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, Vilnius: Mokslas, 1985–1989.

LITERATŪRA

AMBRAZAS, S. 2000: Daiktavardžių darybos raida II. Lietuvių kalbos vardžodininiai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

BŪGA, K. 1958: Apie lietuvių asmens vardus. Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 201–269.

GARLIAUSKAS, V. 1999: Lietuviškos oikonimų lytys nelietuviškuose XVI–XIX a. šaltiniuose. Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 123–204.

JONIKAS, P. 1973: Lietuvos studentų pavardės XV–XVIII a. Europos universitetuose. Lituanistikos darbai 3, 201–216.

KABAŠINSKAITĖ, B. 1996: Lietuvių kalbos liaudies etimologija ir kontaminacija. Kalbotyra 45 (1), 20–29.

KABAŠINSKAITĖ, B. 1998: Lietuvių kalbos liaudies etimologija ir artimi reiškiniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

MACIEJAUSKIENĖ, V. 1977: Lietuvių asmenvardžių priesagų paplitimas XVII a. Lietuvių kalbotyros klausimai 17, 159–168.

MACIEJAUSKIENĖ, V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas.

MACIEJAUSKIENĖ, V. 1993: Kriaunų parapijos XVII–XVIII a. asmenvardžiai. Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 34–99.

MACIEJAUSKIENĖ, V. 1997: Vienkamieniai lietuviškos kilmės vardai XVI amžiuje. Darbai ir Dienos 4 (13), 111–133.

RAGAUSKAITĖ, A. 2002: XVI–XVIII a. kauniečių asmenvardžiai. Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas.

RAMONIENĖ, M. 1987: Litovskije familii konca XVII v. Avtoreferat dissertacii na soiskanie učenoj stepeni kandidata filologičeskich nauk, Vilnius: Vilniaus universitetas.

SALYS, A. 1933: Asmenvardžiai. Lietuviškoji enciklopedija 1, Kaunas: Spaudos fondas, 1266–1270.

SKARDŽIUS, P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius.

ULVYDAS, K., red., 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis, 282.

ZINKEVIČIUS, Z. 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas.

ZINKEVIČIUS, Z. 1977: Tėvavardinė asmenvardžių sistema Lietuvoje. Baltistica (II priedas), 151–156.

ŽEMIENĖ, A. 2002: XVIII–XIX a. Ragainės apskrities lietuvininkų pavardžių daryba ir kilmė. Daktaro disertacija, Vilniaus pedagoginis universitetas.

Vitalija Maciejauskienė

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Gauta 2004 03 21